Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-11 / 161. szám

TMt. JÚLIUS IT. M A P L ö 5 AIDA a_ Pécsi Nemzeti Színház iubiláris operabemutatója A papok kórusa. Ramphis — Tréfás István. .Alkalmasabb művet, amely- lyel a fiatal pécsi operaegyüt­tes megünnepelje decanniumát a Mecseki nyár keretében, nem választhatott volna az Aidá­nál. Betetőzni akarván eddigi teljesítményeit, igen nagy fel­adatra vállalkozott Az alapos felkészülés eredményeként — noha a magánszólamoknak jó részét a szerepl&k most éne­kelték először — színvonalas előadást kaptunk, amely sike­resen megküzdött az Opera­háziban negyedszázada látott nagy előadások emlékével. Vendégeink olyan gondosan megmunkált keretbe léphet­tek, amelybe beleilleszkedniük nem volt nehéz. Természetesen tiszta pécsinek nevezhető elő­adásról érdemben csak akkor írhatunk, ha majd a kőszín­házban teljesen helybéli sze­reposztásban szólal meg. A szabadtéri előadás — ko­runk művelődésének ez az új­szerű módja — különben sem alkalmas a teljesítmények gon­dos megítélésére. Arra kiváló, hogy egy-egy művet minél na­gyobb tömegek megkedvelje­nek és bizonyos fokig megis­merjenek, de e fokon túl el­mélyedni már csak zárt te­remben lehetséges. Az újon­nan létesített bordázott _ fal összegyűjti és előre vetíti a hanghullámokat, ezáltal javult az akusztika, de ez még nem minden. A légáramlások terel­getik ezeket a hullámokat, mint pásztor a nyáját. Közben a partitúrát az oldalt létesí­tett és állandóan üzemelő bü­fé pohárcsengése oda nem való hangszerrel bővíti. A szúnyo­gok (amelyek ellen bodor füst- fellegeket eregetnek), szívesen kerülgetik nemcsak a közön­séget, hanem az énekesek szá­ját is. A fényfüggöny kény­szermegoldás, amíg jobbat ki nem eszelnek. Nem felel meg leplező feladatának, annál job­ban bántja a szemet. Az óriási térség éltiyeli a finomságokat. Ez mind kedvezőtlenül befo­lyásolja a legjobb művészi szándékot is. Az Aida-t szeretik a síron túl is megmaradó szerelmi hű­ség apoteózisaként felfogni, holott sokkal több egyéni sor­sok tragikus összeütközésénél. Mozgató erejét a háttérből két ország összecsapása okozza. Egyiptom papi vezetősége ag­resszióját azzal akarja palás­tolni, hogy Etiópia kényszerű betörését a barbárság dúlásá- nak nevezi, amely ellen kény­telen a fáraó seregét küldeni. „Milliók egy miatt” pusztul­nak, mert a fáraók az egész fekete földrész felett szeretné­nek uralkodni s céljuk eléré­sére nem sajnálják tulajdon népüket harcba parancsolni. Rabszolgák ezreinek vére freccsen gúláikra, amelyek holttetemeiket rejtik kései ko­rok ámuló tekintetei számára. A gúlák a földön túl is tartó hatalom kifejezői és a fáraók alapvető tulajdonságának, az eget-földet leigázni akaró té­bolynak kőbe merevített jel­képei. Dr. Németh Antal rendezé­sének legfőbb értéke, hogy ezt a gondolatot előtérbe helyezte és lankadatlan erővel szünte­lenül ébren tartotta. Máskü­lönben a rendezést is majd Csak a színházi előadás alap- $*» elemezhetjük, mert a ren­dező kezét és képzeletét erő­sen megkötötte több kész adottság, amihez alkalmazkod­nia kellett. A vendégek hoz­zászoktak az operaházi rende­zéshez, a tömegmozgatáshoz szükséges statisztériát csak hat nappal előbb kezdték toboroz­ni, a kisegítő karénekesek idejével nem rendelkezhetett szabadon, a jelmezekhez nem szólhatott hozzá stb. Leginkább a díszletezés gya­korolt fékező hatást elgondolá­saira. Színházunk erre az al­kalomra nem készíttetett dísz­leteiket, hanem bérbe vette Sze­gedről a Sándor Sándor tervei szerint készült anyagot. Lé­nyegében komoly díszletezés- ről ezúttal nem beszélhetünk. Adva van egy állandó keret oldalfalaival, lépcsőzetével, amely egyaránt szolgál mem- phis-i királyi palota trónter- mének, Vulkán-templomnak, Nilus-partnak vagy sziklasír­nak, a szerint, hogy a hori­zont térségében egy trónemel­vényt, egy pogány oltárfélesé­get, egy baidahinos bárkát vagy egy kőlapot helyeznek el. Szabadtéren nehezebb feladat a díszletek rögzítése, bele kell törődnünk ebbe a stilizált megoldásba. Ámde erősen ront a játék hatásán az, hogy túl­sók hang és cselekmény szo­rul a háttérbe és a belépések, felvonulások zöme rendeződ balról történik, nem pedig szemközt, miáltal a kelleténél többet látunk profilból. A színházi rendező hátrányt szenved filmrendező társa mellett. Sokszor be kell érnie szinte csak utalásokkal. Nem mozgathat élénken nagy soka- dalmat, mert a játéktér telke korlátozott és nem növelhető. A győztes egyiptomi sereg fel­vonulása csaknem egy kato­nai díszszemle paródiájaként hat. A végén behozott fővezé­ren egy karcolás nincsen, ugyanolyan friss és díszes, mint hadbavonulása előtt. No de szerencsére a zene ezeken a helyeken is az operaműfaj helyes irányába tereli figyel­münket. Mielőtt az előadókat mél­tatnék, teljes elismerésünket fejezzük ki azoknak a pécsi énekeseknek, akik bár tudták, hogy nem ők fognak fellépni, a próbákon lelkesen helyette­sítették a vendégeket az össz­munka hibátlansága érdeké­ben s ezzel fényes tanújelét adták a közösségi szellemnek. A szólisták közül a rende­zői alapgondolat kidomborí­tása legjobban Amneris-nek, Radames-nek és Amonasro- nak sikerült. Komlóssy Erzsé­bet pályája jelentős állomásá­hoz jutott el Amneris szerepé­ben. Sokkal tisztábban into- nálta, mint tavaly Carment és skálája a kiegyenlítettség felé sokat javult azóta Mez- zoalt hangjának ez a majd­nem szopránszerep kissé ma­gas, de játéka illúziókeltő. Akár a vetélytársnője iránt tanúsított gőgös harag, akár a Radameshez kacérsággal kö­zelítő, majd életéért küzdő nőt tekintjük, ifjú kora ellenére is érett alakítást nyújtott. Leg­magasabbra az ítéletflozatal jelenetében emelkedett. Méltó szereplőtársa volt Simándy József, aki mindvégig a szinte oratórikusan nemes énekre helyezte a hangsúlyt és kezd­ve a románcot befejező b2 gyönyörű elhalkításával, ra­bul ejtette a pécsieket. Ugyan­csak meggyőzően énekelte és játszotta nagy ellenfelét, Amo- nasrót Jámbor László. Fiata­losan áradó hősbaritonja be­töltötte zengéssel a térséget. Az est hőse bizonnyal Rögöz Eszter, aki az erősen indiszpo­nált Takács Paulától az első felvonás után átvette a cím­szerepet. őszinte sajnálkozás­sal figyeltük Takács Paula hangküzdelmét és fájlaltuk, hogy nem gyönyörködhettünk érett művészetében. Miért tet­te ki őt a rendezőség ennek a kellemetlenségnek? A közön­ség lélektanához tartozik, hogy tíz kitűnő fellépést elfelejt, de egy balsikereset megjegyez! Ha a szerepet elejétől Rögöz Eszter énekli, nem következett volna be az előadásban ez a törés. Mindenki érezte, hogy ez a oikeres beugrás egyben kiug­rás is. Mert Rögöz bármennyi­re részt vett a gyakorlatokon és próbákon, váratlan fellépése mégis kimagasló teljesítmény, hiszen szereptudása még nem ülepedhetett le sem agyában, sem gégéjében! Feladatát az érthető elfogódottság ellenére is becsületesen megoldotta. Természetesen még hangban is, játékban is hozzá kell nő­nie ehhez a korban ugyan fia­tal lány, mégis drámaian asz- szonyi szerephez. Nem va­gyunk azonban teljesen bizo­nyosak benne (még Santuzzá- ja után sem), hogy valóban szopránná alakult-e s ebben a magas régióban állapodott-e meg ez a hang? Hiányoljuk belőle a fél évtized előtti mé­lyebb színezetet, pedig azt ta­láljuk az ő sajátosabb, termé­szetesebb hangjának. A többi pécsi énekes közül a szokottnál jobb formában dalolta az elpuhuit fáraó reci- tativóit Marczis Demeter. A próbákon meghűlt Tréfás Ist­ván a zordon Ramphis mezé­ben nagyon megbízhatóan, hangban szépen, alakban el­lenszenvesen, de a rendesnél kissé kevesebb tömörséggel énekelt. Horváth Sári messze- csengő hangon, de némileg el­nagyolt ritmikával énekelte a főpapnőt, Bonnet Kálmán har­ci lázban égve a hírnököt. A nagyon gondos zenekar és a 66 főre felduzzasztott ének­kar erőssége az előadásnak. Az ítélkezés külső részében a szólista és férfikar eátéregetett a zenekar által tartott magas­ságtól. Paulusz Elemér vezény­letére visszatérünk a színházi előadás kapcsán. Néhány tem­pót lassúbbnak érzünk, pél­dául Ramphis Grave-jelzésű imáját nem találtuk eléggé fohászszerűnek, Radames- szólításadt elég hátborzonga- tóaknak Eck Imre korhű tánc­kompozíciói stílusosan egészí­tették ki az előadást, amely­nek kissé vegyes jelmezeit Bene Jánosné és Horváth Fe­renc tervezte, maszkjait Léka László készítette, míg az ének­kar karigazgatója dr. Dory Miklós, szólókorrepetíitor Laky György. Az új fordítás — Závodszky Zoltán munkája — nagyon jól érvényesült. Viszont egyes sze­replők a Radó Antal-íéle régi fordítást használták s ez disz- szonanciát keltett. Például az Aida—Amonasro duettban az eltérés roppant fülbeszökő egy nemcsak hangban, hanem szövegben is ismétlődő frázis­ban (Rivedrai le foreste), ame­lyet Amonasro a régi, utána Aida az új szöveggel énekelt. De, hogy igenis lehet egy ál­landó műsordarabot újrafor­dítani és menetközben átta­nulni, arra perdöntő bizonyí­ték az Aida korszerű, a zené­hez lágyabban simuló, az éne­keseik szövegtanulását meg­könnyítő, szövegmondásukat kifejezőképességben növelő, új' magyar szöveg! Űj énekeseink nem is tudják, hogy ebben a tekintetben is mennyivel jobb helyzetben vannak a régiek­nél! Teress Endre Kórusból a főszerepbe... beszélgetés RÖGÖZ ESZTERREL SIKERES „BEUGRÁSÁRÓL” Kel Wo? szerencsétlenség a hét végén A Nemzeti Színház fiatal énekesnőjével, Rögöz Eszter­rel folytatott beszélgetésem­nek legszívesebben ezt a címet adnám: „Érettségi után”. — Mert Verdi: Aida című operá­ja számára valóban érettségi volt. S a vastaps a bizonyít­vány, mely az utolsó akkordok után felcsattant a szabadtéri színpad fái alatt. Ez a forró, nagysikerű est „éretté” nyil­vánította Rögöz Esztert. Művésszé. A kérdésre, hogy mi adott bátorságot a „beugráshoz”, nevetve rázza a fejét: — Magam sem tudom. A kórusban kellett volna énekel­nem. Az előadást megelőző próbákon csupán a teljes ap­parátus kedvéért énekeltük azokat a szerepeket, amelyek a pesti művészekre vártak. Megvallom, nem is foglalkoz­tam még Aida éneklésének gondolatával. Ügy terveztem, majd évek múlva. Fiatalnak éreztem még magam erre c feladatra... — Izgult? — Nagyon. Különösen az előadás kezdete előtt... Igye­keztem a maximálisát nyújta­ni, s ennek érdekében min­dent elkövetett Paulusz Ele­mér karnagy is — mondja, majd szerényen hozzáteszi: s ha sikerült, abban része van a súgónak is... Búcsúzóul a következő évad terveiről kérdezem Rögöz Esz­tert. Felcsillan a szeme. — A Tosca...! — Már most készülök rá. — B. S. Idő járásjelentés Várható Időjárás kedd estig: kisebb íei-hőá tvonul ások, néhány helyein futóeső. T6bb órás napsü­tést Mérsékelt, időnként megélén­külő nyugati; északnyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 9—14, legmagasabb nap pali hőmérséklet holnap: 2a—27 fok közötti A múlt hét sajnos ismét eménydús’ volt közlekedési —esetekben, a hét végén pe- á két olyan motorkerékpár- .zerencsétienség is történt, amelyek halálos áldozatot kö­veteltek. * Kedden, július negyedikén .vovács Imre pécsi lakos dél- Ián negyed háromkor motor- kerékpárjával az István-akna "elől a komlói országúira akart elhajtani. Figyelmetlensége következte ben nem biztosította az el­sőbbségi jogot az egyenesen haladó Puskás József pécsi lakosnak, aki mo­torkerékpárját vezette. A sza­bálytalanságból eredt, hogy összeütköztek, és ennek követ­keztében Kovács Imre és Pus­kás József könnyű sérüléseket szenvedett * Egy nappal később, szerdán Hortobágyi Tibor gödreszent- mártoni lakos, reggel negyed nyolckor a saját tulajdonát képező,'125-ös motorkerékpár­jával Pécsett a Zsolnay Vil­mos utcában közlekedett A közlekedés eredménye az lett, hogy belehajtott a szabályosan kanyarodó 7. számú ÉPFU te­hergépkocsi baloldalába. Hor­tobágyi Tibor viszonylag köny- nyen megúszta: könnyebb sé­rüléseket szenvedett * Pénteken két balaset is tör­tént Pécsett Délután három órakor Maj- vik Lajos bicsérdi lakos Pé­csett a Fürst Sándor utcába hajtott egy lovaskocsdval. A kocsin széna volt a széna te­tején „pótutas”-kénit tartózko­dott ValJcsányi Lajosné pécsi lakos is. Majvik mit sem tö­rődve a rendelkezésekkel, szabálytalanul akart befor­dulni az utcáról a Fürst Sán­dor út 5. szám alatti ház be­járata felé, mire a figyelmetlenség követ­keztében a szénásszekér fel­borult Valcsányi Lajosné az úttestre zuhant és súlyos sérü­lésekkel szállították a kórházi­ba; * Stadlinger József pécsi la­kos 125 köbcentiméteres mo­torkerékpárjával a Vak Boty- tyán utcában szabályosan köz­lekedett Az ntcán játszadozó Hőre váth Vilma, 6 esztendős kis­lány a motorkerékpárnak fu­tott. A kislány könnyű sérüléseket szenvedett, és ugyancsak köny nyebben sebesült meg a mo­orkerékcár pótutasa — Stad- .ínger Józseíné. * Az első halálos szerencse t- _nség szombaton kora délután lOrtént. Krizsán László drávagárdo- nyi lakos, bányász, délután két órakor nagy sebességgel robo­gott EC 83-76 forgalmi rend­számú motorkerékpárján. A Pannonja hátsó ülésén Tóth József bányász ült ugyancsak drávagárdonyi lakos. Krizsán I ászló az István-akna felől jött Pécs belterülete felé. Az András-akna feletti bal­ra ívelő kanyarban nagy se­bességgel megelőzte Balogh \ Zoltán motorost, majd a me­netirány szerinti jobb oldal­ra sodródott, ahol a kerék­vető kőnek vágódott. Krizsán László a helyszínen meghalt, Tóth Józsefet sú­lyos sérülésekkel, életveszé­lyes állapotban a pécsi ideg­klinikára szállították. Balogh Zoltán, miután Kri­zsán László megelőzte és Kri­zsán motorja az úttestre per­dült, a hirtelen fékezés követ­keztében motorja eldőlt, és Balogh Zoltán feleségének lá­bát törte. Krizsán László gon­datlanságából eredően egy ha­lálosvégű szerencsétlenség és egy súlyos sebesülés, valamint egy lábtörés történt. * A másik halálos karambol Vókány községben történt va­sárnap éjjel. Schum Oszkár újpetred la­kos, kereskedősegéd EC 28-11 forgalmi rendszámú motorke­rékpárjával és pótutasával — Tám József újpetred lakossal — Vókány belterületén moto­rozott — nagy sebességgel. Egy jobbra ívelő kanyarban Schum elvesztette a Pannó­nia felett az uralmát, a nagy sebesség következtében ki­sodródott az út baloldalára, ahol a motorkerékpárral együtt felbukott. Schum Osz­kár a helyszínen meghalt. Tám János könnyebb sérülé­seket szenvedett, * A hétvége két szomorú, ha- * Iáios kimenetelű szerencsét­lensége egyaránt a gyorshaj­tás eredménye. Mindkét bal­eset kanyarban, nagy sebes­séggel száguldó motorkerékpá­rokkal történt Több baleset bizonyítja az utóbbi hetekben, hogy a járművezetők sokszor nem adják meg a magasat)b- rendű útvonalon haladó jár­műveknek az elsőbbségi jogot, és gyakran szabálytalanul ka­nyarodnak. Naponta tahi mint tizenötezer beutalt a szakszervezeti üdülőkben Kétszáztizenkilencezren jutnak az idén szakszervezeti üdüléshez A nyárnak még a közepén sem tartunk, de máris kibon­takozik az újabb mennyiségi és minőségi fejlődés a szak- szervezeti üdülésben. Már az első félévben majd­nem 85 OOO-en jutottak ei a szakszervezetek üdülőibe, no­ha a főidény csak május ele­jén kezdődött meg a Balaton- füredan, Siófokon, Hévízen és Hajdúszoboszlón egyidejűleg tartott ünnepségekkel. Már maga ez a szám is örvendetes tényt takar: a május előtt is működő balatoni üdüSSk nyúj­totta lehetőségeket már az elő- idényben is csaknem 90 •/,- ban sikerült kihasználni, pe­dig az elmúlt években állandó gondot okozott, hogyan „tölt­sék meg” az üdülőke. Május eleje, tehát a főidény kezdete óta naponta 15 540 beutaltat tud­nak vendégül látni a szak- szervezetek az ország leg­szebb részein. Mivel pedig mindössze egy százalékra tehető azoknak a beutaltaiknak a száma, akik betegség, vagy egyéb élőre nem látható esemény miatt nem ve­hetik igénybe a számukra már biztosított lehetőséget, ezekben a hónapokban mindennap több mint tizenötezren élvezik a szákszervezeti üdülést A most kezdődött második félév lehetőségei természetesen még nagyobbak. December Sí­ig még több mint százezer be­utaló cédulát osztanak ki a szakszervezetek. Körülbelül 82 ezren jutnak hozzá a legálta­lánosabb üdülési formához, az úgynevezett kedvezményes üdültetéshez, mások szanató­riumi, családos, vagy olyan beutalást kapnak, amellyel az anya és gyermeke együtt megy üdülni. Az egész évet véve figyelem­be az Idén a tavalyinál ötezer­rel több, összesen 185 000 dől gozó jut szakszervezeti üdü­léshez. A gyermekek üdültetése jú­nius 28-án kezdődött meg „tel­jes üzemmel” és augusztus 29- ig körülbelül 16 500 gyermek élvezi majd a nyár örömeit. Az egész évben — beleértve az iskolás és gyógyüdültetést is — 34 000 gyermeket üdültet- nek a szakszervezetek, ezerrel többet, mint az elmúlt eszten­dőben; örvendetes, hogy mind na­gyobb mértékben igénylik az üdülést a fizikai dolgozók is. Már tavaly sikerült elérni, hogy országosan a beutaltak 63.5 százaléka közülük került ki. Ez a szám már nagymér­tékben megközelíti a 65 szá­zalékot, a termelői munkában való részvételük arányát. Mindent összevéve, ebben az évben összesen 219 000 felnőtt és gyermek pihen a szakszer­vezeti üdülőkban. i K

Next

/
Thumbnails
Contents