Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-12 / 189. szám

2 NAPLÓ 1961. AUGUSZTUS 18. Tyitov őrnagy sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) füldreszállást biztosító beren­dezés. — A Vosztok II. szerkezete a földre szállás két módját te­szi lehetővé — mondotta Tyi­tov. — Vagy olymódon, hogy a pilóta az űrhajó kabinjában marad és vele együtt száll le, vagy pedig kioldja az ülést és ejtőernyővel ereszkedik le. El­határoztam, hogy a második módszert próbálom ki. Nem nagy magasságban az űrhajós ülése levált a hajóról és a to­vábbiakban a leszállás ejtőer­nyővel történt. Befejezésül Tyitov közölte, hogy jól érzi magát, semmiféle változást vagy rendellenessé­get nem tapasztalt, és az or­vosok sem észleltek szerveze­tében semmiféle elváltozást. Ezután szovjet professzorok szólaltak fel, majd az újság­írók kérdéseire válaszolt Tyi­tov őrnagy. A súlytalanság nem hat a hangulatra Az első kérdés így hangzott: a szovjet kormány közölte, hogy az űrhajó felbocsátása békés rendeltetésű. Vajon külföldi tudósítókat is oda- engednek-e a felbocsátásra, mint ahogyan az Egyesült Államokban történik7 Az első kérdésre Msztyiszláv Keldis, a szovjet tudományos akadémia elnöke válaszolt. kell. Az űrhajózás közben min den perc ki van számítva, az ember hozzászokik ehhez. Igaz, hogy az alvási tervet „túltel­jesítettem”: 35 perccel tovább aludtam. Kérdés: Milyen testhelyzet­ben, ülve vagy fekve aludt? Válasz: A súlytalanság álla­potában nehéz meghatározni, A magyar újságírók kérdései Igen — mondotta, — mindent megteszünk, hogy minél előbb külföldi tudósító is ott lehes­sen a felbocsátásoknál Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hordozó rakétának nemcsak békés rendeltetése van. Azt hiszem — folytatta, — „ha az -amerikaiaknak olyan tökéletes ’ hordozórakétáik lennének, mint a mieink, ők sem muto­gatnák külföldi újságíróknak. Mi mindent megteszünk, hogy ezeket a rakétákat csalt békés tudományos célokra használják íeL A szovjet kormány min­dent elkövet, hogy tető alá hozza az általános és teljes leszerelést, s ha ez megvaló­sul, semmi akadálya sem lesz, hogy külföldi tudósítók bár­milyen szovjet rakéta felbo­csátásánál jelen lehessenek. A második kérdésre szintén Keldis válaszolt. A kérdés így hangzott: Mi lesz az űrrepülés következő állomása1 Válasz: Tudósaink, terve­zőink nagyvonalúan terveznek, széleskörű terveken dolgoz­nak. Az egyik irány: az úgy­nevezett Orbitális repülések (a Föld körül keringő űrhajók felbocsátása); a másik irány: a naprendszer közeli bolygói felé irányuló repülés. Felada­tunk, hogy továbbra növeljük az űrrepülések időtartamát, tovább tökéletesítsük a raké­tákat, az űrhajókat. A pontos programot ismertetni fogjuk, ha feldolgoztuk a Tyitov űr­utazása által szolgáltatott sok- sok tudományos adatot. Ezután German Tyitov őr­nagy válaszolt a további kér­désekre. A pozsonyi Pravda munka­társának kérdése így hang­zott: Igaz-e, hogy a súlyta­lanság bizonyos könnyed ér­zéssel, optimizmussal, öröm­mel tölti el az embert? Tyitov válaszában kijelen­tette, hogy már beszélt a súly­talanság állapotáról és megis­mételte, hogy ez az állapot nem hat a hangulatra. Hangu­latom igen jó volt, de nem a súlytalanság, hanem a sok-sok újszerű élmény miatt — mon dotta. A második kérdés: Hogyan tudott felébredni pontosan a megállapított időben? Tyitov válasza: Már mond­tam bevezető, beszédemben, hogy a program — program, £•1 mindenáron teljesíteni hogy