Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-06 / 5. szám

W HP» A 1961. JANUÁR 6. lSzínházunk december 28-án Erkel Ferenc „Bánk bánijá­val, az operaegyüttes ötödik darabjával nyitotta meg ka­puit. Soha ilyen kései évad­nyitás, de soha ilyen szép épü­letben! Pedig még csak a kö­zönség számára látható terület készült el a felújításból, a szín­falak mögött törmelékkupacok, szerszámos ládák, felmeredő .ajtótokok következnek s közöt­tük kell hősies erőfeszítéssel művészetet nyújtania a színház személyzetének. Az önhibáján kívül megké­sett sáp tó a szerdai második (de ünsiepi hangulatban a be­mutatót mögött el nem maradó) előadás alapján alkot véleményt s később még visszatér a be­mutató szereposztására. Öröm­mel regisztráljuk a látható és láthatatlan résztvevők harmo­nikus összmunkájának ered­ményét, a jól megérdemelt si­kert. Az ünnepi alkalomhoz, az Erkel-emlékévhez és a mű­höz egyaránt illő, gondos fel- készültséggel szólalt meg nem­zeti operánk. Minden szereplő átérezte, hogy ebben a dalmű­ben fellépni megtiszteltetés. Pécs operabanrát tábora —, amely a „Carmen” júliusi sza­badtéri előadása óta nem ka­pott operát — kétszeres öröm­mel fogadta a megrendítően szép előadást, amely az 1861 március 9-i ősbemutató után csaknem száz esztendővel hangzott el és megközelítette a Gördülő Operastaggione em­lékezetes előadásának színvo­nalát. Most már nem kell ismét évekig várakoznunk a Bánk bán előadására, mert bevonult a színház műsortárába és ki­segítő vendégművészek nélkül meg tudjuk szólaltatni; Hogy a Bánk bán igazi jelentőségét megértsük, szük­séges, hogy rövid visszapillan- “'íást vessünk a magyar dalmű fejlődésére. Erkelnek nem volt ''fámérttevő elődje. Ezért vál­lalt feladata nehezebb, mint hagy kortársáé, Verdié, aki az olasz opera már meglévő és izmosodó alakját fejlesztette tovább a drámát szolgáló hű kifejezés magas szintjén. A legelső magyar daljátékot 1793-ban („A varázsfuvola” évé ben) Chudy József kolozsvári káfmester írta „Pikkó hertzeg és Persi Jutka” címén, ezzel a műfaji meghatározással: „Sze­rel metes, érzelmes játék”. E csak kísérletnek tekinthető da­rabnál már egy lépcsőfokkal magasabban állanak Ruzitska József operái, a „Béla futása” 1822-ben, majd a „Kemény Si­mon”. 1840-ben jelentkezik Erkel első operájával, a „Bátori Má­riáival. Saját stílusának fej­lődésében érdekes hármas ta­goltságot figyelhetünk meg. A harminc éves mester a Verdi előtti olasz operastílusból in­dult el, ezt ülteti át magyar talajba. De már nemsokára felismeri, hogy ezen a földön nemcsak beszélni, hanem mu­zsikálni iß magyarul kell. Így válik a magyar zene lelkes harcosává. Jóllehet, az akkori magyar zenére még nagyon erősen kisugárzik a bécsi klasz- Bzicizmuson már túllévő né­met zene hatása, pedig ez a zene nálunk nem honosítható meg, mert kedveli a súlytalan fráziskezdetet és nem hatol be a dur-moll hangrendszeren túli területekre. Az 1844-ben bemutatott „Hunyadi László” s még to­vábbi öt-hat. különféle tárgyú operája tartozik ebbe a közép­ső alkotó korszakába. Közöt­tük a „Bánk bán” is, amely már 1855-ben elkészült, de a belőle áradó, elkeseredett ha- zafiságtól félve, a Bach-kor­szak rémuralmában a cenzor nem engedélyezte előadását. Még mindannyian emlékezünk az ErkeZ-filmnek arra a meg­rázó jelenetére, ámint az oszt­rák önkényuralom elől buj­káló Egressy Bénit Erkel egy szénapadláson megtalálja és átveszi tőle a drámából készült szövegkönyvet. S képzeletében máris megjelennek a dallamok, látjuk Tiborcot. amint a Tisza fearti füzesben elgyötört népe balsorsát panaszolja a nagyúr­nak s már halljuk is a később megkomponált erőteljes zenét. Katona József drámája óta nem tellett el egy évtized s megszületett operaváltozata. A legritkább eset ez; köszönhető annak a szörnyű anyagi és lel­ki nyomornak, amibe a ma­gyarságot az elvesztett Szabad­ságharc döntötte. A Bank bán cselekmé­nyében a tragikus összeütkö­zést az váltja ki, hogy 11. End­re, az Árpádház egyik legkivá­lóbb sarja, az ország nemzet­közi kapcsolatainak fokozására külföldi uralkodóházból nősült, Meráni Gertrudot vette felesé­gül. A királyné idegenül érzi magát a magyar udvarban, gyűlöli alattvalóit, megvetéssel sújtja a pómépet s miközben ura hadbaszáll, léha mulato­zással tölti idejét, eltékozolja az állam vagyonát s magára haragítja népét, amelyben pe­dig megvolt a jóakarat ahhoz, hogy tisztelje. Még arra is rá­vetemedik, hogy Melindát ki­szolgáltassa kéjvágyó öcesének, Ottónak. Erőszakos halála drámailag jogos, hiteles, sőt még csúnyább halált érdemel­ne. Sajnos, halála a király és a magyarság között áthidalha­tatlan ellentétet szül. Endre a bánságok fejeit mind ki akarja végeztetni. Petur feje már le­hullott, s következnének a töb­biek, ha meg nem jelenik Bánk, fel nem fedi gyilkosságát, amelyért — a görög sorstragé­diák mintájára — azonnal meg nem lakói, családja elveszté­sével. Ezt a cselekményt követi hí­ven a végig egyszerű, dallam- dús zene. Nemcsak énekelni való akad bőven ebben a hősi nagyoperában, hanem a zene­kar egyes hangszerei: fuvola, oboa, mélyhegedű, hárfa is je­lentős szólisztikus szerephez jutnak. A színház zenekara a megnagyobbodott és részben felemelt játéktéren érezhetően nagyobb kedvvel, felszabadul­tabban muzsikáit. Paulusz Ele­mér — akinek kitűnő munka­társak könnyítik meg dolgát — erős kézzel, de mégis atyai gyöngédséggel vezette az elő­adást. Kellemesen tapasztal­tuk, hogy az énekesek meg a zenekar hangi egyensúlya ja­vult Dr. Németh Antal rendezése kimagasló munka. Egy nagy múlttal rendelkező rendező­művész fogja össze itt a töme­geket és rajzol határozott arc­éleket a jelenetek köré. Talán csak ott nem eléggé érthető azok számára, akik a művet nem ismerik, ahol Melinda gyermekével öngyilkosságot követ el. Ebben a kulcshely­zetben a hibbant agyú, szeren­csétlen nőt elfutni látjuk, nem vízbe ugrani. Az első képben azt szeretnék, ha a békétlenek asztala a színpad előterében állana és Petur a bordalt az asztalnál állva énekelné. A címszerepet a teno- rista-utánpótlás egyik figye­lemre méltó tagja, Csongor József énekli. Éppen, mert ro­konszenves és tehetséges, félt­jük, hogy hangját megerőlteti ez a túlmagasan haladó szerep. Pályája elején álló operaéne­kesnél korainak tartjuk Bánk szerepét. Csongor játékát még tovább színezheti, például ott, amikor lélekben összetört hit­vese könyörgését feldúltan hallgatja. Hogy addigra, ami­korra az ária végén odafordul nejéhez, már tudjuk, hogy nem fogja megölni, hanem szánja. A többi szerepben, is komoly alakításokat láttunk és hallot­tunk. Melinda kényes szóla­mát Bárdos Anna finoman, poétikusan énekelte, játéka bensőséges. A gyűlölködő, fa­gyos királynét Pelles Júlia kelti életre. Pécsi bemutatko zása sikeres. Szép hang, ko­moly technikai tudás és meg­jelenítő készség jellemzi tehet­ségét. A gyilkosság-duettban hátborzongatóan realista, arcá­ról a gőg és megvetés még halálában sem foszlik le. A Bánik—Tibor duettban a cím­szereplő nagyszerű partnert kapott Bolla Tibor személyé­ben. Lírai baritonja és alakító készsége nagy zenei pontosság­gal párosul. Ocsimány, tehát jó Ottó Wagner József. Mind hangban, mind alattomos hí­zelgésben elhitető puhány. Markáns Petur bán Berczeli Tibor, bár az ő érces mélyba- r'ton hangjának ez a tenorál is szerep kissé magas. Tréfás István Biberach kis szerepét naggyá fejlesztette. Ezt az ud­varban ténfergő, semmittevő, unalmában aljas cselszövé- nyekkel szórakozó himpellért merev arcával és gúnyos hang­jával kitűnően érzékeltette. Remek jellemábrázolás, helye­sebben jellemtelenségét. Turza Imre a király egyéniségéhez kissé túlfiatal, de alakítása becsületes munka. Bonnet Kál­mán Solom mester epizódsze­repében igen jó, Csanálossy Andrea Bánk gyermekeként megindító. Az énekkar feladata magas­latán állt. Mind az udvarhöl­gyek, mind a bánok gyüleke­zete pontosan és kifejezően énekelt. Jól esett látnunk egy igazi, tüzes magyar balettot, amelynek tánckölteményé; Eck Imre alkotta. Vata Emil díszletei sikerültebbek, mint a Carmen-ban. Majoros Teréz é> Heriszt János jelmezei, vala­mint Léka László maszkjai korhűek, érdekesek. Csak Ti­borc piszkosfehér gúnyáján kellene színt változtatni, hogy ősz hajával és bajuszával ne olvadjon egybe. A tartalmas színpadfüzet sorszáma tévesen a hatodik, helyesen ötödik kellene le­gyen. A hiba a „La traviata”­val kezdődött. A terem ünnepi fényárja kialudt, de nem aludt ki a hazafelé tartó közönség szívé­ben egy nagy élmény fénye. Veress Endre Schiller drámája a Pécsi Nemzeti Színházban Megszoktuk az öreg nyug- lijasok búcsúztatóját. Minden ki résztvett már olyan ünnep ségen, amelyen felköszöntö- ték az öreg munkást, erőt egészséget és hosszú életet ki vánva neki utolsó munkanap­ján. Hát ilyen ünnepség zajlót1 le a napokban letván-aknán is. Azaz: tévedtünk. Nem ilyen volt. Más, mint a többi. Itt olyan munkást ünnepeltek Jiraszek Alajos bácsi szemé­lyében, akiből nagyon kevés van városunkban. Negyvenhét esztendővel ez­előtt, 1913. augusztus 18-án kezdett dolgozni küldöncgye­rekként. 1918. január 1-én la­katos lesz, 1932—1938-ig a bá­nya mélyét járja, 1953. február 1-én az lstván-aknai lámpa­kamra művezetője. Innen szó­lították el január 2-án... Ebben még semmi különös sincs, minden bányalakatos el­mondhatna hasonló életpályát magáról. A sava és borsa csak ezután következik. Jiraszek Alajos bácsi 47 évet dolgozott égyetlen aknán anélkül, hogy egyetlen igazolatlan mulasztá­sa lett volna! Sőt, mi több: egyetlen betegnapja sem volt a közel fél évszázad alatt! Mitagadás, Alajos bácsinak is kihullott a könnye, amikor az üzem vezetői felköszöntöt- ték és sejttették vele, hogy ajándék is készül ám, öreg bányásznak való!... El érzéke­nyült és azt mondta: Bármi­kor, ha éjjel, ha nappal szük­ség lesz rá, mindenkor készen áll, csak szóljanak neki tele­fonon, és azonnal megy. Most otthon van és a telefon csörgésére vár, mert ,,Lajos bácsinál“ továbbtart a hűség a nyugdíj-korhatáránál. Csak. a sír szólíthatja őt végképp el. A Pécsi Nemzeti Színház felújította a két évvel ezelőtt bemutatott nagysikerű Schil- lcr-drámát, a Stuart Máriát. A Nemzeti Színház tegnap esti előadása ugyancsak nagy si­kert aratott. Képünk a dráma egyik jelenetét ábrázolja. — MA DÉLUTÁN a városi tanács népművelési csoportja értekezleten vitatja meg az 1960—61. évi kulturális sereg­szemle feladatait. A megbe­szélésen a szakreferensek és a kerületi népművelési fel­ügyelők és ügyvezetők is részt vesznek. — A BARANYA megyei tanácsi kiskereskedelem 124 millió forint forgalmat bonyo­lított le a múlt év utolsó ne­gyedében. — 700 MEDVE-FÉLE szi­vattyús kutat gyárt a mező- gazdaság részére* 1961-ben a Mohácsi Gépgyár. — DIÉTÁSBOLTOT létesí­tenek Pécsett. Az üzletben többek között kétszersültet, sószegény sonkát és felvá­gottakat, diétás kekszet, gyógy és vitaminos cukorkákat, va­lamint gyógyvizet árusítanak. rMÉS7ÍROSflPEREN< (22.) A Petőfi brigád azonban ha­marosan ismét összevonta zász lóalját még 1945. január vé­gén, 28—30-án, s Szlatina kör­nyékén, Hum község határá­ban védelemire rendezkedett be Miután ugyanis nyilvánvalóvá vált a német hadmozdulatok célja, most már az volt a kö­vetkező feladat, hogy meggá­tolják az északi irányú előre- mozgást. Ezért a Petőfi brigád a jugoszláv II. Proletarszka bri gáddal és a VII. Vojvogyanszka brigáddal együttműködve Szia tina környékén állta útját a német előrenyomulásnak. Hum község a Papuk oldalába épült kis hegyi falu, ennek határá­ban volt a Petőfi brigád vé­delmi körlete. Az usztasa csoportokkal foly tatott kisebb csatározások kö­zepette ért a Petőfi brigád Hum község közelébe. Mikor a partizánok megtudták, hogy védeni fogják ezt a területet, sokan méltatlankodtak. A moz gó harcokhoz, felderítő tevé­kenységhez ugyanis nem volt szükség lövészárkok ásására, míg most derekasan hozzá kel­lett látni a fedezéképítéshez, mert meg kellett állítani a né­met előrenyomulást. A partizánok között kósza hírek keringtek. — Hallottátok, hogy páncé­los hadosztályok jönnek? — Huszonöt fasiszta hadosz­tály jön ellenünk..; A hírek — ahogy ilyenkor lenni szokott — túlzottak vol­tak. mégis volt némi alapjuk Weichsék valóban egyre erő­teljesebben igyekeztek a Dráva felé. A fáradt, hiányos ellátású és kevert fegyverzetű partizánok nem valami nagy reménnyel vették fel a küzdelmet a hoz­zájuk képest sokkalta jobban felszerelt német hadosztályok­kal szemben, de lassítani tud­ták az előrenyomulást, meg tudták zavarni a német had­vezetés elgondolásait. A Petőfi brigádnak már a második napon vissza kellett vernie egy német támadást. Igaz. hogy ennek a támadás­nak még inkább csak felderítő jellege volt. Egy gyalogezred támadott, lanyha tüzérségi elő­készítés után. A támadó né­meteket visszaverte a partizá­nok tüze, s újabb támadással nem is kísérleteztek, vissza­vonultak. A kiküldött felderítők azt jelentették, hogy a német nagy távolságra húzódott vissza, nem épített ki állásokat a bri­gáddal szemben. Harmadnap ágyú tüzet ka­pott a brigád. Ez is inkább csak szórványos tűz volt. Vár­ták az utána következő táma­dást, de az elmaradt. Két napon keresztül kínzó bizonytalanságban élt a bri­gád. Hol ágyúztak a németek, hol abbahagyták. Végre a szomszédos brigádok jelezték, hogy készül a támadás. Idő­közben természetesen a Petőfi brigádtói is szüntelenül indul­tak a felderítők, hogy ideje­korán jelenthessék a németek közeledését. Egyik ilyen fel­derítőpár délután két órakor indult el. délnyugati irányban. Feszült figyelés közben tettek meg vagy hat kilométert, de ellenséget még nem láttak. A hegy déli oldalán fekvő szőlő egyik présházába betértek, mert beszédet hallottak onnan, öregek és gyerekek üldögéltek a présházban. A partizánok láttán megijedtek. Hajlott, ősz ember volt a gazda beljebb tessékelte őket és néhány me­leg főtt krumplit tett eléjük. Gyorsan bekapták, de majd­nem torkukon akadt a falat, amikor az öreg suttogva meg­kérdezte: — Tudják-e, hogy itt már az egész környéket megszállták a németek? Erre nem számítottak. Nem is akarták elhinni, de amikor kinéztek a présház hátsó aj­taján, vagy száz méternyire egy sisakos, terepszínű néme­tet láthattak hasalni. A felderítőik tudták, hogy ennek fele sem tréfa. Valla- tóra fogták az öreget, aki gyors suttogással mondta el, hogy a hegyoldalban a nehéz tüzér­ség állásai sorakoznak, a gya­logosok pedig az erdőben hú­zódnak előre libasorban, de olyan sokan, hogy meg sem lehet számolni. Nyomban visszaindultak, óvatosan kerülve a nyílt tere­pet, bevágásokban és árkok­ban csúszva. Lihegve jelentet­ték a parancsnoknak tapaszta­lataikat, Kiss Ferenc azonban csak legyintett rá. — A többiek már egy órája jelentették. A németek ezúttal komo­lyan készülődtek. A brigád el­ső vonalaitól mintegy nyolc­száz méterre alakították ki a rohamvonalat. A terepszínű kezeslábasba öltözött németek buzgón dolgoztak kurta ásóik­kal. A partizánok megfigyel­hették, hogy előbb apró teknő- ket vájnak a földbe, majd egy­re mélyítik, miközben a friss földet nyomban hóval takarják be. — Ezt az egyet mi is meg­tanulhattuk volna tőlük — mutatott a németek felé Varga István, a parancsnokság he­lyettese. {Folytatjuk.) — SZOMBATON a Nagy Lajos és a Janus Pannonius Gimnáziumban tartják a pé­csi pedagógusok negyedik ideológiai konferenciáját, ahol 600 általános és középiskolai pedagógus vesz részt. — A KOMLÓI Élelmiszer- ipari Vállalat 9 millió pék­süteményt termel Komló vá­ros és környékének 1961-ben. Ez a szám 14 százalékkal, azaz egymillió 600 ezer darab­bal több mint a tavalyi ter­melés. — EPEDARUGÖS, egybe­fejrészes sezlont is gyárt az idén a Mohácsi Bútorgyár. A tervek szerint 1961-ben 820 sezlont adnak át a kereske­delemnek. — NYUGATNÉMET ingva­saló és felsőruha vasalógép vásárlását tervezi a Patyolat Vállalat. A gépekre 350 ezer forintot biztosítanak. — TEGNAP Pécs 70 kiszis- ta úttörővezetője tett vezetői próbát a Pécsi Uttörőházban. A fiatalok sikeres mecséki túrával fejezték be a próbát. — A NYÁR folyamán Al­bánia egyik nagy városában létesülő vágóhidat a Pécsi So- piana Gépgyár és a Győri Kisalföldi Gépgyár gépeivel szerelik fej. — Fazekas Márta, pedagó­gus szülők leánya, könyvtár- vezető és Nagy Ernő középis­kolai tanár december 29-én házasságot kötöttek. 72 Szigetvár belterületén 100 fo­rinton aluli pénzt találtak, igazolt tulajdonosa a szigetvári rendőrka­pitányságon átveheti. A Szigetvári Kisgépgyártó és Autó-Motorjavító Vállalat MŰSZAKI RAJZOLÓT keres. Fizetés megegyezés szerint 57 A Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat felvételre keres cépgsimírng it Jelentkezni lehet a vál­lalat központjában a sze­mélyzeti vezetőnél. Kaposvár, Szántó Imre u. 19. 7.-N BÁNK BÁN A Pécsi Nemzeti Színház ünnepi operaelőadása A hűség mintaképe

Next

/
Thumbnails
Contents