Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

2 NAPLÓ IDOL MÄJUS 19. Film Film Film Film Egy évig tartó út Ä szegény, munkástömegek nyomorúságos élete lényegé­ben mindig is rokonszenves tématerülete volt a modem, neorealista filmeknek, de ha Az egy évig tartó út című ju­goszláv—olasz filmet egysze­rűen azzal a megállapítással intéznénk el, hogy egy, a job­ban sikerült neorealista fil­mek közül, aligha tennénk eleget az igazságnak. De San­tis filmje annál alapjában vé­ve több, mert lényegében töb­bet akart elmondani az egy­szerű emberekről, nem elége­dett meg a munkástömegek nyomorúságának dokumentá­ciós ábrázolásával, hanem megpróbálta bizonyítani is, hogy a munkásösszefogás óriási erő, és tulajdonképpen társadalmi alapja a haladás mindennemű győzelmének. De Santis ha nem. is tudta teljes mértékben elkerülni a neorealizmus eszmei-esztétikai hagyományait, de önmagában azzal, hogy az egyszerű embe­rek összefogásának erejét akarta bebizonyítani — és meglepő erővel —, hogy a ki­fejezés eszközei közé bátran alkalmazta a társadalmi őszin­teséget, a mélyebb értelmű, nemesebb és egyben hatáso­sabb pátoszt is — alapjában véve megpróbált valami mást, mint amit eddig a modem, az egyszerű emberek életével foglalkozó olasz filmekben megszoktunk. Még az sem meglepő, hogy ebben a filmben minden egy kicsit szimbolikus és minden­nek egy kicsit illuzionista szí­ne van — kivéve a roppant hatásos éhségsztrájk-jelenet­Ember a Holdon Angol filmvigjáték A történet főhőse egy valódi angol. Egy ember, akit semmi sem hoz ki a sodrából. Saját „elmélete” szerint a xnegren- díthetetlen lelkinyugalom az alapja mindennek. Ezért nem kapja meg a náthát a nátha­kutató intézetben, ezért bírja ki a tojást is kővéfagyasztó hideget, a papírt lángralobban- tó forr óságot a rakétautasok kísérleti állomásán, s ezért vá­lasztják ki őt arra, hogy első­nek utazzék a Holdba. Ennek a groteszk históriá­nak a főhőse ugyanis hivatá­sos „kísérleti nyúl”; A leglehe­tetlenebb próbákat is kiállja, hogy megkeresse a mindenna­piját. Ha jobban megfigyeljük az alakját, rájövünk, hogy a szatirikus filmírók szándéka szerint alighanem ő képviseli az angol kisembert, aki nyúr zatja, áztatja, töri. zúzaa mar gát a betevő villásreggeliért, szendvicsért, teáért és újság­ért, de ha az megvan; akkor lelkivilága kiegyensúlyozott és ebből az egyensúlyból se tűz, se jég. nem billentheti ki. Ha meg éppen százezer font van kilátásban, akkor ugyanolyan lelkinyugalommal aíkár a hold­ba is elindul. Ez a szatíra egyik ága. Á másik a tudományos alapos­sággal kiválasztott Hold-utasok csoportja. Ezeknek a fejébe végtelen mennyiségű tudást préseltek, izomzatúk emberfe­letti megpróbáltatások elvise­lésére edzettek, de hiába, any- nyit mégsem tudnak elviselni, mint az egyszerű, kiegyensú­lyozott kisember. A harmadik „ág”- a tudó­sokra irányul. Ez világos és . félreérthetetlen. Attól kezd­ve, hogy. a nátjiakutató inté­zet vezetője a nátha legjobb ellenszerének a forró, citro­mos wiskhyt találja, egészen odáig, hogy a lelkendező űr­hajós-szakemberek ujjongása közepette Hpld-felderítő útra induló Blood egy üres kan- zervesdobozt fedez fel az auszt ráliai sziklák között, . ahova űrhajójával lepottyant — a film maró iróniával gúnyol­ja ki a rakétatechnikában^ [inlékmuveket koszorúzott meg a csehszlovák parlamenti küldöttség A csehszlovák parlamenti küldöttség; amely Zdenek Fieri ingernek, a csehszlovák nemzetgyűlés elnökének, a Csehszlovák Kommunista Párt Polit'kai Bizottsága tagjának1 vezetésével tartózkodik- hazánk ban. csütörtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta _ a magyar hősök emlékművét, majd a Szabadság téren lévő feovjct hősi eTnlnknagiw^ messze lemaradt nyugati tu­dósodat. Mindezt természetesen bő humorral tálalja a film, s nem hiányzik belője a. minden báj­jal megáldott nő sem, aki mel­lett a Hold-utaslból végül a családalapítása kutatás kísér­leti alanya válik és hármasik- rekkel bizonyítja, hogy en­nék a kísérletnek is teljes mértékben megfelel Mégpe­dig azért, mert legfőbb kincse, végtelen lelki nyugalma meg­maradt. .... A film szerzői cseppet sem takarékoskodtak az ironikus „bemondásokkal” és a lehetet­lenségig groteszk helyzetek­kel és. el Is érik a kívánt ha­tást: alaposan megnevettetik a közönséget. Csak a végén jö­vünk rá, hogy. a sok képte­lenséggel tulajdonképpen sem­mi újat nem kaptunk. Lát­tunk már ilyen, sőt sokkal jobb angol filmvígjátékot is. sort. Szimbolikus a környezet, a hely, a cselekmény, az idő is — mert így De Santisnak az adott körülmények között több és jobb alkalma van ar­ra, hogy merészebb eszmei és esztétikai állásfoglalást nyújt­son, hogy kimondja: a mun­kások összegyűjtött ereje min­den akadályt képes legyőzni. A zagoreiak nyomorultul, el­dugva élnek messze a várostól, a férfiak alig kapnak munkát. Ebben a sivár, kilátástalan helyzetben Guglielmo, a fiatál munkás és családja "hozzákezd az országút építéséhez, amely­hez először bizalmatlanul, ké­sőbb őszinte meggyőződéssel társulnak a falu többi munká­sai is. Az út egy esztendeig készül, fizetést, pénzt ugyan nem kapnak a munka alatt, de számtalan nehézség — a börtön, a községi vezetők gyá­moltalansága és ellenségeske­dése és egyéb akadályok kö­zepette — az út kiér a ten­gerig, és ez az út majd mun­kát, emberséges életet biztosít a falu lakóinak. Az útépítés történetét át- és átszövik az olasz filmekben már megszokott, temperamen­tumos epizódok — a hűtlen feleség, aki végül is szenti­mentális alázattal visszatér a férjéhez, a szerelmes kamasz, az ostoba polgármester, a ha­zafias tanító és sok más — esetenként a kelleténél szen­vedélyesebb hangon kompo­nált melléktörténet szereplője. A film cselekményében is, egyebekben is szimbolikus, de amit az adott esetben, adott eszmei mondanivalóból a ren­dező és a hat szövegkönyvíró el akart mondani, azt hatáso­san, nemes érzelemkeltéssel, művészien teszi. Az egész film egy kicsit ugyan fojtott, szen­vedélyes, és mindezt még az a körülmény is aláhúzza, hogy a környezetet a szikkadt, karsz­tos, kopár jugoszláviai táj nyújtja. Természetesen a film gyen­géi, időnként a szokványos­ságra emlékeztető jelenetei megzavarják a nézőt, de ösz- szességében De Santis nálunk most bemutatott filmjét mél­tán lehet korábbi nagy alko­tásai — a Nincs béke az olaj­fák alatt vagy a Róma 11 óra — mellé sorolni. (Thiery) Minden huszadik ember iényképez Több mint ezerháromszáz lotoszakkör Jelenleg körülbelül 500 ezer ember foglalkozik fényképe­zéssel hazánkban. Ez azt jelen­ti, hogy minden huszadik em­bernek van fényképező gépe. Vidéken is egyre jobban tért hódít a fényképezés. Igen sok faluban van már önálló foto- szakkör. A több mint ezerhá­romszáz fotókör közül ezer vi­déki városokban' és falvakban működik. A Népművelési Inté­zet és az OFOTÉRT több tan­folyamot is rendez a fotoszak- kájttk vezetőinek. Az OFO- TflBB1 Vállalat elsősorban tech nikai segítséget nyújt a foto- amatőröknek. A nagy fotós szezonok idején, elsősorban nyáron (a nyaralóhelyeken ez évtől kezdve rendszeresítik az expressz fotoamatőr-szolgála- tot is. A szaküzletek évről évre bővítik a fényképezőgép-vá lasztékot. Ma már az amatő­rök 55 különzöző hazai és kül­földi géptípus között válogat­hatnak. Az amatőrmunkához elengedhetetlenül szükséges alapanyagokban sincs hiány. Fekete-fehér és színes film egész éven át van bőven, a papírból is, egy-két méret ki­vételével bőséges a választék. Az idei nyári szezonra például 2,5 millió tekercs filmet rak­tároznak. Ma: Trubadúr Százezer csirke terven felül A lakosság jobb húsellátása érdekében a megye állami gaz­daságai vállalták, hogy még ebben az évben százezer darab naposcsibét nevelnek fel ter­ven felül. A naposcsibék szál­lítását megkezdték. Nyolc hét múlva kb. 70 dekás súlyban kezdik meg a csirkék értéke­sítését. A Siklósi Állami Gaz­daság például 10 000 darab na­poscsibét fogadott a napokban. A gazdaság göntéri üzemegysé­gében lévő szőlőe!őhajtató-há- zát alakították át ideiglenes csibeszállássá. így többszörö­sen ki tudják használni az épületet, január februárban csibékkel népesítik be. már­cius, áprilisban a szőlő el óhaj- tatását végzik, majd májustól kezdve ismét a baromfihizla­lást folytatják.-t­— BABARC KÖZSÉGBEN a községfej le.sztési alap fel- használásával 1000 négyzet- méter területű járdát építe­nek. * HORVÁTH CJÖZSEF ; (58.) Szerencsés lehunyt szemmel ■hallgatta ezt a néki szánt hit­vallást. Az idomszerüzem bővítése ügyében megszületett a döntés. Az építési osztály javaslatát elvetették, csak egy toldalék épületet ragasztanak az üzem­hez. Szerencsés rosszkedvűen állt fel az értekezleten az asz­tal mellőlBenkő a kíséretébe szegődött. — Ne mérgelődj, öregem. Magad is be fogod látni, hogy így jobb. Tévedtél, hát aztán? Azért vagyunk ennyien, hogy ha egy ember tévedne, együtt segítsük kiigazítani. Vagy azt hiszed, hogy csorbult a tekin­télyed? Ugyan! Hanem régen szeretnék valamit ajánlani ne­ked. Természetesen tőled függ, én csak megteszem a javasla­tomat. A felségem is régóta unszol már, hogy menjünk el egyszer hozzátok, meg hát én is szeretném egyszer úgy iga­zán kibeszélgetni magamat ve­led, de zavartalanul:' És az otthonodra is kíváncsi vagyok. Szerencsés nyájas mosolyt erőltetett magára, és amilyen szívélyesen csak tudja invitál­ta Benkdt: — Hát persze, ez nagyon )6 lesz, pajtás! Ú Júlia is hány­szor nógatott már, s én sza­már, mindig elfelejtettem. Na de most már nyélbeütjük. Tu­dod mit? Gyertek fel holnap, vagy holnapután. — Jó. Holnapután. Úgy este­felé. — Mondjuk hat—hét óra tájban. — Akkor hát megegyeztünk! — szorította meg Szerencsés kezét Benkő. Szerencsés amint magára maradt, tüstént felhívta Júliát. — Szivecském, Benkő és fe­lesége holnapután este feljön­nek hozzánk. Júlia alig válaszolt néhány szót. Letette a kagylót. Sze­rencsés alig várta, hogy haza­kerüljön. Júlia ezzel, fogadta: — Tudod, hogy most a tűz­zel játszol? — Nem tudtam kitérni! — legyintett kedvetlenül Szeren­csés. — Hát jó. Mindent elintéz­tem. Hány órára jönnek? Hét felé? Rendben. A lány holnap szabadnapra megy. Majd én főzök. — Te? Na hiszen! — tréfál­kozott Szerencsés — és ugyan mii' — Csak nem gondoltad, hogy bankettet rendezünk a bará­todnak? — sziszegte Júlia. — Valami egyszerű sültet köret­tel, savanyúsággal, és egy üveg családi sört. Semmi többet. Szerencsés arca felderült: — Tényleg, milyen okos vagy, Júlia. Sn erre nem is gondoltam. Hát persze, nemes egyszerűség. Júlia már kész volt a ven­dégfogadás programjának to­vábbi részleteivel is: '— A zenegépet — nagytaka­rítás örve alatt — átvitetem a szomszédba. A házmester majd levisz néhány feltűnő bútor­darabot és szőnyeged a pincébe Már megbeszéltem vele is. Szerencsés körülnézett a szo­bában: — Ezt a szőnyeget okvetle­nül vitesd le. És ezt az álló­lámpát is. Hát ezzel az ólom- kristály-készlettel mi lesz? — Ez az örökségem. Remé­lem, a párttitkárodnak így nem fog szemet szúrni. És meg kell szépen, ügyesen magya­rázni, hogy mi még a falatot is kispóroljuk a szánkból, csak hogy szép otthonunk legyen. Az ilyen mániát nem tiltja a szocializmus. A bútorok vagy részét apuéktől kaptam, slussz. És figyelmeztetlek, János, hogy semmiféle szentimenializmus. Vigyázz, mert ezen a hülyesé­gen úgy elcsúszhatunk, mint a pinty. Szerencsés magára maradt. Fázósan kuporodott le egy fo­telbe. Tehát Benkő idejön — gondolta. — S mit talál itt? Csupa hazugságot. Én hazudni fogok neki. És Júlia is. És ha­zádnak a bútorok, a falak, minden. De félt is. Hátha Benkő me­gint bírálni, figyelmeztetni akarja, mint a múltkor, s erre épp az ő meghitt otthonát tart ja legalkalmasabbnak? Vájjon tovább kutatott, szimatolt vol­na? Ki tudja? Szégyenkezett önmaga előtt. Benkő talán ép­pen abba a székbe telepszik .majd le, amelyben minap Fel- péczy fejtegette a rendszer el­lenségeinek hitvallását. De hi­szen ez immár az ő hitvallása is! Milyen szörnyen összega­balyodott mjnden. Az egész élete egy kusza gomolyog. „Micsoda kegyetlen, gonosz tréfa az egész! Hogy is van ez?” — töprengett Szerencsés. — „Ha Kapitalizmus volna, ha­talmas, úr volnék. De én har­colok a kapitalizmus ellen.” Meg kell bolondulni. Estére, mire Benkőéket vár­ták, jócskán átalakult Szeren­csés lakása. Júlia úgy megvál­tozott, mintha világéletében egyszerű, szerény háziasszony lett volna. Még kora délután átöltözött a cselédlány holmi­jába. Felvett egy elnyűtt ru­hát, fejkendőt kötött a fejére s a lábára húzta a lány, nagy, széles papucsát. Szerencsés fa­nyarul mulatott rajta. Akár egy tűzről pattant falusi me­nyecske. A lakásból néhány feltűnő darabot átcipeltek a szomszéd­ba. Júlia páratlan körültekin­téssel konspirált. Egész dél­után zúgatta a porszívógépet, hadd hallja a szomszéd, hogy csakugyan nagytakarítás van. Hét óra előtt megérkeztek Benkőék, Júlia Benkőné nya­kába borult: — Csakhogy végre megis­merhetlek, szívem. Ó, mennyit beszélt nekem az én Jánosom rólatok! És én is milyen hálás vagyok nektek, amit érte let­tetek! (Folytatjuk.) — A MAGYAR Elektro­technikai Egyesület és az Energiagazdálkodási Tudo­mányos Egyesület pécsi cso­portja rendezésében ma dél­után 5 órakor a MTESZ Ja­nus Pannonius utca 11. sz. alatti helyiségében dr. Ko­vács Károly Pál, az MTA le­velező tagja a svéd villamos- energia-ipar fejlődésének számszerű adatairól, az atom­erőmüvek építésének szüksé­gességéről, az atomerőművek elvi felépítéséről és gazdasági problémáiról, valamint az építendő atomerőművek rend szeréről és az ezzel kapcso­latos további elképzelésekről tart előadást. — PÉNTEK DÉLIG lehet jelentkezni az IBUSZ május 21-én Budapestre induló kü- lönvonatára. A résztvételi díj 58.40 forint. — NYOLC TSZ-ELNÖK vesz részt a pécsváradi já­rásból a balatonaligai előké­szítő mezőgazdasági tanfo­lyamon. A tanfolyam elvég­zése után az elnökök mezc- ,gazdasági technikumba irat­koznak. — MEGKEZDTÉK az úi- burgonya árusítását a zöld­ségboltokban. Az első szál­lítmányt Somogy megyéből vásárolta a MÉK, hétfőtől azonban már napi 60 mázsát a megye tsz-eitől vásárolnak fel. Az újburgonya 8 forintos kilókénti áron kapható. — A SZŐLÉSZETI KUTA­TÓ INTÉZET miklósi telepén három tábla cirfandli, ólasz- rizling és furmint szőlőt tele­pítettek az idén. így a mik­lósi 33 holdas szőlészetet tel­jesen felújították. — A MESTERSÉGES ter­mékenyítő állomás kerületei­ben a vemhesülés 1961. első 5 hónapjának az eredménye 81,4 százalékos, ami annyit jelent, hogy 1853 mestersé­gesen megtermékenyített te­hén közül 1509 vemhes, lett, amit az állomás legutóbbi vizsgálatai alapján állapítot­tak meg. legnépszerűbb Verdi-operák egyikének, a Trubadúrnak bemutatójára kerül sor ma este a Pécsi Nemzeti Színházban. Az opera közismert, kedvelt áriái és kórusjelenetei, a híres Stretta, Azucena Máglya-áriája, a Cigány- és Katonakórus, va­lamint a Miserere már önmagukban is vonzóvá teszik a pécsi operakedvelők előtt ezl a művet, mely a kettős szereposztás­ban játszó pécsi operaénekesek — Cser Tímea és Illés Éva (Leonóra), Csongor József és Wágner József (Manrico), Pelles Júlia és Fónagy Gertrud (Azucena), Bolla Tibor és Fodor Pál (Duna), Bercelí Tibor és Marczis Demeter (Ferrand.0). igényes alakításában kerül színre. A nagy apparátust mozgató mű rendezése Németh Antal munkája, míg az előadás dirigense ezúttal is Paulusz Elemér.

Next

/
Thumbnails
Contents