Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-26 / 174. szám

4

NAPLÓ

1961. JŰLIUS 26.

Nem enyhül Bisertában a helyset

Élénk diplomáciai tevékenység

Adenauer és Strauss

a nyugat-berlini kérdésről

A hírügynökségek jelentései azt mutatják, hogy Bizertában. továbbra is rendkívül veszélyes és feszült a helyzeti A tűzszünet ugyan vasárnap reggel óta fennáll, semmi jel nem mutat azonban arra. hogy a tárgyalások Bizerta tunéziai kormányzója és a francia fő- parancsnok között megkezdődnének. A tunéziaiak újabb francia csapaterősítések érkezéséről adnak hírt, Párizsban viszont cáfolják ezeket. Bizertában hosszú sorok állnak az élelmiszerüzletek előtt A fran cia polgári személyek elszállításukra várnak, a város bennszülött negyedéből pedig menekül a lakosság; Minden jel arra vall, hogy sem a tunéziaiak, sem a franciák nincsenek meggyőződve a tűzszünet tartósságáról:

Hammarskjöld ENSZ-főtát- kár, —’ akinek Tuniszba érkezését a francia hivatalos körök „vegyes érzelmekkel” fogadták — hétfőn több mint három órán keresztül tárgyalt Burgi- ba elnökkel: A főtitkár hivatalosan nem nyilatkozott, csupán annyit mondott, hogy „rendkívül sürgős ügyről van szó”. Hozzátette, hogy nincs szándékában Bizertába látogatni. a tárgyalásokat Tuniszban folytatják. A kommentárok megállapítják, a főtitkár valószínűleg attól tart, hogy a franciák által összelőtt Bizerta meglátogatását párizsi hivatalos körök ellenséges lépésként értékelnék. Franciaország szán dékai egyébként egyre világosabbá válnak. A Reuter kommentárja szerint hivatalos párizsi körök hangsúlyozták, hogy a francia kormány utasította ugyan a bizertai főparancsnokot a tűzszünet betartására, de nem hajlandó a csapatokat visszavonni az ellenségeskedések kitörése előtti állásaikba, „amig megfelelő

anyagi, erkölcsi, politikai és katonai biztosítékokat nem kap”. Ehhez a kibúvóhoz nem kell bővebb magyarázat Mindkét fél részéről élénk diplomáciai tevékenység folyik. Párizsban hétfőn délután de Gaulle elnökletével ülést tartott a honvédelmi tanács. Jelen volt Debré miniszterelnök. Couve de Murville külügyminiszter. Messmer hadügyminiszter és a vezérkar több tagjaMonzsá Szhm, Tunézia ENSZ-küldötte magánmegbeszélést folytatott a Biztonsági Tanács elnökével; Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a tanács a hét folyamán ismét összeül a tunéziai válság megvitatására;

Egyes értesülések szerint

Burgiba elnök személyes üzenetet intézett Kennedyhez. A Fehér Házban még nem nyilatkoztak erről;

— Jóllehet — mink ismeretes — Kennedy elnök csak kedden este — magyar idő szerint szerdán hajnalban — mondja el rádióbeszédét, amelyben feltehetően ismét kitér a nyugat-berlini kérdésre, Adenauer kancellár már órákkal a beszéd elhangzása előtt jónak látta „előre kommentálni” az amerikai elnök várható szavait.

A német sajtóklub villás- reggelijén a nyugat-berlini kérdésről szólva Adenauer ismét azzal érvelt, hogy „a német békeszerződés megkötésének előfeltétele az ellenőrzött leszerelés megvalósítása”.

Míg Adenauer a tárgyalásos megoldás lehetőségét emlegette, addig a bonni kormány szolgálatában álló hírhedt atomháborús stratéga, Wiliam Schlamm a Hamburgban megjelenő Stem című folyóirat legutóbbi számában sürgette, hogy kétszerezzék meg a Német Szövetségi Köztársaság területén állomásozó nyugati

megszálló csapatok létszámát és küldjenek Nyugat-Berlinbe atomfegyverekkel felszereli amerikai csapatokat.

Schlamm szerint „az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság egész együttes erejével tudtára kell adni a Szovjetuniónak, hogy a nyugati hatalmak Kelet- Németországot a Német Szövetségi Köztársaság megszállt területének tekintik és sohasem mondanak le visszacsatolásáról”.

Nemcsak Adenauer kancellár, hanem az Egyesült Államokban tartózkodó Strauss hadügyminiszter is fontosnak tartotta, hogy még Kennedy elnök rádióbeszéde előtt nyilatkozzék.

Strauss kedden a kaliforniai Santa Roseban mondott beszédében leplezetlenül kifejtette a nyugatnémet militaristák arra irányuló terveit, hogy „Nyugat-Európát, sőt a nyugati világ még nagyobb területeit uralmuk alá hajtsák”.

Bár hangoztatta, hogy „a bonni politika célja továbbra is az egyesült Európa megteremtése'’, sietve hozzátette: „ma már nem tekinthetjük ezt végső célnak”. A hadügyminiszter sürgette „a nyugati világnak Nyugat-Európa területén túl terjedő összefogását” és a bonni kormány politikáját meghatározó „tényezők” sorában említette, hogy „Európában végleg lejárt a kis és közepes szuverén nemzeti államok ideje”.

Strauss végül ismét szembehelyezkedett a német béke- szerződés megkötésével és sürgette a NATO „offenzív politikáját”.

A tunéziai kérdés as angol alsóhásban

Angol munkáspárti képviselők hétfőn az alsóházban felvetették azt a kérdést, hogyan ítéli meg az angol kormány a Tunézia ellen elkövetett francia agressziót. William Warbey képviselő szorgalmazta, Anglia legalább a Biztonsági Tanácsban követelje, hogy Franciaország kezdjen haladéktalanul tárgyalásokat és mielőbb vonja ki csapatait Bizertából.

Fenner Brockway munkáspárti képviselő szerint az angol kormánynak nyomást keltene gyakorolnia Franciaországra, hogy mondjon le tunéziai katonai támaszpontjáról, amint ezt a tunéziai nép

követeli;

E. Heaht lordpecsétőr, akinek a kormány nevében kellett volna felszólalnia, csupán néhány általános szólamot mondott arról, hogy az angol kormány „a legkomolyabban reméli, hogy Franciaország és Tunézia tárgyalások útján rendezi a két ország között támadt „nehézségeket,*

Dorticos kubai elnök fogadást adott Gagarin tiszteletére

Az ÉM 26. Építőipari Vállalat 6. ss. főépítésvezetősége

Pécs — Hőerőmű építkezés

kubikosokat vesz fel.

Bérezés országos akkord és egyösszegű munkau tál vány szerint.

Jelentkezés a főépítésvezetőségen: Hőerőmű építkezés területén, 38 407

Osvaldo Dorticos kubai elnök hétfőn este az elnöki palotában fogadást adott a Havannában tartózkodó Jurij Gagarin tiszteletére A fogadáson a szovjet űrhajóst Dor- ticos elnök, Fidel Castro miniszterelnök, a kubai kormány tagjai, a forradalmi szervezetek képviselői és a kubai kulturális élet kiválóságai üdvözöltek.

Több mint négyszázezren látogatták meg eddig a íondoni szovjet kiállítást

Tizenötödik napja áll nyitva a közönség előtt Londonban a szovjet ipari kiállítás. Naponta sok ezer fővárosi és vidéki látogatja meg, de sok a külföldi vendég is, aki „megteszi ezt a kis kirándulást a Szovjetunióba”; A látogatók száma már túlhaladja a négy- százezreti

m/AíR/ÁYa>iK Kúmúmr

m

A lengyel városok utcáit járva ízléses, nagy gonddal összeállított kirakataikkal minduntalan szembetűnnek a könyvesboltok, amelyek a szépirodalmi, művészeti, szakmai könyveken kívül a legváltozatosabb nyomdatermékeket kínálják a vásárlóknak. Lépten-nyomon érezni, látni, hogy az életben mit jelent az a statisztikai adat, amely szerint Lengyelország a könyvkiadás tekintetében a Szovjetunió mögött a második helyet foglalja el a világban.

Sok lengyel városban és történelmi, művészettörténeti szempontból nevezetes helyen fordultam meg és legnagyobb meglepetésemre a könyvesboltok kirakataiban valamennyi jelentősebb helységről, múzeumról, illetve annak anyagáról színvonalas kiállítású, több nyelvű, képes kiadványokat láttam viszont, összehasonlításul hadd említsem meg, hogy amikor lengyelországi utamra indultam, Pécs könyvesboltjain kívül valamennyi fővárosi antikváriumot végigkutattam és egyetlen példány, valamire való képes kiadványt sem sikerült találnom Pécsről. Viszont az is igaz, hogy a nagyobb lengyel városok önálló könyvkiadóval rendelkeznek. ,

Szembetűnő a lengyel embereknek a színházzal való rendkívül közvetlen kapcsolata, amelyen nem érződik semmiféle felesleges ünnepélyesség, feszélyezettség. Ügy mennek az emberek színházba, mint nálunk moziba. Ez a közelség érződik a színészek rokonszenves, póztalan játékán is. Megalázkodás nélkül alázatos szolgái a művészetnek

és legfőbb céljuk szerény játékukkal tolmácsolni az író, rendező gondolatát és ebben a törekvésűikben feloldódva azonosulni a nézővel, kiérdemelni annak elismerését. Ez a szerénység egyébként jellemző a színházra is, a legjobb előadásokat nem kőmonstru- mokban, hanem kis kamara- színházakban láttam.

Az előadásokkal kapcsolatban annyit, hogy a „komoly* drámák, a tragédiák mellett megfelelő helyet adnak a kacagtató szatírának, vígjátéknak, a dalnak, táncnak és a balettnek is. A varsói Teátr Kameralny-ban a „Kuglarze” („Bűvésztoedők”) című szatírát láttam, amely élesen figurázza ki, teszi nevetségessé az eszmék vámszedőit, azokat, akik szélkakasként forgolódnak mindig abba az irányba, ahonnan egyéni hasznukat remélik. A Teatr im Jaracze együttese viszont nálunk is ismert, de kevésbé művelt táncos, dalos műfajjal arat sikert a lengyel fővárosban. A nép életéből merített szokásokat, történeteket visznek színpadra, sok bájjal, vidámsággal és ahol szükséges, csúfolódó szatírával —■ mindezt a tánc és dal nyelvén.

Gdanskban, ahol nagy kultusza és külön színháza van a balettnek, nemzetközi balettfesztivált volt szerencsém látni, köztük a magyar Rácz— Péter pár felléptével. Az előadáson dominált a klasszikus balett, ezenkívül a lengyelek sikerrel mutattak be egészen modem balettszámokait is. Nagy várakozás előzte meg a magyar kettős szereplését, a

produkciót azonban, sajnos, csak tétova, udvarias taps követte. Én pedig őszintén szégyelltem magam és arra gondoltam, hogy miért is sértődünk meg, ha hírünk duhajkodó és oktalanul „magyar- kodó” a világban. Megcsináljuk a „Dúvad”-ot és ráadásul kivisszük Cannes-ba. Meghívnak bennünket külföldi balett- fesztiválra, ahol mindenki balettet táncol — klasszikusokat, vagy modernet — egyedül a magyar fővárost képviselő pá- rof futkos, kergetőzik, kardot csattogtat, szilajkodik, azaz mindent csinál a színpadon, csak éppen azt nem, amit a balettet őszintén szerető közönség vár tőle.

E kis kitérő után a lengyel mozikról szólva elöljáróban annyit említek, hogy Lengyel- országban több mint 2000 mozi működik, sok mozi található változatos műsorral a városokban. A mozi- és színházának egyébként egyeznek a miénkkel. A lengyel mozik műsorának a miénknél nagyobb változatosságát viszont lehetővé teszi az ország nagyobb léiekszáma (30 millió!), mert így természetszerűleg több filmet tudnak megvásárolni. A válogatás azonban nem mindig szerencsés, láttam néhány egészein gyenge svájci, amerikai és francia filmét is. Ugyanakkor különös figyelmet érdemelnek a legújabb lengyel filmek — mint a Hamu és Gyémánt, a hamarosan nálunk is bemutatásra kerülő Kereszteslovagok, valamint a legutóbbi canines-d filmfesztiválon díjat nyert Az angyalokhoz hasonló Johanna nővér — amelyek a lengyel filmgyártás gyorsütemű fejlődéséről és magas színvonaláról tanúskodnak.

A lengyel építészeti törekvésekről szólva korábbi útirajzomba« már említettem, hogy Varsóban egész történeti

városrészeket építenek újjá a régi stílusban. Ezt a törekvést vidéki városokban is tapasztaltam — így például Gdanskban —, ahol ugyancsak vigyáznak a belső, történeti városkép megőrzésére és szintén városrészeket, utcáikat emelnek a régi .stílusban, olyany- nyina megtévesztően változatos, korhű homlokzat-kiképzéssel, vakolással, hogy az idegen csak külön figyelmeztetésre tudja meg, hogy újonnan épített házakról van szó. A modem városrészeknél is törekszenek változatos stílusú házak kiképzésére, azonban ezeknél a házaknál nem alkalmazzák eléggé a szirtes vakolást, ezért eléggé egyhangúak, szürkék az így épített új városrészek. Ahol viszont festenek, ott a színek összhangja, össze- válogatása furcsa, rikító a mi szemünknek.

A lakások belső elrendezésében nagyfokú célszerűségre törekszenek, így ahol legalább két szoba van, azokat szeparálják, nem nyitják egybe. A korábban épült lakásokban kisebb számban van fürdőszoba, hiszen először egyáltalán élni, lakni kellett valahol, bár a nagy ipartelepüléseken kezdettől fogva törekedtek a fürdőszobás lakások építésére. Ma már a legtöbb lakás fürdőszobával készül. A lakások belső festése egyszerű. Az

A kubai nép a forradalom útján

E

gy évig készült jól kiképzett és harcra ösztönzött ellenforradalmának bevetésére az Amerikai Egyesült Államok Kuba népe ellen. A kubai nép partizánhadserege azonban, — ugyanaz a sereg, amely 1958-ban megdöntötte az USA által támogatott Batista diktatúrát, — néhány nap alatt megsemmisítette a támadókat.

Az imperialisták újra elszá- mították magukat, de ezúttal jég jobban, mint 1958-ban, pedig már akkor is biztosra vehették, hogy a forradalmi harc útjára lépett népet nem lesznek képesek leverni.

Kolumbus 1494-ben fedezte fel Kubát. De 1514-ben már a spanyol hódítók „véglegesen” megvetették ott a lábukat, kiirtották az őslakókat és helyükre néger rabszolgákat tele pítettek. RabszolgafelkéLések, a spanyol uralom elleni lázadások ettől kezdve szinte évenként ismétlődnek. 1895-ben, egy újabb spanyolellenes felkelésbe beavatkozik az Egyesült Államok és három éves harc után uralma alá hajtja Kubát.

Az amerikai megszállás erősödik, a kizsákmányolt kubai nép nyomora nő. Az ellenállás is nő, amerikai hajókat robbantanak fel a havannai kikötőben, százával esnek el az amerikai katonák. Az amerikai megszállás azonban 1902- ig tartott, sehogyan sem akartak kitakarodni a megszállók 1902. május 20-án kivonulnak, de fenntartják maguknak a beavatkozás jogát, ha Kuba politikája az amerikai érdekeket sérti. Amerika tehát saját vadászterületének tekintette Kubát

Tömegmegmozdulások, sztrájkok jelezték a kizsákmányolás hazai és idegen formájával szembeni ellenállást. Ebben a harcban nagy szerepe volt az 1925-ben megalakult kommunista pártnak, amely a Népi Szocialista Párt nevet vette fel. Mégis úgy adódott, hogy az a mozgalom, amely az amerikabarát Batista-diktatú- rát megdöntötte, a havannai egyetemről indult 3d.

A diktátorok nem vették komolyan az egyetemi ifjúság lázongásait ifjúkori tűznek véltek, amely hamar elhamvad. De a Fidel Castro által vezetett ifjúságban nem ham- wadt el a tűz, mert felismerték

üzemi klubok. kultúrtermek

belső festésében, berendezésében azonban eléggé elterjedtek a modem, absztrakt minták és a színes, nagymintás függönyök, díszítő textíliák. Feltűnően sok a bevakolásra váró, már lakott épület, aminek a lakáshiánnyal összefüggő fontosabb építészeti feladatok előtérbe helyezése a magyarázata. A műemlék- számba menő épületek restaurálásán épp olyan elterjedte« és szorgalmasan dolgoznak, aicárcsak nálunk.

Végül — mivel mint újságíró tartózkodtam Lengyelországban — röviden a lengyel, sajtóélet sajátosságairól is megemlékezem. Ezzel kapcsolatban is figyelembe kell venni azonban a Lengyelország sajátos közigazgatásából és településéből adódó helyzeteit. A miénknél háromszor nagyobb ország 17 nagy vajdaságra tagozódik és ezeknek székhelyei gyakran több százezres városok. Ennek következményeként a legnagyobb városokban önálló rádió- és televízió-stúdiók működnek és műsoruk részét alkotja a lengyel rádió, illetve televízió napi műsorának. Ugyanakkor több vidéki város rendelkezik önálló könyvkiadással is. Ezzel a kulturális decentralizációval életképes vidéki kulturális bázisok teremtése a cél, hogy a vidéken élő tehetséges írókat, újságírókat lekösse, és lehetőséget adjon számukra, hogy napról napra szerepeljenek az ország szeme előtt, egyben tehetségükké!, tudásuk kai ők is hozzájáruljanak az egész ország közvéleményének formálásához.

Hm Sándor

a nép nyomorát és az imperializmus lényegét, öccsével, Raullal alig kétszáz embert toborzott össze, akikkel elhatározták, hogy megtámadják az Oriente tartományban lévő Moncada erődöt, foglyul ejtik őrségét, fegyvert szereznek és a rádió elfoglalása után felhívják az ország népét, hogy döntse meg az elnyomó rendszert.

1953. július 26-án történt ez a támadás. Castro mozgalma innen kapta nevét: „Július 26-a mozgalom”.

Az akció sikertelen volt, sokan a helyszínen meghaltak, többüket kivégezték. Castro t is bíróság elé állították és 15 évi, öccsét pedig 13 évi börtönre ítélték. A bíróság előtt mondott védőbeszéde azonban felrázta Kuba népét. Ebben a beszédében teljes programot adott mozgalmának. Hatalmas erejű tömegmozgalom alakult ki ezután. 500 ezer mezőgazdasági munkás, 400 ezer gyáripari és rakodómunkás, 100 ezer kisparaszt, 30 ezer tanár és tanító, 20 ezer adósújtotta kis üzletember és számtalan állástalan értelmiségi követte a forradalmi mozgalmat.

Castro földreformot, iparosítást, oktatási reformot, fejlett közegészségügyét, a lakás- viszonyok javítását hirdette meg. Még a bíróság előtt mondott beszédében kijelentette: „Az ország jövője és problémáinak megoldása nem függhet többé néhány tucat bankár önző érdekeitől, sem tíz vagy tizenkét mágnás hideg haszonszámításaitól”.

A kommunisták sok vért áldoztak, sok hősiességet tanúsítottak a kubai ügyért folyó harcban, együtt dolgoznak Fidel Castro mozgalmával, támogatják aast.

A kubai forradalom teljesítette nemzeti felszabadító, agrár, antáimperialista és anti- feudális szakaszának alapvető feladatait. Átlépett a szocialista forradalom szakaszába, nem áll meg, következetesen teljesíti, amit a felszabadult nép elvár tőle.

Erről beszélt Raul Castro Havannában két nappal ezelőtt, amikor létrehozták a havannai tartomány tervezési, végrehajtási és ellenőrzési bizottságát. Raul Castro, a fegyveres erők minisztere rámutatott arra, hogy ez a bizottság fogja kidolgozná és összeegyez tetni a terveket a gazdaság fejlesztésére, amelynek végső célja az embernek ember által való kizsákmányolását felszámolni. Ennek a bizottságnak lesz a feladata, hogy összehangolja a tervezés, a termelés, a szocialista munkaverseny, a munkatermelékenység emelése, a munkafegyelem szilárdítása, a dolgozó tömegek öntudatának növelése érdekében teendő intézkedéseket. Az összes társadalmi és állami szervek együttműködésére hívta fel az ország lakosságát a kitűzött célok elérése érdekébe«.

É

ljen a mi szocialista forradalmunk!” — attól a jelszótól hangos most Kuba. Ha« a munkanélküliség ellen, az írástudatlanság elite«, a nyomor ellen, — ez a cé& lelkesíti most a kubai népet, a boldog, erős, szocialista Kuba felépítéséért folyik a hare.

Gy. K.

Az angolai hazafiak újabb támadásai

Az angolai felkelők hétfőn támadást intéztek az északangolai Ambriz és Toto között lévő Quibala helyiség ellen — jelenti az AFP. — Egy másik feOtelöcsoport Ucua térségében portugál katonai oszloppal vette fel a harcot;

A francia hírügynökség beszámol egy másik nagyobb arányú akcióról is. Mintegy ezer angolai felkelő ugyancsak hétfőn rajtaütött a Danga-folyó- töl északra egy nagyobb portugál katonai egységen. Az összecsapás kb. hat órán át tartott.

*

i