az ember ül, áll vagy fekszik-e (derültség). Nyitott sisakhal A Pionyerszkaja Pravdának, a szovjet úttörők lapjának tudósítója megkérdezte: — gyakran nyitotta ki és csuk­ta-e be repülés közben a védősisakját, vagy csak evés kor nyitotta ki a sisak nyí­lását? Tyitov válaszában nevetve kijelentette, hogy a sisakot egyáltalán be sem csukta. A levegő ugyanis az űrhajó fe­délzetén sokkal jobb volt, mint a földön, a földi városokban. A légkondicionáló berendezés tökéletesen működött A következő kérdés így hangzott: Milyen tanácsokat tudna adni az amerikai űr­hajósoknak, egyáltalán mit üzen nekik? Tyitov finom humorral je­lentette ki: Nekünk, szovjet űrhajósoknak igen nehéz fel­adat tanácsot adni az amerikai kollégáknak, mert egészen mások az 6 repüléseik. Kíván­ni azonban tudok valamit: sok sikert a világűr békés meg­hódításához. Egy újságíró megkérdezte, elfért volna-e De ét űrhajós a Vosztok II.-ön? A válasz így hangzott: Elv­ben természetesen ketten ^ is utazhattak volna ezen az űr­hajón. de a Vosztok II. egy személy számára készült. — Általános megrökönyö­déssel fogadták a New York Herald Tribune tudósítójá­nak kérdését: ön elmon­dotta, hogy űrhajójával a föld bármely pontján le tu­dott volna szállni. Vajon bombát is vihetett volna a Vosztok II. fedélzetén a föld bármely pontjára? Tyitov a következőket mon­dotta: — A szovjet kormány több­ször hangsúlyozta, hogy az űrhajózással csak békés célo­kat óhajt elérni. Ezt mindenki tudja. Nincs értelme ismételni. Egy titkot azonban megsúg­hatok: a Vosztok II. nincs bombák szállítására felszerel­Ezután hangzott el a Ma­gyar Távirati Iroda, a Nép- szabadság, a Magyar Rádió és Televízió moszkvai tudó­sítóinak három kérdése: Az első kérdés így hang­zott: Ismeretes, hogy Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára au­gusztus 6-i nyilatkozatában elsőként hívta meg önt Ma­gyarországra. Mit tud mon­dani ezzel kapcsolatban? Válasz: Nagyon hálás va­gyok Kádár János elvtársak meghívásáért. Még sohasem jártam Magyarországon. de nagyon sokat hallottam erről a csodaszép országról és nagy­szerű embereiről. Azt hiszem, hogy a közeljövőben erre a látogatásra még nem kerül­het sor, mivel mosit szigorú orvosi felügyelet alatt állok. A magyar újságírók máso­dik kérdése így szólt: Tud­juk, hogy az űrhajózásra önt igen gondosan felkészí­tették. Mégis a több mint 25 órás űrrepülés alatt ta­pasztalt-e valami váratlan, kellemes vagy kellemetlen meglepetést? Tyitov így válaszolt: Már említettem, hogy űrhajózás közben nem ért kellemetlen meglepetés, csak kellemes, szép élmények értek: A magyar újságírók harma­dik kérdése ez volt: Gaga­rin, miután visszatért a Vi­lágűrből részletesen beszélt barátjáról, a 2-es számú űr­hajósról. Most az egész vi­lág tudja, hogy ez ön volt. Mit tudna mondani nekünk harmadik, negyedik és a többi űrhajósjelölt egyéni tulajdonságairól? Tyitov így válaszolt: Önök ismerik az eddigi űrhajósokat és már maguk is levonhattak bizonyos következtetéseket az űrhajósok jellemvonásáról. Ki­jelenthetem, hogy az űrhajós­jelöltek mindnyájan remek fiúk! (taps) Valamennyien gon dósán felkészültek az űrhajó­zásra és meg vagyok győződ­ve, hogy feladatukat nem rosz- szabbul, hanem talán még jobban is teljesítik, mint aho­gyan mi hajtottuk végre. Kérdés: Tudott-e imi a Vosztok II-ben. hogyan tar­totta a papírt és ceruzát? ••lltMNMMUHINIIMItMtHHtMtMNIi Válasz: A Vosztok II. fedél­zetén mindent lehetett csinál­ni. Naplót vezettem, a ceru­zával, a papírral jól tudtam bánni, s elárulhatom, hogy még autogrammot is adtam. Ismétlem, hogy az űrhajón mindent lehet csinálni, talán még rajzolni is, mar akinek ehhez tehetsége van. „Tuhusohhól ettem,, A népszerű szovjet ifjúsági lap a Tyehnyika Mologyozsi munkatársa megkérdezte, használt-e evőeszközt, kést villát, kanalat, amikor a Vosztok II. fedélzetén táp­lálkozott és mi volt ebédre? Tyitov nevetve válaszolt- Kénytelen vagyok csalódást okozni a Tyehnyika Mologyo­zsi szerkesztőinek, nem hasz­náltam evőeszközt. Tubusokból ettem a különleges űrhajós­eledelt. Az ebéd egész „tech­nikája“ abból állt, hogy ki­nyomtam a pépes eledelt a tu­busból és lenyeltem. Ez igen egyszerű dolog. A másik kérdés így hang­zott: A világűrben közönsé­ges vagy kozmikus eledellel táplálkozott-e Tyitov? Erre a kérdésre is moso­lyogva válaszolt: Hogyan kép­zelik, hogy a világűrben kö­zönséges eledelt egyék az em­ber? Természetesen, hogy rend kívüli, kozmikus étel volt! Valaki megkérdezte, fény­képezett-e a Vosztok II. fe­délzetéről? Tyitov így válaszolt: Magam ma] vittem egy közönséges filmfelvevőgépet, amilyenből Önök közül is sokaknak bir­tokában van egy-kettő, ripor­ter elvtársak. Pár felvételt készítettem az űrhajóból. Ezt azért tettem, hogy ne csak Ga­garin és én mesélhessünk a földet körülvevő gyönyörű kék fénykörről, a csodaszép lát­ványról, hanem mindenki meg láthassa legalább a mozivász­non. A filmet most hívják elő, most dolgozzák ki. Nem tudom hogyan fog sikerülni. Erre a feladatra valóban egy ripor­tert kellett volna tfelküldeni a világűrbe. (Derültség.) Miután Tyitov minden kér­désre válaszolt, Keldis akadé­mikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke bezárta a nagysikerű sajtóértekezletet. (55.) Jeanne nem ment vissza a boltba, ezt csak amúgy is ki­fogásnak hozta fel, hogy elsza­kadhasson Vivie-tőL Hirtelen valamilyen undor szorította össze a tarkát, de oly erővel, hogy úgy érezte, rögtön meg­fullad, ha nem hagyja ott Vi- vie-t. S most kábán sodródott a forgalmas utcán, tétován tá- molygott az emberáradaitban. Olyan furcsa érzéshulilám sza­kadt rá egyszeriben, mint múlt kor, a Vivie-ék estélyén, a kok téltől, mintha kaleidoszkóp­ban látná az utca ka­vargó forgatagát, vagy egy megfordított távcsövön keresz­tül figyelné messziről a lüktető életet, csak távolról jutottak el hozzá a hangok, s minden- mimden oly messzinek, való- szinütlenül groteszknek tűnt. Gondolatai úgy tántorogtak az elemi erővel feltörő érzé­sein, mint a kis hajó, amelyet elszakított kőteléről a dühön­gő vihar, s most hánykolódik bukdácsol a nyílt vízen, a hul­lámok hátán: — George, George, George!! Te tetted volna?! Nem, nem, ugye nem?! Nem, ez nem le­het igaz! Nem tudom elhinni. Nem hiszem el! Nem hihetém el! Vivie téved. Nem, Vivie [ hazudik! Mert gyűlöl engem — és ettől a gondolattól mint­ha kissé megnyugodott volna, de csak villanásnyi kis ideig, aztán még nagyobb erővel hánytargatták gondolatai — George az édesanyám és fivé­rem halálának okozója?! Nem, nem lehet igaz! De miért ép­pen George dobta volna le a bombát?! Elképzelhetetlen, őrült gondolat, hihetetlen vé­letlen! Nem, nem lehet igaz! Akkor nem jött volna éppen ebbe a városba! Nem, nem, őrültség! De meg kell tudnom az igazat! Hogy megnyugod­jak, hogy megszűnjenek ezek a képtelen vádjaim George el­len. Minél előbb, most mind­járt meg kell tudnom az iga­zat! Meg kell tudnom... meg kell tudnom ... meg kell tud­nom — dörömbölt egy erősza­kos. nyugvást nem hagyó hang belülről a dobhártyáján. Futásnak eredt. Forgalmas főútvonalakon vágott át min­den tétovázás nélkül, elha­gyott mellékutcákon szaladt tovább. Lélegzése eltikkadt, egész testében reszketett a ki­merültségtől, miire hazaért. Egyenesen az egyik szobába ment, egy kopott fiókos szek­rényhez és egymás után rán­gatta ki a fiókokat. Végre meg találta, amit keresett: vastag csomagokba kötözött, megpo­rosodott újságokat szedett elő A lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó­igazgatóságra a 32. játékhéten 3 888 824 szelvény érkezett be. Ennek megfelelően egy nyerő­osztályra 1 458 309 forint nye­remény jut. — EGY NAPOT töltött Pé­csett Juon Cotos elvtárs, a j Román Szaktanács titkára. A román vendég családjármi együtt szerdán Vas-Witteg Miklós elvtárs, a SZOT alel- nöke és az SZMT vezetője kíséretében megtekintette a nyugati városrészt, sétát tett a Mecseken, majd a Porce­lángyárba látogatott. Pécsről Sikondára utaztak a vendé­gek. ahol az éjjeli szanató- tórium bányász-lakóival ta­lálkoztak. — A BUDAPESTI Nyári Cirkusz sikeres Baranya me­gyei körútja során ma esté­től 3 napon át Meszesen ven­dégszerepei. — AMERIKAI orvos-pro­fesszor érkezett pénteken Pécsre, aki a gyermekklinika vendégeként néhány napot városunkban tölt. — PÉNTEKEN délután a keresztes-pusztai határban mozdonyszikra következté­ben tarlótűz keletkezett. A helyszínre időben kivonuló tűzoltók megakadályozták a tűz továbbterejdését. Kár nem történt. — 56 340 NÉGYZETMÉ­TERNYI utat portalanitott • Baranya megyében a Közúti Üzemi Vállalat ez év első hét hónapjábah. Idői ár ás je en lés Várható időjárás szombat estig: megerősödő és északnyugatira for­duló, helyenként porvihart okozó szél. A meleg csökken. Felhőátvo­nulások, több helyen zivatar. — Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 17—20, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 25—30 fok között, délkeleten még 30 fok felett. Távolabbi kilátások: vasárnap a hőmérséklet további csökkenése. Mituta'********'*'""""""1*"**"*1 A 32. heti sorsolást Balaton- lellén a szabadtéri színpadon tartották meg. A sorsoláson a következő számokat húzták ki: 8, 24, 28, 38, 82 — A PvÉGEN keresett 1P­szor 24-es szárítógépek, és egyéb foto kellékek érkeztek az OFOTÉRT Kossuth LajuS utcai üzletébe. — A NAGYNYARADI er­dőben a község úttörőcsapa­tának 70 tagja vesz részt tá­borozáson. A költségeket_ a vasgyűjtésből szerzett pénz­ből fedezik. — SÚLYOS szerencsétlen­ség történt pénteken a kora reggeli órákban Mohácson. Kálmán Jenő 8 éves kisfiú, Mohács újvárosi Lakos játék közben kiesett a harmadik emeleten lévő lakásuk tera­száról. A mentők azonal kórházba szállították, de se­gíteni már nem lehetett, sé­rülései következtében rövi­desen meghajt. Piaci jelentem A szombati piacra IS mázsa fe­jeskáposzta és 14 mázsa kelká­poszta érkezett. A fejeskáposzta kilója 1.80 forint, a kelkáposztáé 2.80, zöldpaprikából 230 mázsa, a paradicsomból 117 mázsa lesz. A zöldpaprika kilója 3.20 forint, a paradicsom 2 forintért vásárolható. Az ecetes uborka kilója 4.50 fo­rint, a salátauborkáé 1 forint. A piacra 22 mázsa Juliska babot -» hoznak. A zöldbab kilónkénti ára 6 forint. Tökből 54 mázsa, vörös­hagymából 50 mázsa lesz. A tök kilója 1 forintért, a vöröshagyma 2.60 forintért vásárolható. Cseme­gekukoricából 5000 cső érkezik és 80 fillér az ára. Elegendő meny- nyiségü gyümölcs is érkezik. Besz­tercei szilvából 200 mázsa lesz a felhozatal és kilóját 2.50 forintért adják. A nemes körte kilója 6 fo­rint, az alma 4 forintért kapható. A csemegeszőlő változatlanul 10 forint. Görögdinnyéből 130 mázsát, sárgadinnyéből 150 mázsát hoz for­galomba a MEK. A görögdinnye kilója 3.20, a sárgadinnyéé 2 fo­rint. Az e heti piac újdonsága az új vöróskáposzta, amelynek 3 fo­rint kilója. UINHHM»UM«HHniUm»UUMM a fiókból. 1948, 1947, 1946, 1945 ös köteg: ezt fölfogta, s magá­val vitte a nagyszobába, a he- veröre. Remegő ujjakkal bon­totta iki a spárgát. December, november, október, szeptem­ber, augusztus: mindjárt bi­zonyosságot nyer! Idegesen, kapkodva lapozta a képes folyóiratokait, egyiket a másik után. Aztán az egyik példány címoldalán hatalmas repülőgép, előtte egy bőrruhá­ba öltözött férfi. A repülősap­ka alól rátekintő, kemény met­szésű arc mintha ismerős lett volna. Az oldal alján szöveg: „George Ogmor ezredes, annak a gépinek a parancsnoka, ame­lyik ledobta az első atombom­bát Hirosima városára”. Bizonyosságot kapott, a két­ségek feloldódtak benne, s ettől egyszerre fagyos nyugalom szállta meg, mint a halálra ítéltet, amikor kivégző osztag elé állítják. A keze nem resz­ketett már a felindulástól, tik- kadt melle nem kapkodta szomjasan a lélegzetet. Az íté­let elhangzott, visszavonhatat­lanul. A dühöngő vihar el­ült, s a megtépázott kis sajka lágyan ringatózott a vizen. Megnyugodott. A folyóiratot félredobta, mint valami nyúlós férget, amitől megundarodotf. Tehát mégis igaz. ö volt — ez volt egyetlen gondolata. Aztán kimért, aprólékos gondossággal kezdett válogat­ni gondolatai között. Minden­áron rendet akart teremteni háborgó, felzaklatott érzései között; vajon ezután is tudja még szeretni George-ot? Ké­sőbb sem fog sohasem közéjük ékelődni a bombázás szörnyű emléke? önkéntelenül védelmébe vette a férfit: hiszen George is csak katona volt Amit tett, parancsra tette. Nem szemé­lyes gyűlöletből cselekedett, hanem csak végrehajtotta, amire parancsot kapott. De miért éppen ő? George bizto­san a legkiválóbb repülőtiszt volt, azért választották ki erre a feladatra. Nem tehetett róla, háború volt. Az ő bátyja is re­pülő volt A bátyja is végre­hajtotta a kapott parancsot öngyilkos-gépével együtt zu­hant egy amerikai hajóra — így mondták. S halála után még magas kitüntetést is ka­pott. ö talán ellenszegült vol­na, ha ugyanolyan parancsot kap, mint George: dobjon atombombát egy amerikai vá­rosra?! Nem, nem, biztosan nem szegült volna ellen! Pe­dig Michel milyen kedves, sze­líd fiú volt — Ó, de borzalmas, borzal­mas aljasság minden! — sikol- tott föl benne egy fájdalmas hang. A bátyja is meg az a férfi is, akit legjobban szeret, mind a ketten kérlelhetetlen gyil­kosok, akik más parancsaira könyörtelenül mészárolnak. Az édesapját pedig — akit oly nagyon-nagyan szeretett — azok ölték meg, akiknek a győzelméért a bátyja az életét adta, gondolkodás nélkül. Az édesanyját meg az öccsét pe­dig személyesen az, akinek nagy-nagy szerelmét adta, akinek testét-lelkét ajándékoz­ta. Fájdalmasan ámított végig lázas homlokán. Ügy érezte, bent, az egész belseje, egyetlen nagy, fájó seb, amiből vég nél­kül csordogál az undor, a csö­mör soha ki nem apadó pa­takja. Elviselhetetlen utálatot és gyűlöletet érzett mindennel, mindenkivel szemben: mind­mind csak gyilkolni, kínozni tudnak! — hördült fel benne egy elszánt hang. (Folytatása következik) ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents