Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-26 / 122. szám

196L MÄ JUS 26. VAPÍÓ 3 Egymillió perc 1700 munkanap-felvételt készítettek a komlói széntrösztnél ^egyezer torintos keresetek Béta-aknán — Oiven kilogrammal nőtt a teljesítménymutató Egy kicsit szorongó érzéssel léptem át a Komlói Szénbá­nyászati Tröszt kapuját né­hány nappal ezelőtt. S kelle­mesen meglepődtem. Mogor­va, durcás emberek helyett előzékeny bányászok fogadtak és ahelyett, hogy harapófogó­val kellett volna kihúzni be­lőlük a szót, ők maguk kezd­tek hozzá a valóságos helyzet ismertetéséhez. A kerek asztalit hatan ültük körül és elsőnek Garamvölgyi Zoltán, a tröszt munkaügyi osztályának főelőadója szólalt meg. — A speciális munkakörül­mények és adottságok követ­keztében a tröszthöz tartozó Aéányaüzemeknél az összmun- Kásság mintegy 50 százalékát érinti közvetlenül az új nor­marendezés vagy ahogy mi ne­vezzük szakmány-felülvizs- gálat. Eddig 1700 munkanap­felvételt készítettünk a külön­böző munkahelyeken, ami kö­zel 1 millió percnek felel meg. A munkával természetesen még nem végeztünk, felada­tunk bőven akad e téren. Valahogy újszerűnek tűnt ez ♦a megfogalmazás: szak- mány-felüivizsgálat. Hogy ér­telmezik ezt a trösztnél? A kérdésre Virág János területi főmérnök adta meg a vá­laszt. — A szakmány nem más, mint az időmérések alapján megállapított, az egyes mun­kaelemekhez tartozó norma­percek, valamint ezek forintér­tékéből felépített komplexum, amelyben a teljes munkafolya­mat egysége: például 1 tonna szén vagy 1 folyóméter vágat és annak teljes forintértéke jut kifejezésre. Bukovecz Hajós, a trösztbi­zottság bér- és termelési fele­lőse pedig elmondotta, hogy az üzemeknél 1961. április 1-én kezdtek hozzá e nagyfontos­ságú feladat végrehajtásához, mégpedig úgy, hogy mindezt »egelőzte egy tájékoztató ér­tekezlet, amelyen az üzemek vezetői, főmérnökei, párt- és szakszervezeti megbízottal vet­tek részt, akik részletes út­mutatást kaptak a konkrét feladatok elvégzésére. Te­kintettel arra, hogy a norma­rendezés nem kampányfeladat az eddig elmondottakkal nem merült ki. Dekádonként figye­lik a termelékenység alakulá­sát, valamint a bérek változá­sát. A sokoldalú feladat elvég­zésében hathatós segítséget adtak és adnak az üzemeknél megválasztott üzemi tanácsok is. Bukovecz Lajos már említést tett a bérek alakulásáról, te­hát, most ez érdekelt konkre­tebben. Öaramvölgyi Zoltán az eddig elkészített statisztika alaoján a következő képet tár­ta fel. Mint ahogy az várható volt, 1961. áprilisában az egy főre eső átlagbérek tröszti szinten valamelyest csökkentek, de például Béta-aknánkon két százalékkal emelkedtek. Ad­dig, amíg ez az átmeneti idő­sszak tart, amíg teljesen fel nem tudjuk számolni az el­avult becsült, vagy statiszti­kai normákat, addig számol­nunk kell ezzel a viszonylagos csökkentéssel. De a Béta-aknai példa már igazolja az új nor- I. marendezés ésszerűségét és fontosságát. Célunk ugyanis nem a dolgozók megrövidíté­se, keresetük csökkentése, ha­nem éppen ellenkezőleg, a reális és igazságos bérezések megállapítása. Hogy mennyire helytálló, amit Garamvölgyi Zoltán el­mondott, beszélgetésünknél Papp Lajos, a Béta-aknai bá­nyaüzem harmadvezető vájára is igazolta. Elmondotta ugyanis, hogy náluk az új normarendezés óta 4000 forin­ton felül keresnek, amíg ko­rábban 3—3500 forintot sike­rült a borítékba juttatni. Virág főmérnök számada­tokkal igazolta a termelékeny­ség alakulását a normarende­zés előtt és után. Elmondotta, hogy például 1960-ban a