Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-29 / 75. szám

í*!961. MÁRCIUS 29. NAPLÓ 3 Márciusi malacból karácsonyra hízó lesz Nem ördöngösség a gyorshizlalás Hogyan lesz a március végi, április elejei választott mala­cokból karácsonyra kész hízó’ Ezt a kérdést feltenni annál is időszerűbb, mivel március vé­gén járunk és azért is, mert bizony igaz, hogy sok tsz-elnök szeretné még ebben az évben értékesíteni téli ellésű mala­cait. így az áruértékesítési ter­vét is teljesítené a tsz, és már ebben az évben több jövedel­met oszthatnák a tagoknak. És ami szintén nagyon fontos, a városi dolgozók is több húst kapnának. Egyáltalán lehetséges-e ez a gyakorlatban? Nem csak afféle könyvekben leírt elméleti okos kodás? Hogy ez mennyire nem így van, azt éppen a gyakorlat igazolta. Az ibafai Petőfi Ter­melőszövetkezetben Gelencsér János sertésgondo­zó 9,5 hónap alatt állít elő kész hízót, 115 kilós átlag­súlyban. A bólyi Kossuth Tsz-ben pe­dig már 9 hónap alatt elérik ugyanezt, hogy csak ezt a két példát említsük. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek zömé­ben 14—15 hónapos koráig tartják, illetve hizlalják a fe­hér hússertést, amíg a kívánt — 110—115 kilós — súlyt el­éri. Az említett tsz-ek példája mutatja, hogy ezt a szokásos hizlalás! időt 4—5 hónappal le lehet redukálni. A gyors hizlalás sikere sok mindentől függ. A feltételeket már akkor biztosítani kell, amikor a malac még meg sem született. A kocák fialását úgy kell irányítani, beütemezni, hogy lehetőleg egyszerre ellje­nek. Az ibafai tsz-ben példáu' 6 nap alatt ellik le minden koca. így megtehetik — és meg is teszik, — hogy a gyen­gébb malacokat, amelyeknek például a magasabb fialásd át­lag miatt nem jutott elegendő tej, vagy kevésbé élelmes és n többi elnyomja, kiadják dajka- ságba, kevesebbet ellő kocá­hoz. így a malacoknál már szopós korban eltűnnek a sat­nya, lemaradt példányok, egy­öntetű választási állományuk lesz. Választás után, mivel a ma­lacok egykorúák, egyformán fejlettek, kiegyenlített falká- kat alakíthatunk. Az ilyen süldő-falkáknak azonos a ta­karmányszükségletük és egyéb igényük, kevesebb bajjal jár a gondozásuk. Fontos, hogy minden falkában elegendő vá­lyú legyen, mert a kevésbé élelmes egyedeket a többiek elnyomják és így ismét csak lemaradnak a falkától. Ha ez mégis előfordul, a lemaradt egyedékből külön falkát ala­kítsunk, s ezeket fokozott gond dal takarmányozzuk, gondoz­zuk. Ezek a felsorolt és látszólag aprólékos dolgok valójában nagyon fontosak és a gyors hizlaláshoz elengedhetetlenek. Legfontosabb persze az állatok helyes takarmányozása. I Mivel nyári hizlalásról van j szó, legfontosabb, hogy az ] állatok elegendő zöldtakar­mányt kapjanak. A 40 kilogrammos süldőnek 2 —3 kiló zöld takarmányt ad­junk és 1,2 kg. abrakkeveré­ket. melynek az összetétele 55 százalék árpa, 30 százalék ku­korica, 10 százalék napraforgó dara. 5 százalék korpa, plusz — fehér hússertésről van szó — 1—2 liter fölözött tej. A 60 kilós hízó adagja 3,5 kg zöld, 1,3—1,5 kiló abrakkeverék, a 80 kilés sertésé, 3—4,5 zöld. 2 kiló abrak. A hizlalás utolsó szakaszában a zöld takarmány 3 kiló az abrakkeverék 3,30 ki­ló, természetesen a kukorica dana aránya itt már magasabb az árpa rovására. A kellő mennyiségű só és Futor ada­golása az egész hizlalás alatt nagyon fontos. Az ilyen mó­don hizlalt fehér hússertés 9 hónap alatt eléri a 120 kilós súlyt. Hasonló jó. sőt mégjobb ered ményt érhetünk el a gyors- hizlalásban a gyári takarmány keverék adagolásával. Ugyanis nem minden termelőszövetke- zet tud fölözött tejet biztosí­tani a hússertés hizlalásához, a gyári keverékben viszont a teljes biológiai értékű állati fehérjét bőven megkapja az állat. A gyoreihizlalás tehát nem ördömgős tudomány, igaz ki­csit több fáradsággal, gonddal jár, de mindenképpen meg­éri a fáradságot. — Rné ~ Új kiránduló-, pihenő- és szórakozóhely Májusban már csónakázni lehet a tóvölgyi tavon A nyáron új kirándulási, szórakozási lehetőségre nyílik alkalmuk a megye dolgozóinak és a megyébe látogatóknak. AbaLget, Harkány, Sikonda és számos más idegenforgalmilag is nevezetes hely mellett idén már felkereshetik a kirándu­lók a Pécsvárad közelében lé­vő Tóvölgyet is. Már régebben is hírt adtunk arról, hogy itt kirándulóhelyet leiesí tenek. Most már arril számolhatunk be olvasóink­nak, hogy a tervek egy része valói a is vált. Elkészült a Tó- völgyben a völgyzáró gát, amelynek segítségével a Me­csek e szép völgyében mester­séges tavat létesítenek. A kö­rülbelül két hold területű ta­von már májusban vígan csó­nakázhatnak. A Megyei Ide­genforgalmi Hivatal 47 ezer Az egyik verőfényes déL " után megszólalt íróasz­talomon a telefon. — Halló, jónapot kívánok — szólt be egy ismeretlen hang. Kovácsné vagyok a Laskó ut­cából. Érdekes természeti je­lenségre szeretném felhívni fi­gyelmüket. Nálunk esik a hó. — Tessék? Nem értem — szóltam közbe meglepődve, hogy hogy esik a hó? — Jöjjön ki az elvtáis, majd meglátja. Laskó u. negyven szám. Várjuk. Néhány perccel később a Laskó utcában hóforgeteghez tü^onló fehér pélyhek töme­gében néhány felháborodott la­kó fogad. Elsőnek Kovácsné vette át a szót, aki megpró­bálta tolmácsolni a kis utca lakóinak jogos panaszait. — Ugye csodálkozik, hogy a napsütés ellenére majdnem hóemberként állunk maga előtt. Naponta többször, de nyáron szinte egész nap tódul ki a bőrpihe a bőrgyár elszí­vó berendezésein keresztül. — Lakásaink ablakait éjjel-nap­pal zárva kell tartani, ha nem akariuk hosv bőrhulladék lep­je el bútorainkat. A bőrgyár igazgatójánál is voltam már — folytatja Kovácsné — de eredménvtelenül. Segíteni nem tudtak, viszont javaslatot kap­tunk Azt mondta az igazgató elvtó rs. ha nem tetszik a kö­rülmény. költözzünk másho­va lakni, Különös Javaslat, de forintért 10 csónakot vásárolt, amelyeket a tó feltöltése után azonnal kiszállítanak. A Tóvölgyben szorgos mun­ka fo’yxk. Egy buldózer végzi a szükséges talajsimítási mun­kákat. A pécsváradi gépállo­más pedig a létesítendő tó szé­lén kivágott fűzfarönkőket szedi ló. Hamarosan megkez­dik a völgyzáró gát belső ol­dalának kövezését és a másik félének gyepesítését is. Csak miután ezzel elkészültek, tör­ténhet meg a tó féltöltése. Mivel a tó elég mély lesz fürdésre az egyik kinyúló ré­szét használhatják majd a ki­rándulók, ahol a mélység miatt semmi veszély nem fenyeget. A fürdésre szánt tórészt is most képezik ki úgy, hogy an­nak a területét is legyalulja a gép és simává teszi. mi mindenesetre nem ezt a megoldásit vártuk amikor bi­zalommal fordultunk segítsé­gért Ez a bőrhullás egy része csak a problémáinknak — vá­gott a beszélők szavába Berlo- vác János nyugdíjas bányász. — Itt van például ez a csator­na, melyen a városból az esőié, a gyárból pedig különböző sa­vas, rosszagú víz folyik el a közeli gyűjtőtóba. Ezt a pata­kot 15 év óta nem tisztogatták, csupa iszap, mihelyt egy ki­csit meleg van, állandóan kava­rog a gyomrunk, olyan egész­ségtelen, bűzös levegő van a környéken. A gyermekeket nem engedjük ki az utcára a szennyvízcsatorna miatt. Az időközben hazaérkező la­kok is elmondták hasonló problémájukat, melyekre meg­oldást eddig még semmilyen szervnél nem