Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-10 / 108. szám

1961. MÁJUS IQ.

NAPLÓ

Jr

I

T

i

Többszörösen megtérül a vegyszer ára

A vegyszeres növényvédelem tapasztalaiéi Lippen

Igen sok termelőszövetkezet csak az idén próbálkozik először vegyszeres gyomirtással. A lippói Béke Őre már évek óta rendszeresen kéri a Szederkényi Növényvédő Állomás segítségét és már sok tapasztalatot gyűjtött ezen a téren, Török József, a termelőszövetkezet mezőgazdásza elmond ja, hogy már évek óta végeznek a gabonában vegyszeres gyomirtást, a kukoricával azon ban tavaly próbálkoztak először. 44 hold kukoricát vetettek négyzetesen, s közvetlenül kelés előtt permetezték a földet DikonirttaL A vegyszereket a tábla mellett kísérletképpen egy ellenőrző táblát is hagytak, hogy figyelhessék, hogyan fejlődik az egyik, hogyan a másik. Mivel az eső miatt az ellenőrző táblát nem tudták mind megkapálni, a vegyszerezett táblának nem lett vetélytársa,, olyan gyorsan fejlődött. A vegyszeres gyomirtás következtében a legveszélyesebb gyomok — az acat és a vadrepce — teljesen kipusztult a földeken. Természetesen a vegyszerezett földet is ugyanúgy megkapálták, mint a másikat, s így sokkal kevesebb volt vele a munka, hiszen csak a földet kellett kicsit fellazítani. Hogy a kísérlet teljes legyen, pontosan lemérték mind a két föld termését és kiderült, hogy májusi morzsoltban számítva a vegyszerezett tábla holdanként 30 és fél mázsás, az ellenőrző

tábla pedig 26 mázsás átlagtermést adott.

Ez azt jelenti, hogy a vegyszeres gyomirtás után majdnem 5 mázsával többet hozott a föld. mint egyébként. Ha azt számítjuk, hogy a vegyszeres gyomirtás holdanként 80 forintba kerül és egy mázsa kukorica 170—180 forint, akkor a vegyszerezésért kifizetett pénzt fél mázsa kukorica meghozza

Az elmúlt év sikerén felbuzdulva az idén 580 hold kukorica vegyszeres gyomirtását végzik el, és 400 hold gabonán már be is fejezték a gyomirtást!

Az elmúlt évben kétszer porozták és egyszer permetezték a 15 hold burgonyát, s így sikerült a termés jelentős részét megmenteni a burgonyabogár ellen:

A tavalyihoz hasonlóan idén is poroztak a répaföldön a répabarkó és a bolha miatt.

Bár még egészen fiatal a tsz gyümölcsöse, termést sem hoz, a gombakártevők ellen azért itt is védekezni kell. Lippón már időben meepermetezték a fiatal fákat. Eddig több mint 600 holdon végezték el a vegyszeres növényvédelmi munkákat. A termelőszövetkezet vezetői elmondották, hogy ha pillanatnyilag drágának is tűnik a vegyszeres gyomirtás és a kártevő rovarok ellen vegyszerrel történő védekezés, így mindenképpen biztosabb a termés és többszörösen kifizetődik a vegyszer értéke.

Vetéstervet készítenek a kertészkedő tsz-ek

Mivel tavaly sok újonnan alakult tsz kezdett el kertészkedni, a szerződött zöldségterület meglehetősen szétszóródott. Aránylag sok kis területre kötöttek szerződést, mert az esetleges rossz termés, vagy ráfizetés elkerülése végett többféle növényt termeltek.

Hogy ennek a helytelen gyakorlatnak a kialakulását meggátolják. egy határozatot hozott a MÉSZÖV igazgatósága. Ennek értelmében biztosítani kell a megyében, hogy a jellemző termőtájakon csak jellemző növényt termeljenek. így az adventi kelkáposztát és a salátát Mohács környékén, a zöldborsót Siklós vidékén, Old

és Matty körül a korai fejeskáposztát és a paprikát. Két- újfalu határában uborkát kell ültetni. A kései fejeskáposztát Boly, Kárász-Köblény, Szalónta, Szalatnak és Németi környékére kell összpontosítani. Ujburgonyát a siklósi, sely- lyei és szigetvári járások területén kell termelni. A tíz hold és ennél nagyobb kertészetű tsz-ekkel vetéstervet készíttetnek, szigorúan szem előtt tartva a jellemző növények vetését: A jövő gazdasági évben tíz tsz-ben száz holdon felüli, ugyancsak tíz tsz-ben 50—100 hold közötti kertészetnek kell működniej

A korszerű gazdálkodás a falusi kultúra alapja

Arra a kérdésre, mit kell tenni a falu kultúrájának gyorsabb fejlődése érdekében, nemcsak az egyszerű emberek, de a népműveléssel hivatásból foglalkozók is vegyes választ adnak. A válaszok magva az volt: olyan körülményeket kell teremteni, amilyenek városban vannak.

Kétségtelen, hogy a válaszoknak van igaz magvuk, mert sok minden belefér abba a törekvésbe, hogy meg kell szüntetni a város és a falu közötti különbséget és a kultúrát a dolgozó nép közkincsévé kell tenni. Tizenhat éve dolgozunk ennek megvalósításán. Ez alatt a tizenhat év alatt a gépek, a korszerűbb gazdálkodás, az újság, a rádió, a könyv, a televízió, az ismeretterjesztés, a film, a közügyek iránti érdeklődés és tevékenység kiszélesedése, a város és a falu megváltozott kapcsolata, mind-mind tágították a falusi látókört. Nem állíthatja már senki, hogy kultúrálatlan a falu. De elég-e a mostani színvonal? Hogyan tudunk az eddiginél gyorsabban előrehaladni?

Ko! leli kezdeni?

Vagy hol kell folytatni, hogy gyorsabban haladhasson előre a falu?

Ezek nagyon is élő és nagyon is a lényegbe vágó kérdések városon és falun egyaránt. Mindenkit egyszerre nem lehet beültetni az iskolapadba, hogy hozzátanuljon a négy vagy hat elemihez. Nem tudunk mindenütt városi színvonalú mozit építeni és aszfaltot sem tudunk borítani még a főutcákra. Máról holnapra nem lehet megváltoztatni a mezőgazdasági termelést, néhány éven belül még nem lesz olyan, mint a gyári mun-, ka. Nem ilyen vágányokon kell eljutni a kulturált falu fogalmához, mert a feladat nem itt kezdődik, de ott sem, hogy van-e tánccsoport vagy működik-e rendszeresen a szín játszó csoport.

Sok mindenre szükség van a falu kultúrálódásához. Kellenek egészséges lakások, magasabb általános műveltség, több újság, könyv, rádió és televízió, jobb közegészség- ügy, jobb utak és jobb világítás és igenis kell klub, és kell.;. — sorolni is sok lenne, annyi minden kell.

De hát honnan lehet ezt előteremteni? Hol az a temérdek

érték, amiből biztosítani lehet

ezt?

Ez az érték még nincs meg,

ezt még meg kell teremteni, munkával kell biztosítani, méghozzá a mezőgazdaságban dolgozók munkájával.

A nagy célok és nagy igények valóraváltásához szükséges temérdek érték ott rejtőzik a földekben, csak meg kell tanulni, hogyan juthatnak hoz zá. Amióta közösek lettek a földek, el is kezdik ennek meg tanulását. Melyik egyéni paraszt tudott volna például halastavat létesíteni, vagy melyik vehetett volna traktort a földecskéjéhez? Melyik mert arra gondolni, hogy ötszáz sertést hizlal egyszerre? Amig egyedül álltak, csak metsze- gették szőlőiket, dicsérgették borocskáikat, és most, hogy összefogtak, már az első évben kiderül, hogy nagy szőlőt, 20— 40 holdast kell telepíteni és fajtisztát. Tízhold számra telepítenek már gyümölcsöst, s baramfifarmokban gondolkodnak és terveznek. Dicsérték teheneiket, hogy jó tejelő a Zsömle meg a Tarka, Most pedig törzskönyvezett állatokat vásárolnak. Legendákat tudtak mesélni egy-egy pár jó lóról, hogy mennyire jól lehet vele szántani, kocsdz- ni. Ha valaki traktort említett, megkapta a csufondáros választ, hogy „a traktor nem trágyázik bele ám a barázdába”. Most? — A megyed tanácson még mindig nagy a kielégítetlen traktor- és más gépigény.

Van-e ezekhez az egyáltalán nem túlzott igényekhez és tervekhez megfelelő szaktudás? Nincs. Olyan embert, aki ért haltenyésztéshez, alig találni. Van-e elegendő ember a korszerű szőlőműveléshez? Tudnak-e korszerűen, az eddiginél sokkal olcsóbban állatokat hizlalni és állati termékeket előállítani? Értenek-e a legkorszerűbb agrotechnikához? — Ezekre a kérdésekre még nem lehet egyértelmű igennel válaszolni.

Pedig csak a korszerű, a nemzetközi színvonallal lépést tartó gazdálkodásból lehet elő teremteni a jobb lakások, a jobb utak, stb. anyagi feltételeit.

Korszerű gazdálkodásra van szükség

a mezőgazdaság minden ágában, amit a szaktudás tud meg

dotta. Ezt ugyanis parafininjekciókkal érik el, ami egyrészt fájdalmas, másrészt pedig egészségtelen.

*

Aki fiatal, az szakállt hord Párizsban, de nemcsak a fehér-, hanem a színesbőrűek is és teljesen megszokott kép az is, hogy nemcsak kávéházakban, presszókban, hanem a legforgalmasabb útvonalakon fényes napsütésben önfeledten csókolóznak.

*

— Ezen mi párizsiak nem csodálkozunk különösképpen — mondotta ámuló arcomra egy pillantást vetve, a kirakatnál mellettem álló francia, amikor a Montmartre hatalmas esti forgalmában egy férfi újságpapírt szedett ki elnyűtt ruhája zsebéből és egy kirakatmélyedésben, melyben 12 órakor automatikusan elaludt a villany, formálisan ágyat vetett magának. _ De ugyanígy aludt a házaspár a Boulevard St. Michele egyik házának boltíve alatt és a Luxembourg park gyönyörű kovácsoltvas kapuja egyik zugában, csak azért, mert a parkot este bezárják.

*

Ez a rendőrautó itt egy készültséget hozott, esetleges felvonulás megakadályozására.

— No, de esőkabátban a kar jár? — kérdeztük.

— Hát persze — mondotta rezignálton ismerősünk — hátha megered az eső.

Ez a ház a híres Eoliées Merger, amiről a színháziak és

vendéglátóipariak olyan sokat hallottak. Valóban káprázatos műsort adnak három és fél órán keresztül, de meg kell őszintén mondani, hogy a nézőtér igen elnyűtt, kopott és igazán nem áll arányban a valóban káprázatos műsorral és a revüszínház világhírével. A sok jelenet közül, melyet megjegyezni is igen nehéz, talán a legérdekesebb, hogy a művészet a korszerű technikával párosulva a színpadra tengert varázsol, amelyben fürödnek, természetesen fürdőruha nélkül.

„Permanens sztriptíz” — hirdetik nemcsak a Pigalle-on és a Montmartre-on, hanem más városrészekben is.

Az éjszakai negyedben minden házban ilyen mulató van. A kapukban pedig formaruhás portások majdnem erőszakkal invitálják a járókelőket a helyiségek látogatására.

— Csak két és fél frank nálunk a belépő! Permanens, állandó sztriptiz-műsort találnak!

De permanens sztriptíz van három más helyiségében is, ahol már délután 2 órakor kezdődik és csak reggel 5 órakor hagyják abba.

*

— Ez hát a híres Ambassadeur Szálloda! — gondoltam elfogultan, amikor a hatalmas komplexum igazgatójának bemutattak.

— Nagyon örülök — mondotta az idősebb, választékosán öltözött férfi —, hogy megmutathatom az épületet. Sok jót hallottam a magyar vendéglátóiparról. Saját áramfejlesztő telepünk van és nézze meg ezt a legújabb gépet, amely jeget, de ezenkívül havat csinál. Ebben a jéghóban tálalják a különféle ételeket, mint a kaviár, gyümölcssaláta, osztrigák, ananász és ehhez hasonlót.

A szobák nagyon ápoltak, de bútoraik a századforduló utáni időkből szármáznák és a mi

pénzünkre átszámítva egy kétágyas szoba reggelivel mintegy 650 forintba kerül.

— A hölgyvendégeknek pedig ilyen ajándékkal kedveskedünk, — mondotta a szálloda igazgatója, egy ízléses Cha- nell parfümöt tartalmazó üve- gecskét nyújtva felém.

*

— Diák vagyok, nincsen pénzem. Rádióját, villamos berendezéseit olcsón megjavítom — írta a Grand Boulevord járdájára egy fiatalember és a vendégek szórakoztatására fehér krétával két. női alakot rajzolt ugyancsak a járdára. A mellette lévő kalapjába pedig szór ványosan hullott az aprópénz.

— öt frank, uram, ez a sorozat, •— súgja a fülembe az utcán egy beesett arcú, cingár fiatalember pornográf képeket mutatva zakója alatt.

— Itt a Montparnasson a festők az utcán dolgoznak, — mondotta kérdésemre egy idősebb házaspár. — Az alkotásaikat rögtön meg is vehetik. — Először ami feltűnik, hogy mindegyik Musée idejéről való öltözékben természetesen az elengedhetetlen szakállaX dolgozik és igazán elég jó üzletéket csinálnak, főleg az itt vásárló amerikaiakkal.

*

Az invalindusok palotájából, melyet I Napóleon építtetett a sok háború nyomorékai számára, keskeny folyosón át vezet az út a Szent Lajos templomba, ahol Napóleon van eltemetve.

— Lehet, hogy szándékosan csinálták — így mondta francia barátunk, — hogy aki ide belép és Napóleon sírját óhajtja megtekinteni, annak meg kell hajolnia, mert a márvány koporsó sokkal lejjebb van elhelyezve, mint maga a templom. Nem éppen a hagyományos francia udvariasságról tett tanúbizonyságot a Rodin múzeum két teremőre, akik szigorúan ránk szóltak, hogy fél 12-kor el kell hagyni az épületet, mert egy óráig ebédszünet van. Ez a palota, amelyben Rodin alkotásai vannak elhelyezve, valóban csodálatos, a múzeum kertjében elhelyezett absztrakt szobrokról pedig igazán nehéz volt kitalálni, hogy hozzávetőleg is mit ábrázolnak.

*

— öt perc múlva leszállunk — mondotta a stewardess, ami kor a messzeségben feltűntek a Ferihegyi repülőtér fényei és én megmondom őszintén, hogy ezeket a magasból apró szent- jános-bogárkáknak látszó fényeket nem adtam volna oda nemcsak Párizs, de egész Franciaország hatalmas és tündöklő fényeiért sem.

KENEDl MIHÁLY

teremteni. A hozzáértést pedig csak tanulni lehet, venni nem.

Az újságok, a rádió, a televízió, a könyvek állandóan tzinte tálcán nyújtják a mező-' gazdasági szakismereteket. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat népszerű előadásai nak száma 1957 óta négyszeresére emelkedett falun. Népfő iskolák és különböző gazda- tanfolyamok működnek, megkezdődtek a mezőgazdasági szakmunkásképzések. Vannak falun kultúrotthonok, amelyek elég jól hozzájárulnak a falusi kultúra alapjainak megteremtéséhez, a korszerű mezőgazdaság tudományának népszerű terjesztéséhez. De hát meg tesznek-e mindenütt mindent, amire lehetőség van már most? — Sajnos, nem! Mégpedig azért nem, mert vannak, akik nem abban látják a falu kultúrálódásának alapjait, amit a korszerű mező- gazdaság jelent, hanem távoli nemegyszer ábrándos célokat próbálnak közelhozni.

Időzzünk csak ennél a témánál, hogy milyen lehetőségeket nem használnak ki megfelelően! A TIT Baranya megyei szervezetének alapjaiban jó munkát végző vezetősége 1961. február 24-én készült jelentésében maga állapítja meg, hogy a falvakon tartott ismeretterjesztő előadások fejlődése „nemcsak a szükségletekhez, hanem a lehetőségekhez mérten is lassú.” Másutt, arpi- kor megállapítják, hogy az előadások színvonala javult, arról is szólnak, hogy „csak esetenként kapnak helyet a konkrét, helyi igényeknek megfelelő előadások.” Néhány idézet még a TIT jelentéséből „Több, a mezőgazdasági termelést segítő agrotechnikai, biológiai, jogi, közgazdasági, stb. előadások száma... Többségében még általános ismeretterjesztés történik .:. A köz ségi népművelési tervek elkészítésekor nem vették kellően figyelembe a tsz-ek sajátos problémáit.” A KISZ és a TIT közös rendezvényeiről szólva, amelynek keretében 12 falusi ifjúsági akadémia működik, megállapítják: „Az előadások többsége politikai, világnézeti és erkölcsi kérdésekkel foglalkozik,

alig ad műszaki alapismereteket,

s a parasztifjúság számára szükséges szakmai ismereteket. Kevés a hallgatók száma !

Érdekes és egyáltalán nem vidám kép tárul elénk, ha fellapozzuk a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának mintegy öt hete készült jelentését, amely magában foglalja néhány falusi művelődési otthon tevékenységét. Vannak ebben igazán lelkesítő eredmények, de van más is. A bó- lyi, a bikali és még néhány művelődési ház általában jól él az adott körülményekkel, segíti az általános kultúra terjesztését, benne még a mező- gazdasági szakismereteket is. De nem ez a jellemző.

Kultúrát adni pénz nélkül, vagy sok kultúrát adni kevés pénzzel — nem lehet. Nem arról van szó, hogy nincs megfelelő összeg a művelődés- ügyre. De ez az összeg több kézben van és ahelyett, hogy mindenütt egységesen felhasználnák, elaprózzák. Ilyen célokra van pénze az állami gazdaságoknak, a gépállomásoknak, a tanácsoknak, a földművesszövetkezeteknek, a termelőszövetkezeteknek, de fel- használásuk — még elaprózottabb, mint ahányan rendelkeznek vele. Így jöttek létre a külön könyvtárak és egyik sincs jól kihasználva, a könyvek összetétele is sok kívánnivalót hagy, és így jönnek létre az egymástól független vagy az „egymás nyakára” szervezett rendezvények. Nincs rendelet és nem is lesz mostanában, hogy a művelődés- ügyre külön-külön rendelkezésre álló összeget együtt kell elkölteni és vannak pontos elszámolási kötelezettségek, amelyek betartása kötelező. De ez nem jelenti, hogy ne lehetne ésszerűbben, méghozzá az alapvető célra hasznosabban elkölteni a pénzt.

Elkészült a különböző állami és társadalmi szervek kooperáló e művelődésügyi munkaterve, amelynek birtokában már a kezdetnél is javulás volt tapasztalható.

helyi összehangolása

azonban még korántsem mondható jónak. Vannak már tekintélyes szervek, amelyek „önálló” utat próbálnak járni, vagy pedig az egységes cselekvést tartalmazó terveket a „maguk hasonlatosságára” próbálják átváltoztatni. Az SZMT jelentése azt írja, hogy az aktivitás ott csúcsosodik ki, amikor valami táncos, vagy játékos rendezvény van és nemegyszer elsősorban azért, hogy melyik szerv rakhassa pénztárába a bevételt és minél kevesebb teremdíjat kelljen fizetni. Van ennek a megállapításnak igaz magva és a hiba felismerése érdekében tett túlzás is elfogadható.

A falusi kultúrotthonok, kevés kivétellel nincsenek megfelelően megtöltve tartalommal. „Sajnálatos, de ez a valóság — írja az SZMT jelentése —, hogy a tömegszervezetek, gazdasági vezetők nem tudnak felülkerekedni az üzem vagy a tömegszervezet korlátain. És csak ott adnak anyagi, de erkölcsi támogatást’ is, ahol nevük szerepel. Ez a ... sovinizmus negatív módon hat a község vagy a terület lakosságának művelődésére.”

Nem akarunk mélyebben belekalandozni a falusi művelődési otthonok tevékenységének részleteibe, megmaradunk a fő kérdésnél, amiről még ez áll az előbb idézett jelentésben: „A szakkörök

száma általában kevés és ez is főként a fotoszakkörre'korlátozódik. Technikai szakkörrel egy helyen — Szigetváron — találkoztunk, mezőgazda- ságival sehol. Hogyan fog növekedni mezőgazdaságunk terméshozama, ha a korszerű gazdálkodásról, annak módszereiről keveset vagy semmit nem beszélnek művelődési otthonainkban?”

Magukért beszélnek ezek az idézetek és azt summázzák, hogy nagyon sok és nagyon sürgős a tennivaló ahhoz, hogy a falu kultúrája minél előbb előrelendüljön. Nem elég gyufacímkén hirdetni a szerződéses sertéshizlalás előnyeit és a baromfitenyésztés jövedelmezőségét, arra kell

megtanítani a parasztságot,

hogy ezt korszerűen végezzék. Ezeket a feladatokat kell reflektorfénybe állítani a művelődésügyi munkában, mert csak a jelenleginél jobb anyagi alapokon teremtődhet meg és válhat valóra az a sok lelkesítő terv és törekvés, amely a falu új kultúrájának megteremtését célozza. A tennivalókat két kézzel és sok szívvel nr- és természetesen megfelelő felkészültséggel — kell végezni. Inkább ma kezdeni, mint holnap és a gazdálkodás kultúrájának emelkedésével együtt jár majd az általános kulturális felemelkedés is.

Kászon József

Termelőszövetkezetek, figyel em!

Vállalatunk bármilyen villa nymotorok, transzformátorok szakszerű tekercselési, és egyéb villamos kisgépek szakszerű javítási munkáit a május 2-ávai beindult villany- szerelő. és tekercselő részlegnél vállal. Komlói Helyiipari Szolgáltató Vállalat, Komló, Kossuth Lajos u. 21. sz. Telefon: 20-92.

250

■t