Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-17 / 41. szám

IMI. FEBRUAR IT NAPLÓ 5 Ha még gyerekek. DIÁKOK. A Közgazdasági Technikum tanulói. Szombaton este készültek feltúrni hajtó­kájukra az érés előtt állók­nak kijáró szalagot. Ezután egészen az érettségiig minden­ki láthatja róluk, hogy mire készülnek. Érettségire. Az al­sóbb osztályosok ez idő alatt tisztelettel néznek fel rájuk és arra gondolnak: „Hej, ha majd mi is feltűzhetjük azt á szala­Wn/HÓJNKt Kétszeresére emeÜk utazási költségeinket? — Ezt biztosan tudni kell az érettségin is! Horváth László, Czinege Imre és Gulyás Tamás a tan­anyag egy fontos tételét vitatja, Kadnai Béla Is igyekszik ki­használni az időt a tanulásra. kerülni, a szigetvári konzerv­gyárban fogok dolgozni egy évet és ismét jelentkezem. Ha akkor sem megy a felvétel, fotoriporter szeretnék lenni. Minden-e egyébként már régóta készül. Már az első két évben jó osztályzata volt ké­miából, az utolsó két évben pedig áruismeretből végzett je­lesen. MENNYI LEHETŐSÉG! Ami­ről ezek a ma még gyerekek beszélnek, nem ködvárak, vágyálmok, hanem reális, kéz­zelfogható lehetőségek. Máty- tyus László igazgatóval, Nagy Sándor, Szabó István tanár-ok- kal folytatott néháiny perces beszélgetés is meggyőz erről. Az iskolából egyenesen az életbe visz az út, s nem a bi­zonytalanságba. mint valami­kor. És méginkóbb így van ez, mióta a tanulók üzemi gyakor­latokon ismerkednek meg a rá­juk váró munkával. Ezért tud­ják olyan pontosan kijelölni sa­ját helyüket az életben már most, fél évvel az érettségi előtt amikor először tűzik fel az utolsó félévet jelző szala­got. Még gyerekek, de már nem egészen. Felelősségteljesen készülnek az életre és ebben segít nekik az iskola, segítenek tanáraik, társaik, a szülők, a vállalatok, az egész társada- lowv Mészáros Ferenc A föidművesszövetVezeti járműhónao alatt újra lesz vastagpmis kerékpár Február 30-tól március 20-ig járműhónapot rendeznek1 a me­gye hét földművesszövetkezeti vas- és műszáki boltjában. Eb­ben a hónapban a jelenleg for­galomban lévő kerékpárokon, robogókon és motorkerékpáro­kon kívül több ritkán beszerez­hető árut is lehet vásárolni. Árusítanak majd férfi és női Túra-kerékpárt, a szovjet Z1F kerékpár férfi és női típusát, a nemrég forgalomba hozott 175 köbcentis robogói, új, piros és leld burkolatú Berva-mopedet és különböző méretű gyermek­kerékpárokat. Ezenkívül bur­kolt, 250 köbcentis Pannónia is lesz. Az árukiállítással egybe­kötött járműhónapot a bólyi, pécsváradi, sellyei, szentlőrinci, sásdi, villányi és vajszlói föld­mű vessző vetkezet vas- és mű­szaki boltjában rendezik. Leg­nagyobb érdekessége az lesz. hogy ismét kapható a régen keresett és hosszú évek óta nem gyártott vastaggumis, úgynevezett -halion-kerékpárj Életveszélyes gyalogközlehedés Január 21-én délelőtt 11 és 12 óra között a külvárosi állomás fe­löl Jövet a dohánygyári járdán menten felfelé. Közben át akartam menni az úttest túlsó oldalára, amikor az egyik lábam beleakadt a járda és az úttest között kife- szltett vashuzalba, olyan szeren­csétlenül vágódtam a kocsiútra, hogy összezúzott orral és homloko­mon mintegy 10 cm hosszú vágás­sal a mentő szállított a II. sz. Se­bészeti Klinikára. A járda széles­sége és a járdaszegély közötti te­rületen évekkel ezelőtt fűmagot vetettek, de azóta sem gondozták. Így a kitágult drótnak semmi gyakorlati értéke nincsen, csak ar­ra jó, hogy rajtam kivtl! mások is szerencsétlenül járhassanak. Ké­rem az illetékeseket, sürgősen tá­volítsák el ezt az életveszélyes „csapdát”. Végül köszönetemet fejezem ki a közelben lévő rcndőrelvtársnak a segítségért, valamint a mentők­nek, hogv rövid idő alatt lehetővé tették az" orvosi segélynyújtást. Schwandtner János MAV-nyugdíjas Sellyére, a járási székhely­re járunk dolgozni Vajszlóról. Munkahelyeinkre reggel busz- szal vagyunk kénytelenek jár­ni, mert a vonat csak fél ki­lencre ér be. Hazafelé viszont vonattal járunk, mert az au­tóbusz már 15.20 perckor in­dul vissza községünkbe. A MÁVAUT minap beveze­tett intézkedése jogos felhá­borodást váltott ki ,a Vajszló­ról Sellyére utazó dolgozók­ból. Az történt ugyanis, hogy eddig két bérlettel jártunk dolgozni. Az egyiket a Sely-1 lyére utazáshoz, a másikait í hazautazáshoz váltottuk, az előbbit autóbuszra, az utóbbit i vonatra. Egy időszakos bér­letért 26 forintot fizettünk, ez- j zel nyolcszor tudtunk Sellye i felé utazni, s így a havi köz- lekedés vasúti jeggyel együtt j nem került többe 100 forin­tunknál. Ezt a kedvezményt most a MÁVAUT megvonta tőlünk, visszaiküldve igazolvá­nyainkat azzal, hogy a jövő­ben csak hetijegyet adnak. Ez azt jelenti a mi zsebünkre le­fordítva, hogy a jövőben két­szeresére emelkedik utazási költségünk — mindössze tíz kilométeres szakaszon. Így te­hát oda-vissza utat fizetünk HD 36—95 figyelmébe Február 4-én délután Kis- kassa községből Üjpetrére mentem át feleségemmel és feleségem húgával gyalog. Menet közben a gépállomás közelében egy személygépko­csi, amikor közelünkbe ért, nagy sebességre kapcsolt és a legnagyobb tócsába hajtott, úgy hogy — bár teljesen az úttest szélére húzódtunk -— mégis szinte tetőtől talpig sár­ral fröcskölt be mindhármun­kat. A bentülők jót nevettek. A kocsi rendszáma: HA 36-95. Csurom vizek, sarak lettünk, ruhánkat vihetjük a tisztítóba. Űgylátszik az ilyen „viccek” kedveltek néhány gépkocsi­vezető előtt. Csepeli Sándor, vb-elnök, Kistkássa Galambtenvésztssi kiállítás volt Mohácson I \ mohácsi Bartók Béla kultiu'- ház. galambtenyésztési szakcsoport­ja az elmúlt napokban az általá­nos iskola dísztermében érdekes és értékes galambtenyésztői kiál­lítást rendezett. A kiállításon 41 galambienyésztő vett részt. Több­ségükben mohácsiak, Baranya mP- gyelek, bnlaiak de más megyék­ből is többen vettek részt. A te- , nyésztők a kiállítás alkalmával j kicserélték tapasztalataikat és | megállapüottók. bogv az ez évi j galambkiállítás 'óval értékesebb i anyagot mutatott be. mint a ta­valyi hasonló. VASVAR1 DEZSŐ, I levelező, Mohács. az autóbuszon és a vonaton is. noha naponta csak egszer uta­zunk munkahelyeinkre és egy­szer jövünk onnan vissza. Szeretnénk, ha a MÁVAUT, vagy a MÁV megoldást talál­na kérdésünkre: oldják meg úgy vagy az autóbusz, vagy a vonatindítást, hogy ne le­gyünk kénytelenek mindkét járművet igénybe venni, s ne kényszerüljünk eddigi utazási költségeink kétszeresének ki­fizetésére. Addig is, amíg u MÁV figyelembe veheti az új menetrend készítésénél javas­latunkat* a MÁVAUT bizto­sítsa számunkra az eddigi le­hetőségeket. Kőszegi Ferenc, Virág János és még sok aláírás. KRESZ Pillanat egy rövid része volt, Utána öt év s gázolás az ok. Csak fél pohárral ittam aznap, Jött sikoly, csattanás, késő fékmozdulat. Csöpp szesz mily nagy könnyelműség, Megszűnik józan ész, kötelesség. Helyette bírósági tárgyalás nap nap után, Ma cellámban nem vagyok más, akta s szám. Még egy vagyok, örök szenvedés, Szánom, bánom visszaemlékezés. Hatalmas erő fél deci — semmiség Egy áldozat, két árván maradt csöppség, özvegyek is vannak, a gyermekek anyja, Egy-kettő itt melletted ő, a tiéd gépkocsivezető. Barátom! amikor az első lépést teszed a szesz felé, E két kép táruljon szemed elé; Ritmikus motorzúgás, szárnyaló autó egyik, Másik két hatalmas fegyőr közt magam a zokogó sofőr, PATTANTYÚS MIHÁLY Pécs, Torda utca 9. Szívességért bűnhődjünk? Még 1953-ban a siklósi Be­loiannisz utca 8. számú ház­ban latkunk két szomszédunk­kal, Szép Ferenccel és Tóth Józseffel. 1953-ban átszereltettük a villanyt. Amikor a szerelők végeztek a munkával és meg­csinálták a munkanaplót, a szerelés elvégzését — a másik két lakó nem lévén otthon — csak feleségemmel igazoltat­ták. A szerelés költségeinek ránk eső részét, 53 forintot két részletben már régen kifi­zettük. A DÉDÁSZ mégis pénzt követel rajtunk. Egyszer megnyugtattak, hogy nem Az illetékes válaszol kell ki fizetni a kamataival együtt 104 forintra szaporo­dott tartozást, de most újból felszólítottak: fizessünk. Ha erre nem vagyunk hajlandók, akkor menjünk él volt szom­szédainkhoz és hajtsuk be raj­tuk a pénzt. Azt kérdem, hogy miért íratták alá c s a k a feleségem­mel a munkanaplót, ha tud­ták, hogy ez később anyagi kárt okoz nekünk. Mi szíves­séget tettünk a DÉDÁSZ- szerelőkkel, s most ezért a szí­vességért bűnhődjünk? Fábián Mihály Hatható* intézkedést S Értesítem, hogy a Dunántúli Napló 1961. február 3-i szá­mában megjelent „Hathatós intézkedést!” című levél alap­ján a mohácsi Járási Tűzren­dészét! Alosztályparancsnok­ság Gárdái Ferenc bólyi lakos házánál tűzrendészeid szemlét tartott. Ennek során megállapította, hogy a levélben leírt hiányos­ságok fennáll an ak és ami még súlyosbítja a tűzveszélyt, a kéménybe faszerkezet van be­építve. A tűzrendészed Alosztály­parancsnokság határozattal kötelezte a háztulajdonost a szabálytalanságok azonnali megszüntetésére. A levél nyomán súlyos tűz­rendészeid szabálytalanságok­ról szerzett a tűzrendészet! hatóság tudomást és a tett in­tézkedéssel sikerült megelőzni egy esetleges komoly anyagi kárral járó tűzesetet. Meggyorsította volna az in­tézkedést, ha a levélíró a ta­pasztaltakat nem a helyi ön­kéntes tűzoltóságnak, hanem nyomban a mohácsi Járási Tűzrendészed Alosztálypa­rancsnokságnak, mint területi­leg illetékes I. fokú tűzrendé­szed hatóságnak hozta volna tudomására. / Bleszity János tü. őrgy. osztályparancsnok ,Miért késik a postánk ?“ A Dunántúli Napló decem­ber 15-1 számában megjelent: „Miért késik a postánk” című levélben foglaltakat megvizs­gáltam. Megállapítottam, hogy Értesítjük kedves vevőin­ket. hogy Nagy Flórián és Kossuth Lajos utca sarkán levő munkafelvevő helyün­ket két átalakítás miatt íolyó hó 15-től 19-ig zárva tartjuk. Ezen idő alatt itt cipőjavítást sem kiadni, sem átvenni nem fogunk. Cipőkiadás legközelebb 20- iól. Munkaátvétel: Bem u. 3. és Zsolnay Vilmos u. 7.. szám alatti munkafelvevő helyeinken lesz. Pécsi Vegyesipari Vállalat. 2349 Pécs 10. számú postahivatal kézbesítő kerületébe tartozó Árpádtető külterületi lakott helyre a házhoz kézbesítés nincs kiterjesztve és ez ideig az ott lakóknak érkezett pos­taküldeményeik átvételéről maguknak kellett gondoskod­ni ok. Az erdőgazdaság hivatal- segédje az Árpádtetői lakók küldeményeit eddig szívesset- ből vitte ki. hogy azoknak ne kelljen a két és fél kilométer­re lévő postahivatalba elhien- ni. Intézkedtem, hogy 1961. ja­nuár 1-től kezdődően az oda címzett küldemények házhoz- kézbesitése naponként por‘n san. a gazdaság hivatalse"4 je és egyben mint postai kül­területi kezelő útján meg'ör- fénjék. Andrássy Aladár, a pécsi postaigazgató­ság forg. vez. helyet­tese. Éppen most jelentették be ne­kik, hogy lehet jelentkezni ka­tonatiszti iskolára. Hárman je­lentkeztek is. Jól megtermett, szőke legényke az egyik Mül­lei- Ferenc. — Nem most, már régebben elhatároztam, hogy jelentke­zem katonatiszti iskolára — mondja magabiztosan. — Már a szüleimnek is megmondtam. — És mi vonz erre a pályá­ra? — Élethivatásnak tartom. Szép. de kemény hivatás. — Egészséges vagyok, rendszere­sen edzem magam, tornázom, kézilabdázóm, úgv érzem meg fogok felelni. got!” A szalagviselők tehát amolyan átmeneti állapotban vannak. Időnként gondokba merülnek, hiszen a rengeteg tudnivalót megemészteni és amellett még a pályaválasztás bonyodalmaiban is eligazodni nem tréfadolog. De azért ma még gyerekek. Felnőtté csal: holnap, vagy azután válnak. Itt vannak például ezek a lányok, a IV. b-ben. A fehér blúzok szinte vakítanak az ablakon belopakodó tavaszias napfényben, a szemük pajzá­nul csillog és egymást bökö- dik, amikor megkérdem, ki kíván nyilatkozni. De aztán hárman is jelentkeznek. Göntér Irén a kollégium la­kója. Csoportosan tanulnak ott a lányok, segítenek egymás­nak. — Közepes tanuló vagyok — vallja be. e csak egy kis szégyenlős mosoly jelzi, hogy ezt ő sem tartja valami nagy érdemnek. — Egyébként édes­anyám tsz-tag Böhönyén. — Érettségi után oda megy, a tsz-hez, vagy máshová? Kicsit tanácstalan. Akcióba lép az osztály, szinte harsog mindenfelől a súgás: „Haza! Haza!” Hajlik is a súgásra. Persze, szívesen megy haza, a termelő- szövetkezetben hasznosítani tudja az itt tanultakat. Köny­velő is lehet.. i — Hogy áll a könyvvitellel? — Közepesre. De a gyakor­latban más ám, azt jobban szeretem. VÍda Erzsébet Simontomyá- ról jött ide tanulni. Édesapja az ottani bőrgyár régi dolgo­zója, Erzsi is alighanem oda kerül adminisztrátornak. Ha pedig mégsem ;:: — Akkor Pestre megyek gyors- és gépírónőnek. Ismét felzúg a suttogó kó­rus: Erzsi nagyon jól tud éne­kelni. — Talán művészi pályára szeretne lépni? — Dehogy — mondja na­gyon józanul — énekelgetek, de zenét nem tanultam. A kar­ban énekelek, különösen a madrigálokat szeretem. No meg persze a táncdalokat... _—________ g yakorlati munkára. Ha lehet, ez alatt az egy év alatt vagy statisztikus vagy könyvelő szeretne lenni, hogy a gyakor­latban ismerkedjék későbbi ta­nulmányainak tárgyával. Mon­dom. igen komoly lány Pethes Rozália, De azért..; Mikor előkerül a fényképezőgép, le­kapja a szemüvegét, mert azért mégis... A IV. A OSZTÁLYBAN, a fiúknál lényegében azonosak, mégis kissé mások a gondok. Itt is van persze „suttogó kórus”. Valami olyasmit hal­lok ki belőle, hogy Müller Fe­ri bizonyos hadvezért képessé­gekről is tanúságot tesz. időn­ként holmi folyosóközi csatá­rozásokon. De ezt vegyük úgy. mintha ide sem írtam volna. Czinege Imre igen határo­zottan közli, hogy őt a keres­kedelem közelebbről a bolti munka érdekli, mivel a nvári szakmai gyakorlatokon nagyon megszerette ezt a munkáti Gulyás Tamás ugyancsak szak mai gyakorlaton isberkedett at eladás művészetével, az Álla­mi Áruház műszaki osztályán. Oda szeretne kerülni, ha vég­zett. — Hívtak ugyan ellenőrnek is, boltok leltározásához, de- hát . : : Értem, a hivatásszerű lel­tározás nem valami ingerlő az ifjúi fantázia számára. Radnai Béla már a keres­kedelmi szakmán belül is „spe­cializálta“ magát. A hangle­mezboltban és a hangszeirbolt- ban volt szakmai gyakorlaton. Szereti a zenét, tud is zenélni, ért a hangszerekhez. De józa­nul számol azzal, hogy ilyen jellegű bolt nem sok akad. Van azonban tartalékban más lehe­tőség is. Édesapja több évtize­de vasutas, bátyja, két unoka­bátyja, szintén vasúti tiszt. Nem érez akkor sem csalódást, ha családjában a vasutasok számát gyarapítja majd. Horváth László, akinek az orra alatt némi bajusznyomo- kat is lehet már észlelni, to­vább akar tanulni. Méghozzá a veszprémi vegyiipari egye­temen, s ott is a mezőgazdasá­gi termékeket feldolgozó vegyi­iparban szeretne szakemberré válni. Hogy miért ott? — Faluról származom. A tej, hús feldolgozása.’ a konzervipar ismerős számomra. Ha nem si­kerül mindjárt az egyetemre Komoly, szemüveges lány a harmadik: Pethes Rozália. — („Há”-val írja a nevét — közli a suttogó kórus, ami, bár ezt nem mondják, nyilvánvaló utalás arra, hogy ilyen nevijí filmszínészünk is van.) Rozália, külsejéhez méltóan igen komolyan nyilatkozik ar­ról, hogy ő tovább szeretne ta­nulni, közgazdasági egyetemen de előbb elmegy egy esztendei — Várjatok, most éppen fényképeznek ... Vida Erzsébet és Göntér Irén Pethes Rozáliát faggatja, de neki most sür­gősen barátságos arcot kell vágnia.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents