Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-15 / 165. szám

•i is«. JüLius is. NAPLŐ 3 Jól, gyorsan, szervezetten A Sátorhely—Bólyi Állami Gazdaság egyik üzemegységé­ben láttam egy idős embert. Mint a gyerekek a cséplőgép­nél, úgy állt az út mentén, a fa árnyékában és nézte a kom­bájnok munkáját. Hat kom­bájn dolgozott: aratott-csépelt és a tartályból a szemet a vonta tóba öntötte. „Ez ám az ara­tás! — mondta az idős ember — Innen mindjárt tisztítani viszik, kérem! Ki gondolta volna, hogy így is lehet arat­ni!” Azelőtt is sokan figyelték az állami gazdaságokat. Csak­hogy hét-nyolc évvel ezelőtt még több rosszat találtak mint jót. Ma még azok is ámulnak, akik akkor kárör- vendően nézték ezeket a fia­tal nagyüzemeket: Az állatni gazdaságok ma már példák. A baranyai állami gazda­ságoknak például az idén nem kevesebb, mint huszonöt­ezer hold gabonát kellett le- aratniok és mintegy 3500 va­gon gabonát elcsépeiniök. Azért kellett, így múlt idő­ben, mert a gabona mintegy kilencven százalékát már le­aratták; el is csépelték. A bo- gádmindszanti, a sátorhely— bólyi gazdaságban már telje­sen kész az aratás-cséplés, a siklósiban pedig már csak 100 hold vár aratásra. A Sátor­hely—Bólyi Állami Gazdaság hibrid-üzemében tisztítják, osztályozzák és fémzárolják a vetőmagot. Az őszi árpával már készen' vannak, most az olasz búzán a sor. Annyi ve­tőmagot fémzárolnak itt, hogy nemcsak Baranyát látják él vetőmaggal, hanem Tolnát és Somogyot is. Kukoricáikat kétszer meg­kapálták — a vegyszerese­ket egyszer sem kellett — második kaszátósú lucernájuk már kazalban van, most min­den erővel a tarlót hántják, mélyszántanak. Hogy gyorsan, jól, szerve­zetten dolgoztak az állami gazdaságok, ennek hasznát látják a termelőszövetkezetek is. Eddig körülbelül 30—35 kombájnt adtak át a gazdasá­gok a termelőszövetkezetek­nek. A Sátorhely—Bólyi Ál­lami Gazdaság például 22 kombájnt küldött a környező termelőszövetkezetekbe, hogy ott is minél’ előbb magtárba kerüljön a gabona: A termelőszövetkezetek ma már úgy figyelik az állami gazdaságokat, mint fiatalabb testvér a idősebbet. Azt né­zik: mit lehetne tőlük eltanul­ni. Es amit lehet eltanulnak, hisz ebben is segítik őket az állami gazdaságok. Gabonából is többet termel­tek az állami gazdaságok, mint amennyi a tervük volt. És többet akarnak mindenből termelni. Többet, mert már az idén is látni szeretnék, mi­re lesznek képesek jövőre. ^ A gazdaságokban már meg­vannak a jövő évi előtervek és megkezdődött a tervezés a következő évre. A tervek tel­jesítése komoly feladat elé állítja majd a gazdaságokat, de mint az eddigi tények bi­zonyítják: ennek a feladat­nak is eleget tesznek. Bár búza vetésterületük a követ­kező évben is akkora lesz, mint amekkora az idén volt, mégis lényegesen több kenyér gabonát kell betakarítaniok. Idén 16 mázsa kenyérgabonát kellett betakarítaniok holdan­ként, jövőre pedig két mázsá­val többet, vagyis 18 mázsát kell. Persze, ez azt is jelenti, hogy jövőre több lesz az in­tenzív búza, mint amennyi az idén volt. Ennek ellenére mégis komoly feladat. Kuko­ricából idén 20 mázsa mor­zsoltál terveztek be holdan­ként. Jövőre minden holdon három mázsával többet kell termelniök. A jövő évi tervet is telje­sítjük! — mondják az állami gazdaságok. Teljesítik, mert akár a növénytermesztést, akár az állattenyésztésit néz­zük, mindenütt már az idén megteremtik az alapot a több termeléshez. És még így is jut idejük arra, hogy a fiata­labb testvérnek, a termelő- fkövetkezeteknek segítsenek. Több mint ISO lakás emeletráépítéssel Alaposabb tervezés, olcsóbb építkezés 1959-ben kezdődött meg Pé­csett az emeletráépítési akció. Azóta 130 ilyen lakás épült meg, illetve jutott a befejezés szakaszába, s még az idén hoz­zákezdenek 66 lakáshoz; A számok alapján bátran megjó­solható. hogy nem Í30 emelet- ráépítéssel nyert új lakásunk lesz a második ötéves terv végére — ahogy számítottuk — hanem jóval több annál Noha a 130. vagy akár 170 lakás a város szükségletéhez mérten elég csekély, hiba len­ne az akciót lebecsülni. Hiba, hiszen számos előnye van. Uj lakásokat nyerünk, anélkül, hogy a város határát megnyúj tanánk, illetve új területeket kellene közrnűvesíteni. Az akció lehetőséget ad a dolgozóknak és vállalatok­nak arra, hogy a nagy la­káshiányon némiképp eny­hítsenek. Az utóbbi mondat akkor vá­lik érthetőbbé ha megvizs­gáljuk, hogyan is folyt idáig az eme'etráépítés. Induljunk ki egy vállalat­ból. Tíz dolgozó összeállt és kérte az üzem vezetőségét, hogy támogassa kezdeménye­zésüket. A vállalat — miután egyetértett dolgozóinak óhajá­val — felkérte a városi ta­nács építési osztályát, hogy jelöljön ki egv emeletráépítés­re alkalmas épületet. A tanácsi hozzájárulás után megkezdődött a tervezés. A terveket a vállalat készíttette el, de a tervezés költségeit a tíz dolgozó fedezte. Az üzem járt olyan építő vállalat után, amely az építést elvállalta, az építés költségeit azonban is­mét a dolgozók adták össze. (Az összköltség mintegy 60 százalékára az OTP hosszúle­járatú hitelt szokott adni.) Általában: minden költséget a dolgozók vállaltak, az üzem azért vetette latba súlyát és tekintélyét, hogy az emeletrá­építés mielőbb megtörténjék. így volt hosszú időn át. Az évek során azonban kiderült, hogy ennek a módszernek szá­mos hibája van, ezért az Építésügyi Minisztérium július 4-én 17/1961-es szám­mal új rendeletet adott hi. Ez a rendelet áz elmúlt évek hibáiból okulva szervezetteb­bé teszi az akciót A rendelet által előírt sza­bályok előnyeit három pont­ban lehet összefoglalni: 0 A jövőben alaposabb lesz a tervezés, és ol­csóbb az emeletráépí­tés. Olcsóbb, mert az akciót csak ott lehet lebonyo­lítani, ahol egy négyzetméter­re, illetve egy légköbméterre számított költség nem haladja meg a 2500, illetve 800 forin­tot. I n | Újabban az egész ak- | Á. | ciót egyetlen állami —vállalat, a PIK bonyo­lítja le. Az gondosko­dik a tervezésről az építőanya gok beszerzéséről si. A ko­rábbi gyakorlat tehát — az üzemek verekedtek azért, hogy a tervek mielőbb elkészülje­nek stb. — megszűnik. Nem nehéz belátni, hogy en­nek a módszernek számos elő­nye van. A többi között az is, hogy a jövőben a PIK-nek kell gondoskodnia az esetleges ideiglenes kilakoltatásokról, arról, hogy amíg az emeletet építik, az alatta lakó csalá­dok ideiglenesen új otthont • kapjanak.. Az elmúlt években sok baj volt ezzel. Mivel viszonylag tervszerütlenül és decentrali­záltan folyt az emeletráépítés, számos esetben nem tudták ezeket az ideiglenes otthono­kat előteremteni. E ”--’ Eddig az üzemek har­coltak az építő válla­latért. Érthetőbben ki­fejezve: az építőipari vállalatok túl voltak terhelve, ezért sok üzem valóságos, csa­tározást folytatott azért, hogy a túlterhelt építővállalat, egy- egy emeletráépítést még el­vállaljon. A jövőben a PIK gondoskodik mindenről. Minden bizonnyal sokkal tervszerűbben, hiszen birto­kában lesz, hogy d&ész év­ben hol és mennyi lakást kell emeletráépítéssel nyer­ni. így és az év elején sokkal könnyebb megállapodni az építő vállalatokkal. JAVÍTJÁK AZ UTAKAT A Szabadság úton már az utolsó simításokat végzi Lehel Jó­zsef brigádja. Mozdony j a vitás a bánjában VAN EBBEN valami ’újdon­ság? — kérdezhetné bárki, hiszen a bányában eddig is ja­vítottak mozdonyt. Az igaz, ha meglazult egy csavar, vagy olajozni kellett, akkor nem vontatták a külszínre, nem vitték javítóműhelybe, hanem lent a bányában elintézték. De nemcsak ilyen hibák, akadnak a bányában dolgozó mozdo­nyoknál, néha előfordul, hogy műhelybe kell vontatni és na­pokig dolgoznak a hiba kija­vításán. Az a javítás, amely jelenleg fejeződött be a kom­lói bányákban dolgozó mozdo­nyokon, valamivel érdekesebb, mint egy csavar meghúzása. Egy újítás kapcsán került az érdeklődés középpontjába az egész föld alatti mozdonyjaví­tás problémája. A komlói bányákban körül­belül ötven 15 és 30 lóerős Skoda—Diesel-mozdony dol­gozik. Ezek a mozdónyok súj­tólégbiztosak. Nem szükséges részletezni, hogy műszakilag milyen rendszerrel és beépí­téssel látták el az úgynevezett kipufogódobot; a lényeg az, hogy az égéstermék vizen és lamelilahálózaton keresztül jut Kétszáz százalékkal jobban Nem-kell ahhoz az emberek­kel szót váltani, hogy meg­állapítsuk: ebben a tsz-ben megy a munka. Megmutatja a kitárulkozó határ, a keresztek­be rakott búza, a frissen hán­tolt tarló és a tiszta, gyomta- lan kukorica. Lám csak, a szomszédos Martonfa határá­ban még jócskán lábon áll a gabona és innen messziről is jól kivehető, hogy a pereke- diek sem dicsekedhetnek ez ideig. Benn az irodában hatalmas ládákban áll a bambi meg a málnaszörp, ez az aratóké, s bizony a nagy hőségben min­den üveg gazdára talál. A szi­lágyiak úgy vélekednek, hogy különösen a férfinépnek jobb lenne a sör, de azt nagyon ne­héz beszerezni. A patronálok azonban megígérték, hogy utá­na járnak, s amit ők eddig megígértek, abban nem kellett kételkedni. Lámcsak, a kötöző­zsineg is megjött annyi, hogy jut még a kézi aratáshoz is. Ezzel persze nem minden tsz dicsekedhet, de akit a Hirdi Kenderfonó patronál, az teheti. Lassan a harmat is felszáll és jönnek befelé a lencseara­tók, köztük az elnök és a bri­gádvezető. Porosak és fárad­tak, de hajnal óta levágtak nyolc holdat és ezért elégedet­tek is. Meg aztán -az idén jól fizet a lencse, az öt mázsát is megadja holdanként. De köny- nyen pereg, akár a borsó, nap­közben nem tanácsos aratni. Mindezt Kaszás Ferenc, a tsz elnöke mondja, aki ezen a hajnalon maga is jócskán ki­vette részét a kaszálásból. Hogy helyes-e, ha az elnök ma­ga is arat, erről lehetne vitat­kozni. Mert igaz, hogy más an­nak a dolga, de abban meg Kaszás Ferencnek van igaza, hogy ha ilyen rendkívüli ké­nyes munkáról van szó, ami nem tűr halasztást, akkor jó, ha minden férfi kaszát ragad és kétszeresen lelkesíti a ta­gokat, ha az éhlök maga jár Annak már híre ment, hogy jól dolgoznak Szilágyon, mert a jó hír is gyorsan terjed, nemcsak a rossz. Dombos a határuk, nehezen boldogul benne a gép, így sok munka szakad a tagokra, de a sok munkát éppolyan jól elvégzik, mint másutt a kevesebbet. Kétszer megkapáltak kézzel mindent amit kellett, s ez bi­zony az asszonyok javára írandó. Betakarították a szá­lastakarmányt s ebben már a férfiaknak is részük van, akik közül sokan kitűntek jó mun­kájukkal ebben az évben. A kézi aratásban Horváth János munkacsapata ért el igen szép eredményt. Többször is előfor­dult, hogy a csapat tagjai más­fél hold gabonát levágtak egy nap. Persze, már hajnalban elkezdték és este 10 óráig ab­ba sem hagyták. Jelenleg is ők a kitűzött célprémium esé­lyesei. A szilágyi. Győzelem Tsz-ben minden munkát mun­kaegységre végeznek a tagok, a jó teljesítményt azonban premizálják. Az asszonyok pél­dául 2 mázsa kukoricát kap­nak prémiumként minden hold kukorica megművelése, betakarítása után. A kézi ara­tóknál a legjobb munkacsa­patot premizálják pénzben, melyet augusztus 20-án, a cséplés befejezésével kapnak meg. A gabona 65 százalékát aratják le kézzel s jövő hét elejéig be is fejezik. Tavaly még nagyon döcögött ez a szilágyi tsz, most meg ég a munka a tagok kezében. Va­laki meg is jegyezte: „Ebben az évben 200 százalékkal job­ban dolgozunk ...” Eddig még mindenből jóval több termett, mint ahogy tervezték. Őszi ár­pából például 12 helyett 14,5, borsóból 7 mázsa helyett 10,1 | mázsa, lencséből a tavalyi 3- mal szemben 5 mázsa, és így sorolhatnánk tovább. A tavalyi rossz példa után most egy jó példán okulnak a szilágyiak, ha dolgoznak, mindent elér­hetnek, szép termést, magas jövedelmet A jó eredményhez jelentő­sen hozzájárult a Hirdi Ken­derfonó mint patronáló üzem. Az üzem dolgozói különösen az építkezéseknél, a villany és szivattyú beszereléseknél se­gédkeztek sokat, apróbb doh gokat nem is említve. Most, hogy a hordás megindul, te­herautót küldenek a tsz-be a gabona-betakarítás meggyor­sításához. A patronáló üzem és a tsz jó kapcsolata is ked­vezően befolyásolja a tagok munkakedvét, a szilágyiak nem akarnak méltatlanok len­ni a segítségre. — Rné — ki, vagyis hűtve és szikrák nélkül. Valójában ez adja meg a sújtólégbiztonságot, nincs szikra és nincs forró füst. Ezek a kipufogó dobrendszerék a 30 lóerős mozdonyoknál csavar­ral vannak a mozdonytestre felerősítve, tehát könnyen le­szerelhetek. A kisebb mozdo­nyoknál azonban más a szer­kezeti beépítése és nem lehet leszerelni, hanem az egész mozdonyt ki kell vinni a bá­nyából a szerelőműhelybe, ha valami hiba van. A MOZDONYOK megbízha­tóak és jók, különösebb prob­léma nincs is velük, de tíz- tizenikét év után a kipufogó­dobok egymáshoz simuló ke­reteit kikezdte a rozsda, s ezek után az égéstermék nem a ne­ki kijelölt úton igyekezett a szabadba, hanem az így kelet­kezett réseken. Mit jelentett ez? Azt, hogy megszűnt a moz­donyok sűtjólégbiztonságá, hisz a réseken keresztül forró gá­zok és izzó részecskék kerül­nek a szabadba, márpedig ez gázos levegőben óriási kataszt­rófához vezethet, sútjólég- robbanást idézhet elő. A Bányaműszaki Felügyelő­ség felhívására a Bányászati Kutatóintézet megvizsgálta a mozdonyok állapotát és meg­állapította, hogy ilyen állapot­ban nem használhatóak. A hi­bák megszüntetésére kéthónapi határidőt adtak, s ha addig nem javítják meg a mozdo­nyokat,. akkor mind le kell állítani és kiszállítani a, bá­nyából. Ezután kezdődött a fejtörés. Mit csináljanak? Spe­ciális marógépek kellenek a kipufogókeretek megmunká­lásához. Hol vállalják el a munkát? A kisebb mozdonyo­kat pedig . teljes, egészében szállítani kell, s mennyi idő múlva lesznek készen a mun­kával? Vállalnák-e a pécsi Sopianában, vagy pedig Buda­pestre a Bányagépjavító Vál­lalathoz kell vinni? Kiszere­lés, megmunkálás, energia, idő, pénz! Törték a fejüket az emberek. Tóth Győző főműve­zető azt tanácsolta a műhely fiatal technikusának, Hajnal Józsefnek, hogy keressenek helyben valamilyen megoldást. Tetszett Hajnaléknak a biza­lom és összedugták a fejüket Haidecker Józseffel, Sáfár Sándorral és Richter Gyulával, Megszületett egy új maró­géprendszer, amely a mozdony oldalára szerelhető és a kere­tek elrozsdásodott részét köny- nyűszerrel megmunkálja. Két mozdonyt — egy kicsit és egy nagyot — felhoztak a műhely­be és azon kipróbálták a ma­rót. Minden a legjobban sike­rült, sőt a többi mozdonyt nem is kellett a felszínre szállítani, hanem lent a bányában végez­ték el a javítást. A villany- motorral hajtott maróberende­zést a mozdony oldalára sze­relték. A marófej a tengely végén forgó mozgást végez és a keretek elrozsdásodott felü­letét a megfelelő vastagságban lemarja és a tengelyen keresz­tül minden irányban állítható, s anélkül elvégzi a keret ma­rását, hogy újabb le- és fel­szerelést kellene végezni. Ami­kor a két keret felületének kész a maratása, akkor a ke­retek közé egy rozsdamentes testet helyeznek, hermetikusan zárják a kipufogódobot és ké­szen is van a javítás. ÉJBŐL sújtólégbiztosak a mozdonyok. A felettes szervek megvizsgálták és jónak talál­ták a munkát. Hajnal József és társai nyolcezer forint újí­tási jutalmat kaptak eljárá­sukért. Látogassa meg a Siklós cs Vidéke Körzeti FMSZ Harkány és Turony közt lévő *övesi­esárdáját Választékos hideg-meleg ételeken és italokon kívül kellemes szórakozást nyújt a táj szépsége. — III. oszt. árak, szombat—vasárnap ZENE és TÁNC! 78423 170 Utzi kaszás a Uatái&an Hirtelen meg sem tudnám számlálni, hány ember dolgozik itt a feisőszentmár- toni határban» Tar­káink az aranysárga búza közt a sok szí­nes kendő és szoknya több mint 100 kasza suhog. — Nem száz. ha­nem százhetven — mondja a Zrínyi Tér melőszövetkezet el­nöke. — Az idén ugyanis gép nélkül, kézzel aratjuk le a szövetkezet 900 hold gabonáját. A falu akarta így, azt mond ták menjen csak oda a gép, ahol nincsen elég munkaerő, — Felsőszentmárton hí rés kaszásai győzik kézzel iS; Még mindig ügy van. ahogy a nóta mondja, az a legény, aki különb rendet vág a másikénál. — Szemmel is tartja egymást a sok ügyes arató. Legnagyobb sikere Kustra Béni bácsinak van. Nem is csoda. A fiatalok közt is ritka, aki, csak kétcentis tarlót hagy. Megható dolog lát­ni, amikor 170 ember búzát arat. de 900 holdat kézzel levág­ni mégiscsak na­gyon sok. — Bizony sok — mondta a tsz-elnök is. — Sokan fele ennyit se arattak egyéni korukban s most mégis elvállal­ták; A 69 éves Már­ton Pali bécsi már eddig Ss több mint 10 holdat vágott le kettesben a feleségé­vel. Mindig akad vá­rosból hazajövő le­gény is. aki 2—3 na­pot vagy egy hetet az aratásban tölt. A parasztvér nem vá­lik vízzé. Bár azt hinné az ember, hogy az egész falu kint van a ha­tárban. mégis min­den házban maradt otthon valaki. — A nagymamák már ko­rán hozzálátnak a fő­zéshez. s a fehér szalvétával letakart kosarakban gulyást, csirkét, tejfeles tú- róspalacsintát . visz­nek az aratóknak. A jó aratási ebéd után azért a hideg sört meg a bambit ők sem vetik meg, mert a felsőszen f> mártoni határban ■ p; is akad minden nz , Amint megjelenik a” Földművesszövetk^ j* ■ zet italboltosa, karé­je sereglenek az a rá­tok s egy-kr/í ; őre gazdái cserél egy hektó sör. Óráról órára fogy az aratrtivaló./í Ta'an egyetlen érni r sin­csen a falu’km. aki nem veszi részét az aratásbó't Nagy­szerű ere dmények születnek a. sok ügyes szorgalmas arató munkája 1 iyomán. ^ tsz-vezető' ;ég elhatá­rozta. he :ry az ara­tás • Utf •, iin; gén jut/ j.lmázzá meg a letfjt ,bti aratÓDáro- kat. Megérdemlik: f Wesztl M. /

Next

/
Thumbnails
Contents