Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

tt«L JÚNIUS 88. V A P t ö 9 Hol építhetünk a le^azdaságosabban ? Az ötéves terv idején 4220 lakás épül Pécsett — Be kell építeni az üres telkeket — 25—50 százalékkal nagyobb lakássűrűség a szanálásra kerülő területeken A tizenöt éves lakásépítke­zési program huszonháromezer állami erőből, illetve állami támogatásiból épülő lakás meg­valósítását tűzte ki célul a megyében. Ebből' 16 200 Pé­csett vár felépítésre a követ­kező 15 évben. Még ebben a távlatban is nagyon számot­tevő építési program ez, amely egy összefüggő területen épít­ve, felérne az új-meszesi és ,az új-mecsekaljai városnegye- t dekliéi. ' Természetesein nem arról van szó, hogy a tizenöt éves program egy ilyen összefüggő új városnegyed felépítésére tö­rekszik, mert ma már világos, hogy az eddig kialakult város­képen csak korlátolt mérték­ben módosítanak, Másszóval nemigen lehel terjeszkedni egyetlen égtáj felé sem, egy­részt az állandóan szűkülő le­hetőségek, másrészt az óváros rendezése, elavult utcasorainak szanálása, üres telkeinek be­építése miatt, ami elsőrendű feladattá nő a további város­rendezés során. Vagyis előtér­be kéül helyezni az üres tel­keken, de elsősorban a szaná­lások útján történő lakásépít­kezéseket. Az utóbbit annál is inkább, mert a szanálásra ke­rülő területeket helyenként öt­szörösen, átlagban pedig 25— 50 százalékkal nagyobb lakás sűrűséggel lehet újratelepíteni, nem beszélve arról, hogy ily- módon az olcsóbb közművesí­tés mellett a közlekedési, az egészségügyi, városképi, stb. viszonyok is lényegesen javul­nak. 4» Ami a városban fellelhető ßfehijas telkeket illeti, ha korlá Itoáottak is a lehetőségek, mégis megszívlelendő és főleg végre­hajtható a beépítésük. Jólle­het, sok helyen hátráltatja a lehetőségeket a rossz altalajé, alápincézett terület, s a köz­művek elhanyagolt állapota, mégis gazdaságosabb a tele­pítésük, az új, a közművesí- tetlen területek beépítésénél. Ilyen terület lenne az egyetem melletti hatalmas üres telek (az egyetemtől az Alsómalom utcáig), valamint a volt pap­növeldével szembeni telek be­építése is, noha az előbbinél a rossz altalaj, az utóbbinál pe­dig a műemlékként nyilvántar­tott volt papnövelde szomszéd­sága az akadály. (Egy több­szintes épület ráépítése állító­lag rontaná a rálátást a mű­emlékre). A pénzügyőri lak­tanya és a szociális otthon kö­zötti' területen a fentiekhez hasonló akadályok már nem jöhetnék számításba, de jelent­kezik egy „áthidalhatatlan” harmadik akadály. Ez a har­madik akadály az, hogy a fen­tebb említett terület nem ta- mácsi, hanem állami kezelés rklatt áll, tehát nem rendelkez­het felette a városi tanács. (Kissé különös, de így van.). A fenti példákon kívül sok más hasonló problémát lehet­ne felsorolni, ami gátlója, ke- r lékkötője a foghíjas telkek be­építésének. Egy másik csoportba tartoz­nak a kisebb szanálásokkal, illetve alapozási többletkölt­ségekkel járó építési lehetősé­gek. Ilyen a többi közül a Lég- szeszgyár utca, a Jókai utca alsó része, amelyeken szembe­szökően nagy telkek várnának beépítésre, ha nem állnának ott tilalomfának a TÜZÉP, illetve az Építőipari Vállalat telepei, amelyek végeredmény­ben alárendelt felvonulási he­lyek. De a fenti vállalatok és a főhatóságaik sem hajlandók lemondani e várost csúfító, ócska telepekről, építmények­ről, noha ezek értékes közmű- vesítési területek, ahol rend­kívül gazdaságos tenne a la­kásépítkezés. Volna egy harmadik lehető­ség is. a többszintes házak kö­zé beékelődött apró és amellett nagy területet elfoglaló föld- * «intés házak emelet-ráépítés­sel történő megoldása. A felso­roltak szinte kivétel nélkül közművesített területen van­nak, s ha szóba kerül — mert szóba kell, hogy kerüljön e helyeken a közművesítés prob­lémája — minden ellenkező vélemény ellenére is leszögez­hetjük, hogy nem jelenthet különös problémát. Mert igaz ugyan, hogy az óváros közmű­vei ide s tova meghaladják a hatvan esztendőt, de bizonyos mértékű felújítással alig je­lentene lényeges többletkölt­séget. Felmerül tehát, hogy egyál­talán gazdaságos-e a szanálás. Az ötéves terv folyamán (1965-ig) kb. 4220 lakást épí­tünk a városban, aminek csak az új vízellátási költsége meg­haladja a 100 millió forintot. Ez az egy szám is híven mu­tatja, milyen költségeket emészt fel az új közművesítés, vagyis ebből a 100 millió fo­rintból 700 új lakást építhet­nénk fel. Kéretlenül is kínál­kozik, hogy a százmilliós be­ruházás egy részét megtaka­ríthatnánk, illetve ráfordít­hatnánk a szanált területek beépítésére. Vagyis az újabb telepítések közműveinek, út­jainak költségeit inkább ide diszponálnánk, amikor amúgy- is gondoskodnunk kell a régi közművek felújításáról. De az új telepítéseknél is elsősorban azokat a területeket kellene kiválasztani, amelyek részben már közművesítve vannak, vagy a közművek közelsége miatt gazdaságosabban meg­oldhatók. Ilyen célokra leg­alkalmasabb területünk a Ti­borc utcától északra a Makár- oldalon, aztán az Ifjúság útja északi oldalán a főiskola mö­götti területen, valamint a Damjanich utca és a Magaslati út közé eső összefüggő terüle­teken található, miután e te­rületek viszonylag gazdaságo­san közművesíthetők. A gaz­daságossághoz természetesen az is hozzátartozna, hogy eze­ken a területeken kellene el­érnünk a legmagasabb lakó­sűrűséget, vagyis a lehetősé­gekhez mérten a legtöbb la­kást biztosító beépítési módot kellene szem előtt tartani. Egyáltalán nem mondunk újat, ha javasoljuk, hogy a fentebb említett gazdaságos- sági és egyéb ezzel összefüggő feladatokra egy elkészítő szervezetet kellene létrehozni. Mert vannak tervezőink, kivi­telezőink, akik koordinálják egymás között a feladatokat, de nincs olyan szervünk, amely konkrétan a beruházások gaz­dasági előkészítését, telepíté­sét és az egyéb gazdasági ösz- szefüggéseket összességében vizsgálná, előkészítené, egy­szóval kézben tartaná. Mond­juk ki kereken, ennek a hiá­nya okozza döntő részt, hogy a tervezők és a kivitelezők nem is vállalhatják teljes fe­lelőséggel e megterheléseket, s ebből adódik, hogy a köny- nyebb ellenállást választva forszírozzák a kevesebb gon­dot okozó, de aránytalanul drágább területek beépítési terveit. (Diós dűlő stb.) Hogy mennyire nem új a fentebbi javaslat, azt az is bi­zonyítja, hogy az Országos Gazdasági Bizottság hozott is egy határozatot, amelyben kö­telezi a tanácsokat, ilyen elő­készítő bizottságok létrehozá­sára. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy egy ilyen szervezet ha kész gazdasági s egyéb eh­hez tartozó programmal álla­na a tervező és a kivitelező elé, hamarosan megoldódná­nak a mind égetőbben jelent­kező lakásépítési problémák. — s. gy. — Ilyen lesz majd a kilátás az épülő új mecseki turistaszállóból Szép az ország, nagyon kedvesek az emberek Szirtes Lajos perforálást elfárásót tanú'mányozza bérseit a sidneyi bányamérnöki eayetem pi otesszora Bányászkörökben gyorsan híre terjedt Szirtes Lajos kan­didátusi disszertációjának, amelyben a metángáz lecsapo- lásával foglalkozott. Ez az úgy­nevezett perforáció. Szirtes La­jos eljárását nemcsak Magyar- országon, hanem külföldön is szaklapokból megismerhették. Alan J. Hargraves. az ausztrá­liai bányamérnöki egyetem professzora is tudomást szerzett angol szaklapokból Szirtes Lajos pécsi bányamérnök perforálási eljárásáról. Hargraves profesz- szor másodszor vette nyakába a világot, hogy tájékozódjon afrikai, európai és amerikai bányák műveléséről. A pro­fesszor áprilisban indult el vi­lágkörüli útjára, első állomá­sa az afrikai Rhodésia volt, ahol szén- és aranybányák mű­velését tanulmányozta, majd Éjszakai körút — tanulsággal Már ferm volt a hold, ami- 1 kor elindultunk körülnézni a határban éjjeL Szalántánál kocsik zörögtek hazafelé, a siklósi Táncsics harkányi üzemegységében árpával telt zsákokat dobáltak a teher­autóra és a tanya mögött lát­ni lehetett a kombájn körvo nalait, amely éjszakai pihenő­re készült. Az árpaföldön a kombájnszalma mint sok-sok fekete bucka hevert. „Éjszakai műszak nem lesz” — mondja az elnök. Drávaszerdahelyen már csak a takarítónő volt a termelő- szövetkezet irodájában. A fa­luban mindenki mindenről tud. ö azt mondja: — Szánt nálunk egy traktor a diósviszlói út mentén. Elmentünk a megadott irány­ba. Csendes az éjszaka. Ba­goly huhog, messziről kutya­ugatás hallik, de traktor-nesz sehonnan sem jön. Hosszú hallgatózás után elindulunk Kémes felé. Félúton traktor­berregést hallunk, de mint ké­sőbb kiderül — egy vontató igyekszik haza. Kémesen Simon Jánost, a termelőszövetkezet elnökét le­fekvés előtt találjuk. Azért szívesen látja az éjszakai ven­dégeket. — Ma nem voltam itthon. Nem tudom, merre szántanak a gépek. Menjünk a brigád­vezetőhöz! A brigádvezető, Hadar Já­nos még nem feküdt le. A ka­puban még alaposan kikérdez­zük az elnököt, meg a brigád­vezetőt. Azt mondják: a ku­korica első kapálásával készen vannak, a második is jól ha­lad. A héten befejezik az őszi árpa aratását, pedig sok volt nekik. Több mint ötszáz hold. Jól fizet az árpájuk, de jól fi­zet a bíborhere is. ötven hold volt belőle. Most csépelik és 150—200 mázsa heremagra számítanak. Ez már jó termés, hisz itt a jó közepes termés azt jelenti, hogy három má­zsát ad egy hold. Most meg a leggyengébben sikerült holdja is megadja a 3,4—3,50 mázsát. — Az olasz búzánk is gyö­nyörű — mondja az elnök és még azonnyomban, éjszaka kivisznek bennünket a határ­ba: lássuk, ha éjszaka is, de lássuk olasz búzájukat. Becsülni nem becsülnek, azt mondják: ez majd kiderül a csépléskor, de hogy a járásban kevés ilyen olasz búza van, arra a nyakukat teszik. Keresztülvágunk egy lege­lőn, ahol a nem ismerős szem bizony könnyen utat téveszt Hadar János brigádvezető út­közben magyarázza: náluk mindent megtesznek, hogy te­rületet biztosítsanak éjszaká­ra is a traktoroknak. Negyven hold másodvetésük már a föld­ben van. Egy nagy táblára mutat, amit már előkészítetitek a gépek vetésre. — Tizenhét holdba burgo­nyát is vetünk. Tarló után. Majd meglátjuk, mi lesz be­lőle. Sikerülni szokott. Bizto­san most is sikerül — mondja. Erdősávval körülvett terü­lethez érünk. — Itt kell lenniök. Traktorosok nincsenek, de egy kis keresgélés után elő­kerül két traktor, meg egy le­akasztott eke. Az egyik trak­tor hűtője még meleg. Nem­rég hagyhatták abba a mun­kát. — Biztosan hazamentek va­csorázni — legyint a brigád­vezető és már indulunk is vissza a főútra. Sellye felé tartunk. Időn­ként meg-megállunk, hallga- tózunk. Traktorberregés nem zavarja a tücsökéi rpeléstől hangos éjszakát. Minden kis fényre felfigyelünk. Téves fé­nyek után járunk, de minden hiába: traktor, éjszakai mun­ka sehol. Teklafaluban aszfal­tot kevernek a gépek, ezek vezetnek félre bennünket, Be­cefánál pedig kiderül: amit mi láttunk, az nem más, mint egy dombtetőn álló villany- oszlop égője. Négy járás egy részét érin­tettük. Az út két oldalán sok­sok keresztbe rakott gabonát, lehúzatlan kombájnszalmát láttunk, de dolgozó gépet se­hol. Pedig mi ezekről szerettünk volna írni. Százhatvan kilométert tet­tünk meg és az eredmény ez: nem dolgoznak éjszaka a gé­pek, pedig a szabad gépek dolgozhatnának, hogy a való­ságban is úgy legyen, ahogy lenni kell: az aratás után a tarlót mindenütt azonnal disz- tilerezzék, mélyszántsák és, amit lehet, azonnal vessenek is be. részt vett a Brit Nemzetkö­zösség johannesburgi bányásza ti kongresszusán. . Ma reggel véletlenül talál koztam össze az ausztrál pro­fesszorral a pécsbányai Széche- nyi-aknán. Egyfajta kíváncsi­ság vezérelt bennünket; Szir­tes Lajos perforálási eljárása. Alkalmam nyűt két perforá­lási eljárás között beszélgetni a messziről jött professzorral. Első kérdésem az volt, merre járt és mit látott utazása so­rán. — Végignéztem a három- négyezer méter mély rhodésiai szén- és aranybányákat, ahol az afrikai négerek negyven fo­kos melegben dolgoznak. Uta­zásomat a sidneyi bányamér­nöki egyetem és a bányatársa­ságok finanszírozzák és Afri­kán kivül több európai orszá­got látogatok meg. — Hogyan került Magyar- országra, Pécsre? — Hosszú évék óta kapcso­latot tartok szovjet és lengyel tudósokkal, ők ajánlották ne­kem, hogy látogassak el Ma­gyarországra is. Budapesten dr. Ajtai tanár javasolta, hogy Pécsre utazzam és Szirtes La­jos perforálási eljárását tanul­mányozzam. — Most itt va­gyok és a gyakorlatban figye­lem, hogy milyen is ez a me- tánlecsapolás. A professzor öt—hat napot tölt Magyarországon és ebből négyet Pécsett, egy napot pedig a budapesti Bányászati Kuta­tóintézetben. Elmondta azt is, hogy ilyen perforálási eljárást még nem látott sehol, s véle­ménye szerint kitűnő eljárás, hiszen nehéz probléma új és érdekes megoldásának látszik, s még nagy eredmények vár­hatók e területen. — Hasznosítani fogják-e Szirtes Lajos eljárását az I ausztráliai bányákban? JÉIius 1-én esedékes a személygépkocsik második félévi biztosítási díja! A 40/1960. Korín, számú rendelet alapján a magántulaj­donban lévő személygépkocsik kötelező tgépjárműszavatos- sági biztosítási dija két egyenlő részletben is fizethető. A második félévi díj 1961. július 1-én válik esedékessé és 30 napon belül lehet kamatmentesen megfizetni A díj átutalásához szükséges csekkbefizetési lapot a biz­tosítási igazolás átvételekor a gépjármútulajdonosok meg­kapták, melyek felhasználásával a díj befizethető. Minden sRemélygépkocsfitula jdonosnak saját érdeke, hogy befizetési kötelezettségének mielőbb eleget tegyen. Állami biztosító — A mi bányáink kemé­nyebb kőzetűek g ez az eljárás lazább kőzetekben szükséges. Például Franciaországban, Bel­giumban, Hollandiában, Wal­les ben és Kanadában feltétle­nül hasznosíthatók ezek a ta­pasztalatok. Ha hazamegyek és beszámolok világkörüli utamról, akkor az itt látotta­kat és tapasztaltakat a megfe­lelő helyen és terjedelemben említem majd meg. Cikket is fogok írni szaklapban, ameiy végeredményben hasznos lesz a bányászati kutatóknak vi­lágviszonylatban is. De nem­csak a perforálási eljárásról fogok beszámolni, hanem az emberekről is, azok legalább annyira érdekelnek, mint a bányaművelés. — S milyen tapasztalatokat szerzett eddig? — Most járok először Ma­gyarországon, odahaza keve­set hallani a magyar népről, őszintén szólva kellemesek a benyomásaim, nagyon kedve­sek az emberek és szép az ország. Modern és jól karban­tartott bánya a pécsi Széchenyi bánya és nagyon kedvesek az emberek, akikkel itt megis­merkedtem. Remélem, hogy az a kapcsolat, amely eddig lé­nyegében nagyon kicsi volt, ezentúl Szélesedni fog és sű­rűbben fogunk levelet váltani Szirtes úrral és a pécsiekkel. Hargraves professzor reggel 8 órától délután 2 óráig nagy figyelemmel kísérte a Széche- nyi-akna VIII. szintjén végzett perforálásokat, s bőséges jegy­zetet és vázlatot készített a perforálás közben. A profesz- szor a mai napon délelőtt a Pécsi Szénbányászati Tröszt kutatóintézetében tesz látoga­tást, majd az István-aknán a fejtéseket tekinti meg. Arra is szakít időt, hogy megismerked­jék városunkkal és a megyé­vel. Csütörtökön Harkánv- fürdőre és Siklósra látogat és pénteken utazik tovább Len­gyelországba, majd a Szovjet­unióba, onnan Indiába, körül­belül augusztus végén tér haza Ausztráliába. Azzal búcsúzott, nagyon örül, hogy megismer­hette Magyarországot. a oécs'e- ket, soha nem fogja elfelejteni, s ha minden jól megy. 1°«3- ban újra ellátogat hazánkba ■te Pécsre is. (gi—) Idő járásjelentés A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás szerda estig: nö­vekvő felhőzet, sok helyen, első­sorban az ország nyugati felben eső, zivatar. Élénkülő déli. dél­nyugati, később nyugati, észak­nyugati szél. A nappali hőmérsék­let főként a Dunántúlon csökken. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 17—21, legmagasabb nappali hőmérséklet holnaD nyu­gaton 24—28. keleten 29—33 fok kö­zött. Előrejelzés a Balaton terüle­tére holnap reggelig: felhő« ^ő. záooresővel. zivatarral. t-’a- •-»t élénk dé’ovugati. nyuf?«olf ■=,■*. \ hőmérséklet napnyugtai™:’ "3, hajnalban 20 fok körül lesz. Távolabbi kilátások: csütörtökön és pénteken északnyugati széllel hűvös idő.

Next

/
Thumbnails
Contents