Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-22 / 94. szám

tm, Április zz. N A P L 0 s Nemcsak kérni — adni is kell! Hirdetés alapján jutottam ei a Vasas II; Jószerencsét Termelőszövetkezetbe. Munkásfaluban termelőszö­vetkezet Végigvezetnek a majoron, magyarázzák, hogy ezt az épü­letet a múlt évben vásároltak 110 ezer forintért, büszkén mutatják a szarvasmarhákat, a sütkérező borjakat. Tavaly még nem voltak szarvasmar­háik. Helyesebben voltak, de nem a közösben. A közös is­tállója csali decemberben ké­szült el és ekkor tudták össze­hozni azt a húsz szarvasmar­hát, amit a tagok a közösbe adtak; A húsz szarvasmarhá­hoz a TEGIN keresztül vásá­roltak még tizenöt vemhes üszőt, amely közül a legtöbb már le is borjazott. Most öt­vennyolc szarvas jószáguk van. A borjak egy része még szo­pik. És emiatt gyakori a ve­szekedés. A bányászok eljön­nek a termelőszövetkezetbe tejért, ahol kénytelenek azt mondani .nekik: „Sajnos nem tudunk tejet adni, mert még szopnak a borjak.” Elfogyna itt hétszer annyi tej is, ha lenne. De nincs. Majd lesz, ha elválasztják a borjakat. Erről beszélgetünk. Meg a sertésekről, öt kilométerre van a sertésfarmjuk a központtól. Huszonhárom kocájuk és ki­lencvennégy malacuk van. Nem sok, de tavaly még ennyi állatuk sem volt. Állatok nél­kül pedig nincs pénz. Ezt meg­tanulták a múlt évben ég most ezért mindent elkövetnek, hogy kialakítsák a közös állo­mányt. Ezt a célt szolgálta az a bi­zonyos hirdetés is, ami engem kihozott ide. Mi volt ebben a hirdetésben? Az, hogy Vasas II. Jószerencsét Termelőszö­vetkezet szabadpiaci áron el­ad két vagon kukoricát és ár­pát. Az elnök, Bíró József azt mondja: — Sajnos nem tudnánk más­ként hízó alapanyagot venni, így tudunk. Tegnap is vettünk öt tinót a pécsi vásáron. Ti­zenhatot állítottunk be hízóba. Később ismét szóba jön az állattenyésztés. Azt mondja az elnök: — Jól jött az a tizenöt vem­hes üsző. amit az államtól kap­tunk. Súlyban kell visszaadni. És három év múlva kezdhet­jük meg a törlesztést. Addigra a borjuk kifizetik az anyju­kat; ■ Száznegyvennégy anyajuha van a termelőszövetkezetnek. Ennyit kaptak, de ez már ki­lencvennyolc báránnyal szapo­rodott. — Ezekkel Is jó bőtot csinál­tunk — mondja az elnök. — Szinte ingyenben vannak az anyák, hisz ezeket is súlyban kell töriesztenünk. Elismerik, hogy sokat segít az állam. Ha csak a Vasas II. Jósze­rencsét Termelőszövetkezetet vesszük figyelembe, akkor is több tízezer forint az évi kedvezmény: a gépállomási kedvezmény, az üszővásárlási, a juhvásárlási kedvezmény. Ezt el is ismerik a jószerencsétbeliék. És ami­kor szóba kerül: ők mit adnak az államnak, akkor kiderül: le­szerződtek 150 mázsa őszi ár­pára többek között. Kétszáz- negyven forintért adják el az államnak az őszi árpa mázsá­ját. holott a szabadpiacon en­nek mázsájáért 360 forintot is megkaphatnának. Vagy itt van egy másik példa. Az elnökkel vitatkoztam: jobban jártak vol na. ha eladják az államnak a kukoricát, akkor kapnak mű­trágyát is. Mire ő: szabadon háromszáz forintot kapnak égj mázsa kukoricáért és ezért há - rom mázsa műtrágyát vehet­nek. így gondolkodnak: ami ne­künk előnyös, azt kérjük az államtól, de ha mi jobb áron is el tudtunk adni valamit, mint amennyit az állam ad érte, akkor így adjuk el. Nem he­lyes ez a gondolkodás. Érzik ezt a jószerencsét- beliek is. Mentségükre csupán azt hozzák: nem tudtak volna másként hízó alapanyagot vá­sárolni. Furcsának tartja ma­ga az elnök is ezt az eljárást, de azt mondja: a szarvasmarhákat leszerződik. Bőrben adják el a takarmányt az államnak. Azért hoztuk létre a terme­lőszövetkezeteket, hogy több árut adjanak az államnak, és nem azért, hogy a termelőszö­vetkezetek a megtermelt áru­val „seíteljenek” Helytelenül gondolkodtak a jószerencsétbeliek, de őszintén meg kell mondani nemcsak ők a hibásak. Ök hízóalapanyagot akartak vásárolni. Nem tudtak másként, csak így, mert min­den hivatalos szervtől azt kap­ták: nincs keret, nem tudunk biztosítani. Ha a városi tanács, az állatforgalmi jobban körül­nézett volna, szabályosan is kaphattak volna hízóalapanya­got a vasasiak és nem kellett volna kerülőuton beszerezni a tinókat. (Szálait 1870, április 22-én született V. I. LENIN, a prole tár forradalom vezére, a szocialista szovjet állam megalapítója Sok új, érdekes alkotás jelenik meg az ünnepi könyvhétre Minden tavaszunk szép szín­foltja az ünnepi könyvhét. Az idei évben május végén és jú­nius elejém rendezik meg or­szágszerte a már hagyományos sá vált ünnepi könyvhetet. A nyomdák már jó ideje dolgoz­nak a könyvheti kiadványo­kon, sok új, érdekes, örökbe­csű remekművet és mad al­kotást jelentetnék meg. Az ünnepi könyvhéten jele­nik meg az Európa Kiadónál a Milliók Könyve-sorozat első köteteként Dreiser: Amerikai tragédia című könyve. Szere­pel még a könyvheti meglepe­tések között: Babits Mihály műfordításai, Dickens Pickwick klubja, O Neill amerikai drá­maíró Négy drámája, Gorkij Ahol a térképek készülnek ROMEO UTÁN BEFEJEZIK A MECSEK FELTÉRKÉPEZÉSÉT. — RÉSZLETES TÉR­KÉP PÉCSRŐL ra rögzített műszerben figyel valamit, s keze intésével ko- mandirozza munkatársát, aki magas póznát, ún. kitűző ru­dat tart tőle bizonyos távolság­ban. Ez is a térképkészítés egyik fázisa. A mérnök vagy technikus ilyenkor szöget mér a teodolitjával; Újabban a repülőgépet is a térképezés szolgálatába állít­ják. A közönséges MALÉV utasszállító alkalmas légi fel­vételek készítésére. Égy adott területről két szögben készíte­nek fényképet, mert így a sztereoplanigráf nevű műszer felhasználásával makettszerű kép állítható elő. A légi fény­képezéssel nagymértékben meg­lehet rövidítem a térképkészí­tés idejét; A követelmény magas, ala­pos munkát kíván. A 10 ezres méretarányú, 30 négyzetkilo­métert ábrázoló térkép elké­szítéséhez 10 hónapra van szűk ség, ha az összes munkaidőt egy emberre vetítjük. Másszó­val: egy ember 10 havi mun­kája van benne. — Magyar — Foma Gorgyejeve, Konovalov Források című regénye. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó nagyszabású soro­zatot indít, címe: „Az én könyvtáram”, mélynek első kő tete, Gárdonyi Géza Láthatat lan ember című regénye. Az ötven kötetből álló, díszes ki­állítású könyvsorozatot a kiadó az ifjúsági irodaiam remékmű- veiből állította össze, s a klasz- szikus szerzőkön kívül ma élő írók alkotását is közreadják a sorozatban. A Szépirodalmi Könyvkiadó­nál jelenik meg Ady Endre és József Attila összes versei, Jó­kai Mór Rab Ráby című regé­nye, Nagy Lajos Képtelen ter­mészetrajz című könyvének bibliofil kiadása, Kaffka Mar­git összegyűjtött novellái, Mó­ricz Zsigmond Betyár című re­génye, Darvas József Végig a magyar Szaharáin című köny­ve. _ . Nagy az érdeklődés az ismét kiadásra került új Magyar Lexikon iránt. Az egyik vál­lalatnál 55 új előfizetőt gyűj tött a könyvbizományos. Az üzemeket ellátó 110-es szá­mú Könyvesbolt az idén is több üzemben megrendezi a könyvhetet, ünnepi sátrat állí­tanak fel Kővágószőlősön és a kesztyűgyárban. Az utóbbi időben erősen megnövekedett az érdeklődés a könyvek iránt. Egyedül a 110-es számú Könyvesbolt 154 százalékra teljesítette első ne­gyedéves tervét. több mint egymillió forint forgalmat bo­nyolítottak le három hónap alatt. Ünnepségek Lenin születésének évfordulóién Lenin születésének 91. év­fordulóján, április 23-én, szom­baton ünnepi megemlékezést rendez a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság Baranya megyei elnöksége. Az ünnepség Pé­csett, a Puskin Művelődési Házban este hét órakor kezdő­dik, amelyen Veres Erzsébet elvtársnő, az MSZBT megyei titkára mond beszédet. Ugyancsak szombaton este hét órai kezdettel rendeznek szovjet—magyar baráti talál­kozót és ünnepséget a porce­lángyárban is. A porcelángyári baráti ta­lálkozó előtt kiállítás nyílik a porcelángyári koltúrházban, Tavasz a téglagyárakban A Baranya megyei Tégla­gyári Egyesülés egyik vezető­je úgy fogalmazta meg, hogy náluk az igazi munka akkor kezdődik, amikor megjönnék a fecskék. Március közepén be­népesültek a téglagyárak. 'T'alán egész Üzbegisztán-. ■* ban nincs olyan ember, aki ne ismerné Tohtahon Ib- rahimovát, ezt a csendesszavú, feketeszemü öregasszonyt. Már 81 éves, de még mindig rend­kívül élénk. Nagyon sokan csak azért keresik fél, hogy meghallgassák Leninről szóló visszaemlékezéseit, s elmesél­je nekik, hogyan beszélgetett el vele, egyszerű üzbég asszony nyal a feledhetetlen Iljics. Ez az érdeklődés nagyon termé­szetes, hiszen ma már nincse­nek sokan, akik személyesen láthatták, hallhatták a nagy Lenint, kezet szoríthattak, sőt közvetlenül el is beszélgethet­tek vele. ... Az ifjak és lányok léleg­zetvisszafojtva hallgatják Toh­tahon anyó szavait. ... 1922 nyarán történt. Toh­tahon Ibrahimova a turkesz- táni köztársaság küldöttségé­nek tagjaként érkezett Moszk­vába, az összoroszországi me­zőgazdasági kiállításra. Másnap reggel, amiko-r a küldöttség éppen a kiállításra indult, egy régi, viharvert autó .állt meg szálláshelyük bejárata előtt. A kocsiból ki­szállt egy magas, sovány, bőr­kabátos férfi és megkérdezte: — Itt van válóiból Ibrahi­mova elvtársnő? p'mlékszem, egészen zavar- ba jöttem, amikor tár­saim rám mutattak — meséli Tohtahon anyo. — Az ismeret­len azonban elmosolyodott, kezet nyújtott és így szólt: — Lenin elvtárs szeretné látni önt... — El sem tudjátok képzelni, hogyan megilletödtem! Lenin akar találkozni ve­lem, Lenin — akiről már jó­val a forradalom előtt is hal­lottam, amikor Vogyjajev és Mirbokibaj gyárában dolgoz­tam. Lenin, akinek neve egyet jelentett számomra a boldog­ság és a szabadság reményé­vel, azokban a napokban, ami­kor a szomszédos ház sötét pincéjében rejtőztem el az el- lenforradálmárok elől... — így érkeztem meg azután a Kremlbe, nagy zavarban, könnyekig meghatva. Vlagyimir lljics dolgozószo­bájának bejáratánál fogadott, kezet nyújtott, székkel kínált és ő maga is leült velem szem­ben. 'ff ogyan kaptak szállást “ a türkmén köztársaság küldöttjei? Hogyan érzik ma­gukat Moszkvában? — kérdez­te Lenin. így válaszoltam: — Igazán jól, minden a legna­gyobb rendben van. Lenin fel­állt, egyszer-kétszer végigsé­tált a szobán, majd újra leült. Ezután néhány kérdést tett fel. Akkoriban még nem tud­tam jól oroszul, de mégis meg­értettem valamennyi kérdését. A turkesztáni köztársaság asz- szcmyairól kérdezősködött, hogy hogyan élnek, mennyire vannak tudatában a szabad­ságnak, amit a szovjet hatalom adott nekik, működnek-e az analfabétizmus felszámolására szervezett iskolák, járnak-e az asszonyok a klubokba, dol­goznák-e az üzemekben és a gyárakban? Emlékszem, Vlagyimir lljics kissé elszomorodott, amikor megmondtam, hogy még kevés az olyan iskola és klub, ahova az asszonyok is eljárnak. Vi­szont nagyon megörült, a sze­me felcsillant és elmosolyo­dott, amikor beszámoltam ar­ról, hogy a köztársaság asszo­nyai nagyon jól tudják: a szovjet hatalomtól szabadsá­got és egyenjogúságot kap­nak. — Több iskolát, klubot kell nyitni a nők számára, Ibráhi- mova elvtársnő — mondta ak­kor Vlagyimir lljics. — Ha megtanulnak írni, olvasni, ha képezik magukat, akkor az­után már nem lehet háttérbe szorítani őket! A bucsúzásnál néhány p*í- lanatig kezében tartotta a kezemet és igy szólt: — Adja át nevemben és a szovjet kormány nevében for­ró üdvözletünket a turkesz­táni köztársaság asszonyainak. Mondja meg nekik: mindent elkövetünk azért, hogy a Kelet asszonyai szabadon, egyenjo- gúan és boldogan élhessenek! Milyen boldogságot, reményt, szilárd biztonságot ébresztet­tek bennem Iljics egyszerű szavai! Otthon házról házra jártam és elmeséltem az asz- szonyoknak a forradalom nagy vezérével való találkozásomat, elmondtam, hogy mit üzent nekik a búcsúzáskor. Tohtahon anyó nemigen be­szél arról, ami ezután követ­kezett. Arról, hogy még ugyanabban az esztendőben belépett Lenin nagy pártjának soraiba, arról, hogy az egész életét Iljics egyik végakaratá­nak, a szovjet-keleten élő asz- szonyok felvilágosításának és egyenjogúságának szentelte. TV éha, amikor az ifjúság L ' érdeklődése különösen megindítja, Tohtahon Ibrahi­mova fényképeket szed elő. Nagyon sok fényképet őriz — újakat és régieket, köztük el­ső moszkvai útjának emlékeit is. Az egyik fénykép különö­sen emlékezetes: egy csoport rövid bundába, halinacsizmá- ba öltözött ember áll Iljics ravatalánál. Arcukról végtelen szomorúság árad. Közöttük van egy fiatal, szép. fekete­szemü asszony is: Tohtahon Ibrahimova. Tohtahon anyó leányai és unokái, a szovjet-keleten élő valamennyi asszony élete tisz­tává, széppé, boldoggá, sza­baddá és egyenjogúvá lett, ahogyan Lenin megjövendölte. (JAKUBOV) A Mohács FI. és a Siklós L üzemekben a téli rekonstruk­ció során az új égetési mód­szereknek megfelelően korsze­rűsítették a kemencéket. Az első negyedévben, a csonka termelési időszak elle­nére a vártnál jobb eredmé­nyeket értek el; A tervezett 6 millió nyers­tégla belyett 6 millió 2i>8 ezer darabot, a 3 millió 100 ezer égetett tégla helyett 3 millió 549 ezer darabot ter­meltek. N y ers tégla-gyár tási tervüket 104.3 százalékra, égetési tervü­ket 114.4 százalékra teljesítet­ték. A kemencék rekonstruk­ciójától azt az eredményt vár­ják, hogy éves tervüket a ter­vezettnél rövidebb idő alatt tudják befejezni. Kilenc üze­mük közül különösen jó ered­ményt érték el a mohácsi I. téglagyár présbrigádjai. Az or­szágos hatezer darabos átlag felett, óránként több mint hét­ezer darab nyerstéglát készí­tettek. A második negyedévben 35 millió darab nyerstéglát és 37 millió darab égetett téglát kell gyártani. Nem kis mennyiség ez, ha arra gondolunk, hogy egy családi ház elkészítéséhez körülbelül 30 ezer téglára van szükség. 1961-ben téglagyáraikban több új gyártmány termelését kell megvalósítani. A siklósi L üzemben 3 minié darab nagyméretű üreges blokktéglát gyártanak, amely 12 millió kisméretű téglának felel meg. A válaszfaltégla készítése is új feladat. Ez évben 3—400 ezer darabot termelnek. Meg­kezdik a porszénhamu-tégla termelését ük. Az egyetemtől nem messze, Pécsett, a Pozsony utcában székel a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat. A Rá­kóczi út lármás forgalma után szokatlanul hat a félreeső ut­ca nagy csendje. Bodai Lajo6 igazgató elvtárs tájékoztatója alapján pontos képet nyerhetünk a vállalat munkájáról. Amint elmondot­ta, nagy munka folyik az or­szágban, 1:10 000 méretarányú, tehát meglehetősen részletes térkép készül egész hazánk te­rületéről. Ebben a nagy mun­kában a vállalat is részt vesz, ennek része a mecseki térkép, amely az idén készül el. Az idén fejezték be Komló 1:1000 méretarányú térképét, s ugyanilyen készül Pécsről és Szegedről is; Mindemellett térképek készül nek a falvakról is. Az idén. fel­mérik a pécsváradi járás 19 községét (Hidas, Mecsefcná- dasd, Öbánya stb.), s ugyan­ilyen munkát végeznek So­mogy 7, Zala 16, Bács 4 és Csongrád megye 8 községében. Térképet kér a földnyilván­tartás és a telekkönyvi hiva­tal. Térkép kell egy új bánya, vagy ipari létesítmény megter­vezéséhez, többi között a hő­erőmű továbbépítéséhez. Tér­kép nélkül tehetetlen az üt­és vasúttervező, a Mohács— Pécs közötti vízvezeték sem épülhetett volna meg térkép nélkül. Már egy nagyobb épü­let megtervezéséhez is térkép kell. Térkép nélkül nem tudnánk k'a’akítani a nagyüzemi táb­lás gazdálkodást a mezőgazda­ságban. Még a nagyobb terü­letek öntözéséhez is szükség van a térképre. Keveset tudunk a térképké­szítés csínjáról, r— Nem raj­zolgatással telik el a térképész java ideje. A rajzolgatás az összidőszükséglet alig 15 szá­zalékát foglalja el, a többi mé­résekkel és számolgatásokkal telik. A megyét járva gyakran ta­lálkozunk rövidnadrágos em­berrel. aki háromlábú állvány­Cfyy- UdálkazÁs Unde

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents