Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
6 N APLÖ IMI. FEBRUÁR ML Hruscsov elvtárs üzenete Nehruhoz A szovjet kormány nézetei Lumumba meggyilkolásáról Nyitóte Hruscsov, a Szovjetunió Miniszter-tan ácsán ük elnöke február 22-én üzenetet küldött Nehru indiai miniszterei nőknek. Üzenetében kifejti » szovjet kormány nézeteit azzal kapcsolatban, hogy meggyilkolták Patrice Lumumbát, a Kongói Köztársaság miniszterelnökét, az Afrikai Nemzeti Felszabadító Mozgalom kimagasló alakját és harcostársait. Ugyanazon a napon Hruscsov más ázsiai, afrikai, európai és latin-amerikai állaim- főkhöz, illetve kormányfőkhöz is üzenetet intézett. „A Szovjetunió kormánya arra a következtetésre jutott — hangzik a Nehruhoz intézett üzenet —, hogy Kongó függetlensége, valamint az ENSZ tekintélyének megőrzése egyaránt azt követeli, hogy mielőbb szüntessék be az ENSZ úgynevezett ,,kongói akcióját'', vonják ki onnan az összes külföldi csapatokat és olymódon tegyék lehetővé a kongói népnek, hogy maga oldja meg belső ügyeit”. A szovjet kormányfő hangsúly ózza: ahhoz,' hogy Kongóban béke, rend és nyugalom uralkodjék, mindenekelőtt meg kell szabadítani az ország népét a külföldi beavatkozás mindennemű formájától, segíteni és támogatni kell az ország törvényes kormányát, amelynek élén I.umumba utóda, Antoine Gizenga áll. — A szovjet kormány a maga részéről hajlandó a Kongói Köztársasággal barátságban éló más államokkal egyetemben segítséget nyújtani a kongói népnek és törvényes kormányénak — jdanti ki Hruscsov. — A szovjet kormány ágy vélekedik, hogy azoknak az ' intézkedéseknek a végrehajtását elősegítené az te, ha bizottságot alakítanának azoknak az afrikai államoknak a képviselőiből, amelyek a Biztonsági Tanács határozata alapján csapatokat küldtek Kongóba. — A szovjet kormány véleménye szerint ,e bizottság feladató az tenne, hogy a Gizenga vezette törvényes kongói kormánnyal teljesen együttműködve, ellenőrizze azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja az agres&zorok eltávolítása, a külföldi beavatkozás mindennemű formájának megszüntetése, a kongói kormány és parlament normállá munkafeltételednek megteremtése. — Kereken kimondva ■ mutat rá üzenetében Hruscsov — Lumumbát tulajdonképpen Hammarskjöld gyilkolta meg, hiszen nemcsak az gyilkos, aki a kést vagy a revolvert használja, hanem az Is, áld aa illető kezébe adta a fegyvert. Lumumba én tárnál meggyilkolása — hangsúlyozza az üzenet — tragikus módon megmutatta, mennyire megengedhetetlen az a helyzet, hogy az ENSZ végrehajtó apparátusának éléin az imperialisták ás gyarmatos hók embere áll. „Ilyen embernek nines helye az ENSZ vezetői tisztségében. Nem békülhetünte meg azzal a bűncselekménnyel, amelyet az ENSZ szeme láttám hajtottak vég«?, nem hőkölhetünk meg azzal, hogy az ENSZ főtitkára dyan ember legyen, aki aljas gyilkossággal mocskolta be magát”. A szovjet kormányfő hangsúlyozza, ahhoz, hogy a „hidegháború" ne váljék egyre kegyetlenebbé, hogy megakadályozzuk • „melőgháborút”, feltétlenül meg kell valósítani az ENSZ szerkezetének megváltoztatását. Hruscsov emAékezteáett a szovjet kormány e kérdésben elfoglalt álláspontjára, amelyet múlt év szeptemberében az ENSZ-közgyűlés tizenötödik ülésszakán Ismertettek. A Szovjetunió javaslata előírja. hogy a* ENSZ élén ne egy, hanem hárem titkár álljon, s e titkárok mindegyike a világon jelenleg meglévő három államcsoport egyikét képviselné: a nyugati katonai tömbök tagországait, a szocialista államokat és a semleges országokat Az üzenet rámutat hogy ilyen szervezés mellett mindegyik állam csoportnak egyenlő lehetősége lenne az ENSZ- ben hozandó határozatok jellegiének befolyásolására s ezek a határozatok nem irányulhatnának a három államcső- port egyikének érdekei ellen ram, Az imperialista hatalmak mutat rá a továbbiakban az üzenet — most azzal próbálkoznak, hogy felhasználják az EN|SZ-et a szocialista országok és a gyarmati függéstől megszabadult és a semleges politika útjár» tért államok ellen. Az ilyen politikai irányvonal természetesen kudarcra van kárhoztatva, csupán a helyzet további éleződéséhez vezethetnek — állapítja meg az üzenet. Az ilyen politika az indulatok félkorbácsolását szolgálja és rendkívül veszélyes következményekkel járhat, Kongó példája különösen ékesen megmutatta ezt. A szovjet kormány — hangsúlyozza NyiMta Hruscsov — meggyőződése, hogy mindernd, aki valóban óhajtja az ENSZ megszilárdítását, és életképessé akarja tenni ezt a szervezeteit, áld a nemzetközi helyzet enyhülése és a béke megszilárdítása mellett száll síkra, feltétlen támogatni fogja az ENSZ igazságos alapokon való átszervezésének javaslatát. Nyüdita Hruscsov üzenetében felhív anra, hogy „akadályozzuk meg az ENSZ határozatainak Belgium részéről történő szabotáiásáfc. Ab ENSZ-nek határozotton el káH ítélnie Belgium kongói . cselekményeit és SS ENSZ alapszabálya által előirt megfelelő szankciókat kell alkalmaznia Belgiummal, mint agresszorral szemben”. Minthogy Lumumba meggyilkolása a tényekből ítélve jelt adott arra, hogy megkezdődjek Csőmbe ék Mobutu bandáinak fogy vert* támadása Kongó valamennyi hazafias erői ellen, felmeri!! annak szükségeegége, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek megvédalmezhetik a kongói népet az újabb kegyetlenségektől. Csupán egyetlen radikális eszközzel érhető ez el: ha haladéktalanul letartóztatják és bírótóg elé állítják Csombét és Mobutuf, hordáikat lafegyversik, az agresszo- rokat pedig eltávolítják Kongóból. A szovjet kormányfő üzenete befejező részében hangsúlyozza: „a nagyhatalmaknak ígéretet kell tenniük arra, hogy nem fosnak beavatkozni mások ügyeibe ő» nem tesznek kísérletet más országok szabadságának elfojtására, hanem erőfeszítéseiket a nemzetközi feszültség enyhítésére, a legfontosabb nemzetközi problémák, mindenekelőtt a leszerelés kérdéséinél, együtt«» megoldására fogják összpontosítani. Nem a megvesztegetés és fenyegetés, hanem mindem állam szuveremtásíúiak szigorú tísrteletfoemtantasa és a kől- cBönö« érdekek reális számbavétele — ez az amiért a szovjet kormány sik aszúU”. Csontié légionáriusának nyilatkozata Lmomba meggyilkolásáról Tűz a bottal iskolában Szombaton hektóiban Boda községből riasztották a pécsi tűzoltóságot. Hajnali három órakor vették észre a község lakói, hogy lángokban áll az iskola teteje. Először az iskola mellett lakók figyeltek fel az iskolából hallatszó robajra, és vették észre a tüzet. A községi önkéntes tűzoltóság azonnal hozzákezdett a tűz oltásához, de sajnos az állami tűzoltóságot csak a tűz felfedezése után ötven perccel értesítették és így a tüzet már nem lehetett Idejében megfékezni. A vizsgálat szerint a kéménybe épített fageremda gyulladása okozta a tetőtüzet, melynek következtében elégett 210 négyzetméter tetőszerkezet 77 négyzetméter födém, az iskola egyik tantermének teljes berendezése. A kárösszeg megközelítően nyolcvanezer forint, a megmentett érték háromszáz ezer forintra tehető. A bodai tüzeset is figyelmeztető tanulságul szolgálhat; Ideje, hogy mindenütt igyekezzenek minél élőbb a kéménybe épített gerendákat kiváltani, és így megelőzni a tetemes népgazdasági káfral járó tűzeseteket. Az Aurora című párizsi lap közölte azt a nyilatkozatot, amelyet Gerd Armin Katz nyugatnémet hadnagy, Csőmbe volt idegen légionáriusa adott a lap római tudósítójának, (Hasonló Interjút közölt Katztój a Paese Sara című olasz lap is, A szárit,) Katz állítása szerint „tudja, hogyan hol és ki gyilkolta meg Patrice Lumumbát" Lumumbét — mondja Katz — január 18-én, 14,30 órakor ölték meg, vagyis Leopoldvli- !e-ből Elisabeth villa-be történt áthurcolását követő napon- Vele együtt eyííkolták meg har coetársaít: Mpojot és Okító* Katz szavai szerint Lumumba bestiális meggyilkolása az alábbi módon ment végbe; Az őrszolgálat egyik katonája Lumumba fejét a teher- j autó oldalához vágta, majd ! tarkón lőtte Lumumbát. Ezután Marcel Buys belga kapitány, a csapat parancsnoka revolverrel főbe lőtte a | törvényes kormány miniszter I elnökéi. Lumumbát meggyilkolása előtt kegyetlenül megverték. Füléből, orrából dőlt u vér, Katz szerint Lumumba, MppIq és Okito holttestét teherautón elszállították eay hátamtól dzsungelben lévő katonai táborba. Innen a Kamimtól nem fekvő Karo o faluba vitték amelynek hatá- -ában január 10-én hajnali 4 ^rskof elásták a holttesteket. Mi Csőmbe utasítására psele- sedtünk, aki megparancsolta csapatomnak, hogy haladókta- tanul temessük el a meggv:!- kotiakat — mondja a légionárius, Katz elmenekült Kataneá- ból, 'mert féltette az éjeiét, „túlsó gosan sokat” tudott ugyanis Lumuba meggyilkolásáról, Mint mondotta, Csőmbe utasítására négyet már kivégeztek a közöl « tizenhárom katona közül k Lumumbát meggyitkn'ásá- nak színhelyére vitték A többiekre ugyanez a sors VÚT. Marcel Ilm« belga > \f lá«v börtönben van és „aligha fog hazatérni." FENYEGETÉSEKKEL AKARJAK NYILATKOZATÁNAK VISSZAVONÁSÁRA BÍRNI A CSŐMBE IDEGENLÉGIÓJÁBAN SZOLGÁLT KATZ HADNAGYOT Az ADN hírügynökség jelentette, hogy közvetlenül a nyilatkozat megjelenése után Kat- ZOt Rómában „kihallgatásnak vetették alá". Miután azzal I» megfenyegették, hogy megtorló intézkedéseket foganatosítanak Nyugat-Néinet- országban élő családja ellen, Katz —- nyugati hírügynökségek jelentései szerint — „vallomást” tett. Ebben » „vallomásban” részben visszavonta az Aurore és a Paese Sem áltál ismertetett nyilatkozatát Csőmbe egykori zsoldosa beszámolójának ebben a kikény- szerlteti új változatában sem tagadta, hogy. Csőmbe szolgálatában állott. Míg első nyilatkozatában beismerte, hogy Lu- mumbának és két társénak eltemetésében személyesen is részt vett, addig , most azt állította. hegy január 18-án egy Elisebethvllle közelében lévő katonai táborban „nem látott mást”, mint három holttestet a földön feküdni. Amikor kérdezősködött, azt vála- laezoltáfc neki, hogy köztük van Lumumba. Megkezdődött a labdarM-kajnokság tavaszi fordulója BIZTOSAN VETTE AZ ELSŐ AKADÁLYT A PV8K PVSK—PÉCSI VASAS 8:0 (2:0) PVSK: Hámort I. — Bárány, Moháé«, Baka — Kutas, Pecze — A kongói kérdés Amerikában és Afrikában New Yorkban, az ENSZ üvegpalotájában megrendítő hírek bejelentésével kezdte meg 20-án a Biztonsági Tanács a kongói kérdés tárgyalását. Az ember — Hammarskjöld — akinek kezéhez Lumumba vére tapad, újabb hat kongói hazafi meggyilkolásáról tett jelentést a Tanács tagjainak. A gyarmatosítók bérencei tovább gyilkolnak, a képmutatás és világcsalás lemeztelenítve, szégyentelenül állott és mégis — a Biztonsági Tanácsban elvetették a Szovjetunió megtorlást, Kongónak függetlenséget, igazságot és jóvátételt követelő javaslatait, nem fogadták el a gyilkosok felelős- ségrevonásáról szóló afroázsiai hármas javaslatot, csupán olyan javaslatot hoztak, amely újból az ENSZ erőteljesebb beavatkozását sürgeti Kongóban. Miért történt ez így? Az imperialisták álláspontja érthető. A régi gyarmatosítókat gyűlölik Afrikában, a jólismert szemérmetlen kapzsiság és erőszak előbb-utóbb tarthatatlan helyzetet teremt és olyan felháborodást szülhet, ami nemcsak a belgákat, angolokat, franciákat, hanem az egész imperializmust sodorja el nagyon is hamarosan a fekete földrészről. Ezért az új „finomabb” eszközökkel gyarmatosító nagyhatalmat, az Egyesült Államokat kellett «lőtérbe tolni, s mert azt jc túlságosan kiismerték már, helyette az ENSZ-nek kellett sorompóba lépnie. Mindenáron meg akarják hát menteni az imperialisták Hammarskjöldöt. Kongói uralmuk fenntartásának egyetlen lehetséges eszközét az ENSZ-erők ott-tartá- sában látják. Az a tervük, hogy a „polgárháború megakadályozásának” a kongói hadsereg átszervezése „jelszavával azt akadályozzák meg, hogy a kongói szabadság fellegvárai fennmaradhassanak, sőt azokból kiindulva felszabadítsák egész Kongót a gyarmatosító uralom alól. Elsősorban Gizenga hadseregét szeretnék leszerelni — bár Mobutu és Csőmbe zsoldosai gyilkoltak. Elsősorban ott akarnak — „nyugalmat”, ahol a keleti tartomány, Kivu, vagy a balubák erői előretörnek, — s ott „nem avatkoznak a belügyekbe”, ahol Kaszavubu, Kalondzsi, Csőmbe gyilkol, idegenlégiót szervez és falvakat irt ki csak azért, mert lakói hűségesek maradtak Lumumbához. S mindezt olyan módon, igyekeznek csinálni, hogy mentsék a látszatot, nehogy teljesen maguk ellen bőszí tsék Afrikát. De miért nem álltak ki határozottabban az EAK, Ceylon, Libéria, a javaslattevők maguk és számos más ázsiai és afrikai ország Hammarskjöld ellen? Miért nem támogatták nyíltan a Szovjetunió helyes javaslatait még azok sem, akik «gga&ésrtatteic azokkal, már hivatalosan elismerték a Gizen- ga-kormányt és Hammarskjöld felelősségét? Az egyik ok: Afrikában még mindig túlzott reménységgel — mondjuk ki: naív Illúziókkal tekintenek egyes kormányok és politikusok az ENSZ felé. Még erősen él elképzeléseikben egy „harmadik út” lehetősége, amelyhez a szó- ■ cislista és a kapitalista világ között az ENSZ támogatáséval juthatnának el... Afrika függetlenné vált országai közül még a haladottabbak zöme sem jutott el odáig, hogy felismerte volna: egyedül a Szovjetunió és a szocialista tábor segítségére számíthat mindvégig és minden körülmények között. Még előnyben részesítik a semlegesség, sőt bizonyos fokig a lavirozás politikáját és mindkét oldalról várnak anyagi segélyt is. Más afrikai országok kormányai még mindig a régi gyarmatosítók befolyása alatt állnak, s igen sok kérdésben eszközökké lesznek a háttérben álló erők kezében. Még a világosabban látó afrikai államférfiaknak is tekintettel kell lennlök az imperialista-barát, vagy ingadozó társaikra is, hogy egységesen, s kellő számban vonulhassanak harcba az ENSZ fórumán. Ezért tesznek enyhébb javaslatokat, engedményeket — és ezért tartózkodnak a szovjet javaslat támogatásától, még ha sokan egyetértenek is azzal. A Szovjetunió pem tartatta megfelelőnek a három afro- ázsiai ország javaslatát, de nem szavazott ellene. Minden attól függ, hogyan hajtanak végre egy ennyire általánosságokban fogalmazott javaslatot. Lehetett ez az első lépés a kongói bonyodalmak megoldása felé — s a Szovjetunió különben nem mehet messzebb a segítésben, mint amennyit az ázsiai, de különösen az afrikai országok többsége maga is kíván és helyesnek tart. Szabad utat kellett engedni ennek az általuk — bár kényszerből, de elfogadott megoldási kísérletnek. Azóta napok teltek el, többször is összehívták az ENSZ kongói tanácsadó bizottságát és folynak —■ a terméketlen viták. Jellemző módon arról vitáznak, hogyan kell értelmezni a Biztonsági Tanács javaslatát. Vitáznak azon, hogyan kell értelmezni a belgák, az idegen erők kivonását Kongóból, Kiskapukat keresnek a nagykapu mellett, hátsó bejáratokat és kibúvókat kutatnak: folyik a huzavona Amerikában a kongói kérdés körül... Mi lesz ebből? Erre Afrika ad választ, s olyant, - amit nem lehet New Yorkban jóelőre „értelmezni” és véges-végtelen „megvitatni”. Az ENSZ már eddig Is elvesztette tekintélyének nagy részét a kongói kudarc-sorozat és aknamunka posványában. A Szovjetunió javaslata ellenére most ismét rábízták: teremtsen igazságos rendet — de ha így folytatja, ebből sem lesz igazság, Kongóban pedig nem lm» rend sem amíg az igazság és függetlenség is nem jár vele együtt! A kilátások szerint növekszik a kongói véres zűrzavar. Az árulók megegyezhetnek egymással és gazdáikkal: Kaszavubu és Csőmbe, Kalondzsi és Ileo között létrejöhet kompromisszum. Mint ahogyan Lumumbát megpróbálták megvásárolni (azért kellett meghalnia, mert nem adta el magát!). Ügy próbálják most Gizengát és híveit ‘is megkörnyékezni — bizton reméljük: hiába. De a nép küzd s a gyarmatosítók ügye jóvátehetetlenül vereséget szenvedett már akkor, amikor ez a harc Kongó igazi függetlenségéért egyáltalában megkezdődött. Az imperialisták joggal félnek attól, hogy Kongó _ szabadságharcos példája lángba borítja Afrikát,'Most a brit gyarmatügyi minisztérium fáradozik ázon, hogy a középafrikai köztársaság fajgyűlölő miniszterelnökét megfékezze, nehogy a Kongó szomszédságában' fekvő Rhodésiában is kitörjön a fekete fajú tömegek felkelése. A helyzet pattanásig feszült... Afrikában megindulhat a láncreakció. Országok amelyek egy évvel ezelőtt még jól „kézbentartott” s, látszólag független bázisok voltak az imperialista hatalmak számára, most balra tolódtak, mint Ghana vagy nyíltan szembefordultak a gyarmatosítókkal, mint a Mail Államszövetségből kiszakadt Mali Köztársaság. Afrikában terjed a szabadság s attól kell tartani, hogy ha akkora kő megmozdul és lezuhan az imperialisták szekeréről, mint amekkora a félvil ágrésznyi, gazdag Kongó — olyan lavina indul meg, ami maga alá temeti egész Afrikában az imperializmuif! Bosnyák, Hornung, vine*, Szent- aonai, Hámori u. Edző: Terra Emil. Vas«íi: SzedeU — Sehillinger, Rá- Berki — Banyi, Somogy- vári — Stelzammer, Hoyck, Osz- vald, Szopka, Danajka. Edző: Tamási László. Az eäsö percek tapogatózó Játéka után a PVSK vette át a Játék irányítását és Vince irányítása mellett szép és formás támadásokat vezettek a vasutas csatárok. A nagy PVSK-fölény azonban az egyelőre Jól záró Vasas védelmen elhalt. Az eäsö gól a 31-ik percben esett. Jobboldali szöglet után Vince éles, fejessel küldte a iobb felső sarokba a labdát. A gól. után a PVSK maradt támadásban, több kecsegtető helyzetet dolgoztak ki a csatárok. A második, egyben utolsó gól a 40. percben esett. Vtnce vitte fel a labdát. A Vasas kapulátói mintegy húsz méterre várat’anul lövésre szánta el magát, és a pattogó labda a vetődő kapust átugorva Jutott a hálába. A közönség a második félidőben további VBSutasgőlokat várt, ezek azonban elmaradtak. A Jól tömörülő gépgyári védelem sikeresen hárította a sorozatos vasutas támadásokat, így az eredmény nem változott. Jók: Vince, Kutas. Pecze, illetve Rákóczi és Berki. * A labdarúgás 1989—61. évi bajnokságának tavaszi fbrdu’óia szombaton délután két mérkőzéssel megkezdődött. Ü. DÖZSA—CSEPEL 2:1 (l;flt U. Dózsa: Török' — Rajna, Vár- hídl, Sóvári — Színi. Borsányi — Jagodics, Göröes, Kutas:. Halápi. Horváth. Csepel: Tóth I. — Bulla. Kóczlán I„ Takács— Ughy, Klóiban — Kel- már, Tóth H., Kisucziki, Rottenbil- ler, Pál n. Csepel, tizenhatezer néző. Vezette: Kösztner, Góllövő: Jagodics. Göröes, ill. Ughy. Az évadnyitó találkozón az újpestiek sokkal Jobban Játszottak. Jók Borsányi, Jagodics és GB- röcs, illetve Ughy, Kleibán és Tőül n. BP. HONVÉD—DIÓSGYŐR 2:1 (1:1) Bp. Honvéd: Kiss “ Szőcs, Marosi. Dudás — Galambos. Kotász — Budai, GiUez, Bozsik, Tichy, Nógrádi. Diósgyőr: Hódi — Wemer. Szigeti, Paulás — Solymosi, Perces! — Kies, Kovács, Papp, Ráczi. Pál. Kisoest. 16 ezer néző. Vezette: C-ere. Góllövők: "Budai és Tlcby, Illetve Sólymost. Bár a Honvéd fölényben volt: mégis a vártnál nehezebben szeJ rezte meg a győzelmet. Jók: Marasd. Gilicz, Bozsik és Tíehy. illetve Szigeti és Stúym J4 á m
