Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-16 / 140. szám
2 NAPLÓ 1961. JÚNIUS 16. Hruscsov elvtárs beszámolt a televízióban a bécsi találkozóról (Folytatás az 1. oldalról) Amikor azt javasoljuk, hogy írjuk alá a békeszerződést Németországgal és alakítsuk át Nyugat-Berlint szabad várossá, azzal vádolnak bennünket, hogy meg akarjuk fosztani a nyugati hatalmakat a városba való belépés jogától. Ez azonban nem igaz, nem helytálló érv. Az a tény, hogy Nyugat- Berlint a szabad város státuszával ruháznánk fel, azt jelentené, hogy minden ország, amely gazdasági és kulturális kapcsolatokat akar létesíteni ezzel a várossal, jogot és lehetőséget nyerne ahhoz, hogy akadály- mentesen fenntartsa a kapcsolatokat. Magától értetődő persze, hogy Nyugat-Berlin megközelítésével kapcsolatos kérdések megoldásakor meg kell tartani az általánosan elismert nemzetközi szabályokat, vagyis annak az országnak a területét, amelyen az oda vezető utak áthaladnak, csak az illető országok kormányának engedélyével lehet használni. A.z idén meg- kell valósítani a békés rendezést Európában Amikor a szovjet kormány azt javasolja, kössük meg a békeszerződést és ennek alapján normalizáljuk Nyugat- Berlin helyzetét, csupán békét akar. El akarja távolítani az államközi kapcsolatokból mindazt, ami súrlódásit okoz és veszélyes konfliktushoz vezet. A Szovjetunió és barátai nem akarnak háborút és nem is kezdenek háborút. De eleget teszünk szent kötelességünknek, hogy megvédjük szabadságunkat és függetlenségünket. Ha valamely ország megsérti a békét, átlépi más ország — szárazföldi, légi vagy vizi — határait, akkor viselni kell minden felelősséget az agresszió következményeiért és meg is kapja a kellő választ. Nem akarunk még egy világháborút — békét akarunk. A szovjet nép jó megértést teremtett a Német Demokratikus Köztársaságban élő németekkel. A szovjet emberek jó viszonyt akarnak a nyugatnémetországi németekkel is. Népünk barátságot akar a franciákkal, akik együtt harcoltak velünk a hitleri Németország ellen. Barátságot akarunk az angolokkal, az amerikaiakkal, norvégokkal, a hitler-ellenes koalícióban részt vett más népekkel, amelyekkel vállvetve harcoltunk a békéért. Nincs semmi okunk rá, hogy összevesszünk bármelyik néppel. Barátságban és megértésben akarunk élni valamennyi néppel. Kérünk mindenkit, helyesen értelmezzen minket: nem lehet tovább halogatni a német békeszerződés megkötését, az idén meg kell valósítani a békés rendezési Európában. Felhívjuk mindazokat az országokat, amelyek Németország ellen harcoltak, vegyenek részt a békeértekezleten, amikor megegyezés születik majd annak összehívásáról. A kérdés most nem az, hogy aláír- júk-e a békeszerződést, vagy nem, hanem az, hogy ezt a békeszerződést a két német állammal — a Német Demokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal — vagy pedig egy német állammal kötjük-e meg és hogy részt vesz-e a békés rendezésben minden olyan állam, amely harcolt Németország ellen, vagy csupán egy részük. Nyugaton egyesek most azzal fenyegetőznek, hogy ha mi alá is írjuk a békeszerződést, nem ismerik el azt, sőt akár fegyvert is használnak majd, hogy megakadályozzák a szerződés végrehajtását. Nyilván megfeledkeznek arról, hogy mostanában más időket élünk. Ha az erő politika a Szovjetunióval szemben már korábban is eredménytelen volt, most ez a politika eleve kudarcra van ítélve. A Szovjetunió ellenzi az erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokban. A vitás államközi kérdések békés rendezéséért szállunk síkra. De mindennemű erőszakra megfelelő választ tudunk adni, s van mivel megvédelmeznünk érdekeinket. Biztosítani kell a független és semleges Laosz létrehozását A laoszi kérdésről szólva Hruscsov kijelentette, hogy a probléma, békés rendezésével kapcsolatban Kennedy és ő nagyjából hasonló álláspontot foglal el. Ismertette a Szovjetunió álláspontját: — a kérdés rendezése érdekében biztosítani kell a független és semleges Laosz létrehozását, s ezzel együtt pontosan el kell határolni a külső kérdéseket a belpolitikától. Laosz belpolitikáját sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok, sem pedig más ország nem határozhatja meg. A laoszi három pofi tikad erőnek kell létrehoznia egy olyan kormányt, amely a függetlenség és a semlegesség álláspontjára helyezkedik. A laoszi probléma megoldását figyelemmel és óvatosan kell kezelni és nem szabad megengedni semmi olyasmit, ami megnehezíti a békés rendezés lehetőségeit. Ezzel kapcsolatban fél kell hívni a figyelmet arra, hogy amerikai tisztek katonai tanácsadói minőségben történő alkalmazása a lázadók csapatainál, beavatkozást jelent az ország bel- ügyeibe egy bizonyos politikai csoport oldalán. Az ilyen magatartás nem vág egybe a Laoszra vonatkozó semlegesség! politika elismerésével, nyílt beavatkozást jelent az ország belügyedbe. Még kevésbé megengedhető, hogy egyesek az Egyesült Államokban még mindig nem tesznek le arról a tervről, hogy tengerészgyalogságot küldjenek Laoszba és ott különleges harci alakulatok segítségével kiterjesszék a háborút. Azoic akik ilyen módszerekhez folya módnak, nem mérték fel ennek összes következményeit magukra nézve. Ha az Egyesült Államok valóban békét akar Laoszban, elő kell mozdítania a genfi tár gyalások mielőbbi sikerét Folytatni fogjuk erőfeszítéseinket, hogy biztosítsuk a laoszi helyzet békés rendezését. Ugyanerre szólítjuk fel a genfi tárgyalásokon résztvevő többi államot is. Senki sem állíthatja meg a népek szabadság-törekvéseinek útját Hruscsov ezután a békés egymás melllett élés kérdésével foglalkozott. Utalt arra, hogy Kennedy és ő különféleképpen értelmezik az államok békés együttélésének kérdését. Az elnök által elmondottaknak az volt az értelme, hogy valamiféle gátat kell emelni a r.c pmozgalmak útjába, ha hazájukban olyan rendet akarnak teremteni, amely nem tetszik a nyugati államok uralkodó köreinek. Érthető, hogy ez velejéig helytelen álláspont és mi természetesen nem fogadhatjuk el. Senki sem állíthatja meg a népek szabadságtörekvései- nek útját, A társadalom életében végbemenő változások — társadat' mi és politikai változások — elkerülhetetlen folyamatot alkotnak. Ez nem függ az állam férfiak egymásközti megegyezésétől. Ha valaki mégis elkövetné ezt az ostobaságot, és valamiképpen megegyezést kísérelne meg ebben a kérdésben, ezzel csak azt mutatná meg, hogy rövidlátó, s nem érti meg a világban végbemenő eseményeket és változásokat Hruscsov hangsúlyozta: az imperialista államok kormányai kommunista mesterkedésnek minősítik, amikor valamely kapitalista vagy gyarmati ország népe tanúbizonyságát adja, hogy elégedetlen helyzetével. A fő dolog, amit a nyugati hatalmaknak és különösen az Egyesült Államoknak el kell ismerndök, az, hogy a szocializmus már szilárdan megvetette lábát a világon, ezen senki sem tud változtatni — hangoztatta Hruscsov. El kell fogadni azt a tényt, hogy a világon két társadalmi rendszer létezik, és a szocialista és a kapitalista államok kapcsolatait úgy kell kiépíteni, hogy biztosítsuk a békés együttélésüket. Beszéde befejezésekor Hruscsov kijelentette, hogy általában elégedett a Kennedyvel folytatott megbeszélésekkel. Ha azt kérdeznék tőlem, érdemes volt-e megállapodni a találkozó megtartásában, érdemes volt-e egyáltalában találkozni, én gondolkozás nélkül azt válaszolnám: ezt a találkozót érdemes volt megtartani. Az országaink kapcsolatai jelenleg sok kívánnivalót hagynak maguk után. és ezért a helyzetért nem lehet a Szovjetuniót hibáztatni. A szovjet kormány a jövőben is teljes következetességgel folytatja a békés egymás mellett élés lenini politikáját, a béke és a népek közötti barátság erősítésének politikáját — jelentette ki beszéde befejezésekor Hruscsov; Tanácskozás a NATO problémáiról Washingtonban Az amerikai fővárosban néhány napja magas szinten több értekezletet is tartottak és tartanak, s ezeken megvitatják a NATO problémáit. Szerdán Kennedy elnök Finleterrel, az Egyesült Államok állandó NATO képviselőjével tanácskozott. Rusk külügyminiszter és minisztériuma nak több más vezető tagja pedig egyórás eszmecserét folytatott Stikker NATO-főtitkár- ral. Amerikai kormánytisztviselők szerint a tanácskozásokon fontolóra vették a NATO érdekterületének kiszélesítését, az atlanti hatalmak térségén kívül eső területek problémáinak intézését. A NATO a jövőben foglalkozni kíván a gyarmati kérdésekkel, köztük a kényes angolai helyzettel, továbbá az indonéz—holland viszállyal, a kongói, laoszi, dél-vietnami és az algériai problémával. Amerikai részről azt is szorgalmazzák, hogy a NATO tagállamainak katonai megsegítését kölcsönösségi alapra helyezzék, mert eddig úgyszólván csak az Egyesült Államok szállított hadianyagot az egyes országoknak, például Török- és Görögországnak. Az új javaslat szerint az iparilag fejlett NATO-országoknak egyesíteniük kellene erőforrásaikat. Ezenkívül az Egyesült Államok elégedetlen azzal is, hogy a szocialista tábor egyre inkább előretör a gazdasági versenyben. Az amerikaiakat nyugtalanítja, hogy egyes NATO-államok kereskednek a Szovjetunióval olvan i-ikkeke* vásárolnak, amelyeket tőlük is megkaphatnának. Értesülések szerint Kennedy elnök Fanfa- nival folytatott megbeszélésein kifejezte neheztelését amiatt, mert Olaszország nagymennyiségű szovjet olajat vásárolt. Washingtonban tartózkodik a dél-vietnami biztonságügifi miniszter Washington (MTI). Washingtonban tartózkodik Nguyen Dinh Thuan, a dél-vietnami kormány biztonságügyi minisztere, aki kijelentette, országa azt kéri, hogy ezentúl közvetlenül amerikai tisztek képezzék ki a dél-vietnami gységeket. Jelenleg úgynevezett amerikai katonai tanácsadó bizottság működik Dél- Vietnamban, amely tiszteket képez ki, s ezek a vietnami tisztek végzik el a hadsereg további képzését. % Alvaro da Silva Tavares, angolai portugál főkormányzó szerda este adott nyilatkozatában kijelentette, hogy . az Angolában állomásozó portugál fegyveres erőket lényegesen megerősítették és a portugál haditengerészet, légierő, valamint a páncélos és gyalogos egységek „minden tőlük telhetőt megtesznek a rend helyre- állítása érdekében” — jelenti a Reuter-iroda. A portugál gyarmatosítók azonban úgy látszik az ilyen Mi legyen Csombeval? A leopoldvillei és elisabeth- villei bábhatóságok lázasan alkudoznak, mi legyen Csombeval, a katangai szakadárok főkolomposával. akit jelenleg őrizetben tartanak a leopold- ville-i katanaj táborban. A dróton rángatott kongói politikusok tárgyalásai most főként arról, folynak, hogy miképpen lehetne az „elszabadult” Katangát ismét hozzákapcsolni az úgynevezett kongói szövetségi köztársasághoz, amelynek — legalábbis a tervek szerint — rengeteg különböző kaliberű látszat-független államot kellene egyesítenie. E kérdés megoldásától teszik füg gővé Csőmbe szabadon bocsátását és azt. hogy visszavonják-e az ellene emelt „haza- árulási” vádakat. Katanga és Leopoldville képviselői, mint ismeretes, Milanóban és Brüsszelben a legszigorúbb titokban tárgyaltak. Katanga állandó brüsszeli képviselője, az AP hírügynökség közlése szerint, kijelentette, Csőmbe szabad on bocsátása „attól függ, hogy mekkora összeget tudunk Leopoldville rendelkezésére bocsátani pénzügyi nehézségeinek megszüntetéséhez.” HEME6EK (2.) Az 1954-ben tartou genfi értekezlet után két hónappal került sor a SEATO meg- alakítására. Ugyanazon év szeptemberében titokzatos körülmények között meggyilkolták Kuovarouvongot. Laosz hadügyminiszterét, aki szembeszegült USA azon parancsával, mely szerint fel kellett volna számolni a Patet Lao alakulatokat. Dulles 1955. márciusában Vientianéba érkezett és parancsot adott a Patet Lao megtámadására. A nagyhangúan világgá kürtőit támadás Patet Lao haderői ellen azonban teljesen csődöt mondott. Souvanna Phouma, akit a népi mozgalom hatalmas hulláma emelt a magasba, 1956- ban belépett a kormányba és 1957 októberében sor került a vientianei egyezményre, amely arra volt hivatva, hogy megalapozza a nemzet egységét, az együttműködést a Patet Laoval, az ország semleges külpolitikáját, s lehetővé tegye az idegen hatalmak haditámaszpontjainak felszámolását, valamint a diplomáciai kapcsolatok felvételét a szomszédos országokkal. Az új koalíciós kormányban Szufanu- vong herceg kapta a tervezésügyi miniszter tárcáját. Az 1958-ban megtartott nemzet- gyűlési pótválasztások 21 hely közül 13-at biztosítottak a Neo Lao Hakszat Pártnak a kormányban, (a Patet Lao új politikád mozgalmának} és a vele szövetséges Béke és Semlegesség Pártjának. Vientianeban 35 000 választó szavazott Szu- fanuvong hercegre. Ez volt a legtöbb szavazat, amelyet a választók leadtak jelöltjeikre. Luang Prabangban a királyi székhelyen a Neo Lao Hakszat Párt három jelöltjét választották meg a négy jelölt közül. Az USA politikájának nyilvánvaló csődje és a Patet Lao s vezetőinek hatalmas népszerűsége kétségbe ejtette a washingtoni urakat Horace Smith, az USA új követe 1958 júliusában lépett hivatalába. Első tevékenysége az volt. hogy kiutasíttatta a nemzetközi ellenőrző bizottságot az ország területéről. Néhány nappal később megdöntötték Phouma kormányát és Szananikone ragadta magához a hatalmat. — Parlament nélkül kormányozta az országot és a Neo Lao Hakszat Pártot kizárta a kormányból. A Patet Lao két zászlóalját 1959. februárjában bekerítették és a felszámolás veszélye fenyegette. Seufanu- vong herceget és pártjának több vezetőjét augusztusban börtönbe vetették. Röviddel ezen események után Nosavan ezredes (ma tábornok) puccsot hajtott végre és az USA-hoz fordult segítségért, a demokratikus Vietnam „támadásának” ürügyén. Az USA ügynökei tehát hatalomra jutottak és az 1960-as év ilyen légkörben kezdődött. A petróleumlámpa pislákoló fényénél gyalulatlan fából ácsolt asztal mellett ülő férfi kekiszínű, egyszerű rangjelzések nélküli katonablúzt visel. A férfi neve: Kaeszong. Útközben állandóan azon törtem a fejem, hogyan szólítsam meg ezt az embert, a Patet Lao had erőinek főparancsnokát, hiszen ebben a hadseregben nem ismerik a tiszti rangfokozatokat. — Dehogyis nem — mondotta Kaeszong mosolyogva. — hiszen van ezredesünk, akit egész egyszerűen azzá kellett kineveznünk, mert ő tartja fenn a kapcsolatot a királyi hadsereg vezérkarával. A Patet Lao hadseregének katonái nem kapnak zsoldot, csak egy egyszerű egyenruhát, napi ellátásuk pedig két tál rizs. Ez is elegendő volt nekik ahhoz, hogy felszabadítsák Laosz területének felét. A sikert azonban nemcsak ezzel érték el. hanem elsősorban is nagy lelkesedésükkel, a szabadság és függetlenség eszméitől áthatott magas erkölcsükkel, a nép, a parasztok iránti szeretetükkeL A pártütő Boun Oum és Nosavan katonáinak a legkorszerűbb amerikai fegyvereik vannak, kiváló az ellátásuk. célszerű az egyenruhájuk. s akármikor szórakozhatnak nyilvános házakban s játékbarlangokban, Ez minden, amijük van. E hadsereg éppen ezért szenvedte egymás után a vereségeket, katonái ezért dobják el fegyverüket és megadják magúkat, vagy pedig a nép mellé állnak; Váratlanul több férfi lép be a sátorba és helyet foglal Kaeszong mellett. Egészen más a külsejük, mint a Patet Lao katonáké. Zöld egyenruhát és széleskarimájú kalapot hordanak. Többnek közülük hosszú a szakálla, tarka kendőt csavarnak a nyakuk köré és széles töltényszalag övezi derekukat. Nyers, merész emberek benyomását keltik. Fidel Castro katonáira emlékeztetnek. Egyenruhájuk jobb vállpántját vörös szalag díszíti jeléül annak, hogy a nép és a törvényes kormány oldalán harcolnak. Ez azért szükséges, mert az ellenfél katonái is ilyen (amerikai) egyenruhát hordanak azzal a különbséggel, hogy vállpántjukat — igen találóan — sárga szalag díszíti. A Kaeszong mellett helyet foglaló férfiak Kong Le kapitány ejtőernyős tisztjei. Beszélgetésünk folyamán leperegnek előttem az utóbbi másfél év izgalmas eseményei, amelynek középpontjában — egy királyi vérből származó herceg, egy koldus-szegény parasztfiú és a Patet Lao hadsereg II. zászlóaljának katonái álltak. A Patet Lao a genfi értekezlet határozatai és a vientianei egyezmény értelmében leszerelte minden katonáját, csak két. egyenként 750 főből álló zászlóaljat hagyott fegyerben. A megegyezés értelmében ezek nek a katonáknak be kellett olvadniok a királyi hadseregbe. Az amerikaiak parancsára azonban a reakció 1955 óta teljesen nyíltan e két zászlóalj felszámolását tűzte ki célul. Ezek a törekvések akkor öltöttek konkrét formát, amikor a parlamentet egyszerűen mellőzték és leplezetlenül megkezdődött a katonai puccsisták diktatúrája. Az említett két zászlóaljat 1959 elején a Rizses- köcsög-síkságan összpontosítot ták, majd az első zászlóaljat Luang Prabangba helyezték át Cikkünkben a második zászlóalj történetét mondjuk eL (Folyt, kövj cé i Porlrália küllő di segítséget kér angüiai h djárata támogatására I kardcsörtető nyilatkozatok ellenére sem bíznak saját erőik- I ben, mert mint a Port Elizabeth . ben megjelenő Evening Post c. lap szerda esti száma írja. Portugália a dél-afrikai kormány segítségét kérte angolai hadműveleteinek folytatásához. Az AP arról is beszámol, hogy Fouche, az új dél-afrikai hadügyminiszter a közeljövő* ben nyugati fővárosokba utazik és valószínűleg ellátogat Lisszabonba is. Londonban feltehetően az iránt puhatolózik majd, hogyan fogadná az angol kormány Dél-Afrika angolai beavatkozását. A dél-afrikai légierő gépei járőrszolgálatot teljesítenek az Angola és a Dél-Afrikai Köztársaság között húzódó ezer mérföld hosszú határ mentén. AP tudósítás szerint ugyanit Dél-Angola több vidékéről harcokat jelentenek. Mint AFP jelentése közli, Macocola közelében összetűzés történt egy portugál katonai oszlop és az angolai hazafiak között. Heves harcokat jelentenek az észak-angolai Lu- cunga és Tomboco község térségéből is, nyugati hírügynökségek szerint a túlerőben lévő portugál katonaság több órás harc után mindkét községet elfoglalta, A 11. zászlóalj nem adja meg magát
