Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-18 / 90. szám

1961. Április is. V A r L 0 » A A múlt hét statisztikájában ismét több súlyos baleset sze­repel. Tizedikén, hétfőn Old községből szállították kórház­ba Horvath Istvánt. Horváth Old főutcájába figyelmetlenül hajtott ki kerékpárral s nem vette észre, hogy egy teherautó közeledik. Lanner József a te­hergépkocsi vezetője szabályo­san haladt az úton. A kerék­páros a teherkocsi oldalának hajtott és súlyos sérülést szen­vedett. A balesetért cs®pán Horváth István a felelős. Ugyancsak hétfőn történt, hogy László István dömper­vezető Pécs felé jövet neki­hajtott egyik híd szélének. A gondatlanság miatt szerencsé­re személyi sérülés nem tör­tént. A dömper azonban az árokba fordult és megrongá­lódott. László István ellen a2 eljárást megindították. Csütörtökön reggel nyolc óra után Pécsett a Rákóczi úton okozott közúti balesetet Csupics István. Csupics sze­mélygépkocsival megállás nél­7000 M kendert veinek a megyében Az idén több mint 80 ter­melőszövetkezet összesen 7000 holdon vet kendert. Az idén már sűrű soros vetőgéppel ve­tettek, mert így kedvezőbb a mag eloszlása a tény ész terüle­ten és kevesebb az úgyneve­zett aljkender. Könnyebb lesz a kender lear&túsa is, mivel a napokban megérkezett a gépállomásokra a régóta várt 20 szovjet gyártmányú ZSK kendervágógép. A mohácsi Új Barázda Tsz 200 hold, a siklósnagyfalusi Jóbarát Tsz 120 hold, a duna­iéival és homorúd! Kossuth Tsz-ek 100—100 hold kendert vetnek. A csekély munkaigé­nyes kender termesztése kifi* zetődő, hiszen egy mázsa első osztályú kender 150 forintért értékesíthető. Közepes termést számítva 200 holdról közel egymillió forint jövedelmet várnak a mohácsi tsz tagjai. kül hajtott ki a Rákóczi útra a Hal térről. A közeledő pót­kocsis autóbusz vezetője* — hogy az összeütközést elkerül­je — hirtelen fékezett. Az autóbuszt sikerült Is 10 m-rei a gépkocsi előtt megállítania, azonban a busz utasai a hirte­len fékezéstől egymásra estek. Az utasok közül kettőt súlyos sérüléssel kellett kórházba szál lítani, egy utas pedig köny- nyebben sérült meg. A bal­esetért Csupics István a fele­lős. akinek vezetői igazolvá­nyát ' elvették és ellene az el­járást is megindították. A harmadik súlyos sérült egy kisgyermek volt ‘csütörtö­kön. Lőrincz György 8 éves drávafokl fiú figyelmetlenül szaladt át az úttesten és az ar­ra haladó személyautó alá ke­rült. • Szombaton ismét súlyos bal­esethez hívták a mentőket. — Tóth Nándor a 21. AKÖV gép­kocsivezetője Daimdolban ki­szállt a teherautóból. A gép­kocsinak a kézifékjét behúzta és mert az autó 10 százalékos lejtőn állt, még követ Is tett a kerék alá. A ház lakói, amely előtt megállt, figyelmez­tették kiszállás után a gép­kocsivezetőt, hogy elindul az autó. Tóth ekkor a kocsi után szaladt és felugrott a baloldali lépcsőre. A nyitott ablakon be­nyúlva a teherautót a partol­dalnak kormányozta. A kocsi a partnak Ütődve féloldalra dőlt és maga alá temette a gépkocsivezetőt. Tóth Nándort súlyos sérüléssel szállították kórházba. • Vasárnap egy baleset tör­tént. Abaltgeten Horesny János motorkerékpárjával elütötte Molnár Katalin 7 éves kis­lányt. A kislány a motor előtt akart átszaladni az úton. A motoros már nem tudott meg­állni. Szerencsére a kislány nem sérült még súlyosan. I Ifjúsági találkozót I rendeztek április 16-án a »ósdi I járásban Mecsekrákos, Mecsek- ; szakái, Orfű és Bános községek fiataljai a komlód Béta-akna KISZ-szervezetével közösen. A találkozó keretében ifjúsági nagygyűlést, labdarúgó-mérkő­zést, kultúrműsort és bált tar­tottak. Sztálinvárosi öntök ajándéka Gagarin őrnagynak A sztálinvárosi öntöde dol­gozói bronzba öntött kis „öntő” szoborral kedveskednek Gaga­rin őrnagyinak. Az ajándékot rövidesen elküldik a világűr első utasának. Hatszázezer napos­csibe kelt ki A Baranya megyei Keltető Vállalat dolgozói elérték 1961- ben a hat&zázearedik naposcsi­be kikeltetését. Megkezdték a pulykatojások keltetését is és a gépekben lévő 3000 darab to­jásból 4 hét múlva 2500 da­rab kiispulykát adnak át a me­gye termelőszövetkezetei ré­szére. A vállalatnál jó ütem­ben halad a libakeltetés is, például a révfalui Dráva völ­gye Termelőszövetkezet saját tenyésztésű liba tojásaiból 450 darab van a keltetőgépben. Äs utolsó szó fogón A bíróság április 25-én hirdet ítéletet a ,,milliomos illetékesek“ ügyében Befejezéshez közeledik a nagy érdeklődéssel kísért „mil­liomos Illetékesek” bűnpere. A több mint egymillió forint elsikkasztásáért felelősségre vont vádlottak tegnap délelőtt az utolsó szó jogán mondták el védekezésüket. Az érdeklődőktől zsúfolásig telit tárgyalóteremben elsőként Szabó Ferenc első­rendű vádlott — akire az ügyész halálbüntetés kisza­bását indítványozta — állt a bíróság elé. A közönség nagy csendben hallgatta halk szavait. — ... Tettemet megbántam. A bűn elkövetéséhez részben hozzásegítettek társaim is. Ké­rem, a bíróság vegye figyelem­be, hogy a különböző össze­gek nekem való átadására sen­kit nem kényszeríitettem. Az alkalom tett engem bűnössé ... Ezt a bűnszövetkezetet nem én alakítottam... én csak egy beosztott tisztviselő voltam... A hivatal vezetője — bár jó­val idősebb volt — mégsem figyelmeztetett időben ... Szabó ezután arra hivatko­zott, hogy ha a rendőrség elő­ször nem őt tartóztatta volna le, akkor nem ő lenne az első­rendű vádlott. Bűnét azzal igyekezett enyhíteni, hogy „embereknek rosszait nem csi­náltam ...” A társadalmi tu­lajdonit sikkasztotta el! S a társadalom vajon nem az emberek közössége? Védeke­zése nagyon logikátlan. Pajor Gyula ötödrcndű vád­lott: — Harmincöt éven keresztül becsületesen dolgoztam... a köz javára ... Most eltéve- lyedtem s ez bűn volt részem­ről... Valóban készítettem szerződéseket Is, ezekért ho­noráriumot kaptam kérés nél­kül. Szabó arra hivatkozott, hogy a hivatal vezetője miért nem figyelmeztette Időben? Szabó nem az az ember volt, akit irányítani lehetett... Elmondott Pajor egy esetet, amikor egy ingatlan adás-vétel esetében 9 ezer forint illeté­ket fizettek be, de később a vétel valahogy tárgytalanná vált. Szabó azt mondta, hogy ezt az összeget el lehetne ten­ni. Ebbe azonban ő nem egye­zett bele. — ... Szabó minden kraj­cárért harcba ment... Én so­ha nem követtem volna el bűncselekményt, ha Szabó nem ott dolgozik ... Tettemet nagyon szégyellem... s az én# bűnöm —- sajnos — családom­ra is kihatással lesz... fiam nem tudja műegyetemi tanul­mányait befejezni, mert nem tudom anyagilag támogatni... Kérem a tisztelt megyebírósá­got. olyan ítéletet hozzon, hogy a társadalomba vissza­térve bebizonyíthassam tettem megbánását.., Utolsó szavai elcsuklanak, zsebkendőjével szemét töröl- getve, lassan leül. Simsa Katalin hatodrendű vádlott kap ezután szót. Mondatai halkak, korántsem olyan élesek, mint a tárgya­lás során. *— a védelmemben előad­tam, hogy kifejezetten a zug- irászatban érzem magam bű­nösnek. Vegyék figyelembe — kényszerítő körülményeimet (?) Az elmúlt 6 hónap elegen­dő megpróbáltatás volt szá­momra, hogy többé törvénybe ütköző dolgokat ne kövessek el... Szeretnék a társadalom­nak hasznos tagja lenni... Kérem szociális helyzetemre való tekintettel méltányos Íté­letet hozni... A bűnper tárgyalása ezzel befejeződött. A bíró bejelentette, hogy az ügyben a megyei bíróság áp­rilis 28-én hirdet ítéletet, majd a tárgyalást ezután felfüggesz­tette. Garay Ferenc —— ■ —— «fc Május elsejére késsülnek A sellyei vasutasok május elseje tiszteletére ünnepi mű­szakot tartanak április hónap­ban. A vasutas pártszervezet ki­dolgozta az ünnepi műszak tervét és azt ismertette a kom­munistákkal, majd a pártonkí- vüllekkel. Az ünnepi műszak keretében tovább folyik a három pályafenntartási brigád versenye a szocialista brigád címért. A forgalomnál dolgo­zó vasutasok páros versenybe léptek egymással a vonatok menetrendszerű indításáért, a kocsitartózkodási idő csökken­téséért, az áruk gyors be- és kirakáséért, az állomás és kör­nyéke csinosításéért, az utasok kulturált utazásinak biztosí­tása érdekében. Hegyiszentmártonban is nagy ünnep lesz ebben az évben május elseje. Ebben a község­ben minden évben különös gonddal ünnepük a munkés- osztélv és az összes dolgozók nemzetközi összefogásának ün­nepét, Úgy szeretnék — és úgv is dolgoznak —, hogy elkészüljön addig a kultúrház és május el­sején felavathassák. Az avató­ünnepélyre a KlSZ-szervezet színvonalas műsorral készül. A hegyszentmártoni kultúr­ház átalakítása nyolcvanezer forintba kerül. Ha elkészül, nagyobb rendezvények meg­tartására is alkalmas lesz. mert 96 négyzetméteres terme lesz. beépített színpaddal. — ... azt kívánom még el­mondani. hogy hibámat jóvá akarom tenni s meg akarom mutatni: hasznos tagja tudok lenni ennek a társadalomnak. Még sok minden lenne, de nem vagyok szónok ... Szabó után a bíró Schmidt Lászlónak, a másodrendű vádlottnak adta meg a szót. Schmidt — aki az egész tár­gyalás folyamán — a nem tel­jesen normális ember be­nyomásét keltette, a bíró sza­vára felállt, szemüvege mögül laposakat pislogva szótlanul néz a bíróra. Bíró: Tessék, van valami mondanivalója? Schmidt csak áll, aztán né­hány értelmetlen szót motyog. Halkan, nem is érteni. A bíró vár egy Ideig, de hiába, Schmidt görnyedt háttal, le­hajtott fejjel csak áll — szót­lanul. Nincs mondanivalója. Horváth János harmadrendű vádlott: — Nagyon megbántam bű­nömet ... tisztában vagyok az­zal, amit elkövettem. Megem­lítem, hogy Szabó nem olyan arányban osztozott velem, ahogy ő azt elmondotta. Na­gyon megbántam már... Le­gyen szabad megjegyeznem, hogy nem költöttem el a nők­re annyit, amennyi terhemre van írva ezzel kapcsolatban... A pénz 70—80 százalékát to­tóra és lottóra költöttem s csak a fentmaradó részt szó- -akoztam el Budapesten.... Berta József negyedrendű vádlott: — Az ellenforradalmi ese­mények sodortak az INKÖ2- höz. amikor a begyűjtés — ahol dolgoztam — megszűnt. Az elkövetett bűncselekmény kiindulópontja nem én vol­tam. Bűnömet meggondolat­lanságból követtem el. Ezután elmondja, hogy már 1958-ban véget akart vetni a bűnsorozatnak s hivatkozásul megemlítette, hogy míg 1957- ben 9, 1958-ban pedig 60 al­kalommal vett részt a sikkasz­tásban, addig 1959-ben már csak 25 alkalommal, 1960-ban pedig csak 6 esetben volt bűn­—- Minden tétel Szabótól indult ki... Szeretném, ha a bíróság olyan ítéletet hozna, hogy bebizonyíthatnám: van helyem ebben a társadalom­ban. Ezerkilencszázötven június tlzennegyedlke. Argentína vatikáni konzu­látusára látogató érkezik. Ma­gas, sovány ember, orrén sza­rukeretes szemüveg. Beutazási vízumot kér Argentínába. A konzulátusi tisztviselő az útlevelébe ragasztott fény­képre. majd az előtte álló em­berre néz s megkérdi; 1,— A neve? — Ricardo Klemmt.: < — Azonnal elintézem. Egy órával később Ricardo Klement útlevelében ott dísze­leg az argentínai vízum. Kle­ment életében először utazik, a dél-amerikai országba. De Jegyzetfüzetében és emlékeze­tében jó néhány címet őriz ahová bizton fordulhat: sok is­merőse él Argentínában. SS- beli kollégái mellett Ante Pa- vellcsra is számít: a horvátor­szági Quisling hír szerint nagy szerűen él a pampák országá­ban. Néhány nap múlva Ricardo Klement a Giovanna C. fedél­zetén hajózik az argentin par­tok felé. Kabinjában hosszú ideig nézegeti magét a tükör­ben. Elégedett képmásával. A plasztikai műtét nem megve­tendő találmány. Az ember egész másképpen fest utána, bár sajnos nem váük fel i 5- merhetetlenné. Csak ez a két haszontalan elálló fül ne len­ne. már az osztálytársai is ki­nevették érte az iskolában, az alárendeltjei meg egyszerűen fülesnek titulálták. Annyi baj legyen, gondolta Ricardo Kle­ment, az első években majd visszavonultam élek. aztán meg látjuk . ; ; Az elálló fülű ember a hát­só fedélzet mellvédjéhez tá­maszkodik, nézi a tengert, a hajócsavar szántotta fehérlő barázdát: A hajó mögött mint­ha zubogva forma a víz. A szárazföld már rég lebukott a látóhatár alá, az est nedves, hűvös lehelete megborzong al­ja az embert, kénytelen össze­húzni magén a kabátot. Ricardo Klement orrán még mindig ott komolykodik a sza­rukeretes zöld pápaszem: mint ha védőpajzs lenne amely megóv a kiváncsi tekintetek­től. Igaz, eltelt már öt év a háború vége óta de az ördög nem alszik. Akinek vaj van a fején, vigyázzon magára! Őt hosszú év, öt iszonyú év, minden pillanata csupa féle­lem. bizonytalanság, rettegés, csali itt-ott csillant fel egy kis reménység. 1. Őt sovány esztendő! Öt kö­vérnek kellene következnie rá, aztán elhozhatja magához az asszonyt, meg a gyerekeket: a fiúk már biztosan felnőttek, szegény Veronika nem is sejti, hol a férje. De jobb így. a biztonság mindenekfelétt. Elmúlt az öt sovány eszten­dő, de tapaszta latokban kö­vér volt mindegyik. Hej ha az ember még ervszer kezébe ka­parinthatna olyan tökéletesen felépített gépezetet, amilyen az SS volt! Most már sokkal könnyebb lenne likvidálni az értéktelen fajtákat. Ami Auschwitzban történt, kontár­munka volt. A gázkamrák még megjárták, nagy volt a kapacitásuk, de a krematóriu­mok fékezték a munkát, a zsi­dókat el kellett égetni. Vala­mire való munka csak futó­szalagon történhetik. mint mondjuk a kenyérgyárakban, az egyik végén mozgólépcső szállítja egyenként az alsóbb­rendű fajokhoz tartozó embere két, a gyár másik végén zsá­kokba töltik a kihűlt hamut, műtrágya lesz belőle, vagon­számra szállítják az ukrajnai német nagybirtokosok földjei­re. Hej. fia még egyszer vissza­térne. ami elmúlt. s. Még egyszer, uram isten, még egy­szer ladj hatalmat, s aztán vess akár a legmélyebb poklok fe­nekére, csak még egyszer el­kezdhessem, nagyságos úristen. Az öt esztendő szenvedései, lappangó vad rettegések kín­jai megsokszorozták gyűlöle­tét. Arinak idején kevesen hittek jobban a német fegy­verek győzelmében, mint ez az elállófülű ember. Csak Kalten- brunner nyitotta fel a szemét, amikor 1945. május 5-én talál­koztak az ausztriai Alt-Aussee- ban. Esteledett már. amikor Bu­dapest. felől egy gépesített me- netoSzlop érkezett Alt-Aus- seeba: Adolf Eichmann Ober­sturmbannführer törzskara, aki akkor a Harmadik Biroda­lom álilambíztonsáai főhatósá­gának, a B—4 osztálynak a ve­zetője volt. Eichmann előző­leg Budapesten intézte a zsi­dók likvidálását, mégpedig a helyszínen, mivel az oswieci- mi krematóriumok már nem működtek. Eredetileg arra szá­mított. hosv visszatér Berlin­be. A hadi helyzet azonban bo­nyolódott. az oroszok minden felől előrenyomul tak. ezért úgy döntött, hogy követi Kal- tenbrunnert Ausztriába. A Gestapo két fő vérebe kö­zét szorított. Eichmann ma­gasba lendítette karját: — Heil Hitler! —• Hagyja abba, bájtén*, vé­ge a komédiának! Eichmann hitetlen szemmel meredt főnökére. — Ahogy mondtam, úgy van. a háborút elvesztettük. — De mégis;. s — Hagyjuk a felesleges be­szédet! Inkább arra figyeljen, mit parancsolok! —* Kalten- brunner jéghideg tekintetét alantasa szemébe fúrta. Igyekezzék minél előbb eltűn­ni, persze n$m ebben az uni­formisban. A Gestapo főnöke arra gon­dolt. Eichmann nem éppen a legalkalmasabb személy, aki nek társaságában mutatkoz­hatnék, vagy elfogathatná ma­gát. — Tűnjön él! — ismételte ridegen, s anélkül, hogy kezet nyújtott volna, mozdulatlanul várt. míg Eichmann sarkon fordul és becsapja maga mö­gött a szűk udvar kapuját. Eichmann Obersturmbann­führer összehívta törzskarának 22 tisztjét, és megmondta ne­kik. hogy itt a vég. Legalább is egyelőre. De még nem veszett el minden, az oroszok való­színűleg összerúgják a patkót az amerikaiakkal, most a leg­fontosabb teendő: elbújni va­lahol és várni az adódó alka­lomra. — Uraim, gyerünk! Elindultak. De nem sokáig mentek együtt. Eichmann tiszt jei úgy vélték, ha elfogják őket. jobb lesz, ha nincs köz­tük az Obersturmbannführer Kijelentették tehát Eichman- nak, hogy hagyja őket béké­ben és menjen egyedül, ahova kedve tartja. Eichmann fogát csikorgatta dühében, de belátta, nem te­het mást. Nekivágott az erdő­nek. A bokrok között egy el­esett repülőtizedés holttestét pillantotta meg. Lehúzta róla az egyenruhát, átöltözködött; Saját uniformisát valamennyi iratával együtt elégette aztán a tűzön megmelegített égy húskonzervet, megvacsorázótt. Kevéssel utóbb csodával hatá­ros módon találkozott egykori szárnysegédével, Janisé h-sál, az egyetlen emberrel, aki híve maradt. Együtt lépték át Ausztria határát Nyugat-Ne­me törsz ág felé. Ulmba akartak eljutni. Útközben azonban be­lebotlottak egv amerikai kato­nai egységbe. Az amerikaiak nem sokat faggatták őket. ki­félék, mifélék, tele voltak az országutak német katonákkal, eszük ágába se jutott, hogv az ulmi fogolytáborba olyan em­bert visznek, aki után lázasan nyomoznak a szövetségesek hírszerzői. A fogolytáborban nem is volt olyan rossz az élet. Senki sem törődött Adolf Barth repülő- tizedessel. A koszt is tűrhető volt. persze nem olyan, mint a berlini Adlon szállóban, de mindenesetre jobb. mint a né­met civilek agyonrációzott ét­lapja. Következik: A FASISZTÁK MINDENFELÉ SEGITÖKEZET NYÚJTANAK t Buenos Airesbe megy a hajó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents