Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-31 / 26. szám

1961. JANUÁR 31. N A l* L 0 s Lakástulajdonos pedagógusok Egy hónapja lehet, hogy a Jó- 1 kai utcától kissé - keletre, a iöldkupacok és gödrök között, amelyek a nagy munka nyo­mait jelzik, átvehetőnek nyil­vánították a 4. sz. épületet és húsz új lakás tulajdonosai át- . vehették a kulcsot. Tulajdono­sokról van szó, nem bérlőkről, mert ez a ház szövetkezeti la­kóház. Lakói a Pedagógusok Szakszervezete Lakásépítő Szö­vetkezetének a tagjai. A ház­nak még „becsületes” címe sincs, mivel a Jókai utca és a Bajcsy-Zsihnszky utca között áll néhányadmagával, de la­kói már szépen berendezked­tek. Körülnézelődöm a lépcsőház- ban, folyosókon. Rend, tiszta­ság és csend uralkodik itt. De azért az ajtókon belül csak van valamilyen elet? Kezdjük felülről! A 15. sz. lakásba csengetek be. — Nem fizetek elő! — közli kissé mogorván a kedves lakó, mikor bemutatkozom. Nyilat- í kozni is csak annyit hajlandó, b.ogy mindennél tökéletesen meg van elégedve. No, ha mind a húsz lakó így fogad, aligha lesz ebből riport. De az ember ne legyen türel­metlen. Gergely Jánoséknál már nem hiába csengetek, Gergelyné van otthon. Egyéb­ként az Ágoston téri iskolában tanít, férje pedig a Pedagógiai Főiskolán, de most van egy Ids szabadideje. Az előzményekről kérdezős­ködöm. Kissé hosszú út veze­tett odáig, míg Gergelyek vég­re lakástulajdonosoknak mond hatták magukat. Nyolc éve él­nek Pécsett, miután 1953-ban mindketten egyetemet végez­tek. Úgy gondolták, egy évig várnak egymásra az eljegyzés után. s csak akkor házasodnak össze, ha lesz lakás. De az nem volt olyan egyszerű, mint aho­gyan tervezték. Arra a meg­gondolásra jutottak, hogy jobb lesz összeházasodni lakás nél­kül is, mint lakás híján le­mondani a házasodásróL Kö­vetkezett az albérlet, aztán egy szolgálati szóba a Széche­nyi Gimnáziumban. Közben megszületett a két kislány, őket a nagymama gondjaira kellett bízni, s ez a szanaszét állapot egészen addig tartott, amíg a szakszervezet lehetővé nem tette ezt a szövetkezeti házépítést. — Mi igazán nagyra tudjuk értékelni, hogy mit jelent a sa­ját lakás — vonja le a követ­keztetést Gergely Jánosné. Azután megmutatja a lakást, amely nem nagy ugyan, de a négytagú családnak éppen megfelel. A cserépkályhák meg éppen nagy örömet okoz­tak Gergely Jánosnénak, mert az idei tél leghidegebb nap­jain is élég volt csak az egyik cserépkáiyhába befűteni, az két napig is melegen tartotta mindkét szobát. No és a szol­gálati szobában töltött évek után külön gyönyörűség be­gyújtani a konyhai gázboylert és megengedni a melegvíz csapját. Nagyjából hasonló Nádorék története is. „ Nádor Gyuláné édesanyját találom otthon. A Irjobb az ebben a házban — mondja —, hogy itt vala­mennyi lakó jó viszonyban van egymással. Itt nincsenek olyan apró-cseprő dolgok kö­rüli heves nézeteltérések, mint a legtöbb bérházban. Ha elő­fordult is, hogy valaki kissé vigyázatlanul takarított és a szél az alsó lakásba vitt egy kis port, egy bocsánatkéréssel elintéződött a dolog. Nádorók öt évig laktak al­bérletben. Akkor persze a ma­ma sem lehetett velük, s ké­sőbb sem, amikor Nádor Gyu­la a vállalatától kapott szoba- konyhás szolgálati lakást. Most végre együtt van a család. A lakástulajdonosok tehát elégedettek. De kérdezzük meg az erre illetékest, a ház- felügyelőt, milyennek találja a lakóit. — Ó, nagyon rendesek — mondja Bank Józsefné. — Itt igazán nincs sem rendetlen­ség, sem veszekedés, nincse­nek száradó pelenkák, mint sok más lakóház erkélyein. Persze, azért ez a ház sem forog kacsalábon. Apró kelle­metlenségek itt is adódnak. Például az első emeleti folyosó- a j tóból hiányzik az üveg. Emiatt huzatos a lépcsőház, kemé­nyebb időben a felmosóvíz ráfagy a lépcsőkre. A szemét­szállítás megoldatlan. A „Ku- ka”-edényeket hiába adták át, az autó nem tud eljönni ér­tük, mivel út még nincs. így aztán a ház körüli feltúrt te­repet használják szemétlera­kásra, ami télen még csak el­viselhető valahogy, de nyárra nem maradhat így. Igaz vi­szont. hogy a tereprendezést csak a fagy beállta miatt hagyták abba, mihelyt kitava­szodik, folytatják, s ezzel ez a panasz is megszűnik majd. — Különben az is jó — mondja Bankné —, hogy a pe­dagógus lakástulajdonosok hozzátartozói között van mér­nök. orvos, meg más is, így aztán alig adódhat olyan prob­léma, amit ne tudnának gyor­san elintézni. Kifogástalanul megy a részletfizetés is. Téceli Jánosné a pénztáros, nagyon lelkiismeretesen végzi eat a feladatát. Ilyen egy szöve’kreti ház belülről. Akik itt laknak, nyil­ván a békés egymás mellett élésre is szövetséget kötöttek, hiszen az öröklakás egy életre, de legalábbis hosszú időre erre kötelezi őket. De az sem csoda, ha sok éves albérleti’ küszködés után örömmel vál­lalták ezt a szövetséget. Mészáros Ferenc Zárszámadó közgyűlésen Siklósnagyíaluban rTöbb alkalommal is részt ' vettem már a siklós- nagyfálusi termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlését. Idén is meghívtak és én eleget tet­tem a meghívásnak. Nem bán­tam meg. Ilyen közgyűlést még nem láttam Siklósnagyíaluban. Itt a beszámoló elhangzása után nem maradtak némák az em­berek. Pedig a beszámoló ugyancsak bővelkedett ered­ményekkel. Azt mondta az el­nök, Somogyi József a beszá­molójában: negyvennégy fo­rint ötven fillért osztanak munkaegységenként. És példá­rinttal túlteljesítették a ter­vet, de nem nyugodtak bele, hogy a növénytermesztésből 162 ezer forinttal kevesebb tett a bevétel. Amikor erről volt szó: mozgolódott a művelődési ház. ahol ezt a közgyűlést tar­tották. — És bólintottak amikor az elnök azt mondta: 80 000 forint kiesés volt aprómagból,, mert az esős idő miatt nem tudták behor­dani a maglucerna egy részét. És az emberek arcán - valami olyat láttam, mintha azt mond ták volna: talán meg lehetett volna menteni. Ezt mondták is. Az esős idő miatt sokszor natra azt hinné, hogy ez a mániája. Pedig nem mániából tette. Háberkó Jánosné hat évig volt tagja ennek a termelő- szövetkezetnek. Azt mondják róla a siklósnagyfalusiak: „Jó. dógos asszony volt.” Elment a leányához Palkonyára, Azt mondják vadonatúj bútort vitt, eladta a házát és ott vett he- iyette egyet. Palkonyára pont a tsz-szervezésekor érkezett és a népnevelők Háberkó néni pél­dájával agitálták. Most azt mondja: elviszi haza a boríté­kot, hogy megmutassa az ot­tani tagoknak: lehet jól gaz­Clósz Jánosék családi körben, tárgyalják meg, hogy mit vesznék, azon a pénzen, amit a, i tsz-ből kaptak* Raj kivesztett a furfangos lottózó Mátis Ferenc Ikisasszonyfai lakos megunva a hagyományos módszerrel való lottózást, új i,játékstílust” talált ki. Az új „szabadalom“ bevezetésével minden héten, akár több ötös találat is elérhető. Megvette a szelvényt. Az új módszer szerint azonban nem kell a szelvényt kitölteni a hú­zás előtt. Csak a húzás után, amikor már tudja az ember az öt nyerőszámot. Mátis így csele kedett. Az öt nyerőszám kö­zül négyet áthúzott (az öt mé­gis feltűnő lett volna), a szel­vény „Fogadónál marad“ ré­szét megtartotta, a többit pe­dig eldobta. így felszerelkez­ve beállított Pécse#; Maurer György fodrászüzletébe hajat vágatni. Míg a borbély vágta, fésülte a haját, közömbösen, csak úgy, mintha az időjárás­ról érdeklődne — megkérdez­te: — Ejnye, nem is néztem meg a lottómat, nem tudja véletlenül a számokat? Egy fodrászüzletben min­dent tudnák (a fodrász-szalo­nok a legjobban értesült üzle­tek közé tartoznak) éppen a lottó-számokat ne ismerték volna? Dehogynem kérem — s máris mondták a bűvös öt számot. Miután Mátis nagy ífyár- és fűzfa- rönköt minden mennyiségben vásárolunk Szigetvári Faipari KTS5S. Telefon: 70. 24877 nyugalommal benyúlt a zse­bébe, s elővette erre a külön alkalomra előkészített szelvé­nyét. — Nézzék meg mán, tudják én vidéki vagyok, azt nem ér­tek annyira hozzája ;;; — mondta a világ legtermészete­sebb hangján, minden izgalom nélkül; Maurennek még a lélegzete is elállt, amikíhr a szelvény áthúzott számait böngészte, az­tán felkiáltott: — De hiszen magának négy találata van. Legalább száz­ezer forint üti a markát. Mátis megjátszotta a meg­lepettet. —* Nahát. s; hogy még ilyent.;; nem is igaz.;; he- hehe.;. — De hát itt van, nézze, igaz — erősítették a kíváncsisko­dók is. Árért jó lenne meggyő­ződni róla, hogy szerepel-e a szelvény száma a nyertesek között. Szaladjon már át a lot­tózóba, nézze meg, mi is kí­váncsiak vagyunk — mondot­ták. Mátis gyorsan kapta a kabát ját, s níar rohant is. Alig egy negyed óra múlva diadalma­san jött vissza. — Minden rendben van, nyertem — kö­zölte kipirulva a boldogságtól. Megjegyezte aztán, hogy most elmegy, mert egy disznót el­adni jött. Elment.; ' 1— Szerencsés ember —• mon­dogatták az üzletben lévők. Két óra sem telt el, Mátis visszajött. — Nem tudtam eladni a disz nőt, pedig sürgősen szükségem lemre legalább 500 forintra. Ha adnának, itt hagynám a szel­vényt zálogba, — a pénzt egy­két nap múlva visszafizetem. Egy lottónyerőnek ne ad­nának? Maurer készséggel nyújtotta át az 500 forintot. A „szerencsés ember“ átvet­te a pénzt, aztán..; nem je­lentkezett. Amikor már gya­nússá vált a dolog, megnézték a szelvényt a nyerők között de bizony hiába. Nem nyert az egy fülért sem! Miután az „új stílus” jól be­vált Malisnak, a játékot foly­tatta. Ugyanezt játszotta meg az Aranykacsa vendéglőben is, ahol — szerényen — csak egy háromtalálatos szelvényt árult. Az egyik felszolgáló 150 fo­rintért vette meg tőle. A rendőrség — hiába, nem respektálták az ötletét — a személyi tulajdon sérelmére elkövetett csalás miatt, eljárást indított ellene. A lottó — szerencsejáték. Ebben az esetben azonban sem Mátis, sem kuncsaftjai nem voltak szimpatikusak Fortuna istenasszony előtt... (Garay) hat soroillt fél. Ilyeneket: egy tagra 237 munkaegység jut. Ez 10 680 forint átlagosan. A fo- igalosoknál a munkaegység át­lag 400 volt, ami jövedelem­ben kifejezve 17 800 forint. Ez 1600 forint havi átlagkereset­nek felel meg. De volt olyan a tagok között, mint Szabó Imre, aki a termelőszövetkezetben 1960-ben 26 744 forintot kere­sett, vagy itt van Varga Sán­dor a maga 34 000 forintos évi jövedelmével. Mondom, lett volna miért tapsolniok. Tapsoltak is, de csas módjával, úgy, ancgy azok az emberek szokták, akik in­kább már a jövőbe tekintenek. A jövőbe, a múlton keresztül. Bármilyen furcsán hangzik is: találtak ezek az emberek olyant a beszámolóban, ami, ha nincs benne: hát jobban is oszthattak volna. Az egyik azt mondta: ha job ban gondozzák a sertéseket, akkor nem hullott volna el nyolcvan darab), a másik a tehenek befolyatásáról. a har­madik a takarmányozásról be­szélt. a negyedik meg azzal állt fel: ebben az évben min­den hónapban rendszeresen meg kell ám tartani a köz­gyűléseket, ahol a tagok el­mondhatják véleményüket. — Mert sokat segíthet a tagok véleménye. Néha keményen beszéltek, de nem sértőn. A jószándék, a közös iránti buzgalom, az beszélt belőlük, hogy még job­bá tegyék a termelőszövetke­zetüket. Elismerték az ered­ményeket. Elismerték, hogy az állattenyésztésben 272 ezer fo­Ilyen lesz a Pécsi Patyolat — KÖZEL KÉTEZER fiatal fordul meg havonta az Építő!; Szakszervezetének 32. fiók- könyvtárában, ahol mintegy 30 ezer kötet könyv között vá- fÉgathatnak» A Pécsi Patyoltty Vallalat áj üzemét a rüzér és Szív utca közti területen építik, összesen 20 millió forintos költséggel. A mosoda, kelmefestő, vegytisztító épület előtt korszerű köz­ponti irodaház épül fürdőkkel, öltözőkkel, ebédlővel. Az építkezést még abbén az évben megkezdik* kapkodtak a vezetők. És felszisszentek az embe­rek, amikor név szerint emlí­tették ki nem dolgozott rende­sen. Ki nem teljesítette még azt a munkaegység mennyisé­get sem, ami után nyugdíj- jogosult lesz. A szemek keres­ték ezeket az embereket. És a szemek azt parancsolták: szól­janak hozzá, mondják el, mi­ért nem teljesítették a felada­tukat. Ketten fel is szólalták közülük. Az egyik azt mondta: az asszonyok nem tudják tel­jesíteni a nyolcvan munka­egységet. Körülöttem egyszer­re többen is megjegyezték: „Az én feleségen lÍ6-ot teljesített és mindig volt meleg étel is. Az enyém is százon felül tel­jesített. Dehogynem lehet telje­síteni. „Nem akarásnak nyögés a vége.” És ezt a felszólalót senki sem tapsolta meg. 1 íven volt ez a közgyűlés. Az eredményeket meg- bólintotta, a hiányosságok fe­lett pedig nem hunyt szemet. Az, hogy 166 ezer forinttal gyarapodott a termelőszövetke­zet tiszta vagyona a múlt év­ben tetszett nekik, meg az is tetszett, hegy 130 000 forintot kaptak csak azért az áüamtól, mert teljesítettek ilyen, meg amolyan feltételt. Az is tet­szett, hogy vettek egy Super Zetort, két pótkocsit, egy gé­pivetőgépet, egy négyzetesen vető gépet, két kötöző-arató­gépet részben saját erőből, részben állami támogatásból. De voltak dolgok, amik nem tetszettek nekik. És ezeket el­mondták, mint ahogy a mondás is mondja: „Szembe babám, ha szeretsz.” Szembe, mert ők szeretik, tisztelik, becsülik egy­mást. Jó két órát nyikorgattuk a székeket, mire elkezdődött a pénzosztás. Borítékban, előre kiszámolva kapták a pénzt. Amikor szólították a neveket és kimentek az emberek, min­denki tudta a pénzösszegről ki mennyit dolgozott a közös­ben. Aki kevesebbet dolgozott, annak kicsit félreállt a szája, aki többet dolgozott, nevetett. Felvették a pénzt és haza­mentek. Hazamentek azzal, hogy estére bált tartanak. Ez­zel iinneplife meg a zárszá­madást. Volt ezen a közgyűlésen egy asszony, Háberkó Jánosné, aki üres borítékokat gyűjtött. Az ember első pilla­dálkodni, lehet jő jövedelmet elérni, csak akarni kell. És ő csodálkozott. Csodálko­zott azon. hogy itt a nagy jö­vedelem ellenére is bírálnak az emberek. Bírálnak. Ez a gondolat járt a fejem­ben, amikor a közgyűlés után bekopogtam Glósz Jánosék házának ajtaján. Hellyel kí­náltak, szívesen fogadtak. El­mondták, hogy öt éve Osz­tagok. Glósz Jánosné 270. a férje pedig pontosan 302 mun­kaegységet szerzett, de csak azért, mert két hónapig beteg volt. És nyolc hétig lengyel vendégeik is voltak. Ezekkel bejárták az egész országot Megmutatták nekik a Balatont a fővárost, Komlót. Időbe és pénzbe is került ez. Méghozzá nem is kevés pénzbe. És a la­kodalom, az is időt rabolt tő- tük. Nemrég adták férjhez a lányukat. Az eljegyzésen het­venen, a lakodalmon pedig háromszázan voltak. Csak bor­ból fogyott hét hektó. Igaz, hogy csütörtöktől keddig' tar­tott a lakodalom. A lányukat jól ellátták kelengyével: ka­pott egy konyhabútort 6900 fo­rintért, egy négyezer forint«; varrógépet. 9400 forintos cseh­szlovák hálószobabútort, mo­sógépet ... Ez is pénzbe ke­rült. És bírták. Most azt mondják: — Látja ezt a házat is abból a jövedelemből vettük, amit a tsz-től kapunk, meg ami bejön a háztájiból. Mert a tsz mellett a háztáji­ból is sok pénz jön be. Glósz Jánosék például a múlt évben 11 hízott sertést adtak el, ami­ért legalább 15 ezer forintot kaptak. És van egy hasas üsző­jük, amiért bármikor meg­kapnák a kilencezer forintot. Ezt is eladják. Aztán a tej­pénz. a tojáspénz... És mégis azt mondják: — Elégedettek vagyunk, de szeretnénk még jobban is élni, ha lehet. Ezt mondják és igazuk van. J-Ját ezért mondták el vé- leményüket többen is a siklósn aayfalusi zárszám adáson Ezért:' ha lehet szeretnének még jobban élni. És. mint a tények mutatják: lehet. Ha minden sikerül, ezt ebben az évben be is bizonyítják. Szalaí János

Next

/
Thumbnails
Contents