Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-27 / 123. szám

Wtt. MÄJÜS 27. NAPLÓ n Újra a siklósi márványbányáról A Népi Ellenőrző Bizottság vizsgálata A múlt hónap közepén fog­lalkoztunk utoljára a siklósi márványbányávaiL Annak idő­jén kőfejtőkkel, üzemvezetők­kel beszéltük meg a bányában mutatkozó hibákat, bajokat, s olyan következtetést vontunk le belőle, hogy nagyon sok javítani való vár még a lehe­tetlen bányabeli állapotok megszüntetésére. Szóbahoztuk akkor a fejtéseknél csörlőknél, dolgozó emberek kínlódásait, a helytelen munkaszervezést, a rakodás lehetetlen módszereit és csupán addig mentünk el a következtetésben, hogy mindez a régi és időközben leváltott vezetők hanyagságára, nemtö­rődömségére írható feL S most egy hónappal később a megyei Népi Ellenőrző Bizottság vizs­gálatai és helyszíni tárgyalása után látjuk, hogy sokkal súlyosabbak a hibák azoknál, amit annak idején észrevettünk, bíráltunk. Egyszerűen arról van szó, hogy helytelen, megalapozat­lan beruházások folytán olyan üzemet hoztak létre Siklóson, amely nem tölti be hivatását. A siklósi járási pártbizottság kérte fel á NEB-et, a befekte­tett beruházások felülvizsgála­tára. különös tekintettel arra, hogy a több mint 10 millió fo­rintos ráfordítás éléri-e, szol­gálja-e azt a célt, amit elvár tőle a népgazdaság. Megállapították, hogy a ró­zsamárvány feltárásánál a beruházási munkát földta­ni kutatás nem előzte meg, sem külszíni félvételezésben, sem pedig lemélyíitett próba­fúrások formájában. Ilyen­formán a beruházó nem is győződhetett meg a márvány- vágyon minőségéről, mennyi­ségéről s ennek eredménye­ként a feltárása sem mehetett szakszerűen. Ebből következett be, hogy az értékes, egészséges rózsamárvány (vörösmárvány) telepet a jelenlegi bányaudvar létesítésével a szó, szoros ér­telmében derékba törték, vagyis homlokegyenest más­ként tárták fel, mint azt a geológiai követelmények elő­írnák. Szaknyelven úgy lehet­ne ezt érzékeltetni, hogy a lefedési munkálatok (földmun­kák) csapástengelye nem egye­zik meg a rétegdőlés csapás­tengelyével s ilymódon a hozzávetőleges becslések szerint 40—45 ezer köbméter komokot és talajt mozgattak meg, de még kétszer ennyire van szükség ahhoz, hogy a kívánt kőzetkincset elérhes­sék. Ehhez feltétlenül hozzátarto­zik az is, hogy minden fillér- nyi újabb ráfordítás előtt fú­rásokat kell alkalmazni, hogy a lefedett kőzetkészlet minősé­gét meghatározhassák. Tehát, a beruházás elkészültével ki­derült, hogy a beruházási program iskolapéldája a felü­letességnek, a hozzá nem értés­nek, amitől a következő lépés már a társadalmi tulajdon fe­lelőtlen. hűtlen kezeléséhez vezet. Május 24-én, szerdán a népi ellenőrzés megyei bizottsága helyszíni tárgyalást folytatott a bányában, ahova beidézték az üzem régebbi vezetőit is. Erről a tárgyalásról csak any- nyit, hogy felszínre hozta a beruházással kapcsolatos sú­lyos hiányosságok sok olyan részletét is. amely fényt derí­tett a korábbi vezetés, de az il­letékes felsőbb szervek mu­lasztásaira is. Mégis a tárgya­lás legfőbb tanulsága az volt, hogy a megidézett érdekeltek a hibák, mulasztások részbeni elismerése mellett inkább a szerecsenmosdatás módsze­rét választották. s főként azon iparkodtak, hogy elkenjék, kikerüljék a személy szerinti felelősséget. Még nem ismeretes, hogyan folytatódik a siklósi ügy, de úgy Véljük, ez a vizsgálat ta­nulságként szolgál majd a jö­vőbeni beruházások gondo­sabb, lelkiismeretes megala­pozására és főleg arra, hogy az ellenőrző szervek elmélyül­tebben, kritikusabban vizsgál­ják felül a beruházások olyan mutatóit, amelyek leginkább tükrözik a népgazdaság érde- I keit Megyeszerte gazdag rendez­vényekre készül a könyvhétre a MÉSZÖV kereskedelmi fő­osztálya. Minden állami gaz­daságban. gépállomásán, kör­zeti iskolában és falusi könyv­tárban árusítással egybekötött könyvkiállítást szerveznek. Június 4-én két helyen, Pécs­váradon és Sásdom irodalmi fejtörőt rendeznek a járási könyvtárban. Hidason, Vé- ménden, Sásdom és Sellyén könyvbál lesz, ahol könyveket sorsolnak ki. Rippl-Rónai emléknapok Kaposváron Száz évvel ezelőtt született Kaposváron Rippl-Rónai Jó­zsef, a magyar festészet egyik kiemelkedő alakja. Az évfor­duló napján, 24-én, s az azt megelőző és követő napon róla emlékezlek meg a kaposvá­riak. Kedden az 503. sz. Helyüpari Iskola vette fel Kaposvár nagy fiának a nevét, szerdán dél­előtt az 1927-ben elhunyt mű­vész sírját, majd a tanácsháza mögötti téren álló szobrát ko­szorú zták meg, délután pedig Róma-hegyi villáján leplezték le emléktábláját. Mindezt még ünnepi tárlátogatás, majd este ünnepi ülés követte, s még csütörtökre is maradt prog­ram: dr. László Gyula egyete­mi tanár tartott előadást Rippl-Rónai József művészeté­ről. A Hazafias Népfront, a me­gyei és városi tanács, valamint a Rippl-Rónai-múzeum a há­rom napra terjedj műsorral méltó módon emlékezett meg erről a nyughatatlan művész­ről, aki egész életében szünte­lenül kereste az új kifejezési formákat, s alkotó tevékeny­sége mellett résztvett a művé­szeti élet szervezésében, a kon vencionális formák ellen láza­dozó, akkor még if jú“festők ősz szefogásában, a századforduló elején, s századunk első két évtizedében. A dús műsorú ünnepség- sorozatnak csupán néhány be­nyomását elevenítem fel pilla- natképszerűen: Vörösnyakkendős úttörők állják körül a művész szobrát, s ahogy elhangzott az ünnepi beszéd, sorra teszik koszorúi­kat a bőköpenyű, magábamé- lyedten ülő művész kőbe fara­gott alakjának lábaihoz. Emlé­keztetőül, hogy a mi új vilá­gunk nem enged elveszni semr mit a múltból, ami érték volt, megőrzi azt és az új nemze­déknek továbbadja. Hálából, amiért élete során annyit tett a művészetért, hogy még ben­nünket, a késői utódokat is képes gazdagítani. De az egyen ruhás úttörők büszke tartásá­ban. játékos komolyságában az is benne van, hogy ma már másképp élünk, másképp küz­dünk, mint fél évszázaddal ez­előtt. A Róma-hegyi villa barátsá­gosan fogadta vendégeit. Ugyanúgy, mint annakidején szeszélyes kedvű gazdáját. A kívül kaszárnyasárgára fes­tett falak — ha meg tudnának szólalni — érdekes dolgokat mesélhetnének gazdájukról.' Mert a vörössapkás önarckép, amelynek mása díszíti a meg­hívót, s a Kaposvári városi Tanács ünnepi ülésre előkészí­tett dísztermét, kissé csalóka. Korántsem volt Rippl-Rónai olyan morózus, zárkózott em­ber, mint amilyennek ez a kép mutatja. Pillanatnyi hangula­tát vitte csak a képre. Egyéb­ként szerette a tréfát, a bő lakomát, a jó bort, a vidáfn barátokat Ahogy elnézem a megilletődöttén, halkan beszél­gető, szinte lábujjhegyen járó­látogatókat, az az érzésem tá­mad, hogy ha hirtelen feltámad na, igen kényelmetlenül erez­né itt magát. De ezen aligha lehet segíteni. A kegyeletes emlék nemcsak megőrzi, ha­nem el is torzítja a hajdani valóságot. A „tárlat” természetesen csak aprócska morzsa Rippl- Rónai József rendkívül termé­keny alkotómunkájának ered­ményéből, hiszen háromezer­nél több művéből a Róma-he- gyi villában csupán néhány vázlatot, tanulmányt és né­hány — bár láthatóan nem cél tudatosan válogatott, s mégis a művész különböző stíluskor­szakait képviselő — festményt láthatunk. Ehhez képest az ünnepi műsorban hirdetett „tárlatvezetés” kissé nagyké­pűen hangzik. Inkább mú­zeum-, mint tárlatjellegű az ötszobás villának az az egy központi szobája, amelynek falain a képek, belsejében pedig Rippl-Rónai József bútorai és személyes használati tárgyai emlékeztetnek azokra az idők­re, amikor a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalis­ták Köre) vívta szélmalomhar­cát a K. u. K. akadémizmussal szembem A Ráma-villa sajátos han­gulata után, amelyben a tör­ténelemmé vált múlt és a mai élet, a hajdani harcos művész­élet és a ma már anakronisz­tikus művészi elkülönülés, a kisvárosi sznobizmus és a múlt értékeit megbecsülő szocialista társadalom megnyilvánulásai keveredtek, üdítő volt látni a virágokkal díszített városi ta­nácsház* dísztermét. ahol Martyn Ferenc, Pécsett élő fes tőművész tartott előadást Ka­posvár nagy művészfiáról. A virágos Kaposvár, amelynek ma már nemcsak álmos park­jai vannak, hanem modem épületed, új nagyüzemei is, úgy ünnepelte a múltat, hogy közben pillanatra sem feled­kezett meg a máról és még kevésbé a jövőről; M. F. Sslyemzászlót kap a baksai úttörccsapat Az Úttörőmozgalom tizenöt éves évfordulója alkalmából az Úttörőmozgalom Országos Tanácsa minden megyében vörös selyemzászlóval tünteti ki azt az úttörőcsapatot, ame­lyik jó ■ eredményeket ért el a nyomolvasó mozgalomban és tevékenységével kiérde­melte a kitüntetést. Megyénk ben Baksá úttörőcsapata bi­zonyult méltónak erre. A uörös selyemzászlót 28-án, vasárnap Kovács Ottó, .az út­törőmozgalom országos elnök ségének titkára adja át a baksai úttörőknek. Ezzel egy- időben három pajtás is jutal­mat kap a kiváló úttörőmun­káért, s a nyomólvasó moz­galomban részt vett pajtások megkapják a jelvényeket. Vasárnap ünnepségek soro­zata teszi emlékezetessé Bok­sán a gyermeknapot. Délelőtt 9 órakor a KISZ Központi Bizottságának’ kiküldötté kö­szönti az úttörőket, utávo ünnepélyes esápátösszejöúf- telt tartanak, ninjr! kisd’h sokat és úttörőké av tná' é a nyolcadik psz'ákio* út öt" két ünnepélyesen á'üesz’ a KISZ-szérvezet. A dét"l<Vi ünnepségek fénypontig a vő • rös selyemzászló átadás tesz. Délután sport- é' kul­turális műsort, este pedig tábortüzét rendeznek az út­törők és a tábortűz mellett kiszisták és úttörők közös vidám műsora zárja be a na. pof- ? 1 ■ Építkeznek a komtól isz-ek Komló három termelőszö­vetkezetében,. a mecsekj ánosi Jószerencsét, a mécsé kf&.usi Uj. Komló és a mán tói. Me­csek Völgye tsz-ek.ben a heiy hiány. akadályozta az állatok ./■sszevonását, ezer mipr a r.iarqm tsz ista oka aiakít ■A mecsekfa ns: r fcérba- s.tte'- • és rendbehoz-a egy tóféröhe vés ,is a'ó‘. o me­sék ja nosiak 40 fér elves •álló tataroznak. usyan- ,-sák tehenek számára, ét el­készítettek a 20 kcca betrga- ’ására; alkalmas fisz a’ fa­vázát. A mánfaiak ké- - ál­lót alakítottak át. s ervhe- vették,. hogy 100 féróhe ves, szabadtartásos, szerfás istál­lót építenek a növendő1' mir­hák számára. «7 ■P '.iu-üx, Fények és foltok az ipari vásáron A SZOVeg közelről sem lesz olyan kategorikus, mint a cím. Nem rendszereztem a fé­nyeket és a foltokat, ahogy találkoztam velük, úgy adom tovább. Kezdem, ahogy kez­dődött. A Il-es számú kapuval, ahol az első tízest felváltottam. Nemcsak én, hanem mind az öten, mert öten voltunk, mint ama francia filmdráma hősei, amint együtt indultak a csa­tába, csak amíg azok fegyver­rel váltották a belépőt hozzá, mi tízesekkel, s persze, eh­hez mérten az ő sorsuk is más­ként teljesedett be, mint ß miénk, ők javarészt elhullot­tak, mi javarészt elveszítettük egymást. Nem is egyszer. Pe­dig pontos haditervet készítét- tünk. Benne volt abban min­den az információs irodától a hangos híradóig, a főbejárat­tól a vészki járatig. Benne, csak éppen a részlet dolgokat hagytuk ki belőle. Olyat pél­dául, ha netalántán valakinek mégis jobban megtetszene a D 705-ös nyergesvontató, mint teszem azt a Zeiss planetá­rium, ahol pontosan megtud­hatja, hogy 13 000 évvel ez­előtt milyen csillagképek ural­ták a sötét égboltot, az már ki is billent az ötös szövetség­ből Az elveszett. Arra pontosan emlékszem, hogy társaságunk első áldoza­tát II óra 10 perckor ott lát­tam még a K—5 típusú para­dicsomsűrítő gépsornál, amint utálkozó borzongással szemlél­te, a különben nagyszerű ma­sinát, de ofírian már nyoma veszett. Vaslogikával a bor­kóstolónál-kerestük, de' elég volt csak egy pillantást vetni az árjegyzékre, hogy fuccsba meiijen a következtetésünk. Pedig csak egy számot jegyez­tem fel magamnak az árjegy­zékről: tokaji furmint 1 liter, á 50 forint.' Tehát négyen maradtunk. De meddig? Ä francia pavilon színes televíziójáig, ahol szép­szerével elveszítettük társasá­gunk legfiatalabb tagját. Va­lami prospektusfélét kért élénk taglejtéssel az egyik csinos szőke Adriemné-tól, s hiába vártunk rá a, kijáratnál. Hiába na, idő kell ahhoz is, hogy va­laki elsajátítsa a francia nyel­vet. A harmadik , én vol­tam, de mentségemre szolgál­jon, hogy a legkomolyabb misszió teljesítése közben sza­kítottam el a már amúgyis foszló láncot, ami még együ­vé kötött bennünket. Rám Várt az a megbízatás, hogy riportot formáljak a vásár ezernyi qso-, dájából és a lehetőség szerint előkelő helyre soroljam a pé­csiek, baranyaiak árumintáit Bevallom ez volt a legnehe­zebb. Nem azért, mintha mi bóvli áruval rukkoltunk vol­na ki, hiszen a' zsugormázas porcelánok, a nagyszerű hús­ipari gépek, bútorok és dívát­Őszinte beszélgetés Drávaszerdahelyen A nagy fekete betűs tábla még a Béke Tsz-t hirdeti Dráva­szerdahelyen, pedig a tsz neve még a ta­vasz elején Egyetér­tésre változott. Négy község egyesült a ta­vasszal. s ígv Dráva- szerdahely ma csu­pán egy üzemegysége az Egyetértésnek, ép­pen úgy, mint Ko- vácshida, Ipacsfa vagy Drávacsepely. A tsz-irodában min dig nagy a sürgés­forgás. de nem is cso­da, hiszen négy falu sorsát igazgatják most itt — Hogy sikerült az egyesülés? Jól halad-e a munka? Van-e va­lami panasz? — ezek­kel a kérdésekkel ke­restük fel Szilágyi Pált. a drávaszerda- helyi üzemegység ve­zetőjét. — Kovócshidán, — Drávaszerdahelyen jó közepes tsz volt, Ipacsfán kezdeti ne­hézségekkel küzdött az egyesztendős tsz, Drávacsepelyből pe­dig, mivel ott tsz még nem volt, egyéni gaz­dák léptek a három község által tavasszal alakított Egyetértés­be. Szilágyi elvtárs el­mondja, hogy nyűgöd tan. egyenletesen dol­goznak az emberek, de érezni • beszéd­jén. hogy valami még sincs rendjén. — Vagy jót, vagy semmit — csóválja a fejét Pali bácsi és bíztatja Kovács Já­nos párttitkárt, hogy beszéljen csak ő a kényesebbjéről. — Nincs itt semmi probléma — mond­ja nyugodtan — csu­pán az. hogy az em­berek még nagyon szemmel tartják egy­mást. Az egyik falu azt figyeli, mit csi­nál a másik, ki meny nyit dolgozik s hogy ők nem dolgoznak-e többet a másiknál. Ez nem is lenne baj. il­letve nem lesz baj, ha egészséges versen­géssé alakul Persze ez még a kezdet. — „Lokálpatriotizmus, sovinizmus, önteltség,- maguknakvalóság”, röpködnek a szavak a falvakban, mind­egyik a másik falut tartja büszkének, nya kasnak s még az a szerencse, hogy ez az egymást figyelő büsz­keség mégsem aka­dályozza a munkát — Időben földbe került a tavaszi vetés — mondja az agronó- mus. — A cukorrépa sarabolását befejez­tük s a répát amelyet a répabarkó megrá­gott, kiszántottuk és újra el is vetettük már. A szépen fejlő­dő állattenyésztő tsz büszkesége 300 anya­juh, amely 100 száza­lékos szaporodással gazdagította a tsz-t. A szépen gondozott merinói juhokat rövi­desen nyírják már s a gyapjúból 78 ezer forint bevételre szá­mítanak. — Jól megy itt a munka, nincs abban hiba, dolgozik min­denki, gazdagodik a tsz — mondja az egyik tsz-tag. Vannak azonban olyan bosz- szantó apróságok, amelyek az emberek tisztánlátását, hangu­latát rontják. Itt van például a tsz könyve­lője. falubeli ember, mégse tsz-tag. Hordoz gatja zsebében a be­lépési nyilatkozatot, de eddig még nem ír­ta alá. Azt beszélik, valami más állást is szeretne vállalni, s az emberek valamilyen rafinációt sejtenek mögötte. Meg aztán van aki azt mondja, biztos valami olyan dolgot lát ott az a könyvelő a számok között, vagy nem hí­zik a tsz-ben? Ho­gyan bízzanak akkor a szakképzetlen, egy­szerű emberek!? A párttitkár azt mondja, hogy ez va­lóban hiba. Ma még lesik az emberek Ko- vácshidán, hogy va­jon Ipacsfán mennyit dolgoznak, de ha meg szokják, megismerik egymást, s ha a terv szerint év. végén kifi­zetik. munkaegységen ként a 34 forintot, jö­vőre már nem lesz senkinek problémája, hogy ki hova valósi és ki kinek a földjén dolgozik. — össze kell szok­ni az embereknek, mint a fiatál házasok­nak — mondta az egyik üzemegység ve­zetője. — Látták vol­na csak milyen nagy­szerűen szórakoztak május elsején a tsz- tagok a közös műso­ron a lisztfúvásnál, lepényevésnél, mind a négy község apraja ott kacagott. Este a bálban már nem kér­dezték a fiatalok, hogy a kislány, akivel táncolták, melyik köz ségből való. Tudták, hogy egy termelőszö­vetkezet tagjai. Most még arról be­szélnek. hogy a tsz-központ két köz­ség között legyen s így ez sem adhat okot vitára. Am Kovács bácsi szerint két év múlva már szóba sem kerül az ilyesmi. Kö­zös a pártszervezet, közösek a gondok, kö­zös a vagyon is s előbb az érdekek, ké­sőbb már a szeretet is összeköti az em­bereket áruk nélkülem is fémjelezték volna hírüket is, helyüket, is a Vásáron. Szóval nem 'írtért Ha­nem amíg azon törtem ma­gam, hogyan lehetne magyarul is leírni (hogy ebből a fran­ciák is értsenek) a ‘ Sopiana Gépgyár meggyszínű „pacal- tisztító”-gépét, addigra kettőre fogyatkozott a társaság. Pedig de jói sikerült a névadás: — belsőtáj-amortizáló készülék, (^íem tudom mit szólnak hozzá a szopianások) az univerzális „kivágó” géppel is dilemmám volt. Sokáig azt hittem, hogy kocsmákban alkalmazzák zár­óra után. (Elvégre az automa­tizálás korát éljük). Szóval egyedül maradtam, mint Ábel a rengetegben. Mert lehet ám egyedül marad­ni akkor is, ha közben tízezrek nyüzsögnek körülöttünk. S ér­dekes, rájöttem, hogy egyedül sokkal többet lát az ember, mert amíg együtt voltunk, csak néztünk. Egymást néztük, óvtuk, vigyáztuk s ilyenformán alig került valami is a jegyzet- füzetbe. Lámcsak, mennyi mindent jegyeztem fel szólóban. A Ma­gyar Optikai Művek új és egyédülálló kristalloszkópját, amellyel a cukorgyártás igen kényes ellenőrzési folyamatát egyszerűsítik le, aztán az elektronikus, a nukleáris mé­rőműszereket; a legfiatalabb tudományág e rendkívül je­lentős segédeszközeit (s mind­ezt a Magyar Optikai Művek konstruálták), de ezeknél sem kisebb jelentőségű a magyar autó- és traktoripari kiállítás, ahol Járműfejlesztő Intézetünk nemzetközi viszonylatban is jelentős három új motortípust állított ki a „régiek” a D— 814-es nyolchengeres Diesel, az Ikarus és a szovjet rende­lésre kerülő speciális 55 típus­jelű autóbuszok mellett. Meg­csodálhattam a nagy teljesít­ményű 6 M—12 PH jelű füg­gőleges szovjet marógépet, a legújabb típusú szerszámgé­pet, és működés közben a len­gyel gyártmányú „Alfa” ipari televíziós készüléket, a kínai ipar automatikus szabályozó műszereit, a csehszlovák ro­bogókat, a WETTA mopede­ket, az NDK világhírű önmű­ködő „Prakti”-jait, filmfelvevő kameráit, á parfümös francia pavilon pikáns divatcikkeit, az NSZK precíziós gépeit, műsze­reit és az 1961-es vásár nngv szenzációját, a városligeti tó hajópavilónját táwezérlésű modelljeivel. Tehat neon is olyan rossz dolog „elveszni” a vásá­ron. Hát még a végén össze­találkozni a borkóstolónál és csak legyintemi, hogy „potom" 50 forintba kerül a tokaji li­terje. Szóval másként véleke­dik az ember a vásár elején és megint másként a végén. — ás — FIGYELEM! Gyermek, felnőtt vidáman szórakozhat a Balokányi kis vidámparkban. Óriás lánc­körhinta, céllövöldé, hala- | szat. Gyermekek öröme a lovaskörhinta. Jöjjön ön is gyermekével! 16399 Könyvankéf, irodalmi fejtörő, könyvből a falusi könyvnapokon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents