Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
\ NAPLÓ 1961. Április i6. 3 cÁ (fialai péeji írók qondjai EGY IRODALOM életrevalóságát, erejét, azt hiszem, az bizonyítja leginkább, hogy válságok és „vérveszteségek” után is meg tud újulni. Úgy látszik, nemcsak nemzeti méretekben, mondjuk: a magyar irodalom történetében — volt ez így, de egy tájegység, egy város irodalmi-szellemi életében is mint ha így lenne. Nem vagyunk híve az irodalom fő áramlatán belül semmiféle földrajzi, topográfiai vizsgálatinak, bennünket közelebbről most mégis az érdekel: mutat-e valami sexkenést, megújulást a mad pécsibaranyai irodalom, vannak-e új tehetségek, milyen gondok- problémák foglalkoztatj ák fiatal íróinkat? A mát közvetflenül megelőző időben kétszer is jelentős irodalmi élet alakult ki a városiban. A 30-as években és a 40- es évek elején a Janus Pannonius Társaság és a Sorsunk című folyóirat gyűjtötte táborba Dól-Dunántúl íróit. Erre az időre esik Sásdi Sándortól Weöres Sándorig és Kolozsvári Grandpierre Emiltől Kodo- lányi Jánosig egy sor ma már országos neveikként számitó — író pécsi szereplése, első megjelenése, pályakezdése. A háború után történt „kirajzásuk”, Pécsről való távozásuk után a Dunántúl című folyóirat és az újjáalakult írószövetség helyi csoportja jelentette azt a serkentő erőt, amely ismét jelentős és virágzó irodalmi életet teremtett Baranyában. A Dunántúl folyóirat irodalma köre Pécsre vonzott néhány ígéretes tehetségű írót (Pákólitz Istvánt, Pál Józsefet), másokat a teljes ismeretlenségből emelt ki és fedezett föl (Orsi Ferencet, Kalász Mártont). Az 1956 körűid eseményeik megbontották ennek az irodalomnak egészséges fejlődését. Ugyanakkor néhány jelentős író (mint a költő Kalász Márton és Szántó Tibor) Pécsről való távozása csak szélesítette az irodalmi élet fejlődésében bekövetkezett vákuumot. Hosszú éveknek kellett eltelni, hogy ismét számba vehessük a pécsi irodalmi élet gondjait, problémáit és eredményeit. Mert ez a számbavétel, azt hiszem, ma már nem eredménytelen. Az elmúlt négy-öt év alatt ismét felnövekedett egy I mohácsi múzeum gyarapodása Munkásmozgalmi történet szempontjából roppant érdekes adatokhoz és tárgyakhoz jutott a mohácsi múzeum. — Ugyanis tengeren túlról, Argentínából, megérkezett Tpukli János hagyatéka, ö Mohács város neves szülötte. A hagyatéki tárgyakból láthatjuk, hogy a műlakatossagnak valóságos művésze volt. Ezt bizonyítja 68 darab kézi munkája. A fém úgy alakult kezei között, mint más kezében a selyemszalag, a rózsaszirmokat Iv'elet-finoman kialakította, áornborművéket, sőt arcké- vz'et kikalapált. Az érkezett fényképek tömege mutatja, ■ gy amerikai hazáját micsoda remek művekkel gazdagította. — Irodalmi munkásságot is kifejtett, mert spanyol nyelven megírta és ki- nyomatta Dózsa György forradalmának történetét. Halála után házát, telkét és műhelyét az elaggot munkások menháza céljára hagyta, míg kézi munkáit a mohácsi múzeumra. így jutottak hátrahagyott ingói, fényképei és más iratok, többi közt párttagsági igazolványa, és a lakását díszítő Zola Emil kép a mohácsi múzeumba. Ezek a tárgyak munkásmozgalmi szempontból szerfelett érdekesek és helyén volna, hogy a vagy közönség részére is hozzáférhetők legyenek. A múzeumvezetőség terve, hogy az anyagból Trukli emlékszobát - be, ETE JÁNOS ígéretes tehetségeket felmutató, fiatal írógárda. S ha minden korábbi alkalommal az eredmények jóleső konstatálá- sához hozzá kellett tenni, hogy Pécsett feltűnt tehetségek első jelentkezésük után — sajnos — röviddel „kirajzottak” jimét, másutt, főleg Pesten keresve gazdagabb és dúsabb „vadász- területet”, most, reméljük, sikerül maradandóan megteremteni azokat a feltételeket és lehetőségeket, amelyek nem teszik szükségessé a fiatal tehetségek Pécsről való elvágyódását. MILYEN — MÜVEKBEN, alkotásokban megnyilatkozó — értékeket tudnak felmutatni a mai, fiaital pécsi írók? A közelmúlt, az utóbbi 4—5 év meghozta-e néhány ígéretes név feltűnését? Kik azok a fiatal pécsi írók, akikre a kibontakozó, megújuló helyi irodalmi életben ma számítani lehet és kell? Hogy érmék a megújulásnak irányát és tendenciáit jelezzük — s nem a teljesség szándékával — az irodalom különböző műfaji területedről idézünk neveket. — Az elmúlt esztendőkben a pécsi lapokban talán legsűrűbben szereplő két fiatal költő Arató Károly és Galambost László. Mindketten országos fórumokon, a Kortáns- ban, a Magyar Rádióban is nyilvánosságot kaptak. Arató elmélyült gondolatisága, lázas, lobogó indulatoktól feszült hangja. Galambos! eredeti képteremtő gazdagsága érdemel figyelmet. Első verseskötetük megjelentetése a Jelenkor ez évi kiadód tervében szerepéi. — Az irodalmi műfajok talán leg- nehezebbúke, a drámaírás is új pécsi szerzőt avatott a közel múltban: a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza bemutatta Thiery Árpád Bokáig érő víz című drámáját. A sok te- . kintetben érdekes és figyelemre méltó darab előadása sejthetően egy várakozással teljes írói pálya első határköve. — Az új prózaírás egyik tehetségét is a Jelenkor indította útjára. Bertha Bulcsu novelláiban a mai munkásélet közösségi és erkölcsi problémái nyernek igényes, szemléletében progresszív és formában is újszerű feldolgozást. Kötetbe gyűjtött novelláinak megjelentetésére a Szépirodalmi Kiadó kötött a fiatal íróval szerződést. — Egy kollektív írói vállalkozás eredményeként született meg az a riportkönyv, amelyet a városi tanács ad ki a közeljövőben. A kötet az épülő város életéről rajzolt pillanatképeket tartalmaz. MILYEN LEHETŐSÉGEK segítik a fiatal pécsi írók kibontakozását, első megjelenését? A fiatal íróvá avatás helyi fórumává egyre inkább a Jelenkor „Fiatalok“ rovata válik. Kéthavonta kb. egy ív terjedelemben jelennek itt meg azok az írások, amelyeket már nem mentegetni kell azzal a jelzővel, hogy szerzői fiatalok. Ezekért az írásokért a szerzők és a szerkesztők együtt vállalják a nyilvánosság és a kritika előtt a felelősséget. — Amíg az író eljut a nyilvánosságig — de azután is — igen nagy segítséget és támogatást, a türelmes gyomlálást és a tehetség karózását jelenti a lap mellett működő lektorátus, a bekül dött kéziratokra adott írásbeli véleményekkel. Vastag szerkesztőségi levélcsomók beszédnek és vallanak a lektori munka hasznáról; s az első megjelenés: — a lektori munka eredményéről Elsősorban maguk a kéziratküldő fiatal írók igénylik ezt a bíráló-kritikai munkát, s ritka az olyan kezdő szer ző, aki azt kéri: vagy közöljék VASVARI LÁSZLÓ: ; cÁz emke.r Lánq.al& éneke 'Ahol régen képzelet szülte istenek tanyáztak, ,S az öntudatlan, rideg csillagok; i— Míg e lázas sorokat írom — 'Ott most egy drága emberszív dobog. 'Olyan szív ez, anya szülötte emberi szív csupán, .Mint mindünké, kik élünk a Földön, i Mégis égő, lobogó szavam hozzá kiáltom, őhozzá küldöm I őhozzá küldöm. • Hozzá, első embertestvéremhez, aki az űrben 'Szent száguldással villámként rohan. ,S eldalolja ember-énekét i Diadalmasan, zengőn, boldogan, <• Ősi vágyak új harsogása énekel győzelmet Áthatva téreken, világokon, — S fent büszkeség lombosul bennem, Mert ez az űj ember velem rokon. Rokon! Azért repült fel, amiért küzdünk a földön: A legnagyszerűbb drága holnapért, Kommunista tette kezdett el egy új kort, — A régi végétért! CSERHAT JÓZSEF: | jelentéit üde az emberileg, • i Simogasd meg a bolygók hátát, tenyeredből azt a meleget 1szivére várja az asszony, fejére két gyönyörű gyerek! Jelentést vár az anyaföld — évezredekig remegett — látta az égő madarak szárnyát leparancsoló eget; látta, hogy aki föntre repülne, onnan a dörgő dallamú magasból zuhog le tüzesen, s mire földet ér, hamu... Te vagy, aki a fenséges izzást először viseled, szovjet ember, Gagarin őrnagy, jöttődre vár a Sereg, az emberiség legjava vár, szívdobogását küldi feléd; katonák várják — kiskatonák —■ a Parancsnok jövetelét: I Som Illés; nem számos ember. Alltó nap az italbolt sarkában gubbaszt a földön, és iszik, ha megszánja és fizet neki valaki. Ha a csapos délben hazamegy ebédelni, akkor kiül a küszöbre, de nem mozdul őrzi a kocsmát. VALAMIKOR rendes háza volt, de az is, meg az egyebek is lecsúsztak a torkán. Evek óta telente valami fészerben alszik, nyaranta meg a szabad ég alatt. Iszik: elinná a Krisztus köntösét, ha rábíznák. Mondják, hogy több bort megivott életében, mint ameny- nyi vizet világra fakasztott — merthogy kútásó volt a valahai mestersége. Dicstelen véget jósolnak neki, mert akit a bor visz el, az után a kutya se rí. A világ elmosódik, semmivé olvad Som Illés szemében. Jönnek, mennek az emberek, isznak, fizetnek, karattyolnak, s ő csak a térdükig látja őket. Neki térdig ér a világ. A szóbeszéd feje fölött terjeng, mint a kocsmabűz, meg a pálinkaszag. — .;. Kút kéne de sürgősen .:. — ... Kút, kút, melyik kút bírná el azt a regimentet?... — ... Ki tanálja el annak az érit?. i. — ... Kapósba van egy hires kútásó, hát az eltanálná. Az el. —'... Rá is ér az mostan ... Som Illés hallgatja, de nem hallja. Csak az az egy szó, valahonnan nagyon mélyről, csípi bele magát a fülébe, mint a kullancs: Kút. Éjszaka, amikor a házak szárnyuk alá gyűjtik a lázas, csivogó embercsibéket, Som Illés kiballag a faluszéíre. Megugatja az éjjeliőr kutyája, de az őr maga nem bántja, hadd kódorogjon az a bolond, ugyan mit lopna el. Nem is lop: nézelődik, toporog egy órácskát, aztán odaszenderedik a nádviskó tövébe. Reggel, hamarabb mint a harmat fölszáll, megint ott a falu elefe. — Hol vannak a biztonsági berendezések?! És Illés ellesi, ahogy leintik: — Nem afféle ember ez, akiért... Igaz. De ha ez a kút sikerülne, akkor... akkor „afféle” ember lehet ő megint. Talán. Reggel, délben, este helyébe hozzák az ételt. Nem köszöni meg: nem kódis ő! Egy hét múlva valakinek eszébe jut: — Iszen ennek a szegény embernek csupa latyak a lába! Gumicsizmát kerítenek hát, térdigérőt, jaj, nehogy fölfázzék, csúzos legyen a forgója, hahaha..! Es éjszakára pokrócot hoznak, fekhelyet készítenek alá a cserényben. Kiszolgálják. És