Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-18 / 194. szám

1961. AUGUSZTUS 18. N \ P I ö 5 Film Film Film Film LEGÉNÍXAKÁS Az igáid vígjáték végered­ményben mindig egy lényegé­ben tragikus alaphelyzetre épül, hiszen a vígjáték tulaj­donképpen esztétikája szerint — ez ugyanolyan halálosan komoly dolog, mint a tragédia. Az ilyen alaphelyzet megtalál­ható a Legénylakás című ame­rikai filmben is. Búd Baxter, a film hőse egy biztosító tár­saság tisztviselője, afféle mai chaplini figura, akivel mindig csak történik valami, és aki a hosszú — kicsit megnyújtott megpróbáltatások után is alig képes a határozott cselekvésre. Nap mint nap ott dolgozik a hatalmas felhőkarcoló ti­zenkilencedik emeletén, a ha­talmas munkaterem istentudja hányadik munkaasztala mel­lett. A modern, kapitalista gépkorszak embere ő, akit részben a biztosító társaság vezetőinek kénye-kedve, rész­ben egy burkoltan ábrázolt fa­talizmus irányít. Baxternek, a kistisztviselő­nek valódi, szinte gombnyo­másra berendezett legénylaká- sa van, és szinte észrevétlenül — mintha egy óriási, megmá­síthatatlan futószalagra került volna — egyre lejjebb és lej­jebb korrumpálódik a főnökei­vel, egyre lejjebb és lej­jebb jut egy elsüllyedt polgári morálban, és ugyanakkor mind feljebb kapaszkodik a hivatali szamárlétrán. Mindezt a legénylakásnak köszönheti, amelyet alkalom- adtán szerelmi légyottok cél­jára átenged hivatali főnökei számára. Az ügy végül is megoldódik. Amikor Baxter már beülhet a helyettes vezérigazgatói író­asztal mellé, éppen akkor döb­ben meg, hogy tulajdonképpen a saját szerelmével, a saját ér­zelmeivel kufárkodik, és min­dent egycsapásra megold. Meg­válik a mocskos életmódtól, otthagyja a pompás íróasztalt, és megpróbálja, hogy milyen lehet igazi, egyenes, gerinces emberként élni. A film tulajdonképpen olyan amilyennek felfogni .akarja az ember. Mély és ironikus bár kicsit gépiesen adagolja a társa daiombírálatot, de egyben szel­lemes és kicsit bőbeszédű me­lodráma is. Alapjábanvéve már a lifteslány öngyilkossá­gával végetér, ami utána kö­vetkezik — külön-külön befe­jezés a melodráma és a társa­dalmi irónia frontján. Ami lényeges és igen jó a filmben, az elsősorban a re­mek színészi alakítás, ameiy- lyel Jack Lemmon örvendez­teti meg a nézőt, másodsorban pedig az a hangulat, az a mil­lió, az a szemlélet, amellyel az uniformizálódott amerikai éle­tet a film ábrázolja. Az em­berek lényegében éppen úgy gépek, mint a kezük mozdula­tára működő masinák, minden egy kicsit kiélt és szkeptikus, túlhajszolt és tragikus. Merr ebben van ennek az amerikai vígjátéknak a tragédiája. Számos díjat nyert ez a film Néhány megragadó, felejthe­tetlen részletéért, a színészi alakításáért és az őszinte alap­hangjáért okvetlenül megérde­melte. (—y) Holnap felnőtt leszek Egy mai szovjet fiatalem­berrel ismerkedünk meg a filmen. A gyermekkor és a felnőttkor határán áll. már felnőttnek érzi magát, pedig még gyerek, s gyereknek érzi magát, pedig már felnőtt. Az ellentmondásos kamaszkor szinte minden lényeges prob­lémáját megtaláljuk a filmben középpontban természetesen a legfontosabbat: a szerelmet, s mindezt nem pedagógusi ko­molysággal. de nem is erőlte- tetten humorizálva. A kamasz szemével nézve a film első részében eltúlzottén, a valóságosnál is erőteljeseb­ben tűnnek fel az igazságtalan Ságok, a „csökevények”, Gen­nadij, aki „holnap már felnőtt lesz” fiatalos hévvel lép fel ellenük, öreg munkatársát, a gázvezetékek és készülékek javítóját leszoktatja arról, hogy meséivel, ijesztgetéseivel borravalót csikarjon ki a hi­székeny háziasszonyoktól. — Egyedül elvégzi a javításokat, s állhatatossága eredménnyel jár. A maga esetlen módján udvarol az orvosnőnek készü­lő kislánynak. Galambjaival dicsekszik, kakasmódon vere­kedésbe keveredik, s minden­ben a film fiatal nézői önma­gukra ismernek a felnő* t nézők pedig jólesően gondol­nak vissza fiatalkorukra. Az ízesen humoros jelene­tek mellett megérezzük a film­ben az élet kérlelhetetlen tör­vényeinek érvényesülését az öregek és fiatalok közötti el­lentmondást, a megnemértést, az oktalan szülői féltést. De mindvégig érezzük azt is. hogy a mai szovjet társadalom mennyire mellette áll a fiata­loknak életük nagy problémái megoldásában. A társadalom egészét érintő kérdések, ami­lyen a kommunizmus építése, a technikai fejlődés, az embe­rek jellemének kommunistává formálása, az egyén életét is átszövik, s így válik a szere­lem időtlen témája rendkívül időszerűvé, maivá. Az élesen rajzolt jellemek, a csillogó derűvel megformált jelenetek, s a gitárként meg- pendülő halk érzések a film alkotóinak művészi mérték- tartásáról tanúskodnak. A többé-kevésbé szimbolikus­nak ható múzeumlátogatási jelenet azonban nem illeszke­dik szervesen a film egészébe, a lány családjánál játszódó je­lenet pedig a túlságosan egyér­telműen hangsúlyozott ellen­pontokkal már-már pedagó­giai elmefuttatássá válik, de szerencsére itt is közbeszól a film alkotóinak humorérzéke és a pszichológizálást néhány derűs jelenettel feloldják. Némi vázlatosságot kell csak hibául felrónunk, amely azért hiba, mert a részletek elhanyagolásával a fiatalok sorsát idillikussá teszi. Egészében véve a film üd,- tően szórakoztató, egyúttal ta­nulságos is, a fiatalok tiszta szerelmében éppolyan mara­déktalanul gyönyörködhetünk, mint a galambröptetésről ké­szült szép felvételekben. (—s—e) Augusztus 20-án nyílik Simon Béla kiállítása Ewy ki? kié ész tés 3 Dunán úü ?ai ón?* a mohácsi művelődéssel »0 laii o* ci* éhez A Dunántúli Napló hírt adott arról, hogy a mohácsi városi tanács vb-a tárgyalta _a művelődési ház munkáját és elismerte eredményeit, jóvá­hagyta terveit. A mohácsi és Mohács- kör­nyéki közönség is elismeri ezt. de néhány megjegyzést hadd tegyünk a megállapításokhoz még. Lüktetőbb elevenebb, tártál masabb kulturális életet lehet­ne teremteni Mohácson. A Bartók Béla Művelődési Ház­ban lehetne több szakkör, jobb kapcsolata is lehetne a város­ban működő üzemekkel és a tér melőszövetkezetekkel is. Min­den vállalatnál, üzemnél, tsz- nél lehetne a művelődési ház­nak egy-egy aktívája, közön­ségszervezője, aki jelentősebb előadások előtt ismertetné az üzemben a darab tartalmát, szerzőjének munkásságát. A mai közönség szereti a népünk mai életét bemutató színműveket, de csak az olya­nokat. amelyeknek előadása is művészi, színvonalas. Ilyen irányban is lehetne méa sokat tenni a művelődési ház műso­rában. A Hazafias Népfront városi bizottsága tarthatna iro­dalmi esteket a művelődés' házban, a város pedasónusa' mérnökei, orvosai is aktívab­ban vehetnének részt az isme­retterjesztésben a művelődési ház keretében. A kisipari szö­vetkezetek kultúrcsoportjai is helvet kaphatnának a műi/ft- lődési ház munkáiéban így még színesebb, érdekesebb len ne ott az élet. Vasvári Dezső Mohács, Eötvös u. 8. Évi szabadságom töltöttem családommal a Balatonon. Jú­lius 30-án jöttünk haza fele­ségemmel és két kisgyerme­künkkel (az egyik három, a másik öt éves) és plusz jóné- hány bőrönddel, s csomaggal megpakolva. Köszönet az oivosoknak Az egyik nap fültanúja vol­tam a 27-es autóbuszon, hogy szidják az orvosokat. Azt állí­tották, hogy a Rendelőimé ?et által kezelt betegeket csak ak­kor gyógyítják meg rendesen, ha magas pénzjutalomban ré­szesülnek. Én — elég beteges lévén — többször feküdtem az idén az urulógián. Minden esetben azt tapasztaltam, hogy az orvosok és ápolók tudásuk legjavát nyújtják. Nekik köszönhetem, hogy felgyógyultam ebből a betegségemből. Copf Ferencné III. kerületi tanácstag Pécshez közeledvén, nagyon boldogok voltunk, hogy a hosszú út után végre hazaér­kezünk. Ám annál nagyobb volt a bosszúságunk, amikor vonatunk megállt valahol a MÁV bérház környékén, és elhangzott a kiáltás: „Kiszáll­ni, végállomás”. Csak itt-ott pislákolt egy-két villanykörte, közvetlenül előttünk, illetve mellettünk a pesti szerelvény állt kitolva a pályaudvarról. Az állomásépülettől kb. négy­száz méterre voltunk, így ne­héz volt kijutnunk a kisgyere­kekkel és a sok csomaggal. Váltókon, sineken bukdácsol­va, egymást letiporva igyeke­zett mindenki elérni a kijára­tot, ahol legnagyobb csodálko­zásunkra három sínpár telje­sen üresen állt. Lehet, hogy a vasútnál ész­szerűnek tartják ezt a mód­szert, az utasok szempontjából mindenesetre nem az. De ha már mindenáron ragaszkodnak ahhoz, hogy így tehermentesít­sék a kijáratnál lévő sínpáro­kat, gondoskodjanak arról, hogy az új megállóhelyekről könnyebben elérhessék az uta­sok az autóbuszokat. De nyis­sák ki legalább az oldalsó ka­put. Ihárossy János és még kb. ötszáz utas. Ezúton keresek társat... A múlt héten bementem a Bajcsy-Zsilinszky úti vas és edény kiskereskedésbe. Tehát hangsúlyozom, hogy kiskereske­désbe és kértem 8 méter kerítésdrótot, ugyanis ennyire lenne szükségem megrongált kerítésem megjavításához. Az eladó udvariasan megmutatta az általam keresett árucikket, majd közölte velem, hogy ezt csak egészben, vagyis 25 méteres te­kercsben tudja eladni. Megdöbbenve és tétován álltam a „kis­kereskedésben” és gondolkodtam, mit tegyek. Ugyanis én ed­dig mindig azt hittem, hogy a kiskereskedést azért hívják így, mert kisebb szükségleteket elégítenek ki, vagyis nem nagy tételben kell vásárolni. Tépelődésemből a pénztárosnő tanácsa zökkentett ki, aki azt tanácsolta, hogy keressek egy társat, akinek a fennmaradó 17 méter gépfonatra szüksége van. Ugyanis ők ezt így kapják a Vasipari KTSZ-tőI és ezért ők ezt, sajnos, nem tudják el­vágni. — Megvan — gondoltam magamban — elmegyek a KTSZ-be, hátha ott kapok. Nem kaptam. De azt megtudtam, hogy az üzletben el kell mérni a drótot. Volt már más is a KTSZ-nél hasonló panasszal, mert azzal érveltek az üzletben, hogy ezt nem lehet megbontani, mert akkor az egész fel­bomlik. Mi készségesen ajánlottuk fel segítségünket a vas- és edényboltnak, hogy küldjék el hozzánk egyik emberüket, akinek megmutatjuk azt az egyszerű műveletet, ugyanis csak egyetlen szál drótot kell kihúzni a hálóból s máris darabokra oszlik. KOLLÁR JÁNOS, a Pécsi Kokszmüvek dolgozója. A Pécsi Va^útigazna'óság figyelmébe Augusztus 20-án nyílik Pé­csett a Janus Pannonius Mú­zeumban Simon Béla festő­művész kiállítása. — Mit láthatunk majd a ki­állításon? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Simon Bélát. — A nyári időszakban fő­ként Siklóson, Alsószentmár- tonban festegettem. Itt tani- tóskodtam, s így jól ismerem az itteni embereket problémái­kat, gondjaikat, örömeiket. — Sok vázlatot, tanulmányt ké­szítettem, amellyel majd a tár­latomon megismerkedhetnek r piktúra kedvelői. A vázlatokat többnyire már fel is dolgozta a művész. A szénrajzok, akvarellek és dió fapácok Simon Béla technika fejlődéséről, téma-gazdagodé sáról vallanak. Több vázlatot készített a Göntérről. a szőlő­munkásokról és igen érdeke­sek férfi-portréi. — A többi képek? — Ezen a kiállításon 36—í*i képpel szerepelek. Az új terme sen kívül kiállítom még a „Magvetőt“, amelynek egyik változatát a Nemzeti Galéria őrzi. A régebbi képeimből a Falusi utca, a Fák. A konda. Csendé’et almákkal, Kék fej, Akt. Szalmahordás, a Magvető egy harmadik változata, Har- sányi hegy. Ablakom. Vászon- térítők, Megindultak. Füzes is­tállóval, A kévehordó című al kőtáraimat láthatják. Ez a kiállítás Simon Béla 25 éves festői munkásságából ad Ízelítőt, A tárlatlétogatól< találkoznak majd olyan alkotá sokkal, amelyek a pályakez­dést. a „Kék korszakot“ és s festő legújabb művészi törek véseit tükrözik. Simon Bélának sikerű’ olyan egyéni stílust kialakíts Ilia, amelyet kevés festő vail­Í at magáénak. Figurális kom- üziciói, színes kis akvarell­jei, szénrajzai, diófapáccal ké­szített képei mind azt bizo­nyítják, hogy a festő sajátos művészetével a mát. az alkotó embert akarja megformálni, megörökíteni. Simon Béla érdekes színlátá­sáról és kiváló komponáló­készségéről vallanak tájképei. Végignézzük a festő sok ap­ró kis vázlatát, amelyekből készültek a kompozíciók. —* Gyakran találkozunk egy-egy visszatérő témával is képein. Az egyik befejezetlen kép előtt időzünk. — A cséplést akarom meg­fogni. Kint a pincém előtt csé­peltek a minap, csak kiálltam az ajtóba, s vázlatot készítet­tem. Most majd vászonra vi­szem. Simon Béla 25 év alatt kiala kult piiktúrája, tüzes színei — érdekes, új színt jelent kép­zőművészetünkben. (Hamar) Vizsgájuk meg a baranyai termá'kutakat is! Az egyik napilapban közölt hírből értesültem arról, hogy a Földmérő és Talajjavító Vál­lalat Kiss I,ászló mérnök ter­ved alapján különleges gép­kocsit készített a mélyfúrású kutak vizsgálatára. Ennek a műszerkocsinak a segítségével két budapesti termálkút eseté­ben is sikeresen állapították meg a melegvíz csökkenésé­nek az okát Ez eszembe juttatott két pé­csi vonatkozású problémát. Az egyik, hogy a Légszeszgyár utcai villany telepen is volt termálforrás és a sikondai ter­málkút eredeti teljesítőképes­sége is sokkal nagyobb és jobb volt mind a vízhozam, mind a magasabb hőfok és a vegyi összetétel tekintetében. Jónak és célszerűnek tarta­nám, hogy felderítsük és az emberek éleiének megjavítá­sára felhasználjuk mindazt a természeti kincset, amit a föld magában rejt. Erre pedig igen alkalmas az új műszerkocsi. Konkrét javaslatom tehát, hogy valamelyik szerv meg­kezdhetné a vizsgálatokat. Biz­tos vagyok az eredményekben és be kellene vonni a munká­ba a Hydrológiai Társaság munkatársait is. HOMOLAI GYULA Miért nem lehet autoszifonba való patront kapni? Vettünk egy „Autosiphon” üveget, hogy állandóan legyen itthon szóda. Vettünk hozzá három csomag patront is, hogy lehessen cserélni. Kiadtunk az egészre vagy 140 forintot, s úgy gondoltuk, hogy most már megoldódott a család szódavíz problémája. Mi terveztünk, de a Vegyicikkeket Kiszerelő Vál­lalat (Budapest, XIV. kér. Nagy Lajos király útja 110.) végzett. így az a helyzet, hogy most nyáron, amikor igazán szükség lenne a szódavízre, hiába járjuk az üzleteket — patron nincs sehoL Mindenütt azt mondják, hogy az összes patront felküldték Pestre cse­rére, de onnan már egy hónap­ja nem kaptak vissza semmit sem. Nem lehetne ezen a problé­mán segíteni? Már csak azért is, mert az egész nem újkeletű, így van már hosszú esztendők óta. SZÉCSI KÁLMÁN Újítással ötszázezer forintos megtakarítás Befejezéshez közelednek Pécs állomáson, a Jókai utca vízelvezetése vasúti vágányok alatti csőátereszének építési A kisvendéglő mostoha ? A nyugati városrészben több mint tízezer dolgozó lakik. Szó­rakozni is szeretnek az embe­rek. Az egyik szórakoztató hely Üj-Mecsekalján a kisven­déglő. Nagy a forgalom itt is. Viszont az már baj, hogy a Kisvendéglő nincs megfelelően ellátva itallal. Jó lenne, ha az Illetékesek nemcsak az Olimpia étteremre gondolnának, hanem u egyelőre mostohán ellátott kisvendéglőre is, hiszen az is a nyugati városrész dolgozóinak szórakoztatására létesült. mVNYADVÁRl BÉLA munkái. A munkában segít a MÁV egyik gőzdaruja is. A negyvenöt tonnás daru köny- nyedén és biztonságosan he­lyezi el a csőáteresz 17 tonnás darabjait, a dolgozók csupán irányítják a munkát. A csőáteresz építésénél je­lentős újítás született. Molnár Miklós műszaki főintéző újí­tásával mellőzhették a szoká­sos provizórium megépítését, s így nem volt szükség a forga­lom korlátozására sem. Ez mintegy ötszázezer forint meg­takarítást eredményezett. Külön dicséretet érdemelnek a MÁV hídépítési főnökségé­nek dolgozói, amiért a másfél hónapos késéssel megkezdett munkát a szeptember 30-1 be­fejezési határidő helyeit ko­rábban, augusztus 15-ig el­végzik. VÁRNAI LÁSZLÓ Óvjuk a lépc®öház tisztaságát Igen sok házfelügyelőnek szívügye a lépcsőház rendbon- tartása, de van sok, aki fittyet hány az egész tisztaságra. Pél­dául a 79. számú épületben a házfelügyelőt napokig nem lát­ják a ház lakói. Nem képesele időben befizetni a lakbért. A lépcsőház tisztasága nem­csak a hivatalos házfelügyelő­nek elsőrendű feladata, ha­nem a lakók érdeke is, hogy rendben legyen a lépcsőház. Főként igen sok szülő nem ügyel a gyermekére és a gye­rekeket nem érdekli a tiszta­ság Tanulmány

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents