Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-03 / 53. szám

1961. MÁRCIUS 3. NAPLÓ •> Népművelési tanácsadó: KIRÁNDULÁS Pécs Város Művelődési Háza minden évben rendez több egy­napos kirándulást a megye különféle helységeibe (Siklós, Pécsvárad. Öbánya- Máré-vára. Hidasi völgy, Abaliget, Sikon- da, Harkány stb.), melyek gaz­dagok a természeti és történe­ti kincsekben. Emellett min­den nyáron megszervezünk egy 10—12 napos országjáró túrát. A kirándulások célja — a kellemes időtöltés és szórako­zás vonzó keretében — az is­meretterjesztés, a közvetlen szemléltetés. A természeti je­lenségeket és történelmi em­lékeket saját környezetükben mutatják be. Ez a módszer él­ményszerűvé teszi az ismeret- szerzést, közel hozza egymás­hoz az elméletet és gyakorla­tot, hitelesebbé teszi a már ismert adatokat. Pl.: Aki egy­szer látta a siklósi várat és meghallgatta történetét, bizo­nyára elevenen el tudja majd képzelni magának a Zsigmond- korabeli feudális-anarchikus viszonyokat, melyek odavezet­tek, hogy néhány kiskirály lá­ba alá gyűrte az országot, bör­tönbe vetette a királyt is. Vagy pedig: aki megjárta az aggteleki cseppkőbarlangot, az soha többé nem fogja elfelej­teni azt, hogy mi' a cseppkő, hogyan jön létre, hogyan munkálkodik a viz a kőzetek­ben. Ilyen ismeretterjesztő céllal rendeztük meg múlt évben is a 12 napos országjáró utat. Legelőször is hirdetmények­ben közöltük a tervezett uta­zás programiját. Augusztus 6. Pécs-—Mohács —Baja—Szeged (a szabadtéri előadás megtekintése). Augusztus 7. Hódmezővásár­hely—Békéscsaba—Debrecen. Augusztus 8. Debrecenben városnézés. — Hajdúszoboszló. Augusztus 9. Nyíregyháza— Tiszátok (duzzasztómű)—Tokaj (Rákóczi-kastély)—Sárospatak (vár, kollégium, könyvtár). Augusztus 10. Sátoraljaúj­hely (levéltár), Rákóczi-emlé- kek)—Széphálom (Kazinczy­ház)—Hollóháza (porcelángyár) —Füzesi vár—Boldogkőváral- ja (vár)—Monok (Kossuth szülőháza)—Szerencs (csokolá­dégyár)—Miskol c. Augusztus 11. Miskolcon vá­rosnézés—Miskolc-Tapolca— Lillafüred. Augusztus 12. Kazincbarcika —R ud abánya—Aggtelek—Jós- vafö (barlang)—Kelemér (Tom­pa M. lakhelye)—Ózd—Szilvás­várad—Szalajka völgye—Bél­apátfalva—Eger. Augusztus 13. Eger megte­kintése. Augusztus 14. Sírok (vár)— Párád—Panádsasvár—Galya­tető—Kékes.—Mátraíüred— Gyöngyös—Budapest Augusztus 15. Szentendre (papírgyár)—Visegrád—Eszter­gom—Dobogókő.—Budapest. Augusztus 18. Nagytétény (bútortörténeti kiállítás)—Mar- tonvásár—Baracska (tsz)—Ká­polnáin vék (Vörösmarty szülő­háza)—Agárd—Székesfehérvár. Augusztus 17. Székesfehér­vár megtekintése—Siófok—1 Pécs. 1800 km-t teltünk meg fair­mok :n-i autóbusszal. Szállást, étkezési (ebéd. vacsora) bizto­sítottunk a részvevőknek, aücik 1100 Ft részvételi díjat fizet­tek (útiköltség, szállás, étke­zés). Indulás előtt a részletes programot ismertettük, felhív­tuk a résztvevők figyelmét az egyes földrajzi. történelmi, .irodr'mi, művészettörténeti, slb. emlékekre, nevezetessé- fio'me, és az utunkon megis­merhető új. szocialista alkotá­\ Pé-'-i Kertészeti és Park­építő 'r 1 halat műszak! öl á! és lsére keres megfelelő szakembert, aki dísznövény, disz- és gyümölcsfa iskola, zöldség és parképítési szak­mában jártas. Jelentkezés a vállalat igaz­gatójánál, Pécs, Hunvadi Út 11. sz. 103 soKra. Ezen a megbeszélésen ismertettük az utazás ..alap­szabályait”, melyek betartása biztosítja a kollektíva zavar­talan útját. A 1.2 napos tanulmányi ki­rándulás filmszerűen pergő utiképek sorozatán kérésziül megismertette hazánk sokszínű tájait, a lakosság változatos hagyományait, sok-sok termé­szeti érdekességét, történelmi emlékét, felszabadult népünk nagyszerű alkotásait. Az úti­tervben — többek között — szerepelt hét vár, várrom meg­tekintése is. Minden esetben ismertettük a várak történetét, szerepét. Hasonlóképpen sze­reztek gazdag élményanyagot a kirándulók a 10 múzeum meglátogatásával, a nagymul- tú városok, s az új társada­lom alkotásainak megismeré­sével. Az utóbbiak közül leg­nagyobb hatást tette a tisza- löld duzzasztómű nagyszerű építménye és a baracskai ter­melőszövetkezet. A kirándulók jóízűen fogyasztották a gyö­nyörű paprikát és paradicso­mot a' tsz kertgazdaságában és érdeklődve hallgatták meg a kertgazdaság történetét, mely a céltudatos kollektív gazdál­kodás jó példája. Az érdeklődés irányításával elértük, hogy már sokan jegy­zetekkel indultak útra, sokat kérdezősködtek; a látottakkal és ■ hallottakkal nemcsak az aktuális pillanatban foglalkoz­tak. de később is sokszor visz- szalértek rá, tovább érdeklőd­tek. Az érdeklődés általános intenzitása sokkal magasabb volt, mint bármilyen előadás­nál. Ezt éppen a már említett sajátos atmoszféra hatásánál: tartjuk. Kossuthról például mindenki sokat tanúit és hal­lott, de amikor monoki szülő­házába lépve meglátták a mú­zeumban elhelyezett emléktár­gyaikat, ereklyéket, szinte sze­mélyes kapcsolatba léptek tör­ténelmünk nagy alakjával. Marton vásáron csak rövid ideig tartózkodhattunk, mégis nagy élménnyel távoztunk, miután megnéztük a Beetho- ven-műzeumot. bejártuk a par­kot, a halastó vadregényes kis szigetét, melyen a terméskő­ből faragott mellszobor áll. Ezek az emlékek nem múl­nák el nyomtalanul. A nem pusztán értelmi, hanem erős érzelmi és esztétikai hatás biztosítja tartósságukat. Alig­ha van a hazaszeretetre neve­lésnek eredményesebb mód­szere, mint ilyen — gazdag tematikájú — tanulmányi ki­rándulás. Az egyéni jegyzeteken kívül a kirándulók képesalbumbam és útleírásban is rögzítették él­ményeiket. A kirándulás után 3 héttel ismét összegyűlt az együttes a művelődési házban és az egyik útitárs levetítette az úton készített színes diaké­peit, Felidézték a sok emléket, ismét összegezték és megbe­szélték a tapasztalatokat. A 48 kiránduló összejövetelei azóta rendszeressé váltak, jól­lehet különböző korú és kü­lönböző foglalkozású emberek. Egyik útitárs járt már koráb­ban Romániában, az NDK- ban, egy másik Csehszlovákiá­ban, és ott készített képeiket bemutatták a többieknek, el­mondták élményeiket. Ezeken a zártkörű összejöveteleken kívül azonban a kirándulók — kevés kivétellel — állandó lá­togatóivá váltak a művelődési háznak, bármilyen előadásról, műsoros estről van is szó. örülnek az új ismereteknek és kívánják is ezeket, A jólsike­rült kirándulás maradandó él­ményt biztosított. Baló István. Pécs város Művelődési Háza igazgatója. A Szépirodalmi Könyvkiadó második negyedévi tervei A Szépirodalmi Könyvki­adó a második negyedévben új magyar, mai témájú re­gényeket, vereesköteteket. színműveket és klasszikus al tolásokat — mintegy ötven könyvet — jelentet meg. Kiadják — többek között Tamási Áron Játszi remény című kötetét, amely az író 1958. és 1961. között — al­kotott 16 újabb elbeszélését és a Zöld ág című hosszabb költői elbeszélését tartalmaz­za. Közreadják Mesterházi La­jos színművek című köte­tét és Reményik Zsigmond három színpadi alkotását az Atyai ház címmel. Megjele­nik Hatvány Lajos, Kárpáti Aurél és Fenyő István tanul­mánykötete, Darvas József Végig a Szaharán című mű­ve, továbbá Nádass József Láng és korom című élet­rajzi regénye. Kiadják Kó­nya Lajos Hazai táj és Ró­nay György Fekete rózsa című verseskötetét, A Szépirodalmi Könyvkia­dó a második negyedévben több klasszikus magyar író művét is közreadja. Kiad­ják Ady Endre és József Attila összes verseit, Kaffka Margit Lázadó anyák, Mó­ricz Zsigmond Betyár és Kiss József Tüzek című munkáját. Modern táncbemutató a Városi Művelődési Ház színpadán Állami gazdasági vezetők tanácskozása a Földművelésügyi Minisztériumban Csütörtökön az állami gaz­daságok megyei igazgatói, fő- agronómusai és főmérnökei ér­tekezletre gyűltek össze a Föld művelésügyi Minisztériumban, hogy megtárgyalják az 1961. évi növénytermelési feladato­kat. A tanácskozáson részt- vett Petőházi Gábor földműve­lésügyi miniszterhelyettes és Izlnger Pál. az állami gazda­ságok főigazgatója. A szakem­berek megvitatták többek kö­zött a kukorica vetéssel és a vegyszeres gyomirtással kap­csolatos tennivalókat. Az ál­lami gazdaságok ebben az év­ben 150 900-ről 200 000 holdra növelik a kukorica vetésterü­letét, és a vetések több mint felét szuperszelektív vegysze­rekkel gyomtalanitják. A pil­langós és szálastakarmányok megfelelő tartósítása és táro­lása végett elhatározták, hogy a szárítóberendezések teljes kihasználása mellett még fenn­maradó pillangós takarmányo­kat állványokon szárítják. Az állami gazdasági vezetők a to­vábbiakban megvitatták a mű­trágyák koncentrált alkalma­zásával, az öntözéses termelés­sel, a gépek zavartalan üze­meltetésével kapcsolatos kér­déseket; WT‘ l^íárcius elsején a Városi Művelődési Ház ezín- J pada átalakult miniatűr bál- i teremmé... A fiatalság ki- : csattanó egészsége, jól meg- i alapozott derűje, fegyelmezett ! vidámsága ötvöződött össze a harmonikus mozgásra való tö­rekvéssel és szerzett szívvidító látványt a „táblás ház“-nak. Városunk közszeretetben álló tánctanára, Fellner Láselóné tartotta idei táncbemutatóját, amely mintegy nyitott képes­könyvként illusztrálta dr. Ka­posi Edit időrendi áttekinté­sét a társastánc alakulásáról Futaky Hajna felolvasásában. A Fellner-házaspár a Városi Művelődési Ház táncklubjá­ban és tánctanfolyamain nem­csak arra oktatja ifjúságun­kat, hogy miképpen kell szé­pen és változatosan táncolni, hanem kultúrált, ízléses ma­gatartásra Is neveli, ami nem- kevésbé fontos a társas érint­kezésben. Néhány számot ma­guk is bemutattak, példát ál­lítva tanítványaik s a közön­ség elé, hogyan lehet igazán finoman táncolva, szocialista közösségben élő emberhez mél­tó módon szórakozni. A tavalyi bemutatóhoz ké­pest fejlődés az, hogy a tánc­klub tagsága megszaporodott, a zongorakíséret átalakult egy jó irányba haladó, egyelőre négytagú tánczenekarrá (Sár­ái Géza, Bischof János, Ko­vács Árpád, Révész János) s fejlődés az is, hogy a táncos- párok sokkal több variációt tudnak. Viszont a mozdulat ívszerű szépségében, a befeje­zések egyöntetűségében alatta maradt a tavalyinak. A hat kedves pár arra vigyázott, hogy el ne vétse a lépést, s kellően fel nem szívódott technika fékező hatást tett a lendületre. Sok legömbölyíteni való van még ezen a hatalmas mozgás-sorozaton s ezt meg is fogják valósítani, biztosíték rá a mester és a táncklubban tö­mörült tagok között kialakult összhang, valamint a tagok te­hetsége és lelkesedése. Nem is ütköztünk meg raj­ta, hogy a teljesítmény eszté­tikailag kevésbé volt kiegyen­lített, mert katonai szolgálat meg egyéb okok miatt három kivétellel újak a szereplők s mindössze 27 foglalkozás áll mögöttük. Ez pedig éppen csak egy keskeny résre megnyitott ablak, amelynek függönye mö­gül be lehet kandikálni a mű­vészet színes tájaira, kedvet kapni megismerésére, baran­golás még csak azután követ­kezik. Szívesen jegyezzük fel a szereplő hat pár nevét, mert reményünk van rá, hogy a ver­senyszerű művésztánc számára utánpótlás kerül ki belőlük: Gáspár Zsuzsa—Emődy Zoltán, Hartwig Ilona—Balogh László, Keresztes Éva—Turschl Hen­rik, Mischl Ágnes—Bebest Károly, Szárnyast Erzsébet—? Tordai Károly, Tiborcz Mária —Peredi Nándor. A menüettől a rock and roll­ig terjedő, részben már csak történetinek számító táncok kirakatában új tánccal is meg­ismerkedtünk: a pestikével. —• Csárdás és shimmy mozdulat­elemekkel átszőtt, de nem kü­lönösebb kompozíció. Annál szebb és lelkesítőbb a szép test tartásra szoktató, délceg csár­dás, amely annyira híven áb­rázolja népünk kedélyét, jelle­mét s éppen ezért kötelessé­günk, hogy a városi lakosság­gal is megkedveltessük. A csár dás meg a keringő kiválóan alkalmas arra, hogy a ma di­vatozó táncok kissé egyoldalú ritmikáját változatosabbá te­gye. E két táncot ezentúl sű­rűbben kell szerepeltetni a tánciskolák tananyagában és a bálok táncrendjében. Ezért javasoljuk, hogy leg­közelebb a csárdással fejezzék be a táncbemutatót, nempedig a rock and roll szilaj, elva­dult alakjával, amely egy féke­vesztett házibulivá változtatta a színpadot. A közönség kellő ítélettel még nem rendelkező, minden jó, de ugyanúgy min­den rossz iránt is hallatlan fo­gékonyságot tanúsító zsenge korosztálya előtt túl draszti­kus szemléltetési módnak bi­zonyult annak bemutatása, hogy hogyan nem szabad tán­colni a rokit; A z előadást végignézte dr; ” Kaposi Edit, a Népmű­velési Intézet tudományos mun katársa, Magyarország ma leg- hivatottabb társastánc-szakér­tője. Utána hosszú szakmai bí­rálatban adott értékes tanácso­kat s jelölte meg a jövőben követendő utat. sse / dőfárásjelentés Várható időjárás péntek estig: az enyhe idő tovább tart. Változó mennyiségű felhőzet, néhány he­lyen kisebb eső. Mérsékelt, he­lyenként élénkebb északnyugati; nyugati szél. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet mí­nusz 2—plusz kettő, legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken plusz 6—1« fok között. — Hova menjek, hova ne? — füstölgőn magában Zágson Egyed igazgató és a három meghívót úgy tartotta balke­zében, mint gyakorlott kár­tyás a kártyát. Hát igen. A három kártya közül kettőt talonba kell ten­ni. Mert mind a három este hétre hívta Zágson Egyedet. És mindhárom ezzel a mon­dattal fejeződött be: „Szíves megjelenésére feltétlenül szá­mítunk!” Sorra vette a három meghí­vót. — Ennek a téemtébének is pont ma kell összeülnie ... (Gyengébbek kedvéért a té­emtébé nem egyéb, mint a Termelőszövetkezeti Mozgal­mat Támogató Értelmiségiek Bizottsága.) De nem, ezeknek pont akkor kell ülésezniök, amikor az ÖLEB (öreg Lá­nyok Egyesült Balettkara) ve­zetősége is összeül, s amikor a TÚRHOF (Tiszta Udvar Rendes Ház és Ólak Felügye­lősége) is tanácskozni kíván a mozgalom kiterjesztéséről. Mi­vel kiderült, hogy néhány tisz­ta udvar azért tiszta, mett a limlomot az ólakba rakták be s most ott is rendet kell te­remteni. Tehát melyik a három kö­zül? Nyilvánvaló, nagy a té- emtébébe el kell menni. Mit szólna a felsöbbség, ha nem lenne ott? Rágondolni is rossz. Viszont az ÖLEB titkára, Mu- curka Zsófi, ha nem megy oda. az kitátja a száját, hogy a Zágson Egyed hátat fordít a kultúrforradalomnak, neki smafu a vidék kulturális fel­lendülése, és akkor ajaj... A TURHOF-ban liszent ott ül Schwarzevgelb Botond, akiről mindenki tudja, hogy évek óta az ö igazgatói székére pá­lyázik. Ha ez leszavaztatja dl tizenliaintadik fimkeió múltkori javaslatát, amely sze­rint a nőtanács vállaljon véd­nökséget az ólak tisztasága fe­lett, s keresztülviszi a saját javaslatát, amely szerint a MÉH megbízottja vegye át helyszínen a limlomokat, ak­kor Zágson Egyed igazgatói székének máris recseg az egyik lába. (Hja kérem, ha egyszer valakit leszavaznak egy bizottságban....') De hát melyiket a három közül? Elkeseredetten forgat­ta ujjai között a kártyákat. De hirtelen mentőötlete támadt. Mi lenne, ha ... Igen, ez az! Máris nyúlt a telefon után. (Azért ez hallatlan, hogy egy igazgatónak ne legyen titkár­nője. Ezt megint fel kell vet­ni a központban. Persze, csak óvatosan, nehogy intrikáknak tegye ki magát.) Fél tíztől dé­lig sikerült is elintéznie, hogy a TURHOF este hatra, az ÖLEB viszont este nyolcra te­gye át ülését. így aztán mind­három helyen megjelenhet, legfeljebb egy kicsit késik. Az nem is baj, legalább látják, mennyire elfoglalt ember. Az ebéd utáni szünetben kellemesen elernyeszkedve malmozott az ujjaival, s elé­gedetten gondolt arra, milyen remekül megszervezte a mai napot. Hiába, Zágson Egyed szervezésben utolérhetetlen. De aztán eszébe jutott, hogy ez az eset túl gyakran ismét­lődik. — Várjunk csak — mondta önmagának —. hány helyen is vagyok én tulajdonképpen tag? Abbahagyta a malmozást és az ujjam számolta. Bal keze hüvelykujján kezdte és már a jobb keze kisujját is behajlí­totta, amikor némi töprengés után rájött, hogy tagja még a VISZKET-nek, (Víziszárnyas Keltetést Elősegítő Társaság), meg a TÜTE (Tűzoltók Torna Egylete) vezetőségének. Tehát tizenkettő. — Ez mégiscsak sok — csó­válta meg a fejét — mi lesz, ha egyszer mind a tizenkettő egy napon akar ülést tartani? Újra kinyitotta mindkét ök­lét és kezdte a bal hüvelyk­ujján. Már túljutott a jobb ke­ze kisujján, s kiderült, hogy valamennyi bizottságban, al­bizottságban, vezetőségben benne kell maradnia. Mert ugye, ha kilép teszem fel az ANTAL-ból (ez a Hazafias Népfront Antialkoholista Al­bizottsága), elkerülhetetlenül kiteszi magát annak a plety­kának, hogy eddig is vizet prédikált és bort ivott. Ha vi­szont a SZESZ-t (Szőlőterme­lők Eladói Szövetkezete) hagy­ja ott, magára haragítja az összes bortermelőt, amiből be­láthatatlan bonyodalmak ke­letkezhetnek, nem is beszélve arról, hogy egyszerre vége szakadna a kedélyes pincézé- seknek. Talán az ÖLEB .. ■ Utóvégre csakugyan mit is ke­res az öreg lányok között? Csakhogy ... Igen búza, csak­hogy. Mert lám a tavalyi já­rási kukoricaszár-betekarítási ankéton is Mucurka Zsófi igen hízelgő nyilatkozatot tett fel­szólalásában arról, hogy Zág­son Egyed az általa vezetett, intézmény tekintélyét is fel­használva rendkívül aktív harcosa a kukoricaszár-beta- karítás országos jelentőségű ügyének. És miért nyilatkozott így? Csakis azért, mert annak- előtte ő maga, mint az ÖLEB vezetőségi tagja kieszközölte, hogy a TÜTE, amelynek szin­tén vezetőségi tagja, ne szer­dán, hanem pénteken tartsa összejöveteleit, minek folytán az ÖLEB viszont szerdán tart­hatta szokásos összejöveteleit péntek helyett. Világos tehát, hogy az ÖLEB-et nem lehet csak úgy otthagyni, — Hát akkor marad a ti­zenkettő — alkudozott magá­val Zágson Egyed — annyit csak el tudok érni, hogy ne egyszerre tartsák az üléseket, hiszen ma is milyen szépen elintéződött. — De többet nem vállalok! — határozta el szilárdan. — Olyan nincs. Utóvégre csalá­dom is van! Két kezébe támasztotta fejét és elégedetten dünnyögte: „Többet soha! Nem biz én! Ha kisbalták potyognak az égből, akkor se!” Kopogtattak. Virgonc Ernő jött, akivel a SZESZ-nél ápol- gatták közös barátságukat. Kölcsönös vállveregetések után rátért a tárgyra. — öregem — mondta — nyilván tudod, hogy alakul • BAKOK. — Hogyne — bólintott Zág­son Egyed, bár fogalma sem volt arról, hogy a Babona­ellenes, Ateista Könyveket Olvasó Körről van s2ó. — Nohát, ha tudod — foly­tatta Virgonc —, akkor azt is tudod, hogy számítunk rád. Te, akit kicsiny városkánkban mindenki vezető értelmiségi­nek tart, példát kell, hogy mutass ideológiai kérdések­ben. — Ez hízelgő, Emőkém, iga­zán hízelgő, de anélkül, hogy meg akarnák sérteni bárkit is, meg kell mondanom, hogy... — Tudom, tudom — tar­totta fel a kezét Virgonc — elfoglalt ember vagy. De ez igazán kevés idődbe fog ke­rülni. Havonta egy-két ülés, nem is kell mindegyiken részt­venned .,. — Nem megy Emőkém, hidd el, nem lehet. Már tizen­két funkcióm van! Éppen most számoltam össze. — Ejnye — nevetett Vir­gonc. — Csak nem vagy babo­nás? Egyébként Schwarzen- gelb Botondot is felkértük* vállalta is, hogy ő lesz a pro­pagandistánk. — Igen? — kapta fel a fe­jét Zágson. — Hm... Szóval nem sok időtöltéssel jár? Egy­két ülés? Talán... Esetleg... — Na ugye? Ismered a köz­mondást: „Nincs az a szénás­szekér, amire ne lehetne még egy szálat rakni?” Tudtam, hogy vállalod. Nélküled halva­született társaság lenne a BAKOK.,. — Hát nem bánom — mond­ta Zágson —, de csak azért, nehogy babonásnak higgyen valaki. — Remek! — rázogatta « kezét Virgonc. — Körünk cé­gére leszel! Egy ember, aki a tizenharmadik funkciót vál­lalta! Éppen pénteken és ép­pen tizenharmadikán. Zágson Egyed visszasilpnedl a székébe. Arcát tenyerébe temette és megborsódzott at­tól a gondolattól, mi lett vol­na, ha nem vállalja és ez a Schwarzengelb elkezd arról pletykálni, hogy babonás. (Mész—J

Next

/
Thumbnails
Contents