Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

1961. FEBRUÁR 8. NAPLÓ 5 A szakszervezetek a művelődésért A közelmúltban adták ki a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa Elnökségének, 1961. évi programját. A program — többek között — foglalkozik a szakszervezetek által végzendő politikai és kulturális nevelömunka feladatai­val. A gyakorlati végrehajtásról Bujdosó László elvtárstól, az SZMT kultúrtitkárától kértünk néhány kérdésre felvilágosítást. — A művészeti csoportoknak kétirányú nevelő munkát kell végezniük. Egyrészt belső ne­velőmunkát. amikor is a cso­porttagokat a hivatásos mű­vészek által végzett művészeti munka megismertetésére, meg­szerettetésére nevelik, előse­gítik a művészeti csoportta­goknál azt, hogy a balettet vagy hangversenyt válóban él­vezni is tudják. A másik mun­kánk, ami kifelé irányul, a közönség nevelését, szórakoz­tatását kell. hogy szolgálja, egyrészt, — amint említettem — szórakoztató jelleggel, más­részt pedig azon a területen, ahová a hivatásos művészek nem jutottak még el. vagy nem tudtak eljutni, kötelessé­gük a szakszervezeti kultúr- csoportoknak olyan irányú kulturális munkát végezni, hogy ezt a hiányt pótolják. — A program végrehajtásá­nak gyaliorlatával melyik üzemben lehet találkozni? — Nagyon tartalmas prog­ramot, illetve munkatervet ké­szített a komlói Május 1. Mű­velődési Ház. Részletesen ki­tért azokra az elgondolásokra, elképzelésekre, amelyeket a mi programunk felsorol. Töb­bek között gondot fordítanak Komló 10 éves évfordulója al­kalmára rendezendő ünnepsé­gekre, például a bányász- és építő énekkarok fesztiváljának I megrendezésére. De egész mun kájukat úgy állítják be. hogy dokumentálja és alátámassza azt, hogy Komló az idei esz­tendőben ünnepli 10 éves év­fordulóját. A megyében működő szá­mos kultúrotthon köjül. — ta­lán a bólyi művelődési ház munkatervét kell megemlíte­ni a jobbak között. A falu szo­cialista átalakulásának segíté­sét kívánja szolgálni az i> programjuk. A városi művelődési házak közül — a szakszervezetek ke­zelésében lévő művelődési há­zak közül — a Puskin Kultúr­otthon a bányászkerületben lakó dolgozók művelődésének segítését, elsődlegesen a szál­láshelyeken élő dolgozók mű­velődésének segítését, annak biztosítását rögzíti program­jában. Reméljük meg is való­sul. Még talán a szakszervezeti kulturális munkáról annyit kellene megemlíteni — amit a mi programunk is rögzít —, hogy a falu szocialista átalakí­tását, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését, a tetmelő- szövetkezetek megerősítését va lamennyiünknek kötelességünk segíteni. Erre a szakszerveze­tek figyelmét felhívtuk és több munkatervben is megtaláljuk ezt —fejezte be nyilatkozatát Bujdosó László. Nagy István.----------- -----------------­K iskert ii 11 k — A dolgozók általános mű­veltségének emelése ételeké­ben mit kívánnak tenni a szakszervezetek? — A legfontosabb feladatnak a dolgozók általános művelt­ségének emelését tartjuk. En­nek érdekében a dolgozók ál­talános iskoláinak szélesítését és az üzemi iskolák hálózatá­nak további bővítését szabtuk meg feladatiul. Fél kell hívni a szakszerve­zetek figyelmét arra, hogy fő­képpen az agifációs érveket kell megváltoztatni. Ez ideig ugyanis az volt a helyzet, hogy úgy agitáltak: iratkozz be a dolgozók általános isko­lájába, mert a beosztásúdhoz magasabb iskolai végzettség szükséges! Ez nem helyes. A helyes agitáció olyféleképpen hangzana: beosztásodhoz ma­gasabb műveltségre van szük­séged, éppen ezért végezd él a dolgozók általános iskoláját, középiskolát, vagy iratkozz be az egyetemre! Ezzel megfordí­tanék az eddigi helytélen agi­táció gyakorlatát. A dolgozók valóban magasabb műveltség megszerzésére törekednének maguk is és az agitációjukkal is ezt segítenék élő. — A dolgozók általános mű­veltségének emelése mellett a szakszervezeti dolgozók marxista-lenifista nevelése érdekében milyen nevelő munkát jelöltek meg? — Először a kulturális veze­tők nevelésére, képzésére for­dítunk gondot. Éppen ezért fel hívtuk a figyélmet ama, hogy iratkozzanak be és végezzék el a marxizmus-ieninizmus esti egyetemét, ezenkívül tanfo­lyamokon vesznék részt jelen­leg is. Miután megszerezték a kellő félkészültséget és tudást, azokat hasznosíthatják a gya­korlatban. A másik oldal, ahol politikai nevelőmunkát vég­zünk, példának okáért az a tan folyam, amely jelenleg is fo­lyik, ahol a társadalmi és családi ünnepségek megszerve­zését kívánjuk segíteni az üze­mi kultúrfelelősöknék és az üzemekben dolgozó kulturális aktíváknak. — A program egyik pontja kimondja, hogy a művészeti csoportok tevékenységében a ■nevelőmunkát tartják elsőd­legesnek. Szoyka Pálné, Pécs, Felső- Malom utca 27. szám alatt la­kó olvasónk az iránt érdeklő­dött, miként tudná elpusztí­tani szobanövényei földjén ugráló kis fehér pálcikaszerű állatkákat. Különösen a szen- zeviria tövein látott sokat az utóbbi időben és attól fél, hogy előbb-utóbb kedvencei pusztulását okozzák a bolha­szerű állatkák. A leírt rovarok az ugró­villások (Collémbola) rendjé­be tartozó, főleg korhadó anyagokkal táplálkozó, de a fiatal növények gyökereit, hagymáit, néha föld alatti szárrészeit is pusztító, 1—4 mm hosszú, fehéres színű ro­varok. Jellemző rájuk, hogy testük végén a potroh alá haj­lított ugróvilla segítségével, annak hirtelen lecsapásával felugranak a magasba, ha megzavarják őket. Aránylag könnyű ellenük a védekezés; a cserép földjére hetenként kétszer, két héten keresztül szórjanak DDT vagy HCH tartalmú rovarirtó por­zószert. Ilyenek például a Ni­kéről. a Gesarol, a Matador és az Agritox néven forgalomba kerülő növényvédőszerek. Se­gíthetünk úgyis a bajon, ha 0.1 százalékos nikotint» oldat­tal öntözzük meg egy-két eset­ben megtámadott növényeink földjét. Ha több cserép virág is van a szobában, tanácsos a poro­zást azokon a cserepeken is elvégezni, mélyeken pillanat­nyilag nem észlelünk kárte­vőt Ezzel elejét vesszük an­nak, hogy 1—2 rovar időköz­ben, a még meg nem támadott cserépre átvándorolva újra szaporítsa növényeink kárte­vőit. Kiskertész j Politechnikai bemutató a fehérhegyi óvodában Nagy az izgalom a politechnikai foglalkozáson. A fehérhegyi óvodában ja­nuár 7-én immár másodszor tartottak politechnikai bemu­tatót mintegy harminc óvónő előtt. Valóban egyedülálló megyénkben az ő kezdeménye­zésük. A szülői munkaközös­séggel és a nőtanáccsal karölt­ve az óvoda nevelői már az év elején megteremtették a poli­technikai foglalkozáshoz szük­séges feltételeket. Az Erdő- gazdaságtól munkaasztalt kap­tak, a szülők segítségével pe­dig szerszámokat szereztek be, s a politechnikai munkához szükséges faanyagot. A szülők áldozatkészsége minden elis­merést megérdemel, szívvel lélekkel azon voltak, hogy minden támogatást megadja­nak az óvodának. Esténként a szülők az óvodában segítettek a faanyagot előkészíteni és megmunkálni, hogy a kis óvo­dások majd könnyebben tud­janak játékokat készíteni. A politechnikai bemutató azt igazolta. hogy szükség van már az óvodában is bizonyos politechnikai ismeretek, s készségek nyújtására. Az öt­hat éves gyerekek már égé szén ügyesen kezelik a kalapé csőt, fogót, fűrészelnek, sze­géinek, festenek. A politecb nikai foglalkozással nem az céljuk, hogy játékokat készít senek, s ezzel bővítsék a já­tékszereiket (bár erre is kivá­lóan alkalmas a politechnikai foglalkozás, mert néhányan olyan ügyesen megcsinálták a kis kocsikat, ágyakat, bölcső­ket, lapátokat, asztalokat, hogy akármelyik gyerek is szívesen eljátszik velük). A fő cél az, hogy megszerettessék már ovo dáskorukban a gyerekekkel a munkát. Nem kötelező ez szá­mukra, csak az vesz szerszá­mot a kezébe, akinek kedve van hozzá, s ez a módszer ki-< valóan alkalmas arra, hogy a 'yerek megkedvelje az alkotó tevékenységet. Sok szülőben is még óvónőben is él az ag- odalom, hogy nem korai már jz óvodában politechnikával oglalkozni? — Mi az iskolára készítünk lő és az életre neveljük a gye 'ekeket az óvodában — így fo­galmazta meg egy óvónő a te­vékenységük lényegét. S ez valóban így van. A fehérhegyi óvónők jó úton járnak, s kö­vetésre méltó a példájuk. Ők azt is megbeszélték a szülők­kel, hogy időnként adjanak otthon is feladatokat az óvó­dás gyerekeknek. Az óvodában igen fejlett az önkiszolgálás, amiről a bemutatón résztvevő vendégek is meggyőződhettek: \ gyerekek önmagukat szol­gálják ki, s szívesen csinálják: \ fehérhegyi óvódéban az 5 új gyerek kivételével a többiek szépen fejlődnék a kiszolgálás­ban. A gyerekek legszebb mun­kadarabjait kiteszik a falitáb­lára. amit a szülők is mindig láthatnak. Igen serkentően hat ez is az óvodások alkotó te­vékenységére. • Az óvodai politechnikai fog­lalkozások a játékok, a szerszá­mok megbecsülésére is nevel­nek. Előfordult már, hogy az egyik gyerek figyelmeztette a másikat: — vigyázz a játékra, mert ha elromlik, nekünk kell megjavítani! Beszélgetés rßarta Jlajőssal „Barta Lajos nekem olyan örömet hozott, mint Móricz Zsigmond óta Kaffka Margi- ton kívül talán senki még” — ezekkel a szavakkal köszön­tötte a kortárs Ady Endre Barta Lajost az első nozellás- kötetének .megjelenése alkal­mából. Barta Lajos Kossuth-díjas íróról csak kevesen tudják, hogy Baranyában született, s hogy az első irodalmi kísérle­tezések Pannónia legszebb vá­rosához: Pécshez fűződnek. Nem csodálkozom ezen, hi­szen egyetlen életrajzírója sem tünteti fel a születési he­lyét (még a legutóbb kiadott Új Magyar Lexikon sem), s a születési évét is gyakran rosz- szul írják. Pécs szellemi vilá­gáról, irodalmi életéről ké­szült monográfiák úgyszólván sehol nem említik az ő nevét. S különös, hogy a Tüskés Ti­bor által szerkesztett Pécsi Múzsa is méltatlan volt hoz­zá, mert egyetlen sorban sem emlékezett meg róla. Pedig úgy hozzátartozik az ő írói múltjához Baranya és Pécs világa, mint a télhez a hó. Hiszen itt tölti Baranyá­ban gyermekkorát, itt járja a középiskolákat, itt érik az el­ső irodalmi hatások, s itt teszi első irodalmi szárnypróbálga­tásait. S a nagy színművei: a Szerelem, a Zsuzsi, a Parasz­tok, a Tavaszi mámor, ame­lyek közel fél évszázad távla­tából is frissen és üdén hat­nak — mind itt játszódnak Pécsett és Baranyában. Móricz Zsigmond írja egy helyütt, hogy az élete első tíz esztendejében több történt ve­le, mint utána egész életében. S azt hiszem, hogy ez egy ki­csit Barta Lajosnál is így van. Nem mintha a későbbi évei eseménytelenek lennének, de a gyermekévek, az öntudatra- ébredés, a felvilágosodás idő­szaka hagyja meg legjobban lenyomatát az írói lélekben. Sokan egy életen át az ifjúkor élményeiből táplálkoznak, mert olyan az, mint egy ki­apadhatatlan témaforrás. A német televízió a múlt napokban mutatta be Barta Lajos „Szerelem” című szín­művét. amelyet szombaton a Pécsi Kamaraszínház is be­mutat. A pécsi bemutató al­kalmából látogattam el Bu­dapestre, Barta Lajos Pozso­nyi úti lakására. Amikor elmondom jövete­lem célját — szeme egyszerre felcsillan, s amíg helyet fog­lalunk — tűnődve tekint ma­ga elé, messze zúgott évek hangulatát idézi. Idestova fél évszázada elmúlott már, hogy elszármazott Baranyából, de ma is tisztán emlékezik olyan eseményekre is, amelyek két­éves korában történtek vele. Nem volt könnyű, nem volt buktatónélküli ez. az írói pá­lya. amelyet a 83 esztendős Barta Lajos megjárt. S most — így az élet zenitjéről szo­katlanul finom humorral, emelkedett szellemességgel emlékezik vissza a pályakez­dés napjaira, a baranyai évei­re. A Siklóstól délre eső Kis- tapolcán született 1878-ban. Az apja kocsmáros volt, s amikor Boszniában háború dúlt — nagyon „ügyes” akart lenni. Otthon hagyta terhes asszonyát és elment a kocsi­jával, lovaival Boszniába fu­varozni. Azt remélte, hogy így majd tud egy kis pénzt össze­gyűjteni. A számítása azon­ban kútbaesefó, mert hat hó­nap múlva kocsi és ló nélkül, rongyosan érkezett haza, s akkorra már a kis Lajos is megszületett. Később a beremendi ország­út melletti vörösi csárdát bé­relte, ezekre az évekre jól em­lékezik az ősz író. — Két nagy emlékem van a vörösi csárdából. Jól emléke­zem Károly bácsira, a 48-as honvédre, aki sokat megfor­dult nálunk és sokat lovagol­tatok; engem a térdén, mintha csak a kis unokája volnék. A szüleim a házukba fogadtak egy Lidi nevű árvalányt, aki egyszer elejtett engem, s én annyira megütöttem magaim, hogy tetszhalott lettem. Már kihívták a közeli faluból a halottkémet is, s amikor ő be­lépett a lakásba — én felül­tem az ágyban. Az akkori ha­lottkémek bizony nem voltak valami megbízható szakembe­rek, s ha én fel nem ülök, ta­lán el is temetnek. A hat elemit Beremenden végezte, kitűnő tanuló volt. A reáliskolába kerül azután Pécsre, itt egy Nagy Sándor nevű ember a mecénása, aki valami fűszer- és gyarmat- áruüzletnek volt a főnöke. Akkoriban Kossuth eszméiért lelkesedett, s amikor meghalt Kossuth Lajos, nagyon fájlal­ta, hogy sehol- nem teszik ki a fekete lobogót. Ö aztán fekete krétával felírta a kanonoki épület falára: Abcug Pecso- vics! — amiért majdnem ki­tiltják az ország összes isko­láiból. Nyolcadikos gimnazista ko­rában Szigetváron az orosz­lánszobor előtt Barta Lajos mondta az ünnepi beszédet, amivel aranydíjat is nyert. Érettségi után egy ügyvédnél írnokoskodott. — Hamar meguntam ezt a munkát, nem tetszett ez a száraz, lóleknélküli ímokos- kodás, megmozdult bennem az író. A pécsi Független Újságban ekkor már több verse is megjelent álnévvel. A Pécsi Napló két cikkét is közötte az egykéről. Mindenképpen tanár szere­tett volna lenni, s mégis a budapesti Jogtudományi Aka­démián folytatja tanulmá­nyait. Három évet töltött az egyetemen, s közben napidíjas volt a BM segédtiszti hivata­lában. Hazahívják nemsokára Pécsre, hogy szerkessze a Pé­csi Naplót. Innen Kaposvárra, majd pedig Szegedre kerül, majd egy kis vargabetűvel is­mét vissza Pécsre. Rövid ideig szerkeszti Mohácson a „Mo­hács és Vidéke” című hetila­pot is. Itt születik meg ör­vény című drámájának az alapélménye. 1907-ben Kassára kerül a ..Felsőmagyarország” szerkesz­tőségébe. Egy idő után azon­ban összeütközésbe kerül Andrássy Gyula egyik bér- nökével, s kénytelen megválni a szerkesztőségtől. Egy másik lapot alapít, de ez sem hosszú életű. — Egy könyvre való élmé­nyem van Baranyából, s bí­zom benne, hogy lesz időm megírni. Most zártam le a Magvető Könyvkiadónak a Gyár című regényem (amely ugyancsak Baranyában ját­szódik) harmadik kiadásának kéziratait. Évek óta dolgozom egy Táncsics-drámán, ezt is szeretném befejezni ebben az évben, s szeretném, ha könyv- alakban is megjelenne. Nem­zedékek címen egy új magyar drámát érleltem magamban, amely a Horth y-korszakban kezdődik s az utolsó fordulat az ellenforradalomban játszó­dik. A Szépirodalmi Könyv­kiadóval van szerződésem egy nyotaazázoldak* önéletrajzi regényre, melyben ugyancsak sokait szerepel Baranya. A besaSIgetéábe időnként az író neje: Szuesieh Mária is belekapcsolódik, aki ugyan­csak írónő. Az emigrációban megjelent „Egy lány felszaba­dul” című regénye pécsi tükör, széles társadalomrajz. A Ber­linben kiadóét Silavus című könyve Í947-be« új kiadási ért meg Ausztriában, ebből a kiadásból 10 000 példányt vet; át a Német Demokratikus Köztársaság. Beszélgetésünk, amely szom­baton délután 4 órától éjfél után egy óráig elhúzódott — láthatóan nem fárasztotta ki az írót. Fiatalos kedvvel be­szél a terveiről, az előtte álló feladatokról. Szeretnénk, ha sokat írhatna még, dicséretes vállalkozásait mind valóra válthatná. Mert bár messze szakadt megyénktől, de lélek­ben gyakran megtér ide, hiszen az emigráció éveiben, amikor a sors messze sodorta még az országból is — Pozsonyban. Berlinben, Londonban min­dig megmaradt egy kicsit ba­ranyainak. pécsinek. Hamar Imre A JlntlrMtc*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents