Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
1961. AUGUSZTUS 20. NAPLÓ 7 JTTűTtflfiúTOl i""'f77ŰiTÍ%y^WP Új tantárgy: gyakorlati honismeret Egy irodalmi kirándulás tanu'sfgai \ vi+nk után most azok a hónapok, évek következne«, amikor a gyakorlatban kel’1 megoldani az iskolreform kérdéseit. Elhangzott egy sor érv, ötlet, terv és javaslat, pedagógusok és írók, minisztériumi osztályvezetők és tanyai tanítók mondták el véleményüket. Majd a mindennapi aprómunkának kell igazolnia, hogy valóban szükség volt-e az ifjúság életkereteinek, az iskolának a korszerűsítésére, a mai, modern igényekhez való hozzászabására. Persze ha ez a reform majd az országgyűlés előtt törvényerőre is emelkedik, sem lesz belőle rács, mely korlátozná az iskola életét, a nevelők tervezőkezdeményező szerepét, a diák mozgását. Sőt éppen a begu- bózásra, belterjességre, megrekedésre hajlamos pedagógus-életeket szeretné a nagyobb kezdeményezésre, önálló mozgásra serkenteni. Még nem hallottam arról, hogy a középiskolai reformtervben szerepelne egy olyan új tantárgy bevezetése, mint a gyakorlati honismeret. Nem azért beszélek róla, hogy ezután tegyék kötelezővé. In kább csak egy olyan kezdeményezésről szeretnék beszámolni, amelynek bizonyára helye lesz az új iskolában is, amely megfontolandó tanulságokkal gazdag, mert éppen azt a célt munkálja talán a legszerencsésebben, amit az iskolreform kitűzött: elméletnek és gyakorlatnak, ismeretszerzésnek és élménygyűjtésnek az összekapcsolását. Meghívást kaptam, hogy ve gyek részt az egyik pécsi középiskola négynapos autóbusz-kirándulásán. Már abban is van valami szokatlan, hogy nem az iskolaévben, hanem a nyár derekán fölkerekedik negyven leány és néhány tanár, beül" egy kemence forró Ikaroszba, s hatszáz kilométert rázat ja magát. De a kirándulás sem afféle megszokott iskolai kirándulás, kellemes időtöltés, esztendőnként egyszer-egyszer kötelességsze- rűen megrendezett utazás volt. Aliik eltervezték azt akarták, hogy a tanulók megismerjék az Alföld irodalmi nevezetességű helyeit, hogy testközelben lássák írók születési helyét és sírját, megérinthessék költők íróasztalát és vers- ké-'rátát. megálljának a ház előtt, ahol a költő lakott, és fölidézzék a verset éppen ott, ahol az fogant. Ha a kirándulás négy napjából az ismeret- és élményszerzésre fordított időt kb. 36 órában számítom, ez kb. annyit tett ki, mint amennyit egy heti egy órában, de egy egész tanéven, tíz hónapon át tanított tantárgy lefoglal. — Am ez a kirándulás mennyivel több volt egy ilyen jíP^7eVtb'-’i. zárt falak kö- zfv irW-'Unn tanított tan- tárö-néi! Elsősorban azzal, ho"1' legmélyebbre ásott az err'—Een hangulatokat, ké- pe'-'i mozdulatokat rejtett el ■ ncsola+ok és összefüggések meglátására kényszerí- tett. érzelmeket kavart. Tény- tisztelő korunkban úgyis hajlamosak vagyunk arra,' hogy csak az adatok, hideg ismeretek e’ott hajtsunk fejet. Egy ilyen kirándulás — az úton volt időm erről elmélkedni — bimnvsáa lehet, hogy nincs emberi élet érzelmi kultúra, mellbe1 ődött pillanatok, csodálkozó szemek, meghatottság nélkül. Mert ismerni is azt ismerjük igazán, amit magunk láttunk, nemcsak mások beszélnek róla. Ez a kirándulás nem volt fekete tábla, melvrői nedves szivaccsal a felpélác köonven letörli a krétával íro<t adatokat, neveket, számokat Ennek a negyven lánvnak valamelyike, ha ma^d tíz-húsz év múlva — mondiuk — Arnov Jánosra gondol, bizonyára nemcsak e<*v fakó reprodukció. a tankönw lúso- zot* szövege egv feleléstől rettegő, átizgult óra emléke jut majd eszébe hanem azok ft Biros tintával javított iskolai dolgozatok is, amelyekre Arany János tanár úr írt megjegyzéseket nagykőrösi tanárkodása idején — „a magyarnak csak haja van, nem haja i”, például —, s amelyek most ott láthatók a gimnáziumban üvegvitrin alatt, bizonyítva, hogy az igazi nagy ság a legapróbb dolgokban is megmutatkozik (mert mit jelenthetett a Toldi meg a Buda halála írójának egy névtelen diák suta fogalmazványa?) — megmarad nagynak, lelkiismeretesnek, egész jellemnek. De tartsunk sort! Kecskemét az öregtemplom harangszavával meg a Katona-emlékekkel fogad. Hatalmas faragott kő áll azon a helyen, ahol jövendő híréről nem is álmodva, egy ebéd után, hivatalba menet, 1830-ban, ösz- szeesett és meghalt a Bánk bán írója. Katona József, Kecs kémét város főügyésze. Egy másik helyen azt hirdeti az emléktábla, hogy ezen a helyen állt a ház, ahol Katona született. Alig egy, másfél évszázad, s már csak ilyen feliratokat találunk: „Itt volt az a ház ...” „Ez az a hely.. — mert az idő elfújta már a falakat, vagy a gondatlan utókor hagyta pusztulóba menni az emlékeket. Arra is intenek hát ezek a táblák, hogy jobban védjük, ami még védhető, becsüljük meg hagyományainkat, emlékeinket. Persze a mai Kecskemétet már nem érheti szó: Katona nevét viseli itt utca, iskola, színház, művelődési ház, mozi, minden. A temetőben megállunk az író sírja mellett, s egy tanuló ügyes kis előadást rögtönöz. A szinte máig egyetlen igazán jelentős magyar dráma operaváltozatát majd két pap múlva, Szegeden, a Dóm téren nézzük meg. Ahogy , Kecskemét Katona Józseftől, ugyanúgy Nagykőrös nem választható el Arany János nevétől. Itt van az ország talán legszebben berendezett, leggazdagabb vidéki irodalmi múzeuma. Az 1957- es Arany János napokra frissítették föl, az akkori ünnepségeken még Dobi István is megjelent. A fülledt, iskola- szagú termekben minden a közel egy évtizedig itt taná- roskodó Arany emlékét idézi. A falon a korabeli fénykép a szigorú-arcú tanárról, mellette a Nagyidai cigáryik kézirata, a margón a versszakok meí lé rajzolt „illusztrációi“ a költőnek a kancsi Degeszről, Csőri vajdáról meg a többiekről. Minden egyes emléktárgy, papírlap kicsit az alkotó műhelyébe, az alkotás folyamatába enged bepillantani. _ Itt van egy Arany-vers, eredeti címe „Lefelé“ aztán áthúzta a költő, s föléje írta „A lejtőn”. Az emléktárgyaknál is talán jobban érdekel a tárlók között sétáló negyven gyerek. Véleményükre, a viselkedésükre vagyok kíváncsi. Hogyan fogadják ezt a rengeteg, záporozó emlékét? Mi fogja ,meg igazán őket? Nem a díszes Arany-kiadások, nem a reprodukciók, nem a hasonmá sok — hanem az eredeti kézirat, a költő tulajdon kezevo- nása, a tárgy, amit maga Arany használt, kézbevett. Megérintik íróasztalát, végig - simítják az üveget, ami alatt a levelét látjuk, s hosszan elidéznek a költő — akkor még szalontai nótárius — névaláírása előtt, amelyet egy még 1847-ben kiállított sertéspasz- szuson találnak. Arany János neve egy sertéspasszuson! — Elég híres egy passzus ez! — jegyzi meg egyikük. — Viszont szokott ez így lenni nálunk — mondja valaki más. Neki majd nem kell sokáig töprengenie a példán, ha majd az érettségin azt a kérdést kapja: „Milyen volt a magyar költő sorsa a múltban?“. A leggazdagabb élményeket persze Szeged hozta elénk. Ttt már nem diákok magyaráztak (persze ez is igen jó ötlet volt), hanem az egész kirándu lás szervezője, egy kitűnő tanár, Csethe Istvánná vezetett. „Itthon volt”. Az egyetemet Radnóti Miklóssal jártai s most az épület minden fordulójáról, terméről hajdani forró emlékek jutnak az ertf‘be. — Itt volt Horger Antal szobája, 'itt készültek Radnótival a nyelvészeti vizsgára — s más számos meghitt, emberi mozzanatot idéz föl az együtt töltött évekből. A szegedi temetőben sírokat kerestünk. Juhász Gyula egyszerű, szerény sírkövét s Tömörkény és Móra Ferenc majdnem egyforma, fekete márványból faragott keresztjét. — A Tiszaparton áll a hatalmas múzeum. A fölnyíló ajtók mögött egész kis képes irodalomtörténet vár ránk. Gárdonyi és Mikszáth-emlé- kek, Babits és Móricz-doku- mentumok, amatőr-fotók, első kiadások, dedikációk. Kicsit irigykedve is állunk a tárlók előtt: hogy lehet, hogy Pécs — ha szerényebb irodalmi múltja is volt — nem kapott még egy ilyen kiállítási termet, ahol a város irodalmi hagyományait a vendégek, a látogatók elé tárhatnánk? Kiskőrös. Petőfi-ház! — Hét fő volt. éppen takarították amikor odaértünk. Vízesvödör a küszöbön, felmosott padló, csak mezítláb léphettünk a szobába. S ebben a véletlenben volt valami jelképes és megható. Csak cipőt megoldó alázattal lehet oda belépni ahonnét az „Üstökös” elindult. Kívül a ház falát délutáni napfény veri, itt ber.t minden zárt. hűvös tisztelet parancsoló. Az üveg alatt az öreg Petrovics hatalmas pipá ja, a keresztelő kancsó s a láda. melyre az „anyám tyúkja” fölszállt. Mcnetrerdünk szerint Kiskőrös, Pe1.őfi-ház: 15 perc tartózkodás. S itt időzünk már majdnem egy órája. Pedig nem is látunk mást: csak a zsuptcíős házat, az udvart, a gém eskü tat Kimegyünk az ajtón, meg újra visszajövünk, állunk és nézzük meghatottan a házat.:; Ennyi tömény irodalom* ól persze könnyen „mérgezést” kaphat az ember. De más is beletartozott ebbe az országjárásba. Megálltunk a Fehértó mellett, ahol a „Vadvízország” című film készült, s hallgattuk; a tűgető madarakat, leültünk; a vásárhelyi népművész, Vékony János fazekas korongozó asztala mellé, a művelődési házban a Tornvai-kápek előtt' vitát rögtönöztünk a modern festészetről, Halason a csipkeverés tudományát tanultuk I el, Kalocsán pedig végtelemhj ügyes pingáló-asszonyok rajziak díszeket a lányok füzetébe. ... Hazafelé mintha gyorsab; ban szaladna az autóbusz Is A lányok énekelnek, s dalpk-$ ban mintha a megérkezés, a felszabadulás öröme mellett egy kis szomorúság is lenne: milyen kár, hogy már vége van ennek az útnak. Hálruháira né-ek a párás, kék szemekbe, s arra gondolok' sok olyan iskola, tanár kellene, ahol ennyire komolyan veszik a modern, szemléltető tanítást, a tervszerű országjárást, ahol „élet zengi be az iskolát”, és sok olyan diák kellene, aki az iskolától a tudás és a +á iékozo+tság mellé az élmény melegét Is megkapja. Valami olyat, amit ez a kirándulás ennek a negyven lánynak megadott. Hivatalos utasítás, tan terv és tanmenet nélkül is váljék a modern !s- kola „tantárgyává” a gyakorlati honismeret! Tüskés Tibor 'Betnufaffuk: KENDE SÁNDOR A Pécsett élő írók közül őt ismerik tán a legtöbben, s ugyanakkor róla tudnak legkevesebbet az olvasók. A Magyar írók Könyvesb üt jának. Vezetője. „Különcsége”, hogy fővárosiból lett vidéken élő író, s hogy a bolt forgalmi statisztikája szerint a kortársi műveket is olvassa és propagálja. A világháború egyik egyenruhás hősi halott-jelöltje, amikor első könyvét, a Három Lázár-t, megjelenése utón egy héttel elkobozzák. Katona, kint van a fronton: az ügyészség határozata ellen fellebbezni sem tud. A következő évben, 1944-ben újabb regénye jelent volna meg Egymásra ítélve címmel, de rhivel a cenzúra 60 oldalt húzott belőle, egyelői-e nem láthatott napvilágot. így ez csak a fekzaba- dulás után, 1946-ban jelent meg. 1948-ban a Hagy; r Téka adja ki Lilith Fiai című társadalmi regényét. Ettől az időtől kezdve mindinkább hivatali munkájának él. Élményanyagából még csak futna újabb regényre, de hivatali foglalkozása nem hagy szabad időt. így hosszabb időn keresztül csak kisebb elbszá- lései és kritikai írásai jelennek meg. Közben 1950-ben Pécsre költözik. A Dunántúl, majd a Jelenkor oldalain találkozunk novelláival. Ügy ír, ahogy beszél: jelzőtlenűl, tö- mörré fegyelmezett egyszerűséggel, s mondatai közt mégis érezni mindig a hangú1 at belső lüktetését, a lappangó drámát, s hogy a problémák kiALMASSY KALMAN: AZ ALKOTMÁNYHOZ Te vagy Tihany, melyről visszacsendül, mint kőszikláról, a dolgozók szava. ös kőszikla vagy. melyre ország épül: — időálló, szívós és erős! Ta vagy Dunánk, melynek habja ringat, hogy elpihenjünk hús hullámain! De háborogva veted le hátadról, ha igába törni jött tán Népedet, az idegen urat, idegen hajót. Te vagy Tiszánk! Szőke, mint a búza melyből a kenyér, az élet születik. Elringattok a fáradtság után, mit az aratás ró ránk, habár nem a kaszás, de kombájn arat. Es megtelsz minket, drága gyermekid illatos, puha, lágy kenyérrel az új kenyérnek mai ünnepén. Te vágy a nektár, tokaji asszú! Badacsony, Mór és Kecskemét bora. Eger tőkéinek éltető leve, mely hevít, melengeti a szívet, hogy mulatni tudjunk a harcok után békés munkánknak ajándékaként. Te vagy maga az igazi ember. Az édesanya szerető szíve. A kemény apai büntető szigor. Mint a kéz: ad vagy ver! Tenyér vagy ököl. Simít vagy összetör. Mint a szív: szeret vagy gyűlöl. A jónak adni tud. A gonoszt bünteti. Az igaznak áldás. • A gaznak sújtó törvény. Te vagy számunkra Balaton, Dunántúl Viharsarok, Nyírség, Nagyalföld, — minden rög, — az egész Haza. Te mondod, hogy ez a Hon egyetlen gyermekéhez sem lehet kegyetlen, mostoha. t Te vagy a Mátra, mély, nagy, mint az érdi Magas, mint a hegy. hogy fel nem érhet s le nem száll Hozzád, aki meg nem ért. De magában hord, s Te őt hordod magadban ki békés holnapot épít gyermekének minden magyar, minden dolgozó! RAUF GALIMOV: bontásához milyen mély hu-B mamimmal közeledik. 1960. Ez az év irodalmi újá-5 éledésének kezdete. A Hajdút Bihar megyei Tanács irodalmi j pályázatán a prózai csoportban megosztott első díjat;: nyert, s megjelent regénye,: a Közel a mennyholt kedvező '• kritikát kapott. Egy bécsi ki- j adónál szóbajött a Lilith fiai-a nak német nyelvű kiadása.. s ? egy olasz kiadó is kérte ennek? a könyvnek a szinopszisát. Az§ íróval együtt őszintén remél- 8 jük, hogy nem csupán „régi? dicsőségének*’’ termékei lépik £ tűn ;^vel. az ország határait Tervei? — Erre a kérdésre? azt szokta válaszolni, hogy:? ha az írónak mondanivalója? van, akkor ne nyilatkozzon, hanem írjon! De azért tudjuk,? hogy új regényének utolsó fejezetén dolgozik, s valószínű-? leg Enyhe ítélet lesz a mű cí-? me. A megyei tanács ösztön-f díjával pedig Komlóra készül í egy ipari tanulókról szóló kis- 5 regényhez anyaggyűjtésre. ? S hogy a programja teljes? legyen: . nemsokára ismét? Olaszországba utazik egy él- ? mónyt zsúfoló hónapra. •— iqy =-j oaoao Költészetem tárgya az Ember Sziklaszilárdan megveti lábát a munkás, .' • homlokán fény, tudás, költészet fénye. Ma megáll és önmaga múltját idézi, a messzi-messzi sokezer évet; a nagyratörő, különbnél különb hőstettekre született embert, úgy, ahogyan isteni méltósággal márványba véste az egyszeri görög. Tudott... Ezért ment bátran máglyatfizbe és állt csupasz mellel szuronyok elé. tudta: poraiból felkel újra, szurony, túz, kínzás mind hiába... Keserves balsorssal küzdve egyre ment fel, fel, Csak fel! Kúszott szirtfokrő! szirtfokra, zúgó vizek örvény-bogai húzták, s ha partra kelt lehullott újra... Mégis, lám — kiteljesülten, szabadon, ő a bölcs, a munkás, a költő, s tárt karokkal az eget ostromolja, rakétája csillagokat céloz! Mészáros István (ordítása PALOS ROZIT A: Énektelen ének Lomha, igavonó nesszel húzza a napokat a kinti idő. Alig színű kővirág nyílik bennem. Könnyű fényterhüket az álmok lerakják a fehérre sikált konyhakőre, hol reggel, ha felhúzom a tarka számlapú órát a délelőtt is fazékba pottyan és szétfő a sárga ellakrumplival. Lám, a gőz is megemeli jól a fedőt, kitör és a semmibe oszlik, akár a költő szerelmes álma, ki számba vette, hogy beutazná a Földet és a nyugalmas élet délköreit egyetlen bomba szállítási költségein.
