Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

%

1961, FEBRUAR 19.

NAPLÓ

5

Magyar irodaimi kiállítás. Potsdamban

A potsdami „Humboldt" Klub helyiségedben péntekem este „A magyar forradalmi líra" címmel kiállítás nyílt.

A megnyitó ünnepségein Harte Lajos követségi tanácsos Ismertette Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila életét és irodalmi munkásságát.

„A magyar forradalmi líra" című kiállítás anyagát eddig a demokratikus Berlin-után már Lipcsében és Greáfswaldbam is bemutatták;

Ázsiai és afrikai diákok nagygyűlése Bndapesien

A hazánkban tanuló ázsiai és afrikai diákok, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem KISZ bizottsága péntekem este ifjúsági nagygyűlést rendezett az egyetem jogi karám. A gyűlésen részt vettek kongói, kínai, koreai és más nemzetiségű fiatalok is, hogy kifejezzék tiltakozásukat a kongói törvényes kormány miniszterelnökének, Patrice Lumumtoá- nak meggyilkolása miatt;

A gyűlés megkezdése előtt a megjelentek egyperces néma felállással adóztak a meggyilkolt kongói államférfi emlékének, majd Maitámgu Firmám, a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség kongói képviselője mondott beszédet

Otthoni társainkkal, á békét, nemzeti függetlenséget, szabadságot altató afrikaiakkal együtt jelentjük ki: tovább folytatjuk azt a harcot, amelyet Lumumba vívott a gyarmatosítók élleh. Lumumba meghalt, de helyébe újak lépnek, ezrek és ezrek, akik következetesen harcolnak népünk szabadságáért — mondotta többek között.

A gyűlés részvevői elhatározták: tiltakozó táviratot küldenek az ENSZ Biztonsági Tanácsának, amelyben követelik, hogy az imperialisták szüntessék meg kongói agresszióikat, vonják ki a belga csapatokat és váltsák le Dag Hammare- kjöldöt, az ENSZ főtitkárát.

A Kongód Köztársaság törvényes kbrmánya vezetőjét, Gi- zengát üdvözlőtávirabtam biztosították: támogatják törekvéseit. szolidárisak a nemzeti függetlenségért folyó harcával.

Az ENSZ főtitkárának ehsa- bethville-i látogatásával megkezdődött a Kongói Köztársaság függetlensége ellen szőtt imperialista összeesküvés második szakasza, most már Hammarskjöld személyes irányításával.

A KONGÓI DRAM A KŐVETKEZŐ FORDULÓPONTJÁN

t)AG HAMMARSKJÖLD ISMÉT FŐSZERÉPET JÁTSZOTT.

Szeptember 5-én a törvényes kormány csapatai faszai tartományban döntő győzelmet arattak Kalondzsi belga tisztek vezette zsoldosai felett. Szélet szakaszok elérték Ki- latiba határát,’ s küszöbön állt a támadás Csőmbe ellen. A szákadár-erők vereségsorozata láttán az összeesküvés kst- méstérfei új frontot nyitnak >f fővárosban, a Lumumba-kor- mány hátában. Szeptember 5-én 16 órakor elhangzik Ka- szavubu rádió-deklarációja Lumumba miniszterelnök „elmozdításáról” és nyomban akcióba lép Ham rágták j óid is. Kaszavubu rádióbeszédének elhangzása után az ENSZ- főbh'.ár utasítására az ENSZ- erők lefoslalják n körtnánv léoooídville-i rációját, t.u- iriumbánnk ugyan még egy alkalommal sikerül katonái kíséretében behatolnia kormá- nyánaA- rádió-épületébe, de

Az R 34-es repülőjárat

Délutáni csatanqolás

a színpadon — bátran, őszinte szókimondással, harcos antifasiszta szándékkal.' Arról beszél, ami mindannyiunk ügye, arról szól, amit mindig mindig emlékezetünkbe kell juttatni. És attól eltekintve, hogy az antifasiszta irodalom olyan kiválóságai mint akár Brecht, akár Thomas Mann vagy mások — mindannyian megrázó erővel ábrázolták már a huszadik század rettentő poklát, ebben a pokolban az emberi helytállást, a becsületességet — író számára mindig marad mondanivaló arról a korról, és ez mindén író számára kötelesség is.

Az írói szándék az oka, és maga a cselekménytelenség — amely elsősorban a pszicho- analitikai jelleget emeli ki — hogy a darab néhány alakja elnagyolt, hézagosán ábrázolt jellemű, és ez elsősorban Ádám Gézára vonatkozik.

A gondolat a lényeg a darabban, és az író kevesebb gön dot fordít a jellemre, nevezetesen a magyar professzor darabbeli lelki Változására. Pedig éz lényeges dolog. Hiszen az addig elefántcsonttoronyban élő tudós egyik óráról a másikra ismerkedik meg a történelem egyik legnagyobb gaztettével, egy ilyen lelki felépítésű ember számára sókkal megrázóbb élmény — nemcsak színészi, de gondolati kiféje- zésbeh is — mint amennyit ebből az író ábrázol. Nem valószínű, hogy ily rövid idő alatt ennyi tragikus esemény hatására a professzor elsősorban filozöf álásban testesíti meg meg rendültségét. Sokkal jobban illik és illett ez Ólén Nilsen- hez, a szkeptikus orvoshoz, aki mindennel leszámolt már.

Az írói szándék érthető. Min den a Probléma, minden mást leszűkít, elvet, a láza cselekmény is csak addig kell, amíg múlhatatlanul szükséges, de a nagy Egészet figyeli, és oda irányítja a közönség figyelmét. Ebből az alkotó koncepcióból ered, hogy a professzor körül lévő mellékhatások — a hálátlan szereppel megajándékozott Éva Filotova kivételével — életteljesebbek, megrázóbbak, mint a tulajdonképpeni főhős. Pierre Lejean, a francia orvos Oleg Nilsen a norvég orvos, Franz Claustein a fasiszta ördög jól, eredetien és markánsan megrajzolt jellemek; Nem új alakok az irodalomban, az antifasiszta irodalomban, de jó érzékkel mintázott emberek;

Dohai Vilmos rendező ugyan csak a nagy Egész ábrázolására törekedett. A brechti dramaturgiát választotta még külsőségekben is, ami kétségtelenül hatásos, és segít a riyug- talanításban. Szerencsére formai megoldásokban alig lépett túl azon a mértéken —

amennyit a darab tartalmi lényege elbír és megkíván.

A rendezés láthatóan törekedett az egyszerűségre, a darab tempójának komor egyenletességére; és amit a rendezés hangsúlyozott, az a lényeg volt, bár nem mindig tudta az író által hagyott hézagot tömöríteni.

Tomanek Nándor, mint a professzor főhős — és ez elsősorban írói és rendezői hiba — szerepe következtében néha eimerevedett, pátosza nem min dig érvényesült. Amivel kétségtelenül gazdagította a professzor alakját, az a belső kétségek, a megalkuvás és az ellenállás közötti vajúdás érzékletes ábrázolására való törekvés.

Lelkes Dalma nyújtani akart valamit az örök Nőből, aki ellen a nácizmus szörnyű merényletre készül, nyújtani akart valamit az életrevágyó fiatalságból és támasza akart lenni a professzornak; Szerepe egyébként is csak körvonalazott, volt, megközelítően sem olyan konkrét és kidolgozott, mint a másik két orvosé, így aligha tölthette be mindazt, amit őszintén és tehetségesen akart.

Bánffy György megértette és megérezte Pierre Lejean alakjának lényegét. Az a fajta fiatal orvos, akiben évek óta csak forgácsolódtak a vágyak, aki nem élt, de rettenetes erővel szeretne élni, csak élni, aki megjárta a háborút, látta a mocskot és a vért, aki letagadta, hogy örvös, akinek idegeit felőrölte a háború és a megpróbáltatás. Néhány jelenetben ugyan a színpadiasság egy kicsit több volt a kelleténél, de mindenképpen emlékezetes alakítást nyújtott a jól megírt szerepben Táncos Tibor norvég orvosa az előadás égjük legjobb alakítása volt. Szkeptikus, az élettel mindenképpen megha- sonlott ember, aki tulajdonképpen véletlenül került a náci táborba és akit egy-egy apró felvillanáson kívül már alig érdekel mindaz, arrri körülötte történik.

Koppány Miklós mint Claus» téin a náci Orvos, magabiztos, kegyetlen és elvetemült alakot mintázott meg — igen jól. A Harmadik Birodalom erőszakos kegyetlenségét, ostoba magasabbrendüségét, az egész náci vezetés őrültségét és embertelenségét egyedül önmaga is hatásosan érzékeltette a színpadon;

Paál László Knücke szerepében halványabb kiegészítője volt az előadásnak, Kutas József, Gyimési Tivadar, Hegedűs Mária és Esztergályos Cecilia megfelelték az epizód szerepekben.

Thiery Árpád

Egyik délután egy kislegényt kerestünk, kiváncsiak lévén nrra, mivel tölti szabad délutánját. A szerencse kegyéből (a sofőr bosszúságára) és a riporter örömére a robogó kocsi elé sétált vidáman vigyorogva újdonsült riportalanyunk.

Csikorogva fékez az autó, a kis stihanc meg mosolyogva iramodik tovább: Nem az én „jogsimat” vették volna el...

Mire az autó újból elindult, már árkon-bokron túl van az ismeretlen legényke és csak később találunk rá, amint elmerülvén számolgatja forintjait. Egy tábla CSO-KO-KA kifutja belőle.

utána megerősítik az ENSZ- őrséget és Lumumbát végképp elvágják a közvéleménnyel való érintkezés lehetőségétől.

És két órával Kaszavubu államcsínye után, ugyancsak Hammarskjöld utasítására, az ENSZ-erők lezárták Kongó valamennyi repülőterét. Ezzel nem csupán a Csőmbe elleni offenzíva hiúsult meg, hanem megbénult az államapparátus munkája és lehetetlenné válik, hogy a kaszai tartományba küldött 7000 főnyi elit-csapatait Lumumba visszarendelje a fővárosba.

Szeptember 8-án a kongói parlament semmisnek nyilvánítja Kaszavubu alkotmány- ellenes lépését, elutasítja miniszterelnökjelöltjét, lleot és megerősíti bizalmát Lumumba törvényes kormányában.

Másnap, szeptember Sí-én, a Biztonsági Tanács ülésén az ENSZ főtitkár megkockáztatja azt a kijelentést, hogy „Kaszavubu törvényesen járt el, amikor elmozdította a miniszterelnököt”. Nos, — ami Kaszavubu jogkörét illeti — a főtitkár enyhén szólva tévedett A kongói alkotmány 15, cikkelyé ugyanis egyértelműén kimondja: ..Az- államfő a parlament két házának képviselőivel együttesen gyakorolj á törvényhozói hatalmát”. Márpedig a kongói parlament két háza, amely az alkotmány szavai szerint „egyed®, illetékes az alaptörvény értelmezésére" Szeptember 12-én ismételten határozstflag törvénytelennek minősíti Kaszavubu döntését es teljhatalmat ad LUmumba kormányának.

Ezt kővetően kerül sör á parlament félfeállítására & — Mobutu ezredesre.

Széptémbfer 14-én este hét órakor, Van Horn svéd tábornokkal, az ENSZ-érők kongói főparancsnokával való kétórás tárgyalás után Mobutu a leo- poldville-i rádióba beolvasta az ENSZ parancsnokságon megszövegezett nyilatkozatot a hatalom átvételéről. És egy órával később a Biztonsági Tanács ülésén — Hammarskjöld villámgyors leopoldville-i helyzetjelentése alapján — Wadsworth amerikai ÉNSZ- megbízott „az előállott új helyzetre” hivatkozva kérte, hogy ne fogadják el a Kongói Köztársaság képviselőjének, Thomas Kanzähak mandátumát.

Hosszúra nyúlna a gondosan megszőtt összeesküvés minden egyes szálát nyomon kövei«!, de a tények így is világosan beszélnek: Kongó törvényes kormányának szisztematikus megbénítása, majd mégfojtási kísérlete Után Csupán az egész folyamat logikus betetőzése volt. hoov közvetlenül Hammarskjöld 1961, január 5-i Ka- szavúbúnáí tett látogatása Után adták belga kézre a kongói nép megtörhetetien szabadsághósét.

Mindezidáig — a Szovidiunió J- és az AFRO — ázsiai orszé- f • gok ismételt követelése ellené-^- re — Hammarskjöld a kiö-i t ujját sem mozdította. Most, a,

gyilkosság bevallása irtán —, i , vizsgálatot jávasol. Utólag! (

. Mindezek után „sajnálkozik” i Lumumba halála miatt, s azti merészeli állítani, hogy ő sem- 4 ' miért sem felelős, mert ,.nem

■ volt kellő felhatalmazása”. —<

. Amikor pedig á Szovjetunió# ’ és egyré több ÁFRO—ázsiai or# j szag megállapítj„a a főtitkár# ' legsúlyosabb bűnrészességét és# ’ lemondását követeli, Stéven- # , son Amerika ENSZ megbízott #

ezt ..ENSZ elleni hadüzenet-# [ nefc” minősíti. #

| Nos, J

HAMMARSKJÖLD KONGÓI# BÜNLA.I8TROMA CÄFOL- J

■ HATATLAN BIZONYÍTÉK 4

rá, hogy pontosan fordítva ál! f S dolog. Az ENSZ főtitkár^ <íz, aki hadat üzent az ENSE te-(i fcintélyénck és becsületének,# az ENSZ első tisztviselője az.l1 aki a gyarmatosító koalíció végrehajtó közegeként hadat ]i üzent Kongó függetlenségének.# ki ENSZ-rfck csak javára vá-f íik ha tíétSüietének sárbátip-i rójál., a kongói hazafiak gyil-# kosainak bűnsegéd! bűnrésze-i sét eltávolítja ‘ á világfórum # legmagasabb #

I Alkonyat élőit a korláton pihenve várja autóbuszát, hogy idő- ' ben hazaérve ne legyen bonyodalom anyukával.

f Erb János képripörtja

# Öt perccel később már a múlté a csoki és kis hősünk „bakiért #mégvétő” bátorsággal szökdell a Széchenyi tér kőpárkányán.

Memento, Évszázadokon á i az emberiség számára kötelez* memento. Fasizmus, halál, há ború. Tragikus életsorsok, ki nos létbizonytalanság, rácsai mögé zárt remények, ördög tervek az emberiség egy felé nek kipusztítására.

Két és félóra döbbenet é szomorú emlékezés a fasizmusra — ez Sándor Iván tragikus játéka, Az R 34-es repülőjárat.

Ébren tartani a lelkiismere- tét, az egész emberiség lelkiismeretét — írói és emberi arc poética. A második világháborút már bizonyos történelmi múlt takarja ugyan, az ide mindent megkoptat, a szörnyűségek emlékét is, de a fasiszta „Rettenetre“’ emlékezni, ezt a rettenetét gyűlölni, e rettenet ellen minden lehető eszközzel küzdeni — minden élni vágyó ember szent kötelessége. Hogy soha többé vissza ne térjen az a tragikus időszak.

Lényegileg ezt akarja Sándor Iván elmondani, és hatásosan, emlékezetesen mondja el.

Szó szoros értelmében vett történés alig van a játékban. Adám Géza Nobel-díjas professzort a nácik elrabolják, és egy fasiszta haláltábor kísérleti klinikájára viszik, ahol régi egyetemi évfolyamtársa segítségével, a náci Franz Claustein közreműködésével a magyar professzort a faji őrület szolgálatába akarják állítani. Adám Géza jelentős tudományos eredményeket ért él a női meddőség megszüntetése terén, most annak ellenkezőjét kívánják tőle: segédkezzen annak á szérumnak előállításában, amellyel a háború után a nácik egyetlen nap alatt is többszáz vagy ezer nőt tudnak meddővé nyomorítani. Á professzor — egy cseh, egy francia és egy norvég orvos cellatársaságában — hosszas vívódás után, a maga módján ellenáll, és inkább a halált választja, mint a nők elleni szörnyű bűntettet:

Cselekmény úgyszólván alig van a tragikus játékban, az is laza szövésű, de van kivételesen szép és nemes gondolati gazdagság — nincs szabályos dramaturgiai szerkezet, de van hátborzongató valóság, szakadatlan nyugtalanitás — térrel, szituációval, szaggatottsággal, pszichológiai mélységekkel — és ehhez a szerző felhasznál minden lehető formális eszközt: Ibsentől a vetített képig, Brechttől a hanghatásokig:

Sándor Iváfl tragikus játékának, elsősorban abban van a szuggesztív ereje, hogy felhasználva az ismert formai lehetőségeket — és ezeket a legtöbb helyen mértékletesen alkalmazva — korunk egyik legégetőbb, korunk egyik legijesztőbb ^problémáját eleveníti meg