Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-20 / 17. szám
f 1961. JANUAR 20. Tanulnak a munkások Számos továbbképzési lehetőséget teremtettek a szakszervezetek A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának szervezésében a szakszervezeti tagok ebben az évben is 60k területen képezhetik magukat. A szakszervezeti bizalmiak részére februárban négy előadásból álló tanfolyamét szerveznek. Ezen a tanfolyamon elsősorban a szakszervezetek olyan területeiről vesznek részt, amely szakmai ágnak nincsen megyebizottsága. Ugyanakkor a kisebb üzemek szb-titkáraá részére is szerveznek esti tanfolyamat, amelynek az a célja, hogy azok a titkárok, akik az ősszel nem vettek részt négyhetes titkári tanfolyamon, azok most kapnak négy előadás keretében továbbképzést. Szigetváron és Mohácson a bizalmiak részére későbbi időpontban szerveznek tanfolyamot. Jelentősebb oktatást jelent majd az ősszel megszervezésre kerülő négyhetes bentlakásos szb-titkári tanfolyam. Hasonlóan a tavalyihoz, ezen a titkári tanfolyamon^ negyven alapszervezet vezetője vesz részt. Ugyancsak az ősszel szervezik meg a társadalom- biztosítási felelősöknek és a kultúmevelési felelősöknek a kéthetes bentlakásos tanfolyamot. Ezeken a tanfolyamokon hasonlóan a titkárihoz, negyven-negyven fő vesz részt Különböző továbbképzések elsősorban a kulturális területen napjainkban is folynak Komlón hétfőn. Mohácson pedig csütörtökön kezdődött meg a szakszervezetek és a tanácsok népművelési osztályainak Felveszünk TMK-műhelyünkbe szakképzett szak- mai gyakorlattal rendelkező VILLANYSZERELŐ szakmunkást, aki önállóan villanymotor tekercselést Is végez. — Jelentkezés: KOMLÓ, HELYTTPARI VALL. KOSSUTH L. U. SL SZÁM. Teleioa : »-«. *5 közös rendezésében az üzemek népművelési felelőseinek és a tanács népművelési felelőseinek a tanfolyama. Heti egy alkalommal este tartanak előadásokat. Ezen a tanfolyamon az általános kultúrpolitikai tennivalókat sajátítják el a hallgatók. A tananyag tematikáját a VII. pártkongresszus, a SZOT XIX. kongresszusa és a kulturális nevelés általános irányelvei szabják meg. Többek között az ismeretterjesztés, a könyvtármunka, a művészeti csoportokkal való foglalkozás, a szakköri munka, a hivatásos művészet megismerése, a közönségszervezés, a kultúrotthonok és klubok működése, szervezeti élete és ehhez hasonló témákat hallanak az előadásokon a hallgatók. Érdekes az az előadássorozat, amely már tavaly ősszel megindult Pécsett. Ezen a fél évig tartó előadássorozaton az alapszervezetek képviselői megismerkednek a családi és társadalmi ünnepélyek rendezésével, és annak tartalmával. Ezeket az előadásokat minden hét csütörtökjén tartják, este hattól nyolcig. Kár, hogy sok alapszervezet nem kü'-di e1 képviselőjét az előadásokra. Pedig megérné! Az elmúlt héten például azt beszélték meg, hogy a komlói Május 1. Művelődési Ház milyen programot készített egy ünnepély megrendezésére. De érdekes volt a legutóbbi névadó-ünnepségről szóló előadás is, amely a valóságban nem is előadás volt, hanem szinte jmódszertari” bemutató. Az üzemi könyvtárak vezetőinek továbbképzéséről is gondoskodik a szakszervezet Csütörtökön indult be egy hatnapos tanfolyam, amely havonta egy egész nap alkalmával vonja be az üzemek nem fő foglalkozású könyvtárosait és szakmai segítséget ad munkájukhoz. Ezt a tanfolyamot a Városi Könyvtárral karöltve szervezte meg a Szakszervezetek Baranya megyei TanáMlndezek nem merítik ki még azokat a lehetőségeket, és a valóságban is megtörténi tanfolyamokat, továbbképzéseket, különböző oktatási formákat, amelyeket az SZMT keretében megvalósítanak. Egy területet kiragadva, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Baranya megyei Bizottságához tartozó közel 14 000 szervezett munkás továbbképzését vizsgálva, a következőket láthatjuk. Sokan tanulnak általános, közép és felső fokú oktatásban. Több vállalatnál működik általános iskola, összesen 240 építőipari munkás végzi a hetedik, nyolcadik osztályt. Középiskolába járó építőmunkások száma 78, míg az egyetemre is többen járnak. A szakszervezeti politikai tanfolyamok is látogatottak, ide főleg azok járnak, akik nem vesznek részt pártoktatásban vagy más oktatásban. A szak- szervezet szervezésében az építőipari technikumban magas- és mélyépítő szakon 77 dolgozó részesül oktatásban. E tízhónapos tanfolyamon a művezetői bizonyítványt szerzik meg. A szakszervezethez tartozó üzemekben a dolgozók szakmai továbbképzésén is sokan vesznek részt. E területeken több mint 200 dolgozó tanul Legjobban a mohácsi farostlemezgyár szakszervezeti bizottsága és az ÉPFU szak- szervezeti bizottsága szervezte meg a szakmai továbbképzést Az előbbi helyen 74 fő, az utóbbi helyen pedig 90 fő vesz részt szakmunkás továbbképzésen. Jelentős az építők szakszervezetében az az irány, hogy legtöbb vállalatnál munkásakadémia előadássorozatot tartanak, s ezeken az előadásokon az üzemek dolgozóinak nagy része részt vesz. Elsősorban azért kedvelik a munkás- akadémia előadásait, mert érdekes, jól összeválogatott, mindenkit érdeklő témákat hallanak ott. Hány kéz dolgozik egy pár cipőn? Ezt a kérdést tettük fel Magyar elvtársnak, a Szigetvári Cipőgyár főmérnökének. A sokat tapasztalt vezető megcsóválta a fejét, mert erre nehéz válaszolni. Talán ott kellene kezdeni, hogy öt műhelyben „terem“ a lábbeli. A szabászatban kiszabják a felsőbőrt, a tűsödében összeragasztják és összevarrják. A csákózó előkészítőben megcsinálják a talpát, az aljaüzemben pedig „összeszerelik“, máé szóval irt nyeri el a cipő végső alakját. A kikészítő műhelyben festik és csinosítják. Hát így készítik a híres szigetvári cipőt —* egészen vázlatosan ismertetve. Ha ugyanis részleteznénk, kiderülne, hogy több mint száz munkás dolgozik egy páron, mire cipő lesz belőle. Ez a munkájában elmerülő férfi Pichler József elvtárs szabász, a gyár egyik legrégibb dolgozója. 1932 óta, huszonkilenc esztendeje munkálkodik hűségesen. Nyolcvan párra való felsőrészt szab ki naponta a több mint egy négyzet- méteres felsőbőrökből. Nagy figyelmet kívánó munka ez, hiszen 8—10 részből áll az átlagos cipő felsőrésze. Már a fűződében járunk z., A kép közepén látható hosszú, szalagszerű gépezetnek automata szállítóberendezés a neve. A máU év novemberében helyezték üzembe ezt a nagyszerű gépezetet, amely megkíméli a munkásokat a sok járástól. A gépezet automatikusan adagolja a dolgozóknak a feldolgozásra váró felsőrészeket. A készülék beállításával 8—19 százalékkal nőtt a termelékenység. Cipőt.,. Nem, inkább cipő- költemény, szép csokorral. Ká- vébama sziliben ragyog, köny- nyű, mint a pehely... Még a sok cipő látásában „viharedzetté“ vált lányokat is megörvendezteti egy-egy új típus. Ezt a pillanatot örökítette meg a fotóriporter: Freiszenberger Éva kíváncsi mosollyal nézi, hogyan fest munkatársa, Mohácsi Zmtzea lábán az új modell • Azt mondottuk, több mint száz munkás keze érint egy pár cipőt. Ha valamennyit be akarnák mutatni, nem lenne elég az újság. 1949-ban 69 ezer pár cipőt készített, az idén pedig 525 ezer pár tűsarkú, illetve törpe tűsarkú női cipőt és szandált gyárt az üzem. Ebből 340 ezer pár exportra megy. A legtöbb a Szovjetunióba, s igen sok az NDK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba, vem beszélve Angliáról és Nyugat-Né- metországról, amelyekbe tavaly is nagy mennyiséget szállítottak. A szigetvári cipősök dolgos keze messze földön tornami tette a gyár nevét A^AINITFOIKO^AT Zöldhegyi József, a Pécsi Bőrgyár gépkocsivezetője elmond hatja magáról, hegy tízszer utazta körül a földet. Több mint 400 ezer kilométert tett meg — baleset- mentesen. Nem kis dolog ez, ő a könnyűipari tárcán belül az egyetlen, akit a Balesetmentes Közlekedésért aranyjel vény- ilyel tüntettek ki. A kitüntetés mellé még 10 ropogós százast is kapott jutalmul. Arról beszélgetünk, hogyan lehet ilyen szép teljesítményt elérni ebben az idegeket nem éppen kímélő szakmában? Az igaz. how a szakma a „családban van”, hiszen édesapja 35 évig ült a volán mellett s ígv a gépkocsi szeretetét szinte „örökölte.” Ez az örökség azonban mit sem ér. ha nem kamatozik. Ebben az esetben azonban úgylátszik szépen hozott az . örökség.” — A gépkocsivezető ne csak tudia. hanem tartsa is be a KRESZ szabályait ez a legfontosabb —* mondja. — Mert sok az olvan „pilóta”, aki bár alaposan ismeri a közlekedési szabályokat, azonban hajlamos róluk megfeledkezni. A statisztikából tudiuk. hogy a közlekedési balesetek legtöbbször előforduló oka az ittasság, a gondatlan vezetés és t gyorshajtás. Mi er- 1 • véleménye? — Az a gépkocsivezető, aki szolgálat Közben is a pohár fenekére néz, sem magával. sem az utasaival nem törődik. Én valahogy úgy vagyok vele. hogy szolgálat közben nem megy le a szesz a torkomon. Saját magamnak legyen ellensége? Ami pedig a gondatlan vezetést illeti, bizony ez nagyon gyakori hiba. Személygépkocsival járok s menet köziben természetes, hogy az utasok beszélgetnek. vitatkoznék. Lehet, hogy néha rossznéven is veszik tőlem, de én például még akkor sem szikesen szólok a beszélgetésbe, ha kérdeznek. A gépkocsivezető az utat figyelje. az a legfontosabD feladata. Még valami: ismerje különösen a gyalogjárókat. Tíz év óta vezetek gépkocsit s azóta megtanultam, hogy a gyalogosoknak típusai vannak. Aki például elgondolkodva, lehajtott fejjel akar átmenni az úttesten arra nagyon kell vigyázni, mert ha megpillantja a gépkocsit, megijed s éppen eléje ugrik. Fontos a terepismeret is. Egy sövény mellett például mindig különös óvatossággal keli vezetni, mert számítani lehet arra hogy egv játszó gyerek bukkan elő. Gyors- haitás? Én sem szeretek cammogni, de hogy hol lehet bele- taposni a gázba azt helye éa körülménye válogatja; Nem frázis az a mondás, hogy jobb tíz perccel később a célhoz érni. mint öt perccel hama rább a kórházba. A balesetmentes közlekedésnek természetesen még nagyon sok feltétele, összetevője van. Nemcsak arra kell vigyázni, hogy a gépkocsivezető ne hajtson neki valaminek. hanem sokszor arra is, hogy az ő kocsijának se hajtson senki. E/zel kapcsolatosan szó kerül a magán- gépkocsivezetőkről és a fiatal gépkocsi veze tőkről. — A mai nagy forga om szinte szükségszerűen megköveteli a szakma alapos ismeretét — mondja. — B.zony nem vagyok h:ve a gyorstalpaló tanfolyamoknak. amelyeknek elvégzése után a fiára1 gépkocsivezető már ül is a s-emély- vagy tehergépkocsira. Ha rajtam irúlna, akk a a tanfolyam elvégzése után legalább fél évig csak segéd gépkocsivezetőként volna szabad alkalmazni a fiatal, gyakorlatlan „szakikat“. Penaze az i* igaz, hogy keli a gépjárművezető, viszont *nem minden áron”. S gyakran az emberélet — nagyon nagy ár. A gyakorlatisa vezetést mindjárt egy szomorú példával illusztrálja. Pécsvárad- nál a 6-os műúton történt, hogy előtte egy motoros haladt: A mortaroB — közelébe ért — minden előzetes jelzés nélkül a gépkocsi elébe vágott, meg akart fordulni. Minden lélekjelenlétére szükség volt, hogy a karambolt megakadályozza. Az ő reflekszénak, jó fékjének köszönhető, hogy nem történt semmi baj. Zöldhegyi József társadalmi ellenőr is, elvette a tr«o- , or ok tói a betétlapot. Kiderült, hogy a fiatalember alig néhány napja szerezte meg a jogosítványt — Ide Pécsre jött állást keresni s nagyon kó- nyörgött hogy adják vissza neki, ne tegyék tönkre. Megsajnálták. visszaadják az igazolványt Két- háiom nap múlva ha lotta a hírt bogy a fiatalember az egyik állami gazdaság Hoffher traktorát vezetve karambolozott és a pótkocsi agyonnyomta. Ha aac- kor elveszik tőle a jogosítványt talán az életét mentették válna meg... — Nincs „pardon” az országúton, emberéletre és nem babra „megy a játék” — mondja. így van. S ezt a figyelmeztetést egy aramyjelvénnyel kitüntetett gépkocsivezetőtől igazán elfogadhatják azok a gép kocsivezetők. akik néha negfeledkeznék a szakmájukhoz szűk óvatosságról... I ráfi bakács Vincévé látható a képen, amint a cipő talpát csiszolja. ö. is a gyár legrégibb munkásai közé tartozik. 1933- ban lépte át először az üzem kapuját. Sokszoros kitüntetett dolgozó és a Szocialista Mtm- kaérdemérem tulajdonosa. Ez már az aljaüzem, itt a cipő már végső formájába öntve kerül ki a dolgozók keze alól