találtak. Megdöb­bentő a Laskó utcában lakók helyzete és érthetetlen, hogy ennyi jogos panasz ellenére sem történik intézkedés a kö­rülmények megjavítására. Ami kor a bőrhulladék fokozódó hullásától „hóemberré” válva és a csatorna bűzétől szédeleg- ve elbúcsúztam a Laskó utcai­aktól, elhatároztam, hogy meg­írom problémájukat, hátha se­gíthetek ezzel valamit az utca lakóin, akik igazán megérde­melnék hogy végre befejeződ­jék a Laskó utca „tragédiája”. Schmidt A kies völgyhöz vezető út is elkészül májusra. Az ország- úttól több mint egy kilométe­res, salakos út vezet majd a kirándulóhelyhez. A megyei tanács 120 ezer forintos költ­séggel építteti meg az autó­közlekedésre alkalmas utat. Akik viszont vonaton kíván­ják megközelíteni a Tóvölgyet, azoknak sem kell majd sokat gyalogolniuk. A vasútvonal a kirándulóhely közelében vezet él. A tóhoz legközelebb eső ré­szen (kb. 250 m.) a MÁV már elkészítette a megállóhelyhez szükséges talajmunkákat és az ottani rész salakozását. A MAV-val folytatott tárgyalá­sok eredményeképpen május­ban semmi akadálya sem lesz annak, hogy a pécsváradi vo­natok Tóvölgynél is megálljá­nak. A kirándulók részére a ven­déglátóipar Tóvölgynél egy büfét létesít. Erre a célra a tó közelében lévő egyik pincét használják fel. Itt hideg éte­leket, üdítő italokat vásárol­hatnak majd a turisták. Idén ennyi valósul meg Tó­völgynél, de a jövőre vonat­kozó tervek még sokkal bizta­tóbbak. íme néhány. Turista­szálló a tó felső részén. Zené- lőmalmos vendéglő, campdng- tábor, és sok más, kisebb léte­sítmény, átalakítás teszi majd bizonyára kedvelt kiránduló- hellyé a Mecseknek ezt a ke­véssé ismert, de annál szebb részét is. — HUSVÉTRA nagymeny- ny is égben kapható lesz a vi­rágüzletekben tulipán, jácint, vágott és cserepes rózsa, hor­tenzia, szegfű, primula, vá­gott cóla, a zöld növények kö­zül aszparágusz, pálma, filo- dendron és fikusz. Értesítjük a vállalatokat, közületeket és kedves megrendelőinket, hogy vállalatunk telefon­számai megváltoztak. Uj számaink: Központ: 55-65 Igazgató: 25-66 Műszaki vezető: 24-13 Pécsi Vegyesipari Vállalat, Irányi Dániel tér 9. szám. —— ■ — ■ ■ ■ ■' ■■■ „Hóesés" a Laskó utcában Ifjú vájárok fellegvára Maul Ervin tanár a három osztályos gurító modelljén magyarázza meg, hogyan történik a Szállítás lejtős pályán csúsztatással. A kötélpályán nesztelenül elsuhanó csillék majdnem az épület sarkát súrolják. Alatta bodrosan pipál az erőmű. A komlói vájártanuló intézet modern kökönyösi épületének ablakaiból szinte az egész vá­rost látni lehet. Látni lehet és hallani lehet a feketeszén met­ropolisának lüktető életét. Közel négyszáz vájárjelölt ta­nulja itt a szakma fortélyait három éven át, hogy utána csatasorba álljon, jó tudást és friss erőt vigyen a bányászok nehéz és szép munkájába. Alig múlott nyolc óra, ami­kor beléptem az intézetbe. Mindenütt nagy tisztaság és csend fogadott. A tantermek­ben az első- és másodévesek elméleti órákat hallgatnak. A harmadévesek egy része mű­szakon volt, a többiek pedig a szobáikban pihentek, vagy éppen sportoltak. Bekukkan­tottunk két tanterembe. Az I/b-ben Maul Ervin tanár bá­nyaműveléstan órát tartott. A tantermekben mindenütt ren­geteg szemléltető eszköz segíti a vájártanulókat, hogy jól el­sajátítsák az anyagot, megta­nulják a szakmájukat. Az első padban kistermetű legényke ül. Nem nézni több­nek 12—13 évesnél, pedig ha­marosan a tizenhatodik szüle­tésnapját ünnepelheti. Fürgén ugrott fel, amikor megszólalt az óra végét jelző csengő. A folyosón váltottunk egy-két szót, a többiek körülvettek bennünket. Parrag Ferencnek hívják és a Balaton melletti Nemesszer községből jött ide tanulni. Barna göndör haja engedelmesen simul a fejére, apró szemei élénken villog­nak. Olyan élet van benne, mintha hét ördög szállta vol­na meg. Huncut mosoly sza­lad át az arcán és úgy kezdi. — Azt tetszett kérdezni, ho­gyan lettem bányász? — Hát az úgy volt... olvastam az új­ságban, hogy lehet jelentkez­ni. Tetszett nekem, hogy a bá­nyászok milyen hősök és hogy jól is keresnek.— Ezen nevet egyet, mintha huncutságon csípték volna. — Anyuék azt akarták, hogy menjek szoba­festőnek ... A végén mégis­csak ide kerültem. Két jó ko­mám is ide jött, nem éreztem magam egyedül... Jó itt... Csak jobban kellene tanulni. Bizony, bizony tanulni kell Ferkó, mert a szakmunkás­bizonyítványt nem adják iri­gyen! Nevetnek a többiek és elmesélik, hogyan járt Feri az azt értem, hogy nem valami gyenge ló, hanem olyan mura­közi fajta. Hogy milyen „komoly” ma­radt az igazgató és a tanulók arca, azt nem is szükséges le­írni. De most már Ferkó is csak mosolyog az egész törté­neten, s talán bizonyítani is akarja tudását, mert nekem is elmondja, hogy voltaképpen egy lóerő az az erő, amely 75 kg súlyt 1 méter magasra fel­emel. Közben megszólal a csengő és Feri hangos Jó sze­rencsét köszönéssel elviharzik a tanterembe. A testnevelő tanárral végig­járjuk az épületet. Igazán minden kényelem megvan itt. A klubszobában társasjátékok, könyvek, a társalgóban tele­vízió. A szabad időt hasznosan és jól ki lehet használni. Az emeleten vannak a háló­szobák. Több szobába is be­nyitottunk. A lépcső melletti szobában nagy volt az öröm, többen is egy képes levelező­lapot nézegettek, szótárban keresgették a szavakat. Német­országból írta egy kislány a húsvéti üdvözlő sorokat. A fal melletti ágyon Kiss György könyvet olvas. Közben egy magas, izmos, szőkehajú, kék­szemű fiatalember lép a szo­bába. Kirschner Károly a Ti- sza-parti Mindszént községből Kiglics Vilmos elsőéves vájártanuló a szelvényszerüen kiképzett fali­táblán mutatja be, hogy miképpen kell a légcsöveket beépíteni a vá­gatokba. egyik fizika órán. Á lóerőt magyarázta a tanár, de Feri nem figyelt. Az óra végén be­jött az igazgató és ugye ki mást kérdezett volna meg, mint Parrag Ferencet. — Mondd meg fiam, mit ér­tesz egy lóerő alatt? Feri fel­pattant, meglepődött és segít­ségkérőén nézett a többiekre. — Egy lóerő alatt... egy... jött, hogy vájár legyen belőle. Mint harmadéves tanulónak jó tanulmányi előmenetele miatt meg van engedve, hogy a bányában teljesítmény­bérben dolgozzon. Az elmúlt hónapban 1370 forintot kere­sett. (A vájár kereset 60 szá­zalékát kapják.) — Mire költi a keresetét? —■ kérdeztem tőle. Válasz he­lyett kinyitotta a szekrényét, ahol egymás mellett négy öl­töny ruha sorakozott. Amely­ben dolgozni jár, azt nem is számította. Az öltönyök mel­lett a polcon tíz ing és egyéb holmik — zsebkendők, nyak­kendők, aktatáska, két gyapjú pulóver, meg ehhez hasonló dolgok — vannak szépen el­rendezve, alul pedig négy pár cipő. Becsukja Karcsi az ajtót és elsiet a tornaterembe. Az alsó folyosón újból meg­szólal a csengő, vége az órá­nak. (Si—> bányagéptan órán a gumiszalaggal való szállítást tanulmányozzák az elsőéves tanulók. Apró Antal elvtárs Bombayhan Bombay, (MTI). Az Indiá­ban tartózkodó magyar kor­mányküldöttség vasárnap az Uj-Delhitől 200 kilométerre fekvő Ágra városába látogatott el, ahol megszemlélte a híres Tadzs Mahalt. A magyar küldöttség t>é+fő reggel reoülőgéppel Bombav- ba utazott. A küVlöttsé® két napot töltött India másodéi legnagyobb városában! 4 t

Next

/
Thumbnails
Contents