Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-01 / 127. szám

r 1961. JÜNTDS 1. NAPLÓ 5 Meggyorsult a falusi népművelési munka fejlődése Ä megyei művelődésügyi bizottság kedden tartotta meg májusi rendes ülését, amelyen a járási és községi művelő­désügyi bizottságok munkájá­ról szóló jelentést vitatta meg. A vita során megállapí­totta, hogy a művelődésügyi bizottságok életrehívása óta biztatóan fejlődik a kulturá­lis tevékenységet kifejtő tö­megszervezetek 1 együttműkö­dése. A legtöbb járásban ki­alakultak már a járási mű­velődésügyi bizottság helyes munkamódszerei, s ennek folytán a községekben is ja­vult a munka. Ahhoz azon­ban, hogy a megye községei­ben valóban az erre hivatott szervek összehangolt kulturá­lis tevékenységéről beszélhes­sünk, tovább kell javítani a munkát, s arra kell töreked­ni, hogy mind tartalmi, mind gazdasági tekintetben a kö­zös célok elsődlegességén ala­puló együttműködés alakuljon ki. Napirenden szerepelt még a népművelési dolgozók, hi­vatásos és társadalmi munká­sok helyzete, ideológiai és í szakmai továbbképzése, vala­mint a megyei művelődésügyi bizottságnak a következő évadra készítendő munka­terve hűtőgépet, mosógépet, boylert, porszívót parketta­kefélő gépet szakboltból szerezzen be! Super HÜTÓ'CÉP OTP iii;e levéllel is megvásárolható' Pécsi Kiskereskedelmi Vállasat 36-os sz. boltja. Jókai .*« Széchenyi tér sarok. 16495 Miért válnak el a házastársak? Csökken a bigámia — Üj határozat a gyermekelhelyezésről Interjú dr. Pap Tibor professzorral Felkerestük dr. Pap Tibort, a Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kará­nak tanszékvezető tanárát és megkértük, nyilatkozzon a há­zassági bontóperek közérdekű kérdéseiről Dr. Pap profes­szor az egyetem II. számú pol­gári jogi tanszékét vezeti és a családi jog kiemelkedő szak­értője. — A házasság felbontásában mennyiben döntő tényező a vétkesség? — Ma már nem szempont a vétkesség. Annak ellenére ugyanis, hogy mi is szeret­nénk, ha a halállal végződné­nek a házasságok, nem tartunk fenn egy alapját vesztett házas­sági kapcsolatot. Felbontjuk tehát a házasságot a vétkes fél kérésére is, de csak akkor, ha a három fő szempontnak nem felel már meg a házas­ság. Ez a három szempont: a felek érdeke, a társadalom ér­deke és a gyermekek érdeke. — Ezek szerint, ha az egyik házastárs válni akar, csak vétkezni kell és elválasztják? — Nem egészein így van! Mert ha a vétkes házasfél csak a felbontás céljából töri meg a házassági köteléket, nem vá­laszthatjuk el. Ha tehát pél­dául valaki csak azért létesít házasságon kívüli nemi kap­csolatot, hogy a bíróság elvá­lassza, az nagyon rosszul jár. Mert, ha a házasságnak egyéb­ként megvan a létalapja, sem elsőfokon, sem felebbvitéli fo­kon nem bontják féL — A szocialista felfogás a házasság felbonthatóságának élvén álL De semmiképpen nem vagyunk hívei a köny- nyelmiű válásoknak: Csak ak­kor bontjuk fél a házasságot, ha a házastársak, a társada­lom és az esetleg már meg­lévő gyermekek szempontjá­ból megszűnt a létalapja és üres családjogi formává vált. — A bíróság mely esetek­ben bontja fel biztosan a há­zasságot? — A törvény nem állapít meg előre semmilyen tényállást, ami kötelezően bontást vonna maga után. Éppen abban van a szocialista családi jog ma- gasabbrendűsége, hogy külön- külön minden esetet egyénileg bírálnak el a bíróságok. Ez­zel mi vesszük a leginkább fi­gyelembe az egyes emberi lé­lek legfinomabb egyéni sajá­tosságait, csakúgy, mint az anyagi vagy társadalmi körül­ményeket. Minden válópert külön egyéni esetként vizsgá­lunk. Nem irányadó tehát sem a vétlen, sem a vétkes fél bontás iránti kérelme, sőt ak­kor sem mindig bont a bíró­ság, ha mindkét fél kölcsönös megegyezéssel kéri a bontást. — Gyakori eset, hogy a férj, vagy a feleség elhagyja házas­társát és mással létesít kapcso­latot azzal a szándékkal, hogy ezt a kapcsolatot házassággá változtassa. Ezután kéri a régi házasság felbontását. Ha az így elhagyott házastárs maga is kéri a bontást, tehát nem hajlandó megbocsátani a hűt­lenséget, már nem remélhető az életközösség helyreállítása. Ilyenkor a bíróság a legtöbb esetben felbontja a házasságot. De ha az elhagyott házastárs nem vétkes és hajlandó meg­bocsátani a hűtlenséget, a bí­róság általában nem bont. Azért nem, mert ott még van remény az életközösség fenn­maradásához. A hűtlen házas­félnek ez a második viszonya ellenkezik a szocialista erkölcs- csel Bontásra Ilyenkor általá­ban akkor kerül sor, ha az új viszony már igen régen, eset­leg több éve tart. — A házasság felbontásának egyébként akkor is helye le­het, ha egyik fél sem vétkes, így például valamelyikük gyó­gyíthatatlan betegsége miatt s— A bontó okok közül me­lyek a leggyakoribbak? — A mindennapi élet ezer­nyi változata hozza élénk a válóokokat. A leggyakoribbak a nagy karkülönbség (akár a férfi, akár a nő az idősebb), az iszákosság és a durvaság, leg­főképpen pedig az érzelem- változás. íratlan szabályok te­hát a szocializmusban is van­nak. Sőt talán még erősebbek, i mert az anyagi egyenlőség tisz tábban érvényre engedi őket. Van azonban egy válóok, mely a szocializmusban gyakoribb, mint régen. Ez a túlfiatalon kötött házasság. Ma már ugyanis gondtalanabb a fia­talok élete, fiú és lány hama­rabb jut jól kereső foglalko­záshoz. — Van-e még bigámia? — Rohamosan csökken a száma. Társadalmunkban ön­állóak a nők, nem szorulnak rá annyira egy jövedelmező házasságra, mint hajdan. Nincs tehát talajuk a jó megjelenésű szélhámosoknak ahhoz, hogy minden városban legyen egy- egy feleségük. Dr. Pap Tibor részt vett a Legfelsőbb Bíróság 21. számú elvi döntésének előkészítésé­ben, mely a gyermekelhelye­zésről tartalmaz új irányel­veket. Megkérdeztük, mi en­nek a döntésnek a lényege? — Ezentúl a gyermek érde­ke lesz a döntő abban, hogy a válás után melyik szülőnél ma­radjon. Nem szempont tehát többé, hogy a fiú az apához, a lány az anyához kerül. Annak ítéljük a gyermeket, aki job­ban tudja a helyes nevelését biztosítani (Földessy) I Befejesődött a szülők akadémiája Néhány napja tartotta utolsó és egyben évzáró összejövete­lét a szülők akadémiája, me­lyet TIT-előadók közreműkö­désével a Városi Nőtanács in­dított be a múlt év őszén. Megkerestük Kiss Istvánná elvtársnőt, a Városi Nőtanács titkárát és a tanfolyam ered­ménye felől érdeklődtünk. — Milyen meggondolás alap­ján szervezték meg a szülők akadémiáját? — Mi a nőmozgalom fontos feladatának tartjuk a gyerme­kek helyes nevelésének előse­gítését. A céltudatos — és ta­lán nincsenek nagy igényeink, ha azt mondjuk, hogy — tudo­mányos nevelés nem csupán az iskola és a nevelők felada­ta. A tökéletes eredmény ér­dekében a szülőknek is hason­ló színvonalon kell gyermeke­ikkel foglalkozniok. mint ta­náraik, tanítóik. Szükséges a szülők pedagógiai képzése, hogy a gyerekek közvetlen gondozói, nevelői, legalább az alapvető pedagógiai kérdések­ben azonos szinten álljanak a hivatásos nevelőkkel. Ezért vált szükségessé, hogy a már régebb idő óta működő nők is­kolája mellett, ahol szintén foglalkoznak nevelési kérdé­sekkel, beindítsuk a szülők is­koláját. — Az első évnék mi volt a tapasztalata? — Az a véleményünk, hogy a szülők jelentős része szíve­sen vett részt előadásainkon, és amint a résztvevők el is mondották, közvetlen gyakor­lati támogatást kaptak a tan­folyam során, hogy eredmé­nyesebben foglalkozhassanak gyermekeikkel. — Milyen témájú előadáso­kat hallhattak a résztvevők? — Az elmúlt tíz hónap alatt tizennégy előadást tartottunk; például: A társadalom felelős­sége a gyermek jövőjéért. Ho­gyan segítse a család az iskoia nevelő munkáját. A helyes ta­nulás módszerei. A gyermek erkölcsi fejlődése és fejlesztése címmel. Az akadémia prog­ramjának befejezésekor a Vö­rös tinta című filmet vetítettük és a film mondanivalóját a hallgatók megvitatták. — Mik a terveik, lesz-e az ősszel is szülők akadémiája? — A nagy érdeklődésre való tekintettel az ősz folyamán, szintén megrendezzük a szülők akadémiáját. de tekintve, hogy nagy az érdeklődés, Pé­csett hármat, minden kerület­ben egy-egy tanfolyamot szer­vezünk —, fejezte be nyilat­kozatát Kiss Istvánná elvtárs­nő. Érettségizett sertéstelep-vezető — Elnök eWlárs, temethetem a disznókat! — állt a szabad­szentkirályi tsz-elnök elé a ta vassza! Katona Sándor. — Még egy fél óra és mind el­temethetem! — Miért, mi a baj, Sándor? — Beázik a tető! Ha nem csinálják meg, megdöglenek a malacok. Néhány perc múlva boldo­Új Szemmel bővül a panelgyártás Az újhegyi salakhegy tövé­ben lassan kialakul a panel­gyár képe. Az elemgyártó üzem már régóta üzemel, de hiányzanak még a komplett panelgyártás fontos egységei, mint a keramzit üzem és a Stasa-mű. Ami a keramzit üzemet illeti, itt már csak az utolsó simítások vannak hátra. de már több mint valószínű, hogy június 7-ig átadják ezt is próbaüzemeltetésre. A többi közül már beszerelték a sima hengerműveket, a téglaprést, a szekrényes és a tányéros ada­golókat s az „agyaggolyó” gyár tás vágószerkezetének felszere­lésével az utolsó gépegységet is beállítják a jövő hét folya­mán. Törzskönyvezés a Tettyén A MEOE pécsi csoportja va­sárnap rendezett „látra törzs­könyvezést” a ’ Tettyén. Saj­nos, a törzskönyvezési lehető­séget a több mint 20 ezer Ba­ranya megyei ebtulajdonos kö­zül csak nagyon kis százalék­ban használták ki. Törzsköny­vezési bírálatra közel 300 ku­tyát vezettek