Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-25 / 21. szám
\ 1961. JANUAR 25. NAPLÓ m 5 Ismeretlen postások Napi hatmillió forintos forgalom — Két krémes Zalaegerszegről Háromezer telefonszám fejből A postást sokan szeretik. Ö kopogtat be a csomagokkal, ő hozza a kedves leveleket, de annak is örülünk, ha csak a legfrissebb újságot csúsztatja be a levélszekrénybe. Postás alatt elsősorban a levél-, pénz-, újság-, és csomagkézbesítőt értjük. Pedig postás a távirász, a tudakozó, a csomagraktáros is. És postás a főpénztáros, milliók időleges ura, aki postám minőségében szinte sohasem találkozik velünk. Szólaljanak meg most ők, mint vérbeli, „öreg” postások, akikre a zárt ajtók, a bélyegzők csattogásának, a postai sürgés-forgásnak titokzatossága boruL „Millióink időleges ura“ Róth Ferenc főpénztáros, a bejárattól lagmeszebb fekvő szobában, nő-kollégáktól körül véve dolgozik. A pénztár minden íróasztalán pénzt számolnak, vagy kötegelnek. Ennyi piroshasú bankó láttán nem is feltűnő, hogy az ablakokat nehéz vasrács védi, s hogy a szobának egy tekintélyes részét megfúrhataüan páncél- szekrények foglalják el. — Körülbelül egymillió forint fekszik most az asztalon. Ennél több pénzünk szokott lenni, de ma már szállítottunk a bankba. Bizony nem ritkaság, hogy egy napon öt—hat millió forint is megfordul a kezünkön. A főpénztárba zsákokból i,ömlik” a pénz. Zsákokban küldik be az értékes „papírokat” a vidéki hivatalok, s kö-' zei száz pécsi „zsákos”-t tartanak nyílván. A zsákból azután bizottság veszi ki a pénzt, amit rögtön meg is számolnak. Hogy milyen hasznos a „zsákosok” részére is a bizottsági bontás, art az a százas bizonyítja, amit többletként találtak az egyik pécsi üzlet küldeményében, s most éppen ott fekszik Róth Rerenc asztalán. Az ilyen pénznek az a sorsé, hogy csereutalványon visz- szaküldjük a feladónak. Ha viszont tévedésből kevesebb pénzt küldenek nekünk — azt inkasszó útján hajtjuk be. Róth Ferenc nyolc esztendeje dolgozik főpénztárosként a pécsi postán. Egyetlen rossz emléket őriz erről az időről: — Hat évvel ezelőtt száz forint hiányom volt. A kezén azóta „átfolyt” százmilliókból nem hiányzott egyetlen fillér sem. II fő rejtvényfejtő R a gáncsa Feri bácsi, az étkezési csomagraktáros. Nem a keresztrejtvényfejtésben jártas. mint sokan hinnék, mert tán egy-egy „nehézsúlyú” keresztrejtvény sem okozna neki annyi gondot, mint az a sok rosszul címzett, rosszul csomagolt küldemény, ami az ő szűk raktárába naponta beérkezik. — Négyhúszkor kezdjük a munkát, négynegyvenötkor van az első érkezésünk. Akkor jönnek a hírlapok, értékzárlatok, levélzárlatok ide. Aztán jönnek a csomagok csak úgy sommásan, mert új módon most már nem a pályaudvaron számláljuk a csomagokat, hanem itt. Feri bácsi ezután rátér a „lényegre”, a gondatlan csomagküldőkre. akik restek beverni a feladott ládákból kiálló szögeket, akik selyempapírba csomagolják a drága ruhaneműt. akik elfelejtik elhelyezni a címmásolatot a szét esésre ítélt csomagban stb. *—> Elmondom azt is. mert régi postás vágyóit ugyan,, de ilyent még nem értem: tegnapelőtt két krémes jött selyem- j papírba csomagolva Zalaegar- j szegről. Hát bizony a sok | stemplizéstől, dobálástól elmá- j lottak azok, s ragadóssá tettek j minden csomagot. Kénytelenek voltunk zacskót venni, be- j letenni, és úgy kiküldeni a két zalaegerszegi krémest a pécsi címzettnek.:: —1 Sokat lehetne mesélni a csomagokról, feladókról, meg j címzettekről — jelenti ki Ra- i goncsa Feri bácsi — de ha már ' az újságban írnak róla, a leg- ; fontosabb mégis az lenne, hogy tegyenek pontos címeket a csomagokra, levelekre. Tudakozó A mindig készséges hangot oly sokan ismerik a városban, s talán már találkoztak is tulajdonosával, Gáli Margittal. Betéve tudja minden pécsi üzem és vállalat telefonszámát, de rövid gondolkodás után nemcsak rendelők, hanem orvoslakások számát is „kivágja.” Kilenc éve „tudakozó”, ezalatt közel háromezer telefonszámot tanult meg. s nem vesztette el a türelmét akkor sem, ha ráérő kamaszok, vagy ittas felnőttek kedvteléseinek kitéve volt kénytelen oktalan kérdésekre .válaszolni. Már megszokta, hogy a tudakozótól azt is megkérdik: mikor volt a mohácsi vész, hányadik a Pécsi Dózsa, hogyan kell elkészíteni a pörköltet. — Képességeim szerint mindenre válaszolok, s ha lehet segítségére vagyok az előfizetőknek. Nem feladatunk például, hagy beteghez örvöst, vagy mentőt hívjunk, mégis előfordul, hogy kisegítjük a segítséget kérőt..: Népművelési tanácsadó „Disznótoron és temetésen“ Siklóson mar korábban is jólsikerült megmozdulások adtak hírt arról, hogy a járási székhelyen működik az irodai, mi színpad. Már puszta léte is a vidéki_ kulturális élet fellendülésének jele, de különösen izgató kérdés, mit csinálhat falun egy irodalmi színpad, még akkor is, ha az a falu akkora. mint Siklós, Közelebbről azután érdekes dolgok derülnek ki. Először is az, hogy a húsz, huszonkét tag gal működő irodalmi színpadnak vezetője nincs, viszont van háromtagú vezetősége. Göbölös Sándor, Imre Gizella és Bükkösdi László irányítják a színpad munkáját. Az iroda) mi színpad tagjai között egyéb ként sok a diák, mondhatnánk, az irodalmi színpad leginkább a gimnáziumra támaszkodik, de akadnak köztük, akik siklósi üzemekben, vagy hivatalokban dolgoznák. A Jókai utcai építkezésen Reniecz Béla rajza Az irodalmi színpad munkája jelenleg igen érdekesen alakul. Nem látványos és nagy sikert ígérő előadások jellemzik, hanem szüntelen készülődés, kísérletezés, alkalmazkodás a mindennapi élet igényeihez. — Kis, húsz-harminc perces műsorokat tervezünk — mondja Bükkösdi László, a háromtagú vezetőség egyik „mindenese“. — Olyan kis műsorokat, amelyek rövidek, de tartalmasak. Amelyeket előadhatunk a klubban, családi esten. Idsebb ünnepségeken, ügy is mondhatnám, hogy ezekkel a rövid műsorokkal szeretnénk ott lenni mindenhol, ahol valami okból emberek gyűlnek össze, akár disznótoron, akár temetésen. Valóban. Úgy félfüllel már hallottam arról, hogy egy eljegyzést szerelmes versekből összeállított műsorral tettek emlékezetessé, de ez intim dolog, mivelhogy az irodalmi színpad nemcsak a verses mű- j sorban, hanem az eljegyzésben ! is erősen érdekelve volt, így i hát erről nem Illik pletykálni. Annyi azonban bizonvos, hogy bármilyen meghökkentően | hangzik ez a ldjelentés: „disz- j nótortól—temetésig1’, mégis jól . jelzi az irányt, amelybe a sák- ; lósi irodalmi színpad haladni j kíván. Nagyon valószínű, hogy I ez az irány helyes. Gondol- í juk csalt meg: A klubban es- ! ténként összegyűl húsz, harminc ember. Mit