Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-13 / 163. szám

r «61. JŰLITJS IS. NAPLÓ 5 A munkaoktatás egyévi mérlege 1200 pécsi diák 26 ütemben dolgozott — 331 tanuló vesz részt mezőgazdasági munkaoktatásban — Az elsőévesek 6—8 foglalkozási ág között választhatnak Befejeződött az 1960—61-es tanév. Iskoláink tantermed, fo­lyosói néhány hétre elcsende­sedtek, s belső és külső tataro­zások után újra várják szep­temberben a vidám gyermek­sereget. Az idei oktatási év közép­iskoláinkban a frontáttörés éve volt a munkaoktatás te­rületén. Ma már a politechni- zálás, a fizikai munka végzése elválaszthatatlan része a kö­zépiskolai munkának. Az 1959 —60-as tanévben 13 osztályunk működött 5-j-l-es oktatási rendszerben, az ided tanévben pedig 33 osztályunk tanulói álltak az esztergapadok mögé, ragadtak vésőt és kalapácsot, dolgoztak a termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok föld­jein. Tanulóink lelkesednek a jól megszervezett munkáért. Büsz­kén és örömmel mutogatj ált első, önállóan készített mun­kadarabjukat, lelkesednek a magasabb terméseredménye­kért, amelyek elérésében ők is segédkeztek. Pécs ipari jellege nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a munkaoktatás területén bedül mezőgazdasági politechnikai osztályokat működtessünk. Ne­velőink, a szülők megértették a társadalom ez irányú igényét, s jelenleg 331 tanuló vesz részt mezőgazdasági munkaoktatás- ban, ahol a modem agrotech­nika, a modem gépesítés, a jó munkaszervezés elsajátítása mellett állattenyésztéssel, sző­lő- és borkezeléssel is foglal­koznak növendékeink. Lelkes munkájuknak bizonyítéka, hogy a tanévzáró ünnepélye­ken a kapcsolatos üzemektől elismerő oklevelet, jutalmai kaptak. Nem volt még pél: a pécsi középiskolákban ai, — de talán még az ország 1. zépiskoláiban sem —, hog középiskolás tanuló a fizikai munkában elért eredményeiért „Kiváló dolgozó” kitüntetés­ben részesült volna. Az idei tanévben már ilyen is volt. A mintegy 1200 tanuló 26 üzemben, vállalatnál és me­zőgazdasági telepen dolgozik. Nagyon jól vizsgáztak a mun­kahelyek vezetői, dolgozói is. Sokkal kevesebb már az aggá­lyoskodás, a tartózkodás és sokkal hathatósabb a segítő­készség, a jószándék. A mun­kahelyek vezetői, dolgozói vi­lágosan látják, hogy gimná­ziumaink nem a régi kiváltsá­gos rend iskolái, hanem a pro­letárdiktatúra intézményei, s minden lehetőt elkövetnek ta­nulóink szakmai, politikai fej­lődésének érdekében. Külön szeretném megemlíteni a Pécsi Állami Gazdaság igazgatósá­gát, ahol a szakmai, elméleti és gyakorlati oktatás magas színvonalán kívül eredményes pedagógiai munkával is talál­kozunk. A tanév folyamán véglege­sen felszámolódtak azok az ag­gályok, amelyek alapján egye­sek féltették diákjainkat a fi­zikai munkahelyek vélt káros hatásaitól. Nem lehet tanuló- ifjúságunkat elzárni a reális élettől, a valóságtól. Nem he­lyes, ha idealizáljuk társadal­munkat a tanulók előtt, nem helyes, ha szépítjük nehézsé­geinket, esetleges hibáinkat. A 14—18 éves tanuló nagyon érzékeny műszer, aki hamar reagál mindenre, de nagyon hálás az őszinteségért. A mun­kaoktatásban tevékenykedő ta­nulók a szakmunkásoktól, a fizikai munkásoktól, a műsza­ki értelmiségtől jót és nemeset tanulna!?. Üzemeinkben tanulóink va­lóban az élettel ismerkednek meg. Az üzemi légkör, a poli­tikai öntudat, az egészséges világszemlélet terén egy év alatt is lemérhető eredmények születtek. Kezd megváltozni tanulóink felfogása a pályavá­lasztás maradi rendszeréről. Az eddigi évek folyamán érett­ségizett tanulóink jelentős ré­sze az orvosi pályára igyeke­zett, más részük kozmetikus­nak, finommechanikai műsze­résznek, stb. készült Nagyon fontos eredménynek tartjuk, hogy a tanév folyamán növekedett tanulóink osztály­hűsége, osztályöntudata. Kö­zépiskolás diákságunk közel 60 százaléka munkás, paraszt származású tanuló. Nyilván­valóan nem lehet közömbös számunkra, hogy ezek a fiata­lok hogyan vélekednek saját osztályukról, érzik-e osztály­hovatartozásukat. Az üzemi munka, az üzem légköre, a munkásosztály közvetlen hatá­sa szinte automatikusan ápol­ja, fejleszti az osztályhűséget, az osztályöntudatot. Paraszt származású tanulóinkat is az új iránti fogékonyság, az új iránti lelkesedés jellemzi. A gépek, a modern nagyüzemi gazdálkodás, a modern agro­technika foglalkoztatja fantá­ziájukat. A immkaoktatás eredménye­képpen kezd megszűnni a gimnáziumi rendszer zsákutca jellege. A szülők megértették már, hogy gyermekeik jövő­jét nem a régi, elavult felfo­gásban kell értelmezni. Mind többen látják világosan, hogy a munkaaktatás nem a humá­nus műveltség éllen, hanem a humánus műveltség korszerű­sítéséért jött létre. Kétségte­lenül szép és sokatmondó az ókori keleti kultúra időszámí­tásunk előtti negyedik évszá­zadbeid korszaka; szép az egyiptomi ó- és középbiroda­lom története, stb. De sokkal fontosabb számunkra, hogy tanulóink a jelenlegi életben igazodjanak él, világosan lás­sák a társadalom törvénysze­rűségeit, mozgató rugóit, s a múltat ne önmagáért, hanem a jelenért és a jövőért tanul­ják. A humánus műveltség korszerűsítése persze ma még "sak kezdet. Az érettségi bizonyítvány­nyal egyidőben — esetleg érettségi után bizonyos idő múlva — szakmunkás-oklevelet kívánunk adni középiskolai tanulóinknak. Az így felkészített tanuló előtt szélesebb lehetőség nyílik az elhelyezkedésre, az egyetemi, főiskolai továbbtanulásra is. Az így felkészített tanuló az érettségi után azonnal hasznos tagja, termélő polgára lehet társadalmunknak. Az elmúlt tanévben még csak egy tanu­lónk tett érettségi vizsga után szakmunkás-vizsgát is, a pécsi Széchenyi István Gimnázium egy tanulója. Jól sikerült ez a szakmunkás-vizsga, s a to­vábbiakban tanulóknak, taná­roknak egyaránt önbizalmat ad. A jövő tanévben gimmáziu- md osztályaink 60 százaléká­ban lesz munkaoktatás, s mintegy 2500 középiskolai ta­nuló kap szakmai képzést. Szélesítettük középiskoláink­ban a nagyobb szakmaválasz­tási lehetőséget. A gimnázium­ba került I. évfolyamos tanuló 6—8 foglalkozási ág között vá­laszthat. Az elmúlt hónap végén a Minisztertanács határozatot hozott az üzemek, vállalatok és iskolák munkaoktatással összefüggő kapcsolatairól. Ez a határozat Pécsett lényegé­ben törvényesíti azt a jó kap­csolatot, amely eddig is meg­volt az üzemek, vállalatok és iskolák között. Tanáraink, diákjaink most, a nyári szünetben erőt gyűj­tenek a jövő év munkájához. Jó pihenést, vidám vakációt! Fehér István Egy hónap az ND -ban Vác határában a Duna mel­lett hatalmas építkezés látha­tó. Több ezer építőimunkás és a gépek százainak munkája nyomán új óriási üzem épül, a Dunai Cement- és Mészmű. Az építkezés az NDK és a Magyar Népköztársaság baráti együtt­működésének jegyében törté­nik és a német és magyar fia­talok összefogásának szimbó­luma. Mintegy 120 német sze­relő érkezik a cementműhöz, hogy vállvetve a magyar mér­nökök, technikusok és szak­munkások ezreivel, közösen fe­jezzék be a gyár építését. A magyarországi cement­művel párhuzamosan Bein- burgban, az NDK-ban is épül egy cementüzem, amely tulaj­donképpen testvére a vácinak Június 2-án a KISZ Központi Bizottság határozata alapján 10 fiatalból álló munkabrigád indult útnak, hogy segítséget nyújtson a beinburgi cement­mű építésénél. A brigád egy hónapig tartózkodott az NDK- ban és vezetőjük a Baranya megyei Építőipari Vállalat KISZ-szervezetének titkára, Lendvai László elvtárs volt. őt kerestük meg, hogy érdek­lődjünk a brigád útja, mun­kája és tapasztalatai felől. — Igazán nagy megtisztelte­tésnek vettük megbízatásún kát, hogy mi képviseljük Né­metországban a magyar építő­ipar fiataljait. Igyekeztünk is helytállni — mondotta Lend­vai elvtárs. — Milyen feladattal indult el a csoport az NDK-ba? — Elsőrendű feladatunk az volt, hogy dolgozzunk, előse­gítsük a beinburgi cementmú határidő előtti felépítését. Ezenkívül természetesen ta­pasztalatcsere is célunk volt. — Mennyiben sikerült megvalósítani a feladatot? — Ügy érzem, elég bizonyí­ték az, hogy ott-tartózkodá- sunk második két hetében már 128 százalékos termelési ered­ményt értünk el, ami kint nem kis dolog, hisz az Állam­díjjal kitüntetett brigádok Aki másnak vermet ás... Nem mindennapos ügyet tár­gyalt a pécsi járásbíróság. Az esemény szálai még 1958-ra nyúlnak vissza, amikor Nagy Árpád sellyei pincér elhatá­rozta, hogy nyugdíjat kér az SZTK pécsi alközpontjától. — Szembetegségére hivatkozva beküldte a papírokat, ám el­utasították. mert nem volt meg a tíz éve. Azt pedig mindenki tudja, hogy aki nyugdíjat kér, annak legalább tízéves mun­kaviszonyt kell igazolnia. Nagy Árpád erre megkör­nyékezte két régi sellyei is­merősét. Először Benke József­hez kopogtatott be azzal a ké­réssel, hogy igazolja: ó — már­mint Nagy Árpád — 1941— 1946 között a sellyei Göndör­féle vendéglőben dolgozott. Ki mit talál? Női szoknya, 32 ezer forint, ló és szarvasagancs Tavaly ilyenkor a pesti vo­nat jegyvizsgálója alaposan meglepődött, amikor az állo­máson átnézte az üres fülké­ket. Az egyik szakaszban szarvasagancsot talált. A nagyobb állomások na­gyon sokat tudnának mesélni a feledékeny emberekről és alighanem egy változatos áru­ház mindenféle kollekcióját össze lehetne állítani azokból a tárgyakból, amelyeket az utasok menet közben elveszí­tettek. Ebben az elképzelt áruház­ban az érdeklődő jóformán mindent megtalálhatna: lenne temetési szertartásra készült, gondosan becsomagolt koszo­rú, lenne ízléses képkeret, sőt a kerettel együtt művészi fest­mény is. Természetesen van­nak úgynevezett kommersz tárgyak is. Ilyen a szemüveg, a sapka, a kalap és az eser­nyő. Sajátságos rendszere is van a feledékenységnek, hiszen az elhagyott tárgyak jellege szin­te évszakonként változik. Ta­vasszal a sapka, a kesztyű, a sál, ősszel az esernyő, nyáron pedig a kardigánok, pulóve­rek alkotják a talált tárgyak zömét. Állandó jellegű talált tárgyak közé tartozik a bő­rönd, az aktatáska, a női táska és a könyv. A Pécsi Közlekedési Válla­latnak is sok gondja van a ta­lált, illetve elveszített tárgyak­kal. A feledékenység az autó­buszban is divat és itt is kö­rülbelül ugyanaz a rendszer érvényesül évszakonként, mint a vonatokon. Mostanában sok a napszemüveg, de a kardi­gán se ritka. A feledékeny emberek leg­kedveltebb autóbuszjáratai kö­zé tartozik Pécsett a 30-as és a 27-es. Ezen a két vonalon nem múlik el olyan nap, hogy valamit ne találnának az autó­busz kalauzai. Az utóbbi idő­ben még női szoknya is ma­radt az egyik autóbuszban (?), de egy fél pár cipő tulajdono­sa is csodálkozhatott, amikor leszállt az autóbuszról. Az elhagyott aktatáskák tar­talma is méltó figyelmet ér­demel. A múltkoriban egy férfi jelent meg a vállalatnál és hitelt érdemlően igazolta, hogy az elhagyott táska és a benne lévő női fehérnemű tu­lajdonképpen az ő tulajdona. Ugyancsak megdöbbentette a vállalat dolgozóit egy barna aktatáska tartalma is, amely­ben kereken 32 000 forintot ta­láltak. Ez aztán a feledékeny­ség! Bizonyos járatok természe­tesen jellegzetes elhagyott tár­gyakat is jelentenek. A szőlő­hegyek felé közlekedő autóbu­szokon gyakori az üres és a tele demizson és uram bocsá’ — ezeken a járatokon vesztik el a legtöbb présházkulcsot is. A rendőrségen őrzött talált tárgyak közül a pénztárcák viszik a pálmát, de jelentősek az erszény nélkül elhagyott pénzösszegek is. Megtörtént már olyan eset is, hogy újság­papírba csomagolva 4000 fo­rintot találtak. Érdekessége az esetnek, hogy a bankjegyek szakadozottak, ázottak voltak, valószínű, hogy a 4000 forint néhány bőséges esőt „átélt” a fűben. A tulajdonos nem je­lentkezett s így a megtaláló vette át, aki a bankban a be­váltáskor mintegy 2000 forin- tott kapott a kötegért. Kevesen tudják, hogy a ta­lált tárgyak joga — ha a tu­lajdonos nem jelentkezik — három és fél hónap után a megtalálóé. Egy évig csak használhatja az, aki ilyen mó­don jut a talált tárgy birtoká­ba. de egy év után végleg a tulajdonába megy, amire pe­dig a megtaláló igényt nem tart, azt a rendőrség értéke­síti. Meglepően sok élőállatot ve­szítenek el, különösen a vásá­rok után. Megtörtént már az is, hogy egy lovat vezettek be a rendőrségre, amit „elvesz­tett” a gazdája, de a talált tárgyak között akadt már szép számmal kutya, malac és szár­nyas is Persze, mindezen kívül meg­lehetősen sok úgynevezett in­tim tárgyat is őriz a rendőrség talált tárgy osztálya, amelyek elvesztése enyhén szólva meg­lepő. Bár nem intim tárgy, de a ritka esetek közé tartozik: a rendőrség a közelmúltban értékesített egy elvesztett rá­diót. Hillebrand Lajos Ebből persze semmi sem igaz, s ezt Nagy sem titkolta Ben­ke előtt, dehát — úgy vélte — rég volt az már, háborús idők jártak akkorában, az SZTK úgy sem tudja állítá­sukat megcáfolni; s. Benke először nem akart kötélnek állni, de aztán meg­puhult, s legépelte a Nagy ál­tal kért hamis nyilatkozatot. Nagy hasonlóképpen szerez­te meg Hajós Simon Józsefnek a sellyei KTSZ fodrászának tá »nógatását is. Ezután beperel­te az SZTK-t. A tárgyalás so­rán Benke is, meg Hajós Si­mon is azt vallotta, amit Nagy Árpád kívánt. A bíróság — mit lehetett tenni, hiszen két ta­nú bizonyított — megállapí­totta. hogy Nagy Árpád pana­sza jogos, hiszen 1929-től 1959- ig terjedő húsz év alatt 5129 munkanapot tud „igazolni”. Nagy Árpád örült, de korán ivott a medve bőrére. Az SZTK ugyanis gyanút fogott, s feljelentette. Újabb tárgya­lás lett az ügyből, s hiába volt minden mentegetőzés, csürés és csavarás, napvilágra került az igazság. A bíróság — tekintetbe vé­ve, hogy a bűncselekmény társadalmilag veszélyes — Nagy Árpádot másfél évi bör­tönbüntetésre ítélte, egyes ál­lampolgári jogaitól három év­re eltiltotta. Benke József egy évi, Hajós Simon József pedig hathónapi börtönt kapott a hamis tanúzásért. M. L. átlagteljesítménye 134 száza­lék. Munkánkat megnehezí­tette az, hogy más módszerek­kel dolgoztak a német elvtár­sak, mint mi. Segédmunkást nem kaptunk, tehát mindent magunknak kellett megolda­nunk. Egyébként furcsának is találtuk, hogy segédmunkás kevés van az építkezéseken. A habarcsot is, amely egyéb­ként félig elkészítve érkezik a munkahelyekre, szakmunká­sok keverik és készítik elő. Később megtudtuk az okot. A legtöbb építkezéseiken már csak előregyártott elemekkel dolgoznak, tehát az építőipar szervezetileg is úgy rendezke­dett be, hogy a brigádok dön­tő többsége szakmunkásokból tevődik össze. A munka jó ütemben halad és biztos va­gyok benne, hogy határidőre be is fejezik. — Brigádunknak néhány öt­letes hazai módszer bevezeté­sével jelentős anyagmegtaka­rítást sikerült elérnie, amiért állami prémiumot kaptunk és jutalomképpen terven felül több városba is ellátogathat­tunk. — Merre jártak? — Két napot töltöttünk Ros­tokban, ahol megtekintettük a kikötő hatalmas építkezéseit. Berlinben az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Szakszervezet elnökének voltunk a vendégei és a balesetelhárítás megszer­vezésével kapcsolatban tet­tünk néhány értékes javasla­tot. Az egész kirándulásunk legizgalmasabb helye Potsdam volt. Meglátogattuk azt a kas­télyt, ahol a II. világháború után a nagyhatalmak vezetői tárgyaltak. Bementünk Sztá­lin, Churchill és Tinman dol­gozószobájába. — Egyébként jól éreztük magunkat az NDK-ban, sok tapasztalatot szereztünk, ame­lyeket itthon hasznosítani aka­runk, és ha az sikerül, elérjük célunkat, teljesítettük azt a feladatot, amivel a KISZ Köz­ponti Bizottsága megbízta kis csoportunkat — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát Lendvai elvtárs. Schmidt Attila Ipari tanulókat felveszünk bbi szakmákra: Kőműves, ács' és mű­anyagburkoló, parkettá­zó. tetőfedő, szigetelő, kőfaragó. — (Lehetőleg érettségivel) és címfestő Jelentkezni a KISZÖV-ben Megye u. 20. szám vagy az Építő Szövetkezet irodájá­ban. Sallai utca 11 sz. alatt 118 Ferroglóbusz-küldemények Pécs vasútállomás­ra érkezik egv vagon áru. Az érdekelt felet a MÁV illetékes hi­vatala értesíti és a címzett gondoskodik a vagon kirakásáról és az áru elszállításá ról. Más a helyzet, ha darabáru érkezik. Ha a darabáru súlya nem haladja meg az 500 kilogrammot, vagy hossza a hat métert, akkor a MÁVTRANSZ az árut kiváltja és saját járművével házhoz szállítja..: Azazhogy nem megy mindig ilyen símán. A MÁVTRANSZ dolgozói szinte irtó- zattal fogadják a bu­dapesti Ferroglobusz Vasfélgyártmánv Ér­tékesítő Vállalat da­rabáru küldeményeit és tegyük hozzá — joggal. A Ferrogló- busz rendszerint egy­szerre több vállalat­nak szállít. A csöve­ket, vagy vasanyagot eléggé lazán köti ösz- sze és ígv az áru már a szállításnál, vagy a kirakásnál úgv ősz szekeveredik. hogy ember legyen, aki szétválogatja. Igen sok esetben az áru címzése is rossz, mert a címzést vise­lő cédula vagy leesik vagy annyira elmosó dik, hogy nehéz a címzett kilétét meg­állapítani. — Ezek azok az esetek, ami­kor a Ferroglobusz Vállalat vét hibát. A bajt azonban az is tetézi, hogy a MÁVTRANSZ pécsi dolgozói, amikor el­olvassák, hogy a fel­adó a Ferroglobusz, akkor a fuvarlevelet ki sem váltják, ha­nem az értesítő hi­vatal kiszól a cím­zett vállalatnak tele­fonon, hogy a fuvar­levelet váltsák ki, illetve hogy az árut "tegyék át, vagy áru- egyeztetés miatt je­lenjenek meg. Mi­után a címzett meg­győződik arról, hogy az érkezett áru sem nem túlsúlyos, sem a megengedett terje­delmet nem haladja meg, az áru átvételét a MÁVTRANSZ-ra bízza. Ekkor kezdő­dik meg az ádáz harc a címzett és a MÁV között. A vállalat ra­gaszkodik a házhoz szállításhoz annál is inkább, mivel nin­csen olyan alkalmas járműve, mellyel az árut elfuvarozza. Az értesítő hivatalnok- nője gorombáskodás­sal vádolja a címzett ügyintézőjét, mire a vállalati megbízott tanúkkal igazolja, hogy nem volt go­romba. Azonban az áru még mindig az állomáson nyugszik, pedig a dolgozók már a műhelyekben vár­ják. Előfordult olyan eset is, hogy a MÁVTRANSZ nem vett át egv pécsi vállalat részére érke­zett vaslemezkülde­ményt azzal az indok lássál, hogy a cím­zést nem lehet meg­állapítani: A leme­zek a raktárban fe­küdtek több mint egy hétig. A fekbért a vállalaton behaj­tották, de az ügy tisztázása után kide­rült, hogy a MÁV­TRANSZ alkalma­zottja vétett hibát és így a fekbért sa­ját zsebéből kell visszatéríteni a vál­lalat részére. A fek­bért még a mai mk­pig sem kapta vissza a kárvallott. Volt olyan eset is, amikor a MÁV ke­reskedelmi főnöksé­gének értesítő hiva­tala kiértesítette az egyik vállalatot, hogy 2 vagon áruja érkezett Az egyik vagon fu­varlevelét hamaro­san megtalálták. a másikat azonban hiá ba keresték egy egész délelőttön át. míg végre a kereskedel­mi főnökség dolgo­zója Kondorosi elv- társ megállapította, hogy a második va­gon nem a kiértesí­tett félé, hanem egy másik vállalaté. Az elvesztett időt azon­ban már nem lehe­tett pótolni. Mindenesetre a sok hibát csökkenteni le­hetne akkor ha a MÁV, a Ferroglobusz és a Ferröglóbusz felügyeleti hatóságá­nak szakemberei egy szer összeülnének és egy pár órás érteke­zés keretében megál­lapodnának a köve­tendő eljárásban, mely a címzés, a kö­tegelés és a szállítás pontos formáját rög­zítené.

Next

/
Thumbnails
Contents