Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-18-01 / 298. szám

1960. DECEMBER 18. N * P L 0 Korszerűbb lesz a vasút Megszűnik a krampácsolás, eltűnik a kézihajtány, gépesítik a rakodást Elég sokan szidják a vasutat. Ki nem hallott például a vas­utak lassúságáról szóló élcelő­désekről? Van, alá kimutatja, hogy 50—00 évvel ezelőtt sem jártak lassabban a vonatok, mint ma, egyes mellékvona­lainkon. Nem akarjuk a vasutat ettől a hibájától megvédeni. Mi is azt kívánjuk, hogy végre — és nem is sokára! — tegye itt is gyorsabbá a közlekedést. Csak az egyoldalúság ellen emelünk szót. kz ellen, hogy az egész MÁV munkáját néhány „csi­gavonat'’ alapján ítéljék meg. Ha nem is a megfelelő gyor­sasággal, de a vasút is kor­szerűsödött és sok szép ered­mény született 15 év alatt. I) szenny öcsik és vagono Kezdjük a döntő ággal, a Vontatással. Jelentősen bővült a moz­donypark az utóbbi 10 évben. Ma 45 százalékkal több 424-es és 25 százalékkal több 375-ös mozdony jár a pécsi vasútigaz- gatóság területén, mint 1950- ben. Sajnos, ezt a tényt nem lehet egyértelmű örömmel üd­vözölni. Mert igaz, hogy a 424- és ma is világmárka, de csak gőzmozdony marad. Szeren­csére az utóbbi években _vál­tozott a helyzet, így ma már 16 diesel mozdonya is van az igazgatóságnak. Jelenleg egy újfajta nyersolajmotoros tola­tómozdonyt próbálnak ki Ka­posváron. A szakemberek so­kat várnak az új típustól. Amint látjuk, a vontatás korszerűsítésének üteme lassú. Talán az sem túlzás, hogy itt maradtak el leginkább az ál­talános fejlődéstől. Reméljük kellő tanulságokkal szolgál ez a jövőre vonatkozóan. A kocsihelyzet már előnyö­sebb képet mutat. A „Noé” ide­iéből származó elavult sze­mélykocsikat fokozatosan ki­cserélik modern, világos, mű­anyaggal borított, higiénikus, ki s összsúly ú, kényelmes ko­csikkal. Az új vagonok is má­tok Az 1950-es 10—20 tonnás ítlagraksúllyal szemben ma a nagyobb vagonok kerültek elő­térbe. Harminc és hatvanton­nás vagonok is vannak már. Még nagyobb a fejlődés a rakodásnál. Ezen a területen nincs restelkedni valónk. 1950- nel szemben, amikor a kézi ra­kodás még általános volt, egyre nagyobb teret hódítanak a gépek. Pillanatnyilag négy nagyteljesítményű öttonnás ún. „bakkdaru” van az igazgatóság tulajdonában, amely a nehéz áruk ki- és berakását gyorsít­ja, illetve könnyíti meg. Van egy ugyancsak öttonnás autós­daru is, amely a kisebb vidéki állomásokon teljesít alkalmi szolgálatot. Régen csak a budapesti pá­lyaudvarokon futkároztak a fürge villamostargoncák, vidé­ken avult kocsikkal húzták az árut. Ma 10 akkumulátoros kocsija van az igazgatóságnak. Igen érdekesnek ígérkezik a villás emelőtargonca, amelyet a közeljövőben hoznak Pécsre. Ez a fürgejárású gép rakodik és szállít egyszerre. Gépármádía anályaíennMásnál A leggyorsabban a pálya­fenntartást, illetve vasútépí­tést gépesítik. Szinte forra­dalmi változásokról beszélhe­tünk ezen a területen. Több évtizedes, vagy évszázados avult módszerek tűnnek el a semmibe. Ez lesz a sorsa a krampácso- lásnak. Ma már egyre inkább az ún. „vibrátor aláverő-ké- szülék”-kel tömörítik a talpfa alatt az ágyazatot. A pálya­fenntartás egyik legnehezebb fizikai munkáját gépesítjük ezzel. Amikor utazunk, gyakran látjuk, hogy a pályamunkások kiszedik a követ a talpfa alól, és megrostálják a földtől, szén­portól, tehát szennyeződéstől. Eddig kézivillával rostáltak — újabban itt is megjelent a gép — 240 embert pótol egyetlen masina. A vágányfektetést már tel­jesen gépesítették, motorizált pályakocsikat állítanak a ré­giek helyébe. E szerint nem sokáig látunk már pályakocsi tologató izzadt pályamunká­sokat. És izzadt kézihajtányos pályaőrt sem. Fokozatosan mind ellátják gépi járművel. Régen a vasbetonszerkezetű vasúti hidak építése na­gyon elhúzódott. Egy-egy nagyobbnak mondható hídnál 28 napi sebességkorlátozásra volt szükség a cement lassú kötése miatt. Ma a fele is elég, mert. előregyártott elemeket alkalmaznak a vasúti hidak­nál. A második ötéves terv első három évében egy kotrógépet, 10 dömpert, 2 földtolót, 2 föld­gyalut, 2 billenő teherautót, egy rázódöngölőt. egy ágyazat­rostálógépet, 2 nagy aláverő­készüléket, egy dieselmoz­donyt kap a pályafenntartás az igazgatóságnál. A gépek puszta leltárszerű felsorolása is arról tanúskodik, hogy a pályafenntartás gépesítése ro­hamos ütemben folytatódik tovább. M. L. idői ár ás jelentés arhafcó időjárás vasárnap estig: *ás ködös, az évszakhoz képest 'he idő. Több helyen ködszitá- . a déli és nyugati megyékben lány helyen eső, majd ködszitá- gyenge légáramlás, holnap yenként, elsősorban a Dunántú- I. élénkülő szél. 'arható legalacsonyabb éjszakai mérséklet: mínusz 1—plusz 3. ^magasabb nappali hőmérséklet ‘árnap plusz 3—plusz 7 fok kö- t. Délen helyenkint 7 fok fe- l SEGÉDMUNKÁSOK Rácz Pál éknél” jártam. Nem tanultam tovább, dolgoznom kellett. Most meg már úgy érzem, idős vagyok a tanuláshoz. Mindig segédmunkás voltam. A felszabadulás után a beton- útépítőknél, most a megyei építőiparinál. Ne higgye, hogy az én munkámhoz nem kell szakértelem! Én mindenfajta betonelemet él tudok az épü­leteken helyezni és a betono­zás csínját-bínját is ismerem. Ez már majdnem szakmunka! Szentlászlón lakom, ott van a családom, két gyerekünk. Nem élünk nagy lábon, de átlagban az 1800-at minden hónapban hazaviszem. Hogy ez elég szép kereset? ... Szocialista brigádban va­gyunk, „gyűrjük ám az ipart”. Volt már olyan eset. amikor egy műszak alatt 35 köbméter betont bedolgoztunk. Afféle vékonypénzű legénykék nem ették "volna meg után? ■■ má­kostésztát. Ügyeskezü kőművesek és festők keze nyomán újra megszépült a Széchenyi tér 2. számú épülete. I — Cipőállványokat hegesz­tőnk társammal, Benkő Jó­zseffel. Ö már szakmunkás. Tartom a vaslemezeket és fél­re^ fordulok, mert nagyon erős a fény, fehéren vakít. Én is fiatal vagyok, huszonnégy éves. Szegedről jöttem ide Pécsre a Finommechnikai Vál­lalathoz. Apám?... Zenész, muzsikus. Igen, hallottam, hogy régen ráköptek a tízpengősre és a zenész arcához csapták. Húzd, ki tudja meddig húzhatod!? Segédmunkás vagyok, nincs még szakképzettségem. Hogy mennyit keresek? Nem sokat, ezerkétszázhatvan forintot egy hónap alatt- Most szakrajzot és géprajzot tanulok. Géplaka­tos szakmunkás szeretnék len­ni. Már gyerekkoromban is ez volt az álmom. Nagyon sze­retem ezt a szakmát. Most órabérben dolgozunk, azért keresek kevesebbet, de jövőre állítólag norma lesz. Akkor több lesz az én pénzem is. Nagyon fogok igyekezni! Jászai József ■— Betonozzuk az épülő áru­ház tetejét. Nincs szakkép­zettségem, nem is volt sohá. Harmincnyolc éves vagyok. Hat elemim még a ,yHorthy­— Igen, — Nyitnád Borbála v«gyok, a Pécsi Tudomány- |jSyetem jogi karának negye­ik éves hallgatója. — Hogyan határoztam el. hogy jogász le­szek? — Tudja, azt hiszem, már az általános iskolá­in kezdődött. A lányok kö- ftói mindig akadt valami prob- ■úoia. sűrűm kellett igazságot irtani, és a tanárnő engem júndig megkérdezett: mi a vé­glényem. — „Te tárgyilagos '’agy — mondta, — nem sze* *tód a részrehajlást”. — Ugye i'Hi tart nagyképűnek, ha azt >m, hogy egy k/icsit min- ueg is éreztem az igazsá- ~i. — És kialakult bennem a (i'mszenv az igazságszolgál- .7''ás iránt. Nagyon szép hi- .J'úls e7;. Már akkor is gondol- ?tn hogy egy bírónak ilyen­ig'1'' kel] lenni, keresnie kell az 'az-jácot. És még valami: na- ■ "1 szeresse az embereket... .,7 Az édesapám? — Villany- y?relő a siófoki Kőolajipari ^yjtólatnál. Édesanyám már él. meghalt 1953-ban. A t ^bárium első osztályát Sió' tu °n végeztem, a következő i, ‘tólat Nagykanizsán. Akkor it la gyszü leimnél laktam. szerettem-e tanulni? Mit fj'tódjak? A diáknak rendsze­ri; valami nem tetszik. Ne- ít^ a matematika meg a fizi- rtóm tetszett. egyetemi munka? ..: íjj nagyon tetszik, és úgy nem éltem vissza azzal HVjV az egyetemen viszonylag ^y°bb a szabadság, mint a SfaT^iskolában. A kollégium? el, külön fejezetet érdé KBTidézet meine! Nekem nagyon tetszik a kollégiumi élet, és sajnálom, hogy az első két évben nem kaptam helyet. Tudja, néha talán nem is lehet pontosan megmagyarázni, hogv a kol­lektíva miként ösztönzi tanu­lásra az ember. Nem, nemcsak úgy, ha a lányok „előszedik" a hanyagabbakat, de például ha látom, hogy valamelyik ta­nulni meg, én is megyek, meg a többi is. — Az egyenjogúság? Hát ez váratlan kérdés volt. Én pél­dául igazán nem tudom elkép­zelni a svájci nők helyzetét. Milyen lehet az. ha egy nő nem egyenjogú? Én csak köny vekből, híradásokból, édes­anyámtól és a nagymamámtól tudom. Itt az egyetemen? Sem milyen formában nem va­gyunk hátrányban a fiúkkal szemben. Persze az is igaz, hogy a mi évfolyamunkon is, a lányok legalább olyan jól tanulnak, mint a fiúk. Igaz. a fiúk között akad egy-két ki­emelkedő, de. i. de mi szor­galmasabbak vagyunk. —Szegény édesanyám gyak­ran mesélte, hogy ő is milyen szívesen tanult volna, de ha­tan voltak testvérek, neki is dolgozni kellett. Gyárba járt, hajnalban kelt. sokszor a gép mellett aludt el. Meg a nagy­mamám is mesélte, hogy mi­lyen volt azelőtt. Cselédék vol­tak a nagypapámmal, de ami­kor a városba költöztek a nyo­morúság elől. ott m volt jobb, Mindig attól féltek, hogy kila­koltatja őket a háziúr, mert hat gyerekük volit. Mindig só­hajtva mondja a nagymamám: akkor még nem volt olyan könnyű gyereket nevelni, mint ma. Nagypapám meséli, hogy olyan szegényele voltak, újság­ra se tellett. Vettek tíz deka töpörtyűt, és ha újságpapírba csomagolta a hentes, akkor ol­vasott újságot. Volt olyan idő. — Ha elvégzem a tanulmá­nyaimat? — Szeretnék itt ma­radni Pécsett, a vőlegényem is itt van. A nyáron a gyám­ügyi hivatalban voltam gya­korlaton. szeretnék a tanács­hoz kerülni, mint gyámügyi előadó. , Igaz. bíró szerettem volna lenni, dehát egyhamar? Nem tudom __ Tudja maga az , hogy emberekkel kell fog­lalkozni, az nagyon szép. Ha egyszer kikerülök az életbe, én azt szeretném, hogy nevel­hessem az embereket Arra, hogy tiszteljék egymást, arra, hogy megtanulják szeretni és becsülni a másikat. Van ennél szebb hivatás? • Nyitnál Borbála mér elment az előadóterembe, és egy ki­csit mintha kihűlt volna a szoba. Rendezgetem a jegyzeteimet, belelapozok, újra elolvasok né­hány sort. Amíg beszélt, mindig ma­gasra nézett, ölébe húzta az asztalterítő szélét Fejét figyel- előre hajtotta, mintha előadásán ült volna. Jóérzékű képzőművész néhány vonallal meg tudná rajzolni a portré­ját. Fiatalság, mély rokanszenv az emberek és az élet iránt, szerénység és valami utánoz­hatatlan belső harmónia. Ne­héz is elképzelni, hogy néhány esztendő múlva. — ha szívé- vágya teljesül — a bírósági pulpituson él majd, ég színe- hagyott értékeket válogat az élet hordalékából. AMg két órája mondták a Pécsi Tudományegyetem jogi karán, hogy negyvenöt előtt itt női hallgató nem volt. kivéve a háború elején néhány sza­badkai jogászlányt, akik szá­mára a bácskai idecsatolás után kénytelenek voltak „he­lyet adni” a pécsi egyetemen. És mielőtt becsuknám a jegyzetfüzetet, eszembejut két idézet, amelyik között ötven- eszftendőd „korkülönbség” van. Az első idézet mindössze né­hány soros hír az 1895-ös új­ságokból. Szűkszavú összege­zése az évtizedes társadalmi harcnak, a mindig és mindig megújuló tüntetéseknek, a számos parlamenti interpellá­ciónak, az Európa-szerte élén­ken hullámzó, korabeli nő­mozgalmaknak. „Az 1895. december 19-én ér- vényrejutott törvényerejű intéz­kedés következtében Magyarom szagon megengedik a nöhallga- téknak as ogyeUm látogatását.’' Az 1895-ös intézkedés csak az orvostudományok kapuján engedte be a nőket, és emel­lett megmaradt a társadalmi, a családi, az emberi kiszolgálta­tottság. Nagy társadalmi vív­mány volt akkor ez a törvény- erejű intézkedés, de csak az egyik betegségre adott gyógy­írt — a sok közül. A másik idézet a 6660/1945. M. E. számú rendelet szöve­géből való. Ez a törvény nyi­totta meg minden egyetem és főiskola, közöttük az állam- és jogtudományi kar kapuját is a nők számára. „1. f (1). Az 1945/4« tanévtől kezdődően a tudományegyete­mek jog- és államtudományi karára a megállapított létszám keretén belül hallgatóul nők is felvehetők.. Nyitirai Borbála, a Pécsi Tu­dományegyetem jogi karának negyedik éves, jórendű hall­gatója tulajdonképpen mltsem tud az újsághírről, és a negy­venötös rendelet is csak ren­delet számára. , Hogy tanulhat, hogy jogász lesz, hogy az édesanyja és a nagyanyja sorsa csak elmon­dott, szomorú családi emlék — ez egy kicsit természetes neki. Éppen annyira természe­tes, mint az. ha délelőtt ki­lenctől—tízig nem az újság­író ül vele szemben jegyzet- füzettel — akkor Huszti Lajos előadását hallgatja a polgári eljárásokról. És úgye, az is természetes, hogy mindez így van nálunk. Árpád Éves tervünket már teljesí* * tettük. Tudom, az az első. hogy a munkahelyen eleget tegyünk Harmincezer volt az egy főre eső termelési érték terv. mi 39-et hoztunk.,Szép, úgye? Ha nem lennék vidéki, elmentem volna a paneles építést tanul­ni. Ujmódi lesz az építőipar­ban, nem kell majd olyan so­kat „melózni”, mint régen. Szétesik Kálmánná — Egyesek úgy vélik itt a porcelángyárban, hogy az én nyelvemet jól felvágták. Meg is mondom a véleményemet én akárki fiának! Mi itt a kályha­elemeket mázoljuk. De ho­gyan?! A szárítógép sokszor elromlik, rossz a munka szer­vezése. Meg tudok 4300-at is csinálni egy műszakban, de akad, amikor csak 3900-at. Nem elég folyamatos a munka. Ke­resni is többet tudnánk, ha jobban szerveznék meg a gyár­tást. Aztán a művezetőnk! Az Ádám elvtárs! Úgy, de úgy „le tudja tolni“ az embert. Nem, nem kiabál, csak fino­man, halkan, de az a bosszantó benne, hogy rendszerint igaza van, mert mi is jobban körül­nézhetnénk. Szóval ép 1250 forintot kere­sek havonta, férjem, aki szak­munkás 1800-at. Én otthon is maradhatnék, megélnénk, de az igényeinkkel szemben kevés az 1800 forint. Mi jobban aka­runk élni! Nagyon szeretek ol­vasni, az „Októberi vihart“ hozta haza most a férjem, gyö­nyörű volt; De jut nekem időm az olvasásra? Vezetőségi tag vagyok a Vöröskeresztben, a nőtanácsban, szemináriumra járok, azonfelül szeretnék to­vábbtanulná; Mi a kedvenc szórakozásom? Ilyen esős, lucskos időben, de különösen télen, munka után „bevenni" egy kis jó bort, meg ötujjnyi tokaszalonnát. (Vá­gunk idén is tudniillik disznót) Szóval aztán jöhet másnap a betoa. Otthon vasárnap eljá­rok televíziót nézni. Szurkolok a Pécsi Dózsának. Nagyon sze­retem a futballt; Van bizony probléma elég! Kaptunk most a gyártól egy vadonatúj főbérleti lakást, csodaszép de jaj annyi min­dent kell még bele vennem. Hogy érdemes-e ilyen körül­mények között a gyárban ma­radni? ... Hát tudnának-e igér ni valamit, hogy itthagyjam?! Sziits István Gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket és autószerelőket felve­szünk. 2. B. Sz. V. Pécs, Megyeri út. 21260 Abban a szép békeidőben” róluk irta József Attila: „a nyomor kergette munkassereg A legnyomorultabb jai” , ők voltak Ady Endre: „gyármarta bús alvói” mellük horpadt; válluk kiáll”, vagy Móra Ferenc: „harangszóban korgó gyomorral a gyár kerítés mellől haza« botladozó lázárjai az úri Magyarországnak”... Napszámosok, culágerek, szénhordók, laufoló csillések, vagyis gyűjtőnévvel segédmunkások* akiket nem kötött a munkahelyhez még a szakmai képzettség gyenge szála sem, akiknek arcán elsőként csattant a tőke. Segédmunkásokra most 1960-ban is szükség van és sok embernek nincs még nálunk szakképzettsége. Vajon hogy an élnek most, a legalacsonyabb beosztásban lévők, a munkásosz­tály közkatonái?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents