Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-17-01 / 297. szám

1960. DECEMBER IT NAPtO 3 Áttörhetik-e a „plafont66 aJL autójavítók ? 1156 ban, «* mint annyi más ilyen —■ a Pécsi XIV-es Utójavító Vállalat munkásai magukra kötötték az idő­ér gúzsát. Négy évnek kei­lt eltelnie ahhoz, hogy elha- rozzák: ollót akasztanak a »telekbe és szétszabdalják; Ennek az éles ollónak egyik árát Marton László időelem- t másikat Tóth Géza fiatal émök fogja. A vágás helyét eiszterics István főmérnök és llogh János üb-titkár mutat- • De segít nekik a sok régi ákmunkás, az üzemi törzs* Wa is. 6 munkanapfényképezés és “Slem zés úgy mutatja a Unkaszervezés hibáit, az el* ült normák lazaságait, mint pyékot és fényt az albumból szedett fotográfia. Ilyenkor olló hegye csíp, de hiá- > éneikül nem megy a roun- i A XIV-es Autójavító Vál­lat dolgozói már 1949-ben imák alapján dolgoztak, de úgynevezett „Sdsovics”-féle ftna hol szűk volt, hol túl- íosan tág. Ezért vezették be ’2-ben az országos műszaki taxákat. Ezek már életsza- #bak voltak, de „mégis sok- *■ a kereset nem állt arány- U az elvégzett munkával” — ®dja Marton László idő- íftző; A műszaki normák h tartottak lépést a techno* te változásával, elévültek, lazultak. Igaz. hogy jobban Itönöztek a termelés, a ter­mékenység növelésére és aki ékezett, az többet keresett véli Tóth Géza mérnök; _ ®56-ban bevezették az idő- t, ami ma is tartja magát 'állalatnál. A teljesítmények afont szabtak”, s az ernbe- ; különböző órabérű besoro­lt mutatták csupán a kü- bséget munka és munka ött. Az időbér kiölte az tőnzőhatást a munkásokból, at vetett a termelékenység ábbi növelésének. A mun­ok egy része — ha béralap- épés vállalati szinten nem t — megkapta teljes óra­ét az órabérnek megfelelő belesi érték nem steljesí- ! esetén is. ■ „piaion” miatt ugyanak- a több termelési értéket belő munkás kevesebbet második ötéves terv első éndejében viszont — mond toeiszterics főmérnök — 6 ’alékkal kell emelni a mun termelékenységét. Ezért ha­ltuk el, hogy felülvizsgál* a munkaszervezés tarta* tékáit és munkanap fényképe­zéseket végzünk» •— Uj műszaki normák alap­jait fektetjük le — közli Mar­ton László időelemző. —< Mit mutatnak az első vizsgálatok? —■ A forgácsolóműhelyben kezdtem a fényképezést. Bodó Károly kiváló szakmunkásnál. A nyolc és félórás munkanap­ját 82,7 százalékra használja ki, ami olyan jó eredmény, hogy a többi üzemrészben biz­tosan nem találkozom hason­lóval. Bodó elvtársnál is azon­ban 1,4 százalékos munkástól nem függő és 1,8 százalékos munkástól függő munkaidő- kiesést találtam, amin jobb szervezéssel javítani lehetne. Most tovább folytatjuk elem­ző munkánkat a lakatosmű­helyben, a kárpitos, motorsze­relő, személygépkocsi javító műhelyben is. Ahol laza, el­avult normákat találunk, ott kiigazítjuk. Az időbéres elszá­molás még megmarad a vál­lalatnál, de ezzel a felmérés­sel, a valóságos, reális műsza­ki normákat is megteremtjük, azonkívül feltárjuk a munka- szervezés tartalékait, — Mit szólnak ehhez a mun­kások? Bókeffi Mihály motorszerelő leveszi szemüvegét és sokáig gondolkodik mielőtt megszólal: — Harminchárom éve dol­gozom a szakmában, és így tudok összehasonlítást tenni. Amikor normában dolgoztam, évi átlagom 270—280 százalék volt; Körülbelül 200 forinttal keresek kevesebbet az időbér miatt. Mi, idősebb szakmunká­sok helyeseljük, hogy reális normákat állapítsanak meg, de a normának feltételei is vannak. Jó üzemszervezés és főleg jó anyagellátás kell. Mi hajlandók vagyunk nekivágni a dolognak, de jobb szenszámo kát, pontos időbeosztást, több alkatrészt kérünk. A mai na­pon is Scheffer Jóska egész nap álldogál, mert nem tudja egy motor csapágyát összeil­leszteni anyaghiány miatt., — Békeffi elvtárs most szá­zalékban kifejezve milyen eredményt tud elérni? — Átlagosan most is min­dig 100 százalékon felül ter­melek; Kiss Ferenc esztergályos, aki jóval fiatalabb szakmun­kás, viszont csak 95—97 száza­lékot tud elérni. Miért? — Egy nap alatt jó órám megy el futkosóssal, anyagkere séssel — válaszol a fiatal esz­tergályos» — És ha a munkanapfény­képezés eljut Kiss elvtársig, akkor nem fogják kimutatni, hogy ebben a 96 százalékban maga is hibás? — Többet úgysem tudok keresni, mint a besorolt óra­bérem — nyitja ki válaszá­val újra a bezárt ajtót­Igen, a helytelen anyagi ösztönzés, az időbérezés hibái ütköznek ki Bálint Istvánnál is, aki 72, 71, 63 százalékkal kezdte ezt az évet, vagy Sass Gyulánál, aki 91, 87, 86 száza­lékos teljesítményét a VI., VII., VIII. hónapban 123, 132, 146 százalékkal pótolta. „Ha nem teljesítem a terme­lési értéket, akkor is megvan az időbér, ha teljesítem akkor is, mi ösztönözzön a jobb munkára?“ — kérdezhetik jog­gal az autójavítók. Az időbér plafonja hamar fej beüti a lelkesedéstől sarkaltakat, gúzst vet a munkáskarokra. A vállalat dolgozói most ezeket a korlátokat feszege­tik az időelemzéssel, a mű­szaki normák lefektetésével, a munkaszervezés megjavításá­val. Ha akadnak is az üzem­ben, akik nem értenek még egyet ezzel, és ha fáj is egye­seknek az eddigi laza normák­tól való megszabadulás, mégis a többség érdeke ezt kívánja. Szüts István R A lottó 51. heti sorsolá­sát a kunszentmártoni já­rási művelődési házban ren­dezték. — Ezúttal 4 093 079 lottószelvény vett részt a játékban, egy nyerőosztályra ennek megfelelően 1 543 904 forint nyeremény jut. A ki­húzott nyerőszámok a kö­vetkezők: 28, 44, 57, 88, 90 Elkészült a Szerjözsa magyarul beszélő változata Az új év első heteiben mutatják be a szovjet film­művészek Szerjózsa című alkotását, amely a legutóbbi Karlovy Vary-i fesztiválon elnyerte a zsűri nagydiját. Az újdonság Messzi utca címmel, magyarul beszélő változatban kerül a közön­ség elé. Szerjózsa. amelynek szink­ronizálását a napokban be­fejezték, nem a háborúról beszél, hanem a béke nap­jairól, s a pergő képekből egy öt—hat év körüli kisfiú életének történetével bonta­kozik ki a szovjet emberek mai élete. közkívánatra meghosszabbítva I960, december 22-ig Televíziós vásár ÁLLIMIÁRUHÁZ az RENDEZÉSŰBEN A TIT BARTÓK KLUBBAN A SÉTATÉRNÉL. Nyitva: adási napokon V- 3—este 10-ig, vasárnap de. 10—12 óráig. 21240 Bővítik a keltetőt — 8000 rántani való csirke karácsonyra — Másfélmillió naposcsibe a Mezőgazdasági Vállalatnál Évente emelkedik a Mező- gazdasági Vállalatnál keltett csibék, kacsák és pulykák száma. Bár a vállalat mind­össze hét esztendővel ezelőtt kezdte meg működését, azóta háromszorosára növelték a pé­csi és sellyei keltetőjükben a baromfikeltetést. Idén már majdnem másfélmillió csibét keltettek. Egymillió 425 ezer naposcsibe került ki a válla­lattól ebben az évben és 70 000 kacsát keltették. Érdekes, hogy a sok napos­csibéből, kacsából más me­gyék vásárolták és vásárolják a legtöbbet, Baranya termelő­szövetkezetei mindössze 60 ezer naposcsibét vittek el. A na­pokban is Szabolcs megye termelőszövetkezetei jelentet­ték be, hogy januárra újabb 40 ezer naposcsibét rendel­nek. A vállalat vezetőd sze­rint pedig a megye termelő­szövetkezetei a jelenlegi fel­szereléssel is 150 ezer napos­csibét felnevelhetnének éven­te» Amellett, hogy ez lénye­gesen javítaná a baromfiel­látást, kifizetődne a tsz-eknek is .Különösen akkor jövedel­mező, ha szakszerűen nevelik a csirkéket. A Mezőgazdasági Vállalat boldogasszonyfai telepén ba­romfinevelő iskolában elsajá­títhatják a szükséges tudniva­lókat a termelőszövetkezetek baromfitenyésztői- Az iskola lehetővé teszi, hogy tavaszig a megye termelőszövetkezetei­nek 50 százalékában szakkép­zett baromfinevelő dolgozzon. A Mezőgazdasági Vállalat gondoskodik arról, hogy ele­gendő baromfi álljon az igény­lők rendelkezésére. A pécsi keltetőt a jelenlegi 25 gépről 42 gépre bővítik jövőre. A sellyei telepen csak kacsát keltetnek majd. A tervek sze­rint a jelenlegi 70 ezres évi kacsákéi tetőst 120 ezerre ne­velik; A vállalat nem feledkezik meg a pécsiek karácsonyi ebédjéről sem. Kétszer annyi rántanivaló csirkét nevelték karácsonyra, mint tavaly. Ez. a mintegy nyolcezer rántani­való csirke és természetesen a termelőszövetkezetek által a városba szállított mennyiség kielégíti a város karácsonyi és újévi szükségletét. Hunyadi úti szülész* ^Pző iskola, napos ügyeleté- tefc szigorú igazoltatás után st át a parkos udvaron és f kell várnom, amíg beje- az intézet nevelőjénél. 9en „katonás” előzmények 1 zavaromban, igen „kincs* íz u a házLpendkzz tartozik... U Az intézet rendje iránt érdek­lődtem és a válasz után meg tovább érlelődött a gyanúm. hangozhatott az első i is, amit csak elősegí- nden oldalról rámirá- váncsi kandi tekintet. — Reggel negyed hétkor éb­resztő, hétkor névsorolvasás, naposbeszámoló, jelszó, rovta külpolitikai tájékoztatás, Ez­után reggeli, majd fél nyolctól nyolcig újságolvasás, utána nyolctól egy óráig közös foglal­kozás. Ebéd után, kettőtől hat­ig ismét közös foglalkozás, majd egyéni tanulás. Na, szegény férjek, vőlegé­nyek — gondoltam — ti is megtanuljátok majd a regulát, ha „leszerelnek” a lányok, asz- szonyok. Hát még, amikor Dom Zoltánná, az iskola neve­lője udvariasan megkért, hogy jöjjek talán délután, mivel­hogy perceken belül megkez­dődni a tanítás, már itt is van a szülészorvos és ugye én sem ragaszkodom szigorúan ahhoz, hogy a riport pont egy szakmai előadás részletes megírásával kezdődjék. Nem, ehhez tényleg nem ra­gaszkodtam, de azért délután, amikor a napos újra felveze­tett, — ami biztos, biztos ala­pon — jóelőre elkészítettem a katonásam frappáns, rövid kérdéseket. És ekkor ért a má­sodik meglepetés. Az igazgatói, szobában ott ült a szigorú” nevelő és két hallgatója neve­zetesen Csala Nándomé és Ze- lenka Margit, * elmélyült alko­tókedvvel rigmust faragtak. Fullánkos, csípős, ügyes csősz* táskafélét a szombatesti ün­nepségre. Csák azért nem idé­zek felőlük, mert illetlenség lenne közreadni, hogy H. I., meg B. E. és többen mások milyen kópéságokért kapnak tnaü.á *9&oieuis sűrűjük» ezen a különben, kedvesnek ígérkező estén. Megtudom, hogy jóelőre gon­doskodtak magnóról, hangleme­zekről, sőt italról is (persze, csak sör), mivelhogy nemcsak szükkörü házimurit rendeznek, hanem hivatalos lesz ezen a hajnak, kőtáráig tartó táncos­zenés mulatságon a bányaipari technikum és a Sopiana Gép­gyár KISZ-fiatalsága. — Természetesen fiúk — szól közbe a 20 éves Zeíenka Mar­git, amit azonnal megtold a nevelő is. — Az elvtárs délelőtt bizo­nyára feltételezte rólunk, ne­velőkről, hogy mumusáé va­gyunk az iskolának. Igaz hogy szigorúak vagyunk, de amint látja, mégsem kolostor az in­tézetünk. Aztán igazi asszonyt (nem nevelői) szaporaszavúsággal el­mondja a délelőtt felsorolt *házirend” bővebb értelmezé­sét. Azt, hogy az iskola időtar­talma álig másfél év és az aránylag rövid idő alatt na- gyonis felelősségteljes tudni­valókat kell elsajátítani a hall­gatóknak. Annak ellenére, hogy a hallgatók közül sokan érettsé­givel lóerőitek ide, mégis pró­bára teszi őket^ a klinikai gya­korlati órák bonyolult fárasztó elfoglaltsága és az elméleti foglalkozások eléggé zsúfolt programja. Az orvostudományi tatfágtgjt kimül az áfáaümoe. műveltség továbbfejlesztését i szem előtt tartják, a legkülön bözőbb tantárgyak és előadás sorozatok rendszerével. — Tulajdonképpen ezért va szükség a házirend pontos be tartására az eléggé korai éb resztére, a napos szolgálatit az újságolvasásra, hogy a fe gyelem vérévé váljon a haliga tónak, mert amit itt tanulna1 az bizonyos értelemben töb bet jelent a szakma elsajátító sánáí. Hivatás ez a javábó hiszen nem kisebb dologról va szó, mint az anyák és a jöv generáció egészségének védet mérői, amit csak odaadó hive tásszeretettel, példás fegyelem mel lehet és szabad müvein ha egyszer elhagyják az iskol kapuit. Azt is elmondja, hogy *házirendhez" tartozik a hal paták szabad idejének haszne (és természetesen kellemes) íx osztása. Van könyvtáruk, szí pen berendezett társalgóiul televíziós készülékük, lerne* játszójuk, sakk, dominó, aszú Hterdsz, kézimunka szákkö házi filmvetítés és hetenkér kétszer szabad kimenőjük. r-t És mivel töltik el az est TŐ—11 óráig tartó kxmenóji két? — Rendszerint moziba, szét házba járnak. Na, és azt set szabad elhallgatni, hogy egy küket, másikukat ilyenkor kt rest fel a férj, a gyerek, vág éppen-* jgrjjalőlt, mert a húst Svee szülésznőtanuló azért húszéves ám házonkívül is. Na és a mi lányaink nem­csak a tanulásban, hanem másban is jeleskednek ám. Nemrég voltak kint Hirden ré­pát, kukoricát, burgonyát szed­ni a tsz-ben. A házi. trófeák közé legújabban egy dicsérő oklevél is került a hirdi tsz köszönősoraival. — És a mi lá­nyaink, asszonyainak példái ad­nak még ennél is nagyobb ál­dozatvállalásból. Horváth Kati. Gyuris Margit, Mihályfy Mária és Sági La jós né már életet is mentettek, nem is egy esetben. Az egyik életmentőnek be is mutat. A tizenkilencéves tata­bányai Gyuris Margitnak, aki két ízben adott már közvetle­nül életet adó vért. így mond­ta. cl: — Egy ízben éppen ebédel­tem, amikor Székely tanárse­géd úr áttelefonált az iskolánk­ba. Nulla negatívos vércsopor­tost keresett. Én és Horváth Kati perceken belül jelentkez­tünk a klinikán. Másodízben este fél nyolckor hívtak át egy súlyoe sokkos beteghez, akinek négy deci vért adtam. Hát cny- nyi az egész. Dorn Zoltánná az órát nézi. — Megbocsát az elvtárs. de a lányok félóra múlva szín­házba indulnak. És tudja, ilyenkor az öltözködés, a toalett, a — Szóval ez is a „házirend­hez’ tartozik, t=r p. ay ~i

Next

/
Thumbnails
Contents