fel. Ebből 217 kap törzskönyvet. A felveze­tett kutyák között a legtöbb német juhász (farkas) kutya volt, melyek nagy százalékát házőrzés céljából tartják. De szép számban vezették fel ma­gyar vizsla, tacskó és fox- terrier kutyáikat az erdőgazda­ság vadőrei és jó néhány va­dász, akik értékelni tudják a kutyák használhatóságát, ör­vendetes volt a Görösgali Á. G. hozzáállása, ahonnan ki­lenc komondort hoztak be törzskönyvezési bírálatra kü­lönböző üzemegységekből. Kutyáink jelentékeny része teljesen haszontalan ugató korcs. Nálunk általában nem értik a módját a szemre is tet­szetős, szolgálatra is alkalmas fajta megválasztásának, más nemzetek pedig kutyatenyész­tésből jelentős valutához jut­nak. Érdemes megemlíteni, hogy Izrael magyarfajta puli­kat tenyészt export célra. A brüsszeli világkiállításon ma­gyar puli nagydíjat kapott. Sárga magyar vizslákért kül­földön komoly összegeket fi­zetnek sokoldalúsága miatt. Nagyon sok csehszlovák pio- nir-őrsnek van maigyarfajta Erős, jó felépítésű, szép küllemű német juhászkutya. kuvasz kutyája és már gyer­mekkorban megtanulják a ku­tyával való bánásmódot. Ma közel 150 kitenyésztett fajta van a világon. Miért tar­tanak értéktelen korcs kutyá­kat, amikor a sok fajta közül lehet választani a célnak meg­felelő őrző-védő, vadász, tere­lő vagy éppen luxus célra ki­tenyésztett fajtatiszta törzs­könyvezett kutyát. A törzsköny célja, hogy mód legyen a születendő kölykök őseit ismerni vagy megtudni lényét. Egy fajta igazi szak­értőjének csak kezébe kell ad­ni egy „teli törzskönyvet”: hogy látatlanban is le tudja írni a kutyát külsőleg és bel­sőleg. Áll ez viszont fordítva is. Ha a szakértő ránéz vala­melyik előtte ismeretlen pél­dányra, valószínűleg felismeri a családot, amelyből szárma­zik. Fejlődésünknek mielőbb oda kell jutnia, hogy a korcs ku­tyák száma csökkenjen és meginduljon — elsősorban a magyarfajta (puli, pumd, ku­vasz, komondor, magyar vizsla), valamint a külföldi haszon­célú kutyák tisztavérben való tenyésztése. m—y gan indult ki a sertéstelepre. Egy kocsi szalmát és egy em­bert kapott. Máskor meg azzal kereste fel az elnököt: — Elnök elvtárs! 160 gramm fehérje kellene, maga meg öt grammal kevesebbet adott fe­jenként. Nem v ' ia egy kis borsó, vagy napraforgó pogá­csa ... Ebből a két esetből is lát­ható, hogy lelkiismeretesen, hozzáértően végzi munkáját Katona Sándor, a szabadszent­királyi Űj Élet Tsz érettségi­zett „kanásza”. Igen, érettsé­gizett. Elvégezte a mezőgazda- sági technikumot, volt tsz-ben vezető, volt járási agronómus, de nem szerette a papírmun­kát, s idejött sertéstelep-veze­tőnek. Délelőtt tíz óra volt, amikor felkerestem. Már messziről le­hetett látod, hogy Katona Sán­dor még a telepen van. Bar- nállott a pulóverje, amint vi­zet húzott. Amikor odaértünk, köszönt és mindjárt a mala­cokhoz hívta az elnököt. — Nézze! Nem akarják en­ni a keveréket Pedig éhesek! — és borsót szórt eléjük. A rózsaszín malacok habzsolták a borsót. — A buták még nem tanulták meg, hogyan kell megenni a darát. Tudja mit kellene csinálni, elnök elvtárs? Azt, hogy borsót, meg árpát ledarálni és táppal keverni. Akkor megtanulják megenni a darát. Több mint százhetven ma­lac van itt. Az elnök azt mondja: 8,9 volt az ellési át­lag és most is 8,5 körül mo­zog. Mire leválasztják őket, nyolcon felül lesz az átlag ko­cánként. — Az intézőbizottság úgy határozott, hogy jó munká­jáért két prémium-malacot kap leválasztáskor. Azt a ket­tőt viheti, amelyiket akarja. — Ne igyunk előre a medve bőrére — válaszol az elnöknek és a következő kutricához ve­zeti. Szépek, egyöntetűek a mala­cok. Büszke is rájuk Katona Sándor. Mesélik róla, hogy fe­leségével együtt — a felesége a tsz könyvelője — sok gabo­nát kaptak a múlt évben. Ügy határoztak: vesznek tíz mala­cot, meghizlalják és leadják a termelőszövetkezet nevére. Katona Sándor el is jött Pécs­re a vásárra. Végignézte a malacokat és amikor haza­ment, azt mondta: — Elnök elvtárs, meg kell állapítanom, hogy a mi sertés- tenyésztésürík veri a pécsi já­rás valamennyi egyéni sertés- tenyésztőjét. Nem tudtam tíz malacot venni a vásáron. Nem volt olyan, amilyen nekem is tetszett volna.1 A következő vá­sárra az asszonyt küldöm, mert ha én megyek, akkor soha nem lesz malacunk. Harminchét koca, több mint 170 malac és nyolcvankét sül­dő van a keze alatt. És mind­egyikről tudja: melyik meny­nyit eszik, mikor ellett, mikor lett búgatva. Megállunk az egyik kutricánál. Bár nincs felírva sehova, mikor szület­tek a malacok, ő azért tudja, hogy ezek a malacok április 23-án jöttek a világra. Még azt is tudja, hogy nehezen. A süldőknél a „farokrágóra” panaszkodik. — Nézze, hogy megcsúfítot­ta őket! — mutat az egyik fal­kára. — Egyedül már csak ne­ki ép a farka. Látja azt ott. Annak mintha tetanusza len­ne. Dagad a farka. Éppen or­vosért akartam menni, de ma­guk jöttek. Az elnök megigéri, ide kül­di ő majd az orvost. A kocáknál megint van ész­revétele. Először azt mondja: a kocák nem eszik már meg azt az abrakmennyiséget, amit kiírtak nekik. így húsz deká­val pótolja a süldők abrakját. A következő kiírásnál már ve­gyék figyelembe ezt. Aztán váratlanul más témá­ba kezd. — Tudja, elnök elvtárs, leg­alább huszonöt százalékkal jobbak lehetnének a malacok, ha télen jó ballaszt-takarmányt kapnának a kocák. Gondoljon erre is. — Az első kaszálású lucer­nából már nem lehet, de ké­sőbb még csinálhatunk. Lesi- lózunk száz köbméter pillan­góst tejes csöveskukoricával vegyesen. Fél tizenegy van. Hívjuk, jöjjön haza. Ázt mondja, neki még egy kis dolga van. — Hiszen tizenegyre kérte az orvost. — Nem baj, addig én meg­fordulok hazulról. Még enni is tudok. Távolodunk a sertésteleptől. Ez azonban csak látszat, mert Katona Sándor mintha egyre jobban közeledne felém. Egy­re közelebb jön, egyre maga­sabb lesz előttem. Ha azt mondja az elnök: tavaly ösz- szesen 150 hízott sertést adtak el az államnak, az idén már százhatvanat leszállítottak, kétszázötven meg hízik, újabb kétszázötvenből pedig sonka­süldő lesz, őt látom. Benne lá­tom a jövő szövetkezeti tagját, aki úgy tud aggódni, mérge­lődni, veszekedni, örülni min­denért és mindennek, a közö­séért, a közösnek, mint az­előtt a sajátjának. Szalai János «

Next

/
Thumbnails
Contents