Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

2

NAPLÓ

1961. ÁPRILIS 9.

TKIERY ÁRPÁD:

BORCÄRCb érő v/\\m

Eredeti bemutató

Thiery Arpáctot. a tehetségest fiatal írót eddig novelláiból és kisregényeiből ismertük. Pénteken este a Karaszínházban új oldaláról mutatkozott be: színié került „Bokáig érő .víz” c drámája, örömmel kell üdvözölnünk ezt az alkalmat, mert öcsi Ferenc után egy másik pécsi író lépett a színpadi szerzők sorába.

A „Bokáig érő víz”

értelmiségi dráma.

1 émája, problematikája társadalmunknak arról a területéről való, amelyre íróink általában ritkán látogatnak anyagért, holott nagyon is szülcséges és fontos lenne, hiszen az országban lejátszódó történelmi változások legalább olyan mélyen érintik az értelmiséget, mint a munkásosztályt, vagy a parasztságot. Persze — a dolog természeténél fogva — az értelmiség kér désed nehezen megközelíthetők, többnyire nem közvetlenül észlelhető síkokon jelentkeznek, inkább lélektaniak, inteQaktuálisak, s- el vontabban morálisaik.

Thierv Árpád vállalkozása már azért is dicséretes, mert helyesen ismerte föl az említett társadalmi igényt. s az írói etika erősebben hatott rá a könnyű siker vágyánál. Kitűnő érzékről tanúskodik az is. hogy főhőséül egy bírót választott, az értelmiségnek egy olyan alakját tehát, aki hivatásánál fogva él az értelmiség legsúlyosabb kérdései: az emberség. az erkölcs, a lelteiis- meret. az igazság, stb. állandó légkörében. Bár főhőse régi értelmiségi, s így problémái is elsődlegesen a régá értelmiség' problémái, a dráma mégis sokat mond általában is az értelmiségnek.

A cselekmény meglehetősen egyszerű. Tömör Károly megyei bíró 35 esztendei szolgálat után 1959-ben nyugdíjba megy. Legszűkebb baráti körét búcsú vacsorára hívja meg. Ezen a vacsorán az ide-oda kanyargó beszélgetések során vitába keveredik Molnár Imre kommunista szerkesztővel. Előbb csak általánosságban elmélkednek a kommunizmusról. Tömör ma kacsul védi elavult humanizmus-koncepcióját és öntudatosan hangoztat iá :

..........Én bíró

vol

tam. és vedd tudomásul, hogy büszke vagyok az Ítéleteimre!... Emberségesek! Humánusak! .. Igazságosak!” Később azonban a detektivre- genvekért rajongó kórházigazgató ártatlannak ígérkező ötlete következtében. — hogy tudniillik, meséljenek deték- tívregényeket — megdöbbentő felismerésre jut. Még 1943-ban halálra ítélt két személyt, mint eddig tudta: közönséges gyilkosság miatt.. A szerkesztő azonban elmondja, hogy az a két személy nem gyilkos volt, hanem részese egy kollektív ítélet vé^ehajtásának, mélyet a Markó utcai börtön foglyai mondtak ki egy besúgóra, alti miatt a börtön hét kommunista foglya került akasztói ára. A szerkesztő nem utal rá. hogy a két halálos ítéletet Tömör Károly hozta, s Bálint Sándor és Kockás Richard vére Tömör kezén száj'ad. A bitó azonban emlékszik az esetre, de felháborodva utasítja el még a gondolatát is annak, hogv ő ártatlanokat ítélt el. S egyébként is: közbűnténves bíró volt, politikai ügyekkel sohasem foglalkozott, s Bálint Sándoréi? cse- le>ménye is közbűntőny volt. miként a vádlottak maguk is elmerték. Mégsem tud megnyugodni, s vendégek távozása után szömvú tusát vív lelki- ismeretével. félelmeivel, melyektől végül — szinte a lelki összeomlás küszöbén — az a kommunista szerkesztő szebn- d’tJq meg. Hitinek szocialista lmmonizmusáról olv türelmetlen. elutasító véleménye volt

A drámát Thierv Árpád

kamara-keretek

közölt

fcüsi fel Mimdfiesaa-tot-isaeeep-óvel. egyetlen színen, alig néhány óra leforgása alatt. A külső etemén ytelenség, a téridő statikussága jói szolgálja az írónak azt a célját, hogy a figyelmet teljes egészében a belső történések felé fordítsa. A vacsora semmitmondó, legfeljebb egy-egy kisvárosi értelmiségi figura jellemzésére alkalmas párbeszédei funkcionálisan kontraszt-tényezőkként foghatók fel. Mögöttük csak itit-ott villan fel néhány riasztó jel, mint fülledt nyári éjszakákon a láthatár-széli villámlások. Aztán a jelek szaporodnak, a cselekmény egyre gyorsuló iramban rohan a kifejlet felé, az atmoszféra egyre sűrűsödik s Tomorból, aki már fölismerte, hogy egész életében ott járt csak, ahol bokáig ért a víz, kiszakad a kétségbeesett vallomás: .: .„Az oroszok várhattak volna még húsz évet, vagy jöhettek Volna ötvemnel korábban. Ez a m,i tragédiánk, régieké... Az erősnek. a roppantul erősnek vélt állvány most lazult meg. Az élet derekán ... Újat építeni? Azt mi már nem tudunk.” S a pattanásig feszült légkörben megszólalnak a szerkesztő feloldó szavai: „Tudtam, Károly... Évek óta tudtuk, hogy te tárgyaltad azt az ügyet... . Ma már ki keli gyógyulnod a hamis illúziókból. Nem mindegy az, Károly, hogyan szeretjük az embert.”

Thiery a drámája megszerkesztésében felhasználja a

modern formabontó

eszközöket. A cselekményt kezdetben hátulról előre pergeti. A dráma éjfélkor Indul, majd tizenegy órakor folytatódik, aztán visszakanyarodik a kezdeti időponthoz s innen megy tovább Narrátort ugyan nem alkalmaz, de a szereplők közvetlenül a nézőkhöz szóló bemutatkozásai, Tömör megjegyzései ezekhez a bemutatkozásokhoz meglehetősen emlékeztetnek a narrátort figurákra, illetve szerepekre. Ez még nem volna baj. Minden forma bontás esztétikai igazolása abban rejlik: van-e funkcionális szelepe a műben, szolgálja-e a mondanivaló alaposabb, pontosabb. meggyőzőbb kifejezését, a műfaj törvényei szerint való esztétikumot, vagy sem. S ha így véljük fel a kérdést, aligha tudjuk egyértelműen helyeselni Thiery idő-kezelését, álcázott narrátorait.

A retrospektív szerkesztési I mód régi-régi epikai fogás. Már a nagy homéroszi eposzok óta alkalmazzák íróink s igen sikeresen. De ami jó az epika- j ban- nem okvetlenül jó a drá- j mában is. A dráma mint megjelenítő műfaj közvetlen Vizuális jellege révén sokkal inkább köti a fantáziát. , Éppen ezért nagyobb nehézségeket is okoz a nézőknek az idő-rendből való kisiklás. Azzal, hogy Thiery egy eléggé sajátos epikai szerkesztési fogást alkalmazott, kissé a maga csapdájába is került, s kényszerült egészen pontosan visszakanyarodni a kiinduláshoz, még az indító szavak megismétléséig is. Mindez feleslegesen túl- duzzasztja az expozíciót.

A jellemeket is szívesebben ismertük volna meg cselekedeteikből, párbeszédeikből, mint nyilatkozataikból. Persze tudjuk. hogy nem csupán- Thiery csinálja ezt manapság. Ez azon ban még nem igazol semmit. Vagy ha már narrátort akarunk alkalmazni, akkor az legyen valóban narrátor, minden álruha nélkül. A narrátorok szerepeltetésében drama- turgiailag a brechti .elidegenítési motívum” rejtőzik. Célja végső fokon a közönség állandó figyelmeztetése, hogy színművet lát, nem az életet. Ha .azonban valaki ezzel kísérletezik, akkor kívánatos egyéb vonatkozásban is a brechti dramaturgiát követnie. Thiery izig-vérig realista törekvésű drámája az élet illúzióját akar [ -:a kelteni a színpadon, s ilyen- j formán csak zavar a folytonos kifelé fordulás. Ezért néni he- j iyesethetjük az indító jelene- I

tét sem — bár ez nyilván rendezői fogás volt — Tömör Ká- rolynak a nézőtérről történő behozását a színpadra.

A „Bokáig érő víz” epikába való. áttolódását azonban mindennél ihkább

az igazi drámái konf liktus

hiánya okozza.

Mert kik. vagy milyen magatartások csapinak vajon össze a darabban? Ellentét legfeljebb Tömör és a szerkesztő között van. De ez az ellentét sem magatartások összecsapása, csupán szóharc. Ha mégis valahol megnyilatkozik konfliktus. legfeljebb Tömör Ká- rolyban magában. Ám Tömör lelki tusájának az-e a fő oka, hogv egy harmincöt esztendeje táplált illúziója foszlott szét amikor megtudta mégsem minden esetben az igazság és a humánum jegyében mondta ki ítéleteit? Vagy iégalább ilyen mértékben a félelem attól, hogy rájönnek: kommunistákat Ítélt halálra ártatlanul? A szerkesztő megérkezése előtti jelenet ezt az utóbbi gyanút látszik igazolni. Akkor pedig Molnár szavai sem egyértelműen egy belső konfliktust oldanak meg. hanem épp annyira a félelemtől szabadítják meg Tömör Károlyt tudtán kívül elkövetett bűnének esetleges leleplezése miatt.

Molnár szerkesztőben Tömör Károly nemcsak a szocialista humanizmus magasabbrendű- ségének gyakorlati megvalósítóját, hanem a jóhír-hozót is látja. A két tényező persze nem választható el egymástól, de éppen szoros összefonódásuk akadályozza a nézőt a bíró szándékainak megfelelő következtetés levonásában.

A dráma főszereplője, Tömör Károly bíró sokrétűen jellemző.1, meglehetősen sikerült figura. Becsületes, de maradi gondolkodású ember, akinek azonban van szeme az új meglátására is. Még meggyőzőbb volna azonban, ha az író kevesebb jelentőséget tulajdonított volna magatartásában a félelem-érzésnek.

Mellette Molnár Imre alakja* sikerült a legjobban. Sőt egynémely vonatkozásban egységesebb, hitelesebb jellem még Tömör Károlynál is.

A többi szereplő eléggé vázlatos, elnagyolt, olykor következetten. (Vajon miért éppen

i Helénkének jutott az a fel- i adat, hogy a vízió-jelenetben : j mint valami görög sors-isten- I nő felolvassa a két kommunista elítéltetéséről és kivégzéséről szóló újsághírt?) Lengyel Tamás kórházigazgatóra sem bízná rá az ember szívesen, hogy megszabadítsa vakbelétől.

,

A rendező

Turián György erős kézzel fogta össze a darabot. Jórészt neki köszönhető, hogy a nézők érdeklődése szinte alig-alig lankad. Az indító jelenetben azonban — mint már utaltunk rá — egészen felesleges -tmor Károlyt a nézőtérről bevinni a színpadra. S talán arról sem lett volna szabad elfelejtkeznie, hogy ha Molnárnak egyik lába műláb, akkor ezt kissé érzékeltetni kellett volna a szerkesztő mozgásában.

Kenderessy Tiborban ezúttal is intelligens, dinamikus színész-egyéniséget ismertünk meg. Néhány jelenetben különösen ragyogtatta tehetségét, pl. a vendégek távozása után a feleségével folytatott ideges párbeszédben.

Bán}fy György ezúttal is igazolta azt a jó véleményt, amit már sok szerepe után megformáltunk róla. Igen finom mértéktartással alakította Molnár Imre kommunista újságíró figuráját, még ott is. ahol a szöveg bele-belecsúszott a sematizmusba, meg tudta tölteni élettel.

Hamváy Lucy a magamegtagadó. önfeláldozó asszony szerepében meggyőző alakítást nyújtott. Egyetlen hamis mozdulatát, hamis szavát nem íáttuk- és nem hallottuk.

Nem Szalma Lajos hibája, hogy olykor-olykor engedett karikaturisztikus szerepe csábításainak. Érezhetően az volt a feladata, hogy feloldja a feszültségeket.

Lelkiismeretesen formálta meg a rábízott szerepet Mát* ray Mária és Gábor Ibi is.

Fogyatékosságai ellenére is köszöntenünk kell Thiery Árpád drámáját, mert az író tehetsége biztosíték arra, hogy a dráma műfaji törvényeinek s a színpadnak alapos megismerésével, élettapasztalatainak gyarapodásával szép eredményeket ér még el ezen a nagyon nehéz területen.

Csorba Győző

Virágzix a cumrsó

Az idei tavasz kiadós meleggel köszöntött ránk az elmúlt napokban. Mindenütt virágbaborultak a gyümölcsfák. sőt egyes fajták már el is hullatták virágaikat. Pécs környékén nem egy gazdától lehet hallani: ha ilyen meleg marad továbbra is. akkor jó két és fél hét múlva már pi- roscseiesznyét ehetünk. — örülnek az emberek a jó kilátásnak. Ezt mutatja Kordély Mihály nagytótfalusi olvasónk telefonhívása is. Kordély Mihály telefonon kereste fel szerkesztőségünket, hogy elmondja: „Nagytótfa- luban virágzik a cukorborsó j és egyes szőlőtőkéken a zöld hajtások mérete eléri a hétnyolc centit.

— JAKOV ZAK szovjet vendégművész közreműködésével április 16-án délelőtt 11

órai kezdettel a Liszt teremben és 17-én fél 8 órai kezdettel a Nemzeti Színházban Mozart. Beethoven, Schubert és Weiner műveket ad elő a pécsi szimfonikus zenekar.

— A MOHÁCSI adventi kelkáposzta szépen fejlődik és előreláthatólag egy hét múlva a piacra is kerül.

— AZ IDÉN befejeződik Hetvehely villamosítása. A községi tanács a Villamosítás költségeire 40 ezer forintot fizetett már be a községfejlesztési alapból.

— MÁJUS VEGÉRE meg- \ nyílik Mohácssziget Duna- j parti részén az Arany Ponty kisvendéglő.

— HÉTFŐN délelőtt 10 óra- j kpr nyitják meg a -TÜZÉP !

Jászai Mari utca 3 és a Kossuth Lajos utca 73 szám alatt j

létesített tüzelőeladási irodáját.

— EGYMILLIÓ szőláolt- vényt készítenek a villjánykö- vesdi Uj Élet Termelőszövetkezet asszonyai. Május ötödikéig az oltványok iskolázását is befejezik, utána pedig 320 ezer elsőosztályú szőlő- oltványt értékesítenek. Az oltványokból félmillió forint bevételre számít a szövetkezet.

— „ELGONDOLKOZTATÓ százalékarány“ című szombati cikkünkben tévésen szerepel Versend Véménd község helyett.

— TEGNAP délelőtt ünnepélyes keretek között vizsgázott a Siklósi Faipari Vállalat MHS kiképzési csoportja.

A vizsgán 25-en vettek részi.

— A VILLÁNYKÖVESDI Uj Élet Termelőszövetkezetben csaknem százan dolgoznak egymillió szőlőoltvány iskolázásán. Az oltványokból egymillió forint haszonra számit a szövetkezet.

— A MEGYÉBEN elsőként a Szederkényi Karasica Gyöngye Termelőszövetkezetben kezdték meg a korai káposztafélék palántáinak kiültetését. A palántákat géppel ültetik, s így naponta harminc ember munkáját takarítják meg.

— DUNAFALVAN 10U, Felsőszentmártonban 120, Siklósnagyfaluban ugyancsak 120 holdon létesít kertészetet a termelőszövetkezet.

— A FÜRDÖIDÉNY kezdetére a harkányi strandon meg épül a 30 méter hosszú és 10 méter széles kereskedelmi pavilon, ahol majd meleg ételeket is árusítanak.

— A VIDÉKI szolgáltatások megjavítása érdekében Vóikány, Ujpetre és Grcsöny községeikben cipész ktsz-eket

alakítanak.

— 700 FOLYÓMÉTER aszfaltburkolatú járda készült cl

Sásdon 200 ezer forint költség- ■ gél. Az alapozást a község lakói társadalmi munkával végezték el. 1961-ben még 250 folyóméter téglajárda építését is tervezik.

Idő járásjelentés

Várható időjárás vasárnap estig: felhőátvonulésok, több felé, foként nyugaton és északon záporét <5, zivatar. Mérsékelt, a zivatarok Idején erősebb nyugati, északnyugat! szél. A nappali hőmérséklet csökken, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 8—12. legmagasabb nappali hőmérséklet holnap: nyugaton és északon ISIM folt között. Máshol húsz fok felett. A délkeleti határszélen még IS fők. közelében.

(27.)

Azt is állítja Benlkö, hogy nincsenek már grófi birtokok, meg botosispánok. Hát hová lettek? Elkergették őket, s a földeket kiosztották. Ha hiszen! Abból a foglyaik ugyan kimaradtak. Az asszonyok pedig alighanem erőtlenek voltak a nagy osztozkodásnál. Igaz. Benkő szerint a hadifoglyok részére mindenütt tartalékoltak föleiét, mert az ország, s a Magyar Kommunista Párt irányítja otthon az ország szekerét. De hátha Benkő, aki kommunistának vallja magát, mind ezt csak „hazdbeszélésből“ mondja? Hiszen ő maga is hadifogoly. Amit az otthoni viszonyokról tud, az agitátor iskoláról tudja, ott kapott felvilágosítást ezekről az állapotokról. Tehát nem élő tanú. Hátha fele sem igaz annak, amit beszél? Nem azért, mintha személy szerint neki nem volna hitele, mert nagyon rendes, jóravaló muvkásember ez a Benkő, a háború előtt a budapesti szerszámárugyárban dolgozott, rokonszenves és csillogó értelmű fickó, mindenéit baját hordozó, mindig a gyengék mellé szegődő, s a mások igazságáért talpaló ember, de hátha ő sem tudja a valót? Ki tudhatja azt igazán?

Lám, az is. hogy néhány nap múlva hazaindulnak, milyen szép és reménykeltő tudat, de hátha mégsem igaz? És ha Magyarországra jutnak is, nem zárják-e az egész csapatot karanténba, mint az első világháborús foglyokkal csinálták? Benkő szerint a fogolyvonat Debrecenbe uiszi őket, s onnét ki-ki szétszéledhet hazafelé, de hát Benkő sem volt ott Debrecenben, amikor kimondták az „oszoljt“, ki tudja?

De a 'kétségek és kósza gondolatok közepette is lázban egerét az egész fogolytábor. Csak indulna már az a vonat.

Benkő Antal az ő szárnyaló, nagy örömét iparkodott megosztani kenyerespajtásával. Szerencsés Jánossal. Különös szeretettel és barátsággal vet- te körül ezt a Szerencsést. Szerencsés néhány évvel idősebb nála, dé kitűnően megértették egymást. Most is melegen átölelte:

— No, Janiikám, hát hazamegyünk ...

Szerencsés arcán árnyék suhant át. Benkő látta, hogy barátja még ezt az alig észrevehető mosolyt is csak a kedvéért erőlteti magára.

— Fel a fejjel, pajtás! — bíztatta Szerencsést. — Hazamé- gyünk, ez a lényeg. Meglátod, milyen nagyszerű lesz otthon.

Az ötven év körüli férfi fel- sohajtott:

— Te ige-n... Te hazamégy.

testvér, de én? Nekem nincs ..haza“.

Berikő gyöngéden átölelte:

— Hányszor mondtam már. hogy ahol az én otthonom, ott a tiéd is! Ezentúl együtt maradunk. Hazaérünk, bemegyünk a gyárba. Meglátod, hogy örülnék majd neked a cimborák!

Nemrég államosították a mi gyárunkat is. Úgy bizony! Nem úgy megy. mint régen, amikor csak robotolt az ember, de semmi köze sem volt a gyárhoz. El sem tudom képzelni, kik most a fejesek a gyárban, de amikor majd benyitunk az igazgatóhoz, alighanem valamelyik szaktársat találjuk ott. Érted, milyen nagyszerű lesz ez? Az első keresetedet megünnepeljük. De meg ám! Aztán szerzünk neked egy takaros k.is lakást. Akármi legyek, ha meg nem házasitlak, te vén medve! Most lógatod az orrodat. de ne felejtsd el, majd eljön az idő, amikor kacagva emlékeztetlek rá! — Nahát, örülsz-e már? Hazamegyünk.

Szerencsés János lehorghsz- tott fejjel üldögélt. Nem akarta. hogy Benkő észrevegye tengermély bánatát. Határtalanul szerette Benkőt. Mindjárt azután, hogy összekerültek a táborban. Benkő barátságot kötött vele. Honnét is tudhatta ki ó, mi 6? Bizonyosan Kurganov alezredes mesélte neki. Kurganov az ő „keresztapja“. Igen, mert amikor valamelyik hadikórházból idehozták öt, még csak neve sem volt. Kurganov nem győzött csodálkozni miféle különös história az övé? Egy kiürített katonai épületben, kint a fronton egy élethalál között lebegő magyar katonát találtak a szovjet szani- técek, s amikor nagy keservesen megmentik, azt sem tudja, mi a neve, ki fia-borja, hogyan került oda, s hol volt azelőtt? Kurganov persze nem tarthatott a nyilvántartásban egy névtelen hadifoglyot, hát elkeresztelte szépen Szerencsés Jánosnak. Utóvégre ritka szerencsés véletlen ennék a fogolynak a megmenekülése, amint ezt a hadikórház politikai osztálya kisérő iratokban közölte.

De hiszen ha csak Kurganov szemében fedné sűrű homály az 6 rejtélyes sorsának kanyarulatait. Hanem ő sem tud többet önmagáról! Három észtén-1 deje töri a fejét, erőlteti az agyát, de sejtelme sincs, mi lehetett az előélete. Élete a hadikórházban kezdődött, minden ami azelőtt volt. kimosódott az emlékezetéből. Már- ■mdr belefásutt a töprengésbe, de most, amikor mindenki izgatottan készülődik haza családjához. feleségéhez. Szerencsés megint gyötrődik, mert neki nincs hová mennie. Vagy, ki tudja, hátha őt is szivrenes- ve várja valahol egy család s ö mégsem találkozhat velük egy boldog órán, mert fogalma sincs, hol lehetnek ők!

(Folytatjukj