telje­sítménymutató 699—727 kilo­gramm között Ingadozott, ugyanakkor 1961 első negyed­éve után már ez a szám 756— 771 kilogramm között mozog, természetesen tröszti szinten. Igaz ugyan, hogy ez az emel­kedés az új technológia beve­zetésével, illetőleg alkalmazá­sával is összefügg. Bachmann Mátyás, a tröszt főkönyvelője is érdekes adat­tal szolgált. Ö az önköltség alakulásáról tett említést. Sta­tisztikája szerint addig, amíg 1960 első negyedévében 76,11 forintot fizettek ki a szén ton­nájáért, addig 1961 áprilisá­ban már csak 73.90 forintot A Komlói Szénbányászati Tröszt legilletékesebb szakem­berei tehát kézzel fogható ta­núbizonyságát adták annak, hogy egyrészt nem féltek az újtól, nem volt tőlük idegen az új normarendezés, nem tar­tották ezt valami népszerűtlen feladatnak, hanem belátva en­nek döntő fontosságú jelentő­ségét, mindennapi életünkben, időben, közösen a dolgozókkal végrehajtották a legszüksége­sebb feladatokat, amelynek gyümölcseit — ha most még teljes egészében nem is — de hamarosan valamennyi kom­lód bányász és a népgazdaság is élvezni fogja. II közel ötórás tanácskozás után azzal a gondolattal hagy­tam magam mögött a Komlói Szénbányászati Tröszt épüle­tét, hogy a komlói bányászok példája követendő, sokat lehet tanulni az ő módszereikből... Laky Rudolf Távlati terv a kertészetek gépesítésére Tegnap délelőtt tartotta ren­des ülését a Szövetkezetek Baranya megyei Központjának Igazgatósága. A központ fel­ügyelete alá tartozó Mezőgaz­dasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat beszámo­lóját vitatták meg. Ennek so­rán az ország szövetkezeti szerved közül először hoztak határozatokat az öntözéses ter­melés távlati fejlesztéséről. A megyed tanács mezőgazdasági osztályával már előzőleg meg­állapodott a pécsi MEZÖSZÖV arra vonatkozólag, hogy a ter­melőszövetkezetek területi rendezésével együtt véglegesen Ifi alakítják a. zöldség- és gyü­mölcstermő tájegységeket. így a gépesítés irányának kiindu­lási alapot szabtak. Határozati javaslatot hoztak arról, hogy a kertészkedő ter­melőszövetkezeteknél állandó kertészeti brigádokat szervez­nek, ahol még ilyen brigádok nincsenek. Gépkezelőnek lehe­tőleg szakembert állítanak be. Az öntözőgépek felülvizsgála­ta alapján pótolják a cső- és egyéb alkatrészhiányokat. Fel­mérik a megyében lévő nagy­üzemi gyümölcsösök technikai felszerelésének hiányosságait, hogy azokat is pótolni tudják. Hamarosan átadják a Díryné utcát a torsa ómnak A Jó&ef Atnta és a Geister Eta utca burka atal is . tegjai itják „Már megint túrnak-fúr- nak!” — bosszankodott a pé­csi tüke, amikor a Déryné utcát elzáró sorompókat meg­látta. Bizony megint, ezúttal azonban amolyan „generál­javításnak” vetették alá az utca burkolatát. Az idestova egy hónapja tartó munka a közeljövőben befejeződik: a Déryné utcát hamarosan átadják a forga­lomnak. A munka azonban nem áll meg, a „generáljaví­tás” ugyanis az Ágoston tér­től a Szent István tér, Sallai utca torkolatáig terjed, bele­értve a dzsámi háta mögötti részt és a Janus Pannonius utcát is. Ezt a szakaszt ún. topeka-burkolattal, magya­rosabban hengerelt aszfalttal látják el, ezért a lovaskocsi­kat az út átadásától számítva legalább másfél hónapra el­tiltják az útszakasz használa­tától, mert a patkószegek megrongálnák az utat. Az ú‘ burkolatát a gumiabroncsos járművek teszik majd ke ménnyé és fényessé. A jelzett szakasz javításit hárommillió forintba kerül a Budapesti Aszfaltútépít " Vállalat végzi a munkát. A hengerelt aszfaltos útépítés gyorsabb és korszerűbb a ré­gi ún. „főzéses” eljárásnál. A, Déryné utcával egyidő- ben dolgoztak a Geisler Eta utca burkolatán is. Ennek javítását is hamarosan befe­jezik, s még a nyáron szeret­nék elkezdeni a már lerom­lott állapotban levő s nagy forgalmú József Attila utca burkolatának javítását is. Előreláthatóan egész hosszá­ban, tehát a Szabadság úttól a Megyeri útig megjavítják, és ugyancsak hengerelt asz­falttal látják el. Budanesten tartják a szocia ista országok égézségüry minisz erei ek konferenc át A szocialista országok egész ségügyi miniszterei immár ha­todik éve rendszeresen ösz- szeümek, megvitatják az egészségügy egy-egy a.apve- tően fontos problémáját és közös rányel veket i’ /.nak ki a kérdés mego' lé-ára, amelyeket azután az egyes országok sajátos viszonyainak •megfe'elően alka’maznak A konferencia székbe'ye minden évben más orszá: fő­városa. Az idei. 6. konferen­ciát június 5—7-én Budapes­ten tartják a Magyar Tudo­mányos Akadémián. A konferencia zárójegyző­könyvét és az elfogadott irány elveket tartalmazó határoza- tpt június 14-én írják alá a miniszterek. Ugyanakkor alá­írják az egyes országok kö­zötti egészségügyi együttmű­ködési egyezmények alapján készített jövő évi munkater­veket is. A leningrádi egyetemtől a PJcsi Hőerlmíig A Kj^Z kongresszusán is­merkedtem meg közelebbről Tóth Istvánnal, a pécsi új hő­erőmű fiatal mérnökével. Es­ténként a Margitszigeti Nagy­szálló halijában beszélgettünk, s a kellemesen eltöltött órák, élete sok érdekes eseményé­nek megismerésére adtak le­hetőséget. Amikor a székesfehérvári középiskolában Tóth Pistától megkérdezték, hogy szívesen tanulma-e tovább a Szovjet­unióban egy főiskolán, bizony meglepődött. A külföldi tanu­lás lehetősége minden fiatalt magával ragad, hogyne von­zotta volna hát éppen öt ez a lehetőség. A leningrádi Gazdasági Mér nöki Egyetem energetikai fa­kultásán kezdte meg tanul­mányait. Az első nehézségekre visszaemlékezve, felidéződnek A szakma mestere Két fürge kéz az egész em­ber. Ahogy a tárgyakat meg­érinti, azok életre kelnek. A nyírfaseprű falhoz koppan, s a villa vibráló fogai között zi­zegve hull szét a szalma. S mikor így neki-nékilendül, há­tán patakban folyik végig a víz, átitatja az ingét, a kék overált. A kerékképű Jóáka rosszalló­an csóválja a fejét. — Mi az ördögnek ez Jani bácsi? Nem ér rá ez még? — Na csak igyerünk, gye­rünk fiam! Ha elvégezzük ma, nem kell holnap. De Jóska is meg a többiek is tudják, hogy holnap is kell, meg mindig. Jani bácsi tem­pója enyhén szólva szédületes. Dörmögnek egy kicsit, de nem haragszanak. Elvégre Jani bá­csi már közel jár a hatvanhoz, s tudják, nélküle semmi sem menne úgy a telepen, öt éves korában kezdte a szakmát s ez már egymagában is tiszte­letet érdemel. Nemsokkal azután, hogy Be- rcmenden a tsz megalakult — vagy hét esztendeje — egyszer az állatorvos kereken * kijelen­tette: „Ez nem sertésól, hanem hullaház, itt minden malac el fog pusztulni“. Jani bácsi ak­kor maga köré gyűjtötte őket és közölte az ő véleményét. Másnap aztán trágyával, szal­mabálával torlaszolták el az ajtókat, ablakaikat, s a tél kint szorult, a malacok meg szépen fejlődtek, egy sem hullott el. Abban az időben sűrűn hív­ták vissza az állami gazdaság­hoz. Ott is hiányzott a jó ser­tésgondozó, és Viszmeg János­nak 30 éves gyakorlata volt. Keréken harminc esztendeje kezdte a pécsi káptalan mo­hácsszigeti birtokán mint el­lető kanász. A nagyapja cselédkanász volt, ő meg árva és iskola he­lyett az öregnek segített. Ké­sőbb az uradalomhoz szegődött mert unta a karikás ostort, meg az örökös kihajtást, be­hajtást. A birtokon igazi ser­téstelep volt, szakszerűen te­nyésztették a sertéséket. Rövi­desen ellető kanász lett és az is maradt harminc esztendeig. A bér kevés volt, a munka sok, de ő nagyon szerette az álla­tokat is, az évek során meg­tanulta nyelvüket, törvényei­ket. Ez az ősz hajú, szikár tem­peramentumos ember annyi gyengédséggel közeledik az ál­lathoz, hogy ritkaság. A telep hatvan kocáját névszerint is­meri, jó és rossz tulajdonsá­gaikat, szokásaikat. A Kese nevű berkshirei ko­ca most mutatványszámba megy a telepen. A Kese mala­cai halva születtek, csak ket­tő maradt belőlük. Jani bácsi tudta, hogy a Kese jó nevelő, sok és zsíros teje van. Még az agronómus is meglepődött és nem akart hinni a szemének, mikor másnap a Kese alatt 10 kismalacot látott. Volt ott fe­kete, fehér, meg tarka malac. Jani bácsi dajkát csinált a Keséből, mindegyik kocától el­lopott egy felesleges malacot és oda rakta a Kese alá. De előbb jól bekente őket petró­leummal, hogy a koca ne tud­ja meg, melyik az ó malaca és melyik az idegen. A malacok most egy hónaposak és olyan egyformán szépek, mintha édes testvérek volnának. A dajkaságba adásnak Jani bácsi a mestere. Csak ránéz egy kocára és kijelenti, „En­nek gyenge a fája, nem bír el 10 malacot“ s akkor hármat átrak egy másik alá, amelyik jó tejelő, erősebb. Apró kis tit­kait, megfigyeléseit elmondja a többi gondozónak is. Az ő szakmáját nem tanítják isko­lában. itt hosszúak az ivasévek és megőszül a segéd, mire mes­ter lesz belőle. Mert, hogy Viszmeg János mestere a szak­májának, azt mindenki étíz­meri. És kevés az ilyen mes­ter. Viszmeg bácsi most sertés­gondozó a megye egyik legjobb tsz sertéstelepén. Párosít, ke­resztezéseket végez, sok-sok sertéshúst termel évente az or­szágnak. És havonta kétezer forintot keres. Jani bácsi na­gyon elégedett, csak 'azt saj­nálja, hogy utánpótlás alig van. Nincs, akit megtaníthat­na egy szép mesterségre. Mert hogy szép, azt csak az tudja meg, aki már megpróbálta. ■— Rné — az egyetemi előkészítő év dol­gozatainak rossz jegyei, az orosz nyelv megtanulásán a k keservei. Az első évben bi zony sokat éjszakázott, de on álltak mellette a szovjet diák társak, akik segítették, biztat­ták. Az öt év szorgalmas tanu­lása, a leningrádi erőművek­nél végzett gyakorlati munka, végülis meghozta eredményeit. Mindvégig kitűnőre tette le vizsgáit. 1956. decemberében, amikor idehaza még nehéz körülmények voltak,, a Szov- • jetunióbam működő magyar pártszervezet felvette az MSZ­MP tagjai sorába. Három évvel ezelőtt, szov­jet diplomával a kezében, a szovjet erőművekben szerzett tapasztalatokkal gazdagodva, Tóth István, az egykori Zichy uradalomban dolgozó kőműves fia, mint ifjú mérnök került Pécsre. Telve tervekkel, tenni akarással. Az épülés alatt álló új hőerőműhöz helyezték, ahol minden és mindenki fiatal, ahol úgy érezhette készlettől fogva, hogy megvalósíthatja elképzeléseit. Munkája, életkörülményei kielégítik. Néha úgy érzi, hogy többet is kapott, kedvezőbbek a lehetőségei, mint ahogyan eddig kiérdemelte. Az erőműben kezdet­től fogva bíztak tehetségében, képességeiben. — Komoly megbízatásokat kaptam. Soha nem éreztem a mellőzött, a félreállított fiatal műszaki csalódásait, egyre több alkalmam nyílt a szak­mai tapasztalatok gyűjtésére, képességeim, kibontakoztatásá­ra — emlékezik vissza. Gurutó bolt Baranyában A sarkon üldögélő fejkendős néni az$ hitte, cirkuszosok. De a kisgyerek, ott a kapuban, szakértő hangon kiáltott fel: — Reklámautó! — aztán beszaladt a házba, hogy hívja az apját. De mire visszajöttek, hűlt helye volt már a gépkocsinak. Ha­nem helyette való­ságos könyvesbolt állt a, szenüászlói utcán. — Egy perc alatt állítottuk fel, mert könnyen összecsuk­ható asztalunk van, csak a könyveket kell kirakni. — mondja Merész Emil, a szövetkezeti központ eladója. — A SZÖVOSZ ve­gyesiparcikk főosz­tálya vette a gépko­csit és először Ba­ranyába küldte. Má jus 8-a óta járja a kocsi a megyét és itt lesz egészein a könyvhét legutolsó napjáig. Naponta két községet láto­gat meg. így itt-tar­tózkodása idején öt­venöt faluba megy el. De ellátogat ti­zennégy vásárba is. Amint megérkezik, gyorsan felállítják az asztalt és rárak­ják a könyveket. Ha a guruló köny­vesbolt beválik, ak­kor ' még kilenc gépkocsit vesz a SZÖVOSZ. Minden második hónapban eljut tehát egy gu­ruló bolt minden megyébe. A bara­nyai árusítás terve egyébként százhar­mincezer forint, s úgy látszik, köny- lyen meglesz ez az Összeg. Van olyan falu. ahol fél nap alatt ezerszáz forintot árult Amint megjele­nünk, pillanatok alatt körülvesznek bennünket a vevők. Ha pedig valaki részletre akar ven­ni, úgy is kaphat, akkor csekket állí­tunk Id. Igaz ugyan, hogy min­den faluban van már a Földműves- szövetkezetek járá­si Központjának könyvbizományosa, mégis nagy a vá­sárlóközönségünk, mert nagy készle­tet hozunk magunk kai. — Közületék vá­sárolhatnak-e a gu­ruló könyvesbolt­tól? — kérdezzük. — Természetesen. Azt szeretnénk, ha a termelőszövetke­zetek minél több megrendelést adná­nak nekünk. Hi­szen nálunk olyan könyveket is vásá­rolhatnak. tmelyek a városi boltokból már régen kifogy­tak. Ftldav Csoportvezető mérnök lett az üzemviteli osztályon. Főleg az új erőmű gazdaságosságá­nak biztosításával foglalkozik. Munkájával elégedettek. Ezt bizonyítja az is, hogy az el­múlt évben ismételten kiküld­ték egy tanulmányútra a Szov jetunióba, ahol a túlad energia rendszerhez tartozó sztalino- gorszki erőmű munkáját tanul mányozhatta elsősorban a gaz­daságosság szempontjából. Az erőmű egyik pártalap- szervezetének titkára, de az ifjúsági mozgalommal sem szakadtak meg a kapcsolatai; A KISZ kongresszusa előtt a megyei végrehajtó bizottság tagjává választották, ahol az­óta is elsőrendű megbízatása a KISZ megyei védnökség vál­lalásainak összefogása és irá­nyítása. Kezdeményezésére most alakul az erőműnél egy fiatal mérnökökből és techni- ku&koból álló KISZ-brigád. Az elvállalt feladatok sok ide­jét, gondolatát lekötik. , Bi­zony gyakran előadódik, hogy nehezen tudja beosztani mun­káját. Az egyre fejlődő erőmű ál­landóan újabb technikai prob­lémák elé állítja. Úgy érzi, hogy sok mindent kell még megtanulnia. — Terveim között szerepel, hogy a műszaki egyetem gé­pészmérnöki karának hőerő­gépész tagozatán folytatom a tanulmányaimat. Még egy diplomát akarok szerezni. Az erőmű új lakóházainak egyikében szépen berendezett lakása az otthon melegé* su­gározza. Tóth István mérnök világoskék Wartburgja gyak­ran kanyarog a Mecsek szer­pentin útjain a kilátó felé. Ilyennek ismeríem meg őt mindazok segítségével, akik a munkában, társad'1’"1’ tevékenységben kaöcso’ = *iv kerültek vele. Ö az új szocia­lista értelmiségünk egyik meg­becsült képviselője. * (Mitzkí) Gyilmníc"‘erineP ügyelni! Cseresznyét, epret s min­dén gyümölcsöt vásárol a Pécsi Földművesszövetke­zet szombat, vasárnap ki­vételével mindennap 7 érától 11 óráig az alábbi átvevőbelyeken: PÉCS5. IPAR TJ. 6. sz. TIBORC UTCAI KISVAM, Pompár-féle háznál. 273

Next

/
Thumbnails
Contents