Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25-01 / 304. szám
N A P r ry SZOMBAT, 1960. DEC. M. «•MIS«**. --w~«*** Ferenc József vezérkara nagy hadgyakorlatra készült 1910-ben. Már csak a megfelelő terep kijelölése volt vissza. Végül is a választás a dimbes- dombos Görcsöny falu környékére eset t Ezek után már csak azt kellett meghatározni, hogy hol legyen a vezérkar és a -„legkegyelmesebb hadúr”* a császár és király szálláshelye. Megérkeztek a faluba a szálláskeresők és érdeklődni a gazdag Benyovszky ügyvédhez mentek. Benyovszky a környék dúsgazdag földbirtokosa azonnal meglátta az ügyben a nagy lehetőséget — Kisebb gondjuk is nagyobb legyen az uraknak ennél _ mondotta méiyen megr hajolva. — Én és egész háznépem a legnagyobb megtiszteltetésnek vesszük, ha őfelségét és nagyon természetesen az urakat is vendégül láthatjuk. A szálláskeresők megnézték a felajánlott épületet, az ügyvéd rezidenciáját Minden kényelemmel berendezett tágas szobákat találtak, a ház körül gazdag állatállományt. A látottak azt mutatták, hogy a kúria gazdája fejedelmi ellátásban részesítheti vendégeit Az egyezséget meg is kötötték, majd jelentétték őfelségének: van megfelelő „vendégfogadó”, a hadgyakorlat megtartásának tehát immár semmi akadálya. Puskaropogás verte fel a környék csendjét, ijedten rebbent szét az erdei madár, kúszott a magyar baka a görcsö- nyi pocsolyákban. Nem is gondolt rá — honnan is tudhatta volna —, hogy a görcsönyi vaktöltéses pufogtatást nehány év múlva doberdók vérfürdője követi... A ravasz ügyvéd nemcsak szívességből vállalta a sok kiadással járó vendéglátást hanem jobban számításból Gondolta, ha majd vége lesz a hadgyakorlatnak, kéréssel fordul a királyhoz. Vagyona mar megvolt, csak a titulus hiányzott hozzá. 4. Két hétig „állt a bár a kúrián. Vendégeinek nem volt az a kérése vagy óhaja, amit ne teljesített volna. Amíg a baka esténként a ködös erdő mélyén maga ásta fekhelyében puha kenyérről és szalonnáról álmodott, addig a kúrián sűrű bokacsattogtatás kísérte di- nom-dánom hangjait verte vdsz- sza a negyven holdas park. Két hét elteltével ismét csend ülte meg a tájat. A katonaság elvonult és néhány napra rá búcsúzott a vezérkar, a király is. Az ügyvéd jól számított. Kézfogás közben a király megjegyezte: — ha... tán... ha valami kérése volna, izé... — Benyovszky, felséges uram. Benyovszky— segítette ki az idős „hadvezért” az ügyvéd vigyázzba meredve. — Na ja, ja Herr Benyovszky, Elmondhatom, hogy magánál wunderschön éreztem magamat... ,. „ ... Ferenc József a kitűnő ellátásért nem volt háládat’an. Grófi címet adományozott Be- nvovszkvnak. Két fia. Rudolf es Móricz már nyomatták is az ötágú koronás grófi névjegyüket... lgv kezdődött. H ‘qr'jjrpt folyatása során már csak az egyik «fróf Benyovszky _ .RudI’ kisérjük végig. Életútja méltó volt egy mulatós, költekező, a nőkért élő-haló igazi magyar grófhoz. Az ő hóbortjainak kőbe merevedett emléke a görcsönyi kastély. A háznép maga között csak Rudikénak becézte. Nem azért mintha valami túlságosan sze- retetre méltó erényekkel büsz kélkedheíett volna, inkább í kissé zavart gondolkodása ruházta fel ezzel a névvel. Az egyik rögeszméje volt, hogy mesterhegedűt gyárt majd. Fúrta, faricskálta a fadarabokat, de a végén a hegedű hangja mindig torz nyeker géssé ficamult.. „ Végül is megúnta a mihaszna munkát, sutba vágta a szerszámait és világjáró körutat tervezett. Először néhány hónapot Pesten szándékozott tölteni és utána egy gazdag magyar grófot mindig szívesen látó nyugati államokat kívánta meglátogatni. Tandara, ez a dallamos nevű, éjfekete hajú pesti táncosnő tetszett meg neki először. Az ő kedvéért váltott állandó helyet az Orfeumba s nem múlt el egyetlen este sem, hogy ne gyönyörködött volna a táncosnő „művészetében”. A vérpezsdítő kánkán fokozta hangulatban megérle- ló'dött benne a gondolat: magával viszi Tandarát külföldi útjára, hogy gondjait majd a táncosnő mélytűzű pillantásé val enyhítse... Az orfeumcsillag szívesen fogadta a gróf udvarlását — miért is tiltakozott volna az ellen, hogy egy pénzeszsák lóg állandóan az oldalán — bár magában korántsem volt valami hízelgő véleménnyel köztudomásúan kissé exaltált széptevőjéről. A „szerelem” fogyasztotta a görcsönyi birtokot. Piacsek ügyvéd, Kollár sertéskereskedő mindig készen állottak 100 —200 hold megvételére. Ahogy zsugorodott a föld, úgy csillogott mind több ékszer Tandarán. Közelgett a külföldre indu lás napja. Még egy hónap és Tandara szerződése lejár, semmi akadálya már a fekete nászúinak. Ajándékozott a gróf egy arany nyakláncot is Tanda rának, aki este vacsora közben furcsa kéréssel állt elő. Azt kérte, hogy a nyakláncot varázsolja gyöngyfüzérré. Még har mine nap van vissza szerződése lejártáig s ha minden nap venne egy igazgyöngyöt s azt az aranyláncra fűzné, az indulás napjára egy teljes gyöngyfüzérré „változna” a lánc. Nem lehetett olyan kívánsága, amit ne teljesített volna. Minden este előadás után az öltöző előtt várta, zsebében kis bársonytokkal s tokban egy csillogó gyönggyel. S Tandara hosszú, ápolt ujjaival fűzte a láncot, az elkövetkező boldog napok zálogát... Már csak egy-két szemecs- ke hiányzott ahhoz, hogy a füzér teljes legyen, amikor... Este hiába ment fel a színpad függönye, Tandara nem lépett színpadra. Izgatottan rohant be a gróf az Orfeum titkárságára. — A művésznő szerződése lejárt, nagyon sajnálom gróf úr, de nem közölte velünk hogy hova költözött — válaszolta sajnálkozó hangon az Orfeum titkára és mint aki tehetetlen az ügyben, széttár- fiúnak. ) ta kezét. Nem akarta, vagy nem merte megmondani, hogy • hírhedt táncosnő — net* a saját elhatározásából — azokban a pillanatokban már két „hivatalos” kísérőjével vonaton utazott Jugoszlávia felé Messze, minél messzebb Budapesttől, ettől a várostól, ahol az első kudarc érte — ez volt a gróf első gondolata. Azokban a napokban Gör- csönyben ötszáz holdat írtak Kollár nevére s a pénzt „táviratilag” küldték Budapestre. Skócia felé hajózott a gróf. A skót tengerpart egyik előkelő hoteljében szállt meg. Az ötszáz hold árával pénztárcájában és gróf! címével csakhamar a szálló legelőkelőbb vendégei közé tartozott Pedig azon a nyáron nem egy külföldi arisztokrata, köztük egy skót hercegnő is abban a szállóban töltötte a napjait. A gróf új, ol thatatlan szerelemre gyűlt, s megkérte a hercegnő kezét. A hercegnő se igent, se nemet nem válaszolt de valami halvány reménnyel mégis kecsegtette a grófot — Kívánjon bármit én teljesítem — mondta a magyar főúr és szerelemittas szolgálatkészséggel leste a hercegnő szavalt A hercegnő kapott az ajánlaton és egy fényképet vett elő. A fénykép egy hatalmas kastélyt ábrázolt, cirádás bástyákkal, gót stílű ablakokkal. — ősi családunk lakhelye ez — magyarázta a hercegnő. — Ha ilyen kastélyt épít hazájában nekem, akkor..4 A gróf állta a szavát Skót mérnökökkel a fénykép pontos hasonmására terveztette meg a Görcsönyben felépülő kastélyt. I Itthon pedig lázas áertséggel fogtak hozzá az építéshez. Éjjel-nappal dolgoztak a grófi birtok téglagyárában, fejszecsattogás hangzott a közeli erdőkből, az uradalom mészégetőjében szakadásig dolgoztatták a cselédeket. A kastélynak a lehető legrövidebb időn belül fel kellett épülnie — ez volt a gróf levélbeli utasitá- S3. Dolgoztak a kőmívesek, az ácsok, embersorok hordták a téglát, a terméskőt. Kora hajnaloktól késó éjszakákig hajszolták a szolgálókat, mert — „Rudika” nősülni akart. Az épülő, magasbaszökkenő falak már körülölelték azt a barokk-stílusú volt kolostort, amelyet a gróf apja vásárolt. A régi kúria szinte beleolvadt az új kastélyba. Az intéző hetente küldte az értesítést az építkezés haladásáról. „Gyorsabban, gyorsabban” — jött a válasz. A temérdek sürgető levél után amikor már a belső rendezéshez a parkettázáshoz, festéshez láttak volna — újabb levél érkezett a tengeren túlról. Lakonikus rövidséggel csak ennyi állt benne: „Az építkezést abbahagyni.” A hercegnő „nem”-et mondott. A kastély azóta sem épült fel. A nép verejtékén szerzett ezrek, milliók mentek veszendőbe egy „igazi magyar gróf’ pillanatnyi hóbortjai miatt Annak a grófnak kedvtelései miatt, akinek semmi sem volt drága, de aki a legsúlyosabban büntette, ha a földjét csak egy barázdányival is meg akarták rövidíteni a nincstelen parasztok. Megsárgult papírok, hiteles dokumentumként bizonyítják azt a nagy felelősségrevonást, amelyet Görcsöny ura a faluval határos kisdéri parasztok ellen indított, meri a „földnélküli já- nosok” tenyérnyi parcellájukhoz öt-hat métert akartak hozzászán tank Ott áll ma is a kastély, falai megrepedtek, az emelet üres szobáiban pókhálót lenget a nyargalászó szél. Egy letűnt világra és az országot fosztogató uraira figyel meztetnek. Övök mementókénü! Garay Ferenc Csillogó szemmel és hangos robajjal igyekezett minden fiú a szobája felé. Szűk lett a szoba ajtaja is, úgy lökdös- ték be egymást rajta. S mint a vércsék csaptak le a csomagjaikra. A gondolatok messze nyargaltak a vájártanuló intézet szürke falai közül. Kilenc napig otthon! A fürgébbjei máris indultak. Nem törődtek semmivel csak csivitel- tek, zajongtak. — Szevasztok! Kellemes ünnepe-* örökre, két! — kiáltotta egyik is, másik is kifelé menet. Csak egyedül Ho- ránszki Matyi nem sietett a pakolással. Az ágya szélén gubbasztott. Lengyel Jancsi se igyekezett nagyon. Komótosan rakosgatta szennyesét a fakofferba, s közben Matyi felé pislogott. Amikor elkészült, letette pakk ját az ajtó elé és kezet nyújtott Matyinek. — Matyii Gyere el hozzánk az ünnepekre. Az igaz, hogy heten vagyunk, de megleszünk, ne félj! Jó? — Köszönöm Jam esi, de nem megyek. Itt maradok. Jó lesz nekem itt. Fejét lejjebb hajtotta, hogy szinte eltűnt két nagy tenyere között. Jancsi után becsapódott az ajtó. je felé. Bal karján áttépte az ingecskét és belevágódott a földbe az éles vas. Karját fogva csodál kozó szemekkel tekintett vissza. Mostohaapja a konyhában ordított az anyjával. — Tüntesd el. amíg nem késő! — s fejével a szinre intett. A menhelyben egy szürke ruhás sovány kisasszony fogta meg a kezét. Irma kisasszony lett húzódozott mellőle. Nem akartak mellé ülni. Büdös volt az istállótól, a disznóóltól. Csak amikor az igazgató, meg Irma kisasz- szony figyelmeztette Zádort, akkor kapott új helyet. A konyhában volt egy karos pad. az lett a fekhelye. A kis- kabát a párna, a nagy pedig a dunna rajta. — Tizenhárom a felügyelője. Az éves gyereknek való anya elmosódott... ruhát adjatok a raktárból. Az ötödikesekhez megy. —■ adta ki az utasítást a bakócai gyermek- otthon vezetője. De szép is voll az a karácsony. Az első karácsony a kis Matyi életében. Volt vagy háromméteres a fa a nagy hallban. Gyönyörűen feldíszítve. Csillogott, villogott. Alatta meg a sok ajándék. Mindenkinek egyformán. Vörös feje kiemelkedett a többié közül, amikor elvégezte a nyolcadik ál ö volt a hatodik kis cseléd Zádorék- nál. Egy fél literes plébögrét örökölt az elődjeitől. Lesütött szemmel állt az asztal elé, kezében a kis bögrével. A fazékból mertek egy kanállal és ha még maradt valamelyik tányér alján, azt is oda öntötték. A tornác küszöbén kana- lazgatta. Goromba ember volt Zádor. Hajnalban kelt és el- „ ____|______ ső ú tja az istállóba talánost. S aztán két vezetett. Meggyűl- hétig a Balatonon. Az üres fészek levegőtlen maradt. Hiába próbálta Matyi a torkát tágítani, nem ment az széjjelebb, csak szűkült-szűkült Befordult az ágyon hasra. Nagyok lettek a szemei. Az első kigurulő könnycsepp egy négyéves pufók kisgyereké volt. Hosz- szúnyelű fejsze repült a szinben szösz mötölő szöszke fetotta a sárga petró leum-lámpát. — Matyi! Ugorj, az istenedet, hasadra süt a nap! Mint az idomított állat, úgy ugrott ki a jászolból. Kócos, vörös üstöké szénaszálakkal volt tűzdelve. Kézbe kapta az ablakból a súro- lókefét, az ajtó mel 161 a négylábú kis széket és oda tette az első tehén mellé. A bal kezével megtámaszkodott, a jobbal meg csutakolta, csutakolta. — Aztán mozogj ki a disznókhoz! — adta ki a parancsot Zádor. Elmúlt hat éves. A többi hasonló korú gyerek iskolába járt. Matyit csak az első büntetés után, kilencéves korában íratták be. A többi gyerek Tanácskozás a szakmáról. A bányatelepi vájártanuló intézetben kedvesen fogadták a többiek. Melléje is szívesen ültek társai. Rohantak a2 évek. Utolsó karácsony a mai az intézetben. Tavaszkor vizsgázik. • Elapadt á patak. Megigazította a pokrócot az ágyán, s aztán a kisteremben munkához látott. Mire végzett a fával, Etel néni megterítette az asztalt. A leves is, meg a sült is a tészta is, nagyon finom volt. Pedig az volt írva az étlapra, hogy szombat: szünet. Gazdagh István Az iparosodáshoz szükséges tőkét leggyorsabban a kereskedelem tudja összegyűjteni, ehhez azonban amint látjuk nem volt lehetőség, nemcsak az utak hiánya, hanem a termelés elmaradottsága miatt sem. Pécs egyetlen nagyobb tételű kivitele a boreladásból származott. Baranya Ö6szes megyéink közt a legnagyobb szőlőterülettel rendelkezett (1882-ben 44 ezer hold, Pécs- csel együtt), és borhozamát is (500—700 ezer hektoliter) ritBESZÉL A MŰIT lérdi nagybirtokos volt Kölcsönügyletekkel foglalkozott a katolikus egyházi javakat (káptalan, székesegyház, plébániák, alapítványok) kezelő hivatal is. A Baranyai Takarékpénztárral együtt ezek is túlnyomóan a földbirtokosokat segítették kölcsöneikkel. Iparosok, kereskedők hitelszükség letét látta el az első magánbankház Schapringer Joachim alapítása (Kossuth Lajos u. 4.), és a Pécsi Kölcsönös Segélynagy malma a 90-es években. Ez már az új technikával dolgozott s többféle minőségű lisztet tudott előállítani. Keletkeztek fémipari kisüzemek is, helyi, illetve közeli körzet ellátására. Egyik legrégibb a Kindl Ferencé, mely már 1831 óta dolgozott (Munkácsy Mihály utca), de csak 1876 után lendült fel. Kisgépeket s emellett lakatos szakmába tartozó Abbáziát. Ezek az üzemek mind s a még tengődő szövőfonó kisipar áldozatul esett a pesti és osztrák tőke gyilkos versenyének. A Hirschfeld-féle sörgyár tudott megmaradni, ennek utóda a Pannónia Sörgyár, egyházi tőkével dolgozott. Pécsen azok az üzemek nőhettek nagyra, melyek helyi nyersanyagokat használtak fel szerszámokat és sajátos technikával dolgozik«.,.,.«.«.. —~~ *-■ — „ . í^eJy' gyártott. Munkáslétszáma meg tak Ilyen volt 7cöiAäv vumos wv/u—coci ucn.vMni.ci/ in- zőegylet 1866-ban. Mindez haladta a százat A Runnrecht u voit Asoinay Vtlmos kán múlták felül. Túlnyomóan azonban igen kevés volt ah- ceg híangöntóie (IránriDá- £?"? 1?62' kisgazdák kezén vannak a sző- hoz, hogy Pécs megközelíthes- ídfl té?4 fSzintén 'eTk a köz- ° ^ d/ vUá«hl"léyr« lök, közel 400 község közt ősz- se a gépi termelésre való átté- lekedés megjavulúsa után kezd ” 1893 Ut^n emelkedett lik meg területük, ezért nagyon vegyes a bor minősége is. A pécsi kereskedők vásárolják fel. A Rákóczi út vonalán és attól északra 10—12 méter mélyen hatalmas pincéket vájtak a száraz pannon homokba, ott érlelik, teszik egységesebb mi- nőségűvé, tömegáruvá. 20—30 krajcár a literenkénti ára. Alig fél évtized alatt a filoxé- ra megsemmisítette szőlőinket és 1892-ben a megyében 16 ezer holdról 22 ezer hektoliter bort szűrtek, Pécsen 397 holdról 556 hektolitert. A bőr-, vas-, textiláruk-, gyarmatáru-kereskedelem révén is gyűlt össze némi tőke. A tőke gyűjtőhelyei a takarást, ami szerencsésebb helyzetű városainkban, elsősorban Pesten akkor már nagyméretűvé nőtt A gépesítés a malomiparban indult meg. Pécsnek és közeli környékének legelemibb szükségletét látta el. Eddig vízimalmok őrölték a gabonát a Jakab-hegyi homokkőből vágott malomkövekkel. Pécsen a Tettye, a Kasszián, szabolcsi nagyobb méretűvé válni. A tér másik oldalán a Herczeg testvérek rézöntödéje próbálta megvetni lábát. Olajütő volt a Rózsa Ferenc utca 2. szám alatt Nagyarányú vállalkozásnak indult a Madarász-féle vasgyár a Hőgyes Endre utca déli végén. Helyén később egy hírhedt emlékű mulatt eozin edényeivel. A bőripar már a török időben híres volt finom szattyán készítményei-* vei. A magyar tímárok tovább vitték és manufaktúráik is életképeseknek bizonyultak. A Tettye patak mentén sorakoztak, mely szennyvizüket elvezette. A Hamerli-féle világhírre tett szert. Kesztyűgyára 1871 óta működött, bevezette a gépesítést és 50—100 munkás _____„ a Va sfürdo ütött tanyát, A szá— u — tuu niunní*.* “ smuuim) zad végén a bortermelés ka- dolgozott benne. Egy régi maárok, a Lámpás völgy, Bálics tasztrófája után lendületet vesz lom helyét foglalta el. Tovább és az ürogi patak vizei adták a sörgyártás. Már a török ki- éltek azonban a finom fehéraz energiát. Az első g -malom, űzése utáni időben működött bőr kikészítő műhelyek is aZ Weidinger malma egy városi serfőző üzem a Sör- Ágoston téren, a Márton utház u- 6- számú te,ken' Ezt cában' A nehézbőr kikészftésé- trhh l^kö^te a' }BR3'ban megvette Soltz Antal ben nagyrnnőtt a Höffler-féle Hamarosan több 1. ette. A ^s mint manufaktúra dolgo- bőrgyár egy régi vashámor he- regi cukorgyár helyén (innen znt* „.„1. „ n,, „ B ” ___________ __ájul cs.y rém vasnemorne__ BJ»' Mimen zott, csak a 90-es években gé- lyén. Mindvégig fent tudott réknénztárak, bankok. A Pé- a Gyár utca megnevezés) léte- pesítette, 60—150 munkás dől- maradni, bár 1880-lg mint mari Takarékpénztár az ország- sült egy. mely még a 90-es eozntt im,__„„ «Teri 1 fiA'í-Ko« '--* — — — » V, 1>, uai Jtuuu-ifi limit ta„ » «1.6, ie«-b«n «i«pi- sa*3ri, ÄiKYss :™aSi»,j2Sa“ts'“a!'a'‘' tották. grichenyl »Ml telei- „láp vízinek en«rglíiít na- érftette m<* az «Wrjjrárat. k -------*■ gyón bonyolult utón vezetve a tr-i-z-« •- — ció i szerint a nagybirtokosok pítőja is Czln*ry László pdgyenge hajszálgyökerefc hitelszükségletét látta el. ala- Túrr-malóm használta ki üTcn- jEjgfgL*“ bökkentek a'század'végének helyén ép«It im« Me* me, hasznalja fel Mellette la - ■■ re erős szárba. I «,