Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
N \ P I ö 1961. MÁRCIUS se. izzmiz&sns — • —naStéSzzsT ( Ctdemei vitatkozni j Gondolatok az irodalomkritika téziseiről és a pécsi irodalmi életről \ (Bárdost (íiímetk Qátwi: Tavaszi köszöntő r « 0 0 * # Sajnálatos módon, eddig a nyilvánosság előtt a pécsi irodalmi életben szinte szó sem esett arról, hogy a ltözéknúlt- ban bocsátották nyilvánosság elé az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Kultu rális Elméleti Munkaközösség téziseit irodalomkritikánk néhány fogyatékosságáról, Kétségtelenül igaz, hogy az említett tézisek elsősorban a hazai irodalomkritikával foglalkoznak, lényegként megállapítva: „mai irodalmi életünk fejlődését az akadályozza leginkább, hogy nem folyik kellő ideológiai-esztétikai harc az irodalmi életünkben jelentkező polgári, kispolgári áramlatokkal szemben, az irodalomkritika számos esetben béküléke- nyen kitér az eszmei harc elől, sőt nem egyszer támogatója, elvi igazolója a helytelen tendenciáknak ,. Bár mindez elsősorban az irodalomkritikára vonatkozák, de megfelelő értelmezésiben alkalmazható a mai irodalom bizonyos jelenségeire. Lírában is, de talán szépprózában még inkább. A tézisek megállapításai nagyjából azt a célt is szolgálják, hogy úgy szóltak Péternek, hogy Pál is feltétlenül értasen belőle. Ha irodalom- kritikánkban ilyen hibák vannak — mert kétségtelenül vannak — akkor bizonyosra vehető (ezt példák is igazolják), hogy irodalmunkban is vannak ilyen hibák. Irodalomkritikánkban gyakran fellelhetőek az olyan tarthatatlan álláspontok, rná szerint a modernség, korszerűség jelszava ala/tt csempészik be a nyugati filozófia regresszív jelenségeit, morbid, misztikus áramlatait. A kritikák egy része sokszor megkerüli a forró kását. Vagy a művészi színvonal rovására mentségül hangoztatják a téma bátorságát, máskor pedig éppen a művészi értékek hangoztatásával akarja feledtetni az eszmei, gyengeségeket. Ez az űgynevezet* taktikai kritika, de hogy ez a taktikai kritika létre jöhetett, abban szerepe Volt és van annak is, hogy ehhez tárgyi alapot adtak egyrészt az eszmeileg káros, de művészileg vétóban jelentős és elgondolkoztató írások. Másrészt pedig a művészi igénytelenség, amely elsősorban témaibátarságévei talált .teret a könyvkiadásibain és e , folyóirat okiban. Kállai Gyula mondta a Magyar írók Szövetsége alakuló közgyűlésén, hogy „mai irodalmunk egy része, de egésze se halad még egységesen a szó- t' cialista realista alkotói módszer útján. A szocialista realizmus ma a magyar irodalom ,virágzó fájának fő ága, de csak egyik ága. De az irodalom egysége nemcsak valamennyi író politikai célkitűzéseinek egységét feltételezi, hanem világnézetének azonosságát is’. Ez a lényeg, ahonnan él lehet indulni, de ez az, amit viszont soha nem lehet félremagyarázni, ezt eszmei zavar alapjául felhasználni tenpé- sz-késén nem. lehet. Három hónappal ezelőtt,' a Jelenkor múlt évi ötödik számáról ,készült recenziómat azzal fejeztem be, hogy irodalmi folyóiratot szerkeszteni nehéz, ió irodalmi folyóiratot még nehezebb, h'szen mindig sokkal több az író, mint a jó írás. Most megtoldhatnám ezt azzal a megállapítássá1, hogy a fo- l'-őirát szerkesztői az utóbbi hónapok alatt próbálják bizonyítani: a nehezebbjét válasz- to+^k — jó folyóiratot akrr- rv czer-kes7*en\ De mindez pr— ’c nem azt jelenti, hogy a fo’vóiraitban ne lehetne megtalálni az előbb említett jelenségekre az alkalmas bizonyítékot. de különösképpen meg lehet Iáiéin! a múlt év «orábbi néhány számának szí (KÓzájában. Ami a legszembetűnőbb a múlt évben közölt szépprózai írások egy részében — az az egzisztencializmusra valló hajlam. Azt hiszem elegendő csupán néhány író nevének és az írás címének említése ahhoz, hogy felidézzük az írások hangulatát, mondanivalóját, az írásokban szereplő személyek, jellemek egy részének léttelensé- gét, közömbösségét. Például Szabó József: A történet vége, Kautzky László: Lia, Süfokösd Mihály: Jefra Sund bukása, Gyurkó László: Esik, Varga Imre: Neusea magna című írása, de a legutóbbi számból alighanem ebbe a kategóriába sorolható Ordas Iván: Urak és basaparasztok és Simon Emil: Vádaskodás című írása is. Ezek az írások példák. Témáikban ugyan különböznek egymástól, néhány esetben még világnézeti árnyalati különbségek is vannak, de szinte valamennyi írásiban alapvető közös vonás az, hogy az írók az ember belső, lelki ábrázolásának ürügyén mind messzebb . kerülnek a valóságtól. Ezekben az írásokban a szereplők egy részének filozófiád alaphelyzete az egzisztencializmus. Az a filozófia, amely karunkban ez egyik legelterjedtebb ugyan, de a legvitatottabb is, amelyet a régi Jaspers, Kierkegaard, husserli- scheteri fenomenológiából fejlesztettek tovább a második világháború időszakában Sart- re-ék, és amely ma a nyugati polgárság legdivatosabb filozófiája. Az egzisztenciális ta jellemek alapvető tulajdonsága a közömböséig, a magánosság, eflurvtség érzése, amely megfosztja az embert az erkölcsi felelősségérzettől. Nincs bűnbánat, nincs mentegetőzés, és ami a kollektivitással függ össze, az csak másodrangú lehet. Hogy ez az emftftefct írásokban mégsem torkolik egy bi- zor.yosfajta gátlástalan individualizmusba, annak elsősorban az általános írói jószándék az oka. Embereket akarnak ábrázolni, mai valóságukban, de a belső ábrázolás esetenként hóit vágányra vezeti őket Szabó József fiatalembere — amefflLett, hogy az írás művé- szietlen is — abszolút közönyös, nem is tud mit kezdeni a történetben, el se jut addig, hogy valamiféle . felelősségérzetre késztetné az író. Kautzky Lásrió Liája és férfialakja gátlástalan. Lia mindehhez természeténél fogva nem a léttel, hanem a Semmivel áll szemben, a férfialak pedig egyszerűen nem emberi, hanem beteges. Gyurkó László írásában a szereplőit a világtól elválasztva ábrázolja, hőseinek élményei merőben eg- zisztencialista élmények. Varga Imre Neusea magna-ja úgyszintén valahol az egzisztencializmus kategóriája közelében áE, de nem nehéz megtalálni Ordas Iván írásában se ugyanezeket az élményeket. Nem az a baj, hogy például Ordas az említett novellában egy eltűnő, saját posványába süllyedt osztályvilág nyomorékját rajzolja meg. Vannak ilyenek, ha tompább színekben is, de az a hiba, hogy mindezt közönyösen, csak a színek naiturájával ábrázolja, amitől a jellem nem lesz valódi, következésképpen nem juthat el a belső ábrázolás lényegéig, megáll a közönynél, a gátlástalanságnál. A dolgok lényege alighanem abban van, hogy általában az ember ábrázolására, sőt közei' lebfaről mérve — az ember lelki konfliktusainak ábrázolására törekszünk. Ez helyes, ez rendben van, de maga az emberi lélek a tudati világ viszont nem feltételezi az eg- zisztencialista élmények elsőbbségét. Azt szokták mondani, hogy az írók a lélek mérnökei. Ez igaz. De addig nem lehet egyetlen író sem a lélek mérnöke, amíg nem mérnöke annak a társadalomnak is, amelyben ír, vagy írni aikar. Nem mindegy, hogy az író milyen embert választ esxe a. célra, nem rpindegy, hogy milyen ember belsőjébe alkar világítani, milyen jeliemet tipizál. Kende Sándor egyébként dicséretes regénye is sokkal jobb lehetett volna, ha az írás főalakja — mint Szölflősy Kálmán ezt recenziójában helyesen megállapította — nem oly reménytelién és szinte betegesen szürke. , Az ember belső viliágának ábrázolása roppant nehéz és felelősségteljes dolog. A szocialista irodalom — sőt a korszerű irodalom — nem elsősorban aibbói áM, hogy külsőre mad emlberekeft elevenítünk meg. Ez csupán külsőség, és rendszerint elvezet a sematizmushoz, de arra mindenképpen vigyázni kell, hogy az ein-' bér belső ábrázolásának ürü- * gyén bárki is megfeledkezzen; az objektív valóságról. Jóllehet, hogy a mai ember-í nek bonyolultabb, összetettebb i belső élményei vannak, de < nemesek ott áll fenn az e= . zisztencializmus veszélye, ha t az író a szocializmustól, a más- 0 fél évtizede már megszokott l és átélt korszaktól szakítja élj alakjai belső világát, hanem ’ akkor is, ha az általános való- J Ságtól elvonatkoztatja őket. ’ Ez pedig gyakorta megtörté-J nik. Minden korszakbeli ember bei.* ső világában minden körülmények között meg lehet találni ( a társadalmi változás tükrö- ( ződését, a társadalmi változás 4 hatása kivétel nélkül jelentkezik minden ember belső vilá-j gában. Éppen ezért nem leheti senkit elszakítani — közömbös- \ seggel, magánossággal, erkölcsi felelőtlenséggel — a kőnk-! rét valóságtól, és a konkrét f valóságot aligha lehet egzisz-0 tencialißta élményekkel pótol- 0 ni. Az ilyen alkotói módszer ( előbbyutőbb holt vágányra jut. i Természetesen nem arrólJ van szó, hogy az említett, példaként hozott írások tipikus # veszélyei egy polgári filozófia * korszerűbb változatának, de hogy kpzdlebb állnak ehhez, iránt a marxista filozófiához — ez tény. Márpedig az irodalom egysége a világnézetek azonos- 0 .ságált is kívánja. 0 Ezek a gondolatok jutottaki az eszembe az irodalomkriti- 0 káról szóló tézisek olvasásakor. Mindezekről — de az ágaza t másik oldaláról, a művészi igénytelenségről is — jó lenne vitatkozni. Bátran, őszintén, . felszabadult irodalmi légkor- 5 ben. Erre, úgy gondolom — minden adottság készen áll. A cápő a kapun belül, is szorít, nemcsak Ott, ahová kilát az ember. Az a megállapítás, hogy mindig több az író, mint a jó írás, azt hiszem valameny- nyiünkre vonatkozik — bizonyos kötelezet tségigel is. Érdemes vitatkozni. A pécsi irodalmi élet látja ennek majdi hasznát. > Thiery Árpád f Már zöldéinek a fák. 0 0 i'élősek az egek, 0 .jobban dobban a szív. 0 ezer inda kúszik, !# zümmög a bogárka, 0 fut a csigajáték. 0 pirosak a szoknyák, 0 érzem a szívemben ) áram-áramra fut, » f indulj ki magvető 1 i nézz körül a dombon, 0 lábán már a vetés, i virít a friss virág, 0 hull a nyárfa bolyha, . ( gyöngy a patak tükre szétloccsan a napban j És este, ha alszol i álmodban az egek 0 csókolják a szádat. 0 véred, mint a láva ' 0 kicsap, égrészökken 0 szalad ezer ágban ( szerte, mint a tenger 0 jaj ki fogja össze, A 0 milyen selyem-fonaí 0 köti, kötögeti 0 kordába, hogy a ház 0 komondorral, fákkal. 0 békén szunyókáljon Í füsttel pántlikázva, holdas május este. (faiam beit JÜáizlá: BÉKÉLTETŐ Két ellenkező rózsaszínű parton tavaszt bogoz a hajnal és az alkony. Kertek cölöp-fogsora narancssárga, viola. A kinti körön, égig-érő rózsatövön elfáradtam. Gyémánt-katlan bent a, szív, lángot verve visszahív. Bontsd le holdas kontyodat földig-érő, napba-égő, hattyú-puha hajadat. Fény árad a szívem alatt, feléd szökken, hozzád szálad. Homlokod fehér vánkosán tulipán-pelyhet nyit a. szán1 Fény árad a szív alatt, bontsd le puha, hattyú-puha, földig-érö, napba-égő hajadat. Virágok merengnek csöndbe, méh ágyaz szirom-köcsögbe, csoda-kút a hold alatt, fény vakol lég-falakat. Lakat pattan, gond-lakat, vágyak fátyol-könnyű teste csavarog a végtelenbe. Nem omlik a világ arasznyi verembe. ÜJ ÍRÁS Megjelent az új irodalmi és kritikai folyóirat első száma „Nem lehet lelkesí- íőbb, szebb és modernebb célunk, mint az, hogy szerény eszközeinkkel támogassuk ezt a nagy, messzemu tató, a közösségi és egyéni élet szocia-, lista szellemben átformáló küzdelmet, e szenvedélyes és hősi erőfeszítést”. Ezekkel a szavakkal határozzák meg a folyóirat szerkesztői az Uj írás elkövetkező, nagy feladatait. A Kortárs és az Élet és Irodalom évek óta jól ellátja feladatát, s most az Uj írás is csa tasorba állt, hogy egyetemesen elősegítse a mai magyar irodalom kibontakozását. Az Uj Hang. amely köztudomású-, an a fiatal írók és költők fóruma volt — 1956-ban megszűnt. Azóta sok új tehetség, új hajtás jelentkezett az irodalomban, akik jelentős ígéretei a ma gyár prózának ég lí- nmÉi Megjelenés lehetőségük kevés volt. A két irodalmi orgánumban a kor legkiválóbb írói mellett csalt ritkán kerülhettek nyilvánosságra a fiatal írók művei. Igen gazdag az Uj írás prózai része Galambos Lajos: Októberi litánia, Szakonyi Károly: A fogoly. Nagy Sándor: A maga-tolvaja, Gerelyei Endre: Éppen szembevág a szél, Csurka István: Á csillár és Tahi László: Az izotópok dicsérete című prózai írását közli a folyóirat. Az első szám novellái még némi egyenetlenséget mutatnak. Az írások nagy része azonban bátor vátlalíkozókedv- rői vall, Nagy Sándor A maga-tolvaja című novellájával az élet sűrűjébe vág. Rákos Sándor, Garat Gábor. Szécsi Margit. Benjámin László, Fodor András, Té- Mtay Sánéor, Csanádit/ János és Győré lm re legújabb költeményeikből adtak közre, az ő nevüket már napi- és hetilapokból, folyóiratokból jól ismerjük, önálló verses köteteik is megjelentek. Benjámin kivételével ők képviselik a - legifjabb lírikus nemzedéket. Rákos Sándor Éjféli monológ, Jelenések könyve és a Miunkásgyűlésen c. költeménye mind eszme, mind művészi szempontból is a folyóirat legérettebb versei közé tartoznak, úgyszintén Garai Gábor Krónika című költeménye. Szécsi Margit 0 gyönyörű ... című verséből az elillant ifjúság hangulata árad. Benjámin László Kezesség című versében a múltat villantja fel Mi van a hold túlsó felén — korunk szellemét dicsőíti. Nagy érdeklődésre tarthat számot Németh László Tapasztalat- és álomátadás című tanulmánya és Boldizsár Iván: Egy város serdülőkora című írása. A Szemle rovatban Kovács Sándor Ivánnak és Nyerges Andrásnak kritikai írását találjuk. Takács Imre: A csillagok árulása című regényéről. Falus Róbert: Két regény az árulásról című írása- | ban, Gatabárdi Zoltán | Kígyókő és Szentivá- ' nyi Kálmán: Nyugati szivárvány című kény vét elemzi. Z. Szalai Sándor Héra Zoltán Alkalom című kisregényét bírálja. Ugyan csak itt találjuk Wé- ber Antal kritikai xrá sát Karinthy Ferenc Ferencvárosi szív c. könyvéről. A külső kiállításában is csinos folyóira “tot örömmel veheti kézbe az olvasó, érdekes és művészi írásokat kap. amelyek mai életünkről adnak széles keresz-hmelsze- **. (Bemarj Nagy Ferenc: Tavasz (híjra J:J V
