Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-29-01 / 306. szám
1980. DECEMBER 29. N A P T O 3 „Forintosaid" Hidason Mennyire tudják leszorítani a brikett önköltségét? Valószínű, mindenki hallott már a Hidasi Brikettgyárról. Tavaly kezdte meg a kísérleti termelését. Ez év augusztusában került sor az üzem ünnepélyes átadására, az erőmű- részleg kivételével, amit a napokban vettek át a szakemberek. A gőz- és füstfelhőbe burkolózó üzem ma teljes kapacitással termel. Éves tervüket még novemberben teljesítették, s úgy számítják, hogy az előirányzott 90 ezer tonna helyett 103 ezer tonna brikettet állítanak elő. Gyenge minőségű, 1940— 1950 kglóriás lignitet dolgoznak itt fel briketté. Olyan szenet, amelyet legfeljebb csak az erőművek kazánjaiban égethetnének el. A brikett már 3670 kalóriás. s háztartási tüzeléshez használják. Noha a hidasi brikett még újdonság a TÜZÉP-telepeken, már most sincs elég belőle. Az emberek megszerették. Hz ország eavetlen ilven gyára Az üzem keletnémet tervek alapján épült fel. A baráti NDK-nak ugyanis — mint közismert — nagy tapasztalatai vannak ezen a téren, hiszen az egész világon vezet a barnaszén termelésében és feldolgozásában. A Hidasi Brikettgyár neve előtt gyakran olvashatjuk a „magasnyomású” jelzőt, arra utalva, hogy itt kötőanyag nélkül állítják elő a brikettet. Ez előnyös a népgazdaság szempontjából, hiszen a bitumen és szurok nálunk elég drága. Ennek ellenére, az ország valamennyi brikettgyára kötőanyaggal dolgozik, ez az első, amely magasn yom ássál termel. A hidasi gyár több mint 120 millió forintjába került az országnak. Ezért nem közömbös, hogy mennyi a brikett előállításának önköltsége. Sajnos, ma még drága. Ezer fcrntról 480—490 forintra A TÜZÉP vasúti telepein 37,30. Pécs belterületén pedig 41,60 forintot kérnek mázsájáért. Ez nem mondható soknak. A brikett előállítási ára azonban jóval több ennél, noha több mint a felére csökkent már. 1959. elején még 1000 forint volt a tonnánkénti önköltsége, 1960. elején 550 forint, ma pedig 480—490 forint között mozog. Még mindig sok. Ebben p>ersze több tényező szerepet játszik, a többi között az is, hogy az üzem teljesen újszerű gyártási technológiával dolgozik, kellő gyakorlat és tapasztalat híján. Ennek ellenére elmondható, hogy a gyár műszaki és fizikai dolgozói sokat tettek a? önköltség csökkentéséért. Eddig 3 fő forrása volt ennek. Az egyik a terv mennyiségi túlteljesítése. A 13 ezer tonna többlet 14,4 százalékos plusznak felel meg. Ez jelentősen csökkenti az önköltséget, hiszen minél többet termel valamiből egv üzem, annál olcsóbb. A 13 ezer tonna többlet a dolgozók szorgalmát dicséri. A második forrásnak a széniszapba kerülő szénpor meny- nyiségének csökkentése bizonyult. Szeptember előtt ugyanis 130—140 vagon szénpor tűnt el havonta a széniszaptóban. (Gyenge minőségű széniszapról lévén szó, p)otom áron kellett eladniok a téglaégetők- nek.) Az üzem szakemberei különböző műszaki intézkedésekkel elérték, hogy ma csak 60— 70 vagon szénpor kerül az iszaptóba- a többiből brikettet tudnak készíteni. Az önköltségcsökkentés harmadik forrása is egy műszaki újítás volt. Az impregnálásnál felhasznált pakura mennyiségét a korábbi 3,8 százalék helyett 3 százalékra szorították le. A pakura elég drága. Ezzel — és az előbbi — műszaki intézkedéssel sok százezer forintot takarítottak meg, s mintegy 25 forinttal csökkentették a brikett árát. Keressünk, kutassunk! Mindez szép, de nem elég. A brikett még ma is drága, s van még lehetőség a takarékosságira. Az igazsághoz híven el kell mondanunk, hogy az üzem műszaki és fizikai dolgozói ma is sokat törik a fejüket ezen. Sáska László elvtárs, a fő- technológus például a minden- nap>os előírt állásidő csökkentésére gondol, egy szovjet ta- ; nulmányút tap>asztalatai alap)- . ján, amivel jelentősen növelni j lehetne a termelést. A félbe- : harapott mondatok után ítélve (mert nem szeretik, ha az újságíró idő előtt megtud valamit), más elképzeléseket is tartogatnak a tarsolyukban. örvendetes tény ez, s remél- } jük, hogy a „forintcsata” nem ! áll meg 1961-ben sem. Bízunk ! abban, hogy a munkás-műszaki összefogás megtenni a ma- j ga gyümölcseit Ezúttal csak egy hibás szemléletet szeret- j nénk tollhegyre tűzni, még- : pedig a következőt: „Rendben van, törekszünk, de az önkölt- | séget úgysem tudjuk már lé- } nyegesen csökkenteni. Csak forintokról lehet szó, a TÜZÉP- telepi árak elérése álom." Az ilyen nézetek fékezően hatnak a „forintcsata” lendületére. Az emberi leleményesség és tudás előtt — ha kellő akarattal párosul — nincsenek végleges határok, ezért jobb lenne, ha inkább ezt hallanánk refrónszerűen az üzemben: „Messze vagyunk még a végső határtól az önköltség csökkentésében!" A múlt évben még gondolni sem mertek arra, hogy idáig érnek, s 480—490 forintért állítják elő a brikett tonnáját. Ebből az a tanulság, hogy ami ma még lehetetlennek látszik, holnap már valósággá válhat. I M. L.- \ Két as ás tojás évente — minden tyúktól Beszámoló a hollandiai baromfitenyésztési világkongresszusról A gyártás négy főbb fázisra osztható. A hidasi lignitet porrá őrlik, majd 95 fokra fel- jnclegítve kiszárítják. Utána 1600 atmoszférás nyomással a kívánt formára sajtolják. Az óriási nyomás úgy összepré- seli a szénp>orszemecskéket, hogy feleslegesnek bizonyul a kötőanyag. Ezt követi az im- pregnálás. ami másszóval any- nvit. jelent, hogy a brikettet pakurás teknőn vezetik át. llymódon a brikett felülete vízhatlan bevonatot kap. A Déldunántúli Rövides Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat pécsi lerakata ezúttal is éricsíti állami és földművesszövetkezeti boltok vezetőit, hogy leltározás miatt január 15-ig áru kiszállítás szünetel. 638 N;h?z lenne egy két és félórás előadást, vitát két gépiéit oldalon megírni. Nem is kísérletezem, ezért csak azokat a morzsákat ragadom ki dr. Kántor István, az FM ba- romfitemyésztési osztályvezetőjének a hollandiai baromfitenyésztési világkongresszusról szerdán délelőtt tartott előadásából, amelyeket nálunk is haszonnal figyelembe vehetnek. Tért hódít a világon mindenütt a baromfitenyésztés. Ennek megvan a magyarázata. A kapitalista vállalkozók szívesen fektetik be a pénzüket a baromfitenyésztésbe, mert tőkéjüket sehol ilyen gyorsan nem tudnák megforgatni. — Mindössze nyolc hét alatt meg térül a pénzük, ha például p>e- csenyecsirke előállításával foglalkoznak. Ez a helyzet mindenütt a világon. És. ha megéri a kapitalistáknak, akkor miért ne érné mcv a mi szövetkezeteinknek is?! A baromfi a legjobb takarmányértékesítő. Kísérletekben r ........................... " ME ZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK új, korszerű BIZTOSÍTÁSA általános vagyonbiztosítás Kevesebb adminisztráció, kedvezőbb díj, nagyobb biztonság! ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ 4 1,10 kiló koncentrált takarmánnyal egy kiló baromfihúst állítottak elő. Óriási dolog ez, különösen, ha tudjuk, hogy más állatoknál, például a sertésnél egy kiló hús előállításához négy kiló takarmányra van szükség. Hollandiában, ahol most kezdenek p>ecsenye- csirkével foglalkozni országos átlagban 2,70—3 kiló takar mányért kapnak egy kiló csirke húst. Jól gépjesíthető a baromfitenyésztés. Dr. Kántor István elmondotta például: járt egy holland gazdaságban, ahol 12 ezer baromfi mellett mindösz- sze egy ember dolgozott. Gépesítették a etetést, az itatást De van a baromfitenyésztés fellendülésének egy másik magyarázata is. Megváltoznak az emberek táplálkozási szokásai. Ezt magunk is megfigyelhetjük. ha körülnézünk az éttermekben, ahol mind több és több zsíros hús marad az asztalon. Az emberek táplálkozása a sovány hús felé tendál. És ennek kielégítésére kitűnő a baromfihús. Ho lankában körülbelül* 25 millió baromfi van. tehát annyi mint nálunk. Ebben nem maradtunk le. De a tojástermelésben annál inkább. Hollandiában a 25 millió baromfi ötmilliárd tojást ad évente. Ez pedig azt jelenti, hogy egy- egy tyúk évi tojáshozama 200. Hogyan lehet az, hogy ennyit tojnak itt a tyúkok és még- inkább hogyan lehetséges az, hogy pontosan akkor tojnak legtöbbet, amikor nálunk a legkevesebbet? Ezt a kérdést francia és más szakemberek is tanulmányozták. Mi általában márciusban, áprilisban keltetett jércéket hagyunk meg. — Ezek októberben kezdenek tojni. Ez pedig azt jelenti, hogy körülbelül március—áprilisban tojnak a legtöbbet és ettől kezdve megint csökken a tojáshozamuk. így volt ez Hollandiában is. ők is a március —áprilisban keltetett jércéket hagyták meg korábban. 1952- ben még az összes csirkemeny- nyiség 42 százalékát keltették március—áprilisban. 1956—57- ben 17 százalékát és 1957—58- ban 21 százalékát. Most ezt a szintet tartják. A keltetési idő decemberre csúszott át. 1952— 1953-ban keltetett csirkék 1,2 százalékát keltették decemberben. 1956—57-ben pedig már 23,5 százalékát. Azóta ezt a szintet tartják. E néhány szám bél is világosan látható: Hollandiában a keltetés időszaka tavaszról télre tevődött át És ebben van annak a magyarázata, hogy amikor a ■világpiacon csökken a tojás, a hollandok akkor viszik a legtöbb tojást eladni. Három hónappal előbbre hozták a keltetési idényt. A decemberben keltetett csirkék júniusban már tojnak és pontosan akkor, amikor a mieinknél csökken a tojástermelés, az övéik akkor tojnak a legtöbbet — október— novemberben. Ezt is meg lehetne valósítani nálunk. Persze az egyenletes, nagy tojástermelésíhez más is kell: takarni ánygyár. Hollandiában például mindenütt: a szövetkezetekben, az egyéni gazdaságokban, a kísérleti telepeken egyforma takarmány- keveréket etetnek, amit a gyártól vásárolnak. Nálunk is fejlődik a takarmánygyártás és előreláthatólag Baranya is kap takarmánykeverő üzemet, amely elősegíti majd a baromfitenyésztés gyors fejlődését is. Hollandiában érdekes módon tartják a baromfiakat. Itt egyre jobban terjed az ablaknélküli istálló. A baromfi érzékeny a fényre. A fény hatással van a toj ástermelésre. A tyúknak a tavaszi napfény megadta a jelt, hogy itt a szaporítás ideje. Most ezt a jelet a holland szövetkezeti parasztok adják meg. Szinte mindenütt megvilágítják a baromfiakat — Ahogy rövidülnek a napok: mindig hosszabb ideig kapnak megvilágítást a tyúkok. Vannak esetek, amikor 24 órán keresztül is fényt kapnak. Nem fehér fényt, hanem pirosat és. nem erőset. Ez a fény is tojás- termelésre kényszeríti a tyúkokat. I hollandon főleg to- | jástermeléssel foglalkoztak, de mind jobban rátérnek a hústermelésre is. Ebben mi lehagytuk őket. Míg a hollandok 1958—59-ben 8800 vagon baromfihúst termeltek, addig mi 16 000 vagonnal. Persze nálunk a baromfihús fogyasztás is nagyobb. Ott egy-egy személyre eddig 1,7 kiló baromfihús jutott évente a mi 10—11 kilós évi átlagunkkal szemben. Snlai János . Az év eseményeiből JÚNIUS 30: A 13 millió lakosú Belga-Kongó elnyerte függetlenségét és köztársasággá alakult. A belga gyarmatosítók már kezdet-kezdetén eltölzélték, hogy a természeti kincsekben rendkívül gazdag Katanga tartományt külön bábkormány alapításával leszakítják az új köztársaság testéről. A képen Csőmbe, a katangai bábkormány feje. JÚLIUS: Szovjet kormányküldöttség látogatón Ausztriába Hruscsov elvtárs vezetésével. Hruscsov elvtárs osztrák vezetőkkel folytatott tárgyalásokat és látogatást tett több osztrák ipari tizemben is. Képünkön: barátságos beszélgetés autógyári munkásokkal. JÚLIUS 21: A kubai kormány bejelentette, hogy több nagy amerikai cukorgyárat államosít. JÚLIUS 26: Budapesten tartotta XIII. ülésszakát a szocialista országok Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa,
