Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

mt spttitfs a, NAPLÓ A MODERN SZOCIALISTA I fűmagtermesztés jelenlegi helyzete és jövőbeli kilátásai Hazáikban a kialakult és kialakulóban levő szocialista nagyüzemek ellátása, valamint az öntözéses gazdálkodás elő­irányzott és folyamatban is levő megvalósulása a takar­mánytermesztés. — és ezen be­lül a gyepvetőrmagtermesztés terén egyaránt nagy feladato­kat tűz ki; MAGYARORSZÁGON MA FŰMAG NINCS; az igények ezzel szemben tete­mesen megnövekedtek; Ez ért­hető is, mert minden jó gazda tudja, hogy állattenyésztés takarmány nélkül el nem kép­zelhető, de azt is. hogy edzett, szilád szervezetű állat legelő és réti széna nélkül nem nevel­hető. — A termelőszövetkeze­tekbe tömörült dolgozó parasz tok is belátják azt, bogy ma már nem lehet az egyesített állatállományt az országút ár- kában legeltetni, hanem annak megfelelő nagyságú és minő­ségű legelőt kell teremtem, mert a jó legelő adja ma is a legolcsóbb és legtermészete­sebb takarmányt. Ez a szemlé­let megnyilvánul azokban az igénylésekben, amelyek nap, mint nap hozzánk is érkeznek. De az álami gazdaságokon, termelőszövetkezeteken kívül is nagy a gyepvetőmag iránti érdeklődés: így a főváros, a vá rosok kertészeteinek, a temető gondnokságoknak, sport egye­sületeknek. repülőtereknek stb. mind sok gyepvetőmagra vol­na szüksége. A fentiek alapján szükség­képpen felvetődik a kérdés: miért nincs fűmag? A hiáynafc több oka yen, amelyek közül csak a fonto­sabbakat említem meg: amíg a beszolgáltatása rendszer fenn álott, aki fűmagot termesz­tett. a bevetett terület többszö­rösére mentesült a beszolgál­ta tási kötelezettség alól, tehát még alacsony fűmag ár mell­ett is kifizetődött vele foglal­kozni. A beszolgáltatás! kötelezett­ség megszűntével ez a kedvez­mény elmúlt és ékkor már nem volt érdemes fűmagot termesz­teni, mert a kereskedelmi mi­nőségű fűmagvak árai olyan áacsonyak voltak és egy-két kivételtől eltekintve, olyan áa csonyak ma is, hogy sikeres gazdasági mérlegre törekvő gazdaságban nem érdemes fog­lalkozni vele, hacsak nem sa­ját gyepesítéseire kívánja a magot felhasználni; Ismeretes, hogy a magnak termesztett fű csak a vetés utáni 2. évben kezd teremni. Ha viszont a nyárutón vetjük a magfüvet, úgy a következő évben már fél magterméssel számolhatunk. Az is igaz, hogy a magfüves általában két évig, — néha három évig terem jó magot. Ez azonban nem küszö­böli ki azt a tényt, hogy az első évben csak. kevés, vagy semmi magra nem számítha­tunk. A mívélésá költségek fennállanak, melyek még gé­pesítés esetén is, elég jelen­tősek. Áthidaló megoldásnak kínál­kozik a magfűvest takaró­növényre vetni. E célra vala- rnély korai és nem jól bokro­sodó tavaszi árpa (zab soha­sem!) felel meg, fele magmeny nyiséggel vetve. Takáts Lajos, martonvásári kutató új eljá­rást, dolgozott ki, amely szerint a füvet ikersorba veti, az iker- soroktól jobbra-balra (a magfű sorközeibe) kerül az árpa. így a fű felett nincs takarónövény és egyúttal a tábla már az el­ső évben is terem. A vetőgép e célnak megfelelően átalakít­ható. Ezzel az eljárással szép eredményeket ért el. Azonban vem minden fűfa} bírja a talkarónövényt. Ezeket tehát önmagukban kell vetni és így az előbb említett nehéz­ségekké! itt számolna kdL Va^is, ha azt aükazjtík* he©? gazdaságaink fűmagvat ás ter­messzenek. akkor a fűmagarakat úgy KELL