Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-21 / 68. szám

1961. MÁRCIUS 21. NAPLÓ o OLYMPIA Korszerűsítik az utat Siklóson Szombaton a Kamara- színházban mutattak be Mol­nár Férenc Olympia című víg­játékát. Lehetne tűnődni raj­ta, hogy miért éppen most, miért éppen Molnár Ferenc tői, miért éppen az Olympiát mu­tatták be. Lehetne, de nem ér­demes. Mert ugyanezeket a kérdéseket akkor is fel lehet­ne tenni, ha a Kamaraszínház valami mást mutatott volna be. Mindenesetre ha már bemuta­tásról van szó. ez a vígjáték a legjobb oldaláról mutatja be Molnár Ferencet. Úgy is mint kitűnő drámaszerkesztőt, úgy is mint a társadalmi ellent­mondásókat észrevevő és lelep­lező írót. Idáig tudott eljutni. Nem túlságosan messzire mert az Olympiában odáig jutott él, hogy nevetségessé teszi a leg­felsőbb arisztokráciát, a csá­szár és király őfelsége szűkebb környezetét, azt az arisztokrá­ciát, amelynek léte a husza­dik században végiképp anak­ronisztikussá vált. Molnár Ferenc igen találóan, könnyed szellemességgel mu­tatja be embereit, akik olyan magas régiókban élnek, hogy az már önmagában is nevetsé­ges. Plata-Ettingen herceg, a császár őfelsége hadsegédének fenséges nejét borzadállyal töl­ti ei annak a gondolata, hogy a gyógyfürdő medencéjében, ahol fenséges nyavalyáját gyó- gyíttatja, holmi közönséges népség, bankárok, gyárosok, sőt főszerkesztők is megismer­hetik a testüket. A csendőr- alezredes számukra csak amo­lyan cselédféle. Viszont, ha jól meggondoljuk, nálunk ma már a bemutatók közönsége is ja­varészt olyan emberekből te­vődik össze, akik számára an­nakidején már a csendőrőrmes tér is hallatlanul nagy úr, meg­közelíthetetlen hatalmasság volt. Hát hogyne lenne nevet­séges éppen a mi szemünkben, hogy ezt a fellegekben járó társaságot ugyanolyan, sőt még olyanabb gyöngeségek és os­tobaságok jellemzik, mint álta­lában az embereket. A történet magva az. hogy a fürdőhelyen a főúri társaság­hoz sodródik egy magyar hu­szárkapitány. Persze ez a hu­szárkapitány szinte valameny- nyi európai nyelven beszél, úgy lovagol, mint egy akrobata, úgy viselkedik, mint egy vi­lágfi. azaz minden kelléke megvan ahhoz, hogy otthon érezze magát ebben a társa­ságban, ( természetesen pénze is van hozzá) csak éppen szár­mazása neon főúri, hanem csak úri; A Plata-Ettingen család szemefénye, Olympia megked­veli, dehát olyan nagy a távol­ság az arisztokraták, meg a „paraszt;" Kovács András közt, hogy szakítania kell, mielőtt nyelvére vennék az intrikusok. Erre a huszárkapitány nemzet­közi szélhámosnak adja ki ma­gát. s ebben a minőségében si­keresen zsarol szerelmet Olympiától. Ezzel „bünteti" a nő fennhéjázó arisztokratiz­musát. A szerelmi kaland vé­get ér. semmi sem változott, semmiféle rebellió nem fenye­get, csak éppen egy magyar huszár virtust mutatott az úri népeknek, mi pedig belenéz­hettünk ebbe a görbe tükörbe, amelyből üresfejű és üreslelkü hatalmasságok vigyorognak ránk. A rendező, Vilmos a szerző koncepcióit tartotta szem előtt. Molnár Ferenc el­képzeléseihez nem tett hozzá, de el sem vett belőle. Ez is nagy szó, ha meggondoljuk, hogy Molnár Ferenc darabjai­ban nagy jelentősége van min­den hangsúlynak, minden apró gesztusnak; —< A címszerepet Krencsey Mariann kitűnően alakította a kifinomult, hide­gen előkelő udvarhölgyet, aki legbelsőbb érzelmeit elfojtja, mert méltatlannak tartja a „keveredést a néppel”, de az ál-szélhámosnak odaadja ma­gát, a család jóhíre védelmé­ben. Tomanek Nándor a huszár kapitány szerepében méltó partnere volt, bár maga a sze­rep meglehetősen sematikus, csak akkor nyújtott tágabb le­hetőséget a játékra, amikor mint Mejrovszky, a szélhámos jelenik meg. Takács Margit­nak minden „bemondása" ki­váltotta a közönség nevetését, s ez nem kis dolog, mert Pla- ta-Ettingennével mondatja a legtöbb poént a szerző, tulaj­donképpen az ő szavai által lepleződik le a főúri „klikk” korlátoltsága. Kutas Béla a sértődékeny Albert és Koós Olga az intrikus Lina szere­pében a fanyar humor ízét ad­ták. Ezeknek a figuráknak nem is adott több feladatot a szer­ző. csak annyit, hogy illuszt­rálják, miféle „gondok” gyöt­rik ezeket a „felsőbb" embere­ket. Csak dicsérőleg szólha­tunk Sármássy Miklós és Paál László alakításáról is. Pontosan azt adják, amit a szerző elkép­zelhetett. (Bár Sármássy sze­repmondása nem volt egészen magabiztos.) Nem a színészeken múlik, hogy ha kiléptünk a színház kapuján már csak arra emlékszünk, hogy az a fess huszárkapitány milyen ra­vaszul és ügyesen érte el a célját, a megközelíthetetlen Olympia meghódítását. Molnár Ferenc 1928-ban nem a ma­gunkfajta színházlátogatóknak írta ezt a darabot. Mégis há­lásak vagyunk neki azért, hogy van benne olyasmi, amit mi is megértünk és értékelünk: egy kis csipkelődés a hajdani hatalmasok rovására, M. F. A Pécsi Közúti Üzemi Vállalat az 592. siklós—villányi útszakasz siklósi átkelési szakaszát három es fél millió forintos költséggel korszerúsiti'. siklós belterületén az úttest városias kiképzésű kevert makadámból készül. Az út két oldalán járdaszegélyeket is építenek. Foto: Hillebrand Átadták a bólyi gazdaságban az ország egyik legkorszerűbb istállórendszerét A 25 000 holdas Bólyi Álla­mi Gazdaság bácsfapusztai ke­rületében a napokban átadták az ország egyik legkorszerűbb istállórendszerét. Három — egyenként 100 férőhelyes — tehénistálló és egy modern fe- jőház épült itt. A terveket a Német Demokratikus Köztár­saság szakemberei készítették és a fejőház szerelési munkáit is német szakember irányítot­ta. Megnyílt a KGST-országok divatkongresszusa Berlinben Berlin, (ADN). Vasárnap a berlini német divatintézetben megnyitották a KGST ruházati tervezési állandó munkacso­portjának második ülését és az ezzel kapcsolatban rendezett 122. divatkongresszust. A kong­resszuson, a KGST országainak: a Szovjetuniónak, Csehszlová­kiának, Lengyelországnak. Ma­gyarországnak, Romániának, Bulgáriának, Kínának és a Né­met Demokratikus Köztársa­ságnak több mint kétszáz küldötte vesz részt. A kongresszus munkaprog­ramján szerepelnek tanácsko­zások a szép, célszerű és a sok­rétű nemzeti sajátosságot fi­gyelembevevő modern öltöz­ködésről. A szocialista orszá­gok ezirányú együttműködése több mint tíz éve eredménye­sen folyik; Az istállókban az állatok éj­jel-nappal szabadon vannak. Az abrak kivételével tetszés szerint fogyaszthatnak takar­mányt. Az istállók önetetőkkel és itatákkal vannak felszerel­ve, s így száz tehén gondozá­sát — a szokásos hét ember helyett — mindössze ketten végzik. A fejőház teljesen gé­pesítve van. Egyszerre 16 te­henet fejnek a gépek és ez alatt másik 16 tehenet előké­szítenek a fejesre. A tej em­beri kéz érintése nélkül, üveg­es műanyag-csöveken keresz­tül, közvetlenül a tartályokba kerül. Az egyik istállóban ötven jersey tehenet helyeznek el, amelyeket a Pécsi Állami Gaz­daságban tenyésztettek. Ugyan itt ötven magyartarka tehenet is beállítanak és összehason­lítást végeznek a két fajta kö­zött: főleg a tejtermelést és a gépi fejésre való alkalmassá­got illetően; Ötvenéves jubileum ötven éve alakult meg a Természetbarátok Turista Egyesületének pécsi csoportja. A természetbarát-mozgalom femmóMásának 50 éve alatt nem csak egészséges turistákat ne­velt, hanem egészségesen gon­dolkozó, öntudatos dolgozókat is. A természetbarát nem volt sohasem csak magánember, hanem tagja volt egy olyan közösséginek, amely célkitűzé­seiben felette állt minden egyé ni érdeknek, s mindent a kö­zösségért tett. A TTE pécsi csoportjának megalakítása Kis Gadó Géza szabórniunkás nevéhez fűződik. 1911. március 19-én a Zrínyi utcai Munkás Otthoniban nyolc társával tartotta meg az ala­kuló közgyűlést. Riegert János, Scheid József, Sziebl Antal, Szabó Lajos, Fenter János, Nagy János, Beok József és Stengl Fülöp munkások voltak az egyesület pécsi csoportjá­nak első tagjai. Valamennyiéin szervezett munkások voltak. A budapestiek után elsőként itt Pécsett ők indították útjára a ma már nagymultú természet- barát mozgalmat. A „fegyvergyűjtés” abban állott, hogy a párt 1920-ban megbízta az ifjúkommunisták közötti karhatalmi feladatok­kal. Az ellenségtől szereztek fegyvereket, soraik újjárende- zésére készültek. A fehérter­ror győzelme után nyomára bukkantak, tudták róla, hogy a Kommunista Ifjúsági Szö­vetségben karhatalmi feladatai voltait s azokat híven teljesí­tette. 1922-ben Szalonikiben. egy angol hajójavítóban kapott munkát. Az angol mérnök hivatta egyszer. Kegyetlen ordítások­kal fogadta. Már-már azt hit­te, leleplezték. A tolmács azonban megmagyarázta, hogy a mérnök azért mérges, mert megtudta, hogy ő szakképzett rézműves, mégis a villanysze­relőknél dolgozik, pedig nekik nagyon kell a rézműves szak­munkás. Szégyellje magát, menjen azonnal a rézműve­sekhez! — mondták neki és átrakták azokhoz. Halvány sejtelme sem volt ahhoz a szakmához. Ott tudta meg, hogy magyar elvtársak „árul­ták el” őt az angolnak, hogy összekerüljenek. Ébren tartották a lángot. Tudták, hogy egyszer eljön a munkáshatalom győzelme Ma­gyarországon is. * Gábor Andor éles kegyet­lenséggel támadta a „dülledt- szemű lovastengerészt” bécsi leveleiben, itthon a KMP leg­jobbjai új harcra szervezték a 1942-t mutatott a naptár, ősz volt, a falevelek rozsda­barnák voltak már — s itt-ott vérpirossá tette őket a kakas­tollasok golyója nyomán ki- ömlő vér. Szigetvárról elvittek egy villanyszerelőt a fasiszták. Büntetőszázadba vitték. Miért? Megbocsáthatatlan bűnöket követett el. Harcba mert bocsátkozni az embertelenség ellen. Osztálya érdekeit védte. A tanácsköz­társaságot védte fegyverrel 1919-ben — s amikor leverték, az emlékét védte, terjesztette a forradalom gondolatát és készült az új munkáshatalom­ra. A felszabadulásra készült. Ezért büntetőszázad járt. ... Az őszirózsás forradalom katonáinp.k sorában menetelt, amikor Károlyi Mihály lett a köztársasági elnök. Nagyon helyeselte, hogy Károlyi föl­det oszt. Kiindulásnak jó volt az, de tudta, hogy több kell annál. S ezért a többért akart többet tenni. Hadjáratba ment a forrada­lomért. A Marosnál Tövis köz­ségben kezdte a fegyverforga­tást. S a Királyhágón túl, Ba­rátkán érte a proletárforrada­lom győzelmének a híre. 1919. március 21-e volt. Ké­zigránátot próbáltak ki a Kö­rös folyóban. Bedobták min­den harmadikat, hogy rob­ban-e, jó-e még. A vasas dan­dár katonái megközelítették őket. Abbahagyták a kézigrá- nátdobálást. — Jó, hogy jók ezek a grá­nátok, nagyon is kellenek! — mondták a vasas dandár kato­nái — gyertek velünk! Mentek. Sapkájukra vörös szalagot tettek s április köze­pén egyesültek a csapatok. A román burzsoá csapatok el­lentámadásának már együttes erővel tudtak ellenállni Er­délyben. A román támadás rajtaütés­szerűen jött. Francia tüzér­ségi támogatással, gyarmati katonasággal. A volt szigetvári villanyszerelő — Toller József — jó barátságot kötött a „fe­kete legényekkel” is, akik át­álltak a magyar vörös hadse­reghez. Ma is jól emlékszik egy ilyen szpáhiból lett gép­kocsivezetőre. * Az imperialista túlerő le­verte a Magyar Tanácsköztár­saságot. Emigráns évek következtek. 1921 tavaszán Olaszországba ment. Mennie kellett, mert itt Baranyában meggyűlt a baja a hatóságokkal a fegyvergyűj­tés miatt valláságra. Megkeresi a régi harcosokat és a fiatalokkal együtt fegyveres csapatot kez­denék szervezni. S almikor ériről a korszakról beszél, önmagát nem is említi. Sorolja, kük jöttek fegyvert fogni akikor. Nádor, Földes, Czégémy elvtársak és aztán egyre többen, sokan. Uj erővel lát munkához. Üzemi bizottsági titkár, sze­mélyzeti osztályvezető, műve­zető, villanyszerelő brigádve­zető, sorban, egymás után. Az­tán 1958 májusában vállalati igazgatónak nevezik ki a Dél­dunántúli Áramszolgáltató Vál lafathoz. Kitüntetések? Vannak. A Magyar Szabad­ság Rend bronz fokozata, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Tanácsköztámsa- sági Emlékérem. S mindezekhez végre boldog családi élet, házias, Íred vés, jó feleség, Laci fia, aki méltókép­pen folytatja apja életét, Ka­talin lánya, aki kitűnő tanuló a Leőwey Klára Gimnázium­ban és kémia szakos tanárinak készül. Es a másik családja, a mium- kásőmség, aihcd nagyon otthon érzi magát. Harcostársak kö­zött mindig jól érzi magát az ember. Különösképpen, ha még fiatal, ötvennyolc éves korban még nem szabad, hogy öregnek érezze magát, aki kom rmmista. Gyevi Károly munkásosztályt. Toller József villanyszerelő pedig Trieszt­ben fogadta meg, hogy még- inkább, még nagyobb erővel árt, ahol csak tud a népelle­nes uralomnak. Tar Imrével — aki később a spanyol pol­gárháborúban elesett — Eszék­re ment, de a szerbek elfog­ták. Gyűjtőtábor. Szerb állami bányák. Szenszki Rudnik, majd Belgrád munkatáborai. Belgrádban kapcsolatba kerül egy kommunista pártsejttel, lefogják. Nyolcvannégy napig a politikai rendőrség foglya. Kegyetlen kínzások. Verik, ki akarják szedni belőle, hol buj- dosik „Frányó”, a bánáti szerb pártvezető, .aki a fasiszták el­len csapatot szervezett. Nem vall. Négy csendőr meglán­colva kíséri a Nova-Uprava — új rendőrigazgatóság —1 fogdájából a börtönbe. 1939-ben már itt van. So- piana Gépgyár, Kokszművek, Áramszolgáltató Vállalat a munkahelyei. Az ország ösz- szes nagyobb építkezésein dol­gozik, mindenütt, ahol bonyo­lult villamos szerelési mun­kára van szükség. Kitűnő szakember, igazi mestere a szakmájának. Mindenütt elis­merik a munkáját * Ellenforradalom, 1956 őszén. Pécsett a Liceum utca sar­kán kölnitői bűzlő horthysta tiszti egyenruhás alakkal talál­kozik. — Ilyen mélyre süllyedtünk volna? — döbben a szörnyű A mozgatom célkitűzése az volt, hogy a dolgozók az egész heti miunka után a szabad ter­mészetben találjanak felüdü­lésit és gyűjtsenek erőt, egyút­tal fejlessizók a közösségi ér­zést is. Természetesen ez nem igen tetszett a régi rend urai­nak. Ezért a csoport fenntar­tása, fejlesztése egészen a fel- szabadulásig nehéz, küzdelmes munka volt. Az első világhábo­rú, a szerb megszállás megbé­nította a csoport munkáját s sok áldozatot követelt. így fej­lődésről csak a huszas évek­ben lehetett beszélni. Ekkor azonban a csoport kezdetit el- polgáriasodni s a tagságnak csak egy kis része látta az iga­zi célt, amiért dolgozott. Ezek­nek a tagoknak köszönhető, hogy a harmincas évek elején a csoport kapcsolatot teremtett aiz akkori Szociáldemokrata Párttal és a szakszervezettel, s visszavitték a mozgalmat oda, ahonnan elindult, a Munkás Otthonba. A nehézségeik elltenére is komoly munkát végzett a kis csoport a Mecseken. Az ál­landó túrázások mellett a műn kából is kivette részét. A Kan­tavár, a Farkas-, a Baráts ég­és a Béke-források e kis cső* part munkáját mutatják ma is. A turisták az írtak megjelölé­sénél is sokat dolgoztak. Két menedéfcházat is épített az egyesület pécsi csoportja: Is- tenkutom és Fehérhegyen. Az istenfouti turistaház jófor­mán a tagok keservesen ösz- szekupongatott filléreiből, va­sárnapi pihenőnapjuk feláldo­zásából jött létre. Szinte tel­jes egészében társadalmi mun­kával épült fel. A fehérfkuti menedékházat már a felsza­badulás után építették, szintén társadalmi munkával, de ehhez már komoly segítséget nyújtott a \«áros és az üzemek. A felszabadulás után már könnyen dolgozhatott az egye­sület, addig azonban sok ne­hézséget kellett leküzdeniük a tagoknak. A csoport, mint munkás turista egyesület, a hatóságok és a rendőrség ál­landó megfigyelése alatt állt és örökös zaklatásnak volt kitéve. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy sok becsületes embert ne­velt és adott a pártnak a fel- szabadulás után. A természet- barát mozgalom a régi rend­szerben egy kis sziget volt, ahol az örökös robotban elfá­radt munkás megpihenhetett. Most a csoport ötvenéves fennállásának évfordulóján gondoljunk erre is. 5LADÓ közületek részére könyv é- váirással is egy darab 175 literes BETONKEVERÖGÉP. Megtekinthető: PÉCSI ÉPÍTŐ ÉS TATAROZÓ VÁLLALAT UJTELEPéN. NAGY LAJOS U. 1. SZ. ALATT. 165 Háromszor fegyverben a békéért

Next

/
Thumbnails
Contents