Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-30 / 101. szám
i96i. Április 30. NAPLÓ 7 r i Vállaljuk a munkásosztály hagyományait! Mostanában, amikor a Kiserdő felé vezet az utam, mindig arra gondolok, hogy mit tettem én és mások is, hogy a fiatalság megismerje, magáénak vallja a munkásmozgalom hősi múltjának hagyományait. A munkásmozgalom történetében vannak kiemelkedő jelentőségű események. Ilyen a május elseje is. A Kiserdő a munkásmozgalom szempontjából történelmi hely. Nem szabad megengedni, hogy az emlékek elhalványuljanak, mert ha engedjük, pár év múlva nehéz lesz a régi idők szemtanúit felkutatni, és minden feledésbe merül. Természetes dolog, hogy ez nemcsak Kiserdőre vonatkozik, hanem a Tcttye, a Kis- rét; a Darázsforrás, Kőlyuk, Siklós és a megye más történelmi helyeire is. Emlékeztetni szeretném az olvasót, hogy a Kiserdőben ünnepelték meg a munkások először május elsejét. Évtizedeken keresztül ide mentek a pécsi munkások ünnepelni. Még akkor is, ha a rendőrkapitányság megtiltotta. 1894-ben a rendőrkapitányság betiltotta május elseje megünneplését. A Népszava szerint: „Több elvtárs óhaja szerint megállapodtunk, mivel a városból leendő tömeges kivonulás zászló alatt meg nem engedtetett, hogy du. két órakor mindazok, akik a Kiserdőbe való kivonuláson részt akarnak venni, a budai külvárosi vámház külső oldalán jelenjenek meg. A felszabadulás után a Kiserdőben még összejöttek a munkások ünnepelni, de most már évek óta szürke lett ez a történelmi hely. Kezdenek kipusztulni a fák, a régi épületet átalakították munkásszállássá. Miért nem megyünk oda, miért nem hajtunk fejet a munkásosztály hős fiai emlékének? Miért nem emlékezünk meg a Kiserdői május elsejékről? A másik ilyen nevezetes hely a Tettye. A Tettyére is járlak a munkások ünnepelni május elsejét. A második világháború előtt, amikor a város a régi Tettyét eltüntette, nem ünnepelhettek május elsején ott a munkások. A felszabadulás után megszépült, megfiatalodott a Tettye, és az emberek szórakozóhelye lett. Igaz az, hogy május elsején a felszabadulás után többször volt ott kultúrműsor, de olyan régi, igazi ünnepélyek nem voltak. A pécsi iskoláknak védnökséget kellene vállalniok a Kiserdő felett, rendbe kellene hozniok ezt a történelmi jelentőségű helyet. A KISZ- szervezetek kollektív kirándulásokat szervezhetnének az egész megye területén Pécsre, Komlóra, Siklósra is, ahol a munkásmozgalom régi harcairól a veterán harcosok első kézből adnának közre élménybeszámolókat. GUNGL FERENC * A mi lm nép link \íehány nappal ezelőtt, amikor már teljes ^' erővel készültünk május elsejére, a. nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére, találkoztam kedves kínai ismerősömmel, dr. Tung Seng-lman elvtárssal. Beszélgetésünk a május elsejei ünnepref terelődött, és én megkérdeztem tőle, hogyan ünnepük meg Kínában a világ munkásainak e nagy ünnepét? — Hasonlóképpen a magyar és többi -felszabadult népekhez, nálunk Kínában is gyönyörű, szinpompás felvonulásokat rendeznek a dolgozók, munkások, parasztok, értelmiségiek, diákok közösen. Soha nem tudom elfelejteni azt a nagy élményt, amelyben részem volt Pekingben, amikor mint egyetemista társaimmal közösen készültem május elsejének a megünneplésére. Már hetekkel az ünnep előtt mi is felajánlásokat tettünk. Még szorgalmasabban tanultunk, a munkások növelték a termelést. ’ Május elseje hajnalán Peking különböző pontjairól megindultak az ünneplő csoportok. Csoportok? Dehogy kérem, hatalmas tömegek, jókedvű és fegyelmezett munl<ások, orvosok, mérnökök, parasztok, katonák, diákok, tehát mindenki, aki csak tehette. Felemelő érzés volt, amikor elérkeztünk a Thien Em-men térre, melynek szépségét csak a moszkvai Vörös térhez tudom hasonlítani. A téren elhaladtunk Mao Ce-tung elvtárs, a Kínai Kommunista Párt és a kormány vezetői előtt. Felvonulás után egész nap szórakoztunk, vtcabáloLáng betűs feliratok Május 1. a Kisréten — A Zrínyi utcai történelemóra A Sopiana Gépgyár aprócska púrfcirodájábaaa beszéltük meg a huszonötéves találkozót • Ex- ner Miklóssal és Ébert György- gyel. Voltaképpen csalt huszonnégy éves találkozó lett be lőle s csupán a jubileumi szám kedvéért kerekítettük