Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-05 / 4. szám

1SS1. JANUÁR 5.

N A P C 0

Mire tanítanak az állami gazdaságok?

A korszerűen szervezeti nagyüzem

Minden februárban egy vagon friss paradicsomot kaphatna Pécs

Miért nem használják zöldáru termelésére a harkányi melegvizet?

Télen, amikor már-már elcsendesedik a határ, évről évre benépesül a százhetven esztendeje alapított Bábolnai Állami Gazdaság kultúrterme. Esztendők óta széleskörű tanácskozások folynak itt és bérezek az összejövetelek az állami gazdaságok szakmai parlamentjei, mégis mindig adnak valami Újat és megszívlelendőt az ifjabb testvér, a termelőszövetkezeti mozgalom számára is. Bár kétségtelen, hogy az állami gazdaságok jelene egy kicsit a szövetkezetek holnapját, vagy holnaputánját is jelenti — az itt elhangzottak semmiesetre sem olyan receptek, amelyek egyedül üdvözítenek az egész mező- gazdaságban. Mégis jó, ha már az állami gazdaságok a gazdálkodás egy-egy területén kifizették a tanulópénzt — közreadják tapasztalataikat, hogy a szövetkezetek — a hasonlatnál maradva — lehetőleg tandíjmentesen jussanak keresztül az üzemszervezés nem egy kérdéses, de méginkább költséges területén.

Mekkora legyen

egy üzemegység?

Hány holdas birtoktest képezi azt az üzemnagyságot, amelyben a legeredményesebb a gazdálkodás? Az állami gazdaságoknál elvégzett kutatások tanulsága szerint a két- háromezer holdas üzemegységek közül csak 34 zárta jövedelmezően az évet, míg a három és ötezer hold nagyság- rendű állami birtokok közül 294 gazdálkodott nagy jövedelemmel, tehát eredményesen. Egy másik vizsgálat — amelyet az Állami Gazdaságok Üzemszervezési Kutatóintézete végzett el — nemcsak üzem- egységi szinten vette bonekés aiá az üzemek nagysága és a jövedelmezőség közötti összefüggéseket, hanem elvégezte valamennyi állami gazdaság ilyenvonatkozású értékelését is. A számok, akárcsak az üzemegységeknél, mellbevá- góan egy irányba mutatnak: a 15 000 holdnál nagyobb ga?- daságok mindegyike jövedelmezett. Minél jobban csökkent a terület, annál kisebbekké váltak a nyereségek is. Az elsorolt példákon okulva, az ország nyugati végein 1959 január elsejével összevontak több állami gazdaságot, amelyek annakelőtte külön-külön összesen 15 millió forintot fizettek rá. Az összevonás közvetlen eredményeként a veszteség már 1959-ben a felére csökkent, majd idén a Lajta- Hansági Állami Gazdaság megszűnt deficitesnek lenni. A megszilárdult nagybirtok 1960- ban a 640 tábla összevonásának eredményeként már hatmillió forint tiszta nyereséget tett le a népgazdaság asztalára és 1961-re olyan tervet készített, amely 21 millió forint jövedelmet biztosít.

fl érméét! *nttűrák

száma

Egyértelműen tisztázták az idei bábolnai ankétok a termesztett kultúrák száma és a jövedelmezőség közötti összefüggéseket is. Az összes felszólaló agronómusok, kutatóin' ézetbeli tudósnak az a2 egybehangzó véleménye, hogy olvgn kevés fajta növényt termi- -zunk, amilyen keveset csak lehet és csak annyira bő ••"■«ük ki a termesztendő ne' nyék körót, amennyire múlhat?,! - műi szükség van. Az állami aa’da'ágok már kinőttek abból a gyermekcinőből,

r< ’"ben sok helyütt még két ■ szenvedtek- hogy hater féle növénnyel is azt remélve, hogy ' a. biztonság. mert kultúra term-esz- Vi’ nzt a töb- '• ms a váláson

rtmonómqs.--bmai rutinná] is

.■'"éri Cinő^-'á-r AwiaM* TŰZÖNÖKÉ?

, »ónnal atka’máz. Jelent ^ '"zés a személyzeti előadónál. 5

a háta mögött, aki egyformán mestere lenne félszáz növény eredményes megtermelésének, twines sehol se olyan brigád- vezető, aki úgy megoszthatná figyelmét, hogy a több tucat kultúra minden igényét figyelemmel kísérhetné és egyforma gondossággal műveltethetnó meg. Az állami gazdaságok ezért áttérnek öt-hat, de inkább három-négy növény termelésére, amelyet gépesíteni is könnyebb. Félő, hogy az álr lami gazdaságokból kiszorulva a különféle termeltető vállalatok megismétlik, amit az állami gazdaságoknál csináltak: leszerződtetnek a termelőszövetkezetekkel egy kis kendert, egy kis lent, egy kis fehér-: mustárt, egy kis konyhanövényt, hagyimamagot és így tovább, míg végtére is a termelőszövetkezet kész bazárrá válik. A mezőgazdasági üzem megszervezésének ez egy olyan kézenfekvő tapasztalata, amelyet a termelőszövetkezetek már most is felhasználhatnak.

Hová épl'sük a majorokat?

A sok millió forintot felemésztő beruházások megfelelő elhelyezéséről, a majorok helyének előrelátó kijelöléséről is bőséges ismeretanyagot szolgáltattak a bábolnai ankétok. A jövőbe eléggé nem tekintő építkezések hosszú évekre visszavethetik az üzem leggazdaságosabb formáinak kialakulását. Érdemes egy rövid pillantást vetni a felszabadulás után örökségbe kapott majorrendszer kialakulásának történetére. Az irdatlanul nagy szántóterületek trágyázása és vetésforgóba állítása az elé a fogas kérdés elé állította a kapitalistát, hogy választhat a következő két lehetőség között: vagy egy központi állattenyésztő telepről hordja szét esetleg tizenöt-húsz kilométer távolságba is, hatalmas fuvar- költségek árán az istállótrá- gyát, vagy pedig az istállóit szétszórja a latifundiumon úgy, hogy táblái az istállóktól nagyjából egyforma távolságra legyenek és kevesebb fuvarral, de több helyről juttathassa ki esztendőről esztendőre megfelelő földjeire a trágyát, Természetesen — mivel a növény^ termesztés érdekeit tartótig elsősorban szem előtt — az utóbbi lehetőséget választotta. Felépítette az istállókat, jó messze egymástól. Vigyázzunk, hogy a termelőszövetkezeti majorok kialakulásánál ne a trágyafuvarozás racionális megszervezése uralkodjon el, hiszen mi nemcsak a falusi embereket akarjuk egy minden eddiginél magasabb színvonalú életre felemelni, de célunk egy virágzó állatteA nagyállomás melletti sarki vendéglő előtt a járdaszélen ül egy ember. Arcát tenyerébe temeti, felsőteste jobbra-balra imbolyog. Néhányon körüláll- ják, szólítgaitják.

— Mint a csap — mondja valaki, aztán kezével legyint ás tovább megy.

A „pihenő1’ ember még ülté- I ben is egyensúlyát veszti és mint a zsák, úgy dől el Kalapja arcára csúszik.

Ismerősöm, egy önkéntes endőr lép melléje és felemeli.

A részeg ember zsebéhői iratok szóródnak a járdára, köztük a személyi igazolványa is.

Kis idő múltán szerencsére

lobban lesz. Már meg tud állni a lábán.

— Én ismerem, itt lakik pem messze. Nem az első eset i nála — mondja egy vasutas— Akkor legyen szíves segíteni ha^áitámogatni — szól az önkéntes rendőr, s ketten máris közrefogják.

— Gyere te is — mondja az smer ősöm, legaláhb megírod, "’van fogadjiák otthon a babunkat.

Nem valami fennkölit írás sz belőle — gondolom, — de ezért elindulok utánuk. Szerencsére este van. köd is eresz - kedik a városra, nem csapunk

nyésztés kialakítása is, amelyet szétszórt istállókkal és ebből kifolyóan alacsony állatlétszámmal bajos, úgyszólván lehetetlen jövedelmezővé alakítani. Ott, ahol a feltételek erre megérettek — és az évek múlásával jnind több helyen megérnek és felismerik több kis területű, de egymással határos szövetkezet összevonásának szükségességét — ott a majorok kialakítása már vegye figyelembe a leendő nagy szövetkezet üzemgazdasági követelményeit és ennek megfelelően hozza létre tartós beruházásait,

Utállóirágya — míiirégva

És a távolabb fekvő szántók? Azokat csak a vándormadarak tárgy ázzak? A jogos kérdésre egyértelmű választ ad az agrártudomány és a félévszázadom gyakorlat. Az istálló- trágya nagy kincs, amit gondosan kezeljünk és az utolsó szálig hordjuk ki — a majorhoz legközelebb fekvő területekre. A távolabbi földeken, ahol már nagyohb a fuvarozás költsége, mint a trágyázástól várható haszon, ott a műtrágyával és a zöldtrágya- növények alászántásával pótoljuk a talajerőt. Győrffy Béla, a Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet egyik vezetője elmondta Bábolnán, hogy Dániában Ivorsen hatvan esztendős kísérletet állított be annak tisztázására, hogy pótolhatja-e a műtrágya az istállótrágyát? 1894-től 1906-ig azonos szerkezetű és összetételű szántójának felét istállótrágyázta, míg a másik felén műtrágyában adta meg — pontosan kikilózva azokat a tápanyagokat, amelyek az istállótrágyában voltak. Ebben a tizenkét évben az istálló- tárgyázott föld 3270 kiló takarmányegységet adott holdanként, a műtrágyázott pedig 3505 kilóval fizetett. Egy éleA legutóbbi statisztika tanúsága szerint, mind a tanácsi, mind a szakszervezeti könyvtárak tagjainak száma meghaladja a nyolcszázezret. A tanácsok kezelésében lévő kölcsönzőket 855 803-an látogatják. Az ország lakosságának több mint tizenhat százaléka könyvtárlátogató.

A sok százezres olvasótábor 10 031 könyvtár között oszlik meg. Kiszámították, hogy hazánkban átlagosan minden 895 lakodra jut egy könyvtár. A

nagy feltűnést. Alig negyed óra alatt a lakásához' érünk.

Kopogásunkra egy tíz év körüli fiú nyit ajtót. Hirtelen szóhoz sem jut, amikor megpillantja apját a két férfi között, akik a hóna alá nyúlva tartják. De a kisfiú mögött már egy asszony is megjelenik.

— Jézusom! — kiált és kitárja sarkig az ajtót. — Már megint mi történt vele? ... — mondja, s már görbül is sírásra a szája.

Nem valami örömteli látvány, ahogy levetkőztetik s ágyba fektetik.

— Na én megyek, mert szolgálatba indultam.»; — mondja a vasutas egyenruhás., Megköszönjük neki a segítséget s már csukja is be maga mögött az ajtót.

A tíz év körüli kisfiú megszeppenve húzódik a kályha mellé, ijedt arccal néz ránk. az ismeretlenekre. Arrébb egy kopcKtas ágyban kislápy alszik, nem lehet több 4—5 éves nél. A konyha bútorzata szegényes, egy dróton ruhák száradnak.

ten át folytatta tovább kísérleteit, 1944-ben, a hatvanadik esztendőre az istállótrágyázott területek átlagtermése takarmányegységben 3790 kilóra nőtt, a műtrágyázotté pedig 4690 kilóra. Németországban a világhírű hallei mezőgazdasági főiskola 80 esztendős kísérletet állított be ugyancsak annak tisztázására, hogy pótol- hatják-e az ésszerűen adagolt műtrágyák az istállótrágyát? Itt is győzött a műtrágya, csakúgy, mint a Szovjetunióban, ahol a tizenhat éves kísérletek két mázsa rozs ter- méstöblattel részesítik előnyben a műtrágyás talaíepő- visszapótlást. Az élet azt mutatja, hogy a műfrágya nem: csak termésfokozó segédeszköz, de talajelemzést követően előléphet a talajerővisszapótlás alapvető anyagává is.

Bábolna évről évre gondolatokat ébreszt és amennyiben ezek a gondolatok megfelelő mérlegelés és a helybeli üzem- szervezési adottságok és lehetőségeink ismeretében cselekvésre is ösztönöznek — az a külön haszon. Érdemes elgom dolkodni felettük és hétszer mérve előbb, úgy vágni bele a mi termelőszövetkezetünkben is azonos problémák megvalósításába, hogy az tényleg előrébb vigye a gazdálkodást.

A Képcsarnok Vállalat forgalma is mutatja, mennyire megnőtt az érdeklődés a képzőművészet irlánt. 1955-ben alig 4800 egyedi műalkotást — olajfestményt, akvarellt stb. — vásároltak meg a dolgozók. 1960-ban pedig körülbelül

hálózat azonban nem arányos. A városok külső negyedeinek és a tanyavilágnak a lakói sokáig „mostohagyerekek1’ voltak. Az elmúlt években jelentősen javult a helyzet; 1958- ban üzembehelyezték a művelődési autókat, amelyeknek száma ma már eléri a húszon- hármat. Ezek a gördülő könyv tárak bejárják a nehezen megközelíthető kicsiny falvakat, a tanyákat, s hónapról-hónapra felfrissített könyvgyűjteményt visznek magukkal.

Az asszony kijön a szobából, leül egy kis székr-e, seája elé zsebkendőt tartva sír.

— Tudtam, hogy megint így lesz. Fizetés után mindig berúg.

Ahogy szavaiból megtudom,

férje villanyszerelő, Komlón dolgozik. Most Komlón. Az utóbbi három évben öt vállalatnál volt s mindenünnen a részegsége miatt kellett elmennie.

— Ha józan akkor szánjában ja tettét, de nem tud magának parancsolni — sírja az asszony. — Megkeresi a havi 1500—1700 forintot, de higy- gyék el, alig ad haza valamit. Itt ez a két gyerek, a nagyobbik iskolába jár, pénzbe kerül. Nem tudom így mi lesz véle. Már azt is kértem, hogy a fizetését ne adják neki. De hiába, azt mondták, nem tehetik Igaz, beszéltek vele a munkahelyén, akkor mindent megígért, de azóta sem változott meg. Láthatják, most is mennyi pénzt hozhatott haza?

Feláll, bemegy a szobába.

Csak hallgatunk. Mit lehet itt mondani? Az alkoholizmüs szemléltető tragédiája ez.

1955-ben kísérelték meg

először, hogy a harkányi fürdő vizével melegágyas kertészetet fűtsenek. A berendezést a^Pbhab nem szakértők készítették, sőt betonburkolatot adtak hozzá. Igv történhet meg, hogy húsz fokos hideg esetén is csak nyolc fokra lehet fűteni a melegágyakat- Gyakorlatilag tehát nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, melyek szerint itt télen is lehetne friss zöldárut termelni.

A kertészet mintegy két- millió-kilencszázezer forintba került az építésekor. 1959. január 1-én azután a kötelező százhatvanegy százalékos kulccsal kellett beszorozni az állóeszközök értékét, s az előző összeg több mint négy és félmillió forintra emelkedett. A Harkányi Fürdő Vállalatnak emiatt 500--- 550 ezer forintot kellett évente fizetni értékcsökkenés, bér- és anyagköltség, adók és egyéb kiadások címén. Ebből csak az értékcsökkentés 150 ezer forint. Ezzel szemben a bevétel csak évi 380—400 ezer forint. Ez az oka. hogy a melegvizes kertészet már a harmadik gazdája kezében van. A Harkányi Fürdő Vállalat is a Siklósi Állami Gazdaságtól vette át. Nem kel7700-at. 1954-től mostanáig

86 000-en vásároltak résziéire képekgt, ezekpek 42.4 százaléka munkás vcút. A sztálinvá- rosi új kirendeltség például egy esztendő alatt 404 000 fo-. rintos forgalmat bonyolított le.

A képzőművészeti kultúrát kiállításokkal is igyekszik terjeszteni a vállalat, A napjaink valóságát, a hétköznapok munkáját ábrázoló műveltből állították össze a munka dicsérete című kiállítást, amelyet Budapesten kívül nagy sikerrel mutattak be Sztálinvárosban, Pécsett, Szegeden, Győrött, Miskolcon és Özdon is. Ezekből a tematikus képekből sokait megvásároltak a helyi állami és társadalmi szervek, elsősorban a tanácsok.

A Képcsarnok Vállalat vidéken egy év alatt összesen 33 kiállítást rendezett neves budapesti és helyi festők mun kaiból. Tizenegy alkalommal rendeztek iparművészeti bemutatót, amelyeken meg lehetett vásárolni a bemutatott művészi tárgyakat.

Mert, hogy valaki megiszik egy-két pohár bort, attól még nem dől össze a világ — ahogy szokták mondani. De, amikor már valaki odáig jut, hogy — nem is az első esetben — a kocsma előtt, a járdaszélen bukik hasra az alkoholtól ma- gatehetetlenül és a pénzt a családjától lopja el, az már nagyon szerencsétlen ember, az már a társadalomra sem közömbös.

Jön vissza az asszony. Kezében gyűrött papírpénzt tart.

— Ennyit találtam nála, — sírjai

Megszámóljulk. Még 700 forint sincsen.

— Ebből éljünk meg! -— mondja és az asztalra szórja a pénzt. Egy négytagú család 700 forintból. Mert a férj iszik, a legkisebb gondja is nagyobb a családjánál.

De ez csak a baj egyik oldali- S a baj nem jár egyedül. Ott van a tízéves kisfiú. Mit lát az apjától? Az anya, mint legtöbb esetben, kevésbé tud egy fiúnak parancsolni, az apja pedig, ha nem törődik vele, a végén majd a társaság, a „galeri" neveli. Mint,

lett' senkinek a ráfizetéses Üzemág.

A Harkányi Fürdő Vállalat, hogy a ráfizetést kiküszöbölje, az állóeszközök újraértékelését kérte. Ha ez megtörténik, azok forintértékét felére csökkentik, s ezzel kétségtelenül elősegítik, hogy a kertészeti üzemág deficitmentesen n\pködjék.

De ez méa nem mmden. A lakosság áruellátása érdekében felmerül a kérdés, nem lehetne-e jobban kihasználni a fürdő állandóan meleg vízét?

Különösebb szakértelem nélkül is érezhető, hogy Harkányban úgyszólván ingyen lehet melegágyas kertészetet fenntartani. Ami másutt súlyos összegekbe kerül, a fűtés, azért itt nem kell adm semmit. Csakhogy, rossz a vízellátó herendezés. Annyira, hogy télen két éjjelliőrt is kell tartani, nehogy kilyukadjon valahol a cső és a forró víz tönkre ne tegye a no Vényeket. így is csak körülbelül három évig bírják még a használatot. A Fürdő Vállalatnak viszont nincs pénze új berendezésre. Pedig a vállalatvezetésnek van egy kevésbé költséges ötlete is. Arra gondolnak, hogy kint a szántóföldön a kertészet mellett fúrnak egy kutat és akkor nem kell annyi cső. Igaz, hogy ehhez a balneológiái és vízügyi szervek úgynevezett vízjogi engedélye is szükséges, de ez sem lehet akadály; Egy percenként kétezer liter vizet adó kút másfél kataszt- rális holdas zöldségtermő területet tudna melegvízzel fűteni,

Eddig 500—600 négyszögölön termeltek zöldárut, s abból 240 ezer forintot árultak. 180 ezer forintnyi áru ebből Pécsre került, a városi fogyasztókhoz. A tervezett másfél katasztrális holdon egymillió-kétszázezer forint értékű zöldárut termelhetnének. Sőt így évente kétszer kihasználhatnák ugyan azt a területet, s ez évi két és félmillió forint jövedelem.

Ha számításba vesszük, hogy az új kút fúrása és az egyéb szükséges berendezésék csak mintegy egymillió forintba kerülnének, világos, hogy a kiadás hamarosan megtérülne. A szakértők véleménye szerint a harkányi melegvíz kihasználásával már februárban tudnának kö rülbelül egv vagon paradicsomot adni és azt a szövetkezeti felvásárló szervek a pécsi fogyasztóikhoz juttatnák eh

.i’öldessy)

ahogy ez átalában az ilyen esetben lenni szokott S ez megint csiak nem lehet a társadalomra közömbös.

Nemcsak ez az egy asszony sír.

Ha statisztikát készítenek az ehhez hasonló családokról, a számok, ha nem is lennének meglepőek, de elgondolkoztatok bizonyosan.

Mit lehetne tenni?

A kollektíva sokat nevelhetne rajtuk. Mi lenne, ha néha az üzemi társadalmi bíróságok is, foglalkoznának ilyen problémával? Biztosan hasznos len ne. Hallottam mór olyan -ia- vaslatról is, hogy a keresetüket elivó alkoholista férlek fizetésük egy részét a családtagok kaphassák kézhez. S ha ezzel sem érik el a kívánt eredményt, akkor a megrögzött részegeskedőket kényszer elvonó-kúrám lehessen kötelezni.

9 Természetesen — és szerencsére, — ahogy mondani szokás, nagy vész nincsen. Kirívó esetek ezek.

De beszélni kell róla.

Mert társadalmunk számára egyetlen ember, egyetlen család élete sem lehet „baga- telT’-ügy4

Garay T-rcn*

EGY ASSZONY SÍK®««- ■ ■— ■ ------------Tö

bb mint tízezer könyvtár

Az ország lakosságának mintegy tizenhat százaléka könyvtárlátogató

>

Csaknem nyo’cezer müalko’ást vásároltak meg 1960-ban a dolgozók

A részletre vásárlóknak csaknem a Jele munkás