Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

fife

r~ IWl. MÄJUS 7,

NAPLÓ

A FENTI KÉP május elsején készült a dísztribün felé menetelő Farkas József és Lakatos István gyorsvágathajtó feltáró brigádjáról. A kép a „békés együttélés” szimbóluma. hiszen együtt van képviselve rajt „kelet és nyugat”, méghozzá olyanféleképpen, hogy a tábla keleti lábát Lakatos István, amíg a nyugatit Farkas József brigád-tagja tartja a kezében- Ráadásul még „harcias’’ versenytársak is és ebben a versengésiben egyelőre „Nyugat” áll az élen; Mindezt persze bányásznyelven kell értelmezni; Ugyanis Farkas Jó- zsefék a nyugati. Lakatos Ist- vánék a keleti irányvágat hajtásán versenyeznek, ezideig példa nélkül álló szép eredményekkel;

A felvonulás, a nagy ünnep

uüáni nqnsK' „saját szememmel, füleimmel győződtem meg a i.nagy nyugati előretörésről”. Lajtai Béla. István-aiSma beruházási csoportjának vezetője igazított el leszállás elő tt. Megmutatta a brigád ciki u »grafikonját, amelyen percnyi' ,és centimétemyi pontossággal iiel van mérve a munkafolyama/, minden mozzanata az előkészü_ lettől a befejezésig. Ugyanez a 1 grafikon majd "600 méterre a föld alatt az V-ös szint nyugati irányvágatában is megtalálható. de régóta nincs rá szüksége Farkasoknak;

fi szállítókastól a munkahelyükig 400 méteres sznklafolyo- só vezet, tágas, jólművelt boltozattal, masszív TH-gyűrűk- kel, sűrű fabordákkal, fészkekkel. ikersínpárral, villával, öblös légvezetékkel felszerelve. Mégis befelé menet szinte minden 10 méter után melegebb, párásabb. folytóbb a levegő. A vitlánál ugyan még 20 fokos a hőmérséklet, ami napszántem kellemes májusi klíma, idelent azonban légszomjúságot okoz. 200 méterrel beljebb Farkasék munkahelyén már 27 fokot mutat a hőmérő, s ebben a földalatti kánikulában nyolc ember dolgozik, fürgén, serényen. Farkas József neki-neki- lódítja a vasmarisú szovjet rakodógépet a lerobbantott félmázsás szikláknak, és két nekirugaszkodással telimeríti a csillét. Gress Jenő. a mozgó, imbolygó köveken egyensúlyozva biztosít, a TH-gyűrű felső ívét kalapálja a helyére. Két másik vájár fészkeket szabdal, amíg a csillések szállítósínre taszítják a meddőt. Gyors, pontos, biztos, koncentrált mozdulatok, mintha tüzérségi díszbemutatót látna az ember. Nem Is kísérelem meg, hogy beszéljek velük, pedig ezzel : a szándékkal jöttem le hozzájuk. De nem is fontos itt kérdezni, látni, figyelni kell csak és jegyzeteim, amit Méhész István aknász mond a brigád .munkájáról.

ALIG egy évvel ezelőtt még a fúrási idő (1,50 m hosszban

és 3,5 méteres szelvényben) 210 percig tartott, pedig javarészt akkor is gépesítve volt a munka. Ma Ugyanezt a folyamatot 90 perc alatt végzik, de már szovjet PR—24-es fúrókkal; A rakodás is két szovjet PML 5-ös mintájú kanalas felrakógéppel történik, s ilymó- don lehetővé vált. hogy 130 perc alatt 60—65 csille palát töltsenek a szállítócsillékbe. Tehát a Farkas brigád már nem „sichtekben” fejezi ki eredményét, hanem percekben, méterekben, és centiméterekben. A 24 tagú nagy brigádban (8—8 ember három műszakban váltja egymást) rég megszűnt már az egymásra várás, még véletlenül sem hallani, hogy a végezetlen félbehagyott munkát rátestálnák egymásra a váltó harmadok. Óramű pontossággal megy minden, mégsem lehetne rájuk fogni, hogy gépies a munkájuk. Hét óránként váltanak, szinte egymás kezéből veszik át a szerszámot. de ez a néhány perc elég arra, hogy ne csak a munkával kapcsolatos észrevételeket közöljék egymással, hanem arra is futja, hogy vegyék és átadják a legfrissebb híreket, sőt arra is, hogy mozit, színhá- .•zat, közös pdnceanurit kösse- ríteik le egymás között. Egy ilyeip váltáskor beszélték meg és acf'iésy tovább a „harmadik” harmadnak;, hogy az egyik beteg társukat meg kéne lepni valami kedves ajándékkal. Még arról \is gondoskodtak, hogy az ajánVlék árát ne úgy kelljen összegiiiberálni. A Farkas brigádnak Jmindig van „tartaléka”. Most Is olyan pénzhez nyúltak, amit {az egyik országos szintű szép ..eredményükért a KISZ Közpoapti Bizottsága adományozott ne&ik. Csak any_ nyit tudok, hogy az' ^600 forintos jutalom nagyrészük egy szépművű ezüst cigarettatárcára költötték, s amelybe \ belevésték: „Emlékül a Fazekas brigádtól”j \

Azt is megtudtam róluk:» hogy februárban neveztek be a „Szocialista brigád” cím el- hódításába, s szinte biztos, hogy az augusztusi értékelés egyben a cím elnyerését is magával hozza. Biztos, hiszen az elmúlt három hónap mindegyikében jócskán túlteljesítették a 100 százalékos szintet. Februárban a pécsbányai Nagy Mikjós feltáró csapata versenyfelhívást intézett Farkasokhoz nem kevesebb, mint havi 60 méter vágat kihajlására. Farkas Józsefék meg éppen ebben a hónapban jelentették be igényüket a „Szocialista” címre, tehát itt volt az alkalom a jó rajtolásra. S hogyan sikerült? Úgy ahogyan még a pécsi szémtröszt toi-ténetében soha. A 60 méteres felhívásra 72 méterrel válaszoltak. Az eredmény jelentőségét csak azzal tudnánk érzékeltetni hogy egy esztendővel ezelőtt valamivel kisebb szelvényben hasonló

Öntevékeny iskolai szertárfejlesztés

A sásdi járás kezdeményezésére öntevékeny iskolai szertárfejlesztő mozgalom indult Báranya általános és középiskoláiban azzal a céllal, hogy az iskolák szertáraiból hiányzó, a korszerű oktatás követelményeinek megfelelő szemléltető tárgyakat a diákok önerőből állítsák elő. A szertár- fejlesztő mozgalmat a legtöbb iskolában összekapcsolták a politechnikai oktatással és a szakköri foglalkozással a tanulók ezeknek keretében végzik hasznos munkájukat, így a mohácsi gimnáziumiban a fizikai szemléltető eszközök százait állítják elő a helybeli üzemekből beszerzett hulladékanyagból, a komlói gimnázium tanműhelyében pedig a szem- léltető-feszközök sorozatgyarta- sára rendezkedtek be azért, hogy a szerszámokkal kevésbé

jól felszerelt falusi iskolák szertárainak kiegészítéséhez is segítséget nyújtsanak.

körülmények között még nagyon szép eredménynek számított a havi 15—20 méteres előrehaladás.

Kétségtelen, hogy az új nagyszerű szovjet gépek döntően hozzájárultak az eredményhez, de mindenki tudja, hogy a gépek mögé ember kell, olyan ember, aki a kihasználás maximumára törekszik. De ez sem elég. Kell ehhez még olyan nagyfokú ügyszeretet, amely mindenen túl arra is kiterjed. hogy úgy ápolja, szeresse gépét, segítőtársát, mint a saját gyermekét. Farkasókról el lehet mondani, hogy szeretik, féltik, ápolják a nagyszerű masinákat Ök nemcsak hisznek abban, hanem napról--napra bizonyosságot is szereznek arról, hogy a gép meghálálja a gondoskodást Meghálálja a havi 4—5 ezer forintos keresetekben, de légióként azzal, hogy egyre több gondot, fáradtságot vesz le a vállukról

Igaz, ami a gondot illeti, bizonyos dolgokban inkább növekedtek, mint fogyatkoztak. Itt van például Lakatos Istvánok brigádja, közel Farkaséihoz, a „keleti” irányvágatban. Nagyon ráhajtottak. Nem tudjuk még a pontos eredményt, de nem lehet rossz, mert Farkas Józseffel. — ha néhány percre is de — sikerült beszélgetni. Megmondom, nem lettem sokkal okosabb ettől a szóváltástól. de valami megütötte a fülemet. Ez a valami Farkas József titkolózása volt.

PEDIG pontosan tudom,, miről van szó. Méhész István megmondta. De miért vágjunk a dolgok elébe, úgyis megkapjuk rá a választ május 31-én.

i »-s.gy.-i

Korszerű tisztasági fürdő épül Mohácson

Csatornázzák a várost, terv készül a vízvezeték-építésre tellendü oben a társadalmi munka

Áprilisban, a tisztasági hónap során hirdettük meg a tisztasági fürdők létesítésének jelszavát. Mohács élenjár ebben a mozgalomban. A városi tanács még a múlt évben megbízást adott az építésre, s októberben átadhatják, ha időben megkapják a kazánt. Remélik. hogy az illetékesek segítenek ebben.

A másfél millió forintba kerülő létesítmény 20 zuhanyozója és 11 kádja kielégítheti a város tisztálkodási igényéit. Kívánatos lenne azonban még egy gőzfürdő és egv 20x15 méteres melegvizes medence létesítése. A városi tanács felkészül erre a lehetőségre, s úgy építteti meg a tisztasági fürdőt, hogy a medence és gőzfürdő számára is legyen majd benne hely.

Noha Mohács Duna-parti város, nincs kellő strandolási lehetősége. A Duna városi partja ugyanis kikötőhely, s mély vízállásé, a sziget partja pedig nem mindig használható. Alacsonyabb vízállás eseté^ nagyszerű fürdési alkalmatosság, mert a homokos szegély kiterjedése nagy, a nyári árhullámok idején azonban ezt is belepi a víz. Szükséges lenne tehát egy strandol áara is alkalmas sportuszoda. A városi tanács elképzelése szerint a vasútállomás közelében kellene felépíteni, 50x20 méteres, versenyek rendezésére is alkalmas medence lenne, friss Duna-vizzel. Ezek persze még csak elképzelések, a tervezés meg az anyagi fedezet előteremtése még a jövőre vár.

Jól haladnak a város csatornázásával, a munkák 50 százalékát már befejezték. — Ez egyébként csak félmegoldást jelent, hiszen a városnak nincs vízvezetéke. Csak a középületekben meg a lakások mintegy 5 százalékában van vízcsap, azokat is házilag táplálják. Nagyon hiányzik a vízvezeték, s a városi tanács még az idén el akarja készíttetni a tervét a Baranya megyei Tervező Vállalattal. Maga az építkezés nem tudni mikor indulhatna meg, hiszen nagy összegekről van szó. a népgazdaságnak is ki kellene nyitnia

a pénztárcáját hozzá. Mindenesetre a városi és a megyei tanács azon igyekszik, hogy a budapesti felső szerveket a vízvezetéképítés gondolatának megnyerje.

A fürdőépítéssel párhuzamosan folyt a közvilágítás korszerűsítése. Első nagy szakasza már befejeződött, a város legforgalmasabb vonalain is, a Duna-parton, a Szabadság és Dózsa György úton fénycső ontja a fényt.

Ugyancsak a városi tanács községfejlesztési alapjából meg kezdődött a járási kultúrköz- pont szerepéit betöltő Bartók Béla Művelődési Ház tatarozása. Negyedmillió forintot szánnak a felújítására. Elkészült az épület csatornázása, négy új szakköri helyiséget létesítettek. A mohácsi iparita- nuló-iskola növendékei és tanárai kulisszaraktárt emeltek, bontási anyagból, és társadalmi munkában. Minden munka jól halad a művelődési háznál, a jelek szerint még a jövő hónapban átadják.

A város lakossága 22 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett az első negyedévben, főként a város parkosításánál. Noha ez még eltörpül a lehetőségek mellett, a jövő képe bíztató. A Hazafias Népfront kezdeményezésére ugyan is rövid idő alatt 365 munkanapot ajánlott fel a lakosság egyik része.

Autőbuszrakéta-kompoziciót ajándékoztak a Budapesten május 9-én kezdődő Közlekedési Szakszervezetek Nemzetközi Konferenciájának a Pécsi Közlekedési Vállalat dolgozói. Kovács László csoportvezető, az ajándék készítője, az utolsó simításokat végzi az ízléses kompozíción.

Vázlat egy városból jött emberről

Nehéz dolga lenne annak a szobrásznak, akire rábíznák Bagó Bálint szobrának i,megformálását. De nehéz

á^olga lenne a festőnek is. títq haját feketére festené, arcát i kreolra és Bagó Bálint

mosolyogna, akkor a bere- meruffiek azt mondanák:

— E\z 6. így nevet, így él- celődik] az emberekkel.

Aztán, ha tovább néznék a képet, klikkor hozzátennék:

— Ez cöUf-k egy rész őbelő- le. Mert tud' ő élcelődni, de

tud komolyan is beszélni.

\

Ez a portré rit?m tükrözné azt a hallatlan ibelső energiát sem. ami ezt igz embert feszíti. „Addig nem byugszik, míg valóra nem válnék az elképzelései” —- mondják, akik mellette dolgoznak.',

A lova ott áll most a termelőszövetkezet központjá-\ nak udvarán. Rajta nyereg. A ló türelmesen áll. Bagó Bálint főagronómus pedig kint száguld valahol a határban Pobjeda autóval. A biztosítókkal járja a határt: felbecsülik, hol, milyen kárt Okozott a jég. Az irodákban ég a munka. S micsoda irodákban! A főkönyvelő irodáját megirigyelhetné egy gyár főkönyvelője is: szőnyeg, süp pedő fotelok. Mintha ebbe az épületbe zsúfolódott volna mindaz a kényelem, Ízlésesség, ami azelőtt csak a városi irodákban volt megtalálható. Bagó Bálint városból jött, a Földművelésügyi Minisztériumból. Otthagyta a várost, sőt magával hozott

idie Beremendre is egy darab kát belőle.

Az emberek Bálintnak, Bagó elvtársnak szólítják, „Második éve van itt, de mi úgy érezzük, mintha mindig köztünk lett volna”. —• mondják. A járási pártbizott ságon tömören így jellemzik Bagó Bálint helyzetét: „Vasbetonba rakta ő ott a jövőjét. Az emberek nemigen engednék el”.

Néhány ember kívül maradt a termelószövetkezten. Nem agitálta őket senkt Nem is szóltak nekik a isz- ről, hiszen igen sok tagban élt a gondolat: elegen vagyunk már több. mint négyszázan vagyunk és közel 4 ezer hold föld... De jöttek és jönnek a kivülmaradot- tak. Most ők agitálják a termelőszövetkezetet. Mindig jó volt a beremendi Dózsa Termelőszövetkezet, de amióta >j Kocsis bácsinak, a beremen- \diek népszerű elnökének ó'lyan segítőtársa akadt, mint Bjzgó Bálint, azóta jobb. Tehenészetük: lassan-lassan országos hírnévre tesz szert, kertészetük exportra termel, vauinak, akik minden hónap- bán előlegként ezer—ezerkét- szekz forintot visznek haza. Nehéz lenne itt mindent felsorolni.

A böremendiek a fejükbe vették, amennyire lehet, gépesítik 4 termelőszövetkezetet. Persze annyi gépre, amennyit kértek, nem kaptak kiutalás *. Bagó Bálint szerzett, Kis -Rejtezett kömmos traktorokat ócskavas áron az állami gazdaságoktól. Nemcsak a megyében lévőktől, hanem más megyék- beliektől is.

Egyszer a siklósi járási tanácson voltam. Bár nem volt ott Bagó Bálint, mégis találkoztam vele. A mezőgazda- sági osztály vezetője éppen azt magyarázta, hogy menynyi hibrid vetőmagot kaptak. Már le is írtam a számot, amikor, ismét megszólalt: ».Javítsa Jeti Egy vagonnal több. A Bagó Bálint szerzett egy vagonnal.”

Egy más alkalommal szóba került: kevés a lucerna- vetőmag. Rossz volt az időjárás, nem kedvezett a magfogásnak. Vetni mégis kellene. A megye nem tud adni. És akkor Bagó Bálint elindult felkutatni hol van több Iwcemamag, mint amennyire szükség van. Talált. Igaz, nem sokat, de talált. Tizenkét mázsát hozott Beremend re és ezt testvériesen megosztották a környékbeli termelőszövetkezetekkel. Ezért szeretik a környékbeli termelőszövetkezetek is.

Somogyi József elvtárt, a siklósnagyfalusi Jóbarát Tér melőszövetkezet elnöke mesélte róla: a beremendiek tőlük vettek néhány hasas üszőt. Bagó Bálint jött el az üszőkért. Ránézett az üszőkre és megkérdezte:

— Mind hasas?

— Mind. Az állatorvos legalábbis azt mondta.

Bagó Bálint levette m kalapját.

5-i Mit akarsz?

—— Meggyőződni a dologról.

És három üszőt otthagyott. Azt mondta; ezekben nincs borjú. Nem tévedett.

Alapos ember. Amiért kiadja a közös pénzt, azt jól megnézi.

Tavaly Kásádon tartott ezüstkalászos tanfolyamot. Esténként Beremendről járt át a kásádiakhoz. Azt mondják: olyan szenvedélyesen, olyan meggyőzően beszélt, hogy annak is meg kellett volna tanulni a növénytermesztés, az állattenyésztés fortélyait, akit egyáltalán nem érdekel. Kitűnően vizsgáztak a kásádiak. De ez nem elég. Bagó Bálint keze is benne van abban, hogy a beremendi Dózsa Termelő- szövetkezetben a brigádvezetők mind technikumba járnak. Itt már nincs messze az az idő, amikor a tsz-tagok, akik az állattenyésztésben, a növénytermesztésben dolgoznak: szakmunkások lesznek, a brigádvezetők pedig technikusok.

Nehéz lenne mindezt egy portréban összefoglalni. Én csak vázlatot készítettem arról az emberről, aki városról jött segíteni, arról az emberről, aki még nem döntött, marad-e a három év letelte után, akiről nem egész két év után mindenki azt mondja Beremenden: „Nagyon

örülnénk, ha itt maradna nálunk ötökre”SZAZAI JANÓM

/