negyed- századosra. Hogy még érthetőbb legyen, egy huszonnégy év előtti közös emlék hozott össze bennünket, olyan emlék, olyan jubileum, amit ta-án nem is illett volna nyilvánosabb helyen fehér asztal vörös bor mellett ünnepelni. Exner Miklósé volt a szó, nemcsak azért, mert hármunk közül ő a legidősebb, inkább azért, mert harminchétben a Zrínyi utcai titkos találkozókon is övé volt már a kezdeményezés, s mi akikor is hallgattunk rá, figyeltük és megfogadtuk minden szavát. Különben sóira sem voltak teljesíthetetlen utasításai, mert ahhoz is ő értett a legjobban, mit lehet és mit nem szabad rábízni a magunkfajta „ifikre”. Ismertük a társait is, hiszen közös barátaink voltaik. Bodor Pistát Dombóvári Miklóst, Frim Miklóst, Krausz Lajost, Krausz Gyurkát Flam- haft Klárit, Wortmann Dezsőt, a. Miíhoffer gyerekeket, az ifi csoport tagjait. Ébert György még arra is emlékezett, hogy Klári, ez az örökvidám, dundi leány hányszor jött haza keseregve a mecseki túrákról.. Nem volt olyan kirándulás, hogy egyszer vagy néhányszor el né csúszott- le ne gurult volna a kapaszkodókról, amiért mi udvariatla„Éneklő Ifjúság” — Ünnepi könyvhét Irótalálkozó *Pécs kultúrális életének jelentős napja lesz május elseje — hiszen a város művelődési intézményei, öntevékeny csoportjai gazdag, változatos műsort készítettek elő —, de a város kultúrális életében az ünnep után is lesz néhány jelentős esemény. A kultúrális spregszemle városi bemutatói májusban is szerepelnek a programban, továbbá a május elsejei elődöntők után május ötödikén este fél hétkor a Liszt-hangversenyteremben és május hetedikén délelőtt tíz órakor a színházban rendezik meg a pécsi „Éneklő ifjúság” hangversenyeit. Az első napon a pécsi középiskolák, szakiskolák, technikumok, iparitenuló-in- tézetek és a Pedagógiai Főiskola együtteseinek bemutatója lesz, a másik hangversenyen a város általános iskolai együtteseinek legjobbjai mutatkoznak be a város zenekedvelő közönsége előtt. A napokban ült össze a városi tanács művelődésügyi osztályán az ünnepi könyvhét előkészítő bizottsága, amelynek a könyvhét előkészítésével és lebonyolításával megbízott aktívák a tagjai. A könyvhét tervei szerint néhány fővárosi írót is meghívnak az ünnepségekre, továbbá a Jelenkor írói szerepelnek az ez alkalomból rendezendő irodalmi esteken. A könyvhetet több helyen könyvbállal teszik érdekesebbé, színesebbé. Az előzetes tervek szerint május utolsó és június első napján rendezik meg Harkányban az írótalálkozót. nirl kinevettük, s amiért ő mindannyiszor neheztelt ránk. De hol van Klári, hol vannak azóta a többiek? Megtudtuk róla, hogy Auschwitzban halt meg, Bodor Pistát és a Milhoffer gyerekeket pedig a dachaui tábor emésztette el. A többiek? Szétszóródtak a háború alatt, s egyik másikáról tudjuk csak, hogy valamelyik pesti vagy vidéki gyárban dolgozik. Ezért kerültük el a jubileumi találkozó fehér- terítés, boros-poharas ünneplését. A régi időkre, s reájuk emlékeztünk. Nem nagy dolgok ra, hősi tettekre, csalt olyanokra, amire erőnkből tellétt. Hogy is volt akkor harminchétben? 1937, április 30 A Széchenyi téri rikkancs ordítva lohol végig a Király utcán, újságot lobogtat a kezében s odatolja a járókelők orra alá: — Szenzáció! Tegnap j hallgatták ki a vasasi bányászper vádlottjait. A három főcinkos: Bózsa Jáno6, Kruppi István, Steckl György konokul tagad! A tár sarkán Exner Miklós álldogál. Érdeklődve forgatja az újságot és egyáltalán nem feltűnő, hogy közben néhány fia tál kör ülállja, s bele-bele kukkantanak az újságba. ' — Vigyázzatok! Ne menjetek el holnap reggel a Zrínyi utcába! A rendőrség tudja, hogy ott adtunk találkozót. Mondjátok meg a többieknek is, hogy innen indulunk holnap a Mecsekre. És másnap reggel május elsején hiába özönlötték el a Zrínyi utcát a civilrendőrök. Miklósék kis csapata hátizsákkal, kulaccsal, szabályos túrafelszereléssel a Széchenyi térről indult el a Kisrétre. Nem zárt sorokban, az több lett volna, mint feltűnő, hanem hármas, négyes csoportokban csendben, szolidan. Mégis, amikor felértek a találkozó- helyre, ott már több volt a „hekus” mint ők; Szóval el volt rontva a találkozó. Dombóvári Miklós ismerte fel az egyik detektívet, s amíg kiválogatták a futballcsapatot, mindenki tudott a kelepcéről. De azért végigját- szották a két harminc perces félidőt, s mint akik csupán a meccs kedvéért jöttek fel ilyen messzire, felcihelődtek s toronyiránt visszaindultak a városba. Frim Miklós aggódva mesélte a többieknek, hogy nagyon tetszhetett a meccs a hekusoknak, mert néhány felvételt is csináltak róla. Volt „sikerültebb“ május elsejénk is, mint amire Ébert György és Éexner Miklós emléf kezett vissza. Napokkal az ün-j nép előtt marxista szeminá-. riumra jöttek össze a munkások a Zrínyi utcai szoc. dem.] helyiségben. Zsúfolásig megtelt a kisterem. Pajor Rudolf] érkezett meg Pestről s az ász-] talokon kilencven jegyzetté- ■ zetbe kilencven kéz írta a fel-] adványt. Leninről, Szovjet-1 országról volt szó, s arról, hogy] az imperialista hatalom meg-! döjit'hető-e parlamentáris úton.) Szerencsére ez az utóbbi mégj nem került a jegyzetfüzetbe,, amikor rájuk törtek a rend-] őrök. A szomszédos utcákból,} a polgári iskola udvaráról a- babtista imaház kerítésén ke-] resztül özönlöttek el őket.} Mindegyikükre két kopó jutott Nem volt mód menekü-. lésre. Elsőnek a jegyzetfüzete- j két a legfőbb „bűnjelet” ko-j hozták el, s hogy ne legyen túl-J ságosan feltűnő, egyenként ld-í sérték be őket a rendőrségre,} egyenként Bánó rendőrkapi-J tány és Réthy főfelügyelő elé.] Nem volt hát idejük arra sem,} hogy megbeszéljék a mihez- - tartást, mégis egj^ormán „val-J lottak”. } — Történelmet tanultunk ... ji S az ütlegek a rúgások sem-í tudtak ennél többet kisajtol-Jj ni belőlük. i Nem. mert végtére is igazat}] vallottak. A történelmet ta-.| nulták, az új történelmet ké-], szítették elő azon a délutá-}: non. Megverték, megbüntették«! őket, de a május elsejét mégis] „megünnepelték”. A két Mik-} lós, a Dombóvári és a Frim] gyerek a. kihallgatást követő] napokban máris akcióba lé-l pett. Röpcédulákat ragasztót-} tak a falakra, vérvörös fel-! irattal: „Éljen május 1., a] munkásosztály nagy ünnepe!"} Még arról is gondoskodtak,, hogy Bánó rendőrkapitány se] maradjon ki „figyelmességük-j bői”. Vakmerőén az ő ablaka-] ra is kiragasztották a röplapot' és az alaposság kedvéért néhány darabot a nyitott ablakon keresztül is behajítottafc. Elkapták őket. Réthy főfelügyelő úr értett ahhoz is, hogy egy kihallgatás ból „tíz jómadarat” is kalitkába csaljon, de ezen a „négy- szemközti beszélgetésen” semmire se ment a tudományával. És ha Dombóvári Miklós súlyosan meg is adta az árát „konokságának”, mégis ő maradt a győztes ebben az egyenlőtlen viadal-' ban. ö, ’ mert odakint az utcán, i a házak falán és Bánó rendőr-' kapitány ablakán ott maradt! letörölhetetlenül a lángbetűsl felirat: j Éljen május 1., a munkás-] osztály nagy. ünnepe! ] — gy — < cd munka dieshele Horvath Olivér: A hidasi brikettgyárban Horváth Olivér: A hidasi brikettgyarban Kelle Sándor: Kévehánvá kori vettünk r eszt, és éjszaka gyönyörű, ezin-l pompás tűzijátékkal fejeztük be az ünnepség get. ■ A múlt év óin Kínában kerületenként, te-', hát kisebb egységekben rendezik meg a má-1 jus elsejei ünnepségeket, a párt és a kor-', mány vezetői elmennek az ország különbözővárosaiba, falvaiba, é-s ott együtt ünnepelnekI a néppel, ] A május elsejét nálunk Kínában is csak a- felszabadulás óta ünnepelhetjük. Azelőtt a kuomintang banda még azt is tiltotta, hogy a, munkásosztály ünnepéről egyáltalán beszél-' jünk. A felvilágosult munkások természeteséül a kommunisták vezetésével a tilalom ellenére', is megemlékeztek az ünnepről, de csak szűk', körökben, illegálisan, mert félniök kellett, ha. kitudódik, börtönbe vetik őket. I Boldog vagyok, hogy Magyarországon is', részt vehettem május elsejei ünnepségeken,- és tulajdonképpen csak üt értettem meg iga-l zán az ünnep jelentőségét, és az abban rejlői nagy erőt, meri személyesen tapasztaltam,- hogy a Pekingtöl több ezer kilométerre levő] Magyarországon a felszabadult nép ugyan-j olyan örömmel és lelkesedéssel ünnepli május- elsejét. mint nálunk otthon a kínai dolgozók.' Hz az azonos demonstráció is megmutatja a't béketábor országainak szoros összetartozását.' s utat mutat a ma még kizsá.kmányoltan élő; proletároknak a szabad, önálló élet felé. i SCHMIDT ATTILA < t Kelle Sándor: Kapások