MEGÁLLAPÍTANI, hogy a fűmagtermesztés leg­alább annyi jövedelmet bizto­sítson, mint a hasonló kapás művelésű növények. Az államilag elismert neme­sített fűmagvak ára ma már megfelelő, e fajták ugyanis a kereskedelmi árat és rá fel­árat kapnak; A fennálló rendelkezések alapján viszont .kereskedelmi áru“ minőségű fűmagvakat ma már csak eredeti nemesített magvakból szabad szaporíta­ni; Folytatólag: elitmagra, il­letve eredeti nemesített magra van szükség; A Növényfajtaminősítő Ta­nács a legutóbbi két évben 21 fűfajból ismert él fajtákat. E fajtákból viszont az előbb em­lített kedvezőtlen áralakulás miatt és egyéb nehézségek folytán nincs elég, — vagy egy általán nincs — szaporításra alkalmas vetőmag. Kétségtelen, hogy egy gazdaság sem vállal­kozhat arra, hogy a sok mun­kát és gondos felügyeletet kí­vánó fűmagvat 1—2 holdon szaporítsa és ugyanakkor jö­vedelme az első évben akkora sem legyen, mint pl. egy köze­pes búzatermés esetén! A fűmagtermesztés ügyét te­hát rendezni kellett és e ren­dezés meg is indult. Sajnos ké- pőn, de jobb későn, mint soha. Az illetékes szervek felmérték az 1960—1965. években orszá­gosan szükséges fűmag mennyi ségét és ennek eredményekép­pen kiderült, hogy csupán bel­földi felhasználásra, a fenti időre, nem öntözött viszonyok­ra, hozzávetőleg 25 000 q f ű­magra van szükség. (Ebben az állami gazdaságok igénye nincs benne); Ez a követelmény évenként elosztva 4—5000 q fűmagszük­ségletet jdlent. melynek előál­lítására 5 ÉV ALATT KB. SO 000 KH. MAGFÜVESRE VAN SZÜKSÉG. ha a magtermést 50 kg/kh szá­mítjuk. Az eddigi tapasztala­tok szerint — sajnos — az a helyzet, hogy a legtöbb gazda­ságban elpergett a fűmag jó­része, mire aratásra került a magfüves. Kétségtelen azon­ban, hogy ma már a kombájn­nal való aratás révén lényege­sen jobb termésbetakarítással számolhatunk. így, vegyük a betakarított mag mennyiségét 1 q/kh-nak. Ez esetben az éven tp termő magfüvesek területé­nek 5000 kh-nak kell lennie. Nem szabad ugyanis megfe­ledkeznünk arróí, hogy azok a fűfajták, mélyekre nekünk a legelőre, rétre, dísagyepetkre, stb. szükségünk van, sok leve­let, de kevés magot teremnek. Hogy az évi 5000 kh szapo­rítóterületre elegendő nemesí­tett mag legyen, szükség van évi 500—600 q nemesített mag­ra, amely viszont hozzávetőleg 500—600 kh területen állítha­tó elő. Ennek megfelelően kell tehát az elitanyag előállítását biztosítani. Az egyes fűfajtá­kat is koordinálni kell, a szük­ségletnek megfelelően. E fajon kénti elosztás is ki alakulóban van. Mindaz, amit eddig elsorol­tam, a száraz viszonyok közti gazdálkodás szükséglete. Az öntözéses gazdálkodás igénye­it még nem ismerjük teljesen, de kétségtelen, hogy annak fel lendülésével ezen a téren is jelentős tételek fognak mutat­kozni De nem foglalkoztunk még A BEHOZATAL — KIVITEL kérdésével. Felmerülhet ugyan­is olyan vélemény ás, hogy ha be külföldről; Éz a nézet azon­ban teljesen téves. Ugyanis a csapadékosabb és enyhébb ég­hajlatú országokból behozott fűmagvakból kikelő növények sem a szárazságot, sem a hóta­karó nélküli, vagy a havas, ke­mény telet nem bírják és így csak hiába fizetnénk érte a drága valutát. Ezen kívül a fü­vek fajtaértékévél sem lehe­tünk tisztában és így meges­het, hogy .sok magot, kevés le­velet termő gyepnövényeket vásárolunk, amik előirányzott célunknak nem felelnek meg. Hazánk éghajlata alatt olyan növényzet alakul ki, amely az időjárás szélsőségeit jól bírja és éppen ezért a Magyarorszá­gon termett magvak minde­nütt jól beváltak. Bizonyítéka ennek az is, hogy külföldi vál­lalatok előszeretettel termesz- tetnek nálunk különböző nö­vényeket. Ezek a tények tehát a kül­földi fűmagvak, behozatala el­len, — és a magyar fűmagvak kivitele mellett szólnak. A szé- leslevélű réti perje, a magyar rozsnok és egyéb fűmagvak iránt nálam már többször ér­deklődtek Németországból, Ka nadából, Angliából. E lehetősé- sógek feltárása újabb fűmag­termesztő területek bekapcso­lását tenné szükségessé és ki­vitelünk —• még alacsonyabb áron is — jó üzletnek bizo­nyulna; A szükségelet és a lehetősé­gek felmérése után röviden összefoglalom a megvalósulás módját. A szarvasi Öntözési és Rizs­termesztési Kutató Intézet tu­lajdonában ezidőszerínt 6 ál­lamilag elismert és előzetesen elismert nemesített gyepnö­vényfajta van. melyek szaporí­tása állami gazdaságban 240 fch-n folyik. Ez évi 2400 kh sza paritásra elegendő vetőmagot jelent, melyhez az elit anya- mag mennyiségét a nemesítő telep biztosítja. Az intézet és a gazdaság vezetősége úgy dön tött, hogy az éhtmagszaporítás területét a szükség szerint fel­emeli, vagyis, ha kell, AZ ORSZÁG ÖSSZES ELITFŰ-VETÖMAGJÁT ELŐÁLLÍTJA. A kereskedelmi minőségű mag előállítását a. Kertimag Vállalat viszi végbe. Exportra csak akkor kez­dünk termeszteni,- ha arra ajánlatot kapunk. Bízzunk benne, hogy e szer­vezet rövidesen biztosítani tudja a fennálló igények ki­elégítését. de egyúttal a fűmag kivitel kérdését is megoldja. Dr. Gruber Ferenc, __ az ÖRKI osztályvezetője Angol törzskanok érkeztek A megyei tanács szakem­bereinek irányításával nagy­arányú tenyésztői munka indul a megye sertés törzsr tenyésztő termelőszövetkeze­teiben. Cél a sertésállomány, illetve típus fokozatos kicse­rélése egy kívánatosabb, úgynevezett bacon típusra. Baranya megye svéd-sertés körzet lesz. A svéd-sertésre való teljes átcseréléshez egy átmeneti fajta szükséges, amely közelebb áll a magyar fehérhússertéshez. Ez a faj­ta az angol Large White. A Répcelaki Állami Gazda­ságból most hat ilyen angol import törzskant vásároltak a baranyai tsz-ek. A mágoesl Béke Tsz az elmúlt évben három ilyen korszerű, 30 férő* helyest szerfás fiaztatót épített. A típus . szerfás fiaztatóktöl eltérően ezek az épületek alacsonyabbak, tehát a légterük kevesebb, így télen melegebbek. a Szakszerű takarmányozás — egészséges malacok A sertéshús növekvő népélel mezési jelentősége és a sertés- tenyésztés fontos szerepe a mezőgazdasági nagyüzemben egyre nagyobb nyomatékkai irányítja a figyelmet a korsze­rű tartási és takarmányozási módszerekre. Ugyanakkor köz­ismert, hogy tavaly egyes ter­melőszövetkezetekben még igen nagy volt az elhullás, má­sokban pedig meglepően szép eredményeket értek eL Ért­hető a kívánság; széles körben ismertetni kell az élenjáró ter­melőszövetkezetek már kikris­tályosodott tartási módszereit, hogy a szükségletnek megfe­lelően elindítsuk a sertéste­nyésztés nagyarányú fellendü­lését. Minden kocától 18 malac évente A bari termelőszövetkezet­ben azt tartják: a sok hús elő­állításához mindenekelőtt sok malac kell. Ezért kocáikat két­szer fialtatják évente. Tavaly — az előhasiakat nem számít­va — tizennyolc egészséges ma lacot neveltek fel kocánként; Mielőtt a kocákat elhelyez­nék a kutrciákban, DDT-vel, Matadorral, vagy mésszel fer­tőtlenítik a kutricákat. Nem meszelik, hanem permetezik, mert így a fertőtlenítő szer mindenhová eljut. A kutricá­kat szecskázott búzaszalmával almozzák; Az almot gyakran cserélik. Tapasztalatból tud­ják. hogy a nedves alom a be­tegségek melegágya. Á vemhes kocák napi jártatását csak az elles előtt 2—3 nappal hagyják abba. A báriak véleménye sze­rűit a jó ellés lefolyásának a feltételei a következők: a kut- rica gondos előkészítése, a jó almozás, a kocák jártatása és a jó takarmányozás. Amikor megkezdődnek az ellesek, az ellő kocák mellett mindig van valaki, hisz ilyen­kor lehet legjobban meggátolni az elhullást. A termelőszövet­kezetben egyformák a mala­cok. Ennek is megvan a ma­gyarázata. Azokat a malaco­kat. amelyek az ellés után gyengébbnek látszanak, a kö­zépső csöcsökre szoktatják. Itt több tej van és így utolérik féjlődésbee azokat, amelyek fejlettebbek náluk; Hogyan ta karmányozzák a szoptatós kocát ? Az ellés után néhány napig a helyes bélműködés biztosítá­sa érdekében enyhe hashajtó hatású ivóst adnak a kocák­nak. Erről a takarmányról azonban később áttérnek olyan na, amely a malacoknak biz­tosítja a szükséges tejmennyi­séget. Ha nem adnának a ko­cáknak elegendő takarmányt, akkor a koca a saját testsú­lyának felhasználása árán is megkísérli felnevelni malacait. A túlságos lefogyásnak minden kóppen’ gátat kell vetni; Ennek legjobb eszköze az egyedi ete­tés. Bárban még nincs meg az egyedi etetés lehetősége, de azért igyekeznek több takar­mányt adni azoknajk a kocák­nak. amelyek több malacot ne­velnek. Érdem szerint etetnek. Mégpedig úgy, hogy a több takarmányt követelő kocákat néhány perccel előbb engedik a vályúhoz, mint a többieket. Nagyon vigyáznak a szoptató anyák takarmányának minő­ségére is. Nem adnak a kocák­nak megsavanyodott, vagy do­hos takarmányt, mert ennek is a malacok vallanák a kárát. A szoptató kocák takarmányo­zásánál előnyben részesítik a lédús, friss zöldtakanmányokat. A kocákat a szoptatási idő alatt is legeltetik, ha erre mód vám Télen, amikor nincs zöld takarmány: a zöldet marharé­pával, jó minőségű silóval és lucemialiszttel helyettesítik, A Kihajtás előtt Dencsházán Legnagyobb ellenség a belvíz — ősi mesterség — Szakaszos legeltetés A dencsháríak évszázadok óta minden tavasszal türelmet­lenül várják a Szent György napját. Ekkor hajtják ki az állatot a fűre, és aztán Szent Mihály napig nagy gondot vet­nek le a vállukról; Ösd mesterség ezen a vidé­ken a legeltetés. Régen még a lovakat is kicsapták a zöldre, most persze erről szó srincs- hisz a ló egyre kevesebb, a Március 15. Tsz már gépekkel dolgozik. De az évszázadok ta­nulságait ma is hasznosítják. A tapasztalat pedig arról győz­te meg a dencsházá gazdákat, hogy a legelőt nemcsak hasz­nálni, hanem gondozni is kelL Déncsháza igen lapos helyen fekszik, s a falu határának legnagyobb ellensége a belvíz. Ha nagyon esős az év. mint tavafer, nem Sete; betakarítani a termést, e a legelő is hasz­nálhatatlan lesz. Ezért néhány évvel ezelőtt a községi tanács állami támogatást kért ,a bel­vizek lecsapolósához. Meg ás kapták. Azóta évente 10— 20 000 forint állami támogatás­sal és legalább ugyanannyi ér­tékű társadalmi munkával meg építették a legelőn a lecsapoló árofcrendszert. Tavaly megala­kult a víztársulás s most az tartja karban az árkokat és ügyéi a legelő további víztele­nítésére. Már az előző tsz védőerdő­sávokat ültetett a legelőre és bevezettette a szakaszos legel­tetést. Az idén tavasszal pedi g még meg sem jelent a rendelet, még ki sem hirdették a rét- és le­gelőjavítási hetet, a denesházá- ak már- munkához iátteki A március hatodik! tanácsülésen megtárgyalták mi a teendő a legelővel; Aztán kihívták a gépállomást, az elvégezte a réteirrútózást, láncbaronálást, a tagok rendlbehoziták a kutak, itatóhelyek környékét, eltávo­lították az idegen tárgyakat, a tavalyi kórót. Vágyás szépen rendbehozták a legelőt, amely aztán egy jó esőt kapott, a fű most szép. dús. Április végén terülj asztalkámat talál kánt az állat. Jövőre pedig dk lesznek az elsők, akik meggyalultatják a legelőt, hogy az olyan sima 'legyen, mint az asztal lapja. Talán már elegendő műtrágya is jut majd rá és akkor lege­lőjükön még júliusban is dús lesz a fű; amely az állat legtermészetesebb, leg­jobb és legolcsóbb takarmánya. kocákat naponta hárornszoc etetik és ezek abrak iyósa nem pépes, mint a hízóké. Arra is gondolnak, hogy az abrak íz­letes legyen. A kocákat a kö­vetkező összetételű abrakkal etetik: 50 százalék árpadara; 25 százalék kukoricadara, 15 ■ százalék korpa. 10 százalék. borsódara, 2 százalék takar­mánymész és egy százalék konyhasó. Ezt vagy íróval* vagy savával keverik össze; ami rendkívül jó hatással van a tejelválasztásra; Minél többet szabad levegőn! A malacokat természetsze­rűen nevelik. Minél többet tárj tózkodjanak a szabad levegőn! A szopós malacokat tavasszal és nyáron öt napos kortól. kéJ ső ősszel és a téli hónapokban pedig két hetes kortól az is­tállóval összefüggő malacfcifu-: tóba engedik ki. Télen a déli* melegebb óráéban, nyáron pe» dig reggel és estefelé; . Akárhogy is takarmánya- zunk, a koca tejtermelése neon tart lépést a malacok fejlődé»' sével. Ezért nagyon fontosnak tartják a bárnak, hogy a kist malacokat minél előbb meg­tanítsák enni; Első táplálék-! ként frissen pörkölt árpát* vagy borsót, kapnak; A frisseit pörkölt árpának ínycsiklando­zó illata van és épp ezért ha­mar rászokik a malac a szilárd táplálékra.- Kéthetes kortól kezdve a malacok már enyhén morzsaiékos darakeveréket is kapnak; A darakeveréket a következőképpen állítják ösz- sze: 70 százalék árpadara» 20 százalék kukoricadara, 10 szá­zalék szemes borsó. A malacok fejlődésére különleges hatás­sal van a fölözött tel, az író, a savó és a zsenge pillangós. A báriak betartják ezt a szabályt is: a tejterméknél legfontosabb a tisztaság. A friss, vagy meg­alvadt tej gömbölyíti a mala­cokat; a nem tisztán kezelt pedig valóságos méreg nekik. A báriak tíz napos kórban, ha van, megkínálják a malacokat zsenge lucernával, Elválasztás 60 napos korban Ebben a termelőszövetkezeti ben hatvan napos korban vá­lasztják el a malacokat; Meg­próbálták; a korábbi elválasz­tást is, de art látták, hogy ezt a malacok sínylik meg; Az élJ választást mind a malacok» mind a kocák érdekében foko­zatosan végzik. Időtartama ná­luk 10—15 nap. Ebben az idő­szakban fokozatosan csökken»' tik a szoptatások számát és ezzel egyidőben fokozatosan megvonják a kocáktól a vize­nyős takarmányokat; Ilyen módszer mellett igen ritka a csöcsgyulladás. A malacokat a választás után egy-két hétig a kutricákban hagyják. Közben többször is összeengedik őket; hogy mire ftófcásltásra ’ kerül - sor, addigra megszokják egy« mást i

Next

/
Thumbnails
Contents