Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-12 / 10. szám

N A p r 0 mi. JANUÁR 12. Jövedelemadó­bevallás A városi tanács vb. pénz­ügyi osztálya közli, hogy a Pénzügyminisztérium rende­leté értelmében az iparosok és tu varosok az 1960. II. félévi, az önálló szellemi tevékeny­séget (orvos, nyelv-, zeneok­tató, tervező, stb.), valamint egyéb adóköteles foglalkozást folytatók (életjáradékos, ház­vagy mezőgazdasági ingatlant bérbeadók, sertéshizlaló, köl­csönügylettel foglalkozó, stb.) 1961. évi adóelőlegük megál­lapítása céljából 1961. január 16-ig adóbevallást kötelesek adni. Az iparosok és fuvaro­sok az I960, július 1-től de­cember 31-ig elért jövedel­mükről tartoznak bevallást adni, a .szellemi és egyéb te­vékenységet folytatók pedig aa 1960. január 1-től decem­ber 31-ig terjedő időről ad­janak bevallást. A szellemi és egyéb tevékenységet folytatók csak az esetben tartoznak bevallást adni, ha ezt a te­vékenységüket az 1961. évben is folytatják. A házingatlant bérbeadók bevételként a bér­lő által fizetett tiszta bért (a lakáshelyreáUítási hozzájáru­lás, (IJefve szemétkihordásá díj nélküli összeget) tartoz­nak bevallani. Ezen összegből a bevallási ív megfelelő he­lyén levonhatják a bérbe­adóit lakásokra eső vízdíjat, kéményseprési díjat és a ház­ingatlan tatarozására fordí­tott költséget, A kiadások megtörténtét nyugták csato­lásával kell igazolni. Az adó- bevallási nyomtatvány a la­kóhely szerint illetékes ke­rületi pénzügyi osztálynál szerezhető be és ugyanide kell azt kitöltve benyújtani. A bevallásban szereplő „kar­bantartás, pótlás” valamint az „egyéb kiadás“ rovat részr létezését külön papíron csa­tolni kell a bevalláshoz. Az alkalmazottat tartók a kiadá­sok bejegyzésénél külön tün­tessék fel az alkalmazott ré­szére befizetett munkabért és külön a fizetett SZTK-járu- lékot A bevallás beadásakor pénztárkönyvét mindenki' Vi- . gye magával. Az elmúlt év­hez hasonlóan a kiskereske­dők a KISOSZ útján nyújt­ják be bevallásukat A „fontos emberekakik tanulnak — Mindenki tanul már eb­ben a hazában?! — kiáltott fel Suli aj da V. György vájár, amikor a bányagép- ipari technikumba beiratko­zott és látta, hogy nemcsak ő határozta el magát „idős” bá­nyász létére. Harminckét éves ugyanis. — Nem tanul mindenki — mondtam néki —, de sokan tanulnak. — Az igaz — mondta Suhaj- da P. György —, de ha ez így megy tovább, nem fogják bír­ni a tanárok! — Hát ebben van valami, már most is túl vannak ter­helve. de birják, meg aztán jönnek már a fiatal tanárok is egyre többen. — Jönnek hát. Csali azt mondd meg nekem, miért csak mindig rólunk írtok, meg a vasasokról? Más szakma nincs a- világon? Nézzetek szét egy kicsit, mondjuk a vasuta­soknál, postások is vannak a világon, vagy akár az OTP dolgozói között! Azok a fon­tos emberek! Nem? — Fontosak hát. Igazad van. Na gyere velem, nézzünk szét közöttük. Elmentünk. Szétnéztünk. Egy napra riporternek csapott fel bányászbarátom is. Igaz, hogy nem mindenhová mert bejönni velem, azt mondta, rám bízza a végrehajtást, elé­gedjek meg azzal, hogy ráirá­nyította a figyelmemet ezekre a fontos emberekre is. Hirczy Ferencet, a MÁV igazgatóságon látogat­tuk meg. Tulajdonképpen csak egy fontos kérdésünk volt hoz­zá. A többi abból fakadt. — Miért tanul a tisztképző tanfolyamon? Egy bányász, vagy egy vasas a „miért tanul” hallatán el­mosolyodik és. legtöbbször .azt feleli, hogy azért, hogy többet tudjon, jobban menjena mun­ka. (Persze, a bányász, vagy a