Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-17 / 65. szám

1961. MÁRCIUS 17. NAPLÓ Ahol évi 9-10 millió forint elgurul a kerekeken Az építőijmri vállalat munkásszállításairól A Baranya megyei Építőipari Vállalatnál 37 bódéskocsit (nylon-buszt) és 7 Ikarusz au­tóbuszt fordítanak a munkások szállítására, összesen több mint 1800 embert visznek haza és hoznak vissza naponta, he­tenként. illetve kéthetenként. Ez a szám több mint a dolgo­zók 40 százaléka. Nincs talán még egy vállalat a megyében, ahol ilyen magas lenne az arány. A távolságok is meghökken­tenek. A hétvégi szállítások át­lagos távolsága 120 kilométer, menettértiben a kétszerese. Munkásokat szállítunk a 136 kilométerre lévő Iharosbérény- be. a 182 kilométerre fekvő Tótszerdahélyre. Bácsalmásra, Bajára, Balatonboglár közelé­be és sok más helyre. 1200 ember „ingajárata" Bármilyen sokba is kerül a több mint hatszáz ember hét­végi szállítása (mert annyit visznek haza hetenként, illetve •kéthetenként), fenn keH tarta­ni. Szükség van a munkáskéz­re. ezek az emberek munkás- szálláson laknak, s a vállalat kötelezve van arra. hogy időn­ként hazaszállítsa okét. A hét­végi Táratokat tehát a jelenle­gi helyzet alapján nem lehet leállítani. Mi több: előre lát­hatóan még nőni fog ez a szám Más a helyzet a napi szál­lításoknál. Itt már tenni lehet­ne és kellene valamit, mert a naponta bejáró) dolgozók szá­ma nagyon magas. 1200 fő, több mint a vállalat össziét- számának egynegyede. Mohács ról. Himesháza környékéről, Lakócsáról, általában 60 kilo­méteres körzetből hozzák be őket. ezek az emberek tehát közel száz, vagy több mint száz kilométert utaznak naponta. Az „ingázó” dolgozó potom összeget, havi 40 forintot fizet a szállításért. (Átlagos szám!) A tényleges szállítási költség ennék több mint a tizennégy- szerese, 575 forint fejenként Az 575 és 40 forint különb­séget a vállalat fizeti. Szoroz­zuk be az 535 forintot 1200-zal, és elgondolkoztató számot ka­punk; Nincs talán még egy vállalat a megyében, amely annyit köl­tené a munkásszállitásoikra, Vnint az építőipari. 1959-ben 6 millió 74 ezer forint. 1960-ban 6 millió 758 ezer forint volt a munkásszállítás költsége; — (Ebben a hétvégi szállítások is benne vannak.) Az idén — mivel az év elején egyesült a Baranya megyei Mélyépítő Vál lalattal — előreláthatólag 9— 10 millió forintra rúg ez a szám — évi 9—10 millió gurul el a gumikerekeken; Utazás helyett munkásszállás A vállalat vezetősége már régóta töri a fejét azon. hogy mit lehetne tenni a drága uta­zás ellen. így jutottak arra a meggondolásra, hogy munkás­szállásokat építenek. Egy modern. 400 személyes szállás már épül a repülőtéren, augusztusban fogják átadni. Az ötéves terv során újabb 2x400 személyes szállást létesítenek az előbbi közelében, s ezzel lényegében megoldódok az „in­gázók” problémája. A munkásszállás sem olcsó mulatság éppen, hiszen ottho­nossá kell tenni, hogy a dol­gozó valóban jól érezze magát. Rádió, televízió, szőnyegek, sportfelszerelések, az étkezte­tés és sok más eléggé meg­apasztja a vállalat pénztárcá­ját 1200 személynél. De még mindig jobban kifizetődik, mint a napi ingázás, még akkor is, ha a szállási dolgozókat bi­zonyos időközönként haza kell szállítani. (Ezért fog nőni a hétvégi szállítások mennyisé­ge!) A vállalat vezetői kiszá­mították. hogy még ebben az esetben is vagy