Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-24 / 199. szám

r 1981. AUGUSZTUS 84. NSPÉŐ s Egymillió forintos többletnyereség a Pannónia Sörgyárban XJfabb beruházásokkal növelik a sörtermelést „Több húst, tojást és tejet akarunk adni a városnak" r X Pannónia Sörgyár dolgo­zói elismerésre méltó terme­lési eredményeket értek eL Termelési értéktervüket pél­dául az első félévben 108,4 szá­zalékra teljesítették. A készáru sörtermelési tervet 3,2 száza­lékkal, a palacksör készítésé­nek előirányzatát pedig 8,8 százalékkal teljesítették eddig túl. A jó munka eredménye­ként eddig közel egymillió forint többlet- - nyereségre tették szert. Az elért eredmények alapjait dr. Rugási Endre igazgató a következőkben határozta meg: — A jó munka legfontosabb alapja a gyár dolgozóinak ösz- szefogása, összekovácsolódása az elmúlt hónapokban. Sokkal jobb lett dolgozóink közösségi szelleme, amely elsősorban az öntudat megnövekedését, a munkafegyelem erősödését eredményezte. Kevesebb lett a fegyelmezetlenség és ez nagyban elősegítette termelési eredményeink elérését Az el­múlt hónapokban rendszeresem megtartottuk a termelési ta­nácskozásokat, abcd megvitat­tuk a gyár dolgozóival az előt­tünk álló feladatokat, azok megvalósításának lehetőségeit és kikértük véleményüket, segítségüket. Sikerült gyá­runkban kialakítani a vállalat- vezetőség jó együttműködését a párt- és szakszervezettel, amely szintén érezteti kedvező hatását a termelésben. A ter­melési feladatok megvalósítá­sában nagy szerepük folt a gyár szocialista munkabrigádjainak, mélyek az utóbbi hónapokban kimagasló eredményeket értek el. A műszaki dolgozóink el­sősorban a termelési folyamat gondos megszervezésével, a termelékenység növelését elő­segítő újításokkal, eredményes szervező munkával segítették élő a feladatok sikeres végre­hajtását. A gyár dolgozód tehát ki­használták a lehetőségeket a termelés növelésére. A gyár termelő kapacitása a jövőben már csak új beruházásokkal, műszaki fejlesztéssel növelhe­tő. A gyár vezetői, az iparág felső szerveinek támogatásával már dolgoznak a további bőví­tés, korszerűsítés tervein. — Terveink között szerepel — mondotta Rugási eivtárs — egy új sörfőzőház építése, mert a jelenlegi már elavult, nem felel meg a követelmények­nek. Az új sörfőzőházban biz­tonságosabb termelést alakí­tunk ki, a jelenleginél nagyobb sörfőzőüstöket helyezünk üzembe. Megépítésének prog­ramtervezete most készül. A ki­vitelezés terveit a Pécsi Ter­vező Vállalat végzi el. Uj palackozó üzemet is akarunk építeni, mivel mind nagyobb a keres­let a palackozott sör iránt. Ezt a most üzemelő palackozónk nem tudja kieLégíteni. Az új üzemrészben a jelenleginél nagyobb teljesítményű palac­kozó gépeket fogunk üzembe I helyezni. Korszerűsíteni ki-1 vánjuk a hordómosó berende­zésünket is, elsősorban a foko­zott gépesítéssel. A növekvő termelés megköveteli, hogy ú; ászok- és erjesztőpincét is építsünk. Az építkezések meg­valósítása érdekében területi leg is terjeszkedni fog a gyá­runk. A szomszédunkban levő régi lakóházak közül többet lebontunk, a lakók számára új lakásokat építünk és a felszaba­dult területen valósítjuk majd meg beruházási terveinket. A gyár fejlesztésének perspekti­vikus tervei szerint mindezen munkálatokat 1965-re fejez­nénk be. Minden bizonnyal a gyár fejlesztésének tervei sikere­sen megvalósulnak és elősegí­tik a megye sörfogyasztási igé­nyeinek mind fokozottabb ki­elégítés^ (AJ. E.) A szánt óversen v győztesei A vasárnap megrendezett megyei szántóverseny győztesei át­vették az értékes jutalmat. Középen az aranyérmes Palotai Ottó, a belvárdgyulai tsz traktorosa az első helyezett. Második Varga József, a csányoszrói tsz traktorosa, harmadik Major József, a homorúdi gépállomás dolgozója. A győztesek augusz­tus 27-én, vasárnap elindulnak az országos szántóversenyen. Pontosan nehéz lenne kimu­tatni, hogy az egyesülés előtt külön-külön mennyi húst, te­jet és tojást adott évente bólyi, a sátorhelyi és az or­mánsági állaim gazdaság. Az év elején létrejött Sátorhely- Bólyi Állami Gazdaságnak négy és félezer szarvasmarhája van, ebből 1700-as létszámú a tehené­szet és naponta 17 ezer li­ter tejet adnak a városnak. Évente 70 vagon marhahús­sal és 50 vagon sertéshússal járulnak hozzá a húsellátás­hoz. A gazdaság állattenyésztői elhatározták, hogy mindent megtesznek azért, hogy már az év végéig a tervezettnél több húst és tejet értékesít­hessenek. Márton Pál, a gaz­daság főállattenyésztője élmon dotta, hogy a gazdaság veze­tői megteremtik a több terme­lés lehetőségét, a jó állatelhe- lyezéssel, a központosítással. Nem akad azonban egy állat- tenyésztő sem, aki legalább egy értékes javaslattal vagy kezdeményezéssel ne járult volna az állattenyésztés fej­lesztéséhez. Az egyesülés előtt a gazda­ságokban a négy és féltezer szarvasmarha és a 8 ezer ser­tés, összesen 25 telephelyen volt elhelyezve. Nehéz volt a munkaszervezés, takarmányo­zás, s szinte lehetetlen az el­lenőrzés. Az üszők a babarca kerületben vannak elhelyezve, a borjak év végére mind a sátorhelyi kerületibe kerülnek, a hízó­marhák pedig véglegesen Ká- roly-majorba. Izméndi János, a Száefoert- pusztai törzsállattenyésztő el­mondotta, hogy emelhető a tej hozam szakképzett fejők be állításával is. így gyorsabban, s több tejet ad le az állat. Szie bérién eddig stand-fejes volt. öt gondozó látta el, fejte a nyolcvan tehenet. Most sorfejésre térnek át, úgy, hogy a két legjobb fe­jő csak fej, a másik kettő csak takarni ányoz és trágyát hord, az ötödik munkaerő pedig feleslegessé válik. Ez­zel is csökken az önköltség, hiszen legalább havi 2000 forintot takarítanak meg. Hígiénikusabbá válik a tejke­zelés, hiszen az abrakkal dol­gozónak nem kell, sőt, nem is szabad a tejjel bánni. A Sátorhely-BóHyi Gazdaság ban nagy gondot firdítanak a szakmunkásképzésre, s így megvalósítható, hogy csak szakképzett fejők kezeljék a fejőgépeket, gondozzák az ál­latokat. A nyár folyamán is hét fejő végzett kéthónapos tamfolyamot. Milter Márton, a gazdaság törzsállattenyésztője azt tart­ja, hogy a sok tejhez jó ta­karmány, sok zöldféle szüksé­ges. Természetesen az egyen­letes takarmányozás fontossá­gát is szem előtt kell tartani. A bólyi gazdaságban hétfőn a szokottnál korábban kezdenek a kocsisok, friss takarmányt hoznak, mert itt nem adják oda az állatnak a szombati maradékot. így aztán nem cso­da, hogy hízott marháikat ké­rik Olaszországba, Svájcba és Németországba is, s hogy te­heneik átlagosan 10 liter tejet adnak naponta. A gazdaságban a sertéseknél négy helyen vezették be a szárazdarás, önetetős mód­szert. így ugyanakkora helyen több sertést tudnak felnevel­ni, mint eddig, s a sertések súlyfelvétele is jobb, mint a moslékolás esetén. Az önetetős módszerrel munkaerőt is taka­rítanak meg, hiszen így 500 sertést gondoz egy ember, míg moslékos etetésnél csak 200-at. Igyekeznek a fajtákat úgy ki-' választani, hogy rövid idő alatt ‘ minél több hússertést dobhas­sanak piacra. Sziebert-pusztán már tiszta svéd fajtájú sertést tenyész­tenek, amely a magyar hús­sertéssel szemben süldő­korában nem 10, hanem 16 kilót gyarapodik egy ' hónap alatt. A sok sertésen, hízómarhán kívül 100 ezer rántani való csirkét is értékesítettek. 80 ezer napos- és 45 ezer előne­velt csibét is adtak a termelő- szövetkezeteknek. Jövőre új keltetőgépet állítanak üzembe s előreláthatólag majd még egyszer annyi csibét keltetnek, mint az idén. Grünfelder Lő­rinc, a bári baromfi-nemes ítő telep vezetője azt tervezi, hogy már az ősszel keltet, s az őszi kelésű csibék tavasztól őszig tojnak, ősszel értékesítik őket, s a tavaszi kelésüeket állítják a tojóba. így azonos férőhelyen kétszer annyi baromfit tart és tojást termel, mint eddig. Sorolhatnánk még milyen új módszereket vezetnek be, mi­lyen javaslatokat valósítottak meg az állattenyésztés fejlesz­tése érdekében. A gazdaság valóban évről évre több friss húst, tejet és tojást biztosit a lakosság ellátására. W. M, Mikor alakul meg a lakásszövetkezet? PESTEN TÖRTÉNT, de Pécsett is érvényes, — ez volt az első gondolatom, amikor elolvastam a Rétfői Hírek egyik számában_ a „Szövetke­zeti lakásépítés — szövetke­zet nélkül" — című cikket. NEMCSAK BUDAPESTEN, de Pécsett is szövetkezet nél­kül épülnek a lakások. Itt is tanács gondoskodik min­denről: a helykijelölésről, az építésről. Lényegében állami pénzen épülnek a lakások, ho­lott az akció feladata lenne az is, hogy a szövetkezetbe tömörült építtető dolgozók sa­ját anyagi hozzájárulásukkal siettessék a lakáshiány fel­számolását. Ehhez az építés folyamán befizetik a lakás árának 15 százalékát. De mi vei a szövetkezet Pécsett sem alakult még meg erre nem is kerülhetett eddig sor, holott az említett 56 lakást még eb* ben az évben átadják. Mivel a tanács intéz min­dent, a szövetkezet tagságának az építkezésbe semmiféle be­leszólása nincs. Pedig ez tör­vényadta joguk. Nem érvé­nyesülhet a dolgozók ellen­őrző tevékenysége — ha ez érvényesül, akkor nem történ­hetett volna meg, hogy a ta­nács későn jelöli a területet és emiatt ebben az évben lé­nyegesen kevesebb lakás épül meg, mint amennyire pénz volt —, és lehetetlenné válik az aktív cselekvőkészség is. Így a tagok anyagilag is ká­rosodnak. Lássuk csak az ide­vonatkozó rendeleteket ame­lyeket nem tartanak be. „Az építésügyi miniszter és a pénzügyminiszter 2/1959. (V. 28) ÉM—PM számú rendele­té, a lakásszövetkezetekről szóló 20/1959. (IV. 16.) korm. rendelet végrehajtáséról” R. 8. paragrafus (5) pontja ki­mondja, a szövetkezeti tkgok részére biztosítani kell, hogy. az építkezésben részt vehes­senek, és munkájuk ellenér­tékét a lakás árából levonják, Hogyan vehet részt valaki a szövetkezeti lakások építé­sében Pécsett amikor még mindig nem tudja: kap-e la­kást? A SZÖVETKEZET már többször majdnem megalakult Pécsett. De csak majdnem. Egyszer azt mondták: május­ban alakul, aztán májusról júniusra tevődött át, június­ból július lett, majd július végén nyilatkozat jelent meg a -Dunántúli Naplóban, hogy egy hét múlva döntenek az ügyben, és a rákövetkező hé­ten már mindenki meg is kap­ja az értesítést. Ez nem tör­tént meg, pedig ma már augusztus második felét ír­juk. Állítólag a döntés már megvan, csak még nem vitték a végrehajtó bizottság elé. Ideje lenne, ha ezt megten­nék. Sót ideje lenne annak is, hogy megalakuljon a szövet­kezet, amely hivatva lenne arra, hogy a dolgozók hozzá­járulásával az elkövetkezendő évben több lakás épüljön Pé­csett. A szövetkezeteik meg­alakítását törvény szabályoz­za, és ezt a törvényt be is keli tartani. Ha az idén megalakul az a szövetkezet, amelynek tagjai csalt jövőre kapnak la­kást, akkor biztosan nem fordulhat elő olyan eset, mint amilyen most előfordult — 161 lakásból csak ötvenha­tot adnak át. holott mind a 161-re megkapta a város a pénzt SZALA1 JÁNOS ■■*>** A A* A A A****** A Komié TöRTéneieeéL KURUCZ PÁL IS THIERY ÁRPÁD RIPORTSOROZATA (3.) 1945. november harmincacfi­fcán megindult a munka a komlói bányákban. Az embe­rek bizakodtak. Ha van mun­ka, akkor van szén, amá mele­get ad, hajtja a centrálé turbi­náit. Az ötös bizottság pedig gondterheltéin töprengett a nagyirodában. Az emberek élelmiszerkészletei legfeljebb napokig tarthatnak ki. Mi lesz a gyerekekkel, honnan szerez­zenek nekik tejet? Hogyan ruházzák az embereiket? Az ötös bizottság közellátási felelőse Reinhardt András, aki eddig csak a családi élelmezési gondokat hordta a vállán, ma­gára vette az egész község gondját. Az ő feladata volt az élelmezés szervezése. Késő délután lett vége az ötös bizottság ülésének. Onnét egyenesen az élelemtárba ment A raktárakból hordták az élelmet, a ruhát, előző na­pokban, amikor a főnökség már vagonokban ülve várta, hogy a Nyugat felé induló sze­relvényen elmenekülhessen, kiosztották a bort. Az élelem­tárban volt is, nem is. Reinhardt András gyorsan határozott: be kell zárni az élelemtár raktárait. Aki bírja, marja alapon nem lehet ellát- tai a lakosságot. Ha saéthord­ják a készleteiket, akikor elke­rülhetetlen lesz az Ínség. Felleltározták a készleteket. Volt még egy kevés zsír, vala­mennyi szalonna. Kót-három hétre elegendő élelem. Másnap a munkábalépők közül már összeírták azokat, akik semmilyen éleűimiszer- készletted nem rendelkeztek. Azok kaptak zsírt, szalonnát, ezt, azt. Kenyér. 1945 november vé­gén és decemberben ez a szó mindent jelenített Kenyeret kellett adni azoknak, akik megindították a kirabolt bá­nyát, megindították az erőmű gépeit, akik fázósan húzták össze magukon a háború hosz- szú évei alatt elkopott, elvéko­nyodott ruhát, amikor hajna­lonként nekivágtak az aknához vezető meredeknek. Liszt volt akkor a legkeve­sebb. A kenyérgabonát refcvi- rálták. A városoknak is kel­lett a kenyér, a frontokra is kellett a kenyér. Reánhardtéfc a sásdi járás vezetőivel is tárgyaltak. Ke­nyér? Nehéz ügy. Még ha jár­na a magyarszéki „malom, le­hetne lisztet szerezni — mond­ták. De a malom áll. A malom összes szíját elrabolták a né­metek. A tulajdonos Schauí Károly öngyilkos lett, miután ki fosztották a malmát..« , — Megindítjuk a magyar­széki malmot; — Lesz kenye­rünk! — határozott az ötös bizottság. Magyarszék a vasút méHett van. Ma vonaton egy cigaret­tát elszív az ember, már ott is van. 1945 telén nem jártak a vonatok Komló és Dombóvár között. Az állomáson egy pá­lyakocsit hagytak csak a né­metek. Pályakocsi? Ha nincs más, az is jó. A műhelyben kis vagonná alakították. A magyarszéki malmot az anyag­raktárban található szíjakból felszerelték, és a pályakocsin tolták a szenet Komlóról a magyarszéki malomba. Megin­dult a malom. Visszafelé pedig a pályakocsi szállította a lisz­tet A kenyérkérdés megoldó­dott A tejellátást is a pályakocsi oldotta meg. A ligeti urada­lomban maradtak tehenek. A gazdaság adott tejet és azt is mindennap a pályakocsin tol­ták be Ligetről Komlóra. Amikor az éleiemtárat leltá­rozták, találtak kilen cszáz pengőt is. Ezt a pénzt osztot­ták ki a felvásárlóknak, akik a bánya lovaskocsijaival be­járták az egész környéket. El­mentek Mágocsig, sőt, Tolna megyébe is a lófogatokkal hagymáért, krumpliért, ká­posztáért December hetedikén ■ szovjet katonai parancsnok­ság ötszázhúsz pengőit adott át az élelembeszerzőknek. Fe­ketézőktől kobozták el. Ma is megvannak a feljegyzések fil­lérre, mát vásároltak ezen a pénzen, hogy a község ellátá­sa biztosítva legyen. Glázer György, aki azokban a hősi időkben a főfő anyag- beszerző posztján állt egyszer nyolc napig gyalogolt Tolna megyében, hogy tudjon búzát, burgonyát és mást szerezni. Zobák és Mánfa között a felszabadulás első napjaiban a komlóiak 114 elkóborolt szarvasmarhát fogtak el és kö­töttek be a bánya istállóiba. Ez a készlet biztosította a hús­ellátást. Az ötös bizottságnak a köz- ellátás megszervezésén túl még ezernyi dologra kiterjedt a figyelme. Üzemben kellett tartani a bányát, meg kellett szervezni a közbiztonságot, át kellett vezetni az embereket Komló történetének legválsá­Még jókor megszervezték a polgárőrséget, amelynek Vörös József lakatos lett a vezetője. A polgárőrség tagjai mentet­ték meg végeredményben no­vember végéin az erőművet is a felrobbantástól. Azon az emlékezetes éjsza­kán hét német „SS” állított be az erőműhöz. Akkor már ön­kéntesek őrizték a gépeket. — Robbantani jöttünk. Fel­robbantjuk az erőművet, min­denki menjen innét! — pa­rancsolta a hét SS vezetője. Az önkéntesek egyike Vörös elvtárshoz szaladt utasításáért, a többiek igyekeztek szóval tartani a hét SS-degényt. Vál­tig hajtogatták a németeknek, hogy most már úgysincs idő felrobbantani az erőművet, mert minden pillanatban ide­érhetnek a szovjet csapatok. Végül a németek kijelentették, ha kapnak civil ruhát, nem robbantanak. — Ha ideadják a fegyvere­ket, elbújhatnak, tudunk egy jó helyet, és már is megúszták a háborút — ajánlották az ön­kéntes polgárőrök. A németek tanakodtak, aztán ráálltak. Le­adták a fegyvereiket, és szépen elbújtak a „jó helyre” a csend­őrőrs pincéjébe, a mai rendőr­klub helyén. A robbantás el­maradt, a fegyvereket a pol­gárőrség vette át, és a bevo­nuló szovjet csapatoknak még hadifoglyokat is tudott átadni a megalakuló polgárőrség. 1945. május 19-én ült össze utoljára az ötös bizottság. Át­adták helyüket a hivatalos ál­lami szerveknek, a hivatalosan kinevezett bányavezetőknek, öten, fél éven keresztül, mint a komlói munkások legelső vá­lasztott vezetői, maguk is munkásemberek, kezdték meg az élet szervezését az akkor még kis bányászközségben. Többségük kommunista volt, és tudták, hogy a munkásha­talom első magvait vetik el azzal, hogy felülkerekednek azon a tengernyi nehézségen, amit örökbe kaptak a Nyugat­ra menekült régi bányaurak­tól. Ezzel nevüket ők öten, és még sokan, akik akkor bátran nekiláttak az új élet felépíté­séhez. méltó módon írták be Komló történetébe. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents