Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-16 / 166. szám
1961, JÚLIUS 16. NAPLÓ 7 E> Orvostanhallgatók^ az új egyetem építésénél Ismét óvodai! *j>bcn Nem minisztériumi szinten Egy évvel ezelőtt vették birtokukba az építők a volt Dózsa Tiszti Iskola gyakorlóterét. Az előkészítő munkálatok, a támfalak, gazdasági épületek után az ellmúlt napokban meg kezdődött a hatalmas klinikai tömb alapozása. Orvostanhallgatók vájják először a földbe az ásót ott, ahol hamarosan tizenegy emeletnyi magasba emelkedik a főépület. Még alig fejeződtek be a szigorlatok, és a tanulás feratákkal a kommunisták ellen. Előfordult ez Fenentdnoban, abban a 18 ezer lakosú, Róma környéki mezővárosban is, amelyben ők laknak. Harminc tagja van itt a városi tanácsnak. Ebből 8 kommunista, 7 szocialista, 14 kereszténydemokrata és 1 fasiszta. Ha a kommunisták és szocialisták összefognak, 15 szavazatot állíthatnának a reakciós blokk ellen. A szocialisták számos városban összefognak a kommunistákkal. Az Olasz Szocialista Párt legutóbbi kongresszusa szolgált erre példával. Az 1954-es választáson a kommunisták és szocialisták egységfrontja győzött Ferenti- noban. Ezt az alkalmat arra használták fel, hogy amit a burzsoá alkotmány keretében megtehetnek, megtegyék. Például a körzet ezer legszegényebb családját mentesítették az adófizetés alól. A gazdagokra viszont többet róttak ki. A kereszténydemokrata vezetés ideje alatt aránylag sok pénzt költötték a prefekturá- ból (megyéből) jövő vendégek etetésére, itatására. 1954 után ez megszűnt. Ha a látogató mégis kedves volt számukra, megvendégelték, de a saját zsebükből. Igüiozzi asszony is — akkor tájt a tanácsbon dob gozott — a saját házi költségvetéséből fizette a kávét; A kereszténydemokrata vezetők 800 ezer lírát szavaztak meg a különböző szent ünnepekre A város költségvetéséhez mérten — vagy 8 millió lírából gazdálkodnak egész évszüüt légkörét a csákány, kapa, az ásó és a lapát világa váltotta föl. Már sok helyütt nyoma veszett annak a fehér vonalnak, amely a közel kétszáz méter hosszú épülettömb körvonalait jelöli; többméteres földhegyek fedik, — és egyre több helyen mutatja a színitjéüző, hogy mélyebbre már nem kell menni. A hónap eleje óta kéthetes turnusokban öt brigád- nyi egyetemista dolgozik ezen ben —■ nagy pénz ez, ezért a kommunista—szocialista blokk csak 300 ezret adott erre. A pénzt arra költötték, ami valóban fontos. Nyolcvan kilométer kövesutat építettek a körzetben (a kereszténydemokraták sosem törődtek véle). Ingyenes orvosi kezelésben és gyógyszerellátásban részesítették a legrászorultabbakat, új tányérokait, evőeszközöket és mást vettek a lehetetlenül elhanyagolt óvodának; Ezt az óvodát apácák vezetik. A főnöknő akármit kért 1954 után az óvoda számára, mind megkapta. Az 1958-as választás után elleniben — amikor kereszténydemokrata több ség került a város élére — hiába kilincselt a fontos dolgokért, a kereszténydemokraták nem adtak. A főnöknő végül is arra a következtetésre jutott, hogy mondjanak akármit a kommunistákra, sókkal jobb volt, amikor azok irányítottak. A humánus és gyermekszerető főnöknő annyira szívébe zárta az óvodát pártoló Iglioz- zá asszonyt, hogy minden évben virágcsokrot vesz a születésnapjára. Egyszer így szólt hozzá: — Tudom, hogy nem hisz isteniben, de ha egyszer megbetegedne, imádkozni fogok a felgyógyulásáért. . Hát ilyen mosolyt fakasztó jelenetek is előfordulnak az osztályharcban. Mindez egyébként csak töredéke annak, amit két olasz elvtársunk elmondott több órás beszélgetésünk folyamán. Most már csak társadalmi munkában. Az első napokban még nem ment ilyen jó ütemben a nehéz munka. Hiába, a kemény, köves (negyedosztályú) föld, az égető nap, a szerszám rideg nyele kicsit erős átmenet volt a tolllforgatáshoz idomult „puha” kezeknek, — s most nem is számít jó munkásnak az, kinek nem hólyagosodott feil a tenyere. Amikor megkérdeztük Tahin elvtársat, a tábor vezetőjét, ki a legjobb munkás, több nevet is felsorolt: Hajós, Frank, Hartmann, no meg a II. évesek Böröcz-brigádja. Legelői hányják a földet a Bolla-brigád tagjai. — Mi lesz a délutáni program? Megtudtuk, hogy az orvos- tanhallgatók éppúgy, mint a KISZ vidéki központi táboraiban, itt is „tábor”-ban vesznek részt. A kollégiumi tanulószobákat rendezték be szálló- hélyül. Hajnali ötkor ébresztő, tizenegykor takarodó, a munka után, délután közös foglalkozás és szórakozás: politikai beszámoló, sajtófélóra, strand, TV és a szabadtéri színpad, sportrendezvények váltakoznak ; Sokfelé dolgoznak ezekben a hetekben az orvostanhallgatók: Bolyban, Kazincbarcikán és Pécsett. Segítenek a mezőgazdaságban, az építőiparban, — ha kikerülnék az életbe, nem lesz számukra idegen a fizikai munka. Varga Gyula NAGY A FORGALOM az SZTK városi rendelőintézetében. Egy fogfájós — arcát tenyerébe temetve — sietős léptekkel megy be a főbejáraton, a másiknak szemébe pattant valami, zsebkendőt tartva a fájós szeme élé, „iramodik” az emeletre... Hosszú, sok lenne mind leírni, ki milyen betegségére keres gyógyulást ebben a nagy épületben. Beállók én is a „sorba” egy kissé körülnézni, milyen „ellátást” kapnak itt a betegek. Délelőtt 9 óra. Nagy emberkaréj veszi körül az I. emelet 10-es számú Orr-, fül-, gégegyógyászat — feliratú ajtót. — Jaj, hát mikor kezdik már a rendelést! — sóhajt egy fiatal mama, kis gyermekét a legfomtosabbakra szorítkozom. Olaszországban kétmillió a munkanélküliek száma, noha száz és százezer olasz munkás dolgozik Belgiumban, Nyugat- Németországban és Svájcban. Sokan nélkülöznek még, különösen délen. Észak fejlett, délen feudális mozdulatlanság és elmaradottság az úr. Az ország burzsoá vezetői nagy csinnadrattával készülnek az ország egyesítésének százéves évfordulójára, valójában sohasem volt meg ez az egység, észak és dél szinte két külön ország. Búcsúzóul arra kértem két elvtársunkat, mondják meg, mi a véleményük Magyarországról. így válaszoltak: Látták a nyugati városrészt, sok, szép és jó lakást építettünk a munkásoknak, s ami nagyon fontos: olcsó lakbérrel. A legnagyobb élmény számukra az a tudat, hogy itt nincs munkanélküliség és létbizonytalanság, itt nincsenek beesett arcú és nélkülözésről tanúskodó emberek, mint náluk. Olcsó az életen, ápoltak és meglepően szépek a magyar nőik. Rengeteg a szórakozóhely, sok és olcsó a könyv, szolidan vigadnak és sok sört isznak az emberek. A kávénkat gyengének talál ták, a cigarettánk sem ízlett nekik. Ezt csak úgy mellékesei tették hozzá, mosolyogva. Arcaikra volt írva: „Bár csak ennyi lenne a baj nálunk is, boldogok lennénk a helyetekben . -. Magyar László Ha minden szerv így reagálna! 12-én jelent meg az újságban a szatirikus hangú írás és háromnegyed kilenckor már csengett a telefon: „Üljünk össze, beszéljük meg ezt a cikket, vizsgáljuk meg a másik oldalról is, hogy utána megtehessük a szükséges intézkedéseket!” — javasolta Gábriel József elvtárs, a Pécs városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője és fél tízkor Budán Ferencné szak- felügyelő, Marton Györgyné óvodaigazgató, Varga Józsefné szakfelügyelő, Kontra Ádám- né és Fenyvesi Mihályné óvodaigazgatók társaságában már arról a bizonyos másik oldalról folyt a beszélgetés. Segítsenek! — Ez volt a kérés, mert a cikk, amit elmondott. lényegében igaz, még akkor is. ha egyéni vélemény volt. És sorba vettük az évek óta ismétlődő problémákat. Van egy óvodai rendtartás, amelyben évenként egy hetet engedélyeznek a júniusi évzárótól augusztus 20-ig a kötelező fertőtlenítésre, nagytakarításra, amit indokolt esetben a tanácsok négy hétre emelhetnek. Ez utóbbival a városi tanács illetékes osztálya nem él, mert szinte megoldhatatlan nehézségek élé állítaná a szülőket. Ebből az egy, esetleg két hétből származik mindig a galiba. A szülőnek a másik óvodába kell vinni a gyermekét, neki nem akkor van szabadsága, amikor az óvoda zárva, a rokonok nem vállalják a gyertartva. — Már elzsibbad a karom. — Mi a baja a kicsinek? — Felszúrták a fülét, s most újra belázasodott.,. — Üljön csak le nyugodtan ide a padra, azt mondták, csak fél 10-kor kezdik a rendelést — szól az egyik asszony a fiatal mamához. Az idő fél 10-re jár, egyre többen vagyunk, de senki sem nyitja ránk belülről az ajtót. — Az egészséges ember is belebetegedne itt a váráéban — jegyzi meg valaki. Na végre! 10 óra előtt egykét perccel megérkezik az orvos. Az eddig joggal zúgolódó betegek „megnyugszanak”... ISMERŐSSEL találkozom. — Szemüveget szeretnék Íratni. A múltkor már voltam itt, 10 perc alatt sikerült mindent elintéznem, de megint be kellett jönnöm — mondja és sorszámot vesz. Az idő háromnegyed 11. Leülünk a padra, beszélgetünk. Vele együtt várok én is, kiváncsi vagyok, mikor kerül sorra. Nyílik az ajtó, a legközelebb állók közül három ember már lép is be a rendelőbe. — Mi az, hát nem sorszám szerint megy? — kérdd erélyesen az egyik a várakozók köziül. A kérdés válasz nélkül marad, az asszisztensnő belülről becsukja az ajtót. Ez bizony így nincs rendiben. Ha egyszer számokat adnak, akkor a sorrendet be is kell tartani és számok szerint szólítani, kivéve természetesen a sürgős eseteket. — Ilyenkor persze nincs itt egy újságíró, aki ezt megírná — méltatlankodik egy középkorú asszony. — Hát nekem ma már nincs több időm — már 12 óra félé jár az idő, majd holnap ismét eljövök — mondja ismerősöm és búcsúzára nyújtja a kezét. A FOGÁSZAT a „legcsendesebb osztály”. Ügy látszik a fogfájós betegek nem szívesen beszélgetnek és — türelmesek. Humoros eset a „Sebészet” feliratú ajtó előtt. Idős néniké várakozik a többiekkel együtt Nyílik az ajtó. — Tessék, maga következik — mondják neki. — Csak tessék, tessék — ud- variaskoddk — én ráérek még. — Miért nem megy, néniké? — kérdik tőle — Tudják, injekciót kapok, aztán félek. Várok még egy keveset mek gondozását, mert azok is dolgoznak stb. — Kényszerhelyzet ez — hangsúlyozták a résztvevők. És a megoldás? — A következő elképzelések hangzottak él. Lehetne-e télen vagy őszszel. tavasszal takarítani, tatarozni az óvodákat. Ekkor nincsenek főszezonban a tatarozást végző vállalatok. Kiderült: nem lehet, mert télen, ősszel és tavasszal nem tudják elhelyezni másik óvodában a gyermekeket. Kevés az óvoda és a meglévők is túlzsúfoltak. A megoldás csak az lehet, hogy a Pécsi Tatarozó Vállalat és az Általános Építőipari KTSZ tartsa be a munkák elvégzésére kötött megállapodásokat, illetve rövidítse le és akkor nem fordulnak elő olyan visszás esetek, hogy vége az egyhetes takarítási szünetnek és akkor van a legnagyobb rendetlenség az óvodában. Gábriel József elvtárs a következő intézkedés bevezetését sürgette-: Lehetővé kell tenni, hogy a takarítás idején is odavihes- se a szülő a gyermekét, ahova eredetileg viszi és a ne- nevelők csoportosan vigyék át őket másik óvodába és hozzák is vissza. Ez a gyereknek is, a szülőnek is jobb lesz és ki kell dolgozni az ezzel kapcsolatos szervezeti intézkedéseket. A legtöbben a röntgen előtt vannak. Eléggé „ütemesen” dolgozhatnak bent az orvosok, mert gyakran nyílnak, csukódnak a vetkőzőfüllkék, mégis alig-ailig fogy a várakozók száma. „Szép kis perpatvar” kerekedik a III. emelet 8-as számú „Felülvizsgáló orvos” feliratú ajtó előtt. Ügylátszik, valaki soron kívül mehetett be, mert a kívülállók nagyon fogadkoznak, hogy ha kijön, majd jól megmondogatják neki. Nyílik az ajtó és egy asz- szony lép ki. — Nem szegy élM magát? Miért tolakodik élőre? Talán derogál a nagyságos asszonynak a várakozás? — kapja az „áldást” innen is, onnan is. — Ne pofázzanak — ez rá a felélet. Hogy aztán erre mát kap, azt ide nem lehet leírni. DR. MARÖTI IRMA, a rendelőintézet igazgatóhelyettes főorvosának elmondottam a tapasztaltakat s megkértem, tájékoztassa olvasóinkat az SZTK-val kapcsolatos néhány problémáról. A főorvosnő elmondotta, hogy különösen a nyári szabadságolások idején — az orvosoknak mintegy 30 százaléka van szabadságon — eléggé nehéz a helyzetük. Az egyre növekvő város és az új SZTK-tagok felduzzasztottak a látogatók számát. Míg 1950- ben napi 80 volt a szakrendelő órák száma, ma ez a szám meghaladja a napi 550 órát, de még ez sem elégséges. A zsúfoltságon az Üj-Meszesen néhány hete megnyílt új bányászrendelőintézet enyhített, de a problémát nem oldotta meg. Közei 3 miUió forintos beruházással jövőre megkezdik a rendelőintézet bővítését. Ezenkívül tárgyalnak arról is, hogy az Űj-Mecsekaljára 1965-re tervezett mintegy 36 millió forintos költséggel felépülő SZTK-rendelőintézet építését már jövőre kezdjék meg. Íme a tapasztalatok és a tájékoztatás. Tény az, hogy nem kis dolog az SZTK-ban naponta megforduló mintegy 3000 beteg zavartalan kezelése és alapjában áldozatos, jó munkát végeznek az orvosok. De egy kis jobb szervezettségre és a betegek nagyobb önfegyelmére még szükség lenne... Garay Ferenc A résztvevők ezután több panaszt soroltak el. Akadnak szülők, akik túlságosan is kihasználják az óvodai nyitvatartási időt. Példákat mondtak el, hogy akadt olyan anya, aki este nyolckor ment a gyermekéért, mert fodrásznál volt. A másik éppen kedves társasággal találkozott. A harmadik csak másnap reggel ment a gyerekért. aki ott aludt az óvodában, mert először elfelejtett érte menni és amikor eszébe jutott, már késő volt, de tudta, hogy „nagyon rendes a délutános óvó néni és jó kezekben van,” — Fogadni merek, hogy a cikk után lesz olyan szülő, aki hét óránál előbb nem jön a gyerekért — ezt Fenyvesi Mihályné mondta és a többiek hasonló véleményekről szóltak. A munkaidejük viszont délután öt órakor lejár, illetve fél hatig el kell vinni a gyerekeket az óvodából. — Mi szívesen eltöltjük ezt a félórás türelmi időt és az ötórai záróra nem azokra vonatkozik. akik mindig öt és fél hat között elviszik gyermekeiket. hanem azokra a szülőkre, akik előszeretettel érkeznek hat órakor vagy még későbben — hangoztatják együttesen. Ebben az ügyben is született elvi döntés. Eszerint udvariasan figyelmeztetni kell a rendszeresen elkéső szülőket, de a félórás türelmi időt be kell tartani, mert az, aki öt órakor végez munkájával, öt órakor nem lehet ott a gyermekéért. Ezt az óvónőknek, a dadáknak, de a szülőknek is figyelembe kell venniük. Sok más, az óvodai problémákkal kapcsolatos vélemény elhangzott még a megbeszélésen, amelyeknek a forrása egy: kevés az óvoda, sok a gyerek és a jelenlegi helyzettel türelmesen, de alapos körültekintéssel kell élni. Ha mánden szerv így reagálna. sokkal kevesebb lenne a probléma. Kászon József Virágzik a komló a baranyai ültetvényeken A baranyai állami gazdaságok hatalmas komlóültetvényeket alakítottak ki az utóbbi években. Jelenleg közel 260 holdon sorakoznak már a megyében a komlóskertekre jellemző fa-, illetve betonoszlopok. Az ültevények általában szépek, a komlószárak elérték a maximális — hatméteres — magasságukat és az eddigi legjobb termést ígérik. A szakemberek holdanként négy mázsa körüli toboztermést várnak, sőt a bári ültetvényeken nyolcmázsás termés is ígérkezik. A napokban megkezdődött a legkorábban érő cseh komió virágzása. A kedvező időjárás hatására a szokottnál előbb indult meg a virágzás, úgy hogy a komlószüret is korábban — előreláthatóan már augusztus elején — megkezdődhet az idén. Több mint 140 holdról takarítják majd be a komlótobozt, a sörgyártás nélkülözhetetlen anyagát. A termés fogadására öt új szárítóüzem épült a bikali, a bólyi és a siklósi gazdaságban. Ezekben az üzemekben egyszerre 40—40 hold komló termését száríthatják majd. Figyelem! HIRSCH JÓZSEF sapkakészitö Kossuth Lajos u. 50-ből Rózsa Ferenc n. 5. szám alá költözött. 9446 Egy délelőtt as SZTK-ban A 'S