persze: a bor. Kínálják, de — csodák csodája — a részeges Som nem iszik! — Majd — dörmögi —, majd ha koccint velem az elnök. Ahhoz pedig előbb meg kell ásni ezt a kutat. ÓVATOSAN kerekíti körül a kavicsot, vigyázni kell rá, csúszik, omlik. Másik nap valóságos sziklát emeltet ki, egészben. Igaz, ki is lehetett volna robbantani, lőszerrel, de nem, ide ne hívjanak senkit! Esténként, amikor lefekszik, fél. Eddig sohasem félt, nem volt mitől, de most retteg, nehogy elhagyja az erő. Egyszer fölsüvölt a lyukból. Belekapaszkodik a kötélbe, fölhúzzák és reszket, mint a nyárfalevél. — Megindult rebegi. Omlik. Nézik a kutat: semmi. Semmi: berezelt az öreg. Nem lehet elviselni az emberek tekintetét. Mintha kérdenék: „Na Illés, belebuktál? Ha belebuktál, mehetsz vissza a feocsma küszöbre!" — Éressetek vissza. Folytatjuk. Az emberek pedig türelmetlenek. Hiszik is, nem is, hogy vízre lel ez a valáha-volt kútásó. Tornai titokban mégegy- szer megsürgeti a Mélyfúrói. Pénteken délután beborul az ég. Mennydörög, villámlik, felhőszakadás. A bámészkodók Réfi gazda faluszéli üres pajtájába húzódnak. — Kapaszkodjék, fölhúzzuk! — kiáltanak le Illésért a vödörhúzók. — El ne menj most! Itt ne hagyj! — parancsol a válasz a mélyből. Tóth Józsi, az egyik siheder segítség, nem tudja, mi tévő legyen. Hagyja, ne hagyja..? Társa inai már a pajta felé, zuhog a zápor, de ő határozni nem tud. Marad mégis, becsületből; de behúzódik a cserény alá; onnan kilát. Illés meg vadul fejti a talajt. Erős zápor lehet odafönn, jut belőle ide ts, a nyakába. Csak úgy patakzilc lefelé a réteges, hol agyagos, hol kavicsos falon és mossa, mossa a rögöket. Idelenn merő sár minden. Gyorsan emelkedik és egyre higabb az iszap, már becsorog a gumicsizma szárán. Hú, de megveszekedett idő! Hó! Iszen itt alulról is jön a viz! Fakad..! Nagyuramisten, sok a jóból! Valami csobban: az omlás. Som Illés ordít, de odafenn mennydörög. Belekapaszkodik a kötélbe, de nincs annak tartása, oda hullik mellé. Tompa ütést érez a tarkóján, és a szeme és a szája tele lesz valamivel. .« CSILLOG A VÍZ amikor Som Illést a kocsiderékba terítik. Már nem látja és nem hallja, hogy az emberek leveszik kalapjukat és azt mondják: — Hát mégsem a bor vitte el. Szegényté Koocz lUvuu — Jövőre se lesz kész, nemhogy idén..-. — De a jó ponciusát — emlegeti valaki az istent — he már egyszer besorozták a Zsömlémet, hát akkor vigyék a házambul. Én nem almo- lom!... Na elnök, most mutasd meg a nagyüzemi gazdaság fölényét1. TOMAI . az építésvezetőt puhítja: ha már csinálják, csináljanak hozzá kutat is. Mert így el sem lehet kezdeni. Csakhogy a vállalatnak sok a dolga: hány meg hány faluban várják őket! Som Illés ott áll a népség háta mögött és azt mondja: — Nem veszekedni köll, emberek .. i Hátranéznek, valaki elröf- fenti magát: részeg a bolond Som, kora reggel részeg. Elveszik a szó, mint a köpés, mit elsodor a víz; már nem is látszik. Most már azt hányják a habok, hogy iszen nem is lehet kutat fúrni, hanem lejjebb, a domb hajlatában, ott lesz a víz ere. — Pedig itt lehetne — köp újra a bolond. — Mikor én Baranyában, Tolnában voltam, különb helyeken is jártam. Már bosszantó a kotnyeleskedés. Tornai pár forintot kotor elő a zsebéből: — Nesze, Illés, igyál az egészségemre ... Na. eriggy. — Nem köll! Erre aztán mindenki odanéz. Az elnök is rácsudálkozik Som, Illésre: — Hogy ennek ne kőjjön a pálinkáravaló!... Micsoda időjárás! Nevetés; ám a bolond tűri- mit árthat az neki? Fönséges nyugalommal támaszkodik a cserény oldalához. Arca borot- válatlan, bocskara talpát drót fűzi a felsőrészhez, az clÓl meg rávigyorog Tornaira a bütykös redves lábaujja. Mért ne vi gyorogna? Se inge, se gatyája se ura se elnöke neki ez az elnök. Ám Tornai szemében kigyúl valami: hőhe, hó! Megálljon a menet! Iszen ez az ember kútásó volt. Tétova latolgatás. — Ahhát: kútásó! — Persze. hogy kútásó: azért is utálja oly iszonyattal a vizet!... De már nincs sikere a tréfának; üresen puffanik és eltűnik, mint a bomba, amelyik csütörtököt mondott és szégyenében búvik a földbe. Az elnök most már érdeklődéssel fürkészi Som Illést, egy lépéssel is hozzá, nehogy azt higgye: megijedt a tetveitől. — Aztán tudnál-e még valamit, Illés? — Megjártam én Somogyot, Tolnát, Baranyát. Különb helyeket is megjártam. Semmi ez... Itt köll ásni, ehune! — és odatoppant lábával. Tornai két embert ád Illés mellé: próbálja meg, hátha sikerül. Ügy magában nemigen bízik hozzá, de legalább időt nyer, befogja a falu száját addig is, amíg lesz valami. SOM ILLÉS csákányoz és lapátol. Senkit nem enged maga nyéllé, csak győzzék azok a vödröt húzni odafönn. A vödör pedig egyre lassabban érkezik. föl. Az emberi szavak most is fülölről jutnak el hozzá, mégis más ez. Mint a világosság, a kút kerek nyílásán át hatolnak a mélybe. — Na lám, a Som Illés...! — Hogy megemberelte magát. . ! Persze, mást is mondanak. Valami ellenőrféle kerekez errefele; elszarnyülködik: a versét, vagy dobják él, de őt a kritika nem érdekli. Persze maga az első megje-( lenes sem puszta elismerés, — az is kritika: a nagyobb nyilvánosság bírálatára ad lehetőséget. Ezek a lehetőségek egy- re szaporodnak. A Jelenkoron kívül egy sor más pécsi fórum is megnyitotta már kapuit aj fiatal pécsi írók előtt. A havonta megjelenő Baranya Ifjúsá-, ga kulturális melléklete rend- ( szeresen közli írásaikat, s a ( Városi Művelődési Ház is több ( alkalommal rendezett szerzői ( estet fiatal író műveiből. A( KISZ bizottság támogatásával, létrejött fiatal írók munkakö- ( zössége a szervezett irodalmi, élet kialakításának, klubes- , tek, vitaestek megtartásának ,i lehetőségét rejti magában. Jó, i lenne, ha a Pécsi Rádió is al-i karinanként nyilvánossághoz (i juttatná a fiatal helyi szerzők ,i írásait. Reméljük, a KISZ bi-, i zottság által hirdetett tehetség-, i kutató pályázat a Számszerű (i eredmény mellett igazi tehetség gek feltűnését is meghozza. .«.A FIATAL PÉCSI 1RÖK J J — ezt mint nemzedéktársuk is , mondom — életkorukban nem , megbocsátást, fölmentést kérő hátrányt látnak. Sokkal inkábbJ, olyan előnyt, amely alkotásra, tevékeny munkára, tanú- ', lásra kötelez. A tehetség kibon-1 takozása — sok példa mutatja1, — legalább annyira függ a sze-1 , rencsés, egészséges légkör, kör-j, nyezet és lehetőségiek kialakí-', tásától. mint a tehetséggel pá-J, rosult akarattól, belső energi-J, ától. A pécsi irodalom gondját-' viselők minden bizonnyal egy', olyan fiatal irodalom felnőve-', kedéséii munkálkodnak, amely-' { re nem az elvágyódás, hanem' a gyökereteresztés, nem a te- , hetség begubózása, hanem ki- , teljesedése és virágzása lesz aj, jellemző. ,1 Tüskés Tibor ‘ SZOMJÜSÁG