kétmillió fo­rintot lehetne megtakarítani az évi 9—10 millióból. A kétmillió közel 1 százalé­kos önköltségcsökkentést jelen­tene a vállalat számára, Nagy összeg ez! Mindez az éremnek csak egyik oldala. Van egy másik is. a politikai és kulturális, ami legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb ennél; A követke­zők: a munkásszálláson a dol­gozó jobban kipihenheti ma­gét.. Lehetőség nyílik a haté­konyabb politikai nevelésre, szakmai) tanfolyamokat szervez hetnek. többet olvashat, szín­házba. moziba járhat, televí­ziót nézhet, egyszerűen: szo­cialista emberré válhat. Ma az „ingázó” napi három órát tölt el utazással és készü­lődéssel; Kertecskéje. csőlőcs- kéje is van otthon, gyakorlati­lag tehát alig olvas és tanul. A lakásépítés, az új módsze­rek bevezetése olyan feladato­kat állít a vállalat elé, hogy azt a jelenlegi „ingázókkal” nem lehetne megoldani; Meg kell nőniök egy fejjel ahhoz, hogy megállhassák a helyüket. Hát ez lenne a problémák megoldásának útja — dióhéj­ban. Gondoljuk, nem árt el­töprengeni a dolgokon, s fel­készülni az augusztusban, il­letve néhány éven belül vár­ható fejleményekre. Vigyázzunk a két és három műszakoknál! Van még egy dolog, amivel már most segíteni lehetne és kellene a szállításoknál. A két és három műszakok. Mint is­meretes. április elsejétől az építőipari vállalat több részle­génél bevezetik a többműsza­kos termelést. Az építésvezető­ségek nagy lelkesedéssel készül nek erre de úgy látszik, mint­ha a szervezés hevében elfe­ledkeznének egyről: a szállítá­sokról. Arról, hogy az embe­rek beosztásánál ezt is figye­lembe kell venni. Talán még idejében szólunk, hogy vigyázzanak erre is ne­hogy a nagy műgonddal össze­állított járatokat szétszaggas­sák. s újabb járatok beállítá­sát tegyék szükségessé. A leg­jobb lenne, ha a helybeli mun­kásokat osztanák be több mű­szakra. s ahol ez nem megy, az egy körzetből bejáró vidé­kieket egy műszakra csopor­tosítanák. Ne legyen a 9—10 millió fo­rint még több! •— Magyar — Par áss a hamu alatt A színház lépcsőit takarító­nők mossák nagy gonddal, mellettük osonok el az üres folyosón. Nincs egyéb célja ennek a nappali látogatásnak, csak annyi, hogy körülnézzek. A Pécsi Nemzeti Színházban az Érdekházasság című zenés vígjáték főpróbája folyik, a harak üresek. A vidám élce­lődés sem a pillanatnyi jó­kedv nyomán virágzik, hanem megszabott mederben folyik. Ügy ahogyan a szövegkönyv előírja. A „Bokáig érő víz” című színdarabot, Thiery Árpád művét próbálják a színészek. Kamaraszínházban Molnár Fe­renc Olympia című vígjátékát próbálják. Ennyit már tudok. Az emeleti büfé üvegajtaján át vidám képet látok. Ovális asztal körül színészek ülnek, állnak, poharak koccannak, vidám élcelődés folyik. Pihenő a próbák közben? Ide benyi­tok. De nem pihenő ez. Komoly munka. A borosüvegek, a po­Kenderessy Tibor, az öreg bí­ró, aki éppen most vonul nyugdíjba. Hamvay Lucy a bíró felesége. Bánffy György a szerkesztő, Szalma Lajos a kórházigazgató, Mátray Mária a kórházigazgató feleségé, Gábor Ibi az asszisztensnő. Szalma Lajos időnként valami gyeli a játékot, néha közbe­szól, igazít a csoport elhelyez­kedésén, egy-egy pózon, hang­súlyon, s lassacskán észre- veszem, hogy ez a jókedv nem egészen igazi. Van benne va­lami feszélyezettség. Néha kí­nos hallgatások szakítják meg. Hamu alatt izzik a parázs. Ezt a parazsat a szerkesztő éleszt­geti, aki az igazi embersége';, a társadalom iránti felelőssé­get kéri számon az öreg bíró­tól. Amaz abban a tudatban készül megérdemelt pihenő­jére, a nyugalombavonulásra, hogy egész életét az igazság­nak, az emberek megértésé­nek szentelte. Mert ő még a gyilkosban is az embert ke­reste ... Aztán fellobban a tűz. — Még a barátságtól is meg­futamodsz, ha tükröt tart eléd — mondja a szerkesztő és az öreg bírónak erre már nincs más érve, csak az, hogy a sértődöttség mögé búvik. Ennyit láttam. Egy új drá­ma próbáját, színészek, ren­dező felelősségteljes munkáját azért, hogy a közönség majd hiánytalanul megérthesse és érezhesse azokat a gondolato­kat, amelyeket a szerző pár­beszédekbe sűrített. Csendben odébbállok, hadd folyjék to­vább zavartalanul a munka, ami az üvegajtón át vidám csevegésnek látszott. Nemso­15 millió forintért importálunk simazint A Chemohmpex Vállalatnál a növényvédőszerék behozata­láról a következő tájékoztatást adták: — Kapcsolatban állunk a legnagyobb európai vegyi üze­mekkel, ahonnan már az első felhasználási kísérletek idején megkapjuk az új hatóanyago­kat. A legjobban bevált gyom- irtószer, a Simazin gyár­tását hazánkban a feltaláló cég után jóformán elsőként kezd­jük meg. A Simazinnal tavaly 32 000 katasztrális hold kuko­Fíatai házasok nászutazásai A Baranya megyei KISZ- bizottság fiatal házasok szá­mára nászutas kirándulásokat szervez. A nászutazásokat a Szovjet­unióba és Csehszlovákiába 13, illetve 8 napos turnusokban in­dítják. A Szovjetunióba való utazásra április, szeptember és október hónapokban lesz lehe­tőség. a moszkva—leningrádi útvonalon, személyenként 2144 forintos költséggel. Ebben az összegben benne van a 13 na­pos út teljes ellátási költsége, vasúton I. osztályon utazva, kétszemélyes szállodai szobá­val; A csehszlovákiai út nyolc napos. Prága—Karlovy-Vary útvonalon személyenként 1600 forintos költséggel. Erre május ban, júniusban és októberben, valamint novemberben és de­cemberben is lesz mód. Jelentkezési lapokat a me­gyei KISZ bizottságon kell kérni. ricavetésen kísérleteztek gaz­daságaink, az idén már 130 000 holdon helyettesíti a vegyszer a kapálást. A tavaszi mun­kákhoz még külföldi Simazdn- ra van szükség, s az import értéke 15 millió forint. Az ősz­re azonban már a hazai gyárt­mányú vegyszer felhasználásá­ra számítunk. A szőlő- és gyümölcstermesz­téshez is új, hatásosabb vegy­szert szerez be vállalatunk a bordódé helyett, kipróbáljuk a rézoxidkloridot, az ortocidotés a.zinebet. Miután a kukorica vegyszeres gyomirtásának nagyüzemi kísérletein túljutot­tunk, vásárolunk olyan vegyi anyagot is, amelyet más kapá­sok, köztük a répa és a bur­gonya termesztésénél próbál­hatnak ki kísérleti gazdasága­ink, hogy megnézzék hogyan helyettesítheti ezeknél is a vegyszer a kapálást. A hazánkban felhasznált nö­vényvédőszereknek mintegy nyolcvan százaléka külföldi gyártmány, s ennek felét a ba­ráti országok szállítják. Fő­ként a? NDK-ból, a Szovjet­unióból és Csehszlovákiából vásárolunk ilyen vegyszereket. szellemességet mond, Bánffy György azonban elmélyülten vitázik Kenderessy Tiborral az igazi humanizmus mibenlété­ről. Leülök a büfé pultja mögé, ahonnan Turián György fi­kára, április első hetében majd a színpadon találkozunk ezzel az együttessel, akkor mérhet­jük le, hogy milyen gyümöl­csöt érlelt hosszú hetek szor­galmas munkája. f—s —c) ..........- ........ M inlegy 20000 nevelő üdültetéséről gondoskodnak ebben az évben Mintha csak összebeszélitek volna itt a versendi cigányso- rcxn. szinte majdnem minden házban meszelnek, takaríta­nak. A fák közé feszített köte­leken lobog a sok fehér és szí­nes ruha. Az egyik ház előtt 8—7 öltöny szép férfiruha, bőrkabát és nagykabát is rin- gatódzik a tavaszi szélben. A földön pedig rendben sorakoz­nak a cipők: barnák, feketék, .^sárgák. Vakítóan ragyognak a már­ciusi napsütésben a kis házak, de nemcsak kívül. Ahol nincs nagytakarítás, ott belül is megtekintjük a lakásokat, és mindenütt nagy a tisztaság. A legtöbb lakásban már modem bútorok, szép tiszta ágyneműk vannak, villany világít, s a rá­dió is szinte minden háznál megtalálható. De olyan cigány- család is van itt Versenden, ahol már mosógép is van. — Sokáig éltünk sarokbaszo- rítva. de eljött az idő, amikor felettünk is felszakadoztak a felhők és kitisztult az ég, mór.' ' Kárász Istvánná, aki a '-?n ' karos házban lakik, mint akármelyik ,.pógár em­ber” itt Versenden. A belső szobában az ágyon hever a he­gedű. A fiú már nem ezzel ke­resi á kenyeret. Gépkocsiveze­tő Komlón. Az apjuknak vala­mikor az életet íetentótte ez .a Cigányokról—romantika nélkül hegedű, de a fiú mér más jö­vőt akar. NikolScsék Iákásában az asz­talon rajztábla, fejesvonalzó, gondosan elkészített szakraj­zok és köny: „Építészeti mű­emlékek”. — A fiam, a Pisti gyerek kőműves, az ő dolgai ezek. Szereti a mesterségét, de nem tud elhelyezkedni, — mondja Nikolács bécsi. — Jöjjenek be hozzám hol­nap a tanácsra, majd nézünk neki valami munkahelyet, szükség van most a munkás­kézre, — mondja Végh Erzsé­bet, a versendi tanács titkára. Sok versendi cigánynak szer­zett ő már állást. — Több vállalat igazgatójá­val hadakoztam már az elmúlt esztendőkben. Bizony az volít a helyzet, hogy nem szívesen al­kalmaztak cigányokat sehol. Én azonban ütöttem a vasat, s az idő engem igazolt, mert egyetlen cigányt sem kellett elbocsátani munkahelyéről, be­csülettel megállják a helyüket. Köves Józsi bácsi is kint ül a gádorban, négy kis unokájá­val kiszorult a lakásból, mert ott is takarítanak. — Bizony sokat változott 15 éVK- AbrtljáC* £e assetött is dol­gozni jártam Békásra a fele­ségemmel, a gyerekeket pedig itthon kellett hagynunk ma­gukra. Reggel 4 órakor keltünk és este 10 óra is volt néha, amikor hazaértünk. Most pe­dig — vontató jön értünk, mégcsak gyalogolnunk sem kell! — Valamikor örültünk, ha más rozzant bútorát megvehet- tük, ma már azonban új bú­tort vásárolunk, s a rossz ágyak helyett rekamiét ve­szünk, — kapcsolódik a beszél­getésbe Köves József leánya, MikoMcs Ferencné is. Az én uram most traktoros. Azelőtt magtáros volt, , de akkor „csak” 1500 forintot keresett, így pedig megvan az 1800— 2000 forint is. Azelőtt, így március tájban már mezítláb jártak a gyere­kek, Józsi bácsi is így nevel­kedett, de négy unokája cipőt hord, és testhez ülő kis mackó van rajtuk. Egyetlen mezítlábas gyereket sem láttunk a versendi perón. Majdnem a falu közepén van Szajkó Ferenc háza. Feri bécsi tíz évig dolgozott, mint vályogvető és hosszú éveken át a kőbányákban. Olyan házban lakik ma ő is, hogy akárki megirigyelhetné. Az ólakban 11 hízó, 7 süldő és 6 kisebb malac, öt hízóra már szerző­dést kötött. Ezen a télen is eladott 3 hízott disznót. Három éve vették ezt a szép lakást. Emma néni, a felesége így beszél a múltról: — Mindig szégyellem, ami­kor kosárral a karomon ház­ról házra jártam kéregetni. Kénytelen voltam, mert mun­kát csak ritkán kaptunk. Hány küszöbről kergettek el s hány­szor kellett megalázkodnom! Mert cigány vagyok. Most már nekünk is lehet szép lakásunk, nikkelezett kályhánk. Valami­kor karókat vertünk le a put­riban, s arra raktuk a szal­mát, még csak szalmazsákunk sem volt. — Csak azt sajnálom, hogy megöregedtem, s már nem le­hetek sokáig részese ennek a jó életnek. Milyen szép is len­ne mégegyszer fiatalnak len­ni! A versendi „péró” mindin­kább felkúszik a faluba, lakóik egyre emberibb és esvre szebb körülmények között élnek. Ma már a tanácsban is ott vannak a képviselőik. Jelenleg 3 ci­gányfiatal jár középiskolába, eddig négyen eretfségizfcak:, óvónőképzőben, technikumban és öten szereztek szakmunkás oklevelet. Legtöbbjük minden télen már disznót is vág, a kamrák­ban és konyhákban mindenütt ott csüngenek a füstölt sonkák ésl kalbászok. A versendi ci­gánytelep lakóinak nagyrésze nagyobb vállalatoknál, állami gazdaságokban dolgozik. Problémát jelent még a ci­gánygyerekek iskolai nevelése. Ma már sikerült elérni azt, hogy a legminimálisabbra csökkentették a cigánytanulók mulasztását. A probléma egye­lőre még ott van, hogy a ci­gánytanulók nem tudnak együtt haladni a többiekkel. Hazulról úgyszólván semmine­mű ismeretet, nem hoznak, s az iskolában kell megtanítani a legelemibb dolgokat is, ame­lyeket a családnak kellene megadnia. Működik egy ddénynapközi Versenden, de meglepő, hogy ide egyetlen cigánygyereket sem vettek fel. Máról holnapra nem történ­het meg az asszimilálódás, ta­lán még évek kellenek, amíg teljesen megoldódik ez a prob­léma, az egész községnek kell összefogni itt is, hogy ezt a legelmaradottabb népréteget felemelhessék. Hamar Imre ciális támogatására mintegy 40 000 forintot irányoztak elő. Ez év nyarán kezdi meg mű­ködését a több mint 15 millió forintos költséggel épülő Bu­dapesti Pedagógus Vendég­otthon. A kulturális célokra elő­irányzott költségvetési összeg több mint 2 300 000 forint. Eb­ből az összegből rendezik pél­dául a pedagógus kórusok és zenekarok fesztiválját Székes­fehérvárott május 20—21-én. Jelentős üzlet a lipcsei vásáron A lipcsei tavaszi műszaki és árumintavásár Magyarország vonatkozásában is eredménye­sen zárult. A magyar külke­reskedelmi vállalatok képvise­lői az NDK-val 24 539 000 új rubel értékben kötöttek üzle­teket. Az új kötések szerint szerszámgépeket és építőipari gépeket, műszereket, vegyipari cikkeket, mezőgazdasági gépe­ket importálunk, az NDK vi­szont további tehergépkocsi­kat, műszereiket, motorokat, mezőgazdasági termékeket, gyógyszereket, vegyszereket és egyéb cikkeket vásárol tőlünk. A Szovjetunió külkereske­delmi vállalataival kötött üz­letek értéke negyedmiüió út rubel, a lengyel vállalatokkal kötött üzleteké pedig három­negyedmillió új rubel. I^rrnv=l ország Lipcsében televíziós ké­szülékeket és magnetofonokat vásárolt Magyarországtól. A nem szocialista országok­kal kötött üzletek pénzben ki« fejezett érteke 390 000 dollár. A Pedagógusok Szakszerve­zete ebben az évben mintegy 20 000 pedagógust üdültet. Az 1961. évi költségvetésben az idős pedagógus-veteránok szó­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents