Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-25 / 72. szám
t 1961. MÁRCIUS 25. NAPLÓ 3 A helyes üzemi arányok kialakítása a mezőgazdasági nagyüzemekben Dr. Vágsellyei István professzor előadása Tegnap délelőtt Pécsett a Bartók klubban az Agrártudományi Egyesület és a TIT rendezésében előadást tartott dr. Vágsellyei István professzor, az agráregyetem üzemtana tanszékének vezetője „A helyes üzemi arányok kialakítása a mezőgazdasági nagyüzemekben” címmel. Beszámolónkban néhány gondolatot ismertettünk a nagy sikerű előadásból. A nagyüzemi termelésre való áttérés maga után vonja a termelés, a termelő eszközök koncentrációját, a specializált termelésre való áttérést. Csupán azzal, hogy a termelés struktúrája megváltozik, 30— 40 százalékkal emelhető az előállított új érték. Nyilvánvaló tehát a specializálás szükségessége. Vágsellyei professzor ezért először ezzel a > problémakörrel foglalkozott. Előadásában felhívta a figyelmet, hogy más a specializálás az állami gazdaságokban és más a tsz-ekben. Számos olyan tényező van, amelynek hatása eltérően érvényesül e két üzemtípusban. Mennyire szűkíthetjük a termékek körét? Az első, amire tekintettel kel lenni a termékek körének szűkítésénél a termelés idénysze rűeége. A munkásgárdát állandóan kell foglalkoztatni. Az idényszerűség miatt ez csak úgy lehetséges, ha többféle termék előállításában vesz részt. Az állami gazdaságok kooperálása nagyfokú specializálás mellett is megoldja e problémát úgy, hogy a munkásokat átirányítják. A tsz-eknek azonban önmagukban kell a kérdést megoldaniok, ezért nem térhetnek át olyan szűkített specializálásra, mint az állami gazdaságok. Befolyásolja a specializálódást a termelésnek az időjárástól függő kockázata. A tsz-ek is kötött áron érétkesítik terményeiket. Ha kedvezőtlen körülmények miatt nagyabb * költséggel állítják elő, kevesebb lesz a jövedelmük. Ez is arra serkenti őket, hogy ne tegyenek fel mindent egy lóra. Eltérés van továbbá abban is, hogy az állami gazdaságok az egy hóidra, a tsz-ek az egy napra elérhető jövedelmet vizs gálják, ennek eredményeként más-más növények termesztése mutatkozik ’ célszerűnek, vagy válik szükségessé. Lényeges különbség végül, hogy az állami gazdaságok üzemei könnyen kooperálhatnak, az egyik például növendéket nevel, a másik hizlal, a 1958 őszén aUűcult meg a So- pic.na Gépgyár üzemi tanácsa, a dolgozók választott szerve, amely azt a célt szolgálja, hogy a termeléssel, bérezéssel kapcsolatos kisebb nagyobb problémáktól a vállalatvezetésbe, a műszaki irányításba nemcsak betekintést nyerhet, hanem észrevételeivel, javaslataival hozzásegít a problémák gyors megoldásához. A Sopiana Gépgyár üzemi tanácsának legfőbb feladatai közé elsősorban a bérszerződés jóváhagyása, elfogadása, a nye rcségreszesedésék meghatározá sában való részvétel és természetesen a részesedés felosztása, végrehajtása tartozik, de a termelési tervék ismertetése is rajtuk keresztül jut le az üzemekbe. Végeredményben az üzemi tanácstag részlegének szószólója, munkatársainak bizalmi embere, akik nagyrészt rajta keresztül tartanak kapcsolatot a vállalat, illetve a műszaki vezetéssel. A legutóbbi üzemi tanácsülésen például az idei vállalati terv ismertetésére, megbeszélésére került sor, ahol azon felül, hogy több fontos javaslat hang zott el a terv kiegészítésével kapcsolatban, egy sor olyan jaharmadik tejet terméL Tsz- ekben ez gyakran nem lehetséges. Mire kössön szerződést a tsz ? A termelőszövetkezetek fokozatosan átallnak a kevesebb számú, de nagyobb méretű áru termelésre. A kérdés az, milyen árukat termeljenek a tsz- ek. Minden gazdaság üzemi fel használásra és áruértékesítésre termel. Az áruértékesítésnél a népgazdaság szükséglete a döntő, amit a belső fogyasztás és az export határoz meg. Az állam a szerződéskötésekkel a szükségletnek megfelelően jrá nyitja a termelést. Igen ám, de igen sokfélére lehet szerződést kötni. Melyik legyen az a három—öt növény, amelyet közvetlen árutermelés céljából termel a gazdaság? Az — javasolja Vágsellyei professzor, — amelyre a leggazdaságosabban tud szerződést kötni. Mi a leggazdaságosabb? Az, amely hez az üzem felszerelése a legmegfelelőbb, a legmagasabb terméseredményt adja és a tagságot a legegyenletesebben tudja foglalkoztatni. Hogy az így megválasztott növényeket milyen arányban termeljék, azt a munkaerő határozza meg. A legnagyobb tápérték iioldankint A professzor edvtáms részletesen foglalkozott a kenyérgabona-termesztés üzemgazdasági jelentőségével, majd az állati termékek előállításával kapcsolatos problémakört ismertette. Alapelvként szögezte le, hogy a termelés szervezése a területből és a növényekből indul ki. Az állattenyésztés számára ki kell hozni a területből, amit maximálisan lehet. A növényeket aszerint kell vizsgálni, melyik adja a legtöbb tápértékét. így előtérbe kerül a kukorica, az őszi árpa és tarióvetés, a silókukorica. Ezek 18—22 mázsa keményítőértéket adnak holdanként, a száLastakarmányok viszont csak 6—8 mázsáit. Ha tehát egyre inkább a szálasta- karmányok termelésére térünk át, múlhatatlanul csökken az eltartható állatállomány. Szükséges azonban a pillangósok olyan mérvű termelése, ami a fehérje-egyensúlyt biztosítja. Ha a területből indulunk ki tehát és ennek alapján vizsgáljuk meg, mit termeljünk, azt kell kutatni, miből állíthatjuk elő a legtöbb állati terméket. A professzor erélyesen szem- beszállt azzal a nézettel, hogy vaslat is elhangzott, melyet az üzemrészek dolgozói terjesztettek az ülés napirendjére. Például a lakatosok éppen a terv végrehajtásának érdekében kérték, .hogy a felújítási keretből biztosítsák számukra a régóta esedékes lemezhajlító gépet, amely egyik legfontosabb előfeltétele a termelékenységnek. Ugyanékkor a lies telepiek hasonló okokra hivatkozva megsürgették egy ponthegesztő gép beszerzését. Még ezen a héten újra őszéül az üzemi tanács, hogy az új bér szabályzat, valamint a II. negyedéves tervfeladatokat megbeszélje, megvitassa. Többek között megvitatásra kerül a dolgozók bérezése, illetve besorolása, amely alapul veszi a munkás szakképzettségének, gyakorlottságának, személyi képességeinek, szorgalmának másrészt az általa végzett mun ka jellegének és körülményeinek vizsgálatát, de szóbakerült sok más, a termeléssel, az üzem életével kapcsolatos probléma is, amelynek tisztázásában, megoldásában, komoly szerepe van az üzemi tanácsnak. A II. negyedéves terv ismertetése nemcsak arra terjed ki, hogy a következő háaz állattenyésztés szükségszerűen deficites. A deficit forrását az állattenyésztés ingadozásában, abban látja, hogy egyenetlen a termelési folyamat; fenn kell tartani a vetésváltást A továbbiakban a vetésforgóval kapcsolatos legújabb álláspontot ismertette. Néhány éve még a füve6 vetésforgót tartották az ésszerű gazdálkodás alapjának. Jelenleg pedig egyesek még a vetésváltás szükségességét is tagadják. — Miért volt fontos valamikor a vetésforgó? A gyomirtás, a közös kártevők, a talajerőgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a talaj untság megelőzése és a talajelőkészítés tették indokolttá. A technika mai fejlettsége ezek közül egy csomót már elvetett. A gyomirtást kémiai úton elvégezhetjük. Növényvédelemben mindenkinek rendelkezésére állnak a megfelelő szerek. A vízgazdálkodás a mélyszántással bizonyos mértékig ugyancsak függetleníthető. A talajelőkészítés csupán a gépesítés problémája. A talajerőpótlást is technikailag lehetővé teszi a műtrágyázás. — Nincs megoldva azonban egyes kártevők és gyomok irtása, a talajuntság gyakorlati megszán tetése. Probléma továbbá, hogy a műtrágyák és a kémiai szerek nem állnak még elegendő mennyiségben rendelkezésünkre. Mindez szükségessé teszi a vetésváltás fenntartását általában, de a vetésforgóhoz nem ikell már olyan erősen ragaszkodni, mint tkorábbau hitték. Nem csökkeni az istállótrágya jelentősége Végül az istállótrágyázással foglalkozott Vágséllyei prof eszszar. Az állattenyésztést régebben azzal indokolták, hogy istállótrágya nélkül nincs talajerőgazdálkodás, Bebizonyosodott, hogy a műtrágyák szervesanyaggal együtt pótolhatják az istállótrágyát. Vajon azt jelenti-e ez, hogy csökkent az istállótrágya jelentősége? Nem, — szögezte le határozottan a professzor, — csupán a felhasználás formája változott meg. Most már nem az egész területre hordjuk ki, hanem csak oda, ahová szállítása gazdaságos. Vágsellyei professzor előadása után a hozzászólások, kérdések hosszú sora következett Az előadás rendkívül értékes és időszerű volt, amit a szokatlan nagy érdeklődés is bizonyított. 120-ain vettek részt az ankéten. tóm hónapban milyen iparcikkek gyártására kerül sor, hanem arra is, hogy az üzemben milyen termelékenységi szintet kell elérni, illetve milyen mértékű önlköltségcsökkentést kell végrehajtani a gazdaságos termelés érdekében. Persze az ilyen és ehhez hasonló feladatokon kívül nem zárkózik el az üzemi tanács a dolgozók különböző személyi problémáinak meghallgatása, orvoslása elől sem. A közelmúltban 700 folyóméter fővezetékkel bővült a du- naszekcsői vízvezeték. Ismét két utca, az Ady Endre és a Felszabadulás út kapott vizet és itt 4 kutat is felszereltek. A vízvezetékbővítést 73 000 forint értékben a helybeli tanács készíttette a viz- és csatornaművek dolgozóival, de a 73 000 forintból 14 000 forint a társadalmi munka értéke. Az utca lakói végezték ugyanis a vizSápadt, imbolygó fények. Elnyújtott, vékony vonatfütty, finoman szitáló korom és csípős, fürge szél. Ilyen a hajnali pécsi állomás. A peron még üres, néha egy-egy vasutasbunda és kézilámpa átballag a huzatos pécsi állomáson, az ügyeletes iräpus éberen szemmel tartja a lomhán, nehézkesen begördülő szerelvényt. Alig múlt öt óra. álmos férfihang szól a hangszóróból. „Pécs — Szentlőrinc — Dombóvár — Budapest Déli pályaudvarra gyorsvonat indul 5 óra 37 perckor az első vágányról.” A vonat ott áll már a peron előtt, elején olajosán, szivárgó gőzfelhőben csillog a mozdony. Rövid, de alapos igazoltatás után helyet kapok a 424—293 számú gyorsvonati mozdonyon — Nagy Gyula mozdonyfelvigyázó, Szabó János mozdony- vezető, Prokop Gyula és Prokop Jenő fűtők társaságában. Helyet kapok azon a vasparipán, amely a gyerekkori ábrándozásokban talán a legijesztőbb és legcsábítóbb volt. A nagy fekete testű mozdony, az utánózhatatlanul fölényes és magabiztos mozdonyvezető — magasan, szinte elérhetetlen magasságban, csupa romantikával. Befejeződött a 3 napos népművelési tanfolyam Csütörtökön befejeződött a 3 napos népművelési tanfolyam, amelyen a népművelés munkásai: kultúrotthan-igaz- gatók, járási felügyelők, főfoglalkozású művészeti előadók és a különféle tömegszervezetek kulturális megbízottad vettek részt. A népművelési tanfolyamot a Művelődésügyi Minisztérium kezdeményezésére szervezték, amely 3 konferenciából és egy kéthetes bentlakásos tanfolyamból áll. Baranyában ez már a második konferencia volt, amelyet megtartottak. A népművelés dolgozóival megismertették a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét, kulturális'feladatait, s a kulturális nevelőmunka jelentőségét. A mohácsi nőtanács segí'i a tojás- felvásárlást Január végén ülésre hívta össze a mohácsi városi és járási nőtanács vezetősége a területén lévő alapszervek vezetőit és több tagját, mintegy hatszáz dolgozóparaszt asz- szonyt. Itt ismertették a tojás- és baromfifelvásárlás jelentőségét. Az ülés után minden községben gyűlést szerveitek, aho vá meghívták a községi állatorvost is. Különösen aktív gyűlést szervezett a Mohácsi Földművesszövetkezet két dolgozója, Kálóczy Józsefné és Benedek Károlyné. Míg a gyűlésig Kölkeden csak két asz- szony kötött háztáji tojástermelési szerződést, addig a gyűlés hatására úgyszólván a falu valamennyi asszonya meg tette ezt. Munkásságuk eredményéképpen a földművesszövetkezet száztizenegy százalékra teljesítette tojásfelvá- sárlásá tervét s így több, mint 370 ezer darab tojást juttat az idén a vásárló közönségnek. vezetékárok ki- és be ásását és sok munkát végeztek a kerületi tanácstagok Vörös József, Suba Zoltán és Schatz Károly is. Az új fővezetékre azóta már nyolc magánszemély kapcsolta rá a vízvezetéket. Rövidesen elkészül a Széchenyi utcában 250 folyóméter, a Damjanich utcában 250 folyóméter. a Thököly utcában 100 folyóméter hosszú vízvezeték. Itt is a lakók segítik a munka gyors befejezését» Egy üzemi tanács tevékenységéről 4»^^» ' ■ A lakosság segítségével építenek vízvezetéket Dunaszekcsőn „Vasparipa“ - romantika nélkül Milyen is a valóságban ez a romantika? Gőz és olajszag, lucskos szén a lábak alatt, órák, műszerek, csövek, vezetékek és az ember egyik oldalát a tűztér ezerkétszáz Celsiusa égeti, a másikat a meteorológia áPal jelzett mínusz öt fok borzongatja a nyargaló széllel. ütközően aligha beszélgethetek Szabó János mozdony- vezetővel. Csendesen falatozik. őszülő, barátságos ember de szűkszavúan válaszol, a szeme és a figyelme inkább a műszereken van. — Tíz éve csinálom — mondja két harapás között — hét éve gyorsvonattal is járok. — Nehéz a szolgálat? Vállat von. — Mostanában nem, mert egy kicsit szorulunk az idővel. Azelőtt volt havi 360—400 óra, most 260—270 ... Az a baj, hogy a forduló nem mindig egyenletes. Ha úton vagyok, hiába van nekem tíz-tizenkéf óra szabadidőm, mégse vagyok itthon... Harminchét éves, két családja van, havi háromezret keres — de ezt már úgy mondja el, kutyafuttában, és már nyúl is a szabályozókarhoz. Arra már nincs idő — a többiek mondják el — hogy Pécstől Budapestig közel hatszáz jelzést kell ismernie a pálya mellett, hogy személyes ismerőse úgyszólván ezen a vonalon minden bakter, és azt is tudja, hogy melyik vasúti őr küldi végszükségben náha a feleségét, hogy jelzést adjon a száguldó vonatnak. A mozdonyvezető szeme egész úton a pályán van, minden jelzést meg kell látnia, s ha valahol nem áll kinn az őrház mellett a bakter zászlóval — jelenti a következő állomáson. Hatalmas, roppant pontosan működő biztonsági rendszer a jelzőhálózat, enélkül a vasút biztonságát el se lehetne képzelni. öt óra harminchét perc. Amikor a vonat megmozdul, Prokop Gyula fűtő abban a pillanatban nyitja ki a tűztér ajtaját, és egy lapáttal a tűzre tesz, aztán becsukja a tűztér ajtaját. Aztán megint egy lapáttal, megint becsukja az ajtót. — Az a fontos, hogy minél kevesebb hideg levegő jusson a tűztérbe — mondja, és akrobata módra egyensúlyoz. fl niOZdOny és a szerkocsi külön mozog, a hídlemez csikorogva csúszkál, és ha a fűtő munka közben nem jól áll, a kanyarban könnyen elvágódhat. Lazán, egyik lába a mozdonyon, másik a szerkocsin. — Mennyi szenet használnak fel egy pesti úton oda- vissza — kérdem, és megpróbálok erősen fogódzkodni, mert mégiscsak tudomány az, hogy mozdonyon miként lehet utazni. — Oda-vissza 110 mázsa. Több mint egy vagon. Még lerakni is sok két embernek, hát még ilyen körülmények között eltüzelni. Emellett a tűztisztítások, a kétszeri szerelés, állandó villámgyors, precízen kiszámított mozdulatok. Nehéz munka ez. Két fűtő van. Az egyik a figyelő,‘a másik a tüzelő Körülbelül íeleúton, Simontomyá- nál váltják egymást. Éjszaka két órakor kezdték a munkát, mire hazamennek, ismét éjjel két óra lesz. Prokop Gyula gépies mozdulatokkal rakja a szenet, az öccse — Prokop Jenő, akit egyébként ő csalt a mozdonyra — a baloldalon ül és figyeli a pályát. Átlépek a baloldalra, ami nem olyan egyszerű — Prokop Jenőhöz. Az összefutó síneket, a fák és villanyoszlopok közé vesző jelzéseket figyeli, és néha hangosan kiált a mozdonyvezetőnek: — Szabad! A figyelő fűtő azért kell, hogy a kanyarban, amikor a mozdonyvezető nem lát — észrevegye a vasúti jelzést. —■ Tíz év óta csinálom — mondja, de tekintetét le nem veszi a pályáróL — Elszállítottunk már egypár gyorsvonatot ... A legnehezebb út? ötvenháromban volt néhány. Nagyon rosszak voltak a szenek... Gyerek? Van két lányom ... Nem, belőlük persze nem lehet vasutas, de vasutasfeleség az igen... Hogy szeretem-e ezt a munkát? Nézze, nehéz szolgálat, kevés a szabadidő, de énnekem, amikor ötvenegyben a vasúthoz jöttem, már kőműves szakmám volt... — mondja, majd meghúzza az egyik fogantyút, és élesen sípol a mozdony. Szentlőrinc előtt fékpróba. Nagy Gyula mozdonyfelvigyázó, aki a mozdonyt kíséri, és az a dolga, hogy a személyzet helyes magatartására ügyeljen, hogy útközben is oktassa őket, hogy általában a biztonságos közlekedésre ügyeljen — kinéz az kis ablakon, azután hozzám fordul. — A vasút nagy gondot fordít a fékberendezésekre ... Egyszer arról is írhatna egy riportot... A közlekedés biztonsága elsősorban a fékberendezésektől függ ... Ennél a vonatnál ezer méter a féktávolság, de Franciaországban vannak olyan vonatok, ahol ezernégyszáz méter ... Sebességtől függ. — Ez a vonat hány kilométeres sebességgel megy? — Általában kilencvennel.. Most az új menetrendben ismét csökkentik a menetidőt, ez azt jelenti, hogy a sebesség átlag száz kilométerre emelkedik... Cugnot francia mérnök „gőzkocsija” 1770-ben négy kilométeres óránkénti sebességgel közlekedett, és minden 30 méter után meg kellett állítania győzgyűjtés miatt. Stephenson mozdonya, amely a Rainhillben rendezett „mozdonyversenyen” győzött 1829- ben, már 21.5 kilométerrel száguldott Ma? — Karambol volt mostanában? — kérdem. Gondolkozik, azután a fejét csóválja. — Nem, nem emlékszem, hogy a pécsi igazgatóság területén lett volna jelentősebb személy vagy gyorsvonati karambol, pedig harmincöt éve vagyok a vasútnál... Bükkösdön kitérőre áll meg a gyors, a fővágányon tehervonat füstöl, és amikor a gyors kigördül az állomásról, felgyorsul, Szabó János az órára néz, azután hátraszól: — Fél perc. Nagy bólint, és némi jelentőséggel odafordul. — Itt percekre megy a játék,.. — mondja és elégedetten mosolyog. — Két-három állomás között is csak fél percet lehet behozni, mert szoros a menetidő. Két-három lassítás és már perceket késünk ... Elhallgat, szótlanul nézi a többieket. A tüzelőfűtő gyors, begyakorolt mozdulatait, a figyelőfűtőt és a mozdonyvezetőt, akinek szeme állandóan a pályán, és a kezét állandóan a szabályozókaron pihenteti. — Ezt aztán huszonöt évig csinálni, mi? — kérdezi, de választ se vár. Erre csak bele- egyezően bólintani lehet. Romantika? Vehéz; kemény férfimunka ez, mozdonyvezetőnek és fűtőnek egyaránt. Megpróbáltatás, ideg- feszültség, fizikai fáradtság, felelősség, időjárás. Aligha jut eszébe valakinek is ott hátul, a kényelmes vasú'i személykocsikban, hogy három-négy ember munkája viszi, repíti őket a vasparipával. Dombóvárra már menetrend szerint érkezünk, Godisá- tól behoztuk a fél perc késést Elköszönök tőlük, jó utat kívánva és eszembe jut Nagy Gyula ingerkedése, amivel kora hajnalban a bemutatkozás után fogadott: — Az újságírók mindig csak a szépet írják meg, a nehezét nem... Sokat ugyan nem tudtam meg róluk, de megírtam azt. amit láttam. És én ezekután. ha vonaton utazom, leszállás után soha nem felejtem el, hogy gondolatban kezet szorítsak a mozdonyvezetővel és a fűtők- keL Megérdemlik. Thiery Árpád — NÉPMŰVELÉSI tapasztalatcserét tartanak Szigetváron április hónapban, amelyen a járási művelődési ház területi munkáját beszélik meg. Ugyancsak ilyen tapasztalatcserét szerveznek májusban Pécsett is,
