Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-23 / 198. szám

4 N A p f Cl 1961. AUGUSZTUS 83. A magyar kormányt iildöltség visszaérkezett négynapos koraijáról az indonéz fővároska Dr. Münnich Ferenc és kí­sérete négynapos vidéki kör­útjáról augusztus 22-én este külön repülőgéppel visszaér­kezett Báli-szigetéről az indo­néz fővárosba. A djakartai re­pülőtéren a magyar vendége­ket dr. Leimena, az első mi­niszterhelyettes fogadta. A négynapos körút, amely elve­zetett Nyugat-Jáva és Bali- sziget legszebb és legnevezete­sebb helyeire, újabb megkapó kifejezése volt az indonéz nép és kormány meleg vendégsze­retetének. Mindenütt, amerre a kormányküldöttség gépkocsi karavánja megállt, vagy amer­re elhaladt a falvak és a váro­sok népének vidáman integető és éljenző csoportjai üdvözöl­ték a magyar vendégeket. Bogorba a körút első állo­mására Szukamo elnök, vala­mint Leimena és az indonéz kormány több tagja is elkísér­te a magyar kormányküldött­séget. A bogori elnöki palota ha­talmas parkjában az indonéz köztársasági elnök kalauzolta vendégeit és a világhírű bogo­ri füvészkertben személyesen magyarázta el Münnich Fe­Alnyúitolták a Lenin-békedíjat Ramesvari Nehru asszonynak A moszkvai Kremlben ked­den átnyújtották a nemzetközi Lenin-békedíjat Ramesvari Nehru asszonynak, az afro­ázsiai szolidaritási tanács in­diai bizottsága elnökének. rencnek a látnivalókat. A rendkívül szívélyes és közvet­len hangulatú körséta után Szukarno elnök vacsorán látta vendégül dr. Münnich Feren­cet és kíséretét. A vacsora előtt a meghívott vezető indo­néz közéleti személyiségek és a diplomáciai képviseletek ve­zetőinek jelenlétében az elnök átnyújtotta a magyar kori mánytőnek a legmagasabb in­donéz érdemrendet „a köztár­sasági csillagot”. Másnap, 19-én reggel a ter­vezett programtól eltérően Su­karno elnök a Bandung felé vivő út következő állomására — a tjipanas-i elnöki palotába is elkísérte vendégeit. Rövid pihenő után Szukamo elnök elbúcsúzott vendégeitől, s a magyar kormányküldött­ség Prejone köznevelésügyi és kulturális miniszter, valamint Djatikusumo vezérőrnagy, közlekedési és távközlésügyi miniszter kíséretében folytatta útját Bandung félé. Bandung tartomány határá­ban Mashudi tartományi kor­mányzó és a város más vezető személyiségei fogadták a ma­gyar kormányférfiakat Mashudi a kormányzói palo­tában ebéden látta vendégül a magyar kormányküldöttséget. Másnap, augusztus 20-ár reggel dr. Münnich Ferenc és kísérete ellátogatott a törté­nelmi nevezetességű bandungi konferencia épületébe. Ban­dung és környéke megtekinté­se után a magyar kormány­küldöttség augusztus 20-án délben különrepülőgépen Den- pasar-ba, Baü-sziget székhe­Elkészült a magyar „Hangos újság“ kísérleti száma Az első magyar Hangos új­ság kísérleti számát kedden mutatták be a Magyar Sajtó Házában. Szerkesztője: Ritter Aladár, már három éve kísér­letezik egy ilyen eljárással, amelynél a papírlap oldalain a nyomtatott szöveg, kép, rajz és hang együtt legyen. Az írás emberei, rajzolók, fotóri­porterek, zeneszerzők együt­tes munkájával sikerült az el­ső kísérleti példányt előállíta­ni. A Hangos újság műanyag lapjain a nyomtatott szövegek, képek „felett” egyenrangú társként jelentkezik a hang, minden lemezjátszón megszó­laltatható. A színes, 16 lapos családi magazin első számán „hallható”: Utazás a Főid kö­rül szputnyik-űrhajón 89.1 perc alatt. Felvették Gagarin hangját és elhangzik az ^Iső magyar vers, amely a Vosztok hősét köszönti, majd egy dal a kozmosz meghódításáról. A kultúroldalon egy cikk Beetho­ven emlékét idézi. „Szerepel még” a lap hasábjain öveges József professzor, aki az olva­sót á kétezres évekbe viszi el További érdekessége a lapnak Kellér Dezső konferansza, va­lamint a musieologia: zenei furfangosoknak. A Hangos újság első példá­nyát átadták a magyar nép hazánkban járt kedves vendé­gének, Jurij Ga,gar innak. lyére utazott. A repülőtéren Bali-sziget kormányzója és más vezető személyiségek fo­gadták a vendégedet. Dr. Münnich Ferenc és kí­sérete kétnapos látogatásuk során megismerkedett a világ­hírű Bali-sziget legszebb tá­jaival, a Ilindu-Balinéz kultú­ra évezredes műemléke vei és a nagymúltú balinéz népművé­szet hagyományos táncaival, dalaival. Mikaján be'e'ezte japán* !áio;atá-át Kedden, kilencnapos japáni látogatás után Mikoján eluta­zott Tokióból. A repülőtéren sokezres tömeg búcsúztatta a szovjet miniszterelnökhelyet­test. Mikoján rövid búcsúbeszé­dében tolmácsolta azt a remé­nyét, hogy a Szovjetunió és Japán kapcsolatai a kölcsönös megértés és a jószomszédi együttműködés szellemében fognak fejlődni. Kedd délutáni jelentés sze rint Mikoján IL—18-as gépe megérkezett Vlagyivosztokba. Megkezdődött az ENSZ-közgyűlés kedd délutáni ülése Az ENSZ rendkívüli köz­gyűlése kedden magyar idő szerint 20 óra 34 perckor foly tatta a tunéziai kérdés vitáját. A kedd délutáni ülés szóno­kai: Burma, Irak, az EAK, a kongói köztársaság. Afga­nisztán és Irán képviselője. A bizertai kérdés ENSZ-vitájának világvisszhangja A viuágsajtó és a hírügynök­ségek élénken kommentálj áik a bizertai kérdés ENSZ-vitá- jának alakulását. Az AP kom­mentárjában rámutat, az Egye­sült Államok előtt álló „diiiem- mána”, A hírügynökségek sze­rint ugyanis az Egyesült Álla­mok tartózkodni fog a 32 or­szág határozati javaslatának vitájában. Ez a hír — mint az AP írja — kiváltotta az ENSZ afro-ázsiai csoportjának roez- szallását: ezek az államok úgy tekintik a vitát, mint a Ken- nedy-kormány nagy hangon meghirdetett gyarmatosítás- elílenes politikájának próba­kövét. Egyben az ENSZ-kö- rökben tartja magát az a meg­állapítás, hogy a meglehetősen enyhe fogalmazású afro-ázsiai határozati javaslat meg fogja kapni a szükséges kétharma­dos többséget. Az Egyesült Államok kényes helyzete foglalkoztatja a Washington Post című ameri-, kai lapot is, amely vezércikké­ben azt javasolja, hogy az Egyesült Államok szavazza meg az afro-ázsiai javaslatot. Párizs. A Combat című polgári lap helyteleníti Franciaország kül­döttének távolmaradását az ENSZ rendkívüli közgyűlésé­ről. A lap sajnálkozik amiatt, hogy „visszautasítás híján” a Franciaország elleni „képzelet­beli” vádak „propaganda-való­sággá” válnak. A lap a továbbiakban a de- Gaulle-d politika szellemébein heves támadást indít az ENSZ ellen. Az Humamité, a Kommunista Párt lapja keddi számában szembeszáll ezzel az álláspont­tal. Az újság rámutat: „De Gaulle ugyan mélyen megveti azt a szervezetet, amit ő csak egyszerűen ,az ízének’ nevez, azonban akár tetszik, akár nem, az az ,izé’ magába fog­lalja a nagyhatalmak többsé­gét és az újonnan függetlenné vált országok nagy részét is. Az ENSZ illetékességét vitat­ni, már előre semmibe venni határozatait — ez nem old meg semmit és nem gyakorol hatást senkire, Kairó. Hivatalos kairói forrás sze­rint eddig az Egyesült Arab Köztársaság ötezer polgára je­lentkezett önkéntesnek, hogy harcoljon Tunéziában, Fran­ciaország ellen. Az önkéntese­ket katonai kiképzésben része­sítik. Endlixö gépet megvételre keresünk. TEMPÓ KISZ. Líceum utca 1. szám. 42612 (J-efiez ettk-üt» AAAAAááAAAáAAAA t Hornié TöRTÓneTÓBŐL KURUCZ PÁL ÉS THIERY ÁRPÁD RIPORTSOROZATA (2.) 1944 őszére a komlói mun­kásmozgalom szinte vala­mennyi harcosát már csend­őri felügyelet alá helyezték. Minden héten kedden dél­után három órakor' Varga csendőr tiszthelyettes úrnál jelentkeztek, aki rendszerint pofonnal vagy puskatussal várta a bányászokat. A csentS- őri felügyelet alá helyezett munkások csak hatyan méte­res körzetben hagyhatták el a lakásukat — kivéve a mun­kahelyet — és látogatókat sem fogadhattak, de a piros zászló, nagy titokban, így is készült. Unger elvtárs a zászló nyelét faragta, a töb­biek festették a fehér vász­nat, mert piros színű nem volt. Közben — még november közepén — Varga János bá­nyaigazgató behívatott este hat órára öt bányászt az iro­dájába a komlói munkásmoz­galom vezetői közül. A cso­dálkozó, gyanakvó munkáso­kat ezekkel a szavakkal fo­gadta: — Nézzék, emberek, tud­ják, hogy másodikén itt volt Komlón a Gestagó, de én megmentettem magukat. Most cserébe maguk segítsenek ne­kem. Hamarosan bejönnek az oroszok, és én azt kérem, ha bejönnek, maguk majd iga­zolnak engem, mert én nem akarok nyugatra menni... Tudják, hogy én mindig elle­neztem az erőszakot, és ha lehetett, a bányászok pártján voltam..: A bánya vezetői, a tisztvi­selők, a csendőrök már tud­ták, hogy még néhány napig tart Komlón a fasiszta uralom. Az utolsó héten az őrs folyo­sóján egy csendőr idegesen, izgatottan fogadta a jelentke­zésre érkező bányászokat. — Maguknak már nem kell jelentkezni, hazamehetnek..; Közben a bánya vezetői Komló teljes kifosztására ké­szültek. November huszcxnhetedíkén — egy hideg, havasesős na­pon — lázas csomagoláshoz kezdtek. Sorban álltak a nyi­tott vasúti kocsik, oda hordták mindazt, amit a komlói rak­tárakban, a komlói bánya­üzemben találtak. A csukott vagonok körül Kovács száza­dos intézkedett, nyitott pisz­tolytáskával az oldalán, és ha valaki a tisztviselők közül szabódott — hogy nem akar elmenni a kis bányászfaluból a szerelvénnyel —, a százados ráförmedt: — Ha nem száRsz fel, beléd eresztek egy golyót! Este hét őrsikor gördült ki a szerelvény Komlóról — és vitték, amit értek.. Mentek a bányatanácsosok,- mérnökök, vezető tisztviselők, és a kom­lóiak ma is büszkén mond­ják —, bányász egy sem volt a szerelvényen. Leszerelték és elvitték a villamos központ 2600 és 2000 KWA turbina regulátorjait, az új villamos erőmű több le­szállított motorját, a tartalék szivattyúkat, az összes golyós­csapágyakat, a szigetelt huza­lok nagyobb részét, öt mázsa zsírt, az összes irodai gépeket, a kétéves irattárt, a társ­pénztári iratokat és nyilván­tartásokat, a nyugdíjasok és a sportalapok összes pénzkész­letét. Elvitték az összes pénz- elszámolásokat, egy vagon bőrt és gépszíjat, az élelem- tárból a zsidóktól elrabolt textíliák nyolcvan százalékát, az összes cukrot, szappant és sót, valamint két vagon bur­gonyát November végén megérkez­ted a szovjet csapatok, fel­szabadították Komlót is. Zobák felől jöttek, a kom­lóiak pedig zárt sorokban vo­nultak a felszabadító katonák elé. Elől Balázs János vitte a nagy gonddal készült zászlót, mögötte a bányászok, bá- nyászasszónyok, gyerekek. Le­hettek vagy hatvan an — és ahol ma a patika van, ott ta­lálkoztak a szovjet katonák­kal. Ott ölelkeztek össze, ott rázták meg határtalan öröm­mel és hálával a felszabadító harcosok kezét. Egy pénteki napon — a felszabadulást követő délelőtt egy szovjet katona kereste Deák Ferencet és a - város munkásmozgalmi vezetőit. Akkor már három napja állt a munka. — Elvtársak — mondotta —, a munkát meg kell kezde­ni. Délutánra hívják össze a bányászokat, beszéljék meg maguk között..: A kisbíró órákon át járta a falu utcáit, hívta a bányászo­kat a délutáni gyűlésre. Dél­után alig fértek be az iskola termébe — annyi volt az ér­deklődő. A szovjet katona, aki délelőtt a város munkás­vezetőivel tárgyalt, felállt a gyűlésen. — Elvtársak, munkások! A kapitalizmus megszűnt, a munkát azonnal meg kell kez­deni, most magatoknak dol­goztok. Már ma este lépjen munkába az éjjeli műszak, mert a villamosközpont sem tud működni. Sötét lesz Kom­Románia felszabadulásának 17. évferdnIOfa A román nép ez év augusztus 23-án ünnepli hazája íelsaa« badulásának 17. évfordulóját. Ez a nap a román nép legna­gyobb nemzeti ünnepe. A felkelés 1944. augusztus 23-án kezdődött el. Aznap dél­után — a Román Kommunista Párt által elkészített terv sze­rint letartóztatták Antonescu-t és a fasiszta kormány tag­jait, amikor a királyi palotába érkezett. A letartóztatottakat még aznap este átvette a Román Kommunista Párt egyik harci alakulata és átszállította a párt Központi Vezetőségének egyik konspirációs házába. A párt meghiúsította a király ama kísérletét, amely arra irányult, hogy — Hansen és Gerstenberg hitlerista tábornokkal való megállapodása értelmében — biztosítsa a német csapatok zavartalan kivonulását. A hazafias alkulatok és katonai egy­ségek azonnal megszállták a legfontosabb középületeket, meg­támadták a fővárosban állomásozó hitleri egységeket és meg­kezdték Bukarest megtisztítását a hitleri erőktől. A dolgozó tömegek a hazafias alakulatok és a hadsereg segítségére siet­tek. ■Lelkes válaszként a tömegek között egyre nagyobb tekin­télynek örvendő kommunista párt felhívásaira, a nép harci készségétől és elszántságától áthatva, a román hadsereg csat­lakozott a felszabadító szovjet hadsereghez és a náci Német­ország ellen fordította fegyvereit, 1944. augusztus 24-tól. há­borúba lépett a Szövetséges Hatalmak oldalán. Adenauer befejezte nyugat-berlini látogatását Adenauer kancellár kedden délután részt vett a nyugat berlini szenátus rendkívül' ülésén. Egy szóvivő közölte hogy az ülésein „határiatokat hoztak Nyugat-Berlin helyze­tének megerősítésére ’. A hatá­rozatok részleteit nem ismer tette. A szenátus ülése után Ade­nauer sajtóértekezletet tartott A kancellár — nyilvánva lóan azért, hogy az NDK kor­mányának legutóbbi rendelte zései következtében elszenve­dett politikai kudarcát taktika' sakkhúzássai szépítse — várat lanul kijelentette az egybe gyűlt újságíróknak, hogy „egyetért a keáet-nyuga'i tár­lón. .. Válasszatok magatok közül egy bizottságot, az majd irányítja a munkát;. Felálltak a munkásmozga­lom harcosai. — Emberek, akkor válasz­szák meg a bizottságot, ez a maguk dolga, hogy kiben bíz­nak meg..: — Legyen öttagú — szólt közbe az egyik bányász. — Én javaslom, hogy aki­ket üldöztek a bányavezetők, meg akik szenvedtek, azok le­gyenek a bizottságban! — kiáltott a másik. Mondták a neveket. Rein­hardt András, Czéder Ferenc, Czéder János, Deák Ferenc, Schreiber István..: Megalakult az ötös bizott­ság, és még aznap munkához láttak a komlói bányászok. Hiányoztak a gépek, de a munkásleleményesség mindig talált megoldást. A régi fő­gépész eldugott néhány, a szál­lítógépekhez való alkatrészt, a munkások kikényszerítet­ték, hogy adja oda. Az ötös bizottság pedig felosztotta a munkaköröket. így lett Rein­hardt András a közellátás, Schreiber István a műhelyi és villamos, Czéder János a ter­melés, Czéder Ferenc a poli­tikai felelős, Deák Ferenc pe­dig az ötös bizottság irányító­ja­A komlói bányászok mun­kások vették kezükbe a ha­talmat, és az egykori, hírhedt Széli-iroda benépesült vájá­rokkal, lakatosakkal... , (Folytatjuk) gyalásokkai és hetek vagy hónapok múlva tárgyalásokra kerül sor Berlin kérdéséről". Amikor azonban egy újságíró felvetette, hogy a bon rí kor­mány gondol-e kezdeményező lépésekre, Adenauer sietve ki­jelentette, • hogy véleménye szerint a tárgyalásokat az Egyesült Államoknak keli kez­deményeznie. A kancellár „valószínűnek • mondotta, hogy a nyugat-bér- lini kérdés egy későbbi idő­szakban az ENSZ elé kerül, majd amiatt sajnálkozott, hogy a nyugati hatalmak nem hoztak ellenintézkedésüket az NDK kormányának augusztus 13—1 határozataira. Jonnson amerikai a lein ok nyugat-ber­lini látogatását és az amerikai megszálló csapatok 1400 (ezer- ötszáz) fővel való mege-ósité sét „politikailag igen jetentós” lépésnek nevezte, hozzáfűzte azonban, hogy „szívesen vette volna, ha további intézkedé­sekkel gyakorolnak nyomást a Szovjetunióra”. Adenauer több mint nyolc órás nyugat-berlini tartózke dás után elutazott a tempej» hofi repülőiéiről és nem sóz kai később hazaérkezett Bonn: ba. Mspyar szobrász­művészek a’ándé a Gagarin őrnagynak Az emléktárgyak és aján­dékok között, amelyekkel a Gagarin-családot elhalmozták, a világhírű űrhajós két plaket­tet is magával vitt: Farkas Aladár Munkácsy-díjas szob­rászművészünk alkotásait, amelyek megmintázásához a művész az ember első űrrepü­lésének hírére fogott hozzá. Az egyik bronzplakett — a Föld­golyóról elszakadó, s a végte­len felé törő embert ábrázolva a szovjet tudósok, műszakiak, munkások világraszóló sikeré­nek állít emléket, a másik pla­kett az első és második számú űrhajóst, Jurij Gagannt és German Tyilov őrnagyot ábrá­zolja. Gagarin őrnagy köszö­nettel fogadta a magyar mű­vész kedves figyelmességét, Ploestiig látszanak a doicesti új hőerőmű keményei.

Next

/
Thumbnails
Contents