Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-14 / 12. szám

2 N APT 0 1961. JANUÄR 14. Felére csökkentettél; a gépek állásidejét, a Mohácsi Farostlemezgyárban Mohácson, az ország egyet­len farost termelő gyárában igen nagy gondot fordítanak a nálunk korábban ismeret­len technológia minél tökéle­tesebb elsajátítására. Jelenleg is az üzem dolgozói közül hetvenen vesznek részt szak­mai tanfolyamokon. Tudásuk gyarapodásának egyik leg­jobb bizonyítéka, hogy egy esztendő alatt felére sikerült csökkenteni ök a gépek állás­idejét. A szakma jobb isme­rete lendítette fel az újító­mozgalmat a farostlemez ké­szítői között. Egy év alatt ép­pen száz újítást, ésszierűsítést vezettek be a különféle mun­kafolyamatoknál. A gépek jobb kihasználásával az évi tízezer köbméter kapacitásra tervezett részleg az idén 1000 köbméterrel több farostot ad a feldolgozó-iparnak. Ez a mennyiség 18—20 000 darab szekrény előállításához ele­gendő. Mire költöttek 1960-ban? Bagya! István, a Pécsi Fém­ipari Vállalat főmérnöke jó­kedvűen és barátságosan fo­gadott irodájában. Előre tudta, miről lesz szó, s amikor az el­ső kérdés elhangzott, már nyúlt is a jegyzetei után. A Pécsi Fém pari Kanalainál — Vállalatunknak 1960-ban kereken 260 000 forint állt ren­delkezésére műszaki fejlesztés céljára. Megmondom őszin­tén, nem költöttük el az egé­szeit, mert terveink nagyobb részét ez évben kívánjuk meg­valósítani. Ügy érzem, még­sem kell szégyenkeznünk, ha az 1960-as felhasználásról ér­deklődik valaki. Több olyan kísérletet hajtottunk végre, amelyeknek gyakorlati ered­ménye már most érezteti hatá­sát. Üj gépeket állítottunk a termelésbe és gyártástechno­lógiánkat fokozatosan javítot­tuk. Hozzá szeretném tenni, hogy a műszaki fejlesztési alap KIMRRRHRNGVERSENY Keresve sem találhatnának h kamarazene művelői és hívei alkalmasabb helyet hangver­senyeik számára az intim han­gulatú Bartók-klubnáL Álló hangulatlámpa fénye világítja meg a zongorát, és meleg, csa­ládias közelségbe hozza egy­máshoz az előadót és hallga­tót. Ez a meghittség jellemez­te a TIT Művészeti Szakosztá­lya által rendezett szerda esti kamarahangversenyt is, ideális környezetet teremtve a tehet­ségüket bemutató fiatal mű­vésztanároknak : Gaál Mimi­nek, Kovát» Andrisnak és Tótmátyás Lajosnak. A kama- ramuzsikálás ritkábban élvez­hető örömével töltötte el a föép számú hallgatóságot ez a műsor, melynek összeállítását, felépítését különös gond jelle­mezte. Mint valami hatalmas híd egy-egy pillére, úgy tá­masztotta alá a zeneirodalom évszázadokat átívelő boltoza­tát Bach szigorú, zárt Wohl­temperiertes Klavier-jától kezdve Beethoven, Liszt, Schu­mann, Chopin alkotásain ke­resztül a modern zenét képvi­selő Ravel Toccata-jáig az est minden egyes műsorszáma. Tótmátyás Lajos a legfiata­labb generációhoz tartozó pia­nistánk. Igényes műsarösszeál- lítása a legnagyobb követel­ményeket támasztotta az elő­adóval szemben. Tótmátyás éppen e követelményeknek teljesítésével nyerte meg a kö zönséget. Bemutatkozásával markáns vonásokkal rajzoló, határozott billentésű zongaris- 4 tát ismertünk meg. A két