Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-15 / 39. szám

^ rn.iv

I

VTLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

DUNÁNTÚLI ,

IVAPIO

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XVIII. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM

ÁRA: 50 FILLÉR

1961. FEBRUÁR 15. SZERDA

Tervből valóság

(2. o.)

*

0{ hitet, új emtolti

(3. o.)

*

Hruscsov elvtárs a nukleáris kísérletekről

(4. o.)

*

Ha^a^atUazás

(5. o.)

Szovjet kormánynyilatkozat Lumumba meggyilkolásáról

Patrice Lumumba kongói miniszterelnök meggyilkolásával kapcsolatban a szovjet kormány nyilatkozatot adott

ki:

Lumumba miniszterelnök, Okito, a szenátus elnöke és Mpolo miniszter meggyilkolása nemzetközi méretű bűntény, amelyért a teljes felelősség a gyarmatosítókra és mindenekelőtt a belga gyarmatosítókra bárul

•— állapítja meg többek között a nyilatkozat. — Az egész világ jól tudja, hogy Katanga kongói tartomány — ahová a leszámolás céljából szállították Patrice Lumumbát, Joseph Okitót és Maurice Mpolót — gyakorlatilag újra belga uralom alatt áll. E tartományt Brüsszelből belga pénzen irányítják, belga fegyverek, a belga tisztek és altisztek százainak segítségével. Ez utóbbiak alkotják Csőmbe fegyveres hordáinak magját.

A gyarmatosítók a Kongód Nemzeti Felszabadító Mozgalom iránt érzett gyűlöletükben odáig mentek, hogy megszervezték a kongói állam törvényes vezetődnek állatias le- gyilkolását.

A világ szeme előtt sárba tapossák a nemzetközi Jog és erkölcs szabályait, gúnyt űznek az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozataiból és alapokmányából, kihívást intéznek a világ valamennyi szabadságszerető népéhez.

A belga gyarmatosítók természetesen nem merték volna mindezt megtenni, ha nem érezték volna szövetségeseik támogatását. Szövetségeseik — a gyarmattartó hatalmak egész koalíciója —, akik az első perctől kezdve kalandokra buzdították Kongóban a belgákat, nem háríthatják él a végrehajtott bűntényért járó felelősségrevonást.

Ki ne tudná, hogy a nyugati nagyhatalmak kormányai gátolták minden olyan javaslat megvalósítását, gátoltak minden olyan lépést, amely a Kongó ellen folytatott agresszió megakadályozására, a törvényes kongói kor.’tány és parlament jogainak védelmére irányult.

Ki ne tudná, hogy az említett országok kormányainak csak egy szót kellett volna szólniok megbízottjukhoz. Hammarsk- jöldhöz, és a kongói események menete más irányt vett volna, és sikerült volna megmenteni a kongói nép nemzeti hősének életét. A bűntényt módszeresen, lépésről lépésre készítették elő. Ezt a cselekményt gyakorlatilag nem másutt, mint azoknak az államoknak a fővárosában szentesítették, amelyek felelősséggel tartoznak a Kongói Köztársaság ellen kirobbantott bűnös agresszióért.

A gyarmatosítók súlyos bűncselekménye nem maradhat büntetlenül.

A bérgyilkosokat, akik kiontották Patrice Lumumba és harcostársai vérét, szigorúan meg kell büntetni. A népek választ várnak a belga kormánytól azzal kapcsolatban, milyen szerepet játszott ebben az aljas bűntettben.

A világ népeinek haragja és megvetése megbélyegzi a gyilkosokat és a bűncselekmény szervezőit. A hóhérok cselekedetükkel a kiolthatatlan gyűlölet újabb magvait szórták el Afrika földjén. Ez a gyűlölet tovább fog lángolni az afrikaiak következő nemzedékeinek szívében is.

Hruscsov elvtárs részvéttávirata Gizengához és Lumumba özvegyéhez

Moszkva (TASZSZ). — Hruscsov szovjet miniszterelnök táviratát küldött a Kongói Köztársaság miniszterelnöki tisztét ellátó Gizengánaik, amelyben a szovjet nép, a kormány és a maga nevében mély részvétét fejezi ki Patrice Lumumba, Okito és Mpolo meggyilkolása alkalmából.

Hruscsov a Stamleyville-be küldött táviratban han,gsúlyozza, hogy „a Szovjetunió mindent megtesz a bűnösök megbüntetése érdekében és a gyarmatosítók éllen igazságos harcukat vívó kongói hazafiak megsegítésére“

A Szovjetunió miniszterelnöke részvéttáviratot küldött Lumumba özvegyének is. „Legyen meggyőződve — hangsúlyozza a távirat —, hogy Patrice Lumumba családja mindig a legőszintébb együttérzésre és támogatásra talál a Szovjetunió és a szovjet kormány részéről,“

Ma napfogyatkoxás

A csillagászok, és a nagyközönség is érdeklődéssel várja a február 15-i napfogyatkozást. Budapestről nézve

a fogyatkozás legnagyobb fázisában — 8 óra 50 perc és 18 másodperckor — a Hold a napkorongnak mintegy 96 százalékát fedi el.

Budapestről délre a fogyatkozás mértéke kissé nagyobb, tőle északra kisebb lesz. Budapesten a fogyatkozás kezdete 7 óra 42 perc 30 másodperc, vége 10 óra 4 perc. Az ország más pontjain az időadatok néhány perccel módosulnák.

A napfogyatkozás Magyar- jószágon nem lesz teljes, 95— II százalék között változik asc

ország területén. A fogyatkozás megfigyelését vidéken is több helyütt megszervezték, így például a bajai városi csillagvizsgálóban, továbbá a TIT miskolci bemutató csillagvizsgálójában.

Felhős idő esetén a vizuális észlelés nem lehetséges, a napfogyatkozás hatását azonban a sötétedésből még felhős idő esetén is észre lehet venni.

Az orvosok ismételten felhívják a nagyközönség figyelmét, hogy a fogyatkozást ne figyeljék szabadszemmel, még kevésbé látcsővel, mert ezzel veszélyeztetik szemük világát. Az eseményt kormozott üvegen át követhetik;

Patrice Lumumbának és harcostársainak tragikus halála újult erővel feltárja azt a gyalázatos szerepet, amelyet a kongói ügyekben Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár és az ENSZ nevében Kongóba küldött csapatok neki alárendelt parancsnoksága játszik.

Az úgynevezett „kongói ENSZ- művelet” első napjaitól kezdve Hammarskjöld Kongó ellenségeinek, a belga és egyéb gyarmattartóknak érdekében cselekedett.

Hammarskjöld a törvényes Lumumba-kormány iránt követett egész politikája (márpedig e kormány kérésére indították Kongóba az ENSZ- csapatokat) elejétől végig a kongói nép érdekeinek gálád elárulása, az ENSZ elveinek, a tisztesség és a becsület elemi szabályainak megcsúfolása volt. A pártatlanság hamis álarca mögé bújva segítette a főtitkár a gyarmattartókat abban, hogy szétdarabolják és bomlasszák a kongói államot, fegyvert adjanak külföldi bérencek és hóhérok kezébe. ^ A kérdés ENSZ-beli megvitatásának egész menetéből látszott, hogy

a gyarmattartók gonosz ösz- szeesküvésre léptek Ham- tnarskjölddel, s az utóbbi ezért tudatosan elodázta a törvényes kormány és a kongói parlament védelmére szükséges intézkedések megtételét.

Amikor a miniszterelnök és a kongói kormány, a parlament többi vezetője a belga gyarmattartók bérenceinek kezébe került, amikor börtönbe vetették és embertelenül megkínozták őket. amikor az égés? világ látta, hogy életük veszélyben van, Hammarskjöld a kisujját sem mozdította a kongói nép törvényesen megválasztott vezetőinek megmentésére;

Az a tény, hogy Patrice Lumumbát és munkatársait Katanga sötét börtönében meggyilkolták, betetőzte Hammarskjöld bűntetteit.

A világon minden becsületes ember látja, hogy Patrice Lumumba vére a gyarmatosítók e szolgájának kezén szárad, s Lumumba vérét semmivel sem lehet lemosni róla. Azok az államok, amelyek előtt becses az ENSZ tekintélye és jövője, nem békélhetnek meg a mai helyzettel, amikor e szervezet nevében a gyarmattartók szánalmas lakája szerepelt a nemzetközi porondon. Cselekményei gyalázattal szennyezik be az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Az efajta ember nemcsak, hogy bármilyen bizalmat nem élvezhet, hanem minden becsületes ember megvetésére' is rászolgált.

Hammarskjöldnek nem lehet helye az ENSZ-főtitkár magas tisztségében, további ott- tartózkodása tűrhetetlen.

A kongói nép folytatja harcát szabadságáért, a köztársaság függetlenségének helyre- állításáért. Patrice Lumumba vére zászlóvá válik ebben a harcban, s bizton állíthatjuk, hogy űj nemzeti felszabadító erőket hív életre Kongóban és egész Afrikában.

Kongó miniszterelnöke meghalt, de a Kongói Köztársaság törvényes kormánya amelynek élén helyettese, Antoine Gi- aenga áll, továbbra is viseli

tisztjét. Stanleyville-ben. a köz társaság ideiglenes fővárosában működve, jelenleg Kongó területének csaknem felét ellenőrzi és teljes támogatást élvez az országban. A belga beavatkozók és bábjaik hadjáratot indítottak Stanleyville, a kongói függetlenség bástyája ellen. Újabb véres gaztettekre készülnek a kongói néD ellen.

Kongó nemzeti szabadságát a gyarmattartók mindenáron vérbe akajált fojtani. Afrika és az egész világ népeinek becsületbeli ügye. hogy ez ne sikerüljön. Minden eszközzel segíteni és támogatni kell a Stanleyville-ben székelő nemzeti kormányt.

Kifejezve a szovjet nép akaratát és mély felháborodását amiatt, hogy Lumumbával, Kongó nemzeti hősével és harcostársaival ilyen gonosztevő módon leszámoltak, a szovjet kormány követeli:

1 Az ENSZ-nek határo* zottan el kell ítélnie Belgium cselekményeit, amelyeknek eredményeképpen meg gyilkolták Kongó miniszterelnökét, a szenátus elnökét és honvédelmi miniszterét, mint nemeztközi bűntényt, amely összeegyeztethetetlen az ENSZ alapokmányával és égbekiáltóan sérti a gyarmati országok és népek függetlenné nyilvánításáról szóló, az ENSZ 15. közgyűlésén elfogadott nyilatkozatot. Az ENSZ-nek az alapokmánnyal összhangban a megfelelő szankciókat kell foganatosítania az agresszor ellen.

2 A Biztonsági Tanács

* határozatának értelmében Kongóban tartózkodó csapatoknak azonnal le kell tartóztatniuk Csombét és Mobu- tut, a gyarmattartók bábjait, s bíróság elé kell őket állítani. Haladéktalanul le kell fegyverezni Csőmbe és Mobutu valamennyi katonai és csendőri alakulatát. Ugyancsak azonnal le kell fegyverezni és el kell távolítani Kongóból minden ott tartózkodó belga katonai alakulatot és polgári személyzetet.

‘I Egy bőnapon belül meg kell szüntetni az úgynevezett „kongói ENSZ-műve- letet”, s valamennyi külföldi csapatot ki kell vonni az országból, hogy a kongói nép maga oldhassa meg belügyeit.

/€ Dag Hammarskjöldőt azonnal el kell távolítani az ENSZ főtitkári székéből. mert cinkos és szervező volt a Kongói Köztársaság vezető államférfiainak meggyilkolásában, bemocskolta az ENSZ nevét.

A szovjet kormány semmiféle kapcsolatot nem fog fenntartani Hammarskjölddel és nem ismeri el ezt az embert, mint az ENSZ képviselőjét.

Mint ismeretes, Kongó

* törvényes kormánya, amelynek élén Antoine Gizen- ga megbízott miniszterelnök áll, azzal a kéréssel fordult minden országhoz, nyújtsanak segítséget a Kongói Köztársaság megmentéséhez. A szovjet kormány minden szabadságszerető ország szent kötelességének tartja e segítség megadását. A maga részéről — a Kongói Köztársaság iránt barátságos más államokkal együtt — hajlandó minden lehetséges segítséget és támogatást megadni a kongói népnek és törvényes kormányának.

GfiSko’fak a gyarmattartók

Gyilkolt az imperialista gyarmattartók évszázadok óta gyilkos, szennyes keze. Lumumba, a kongói nép nagyszerű fia, a függetlenség bátor harcosa — halott. Mártírja lett népének, Kongó függetlenségének, szabadságharcának.

Leírjuk őszintén, hogy — ha csillant is némi remény szökésének sikeréről — nem hittünk ennek. Nem hittünk, mert imerjük annyira a gyarmattartók igazi énjét, hogy olyan előkészületek után, amit tettek a kongói nép szabadságának megfojtására, csak az elvetemült gyilkosság következhet. A történelem lomtárából a XY. századtól kezdően összeszedtek egészen az ördögi fasiszta módszerekig mindent. „Oszd meg és uralkodj”-íól kezdődően a megvesztegetésen, bérenceken át eljutottak a „szökés közben kivégezték” gyilkos hazugságig. Ebben az aljas tettben nem a múlt kísért, hanem a jelen látszik, hogy mire képesek a XX. században is a gyarmattartók és bérenceik, akiknek képviselői feneketlen aljasságukban még „szabadságot” és „függetlenség-adományozást” sem átal- lanak szájukra venni.

Friss még az újság, majdhogy nyomdaszaga van, amelyben kép és nyilatkozat „dokumentálja” a belga király függetlenségi aláírását Kongó népének. Mintha ma látnánk a híradófilm képkockáit és újságírók helyszíni riportjai nyomán megelevenedő képeket arról az örömmámorról, amellyel függetlenségét köszöntötte a kongói nép. Előttünk van Lumumba, aki belga börtönből szabadul népe követelésére és csuklóin a belga bilincsektől tört sebekkel ül a brüsszeli tárgyaló- asztalhoz, hogy harcosa, képviselője legyen népe ügyének. A földkerekség minden részén néha szinte megmerevedett fi* gyelemmel kísérték a békeszerető emberek azt a lelkesítőén hősi harcot, amit folytatott.

Múlt időben kell már írni — folytatott. Nem él, mert az imperialista gyarmattartók levették álarcukat és tettekben is megmutatták profit- és gyarmaíféltő gyilkos képüket.

Ilyen aljas bűntettet, ilyen ördögien kitervelt gyilkosságot nem mostanában érhettünk meg. Zorin elvtárs, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjének szavait idézzük, amit hétfőn délután mondott többek között a Biztonsági Tanács kongói vitájában: „Ennek az aljas bűntettnek különös sajátsága, hogy az ENSZ zászlajának leple alatt hajtották végre... A főtitkár és a kongói ENSZ-parancsnokság tettestársak * bűntett elkövetésében ..

Amikor a kongói nép elnyerte szabadságát és függetlenségét, először csak a gyarmattartó Belgium uralkodó körei indultak kósza farkasként az elveszett zsákmány visszaszerzésére. Lumumba, hogy sikerrel védekezhessen az újabb gyar- matosítási törekvés ellen, az ENSZ segítségét kérte. Ettől kezdve összefogott a zsákmány fölötti osztozkodás reményében az imperialista gyarmattartók hada. ENSZ és ENSZ-kato- naság, országszétszakítás, bábok trónra ültetése, be nem avatkozással a nyílt terror meghonosítása, Biztonsági Tanács üléseinek tudatos elnapolása, a helyzetet felismerők lehetetlenné tétele és eltávolítása Kongóból, afrikai ENSZ-haderőkkel szembeni vádaskodás és megvesztegetés, sorra követték egymást, hogy visszaszerezhessék a természeti kincsekben gazdag, mesés profitot adó gyarmatjukat. A világ színe elé lépett ebben az akcióban az Amerikai Egyesült Államok tőkés csoportja, hogy új gyarmatosítóként megkaparinthassa a szeny- nyes munkáért a jusst. Nem véletlen az a találó állítás, hogy a végrehajtó kéz Csombéé, a bujtogató szó — a nemrég Belgiumban is gyilkolt — Eyskensé és a bérgyilkos pénze pedig a Rotschild-bankból való.

Előkészítették, ördögien kieszelték Lumumba, Mpolo és Okito meggyilkolását. Lumumba befolyásától féltek, mert a kongói nép őt támogatta és hiába volt busás zsoldigérgetés, mert végül is volt fasiszta SS-ekbő! és francia ejtőernyősökből verbuvált idegenlégióra volt már szüksége Belgiumnak, amellyel egyhúron pendtil az összes NATO-ba tartozó partner. A világ népeit most a gyilkosokra annyira jellemző hazugsággal próbálják becsapni. Napokkal ezelőtt szökési hírét keltették Kongó első miniszterelnökének és társainak és most azt állítják, hogy szökés közben egy falu (megnevezni nem hajlandók) lakosai végeztek velük. Csak a legelvetemültebb gyilkos tud olyan cinikus lenni, mint Csőmbe „belügyminisztere”, aki kijelentette, hogy a Lumumba és társainak fejére szabott vérdíjat a falu lakosságának fizetik ki. Ezt a gyilkos- hazugságot senki nem hiszi.

Hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy idegesség lett úrrá a gyilkosság nyilvánosságra kerülése nyomán a belga gyarmattartók és az őket támogató partnereik körében. Joggal. Már tegnap reggel arról, érkezett jelentés, hogy Rómában a tüntetők kövekkel támadtak a belga képviseletre és Londonban is készülnek választ adni a haladó erők. Nehru, indiai miniszterelnök felelősségrevonást követel és ezt követelik a világ szabadság- és békeszerető milliói. Nem, a belga gyarmattartók, bábjaik és támogatóik tette nem múlhat el és nem is múlik el felelösségrevonás nélkül, mert a népek ereje nagy és legyőzhetetlen.

A kongói nép függetlensége ellen elkövetett tettekben és a gyilkosságban vizsgázott és ismét lelepleződött az ENSZ és annak főtitkára, Hammarskjöld, akit súlyos felelősség terhel. A Szovjetunió és más országok is figyelmeztették a főtitkárt, a Biztonsági Tanácsot, hogy aggasztó az a helyzet, ami Kongóban kialakult. A válasz? Ködös, agyafúrt nyilatkozat és „éppen ebben az ügyben kértem jelentést kongói megbízottamtól ...” — volt. A szabadságszerető emberiségnek e gyilkosságban való aktiv részvétel nyomán le kell vonni a következtetést az ENSZ-rőI, a főtitkárról és a Kongóban állomásozó ENSZ-erők parancsnokságáról is. Nem a népek érdekeit képviselik ők, bármennyire is ezt hazudjak, újra és újra.

Lumumba és társai mártírjai lettek a kongói nép szabadság- és függetlenségi harcának. Mártíromságuk — hiába hitték a gyilkosok ellenkezőjét — csak újabb erőt ad a kongói függetlenségi harcnak és Afrika felszabadult vagy szabadságáért most küzdő népeinek. Egy embert, hármat, tizet, ezret el lehet tenni láb alól gyilokkal, de a szabadság ügyét semmiféle agyafúrtság vagy idegenlégió sem képes elfojtani. Erre ad a történelem régebbről és napjainkból is bőségesen példát. Lumumba, a kongói nép nagyszerű fia, halálában is új harcosokat toborzott és toboroz a gyarmati népek felszabadulásához.

■■

Kennedy szerencsét kívánt Hruscsevnak a szovjet bolygóközi űrállomás fellövéséhez

Kennedy, a Egyesült Államok elnöke üzenetben fejezte ki szerencse-kivánatait N. Sz. Hruscsov, szovjet miniszterelnöknek a szovjet bolygóközi űrállomás fellövésével kapcsolatban,

Kennedy üzenete a következőképpen hangzik:

,.Mind a mggam, mindpedig

az amerikai nép nevében eze- rencsekívánataimat fejezem ki azzal a lenyűgöző tudományos eredménnyel kapcsolatban, amelyet az önök űrállomásának a Venusra történt kilövése jelent. Útját érdeklődéssel fogjuk, figyelni és kívánunk önöknek sikereket a világűr felkutató* sának újabb fejezetében.“-