vasas másfajta tanfolyamon tanul.) fiz új magyar lexikon, az firanykönyvtár előfizetőinek zöme üzemi dolgozó Az elmúlt esztendőben ugrás szerűen megnőttek az üzemi könyvterjesztés eredményei. A nagyüzemek dolgozói, munká­sai mind nagyobb érdeklődés­sel fordulnak a magyar és a világirodalom klasszikusai, a mai életet tükröző jeles hazai és külföldi alkotások felé. Fejlődött, ötletekben gazda­gabb. változatosabb lett az üze mi könyvterjesztés is. Az elmúlt esztendőben az új magyar lexikonból Buda­pesten tizenháromezer, vidé­ken ötezer példányt rendeltek meg az üzemekben és a ké­szülő új kiadásra is már sok­ezren bejelentették igényüket Az Aranykönyvtár előfizetői­nek zöme is az üzemekből ke­rül ki. Az üzemi könyvterjesztés vi­déken is hasonló ütemben fej­lődik: Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Miskolcon és Győrött különösen jó eredményeket ér­tek el az üzemi könyvterjesz­tők. Uj üzemellátó bolt létesült Oroszlányban, Kazincbarcikán Kaposvárott és Nagykanizsán, jól sikerült műszaki könyvki­állítást és vásárt rendeztek Győrött, Gyöngyösön. Egerben, Ozdon és Tatabányán. Bevál­tak a több helyen megrende­zett művészeti könyvkiállítá­sok és vásárok is. A vidéki üze mi könyvterjesztés fejlődésére jellemző, hogy az Aranykönyv­tárra tizennégyezer, a Kultúra világára tízezer előfizető je­lentkezett. Hirczy Ferenc nem mosolyg­óik el, inkább a homlokát rán­colja. — Kocsiintéző vagyok. Volt bátorságom vállalni ezt a be­osztást, hát leszek bátor töb­bet is tudni, hogy többet pro­dukálhassak. Na, gondolom magamban, ez a válasz is lényegében azt fejezte ki, hogy aki tanul, az tud, aki tud, az jobban dolgo­zik, aki jobban dolgozik, az többet kére®, aki többet keres, az jobban él, satöbbi, satöbbi, ami ezzel jár. Aztán, hogy tovább folyik az interjú, már látni, hogy töb­bet is mond ez a válasz. A beosztáshoz meg is köve­telik, el is várják tőle a több tudást, a tiázti képesítést. És ha már elvárják az embertől, akkor- bíznak is benne, hogy teljesíti. — Hányasra vizsgázott ed­dig? — Mindig négyes-ötös vol­tam. Az utolsó félév követke­zik most, remélem, hogy nem lesz semmi hiba, az is menni fog. — Hát kell is, hogy menjen. Két szakképzett „ellenőr” is áll a háta mögött otthon, két fia, az egyik kilenc, a másik tizen­egy éves. Nem szabad szégyent vallania. Hirczy Ferenc mellett ott vannak a többiek is a kocsi- intézőségben, a többi „nebu­ló”. akik szintén családapák. Mindenki tanul valamit. Van­nak, akik munkásakadémián, vannak, akik a pártoktatás időszerű kérdések tanfolya­mán, vannak, akik más szak­mai tanfolyamon. És az OTP-nél kit keressünk fel? Ott is mindenki tanul vala­mit. És ott is úgy érzik az em­berek, hogy kell is tanulndok. Pados Istvánné a múlt óv június tizediké óta dolgozik ,a takarékpénztár új- mecsekaljai iíőkj ánál. — Mit tanul? — Ügyfélforgalmi szakmai tanfolyamra járok. Ez tizhó­napos tanfolyam, számvitelt, könyvvitelt, az ügyfelekkel való foglalkozás módszereit tanulom. — Kötelező ez? — önkéntes. Mégis elvég­zem, mert jártasságot szerzek a szakmában, mire elvégzem a tanfolyamot és levizsgázom. Könnyű neki, gondolom ma­gamban, mert szép és fiatal, jókedvvel tanul. Ez mind na- j gyón fontos ahhoz, hogy az ! embernek kedve legyen a ma- I gasabb tudás elsajátításához. (A szépség ugyan nem feltét­lenül szükséges, a tanulás anélkül is menne!) Sugár Győző, a fiók veze­tője mondja, hogy annak, aki az OTP-hez megy dolgozni, alapvizsgát kell tennie. Ezt már Padosné letette, tehát dolgozhatnék nyugodtan a be­osztásában, ő azonban beirat­kozott az ügyíélforgalmi tan­folyamra. — És még ki tanul itt a fiók­nál? — Mindenki, azaz hogy egy fiatal kartársunk van, aki nem régen állt munkába, ő még nem tanul tovább. De tanul a fiókvezető is. kolléganőm, az Alberkovics Ottőné is. Sőt ő még többet, mint én, mert ő egyszerre két tanfo­lyamon tanul. Az ügyfélfor­galmin, meg a hitel tanfolya­mon. — Igaz, hogy ön előbb tette le az alapvizsgát, mint kellett volna? — Igaz. — Azért, hogy elkezdhesse a tízhónapos tanfolyamot? — Nem. A tízhónapos tan­folyamot az is elkezdheti, aki nem tett alapvizsgát. Ha elvé­gezte, nem is kell alapvizsgát tennie. — Hát akkor ön miért vizs­gázott le ott is, és miért végzi el ezt is, ha valamelyik nem fontos? Azzal a jellegzetesen női mozdulattal, hangtalanul pat­tint az ujjaival, amit csak ak­kor szoktak csinálni, amikor mérgesen megállapítják vala­kiről. hogy értetlen. — De. Fontos ez is, az is. Ha többet tud az ember, job­ban dolgozik. ... Hát ide lyukadtunk ki. Mondom a bányászbarátom­nak, hogy mi az interjú ered­ménye, s hogy sajnálhatja, hogy nem jött be velem, csak kint várt meg. — öregem — mondja —, hiszen én is ezért tanulok! Ilyenformán hát mégis meg­csináltam az interjút a bá­nyásszal is. Gyevi Károly Kiszesek együtt az MHS-sel! LJíjáválasztották a járási H US •vezetőséget Mohácson Január 7-én délelőtt a mo­hácsi járási KISZ-bizottság székházában gyűltek össze a mohácsi járás MHS küldöttei, hogy megválasszák az új já­rási vezetőket és a megyei kül­dötteket. A küldöttértekezleten ott volt Berta István alezredes, az MHS Baranya megyei el­nöke, valamint Tiborcz István, az MSZMP járási bizottságá­nak tagja és Szegedi Mihály százados, a határőrség képvise­lője is. A vezetőség-újjáválasztó kül­döttértekezleten Hajdú Ferenc, az MHS járási elnöke ismer­tette az elmúlt két év mun­káját. Elmondotta, hogy az el­nökségi tagok és az aktivisták jó munkát végeztek, ezt bizo­nyítja a kiváló munkáért ka­pott aranyfokozat és számos oklevél is. Hangsúlyozta, hogy a jövőben a KISZ szervezetek­nek is aktívabban kell bekap- csolódniok a munkába. A be­számoló megállapította, hogy a KISZ-szervezetek és a tö­megszervezetek eddig is komoly segítséget nyújtottak a honvé­delmi sportszövetségeknek a honvédelmi alapismeretek kö­reinek szervezésében és a hon­védelmi napok megrendezésé­ben. A beszámolót vita követte; Hozzászólt többek között Bar- ta István alezredes is és el­mondotta, hogy a hazafias ne­velés gondolatát már az isko­lákban hatékonyabban kell ki­fejteni. A hozzászólók között volt Sándor Ferenc százados, járási kiegészítő parancsnok is, aki a tartalékos tisztek to­vábbképzésének fontosságát méltatta. A vita után az ellen­őrző bizottság számolt be, majd a régi vezetőség lemondása után megválasztották az új vezetőséget. Az értekezleten ismét Hajdú Ferenc elvtársat választották meg a járási MHS elnökének. Vadon Antal az MHS járási elnök­ségének tagja. — A JANCSI ÉS JULIS­KA című mesejátékot január 15-én Mohácson, január 29-én pedig Komlón mutatják be a Pécsi Nemzeti Színház művé­szei. Jancsit Fülöp Zsigmond, Juliskát Medgyesi Mária ala­kítja. — TŰZ VOLT kedden o Pécsi Fémipari Vállalatnál. A meghibásodott, repedezett ké­ménytől meggyulladt a nád­padló majd a gerendáik, is. A tető nagy része leégett és mint egy 5000 forint értékű kár keletkezett. A tűzesetért sen­ki nem felelős, de figyelmez­tető, hogy a régi kéményeket át kell vizsgálni. — KlNABÖL és Vietnám­ból barna magasszárú gyer­mekcipő, Romániából barna bőrtalpú gyermekfélcipő, Csehszlovákiából bélelt kor­csolyacipő, az NDK-ból torna­cipő, a Tisza Cipőgyárból pe­dig piros, fehér színű és egyéb kombinált úgynevezett „Balerina” cipő érkezett a Cipőnagykereskedelmi Válla­lathoz. — BÉKEGYÜLÉST rendez Január 12-én, csütörtökön dél­után 4 órakor a MÁV állomás békebizottsága a MÁV vasút­állomás ebédlőjében. Ugyan­ezen a napon délután 6 órakor a kertvárosi munkásklubban béke-estet rendeznek. Előadó: Dalmadi György, a Hazafias Népfront városi elnökségének ♦«ti* (27.) Gondokba merülve latolgat­ta a lehetőségeket, m_3jd hir­telen odaszólt helyettesének: — Megyek, megnézem, mit csinálnak Vassék. — Miért éppen te? — Mert éppen nekem keli mennem. — Legalább vigyél magad­dal valakit. — Nem. Egyedül megyek. Vedd át a parancsnokságot! Egy pillanat múlva eltűnt abbart az irányban, amerre a golyószórós és társai mentek. A helyettes egy szakasznyi partizánt állított készenlétbe, hogy szükség esetén a parancs­nok segítségére siethessenek. Az idegek pattanásig feszül­tek. A partizánok már meg­tudták, hogy megjött a pa­rancs a visszavonulásra, de azt is sejtették, hogy a gyűrű tel­jesen bezárult körülöttük. Az Ilyen hírek hihetetlen gyorsa­sággal terjednek a fronton. — Egy golyót mindenki tart­son meg magának — szállt szájról szájra a figyelmeztetés. Nem lehetett megállapítani, hogy ez kitől eredt. Annyi bi­zonyos, hogy nem a parancs­nokságtól. Lehet, hogy vala­melyik romantikára hajlamos partizán találta ki, de ebben a helyzetben ez a figyelmeztetés mindenképpen káros volt. Arra utalt, hogy nincs remény a visszavonulásra. Az agitátorok, a kommunis­ták felléptek a „halálhangu­lat” ellen, bár ők is fáradtak voltak és nem voltak teljesen meggyőződve arról, hogy kijut a brigád ebből a hurokból. Kínos feszültségben telt az idő. A német őrök szabályos időközönként eregették a ra­kétáikat. Időnként felugattak az aknavetők is, hogy nyugta­lanítsák a partizánokat. A par­tizánok szórványos puskalövé­sekkel válaszoltak. Minden lövést meg kellett fontolnlok, mert tartaléklőszer sem volt már. Fél egy felé közeledett az idő, amikor végre zajt hallot­tak abból az irányból, amer­re a parancsnok ment, — Gyertek, segítsetek! Ne­héz ez a dög — szólalt meg Kiss Ferenc. Odarohantak. Kiss Ferenc szakállas osztása tisztet von­szolt maga után. A tiszt hom­lokáról vér szivárgott, eszmé­letlen volt. Egy kulacs vizet locsoltak az arcába, mire vala­mennyire magához tért. Dühö­sen forgatta a szemét és va­dul köpködött. Ki akarta ma­gát tépni őrzői kezéből, de a partizánok hátracsavarták a karját. — Beszélj! Merre vagytok? — kérdezte a parancsnok. Az usztasa felelet helyett dühösen káromkodott. — Kérlek, tiszt uram — mondta nyugodtan a parancs­nok — te választod meg a sorsodat. Ha beszélsz, semmi bajod sem lesz, ha nem be­szélsz, azt tesszük veled, amit ti a foglyaitokkal. Az usztasa arca megrándult. Fejét mellére ejtette. — Eresszetek el — hörögte. — Lehet — felelte a pa­rancsnok —, de ennek ára van. Meg kell mutatnod, van-e rés a gyűrűn és hol. — Van. Ismerem a vidéket — suttogta az usztasa és újra cifrán káromkodott. A parancsnok rövid ideig suttogva tanácskozott a ko­misszárral és helyettesével. A másik kettő aggódva fogadta Kiss Ferenc elgondolását, hogy az usztasával vezettetik ki a brigádot a gyűrűből. — Mindegy — mondta végül is a parancsnok — meg kell próbálnunk.' Ha nem, akkor harcolva kóll átvágnunk ma­gunkat. De amíg van remény ennek elkerülésére, meg kell kísérelnünk a kijutást vér nél­kül. Ha nem siketül, akkor így is, úgy is verekednünk ken. Odafordult a fogolyhoz. — Ide figyelj! Ha azt aka­rod, hogy élni hagyjunk, ak­kor át kell vezetned bennün­ket a gyűrűn. De úgy vigyázz, hogy a legkisebb ravaszkodás­ra öt szurony szalad a hátad­ba! A fogoly kínlódva káromko­dott és nagyot köpött. A par­tizánok azonban megcsavarták a karját, mire elcsendesedett. — Rendben van — suttogta sápadtan — kivezetlek... Éppen ekkor érkezett meg Vass golyószórós és két társa. — Északnyugati irányban van még egy szűk átjáró — je­lentette — ,de szabálytalanul elhelyezkedve usztasa csopor­tok vannak arra. — Nem baj, kalauzzal me­gyünk — mosolygott a pa­rancsnok. A partizánok cseppet sem örültek ennek a megoldásnak. Amikor híre futott, hogy a pa­rancsnok egy usztasa tisztre bízza a brigád sorsát, zúgolód­ni kezdtek. — Gyilkosra bízzuk az éle­tünket? — Halálos ellenségünktől vár­juk, hogy kiment bennünket? — Inkább lőjük agyon! A partizánoknak volt ta­pasztalatuk az usztasák maga­tartásáról. Ezek a fasiszták — a német fasisztáktól eltérően — akkor is haláltmegvetően vakmerőek voltak, ha bajba kerültek. Számíthattak arra. hogy ha ez az usztasa nem a gyávábbak közé tartozik, saját életével nem törődve a német egységek közé irányítja a bri­gádot (Folytatjuk.) — ÜJ, ALACSONY TÖR­ZSŰ 200-as húsdarálót és egy olajnyomású, 80 literes, két­csöves hústöltőt kapott a Pé­csi Húsipari Vállalat 170 ezer forint értékben. — 1960-BAN 170 előadást tartott a megyében a Filhar­mónia és az Országos Rende­ző Iroda. — JANUÁR elsejével egye­sült a szajki Haladás és Út­törő Termelőszövetkezet. Az új vezetőséget a januári köz­gyűlésen választják. — az elmúlt Évben 114 500 férficipőt, 228 500 pár női cipőt, valamint i20 ezer pár gyermekcipőt hozott for­galomba a Cipőnagykereske­delmi Vállalod Baranyában. — LIKŐRBŐL 360 hektót, rumból, pálinkából 680 hek­tót, konyákból 80 hektót, ke­vert édes szeszesitalból 22i hektót hoz forgalomba 1961. első negyedévében a Magyar Likőripari Vállalat pécsi ki- rendeltsége. — MOHÁCS legforgalma­sabb útvonalán, a II. Lajos szobor környékén, elsősegély­nyújtó helyet állított fel a Mohácsi Járási Vöröskereszt. Az elsősegélynyújtó szabad idejében vöröskeresztes bélye­geket árusít és a bevételből vásárolják a mentőláda fel­szerelését. — A MEGYE több közsé­gébe is ellátogat a Hóléczy- együttes. Január 23-án Duna- szekcsőn, 24-én Pécss zabol- csőn ad műsort Holéczy Ákos és tánczenekara. — ÁLLAMI HITELBŐL korszerű fejőházas szabadtar- tású tehénistállót épít az idén a dunafalvi Kossuth és a vajszlói Aranykalász Ter­melőszövetkezet. — 1961-BEN 25 termelőszö­vetkezetet villamosít a me­gyében a MEGYEVILL. — ÚJ TERMELŐSZÖVET­KEZET alakult az elmúlt hé­ten Pellérden. Az alakuló gyűlés után a községi színját­szócsoport a „Százházas lako­dalom” című színművel kö­szöntötte az új tsz-tagokat. — A PÉCSI KOKSZMÜ­VEK 22 millió köbméter gázt, 1800 tonna kátrányt, 65 ezer tonna kokszot és 360 tonna nyers benzolt termel az idén. — OKORÁG községben a tanács végrehajtó bizottsága megkezdte az 1961. évi köz* ségfejlesztési terv végrehaj­tását. Rövidesen átalakítják és művelődési házat létesíte­nek abból a lakóépületből, amelyet a tanács az elmúlt évben vásárolt. Az építkezés­hez a lakosság több ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát ajánlott fel,

Next

/
Thumbnails
Contents