Bach preludium és fuga interpretá­lásán, a kottaképet pontosan visszaadó játékán még egy kissé a zenepedagógust érez­tük fölényben a művésztanár­ral szemben, de a későbbiek során az arány az utóbbi javá­ra billent! Ha kedélyvilága to­vább gazdagodik. úgy a ro­bosztus megnyilatkozások mel­lé odakerülnek a gyengédebb hatások is. Ez a magyarázata annak, hogy az apróbb tech­nikai hibák ellenére is Liszt í’unerailles-ét éreztük legsike­rültebbnek, egyéniségéhez leg­megfelelőbbnek. Két ráadás je­lezte Tótmátyás őszinte sike­rét. Gaál Mimi és Kováts András már évek óta megajándékozza g közönséget egy-egy jólsike­rült hegedű-zongora-szouátg- esttel. Ezek az ismétlődő hang­versenyek pontos mérföldikö- •vei egyre érettebbé váló tehet­ségüknek. Örömmel állapíthat­Közületek fiqye'em! 900x16-os és 850x20-as gumi­abroncsokat cserélnénk 600xl6-osért. Telefon : 17-51/5. PÉCSI INGATLANKEZELŐ V. PÉCS, BAJCSY-ZS. U. 4. SZ. 28 jluk meg, hogy a szonáta-műfaj e két muzikális és lelkes mű­velője a múlt évi hangverseny óta tovább fejlődött: a hang­szerrel való egybeforrottság, a játéktechnikai feladatok ma­gától értetődően természetes, könnyed megoldása, a tiszta és könnyű tónus, a hajlékony, szép hegedű hangszín, fiatalo­san derűs és harmónikus tol­mácsolás jellemzi a fejlődés útját. Ez jogosította fel őket arra, hogy ezúttal olyan ne­héz, rutinosabb művészt is próbára tevő művel jelentkez­zenek, mint Beethoven C-moll szonátája, melyhez szünet után Schumann A-moll szonátája já­rult. Mindkét mű megszólalta­tásánál külön erényként kell megemlítenünk a kamarazenei öeszjáték olyannyira fontos arányának helyes megtalálá­sát.- ‘Kovát» András sohasem önző számyalású hegedűhang­ja mellett a mű megformálá­sát, gazdag poétikus tartalmá­nak kifejezését szolgáló, a diszkrét finomságú zongora- szólamot játszó Gaál Mimi al­kalmazkodó, de mégis egyen­értékű művészetét. Kettőjük jóvoltából magasrendű kamara muzsikai élményben részesül­tünk. Értékelte ezt a közönség is, mély lelkes ünnepléssel sza vazott újból bizalmat a fiatal művésztanár-párnak. — nt felhasználásánál minden eset­ben meghallgattuk dolgozóink véleményét, tanácsaikat elfo­gadtuk, s amikor már minden rendben volt, akkor nyúltunk a pénzhez. Á jól értelmezett takarékosságnak,: ami nem ment a minőség rovására, megvan az eredménye, mert mint mondottam — van meg­felelő tartalékunk. Forint ér­tékben kifejezve 91 000-et hasz­náltunk fel, tehát maradt ösz- szesen 169 000. Felügyeleti szervünktől, a városi tanács ipari osztályától azt az infor­mációt kaptuk, hogy ez évben is megkapjuk a 260 000 forin­tot és így a közel 430 000-ből igen komoly, feladatokat kívá­nunk végrehajtani. Tagadhatatlanul városunk egyik legjelentősebb üzeme a világszerte ismert Pécsi Por­celángyár. A viszonylag ■ kicsi Fémipari Vállalat után Utunk a porcelángyárba vezetett, ahol Beck elvtórsat, az üzem főmérnökét kerestük fel. A kérdés itt is így hangzott; 1960-ban mire költötték a mű­szaki fejlesztési alapot és mi­lyen terveik vannak az új esz­tendőben? A porce’ángyárban — Sok mindenre kellett a pénz üzemünknél múszakfej- lesztés céljára. 450 000 forin­tunk volt és bizony fel is hasz­náltuk. Amit tettünk, azt vi­szont nem bántuk meg. Meg­próbálom egy kicsit részletez­ni: mindenekelőtt a rádió- ellen áll ás-tes t ek gyártásához egy gázfűtéses infraszárítót szereztünk be, amelynek költ­sége 130 000 forint volt. Ezzel az új berendezéssel most már a szárítási idő 45—50 perc. Korábban 30 óra volt. Ez a berendezésünk 1961. február­jában már teljes kapacitással belép a termelésbe. Jelentős összeget — 60 000 forintot — fordítottunk a szabadvezetéki függőszigetelők gyártásához szükséges gépi berendezésre. Ezzel lehetővé vált a kézi munkaerőnek a Kiküszöbölése, mért n munkafolyamatot prés­gép végzi. Tekintettel arra, hogy korábban a transzformá­tor bevezető szigetelők több darabból készülték, a munka megkönnyítése érdekében esz­terga "épet vásároltunk. Ez a séniink is 60 000 forintba ke­rült. Az elmúlt évben került sor ä kályhacserepek esztétikai minőségének javítására is, ami törülbelül 40 000 forintot je­lentett, Egyik legjobban be­vált. kísérleflinket. n höere­gyártásnál értük el, ahol ma már futószalagon történik a gyártás. Ez már teljes egészé­ben üzemben van. A ráfordí­tás 80 000 forint. A nehéz fizi­kai munka megkönnyítését szolgálta üzemünknél az a gé­pi berendezés, amelyet a sza­badvezetéki állószigetelők gyártásánál állítottunk be a termelésbe. Reméljük, hogy 1961. második negyeidében ez a gépi berendezés is teljesen üzemszerűen tud majd ter­melni. A kísérlet 120 000 fo­rintba került. Ha ez évben is megkapja üzemünk legalább a 400 000 fo­rintot. sok szép tervet szeret­nénk megvalósítani. Ilyen ter­vünk például, hogy a tányér­égetéshez szükséges gipszfor­mákat kicseréltessük és az el­járást sajtolás útján végezhes­sük el. Vagy például a masz- szabábuk esztergályozása ná­lunk a szabadban történik. Tervezzük, hogy a szikkasztást elektromos hevítéssel végez­zük, s ha ez sikerül, a jelen­legi 2—3 hetes szikkasztást idő 20—25 órára csökken. Persze, még sok-sok ilyen ter­vünk van. Azt azonban már most elmondom, hogy idén is szem előtt tartjuk a takarékos­ságot és üzemünk műszaki fejlesztési alapját csak olyan célra használjuk fel, ami vagy közvetlenül vagy közvetve a gyár termelését segíti elő, hogy a lakosság egyre növekvő igé­nyeit és szükségleteit a tőlünk telhető legjobb igyekezettel ki tudjuk elégíteni... Laky Rudolf 1958. szeptember 14-én ala­kult meg Pécsett a TIT me­gyei székházában a Filmklub 25 alapító taggal. A filmklub­nak az volt a feladata, hogy a filmművészet Iránt érdeklődők filmtörténeti és filmesztétikái ismereteit gazdagítsa, s a szé­lesebb körű közönséget pedig megtanítsa a film sajátos nyel­vének a megértésére. 1960. jú­niusáig a filmklub előadásait kereken 40 000 ember látogat­ta. Ekkor azonban a filmklu­bokat országszerte leállították, Budapesten is egyetlen film­színházban vetítettek régi fil­A filmklub helyett hívták életre a TIT művészeti szak­osztályok filmcsoportjai a Filmművészeti Köröket, ame­lyeknek lényegében ugyanazok a céljai, mint korábban a film­kluboknak. Az első előadásra január 15-én délelőtt kerül sor a Petőfi filmszínházban, a Meseautót mutatják be, amely Pécsett készült. Az első fél­évben a giccsfilmektől kezdve — az expresszionista, s a kü­lönféle filmművészeti törekvé­seket képviselő filmalkotáso­kon keresztül megismerked­nek a filmművészet fejlődésé­vel, a szocialista-realista alko­tásokkal, valamint a francia iskola különböző képviselőivel, kísérletezőivel. A Filmművészeti Kör mel­lett megalakult az Amatőr- filmesek Klubja is, amelynek az a feladata, hogy fórumot biztosítson a pécsi amatőr fil­meseknek. Az amatőr filmesek terveiben sok-sok érdekes, megvalósításra váró feladat áll, többek között ismeretter­jesztő filmek készítése, a Me­csekről, a műemlékekről stb. Tervbe vettek egy filmgyári tanulmányi kirándulást is. Lengyelországban, s még- inkább Franciaországban olyan fejlett amatőr filmesek működnek, hogy szinte elmo­sódik a határ az amatőr és a profi filmesek között. Jacques Tati, Francois Truffaut és Pierre Charol, a világhírű operatőrök is amatőrfilmes- ként kezdték. — 1961-BEN S0 ezer köb­méter folyami kavicsot ter­mel a Baranya megyei Tégla­gyári Egyesülés dunaszekcsői üzemegysége. A könnyűiparban ebben az évben minién húsz megkezdett beruházás fejeződik he A könnyűiparban a nagy be­ruházások közül mintegy hú­szat fejeznek be 1961-ben. Több mint küencvenmillió forintos beruházással járó gyárbővítés utolsó szakaszá­hoz érkeztek a kaposvári tex­tilművek dolgozói is, akik az építkezés közben sok áldoza­tot vállalva teljesítették terv­feladataikat. A szombathelyi pamutiparban szintén nagy beruházás befejezésének idő­pontja közeledik: huszonhat- ezer szovjet gyártmányú fonó­orsót szerelnek fel. Az új gé­peken ebben az évben már mintegy ezerötszáz tonna fo­nalat készítenek. Szombathe­lyen egy másik könnyűipari üzem, a cipőgyár beruházása, rekonstrukciója is befejeződik az idén. A gyapjúipar egyik legje­lentősebb beruházása a sop­roni fésüsfonó rekonstrukció­ja is elkészül. Uj csarnokot építettek, s a légi sok helyet foglaló szelfaktor fonógépek helyett termelékenyebb olasz gyártmányú fésűs és gyűrűs fonógépeket állítanak munká­ba. Jobbminőségű fonalat ké­szítenek ma jd és a kötszövő- iparban csökkentik a fonal- I hiányt, ügy tervezik, hogy ez, évben befejezik a kötszövő- gyárak központi festődéjének építését is. WlÉSZiROSSFERENCI (29.) Szabó Erzsébet is fintorogva tömte magába a babgulyást. Csak azért evett, mert tudta, hogy ki kell használni ezt a ritka alkalmat, jól kell lakni, hogy ismét egy ideig el tudja viselni a koplalást. Ebéd után hőivel mosta fneg az arcát és megtörülkö- zött a zubbonya aljában. Ami­kor az arcát törölgétte, hirte­len jókedvűen felkacagott. — Mi lelt? Miért nevetsz? — kérdezte Vass Jolán. — Eszembe jutott a Cserve- nyák elvtárs — felelte. Elmesélte azután, hogyan is történt első jelentkezése Cser- venyák Pál partizáncsoportjá­nál. Pécsett 'jelentkezett parti­zánnak. Nem tudta még el­képzelni, milyen lesz a parti­zánélet, de máris megkapta az első feladatot. Cservenyák Pálnak a Papuk hegységben tevékenykedő partizáncsoport­jához kellett vinnie egy író­gépet. meg holmi papírokat. ] Bőröndbe csomagolta a vinni- valót, meg a saját holmiját, már amit a legszükségesebb­nek tartott. i A Papuk hegységig még. csak akadt vezetője, aki útba irá­nyította, de ott már késő este egyedül kellett nekivágnia az erdőnek, hogy megkeresse a partizáncsoportot. Nem volt éppen gyáva, de félt az idegen, sötét erdőben. Végre távol va­lami fénypontot látott csillog­ni. s afelé botorkált a kes­keny erdei ösvényen. — Sztoj! — kiáltottak rá vá­ratlanul. Akkor még egy szót sem tu­dott szerbül, csaik éppen meg­ijedt a hangtól és meggyorsí­totta a lépéseit. A kiáltás megismétlődött, s egy fa mögül torzonborz alak ugrott elő, fegyverét a meg­ijedt lányra szögezte. — Nem hallottad, hogy „Sztojt” kiáltottam? — kér­dezte dühösen és kaeskaringós magyaros káromkodást eresz­tett meg. — Ha egyszer azt mondom: ,.Sztoj”, akkor állj meg mert agyonlőlek. Szabó Erzsi ijedten hallgatta a szitkozódást, de örült, hogy magyar az őrszem. így hebeg­ve meg tudta magyarázni, hogy Cservenyák Pált keresi. Kis vadászházban volt Cser­venyák Pál hadiszállása. Sza­bó Erzsi az ijedelemtől még zavartan és elíogódottan lépett be, mert hallotta már a hírét Cservenyák Pálnak, meg hős part izánbr í gád j ának. Cservenyák Pál leültette és kikérdezte. Szabó Erzsébet el­mondta, hogy mi járatban van, papírokat és írógépet hozott a parti záncsoportnak. — No, mutassa csak — mond­ta Cservenyák. Szabó Erzsi buzgón kinyi­totta a bőröndöt. Először két törülköző bukkant elő. — Ezt meg minek hozta? — kérdezte mosolyogva Cserve­nyák. — Hát, törülközni, h® meg­mosakszom. — No hiszen, törülközik majd ingbe, meg a zubbonya aljába... Az újonc partdzánlány za- varbajött, s zavarában most már mindent kiraikosgatott a bőröndből. Előkerült egy rúzs- rudacska. — Haha — nevetett Cserve­nyák — majd kipir06Odik, ha fütyürésznek a golyók, nem kell ahhoz festék. — Poros lesz úgyis, minek porozná magát? — mondta a púderes dobozra. Cservenyák Pál mellett dol­gozott egy fiatal, barna parti- zónlány is. Nikics Máriának hívták. Szabó Erzsi összebarát­kozott vele, s Nikics Mária is komoly arccal figyelmeztette a partizánélet várható nehézsé­geire, arra, hogy ez a kemény, harcos élet egészen más, mint amit egy városi lány elképzel­het. — No, Tánja — mondta erre Vass Jolán — hát csakugyan igaza lett Cservenyák Pálnak, örülünk, ha a zubbony aljába megtörülík őzbe tünk. Nevettek. Pedig ép pen csak megszabadultak a halálos ve­szedelemből. Egyébként annak is története van, hogy miért nevezték Tánjának Szabó Er­zsébetet, azaz ahogyan ma hív­ják, Kónya Istvánnét. Ezt a nevet aikkor kapta, amikor egy kultúresten egy szovjet szerző egyfelvonásos darabját játszották a partizán műkedvelők és a darabban szereplő Tánja nevű partizán­lányt Szabó Erzsi alakította. Alakítása kitűnően sikerült, s attól kezdve a brigádban min­denki csak Tánjának nevezte. Ahogy valamennyire kipi­henték magukat a partizánok, taggyűlésre ültek össze a kom­munisták. Az ilyen, ütközetek utáni taggyűlés mindig jelen- tőségteljesebb volt, mint más­kor. Ezúttal és a Hum-körzeté- ben vívott győzelmi harcok tanulságait elemezték a tag­gyűlés felszólalód. Megdicsér­ték azokat, akik bátran har­coltak, megbírálták azt, aki hibát vétett. Ezen a taggyűlésen tagfel­vétel is került napirendre. A tizenötéves Fábián Béla jelent kezeit, kérte felvételét a kom­munisták közé. A brigád kom­munistáinak szokása szerint nem ragaszkodtak különös formaságokhoz. A fiatal par­tizán röviden elmondta élete történetét. Sokat nem is mond hatott rövid tizenöt évéiről. — Vegyük fel, én láttam, hogyan rontott a németekre a bombások között — mondta az egyik kommunista. — önként vállalta a veszé­lyes szolgálatot! (Folytatjuk) — PÚJA FRIGYES külügy­miniszterhelyettes és Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság magyar- országi nagykövete pénteken kicserélte a magyar—jugo­szláv kölcsönös jogsegélyről szóló szerződés megerősítő okiratait. — AZ ELMÚLT HETEN adták át a mágocsi földmű­vesszövetkezet előtti téren az új buszvárótermet, amelyet a. Mágocsi Vegyes KTSZ dolgo­zói készítettek 33 000 forintos költséggel. Jól vizsgázták a szakmunkások Január 10-én és 11-én a Mo-= hácsi Mezőgazdasági Iskolában tartották meg az állami gazda­sági szakmunkás-tanulók záró­vizsgáit. Hat állami gazdaságból 28 hallgató vett részt a három­hetes szarvasmarha-tenyésztési szakmunkásképző tanfolyamon. Előzőleg két éven keresztül min­den résztvevő a maga gazdasá­gában tanulta a szakmát, végezte rendes napi munkáját. Kedden írásbeli és gyakorlati vizsgát tettek a tanulók. A gya­korlati vizsgát a bólyi gazdaság *— mohácsi — kertészeti üzem­egységének tehenészetében és tejházában tartották meg. Szer* dán került sor a szóbeli vizsgák­ra. A szaktanfolyam résztvevői valamennyien sikeres vizsgát tet­tek, okleveles szakmunkások lettek* — A JÓKAI TÉR 9. szám alatt, a volt PIK-helyiségben rádióamatőr-boltot létesít a Pécsi Kiskereskedelmi Válla­lat. — A PÉCSI ÁLLAMI ÁRU­HÁZ ebben az évben is meg­rendezi az „Éjféli revü”-jét Holéczy Ákos és zenekaréval karöltve január 24-én a Pan­nónia bárban. Bemutatásra kerülnek a legújabb táncda­lok Kovács Erzsi, Czirok László, Majláth Jenő, Szántó Erzsi, PUsztay Eta, Bordás Zoltán közreműködésével és az ÁUami Áruház téli-tavaszi divatújdonságai. 24 964 A Baranya megyei Kendőrfőka- pitámyság felhívja a lakosság és a vállalatok figyelmét, hogy a le- vizsgázatlan gépjárművekkel vizs­ga napján (csütörtökön) csak „Egy napig érvényes igazolvánnyal" közlekedhetnek a telephelyről a vizsgabizottságig. Az igazolványt a vizsgáztatás előtt egy nappal lehet írásbeli kérelem alapján kérni, amely 10 forint illetékköteles. Az „Egy napig érvényes igazolvány”-t Pécs város és a pécsi járás terü­letén a Rendőrfőkapitányság köz­lekedésrendészeti alosztálya, a többi járások területén a lakóhely szerinti illetékes rendőrkapitány­ság közrendvédelmi alosztálya ad. ja Jd. A Pécsi Orvostudományi Egyetem elektromérnököt vagy elektrotechnikust, esz­tergályos, festő és lakatos szakmunkást alkalmazna. — Jelentkezés az egyetem munkaügyi osztályán. PfcCS, SZIGETI U. 30. 24933 Vasárnap tart’a e'ső előadását a Filmművészeti Kör

Next

/
Thumbnails
Contents