csinálnak? ! Olvasgatnak, beszélgetnek, tár- ; sasjátékkal szórakoznak. Eire | való a klub. Ha már valami- ! lyen egész estét betöltő műsort ; szerveznek, az nem tartozik a j szorosan vett klubélethez. Vi- ■ szont a klubfoglalkozás — azon túl, hogy kellemes, kulturált környezetet biztosít a gondtalan időtöltéshez — valahogy „üres“. A klubban szórakozó embereket nem köti össze valami közös gondolat. De itt az irodalmi színpad. Annak a tagjai megjelennek a klubban és anélkül, hogy a klub megszokott életét felborítanák, el- merevítenék, s előadnak egy gondosan szerkesztett rövid «.) Csanádi László agronómus régi szakember.. Étái a földet, s/ereti a szakmáját, és amikor a vezetőséget meg az agronó- must választották, nem véletlenül kapta a sárhátiak bizalmát. Hajdanában a szigeti uraságnál volt, később a Boly’ Állami Gazdaság állattenyész- tőjekónt dolgozott, aztán nyugdíjba ment. Nevet, forgatja kezében a ceruzát. — Olyan vagyok én, mint az öreg huszár ló, ha meghallja a trombitaszót... Tudja, lesz itt olyan jövedelem az első évben is, amennyi tavaly egy tizenkét holdas jó gazdának Volt, csak meg kell szervezni a munkát, meg érteni kell a földhöz... És persze, dolgozni keli. A sárháti nép szorgalmas, jó dolgos, de meg kell őket ismertetni az újjal. A belépési nyilatkozat még csak papír, elhatározás. Ahhoz meg kell tanulni a modern mezőgazdaságot is. Mit hogirnn kell, miért. jobb az új, miért hasznosabb ée könnyebb..Ebben még tájékozatlanok az emberek ... De figyelje meg, hogy megértik és megszeretik az újat is, amitől talán ma még húzódoznak... Nagyon sok igazság van abban, amit ez a hatvanegyné- hány esztendős agronómus, a szakember mond. Az új mindig nehezen tör magának utat. A múlt században, amikor az első cséplőgépet az országba horták, a cséplőhadaróval felfegyverkezett munkások meggyújtotiták a masinát. Vajon, ha valakit ma arra akarnának rábírni, hogy badaréval csépeljen — ugyan mit szólna? Esetleg 6 adna a hadaróval a hátára annak, akitől a „jó” tanácsot kapja. fgy vannak egy kicsit a sár- hátiak a gépesítéssel is meg a hibrid kukoricával is. A hibrid kukoricából a sárháti földekre a korai fajtából adtak. Aszályos is volt az év, az a fajta hibrid kukorica még június előtt felépíti a szervezetét. A szigeti, a sárháti fajta, amelyik legjobban szereti ezt a földet, az áitéK a száraz júniust. A kísérleti évben — mi tagadás — itt leverte a sárháti kukorica a hibridet. Csak milyen szemmel nézte ezt némely ember? Nem a szakemberével, hanem a hibát keresőével. Most megpróbálják Sárháton, hogy kései fajta hibridet szerezzenek, akkor majd járhat a környék csodájára, hogy milyen kukorica lesz ezen a tenyérnyi alföldön. A kombájntól is idegenkedtek eleinte, hogy a hajlékony szárú magyar búzát keni, szórja. Most már a sárháitiak is kezdik megérteni, hogy a kombájnhoz is meg kell találni azt a kemény szalmájú búzafajtát, amelyhez a kombájn való. Terv az van itt is. Magas igényű állattenyésztés, tehenészet, ezzel együtt ki kell alakítani a gondozó gárdát. A külterjes gazdálkodásról egyre inkább át kell térni a belterjes gazdálkodásra. Mindezt tudják és kezdik is érteni az emberek. És ahogy értik, amennyire ismerkednek a nagyüzemi gazdasággal — úgy szeretik meg mindjobban, úgv látnak benne mindinkább valóban Ígéretes jövőt. Ma még persze nemcsak ez á fontos az embereknek. Ma még alakulnak az emberek, kóstolgatják a szocializmust. Ma még Kibáily Pált is leginkább az foglalkoztatja —, ha megkérdik tőle, hogv mit gondol, szíve szerint jó lesz-e a szövetkezet —, hogy az év végén mennyit törleszthet a házépítés adósságából. — Hogy milyen lesz kérem? — vonja a vállát. — Hogy tudjuk mi azt előre? Majd csináljuk, mert eddig Is ez volt n dolgunk.,. Ezután majd közösen . . . Aki nem dolgozik az maid megnézheti magát... A nagy fekete kucsmás. bársony kabátos, vastagszálú fehér bajuszé Király Márton, aki a maga tizenegy holdjával is. tekintély, még a lova ügyét is szeretné eliuíénzi. Van egy lova. Szép, jól tartott jószág. Összecsukja a személyi igazolványát, amelybe beírták és bepecsételték, hogy ezentúl termelőszövetkezeti tag, aztán féloldalt az agronómusra néz. — Van nekem Élesen egy ismerősöm — kezdi. — Nekem is van egy lovam, meg annak is van egy lova... Én f ogatos nem akarok lenni, de az igen... Aztán a lova is olyan, mint az én lovam... jól megtennének együtt azok a jószágok, ő meg lenne a fogatos. Az ismerősöm ... Lehet “ezt? — Miért ne lehetne? Király Márton megnyugszik. Szemmelláthatóan megköny- nyebbül, ezt is elintézte. Még csak kóstolgatják, ízlelgetik a közöst, Tájékozatlanok a nagyüzemi mezőgazdaságban, és inkább hallgatnak. Várják a szakembereket, a vezetést, a jó vezetést. Várják, hogy amiben megtanultak hinni, az valóság legyen. Van még sok gond, hiszen az emberek nem zászlóval és zeneszóval mennek a termelő- szövetkezetbe. mindenki megvívja a maga önharcát, mindenki sajátmaga tépi el a múlthoz, az avulthoz, a megszokotthoz fűző kötelékeit. Nagyjából tudják, hogy milyen útra léptek, de a részleteit még nem ismerik. Van olyan, aki spekulál, aki belépett, a fiát meg egy lóval, négy hold földdel kinn hagyta. Nem véletlen, hogv egyre többször szóbeszéd az ilven eset. az emberek megtanulnak közös gondolatokkal élni, megtanulják, hogv ami közös, az valóban közös és egyéni is. Eddig mindent kívülről láttak. Jól esett nekik, ha bírálhattak. mert amit bíráltak: állami volt vagy közös gazdaság, akkor is, ha az övék se volt különb. De most már az övéké is az. Nehéz lesz a sárhátiaknak az első esztendő, annak ellenére, hogy minden állami támogatást megkapnak majd, amire múlhatatlanul szükségük van. Nincs közös istállójuk, gond, hogy hova helyezik majd el a jószágokat. Nincs tapasztalatuk a nagyüzemi mezőgazdaságban, és az is szokatlan lesz, hogy együtt dolgoznak, egy nagy családban. De szándékuk, akaratuk van és ez sokat ígér. Van két lelkes vezetőjük. Papp János szövetkezeti elnök, akit az Apró- magtermelő Vállalattól kértek ki a sárhátiak. Idevaló emlber, ismerik és ismeri ő is az egész Sárhátoti És van az agronómus, Csanádi László, aki korszerű mezőgazdaságot akar ezen a kétezer holdon. És van a tagság, az emberek, akiken elsősorban múlik a siker vagy a kudarc. Ilyenkor látja az ember, hogy ez is, az is elmaradt, erről is, aról is írni kellett volna még. Az elnökről okvetlenül, aki mostanában alig található, mert járja a megyei és járási hivatalokat, intéz, tervez, Íriszen rajta a kétszáz család sorsa, jövője és a becsület is. Írni kellett volna a Mohácsi Bútorgyár vezetőiről és munkásairól, akik a sárhátá szövetkezetét patronálják, és Ígérik, hogy hetente kétszer kimennek majd a szigetbe a nyolcas kilométerkő tájára. És hát írni kellett volna még néhány, az ember keze- iigyébe akadó dologról, de hát, talán majd legközelebb. Thiery Árpád. műsort. Egyik ilyen műsoruk például ateista versekből áll. Csokonai, Petőfi és más költők verseiből. Akik meghallgatták, azok a műsor után vagy nyugodtan tovább olvasgatnak, játszanak, vagy vitatkozni kezdenek a nagy költőktől felvetett gondolatokon. Az előadás színvonalától függ, hogy a kettő közül melyik történik. De abból,, hogy az irodalmi színpad tagjai hetenként két este igen komolyan készülnek az ilyesféle szereplésié, arra kell következtetnünk, hogy az utóbbi valószínűbb. Lesz vPa ezek utón a műsorok után. És ezzel máris elérték a céljukat: a klubélet eszmei tartalmat kapott. Az irodalmi színpad tervei azokban más irányba is ágaznak. — Szeretnénk, ha nemcsak Itt helyben, Siklóson szerepelhetnénk — mondja Bükkösdi László, — hanem a járás egész területén minél több községben. Természetesen a siklósiak nem is gondolnak arra, hogy valamilyen „hakni brigáddá” alakítsák át az irodalmi színpadot. Mér csak azért sem, mert az irodalmi színpad tagjai nem. „bevételre” dolgoznak, hanem lelkesedésből. A járás községedben ahhoz hasonló műsorral szeretnének fellépni, amilyent Siklós termelőszövetkezeti községgé alakulásakor adtak. Vidám magyar verseket és bordalokat adtak elő és ezzel is hozzájá- rultak. hogy a községnek* ezt a nagy napját emlékezetessé tegyék. Olyan műsorokat is tudnánk összeállítani, amelyek a kabaréhoz hasonlóan irodalmi eszközökkel mutatnának rá a mindennapi élet problémáira. (Itt megint egy intimitás kívánkozik tollhegyre: az iroda’- mi színpadnak vannak saját „titkos” és kevésbé titkos költői. akik ügyes alkalmi versekben megéneklik a mindennapi élet gondját-bajót. örömét.) Mindezzel pedig azt a célt szeretnék elérni. hogv szórakoztatva formálják az emberek tudatát, s ezzel is segítsenek a járás termelőszövetkezeteit belsőiéig szilárdítani. Természetesen nem mondott le az irodalmi színpad a na- gyobbarányú megmozdulásokról sem.: Rövidesen műsorra tűznek egy Karinthy-estet. A „Bűvös szék“ lesz ebben a köz ponti műsorszám, ezenkívül zenaszämokkal is tarkítva, több humoros jelenetet is adnak majd elő. A zenét Horváth László szimfonikus zenekarának tagjai szolgáltatják, xnin^ ahogy erre már több példa L volt, mert az irodalmi színpad és a zenekar között szoros együttműködést.sdkerült kialakítani; Mindebből világosan levonható a következtetés: a siklósi irodalmi színpad szándéka, hogy a szocialista kultúra terjesztője legyen, mégpedig úgy: hogy ez a munkája a lehető legszorosabb kapcsolatban álljon a járás dolgozóinak mindennapi életével. Lehet, hogy a többféle kísérlet közül egyik-másik nem válik majd be, de ennek a törekvésnek a tartalma, alapja feltétlenül hasznos és életrevaló. Közeledik a farsang, amikor az elgondolások egy része már valóra válik. Az irodalmi szín-. . pad kisegyüttesed ott lesznek „disznótoron és temetésen”. Persze, azt kívánjuk, inkább a disznótorból legyen több .:; M. F. A Vécéi Käxttpztasagi és Ut- katpemtarté Vállalat 7 tonnás GÉPJÁRMÜVET könyvjóváírással átvesz vagy 1 darab Jékartwn lévé CSEPEL-DIESEL 3,5 tonnás tehergépkocsival elcserél. PÉCS, ROZSA FERENC U. 17. • 431
