Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-12 / 85. szám

V N A P L 0 19tor. ÄFMlis «. De Gaulle tábornok sajtóértekezlete Algériáról a NAIO-ról — az atooibombakisérletekről Negyvenezer szállítómunkás sztrájkja Dániában Párizs (MTI). Kedden haj­ijaiban újabb plasztikbomiba- «nerénylet történt Párizsban, néhány száz méterrel az Ely- fiée-palotától az állambiztonsá- gi rendőrség épületének tövé­ben egy építkezés deszkakerí­tése mögött. A kis erejű bom­ba robbanása szánté még anya gi károkat sem okozott, felrob­bantásával a merénylők nyil­ván csak jelképes hatást akar­tak elérni De Gaulle sajtóér­tekezletének napján. Erre vall • merénylet helyének megvá­lasztása is. A köztársasági elnök sajtó­konferenciájára zsúfolásig megtelt az Elysée-palota ün­nepi nagyterme. De Gaulle előbb az algériai problémára vonatkozó kérdésekre vála­szolt és azt hangoztatta, hogy az alapvető kérdés: milyen lesz a holnap Algériája, mi­lyenek lesznek Algéria jöven­dő kapcsolatai Franciaország­gal, a köztársasági elnök nyil­ván a francia polgári közvé­lemény előkészítése céjjából hangsúlyozta, hogy Algéria Franciaországnak többe került, mint amennyit hozott a kony­hára. Az algériai kérdés meg­oldatlansága jelzálogként ne­hezedik Franciaországra kato­nai és diplomáciai síkon egy­aránt. Kijelentette, hogy a leg­nagyobb hidegvérrel nézne szembe azzal a lehetőséggel is, hogy Algéria kikerül jön a fran­cia uralom alól. Semmilyen el­lenvetése sem lesz — állította De Gaulle tábornok — az el­len, hogy Algéria olyan állam­má alakuljon, amilyenné lako­sai akarják. Viszont burkolt fenyegetést hangoztatott: ha Algéria a szakítást vá­lasztja, áttelepítik a fran­ciának megmaradni akaró ‘ lakosságot és Franciaország aem ad semmilyen segítséget as »ilyen Algériának”. Ezzel szemben hosszan ecsetel­te annak előnyeit, ha Algéria népe a Franciaországgal való Szoros szövetséget és szerves együttműködést választaná. Külön hangoztatta az Algériá­ban lévő katonai támaszpon­tok megtartásának francia jgé nyét A jövő a lényeges prob­léma — ismételgette .De Gaúl-, le tábornok és kijelentette* Franciaország erről akar tár-, gyalnd. Felvetette, hogy az al­gériai nép elé előzetes meg­egyezés alapján bocsússanüK javaslatot, amelyet a „külön-* böző politikai elemekkel, első­sorban pedig a felkelés veze­tőivel” állítanának össze. Bár az újságírók nem kér­dezték, a tábornok nyilatko­zott Ben Bellának és miniszter társainak sorsáról. Bejelentet­te, hogy a francia-algériai tár­gyalások megindulása esetén Ben Bellát és társait a mosta­ninál jelentősen liberálisabb bánásmódban részesítenék, a fegyverszünet létrejöttekor visszaküldenék őket Rabatba., ha a háború véget ér, nincse­nek többé hadifoglyok sem — mondotta. A köztársasági elnök viszont „elfelejtett” válaszolni egy kérdésre: milyen jelentőséget tulajdonít Messzali Hadzs moz galmának. Ismerétes, hogy az eviani konferencia április 7-én azért nem kezdődhetett meg, mert a francia kormány egyes tagjai nyilatkozataikban azt hangoztatták, hogy a MNA-val (a Messzali Hadzs-féle Algé­riai Nemzeti Mozgalom) épp­úgy fognak tárgyalni, mint az FLN-nel (Nemzeti Felszabadu­lási Front). Kérdést intéztek a tábornok­hoz: Franciaország miért nem hajlandó részt venni az ENSZ kongód kiadásainak fedezésé­ben? A köztársasági elnök újból gúnyos hangnemben szólt a „nem egyesült nemzetek „organizációjáról”, illetve dez­organizációjáról és értésre ad­ta, hogy Franciaország nem hajlandó fizetni az ENSZ-csa- patok Kongóba küldéséért. Egy további kérdésre adott feleletében A NATO-val kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az Atlanti Szövetségre szükség van. Itt is és más kérdésekre adott vála­szaiba beleszőve is saovjetel- lenes kijelentésekre ragadtat­ta magát, majd előtárta a NA­TO átszervezésére vonatkozó követeléseit: 1. Hevesen fog­lalt állást az európai kontinen tális NATO-tagállamok hadse­regeinek egybeolvasztása el­len; 2. Sürgette, hogy állapít­sák meg a NATO-haderők atomfegyverei alkalmazásának módozatait, 3. Szükségesnek mondotta, hogy az Atlanti Szövetség hatáskörét terjesz- szék ki a világra, hiszen — szerinte — a háború veszélye ■ fennállhat mind Ázsiában, mind Afrikában. Az alkotmánymódosítás kér- | dóséról úgy nyilatkozott, hogy fontolóra lehet venni egy olyan javaslatot, amely szerint az általános választáson a vá­lasztó polgárok összessége je­lölje ki a köztársasági elnök személyét. De Gaulle tábornok mindvé­gig adós maradt a felelettel arra a kérdésre: hogyan egyez tethetí össze Franciaország nemzeti biztonságát azzal a ténnyel, hogy a jelenlegi kor­mánypolitika szerint Francia- országnak Nyugat-Németor- szág az első számú katonai és pénzügyi szövetségese. Koppenhága. (Reuter). Ked­den reggel körülbelül negy­venezer szállítómunkás, dokk­munkás, tengerész, stb. lépett sztrájkba, hogy kivívja a heti 250 koronás minimális bért. A ztrájk Dánia külkereskedel­mének kétharmadát bénítja meg. Szerdán reggel 95 000 vas- és fémmunkás növeli a sztrájko­lok számát. Viggo Kampmann szociál­demokrata miniszterelnök, hét főn este megpróbálta megaka­dályozni a sztrájk kitörését: értekezletre hívta össze a mun kaadókat és a szakszervezete­ket és új tárgyalásra szólítot- fel őket — közvetítése azonban redménytelen maradt. A miniszterelnök nyilatko­zatban jelentette be. hogv a kormány nem foe beavatkozni és felszólította az érdekelt fe­leket, egymás között oldják meg a vitát. Az Eichmann-per tárgyalásának első napja Nem sikerült visszahozni a földre a Discoverer 23 tartályát Az UPI hírügynökség közle­ménye szerint a Discoverer— 23 amerikai műhold tartályát nem sikerült visszajuttatni a földre. Mint az Egyesült Ál­lamok légierőinek képviselője közölte, a tartály a műholdról való leválasztása után pályá­ján maradt. c (Folytatás az 1. oldalról.) elhangzása után Servatius, Eichmann nyugatnémet védő­ügyvédje szólalt fel és táma­dást intézett a nürnbergi per­ben hozott ítéleték ellen. Servatius felszólította a bí­róságot, nyilvánítsa magát il­letéktelennek és azzal érvelt, hogy a bíróság tagjai vala­mennyien „elfogultak”, mert zsidó származásúak. A nyugatnémet védőügyvéd, aki gyakorlatilag az Adenauer kormány jogi képviselője, nem volt hajlandó jogalapnak elismerni a nácik által elkö­vetett bűncselekmények tár­gyában hozott 1950. évi izraeli törvényt, sem pedig a londoni statútumot, amelynek értel­mében 1945-ben a nürnbergi nemzetközi bíróság megala­kult. Követelte, hogy szállít­sák Eichmannt Nyugat-Német- országba és állítsák ott bíró­ság elé, mert — mint mon­dotta — „Németországban biz­tosítva van a bírói eljárás”. Közölte, lépéseket tett a bon­ni kormánynál annak érdeké­ben, hogy az kiadatási kére­lemmer forduljon Izraelhez.. Bauer, Hessen tartomány főállamügyésze késznek mu­tatkozott a megfelelő lépések megtételére. Servatius azzal érvelt továbbá, hogy Nyugat- Németországban az Eichmann egykori környezetéhez tartozó SS-tisztek „büntetlenül tehet­Csőmbe meg akar szabadulni a balubák ellen vezetett irtóhadiárat afrikai tanúitól kijelentette, hogy Francia- ország nem mond le az atombomba gyártásáról és e bombák szaharai kísérleti robbantásáról. Leopoldville (MTI). Csőmbe, a kongói Katanga-tartomány belgabérenc diktátora, hétfői sajtóértekezletén bejelentette, hogy jegyzékben felszólította az ENSZ főtitkárát, váltsa le az észak-katangai Kabaloban állomásozó — etiópiai ENSZ- katonákat. A jegyzék szövegéből meg-1 állapítható, hogy Csombét nyugtalanítja, ha afrikai ka­tonák szemtanúi annak az ir­tóhadjáratnak, amelyet Csőm­be zsoldosai folytatnak az 1 Észak-Katangában lakó balu- ■ bák ellen, mert támogatják j Kongó törvényes kormányát , Stanleyvilleben. Hogy elérje í az etiópiai ENSZ-egység mi-1 előbbi eltávolítását, ismét fe­nyegetőzésekhez folyamodott, j New Yorkban az ENSZ szó- 1 vivője hétfőn e6te még nem I értesült Csőmbe jegyzékéről, de kijelentette, hogy a Kaba- lóban az ENSZ fogságába esett külföldi zsoldosok kihallgatás végett az ENSZ őrizetében vannak. A zsoldosok állam­polgárságáról nem nyilatko­zott, de megemlítette, hogy az egyik zsoldosnál nevére kiál­lított hat különböző útlevelet találtak. A szóvivő szerint Bakvan- gában. a Kaszai-tartomány déli részében alakult „bánya­állam” fővárosában a repülő­téri őrség tüzet nyitott egy leszállói készülő ENSZ-repülő- gépre, amely indiai ENSZ- katonákat akart Bakvangába visszaszállítani. nének tanúvallomást és nem kellene attól tartaniok, hogy felelősségre vonják őket”. Eichmann védőügyvédje ar­cátlanul perbe szállt a fa­sizmust elítélő nemzetközi közvéleménnyel és azt állí­totta, hogy jk közvélemény elvakultan és elhamarko­dottan mond ítéletet”. Amikor Servatiusnak ezeket a szavait héber nyelvre lefor­dították, nagy nyugtalanság támadt a hallgatóság körében úgy, hogy a bíróság elnöke kénytelen volt felkérni a je­lenlévőket, őrizzék meg nyu­galmukat. Servatius beszéde után Hausner főállamügyész, a vád képviselője kért szót és — mint már jelentettük — meg­indokolta, hogy miért nem ad­hat helyt a bíróság a védő­ügyvéd kifogásainak. A délelőtti tárgyalás ma­gyar idő szerint kevéssel 12 óra után ért véget. A tárgyalás az ebédszünet után — magyar idő szerint 15.40 órakor — folytatódott. Hausner főállamügyész to­vábbi tényekkel támasztotta alá a bíróság illetékességét. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia bíróságainak jog- gyakorlatából vett példákra hivatkozva bebizonyította, hogy jogilag lényegtelen, mi­lyen módon került Eichmann Izraelbe. Lényeges csupán az — mondotta —, hogy Eich­mann a törvényes formáknak megfelelően kibocsátott le­tart óz látási parancs következ­tében került bíróság elé, el­lene az izraeli törvények ren­delkezéseinek megfelelő vád­iratot adtak ki és a vádiraft tárgyává tett cselekmények izrael államban bűncselek­ménynek minősülnek. A tárgyalást — magyar i<*5 szerint 17.40 órakor — elna­polták. Az Eichmann-per tárgyalása szerdán reggel, magyar idő szerint 8 órakor folytatódik. \msm v.w.v.v • ■ ■ ■ a ■ ■ a 1 HMIA'Ktl# a ■ ■ ■ ■ ■ i A gordiusi csomó — Kezét csókolom, nagy­ságos asszony, vagy talán még kisasszony;:.? — bökol egy nemrég megnyílt linzi bolt gaz dája legújabb vevője, egy gesz- tenyebama hajú. hosszúkás arcú karcsú, hölgy előtt. — Mivel szolgálhatok, kérem? A nő közönyösen járatja vé- (dg pillantását az áruval meg­rakott polcokon és felelet he­lyett megkérdi: — Ugye. maga nem osztrák? — El tetszett találni, nagy­ságos asszony, Lengyelország­ból kerültem Ide. Német lé­temre mindjárt a háború után kitelepítettek, sokáig Becsben dolgoztam és most. hogy sike­rült végre egy kis pénzt ösz- ezekuporgatnam, ide költöztem ebbe a szép, régi városba, re­mélem, — pereg fáradhatatla­nul az udvarias kereskedő nyelve — szívből remélem, megmél tózta tik tisztelni azzal, hogy önt is állandó vevőim kö­zé számíthassam, nagyságos asszony.:« — Nem vagyok és nagysá­gos asszony, — szakítja félbe mosolyogva a nő, Lieblnének hívnak.,. — Kérem alázatosan, ahogy parancsolni méltóztatik mivel szolgálhatok. Lieblné asszony? Egy évvel később Tuviu Friedmann rejtjeles táviratot kap a linzi kereskedőtől, aki a valóságban az izraeli titkos szolgálat ügynöke, s álnéven nyitott boltot Linzben, Eich- manné, született Lieb Veroni­ka lakásával szemben. A táv­iratban az ügynök beszámol kutatásának eredménytelensé­géről: Eichmanné gyanús sze­mélyekkel nem érintkezik, szerény viszonyok között él, eladogatja értéktárgyait, való­színűtlen, sőt majdnem lehe­tetlen, hogy tudna valamit fér­jéről. A szörnyeteg fényképét nem sikerült megszerezni, az asszony senkit sem bocsát be lakásába. Tuviu Friedmann azonnal távirati utasítást küld a linzi ügynöknek: „Vizsgálatot félbeszakítani, akciót lezárni, jelentkezzék a központban.”­Ugyanezen a napon Tel Avivból egy másik rejtjeles távirat is útra kel Ausztriába, mégpedig Becsbe. A címzett egy másik titkos ügynök, aki Mancs álnéven dolgozik. A „Mistelbach-lány a ször­nyeteg egyik szeretője. Ismer­kedjék meg vele! Ismerkedjék meg vele! Talán szerezhet tő­le egy fényképet. Minden hé­ten jelentést kérek!” Manos ügynök a Práterben ül egy pádon, ógo gyufával meggyűjtja az összegyűrt távi­ratot, aztán cigarettára gyújt és a lustán forgó óriáskereket nézi. A kabinok lassan emel­kednek a magasba, a túlsó ol­dalon lesüllyednek, állandóan körbe-körbe. Kissé odább fül­siketítő zajt csapnak a villany- autók. még az amerikai slágert bömbölő hangszórót is alig hallani. Manos az órájára pil­lant: Mistelbach-kisasszony késik. No de ez már a jóneve- léshez tartozik. — a hölgy min dig néhány perccel később jön a találkára. Már itt is van Szemre való nőszemély, rövid bundája még jobban kihang­súlyozza karcsú alakját, finom vonásű arcához illik a divatos kis kalap; meg sem látszik raj­ta, hogy már túl van a har­mincon. Egymásba karolva sétálnak a mulatóparkban, csendesen be­szélgetnek. Végre az óriáske­rék kabinjában édes kettes­ben lehetnek. A kabin emel­kedik és süllyed. Mistelbach kisasszony odabújik Mancshoz, mindketten kacagnak, csuda jó mulatság ez! A nő arra gon­dol, hogv ez az ember, akit alig két hónapja ismer, egész kedvesnek látszik, ráadásul pénze is van bőven! Mindig tetszettek neki a karcsú, so­vány. fekete hajú férfiak. — Te mondd csak, — tűr bele ujjaival Manos fekete sörényé-' be, — tulajdonképpen mit csi­nálsz? Honnan szerzed a pénzt? — Lapom — No ne bolondozz,!, engem nem vennél be a brancsba? — Miért ne... Ha tudsz pet­róleumot árusítani ... — Te petróleummal keres­kedsz? — bámul Mistelbach kisasszony, az óriáskerék ka­binja ismét lefelé lendül, a lány ettől elveszti egyensúlyát, iársa nyakába borul és szájon csókolja. Manos seim rest. ke­ményen magához szorítja a Lányt, s amig az óriáskerék le nem ér, egyfolytában csókolja. Amikor a kerék ismét fölfelé lendül, eleresztik egymást, s gondatlanul összenevetnek, mint a gyerekek. — Komolyan, petróleummal kereskedsz? — Igen, miért ne? Talán furcsáüod? —És kinek adod el? — hí­zeleg a lány, mint a dorom­boló macska. — Bárkinek, aki megveszi. •. — Csuda jó .. És kitől vá­sárolod a petróleumot? — Én? Nem vásárolok én egy csöppet sem. Egy amerikai céget képviselek. Iraki petró­leummal kereskedünk.,. — Volt egyszer egy barátom, — Misitelbach kisasszony Ma- noshoz simul, féli.” lehunyja szemét, — az is valamikor pet ­róleummal kereskedett... De amikor összeismerkedtem vele, már abbahagyta. Nagy ember lett belőle. Csak szörnyen el­álló füle volt... Úgy festett, mint egv fülescsacsi;.. — a nő elkacagja magát, aztá le­gyint: — Hagyjuk, rég volt, talán igaz sem volt! — Nem érdekelnek a régi szeretőid. — Manos sértődött képpel elfordul a nőtől, majd hozzáteszi: — Mit bánom én, akármilyen nagy ember volt. Csak nem akarod azt monda­ni. hogy az elálló fülű barátod talán király volt!? — Hát kedvesem, még csak nem is sejted, micsoda nagy­hatalmú uraság volt több akár­melyik királynál.:; — össze-vissza beszélsz he- tet-havat.:: pedig nem is it­tál :.. — Nem hiszed?' Forog a kerék, fölmegv a fülke és le, Manos agya. min­den idegszála megfeszített erő­vel dolgozik. — Dehogynem hiszem, mi­ért ne hinném, valamikor be- lédszeretett a jeruzsálemi fő­mufti ..: — Mit beszélsz? — Azt mondom, a főmufti. . — ííát tudd meg, hogy ő is ott van a főmuftinál. — Kicsoda? — Eichmann... — A nő szá­ján hirtelen ugrott ki a név, a saját szava hallatára meg­döbbentőn hátrakapta fejét, szájára tapsztotta a kezét és riadtan nézett barátjára. — Nem ismerem, ki az? — pillantott rá közönyösen Ma­nos. — A főmuftihoz valami­kor bejáratos voltam, de azzal az izével... elődömmel egy­szer sem találkoztam .. Hogy is hívják? Mistelbach kisasszony mo­solyt erőltet sápadt arcára, az­tán keresgélni kezd a táskájá­ban. egy fényképet vesz elő, sovány, elálló fülű férfi fény­képét és megmutatja Mancs­nak: — Nem láttad őt a íőmufti- nál? A német újságok néhány éve azt írták, hogy ott dol­gozik. .. — Kicsoda? Ez az alak? Mu tasd csak? Manos ujjai közé fogja Eichmann fényképét, de a nő nem ereszti el. fogja, mintha féltené. A férfi hirtelen kitépi kezéből a fényképet és kabát­ja belső zsebébe rejti. — Ha eljutok Jeruzsálembe, átadom majd neki az üdvözle­tedet. — Add vissza a képet! — ragadia meg a kabátját a lány. — Add vissza! — Majd a szállodában .:: — Nem! Azonnal add vissza! Az óriáskerék zökkenve meg áll. A párocska kiszáll a ka­binból. Mistelbach kisasszony görcsösen fogja Manos karját, s a szava sürgető, könyörgő: — Add vissza a fényképet azonnal add vissza! Jaj, ne légy már olyan rossz hozzám.-; — Ugyan már, drágám, hát az a másik fontosabb neked, mint én? — Nem fontosabb, az ördög vigye ahol van. de a fényké­pet add vissza ... a fényké­pet ... — riménkodik Mistel­bach kisasszony. — Ne csinálj botrányt, as emberek utánunk néznek! —* szól rá szigorúan Manos és egy közelben álló autó sofőrjének int. Alkonyattájt a bécsi utcáké«» már nem olyan tébolyító a for­galom, mint napközben. Á taxi meglepő sebességgel vágtatott keresztül a kanyargó utcákon» útkereszteződéseken. — Hova megyünk? — kén® Mistelbach kisasszony, amikor az autó száguldva maga mö­gött hagyja a váróét és neki­vág a Bécsi erdőinek. Szeme kerekre tágul a félelemtől amikor a taxi egv dűlő útra tér . és megáll. Manos kinyitja a I kocsi ajtaját és felszólítja társnőjét: — Szálljon ki! — De.;; — Semmi baja sem történik; — nyugtatja meg egy férfi és » egy köteg amerikai bankje­gyet nyom a kezébe. — Tegye el és ne haragudjék rám. Mire a nő észbefcapma, az autó ugrásszerűen elindul a eltűnik a legközelebbi kanyar­ban. Mistelbach kisasszony ke­zében bizsergetőon susognak a bankjegyek, úgylátszik, igazi­ak ... — Bolond, — gondolja magában a nő. megszámolja a bankókat, és elégedetten elin­dul a város felé. Kár. hogy el­felejtette visszaadni a fénykén pet..; Ugylátszlk, a petróle^ umügynokök mind dilisek :. Két nappal később Tel Avrr* ban Tuviu Friedmannak egy/ csomagot kézbesítettek: a cstH magban Eichmann fénykét*« volt, sokszorosítva, száz P&- * dányban. Következik: BUENOS AIRESBE MBG*4 A HAJÓ *-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents