Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-13 / 268. szám

r 1960. NOVEMBER 13.

NAPtn

5

A

z elmúlt esztendőkben — bármerről is közelített az utas—nem tudott úgy a Bala- too-partra látogatni, hogy évente legalább négy-öt új Útikalauzt ne kínáltak volna a könyvesboltok, pavilonok. Ezek az útikalauzok, rendszerint jószándékkal, inkább a helyiismeret igényével készültek, bár arra is akadt példa, hogy nagyobb volt a szándék, mint az igényi Szó sincs arról, hogy Xe- resztury Dezső könyvét, a Balaton-t akár a legjobb igényű, útikalauzhoz is hasonlítanám, de az, amit a balatoni útikalauzok nem pótolhattak, könyvében, impozáns összeállításban megpróbálta a Balaton és partjának nagy ismerője — Keresztuzy Dezső] Általánosságban a Balatonról — joggal írhatom, hogy nemzeti kincsünkről — a tó környékének népéről, kincseiről, történelmi hagyományairól, népművészetéről, sőt irodalmi és képzőművészeti ihletőerejéről csak hézagos összeállítások születtek eddig. A Balaton még a felszabadulás utáni esztendőkben is elsősorban a régi — „jó borok, víg mulatságok, erős várak*’ hagyományát és a ritka nyaralási, fürdőzési alkalmat jelentette. Kevés kísérlet született, hogy a Balaton szellemi életét, a Balaton irodalmi és képzőművészeti kultúráját, sőt nemes történelmi hagyományait is egy összefoglaló műbe rendszerezzék.

Igaz, Keresztury Dezső siet előrebocsájtami e könyvben, hogy *i>* sem * Balaton festészetének, sem irodalmának teljes bemutatása nem feladatom...* — mégis az első és jelentékeny összefoglaló mű, amely a Balatonról eddig megjelenti

A szerző megpróbálta — és

sikerült — az Irodalmi igény szemmel tartásával, érzékletesen, szigorú szerkesztői elvekkel feltérképezni — elsősorban a Balaton kultúr históriai jelentőségét Mindezt riport- szérűén, az irodalmi riport legjobb hagyományainak alkalmazásával, és végtelen nagy szeretettel a táj iránt

A

z igényes könyvet négy részre osztotta. Külön fejezetben ír a tájról, a Balaton-környék történelméről, a népről és az évszakokról.

A táj-fejezetben — amellett hogy a szerző pedáns, tudományos pontossággal adja közre a Balaton és környékének geológiai és más, még idetartozó adatait szárnyaló költől- séggel írja elő, a valóban csodálatos szépségű vidéket. Néhol kissé elfogultnak is tűnik a szuperlatívusokban elmondott költői vallomás, egy kicsit megfeszíti a könyv kereteit.

A történelem-fejezet érdekes szerkesztésű anyag. Ugyan csak az előbbi fejezetben már elismert költői módszerekkel végigtekint a táj történelmén, az Árpád-kori emlékektől a múlt századvégi tarokkos, csú- zos, pipáló hangulaton át a máig. Ebben a fejezetben esetenként szenvedélyesebb a hangja, keserűbb is. Az író szubjektív haragja ez a korabeli társadalom ellen, — amely egy diszebéden húscafatokat rágó katonatiszt kezébe adja sorsát, amely sznob magatartásával nemcsak a dolgozók a magyar ifjúság és a Balaton tízezreit, százezreit rekesztette ki a Balaton örömeiből, de jó- szerint a régi uralkodó osztály külföldi cimboráit se fogadta be szívvel. Keresztury társadalomkritikája finom és alapos,

A nép-fejezet talán a legsikerültebb. A Balaton környékének gazdag néprajzi tárháza kivételes alkalom egy ilyenirányú fejezet megszerkesztéséhez, megírásához. A Balaton vidéki csárdák, a dél-bakonyi betyárhistóriák színes világa, a vidék népzenéje — amelyből még Kodály Zoltán is gyűjtött •— a szőlőművelés és még sok más — mind ehhez a gazdag néprajzi világhoz tartozik, amely nélkül nem teljes a Balaton vidék irodalmi térképe.

A negyedik fejezet Évszakok címmel szerepel a kötetben, ez Is irodalmi igénnyel írt és szerkesztett rovat, de elsősorban idegenforgalmi tárgyú és jelentőségű.

K

ülön kell szólni arról az alaposságról és igényről, amellyel Keresztury Dezső a Balaton íróit és festőművészeit bemutatja] A magyar

irodalom történetéhez szorosan, alkotó módon kapcsolódott a Balaton, még akkor is, ha ezt irodalomtörténészeink hellyel-közzel eddig kifelejtették tanulmányaikból. Irodalmunk úgyszólván valamennyi érdemes költője megénekelte a Balatont, jelentős festőművészeink közül sokan meglelték a táj nagy témáját a Balaton látványában.

Két éve jelent meg a „Tihanyi echo” című kötet, amely a magyar költőknek * Balaton iránt lerótt alkotói tiszteletét volt hivatva bemutatni. Hasznos kis kötet volt az, eltekintve a bevezető tanulmány néhány elvi tévedésétől, de a Balaton irodalmi hagyományainak az igazi, eddigi legigazibb emlékét mégis csak ez a kötet állítja. Batsányi, Berzsenyi, Csokonay, Kisfaludy. Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és mások, mind szerepelnek a kötetben, szervesen beépítve a nagy irodalmi riport konstrukciójába. A magyar irodalom gyöngyszemei ezek az alkotások, és a kötetben közölt személyi irodalmi históriák — végeredményben irodalomtörténeti dokumentumok,

A kötet képzőművészeti anyaga roppont gazdag. Hatvan reprodukció olyan művészek kezenyomárói, mint Ligeti Antal, Beraáth Aurél, Ripl-Rónal József, Egry József. Vaszary Jánosi, Mészöly Géza,• Bartha László, Vass Elemér, Borsos Miklós és mások. Legszebb balatoni tárgyú alkotásaik reprodukciós gyűjteménye jelentősen növeli a könyv értékét

A sszegezve Keresztury

^ könyvének értékeit — mellőzve mindenemű ünneprontást —• dicséretére válik könyvkiadásunknak és a balatoni kultúra ápolásának egyaránt

Thiery Árpád

I FJÚMUNKÁSOK!

Jelentkezzetek

kőműves, ács, szobafestő, burkoló szakmára tanulónak

Jelentkezhetnek mindazok, akik a 14. életévüket betöltötték, de a 17. életévü két nem haladták túl éa a 8 általános iskolát elvégezték. Jelentkezni lehet levélben vagy személyese n. Jelentkezéshez iskolai bizonyítvány, születési anyakönyvi-kivonat szükséges. Jelentkezni lehet: Komlói Építőipari Vállalat munkaügyi osztály Komló. Kossuth L. u. 13. Vidéki tanulóknak bentlakásos otthont és napi háromszori étkezést biztosítunk. 752

„Ötszáz halál megyen háta után..."

Leonard Anquissola térképe 1689-ből. A fekete körrel jelölt rész, ahol feltételezhetően Zrí nyi kirohanása történt.

Az ember körülnéz innen, a szigetvári vár észak- nyugati bástyájáról, és óhatatlanul elmereng a régi, történelmi idők emlékein. Eszébe jutnak a szigetvári hős dédunokájának sorai:

„Zrini, jól esmérvén életének végét ötszáz bátor vitézt számlál maga mellett minthogy nem tűrheti immár égő tűzet kiviszi magával azért mind ezelket,it*

És eszébe jut mindaz az emlék, amelyeket történelmünk, hősies tettekben gazdag históriánk megőrzött számunkra a szigetvári hősökről.

Kezemben a térkép, amelyet Leonardo Anquissola. a császári szolgálatban élő olasz mérnök készített 1889-ben, a szigetvári vár visszafoglalásának évében, és keresem a háromszáz év előtti történelmi nyomókat.

Belátni innen, a bástya te- tejéről az őszi párába vesző északi részét, ahol az egykori gyilkos mocsarak helyén ma karcsú erdők állnak, látni délről a mai, patinás várost, amely már háromszáz évvel ezelőtt is ott volt, és szerkezetében megőrizte a régi település formáját, látni a vér udvarát, a földgátak közé ékelt udvart, ahol valaha Zrínyi és katonái ádáz, elszánt, életre-halálra küzdelmet vívtak Szulejmán katonáival.

*

A Var északi külső falánál és a vár két báatyájában ma régészeti kutatáaok folynak, megelőzve a műemléki helyreállítást Az északi fal külső tövében feltételezhetően megtalálták a Zrínyi korabeli földből vert várfal cölöpnyomait és az évszázadok óta felhalmozódott földrétegződés minden kétséget kizáróan mutatja, hogy valaha, négyszáz évvel ezelőtt a vár faláig ért a mocsár vize.

A régészeti kutatás évekig tart majd a szigetvári várban, de az a sok száz köbméter föld és törmelék, amelyet ez évben is megmozgattak, az a fáradságot nem ismerő munka, amelyet a pécsi Jani« Pannonius Múzeum és a szigetvári múzeum régészei ez évben is Zrínyi Miklós emlékének áldoztak — máris meghozta az első gyümölcsöket.

•

Az északkeleti bástyaudvaron néhány segédmunkás ássa a kutatóárkot, mások az előző napi eső .maradványait” tüntetik el S persze itt vannak a régészek, Papo László dr., akinek nevéhez fűződik az idei mohácsi ásatások sikere és Kovács Valéria, a szigetvári múzeum vezetője.

Papp László dr. félrevon, a bástyafalra mutat.

— Látja? Az a dús habarca közé ágyazott keskeny téglasor, azok a vörös téglák, azok török eredetűek.ti Azt a törökök építették •.. A török, amikor elfoglalta a várat, azonnal hozzákezdett az építkezéshez, tudták, hogy ez a vár kiváló stratégiai előnyökkel rendelkezik > ■ ■ Amit feljebb lát, az már a császári építkezés nyoma..«

— És a Zrínyikor?

— Hogy a Zrínyi korát megelőző vár milyen volt, sajnos nem tudjuk. A Zrínyi-kori várról is csak leltári adataink vannak. Kétségtelen, hogy valamennyi fala — kivéve valószínű az északnyugati bástyát — agyagból vert, Illetve gerendák, cölöpök és sövényszerkezet közé hordott és levert földből volt. Ez idő szerint csak nyomok vannak, például a vár északi faltövében. Reméljük, hogy majd a nyugati várfal megkutatása erre további felvilágosítást ad.

Az északkeleti bástya régészeti feltárása is adott már némi bizonyítékot hiszen a bástyaudvarban megtalált nyolcméteres gerendák, amelyeket félméteres, gombos fejű kovácsoltvas szegeikkel fogtak össaa. mindon bizonnyal

egy törökkori pallórendazer tartószerkezetét alkották.

*

$94 éve VO t. Harminchárom napig tartott az ostrom. A százezer harcosból és nag>- zámú martalócból álló török sereggel szemben kétezerötszáz magyar vitéz védte a varat. A vár falai már romokban hevertek, a török benyomult a várudvarra, csak a/, északnyugati bástya, a belső várudvar állta az ostromot.

És szeptember hetedikén a védők utolsó menedéke is láng- baborult. Zrínyi Miklós, maroknyi katonájával megkezdte az utolsó haróot. Magira öltötte legszebb ruháját, zsebébe száz aranyat tett, elsüttette utoljára az ágyúkat

„Ötszáz halál megyen hat a után ennek...” — írja a költő dédunoka a XV. énekben, és ma csak a térképből és a közelmúltban vont kutatóárok régészeti feltevéseiből lehet következtetni, hogy hol történt Zrínyi Miklós nevezetes kirohanása.

Milyen a régész? Egy-egy lelet, egy-egy apró nyom lázba hozza. Állunk a fák között, az északnyugati bástyaudvar bejáratánál, amelyet Anquissola térképe ugyanolyan színű sávval jelöl, mint a várfalakat, Földgát volt ez, vagy árok?

A kutatóárok szélén Papp László körülmutat

— Mi szerintünk itt történhetett a kirohanás... A kutatóárok tanúsága szerint itt egy mély, vízzel telt árok volt, rajta a híd... Itt vannaik a cölöpök nyomai — mutat az árokba. — És az északnyugati bástya volt ezek szerint a belső várudvar. Itt rohant ki Zrínyi Miklós megmaradt katonáival . i i

Németh Béla szerint — aki egyébként a kor kitűnő ismerője — azt állította, hogy Zrínyi kirohanása a délnyugati bástyából történt Számos olyan dokumentum, amely az új feltevést igazolja — amellett szól, hogy az új elképzelés fedi a valóságot.

Milyen W Anquissola térképe? A megnyújtott négyszög északnyugati sarkában jelöli az árkot — a térképhez egyébként annakidején nem fűzött jelmagyarázatot és az árkot ugyanúgy jelölte, mint a várfalakat — éa minden jel. még az északnyugati bástya külső védettsége Is azt Igazolja, hogy a belső vár itt volt ide szorultak Zrínyiéit,

Szigetvári öregek mondják, hogy amikor Andráasy gróf, a vár volt tulajdonosa. 1934-ben az északnyugati bástya területén úszómedencét építtetett, kőépület maradványaira találtak. Persze, ezeket az adatokat megkísérlik ellenőri»!, de feltehető. hogy valóban itt állt a vár lakótornya.

•

A nyom még tormeweteeen

kevés, amelyből végső és Általános következtetéseket lehetne levomni.

Emberi csontokat is találtak, a legcsekélyebb anatómiai összefüggés nélkül, emberi koponyát, nagyobb mennyiségű vas és kő ágyúgolyókat, valamint agyagból égetett ágyúgolyókat, amelyek valószínűleg az ostrom utolsó idejének lőszerszegénységét bizonyítják.

Mindez még kevés ugyan, de ezekből a nyomokból csaknem bizonyosra feltételezhető, hogy Zrínyiek kirohanása itt történt, az északnyugati bástyából, ennek a hídnak a táján.

A régészeti kutatáaok ez évben nagyjából befejeződtek. Jövőre a tervek szerint öt hónapig kutatják a várat. Alighanem a következő esztendő régészeti kutatásai erre is bizonyosságot adnak.

Kegyeletes hely ez az északnyugati bástyakijáró, kegyelete* emlékeket takar itt a föld, a kutatóárok. S még csak elgondolni is kegyeletsértő, hogy majdan, a vár teljem helyreáll ítáaa után ezt a helyet bármi köznapi célra rendeznék

b*

Leszámolt és elutazott Torontóba. Ügy hallotta, ott is Van munkalehetőség, de a bevándorlási hivatal néhány vigasztaló szónál egyebet nem tudott nyújtani. Aztán egy bányavároskában kötött ki, viszonylagos szerencsével. Három centtel több órabérrel, hnint a fatelepen, külszíni munkát kapott a rézbányában. t>e itt legalább lehetett túlórázni, s amit oly régóta kívánt, szórakozni Is. Igaz, itt is legényotthonban lakott, de fnunka után legalább elmehetett valamelyik italmérésbe, Vagy akár moziba is, ahol aztán helyrepótolhatta „kultúr- éhségét”. A bányatelepre csak »nagy filmeket" hoztak. Olyaf I*- .„r- *f

<*!•<*

••Stuór legényszállás. se könyv, se SUU'tf”

nokat, mint „A fekete múzeum borzalmai”, vagy az „Arcnélküli ember átka”, hogy csak a szolidabbakat említsük. Ezek után szinte jól esett idegcsillapítónak az Italbolt. Persze, Kovács Elek nem volt tékozló természetű, nem verte el a nehezen szerzett dollárokat, gyűjtötte szorgalmasan, hogy egy régi álma, vágya végre teljesüljön.

Teljesült is. Megvásárolhatta az első gépkocsit, egy 1951- es kiadású, szép tojáshéj- színű Studebaker-t, amit egy kanadai adott el neki alig 100 dollárért. Ekkor küldte haza az első levelet, az első megelégedett sorokat: „íme, tizennyolc éves létemre autótulajdonos vagyok.” Ami igaz, igaz, ettől kezdve felfelé ívelt az útja. Ruhákat, Ingeket, szép cipőket vásárolt magának, futotta a keresetből, a túlórázásból. De meddig. Talán hat hónapig, s ez volt amerikás életének legtovább tartó munka- viszonya. Felmondtak neki. Nemcsak Kovács Eleknek, hanem vele együtt jó néhány- száz fiatalnak is, mert „kimerült a telep”, csak a több éves gyakorlattal rendelkező bányászokat tartották vissza.

Mehetett, ahova tetszik. A „lehetőségek hazájában” kedve szerint kóborolhat bárki, nem állja útját rendőr, nem ^'borTatnak senkit „közve- ■'Mves munkakerülésért”. Sől "nk^nélktili segélvt is folyóténak ogy *delg. heti 15—25 dollárt, attól függően, mennyi ideig dolgozott és mennyit ke- nwrtt utoiaó. munkahely én. De

aki egyszer belekóstolt, aki

egyszer is felvette a „segélyt”, az nagyjából az elveszettek közé sorolható. * Annak csak egy lehetősége marad: az „autóstopp’’. Ez annyit jelent, hogy az illető kiáll a végtelen kanadai országutak egyikére és addig „meszel ', amíg valamelyik kocsi fel nem veszi, így utazta be Kanadát Kovács Elek is, így próbált szerencsét Sault-St-Marieben, Elliot-Lake- ben, Baneroftban, Delhiben, a Niagara környékén és Dél- Ontarióban, majd újra vissza északra. Közben itt is, ott is kapott néhány napos, néhány hetes munkát, szőlő- és dohányfarmokon. Volt, ahol elszegődött mosogatólegénynek, vagy állatgondozónak, de négy esztendő alatt sehol nem akadt számára egy hely, ahol megállapodhatott volna, ahonnan hasonlóan derűs levelet írhatott volna haza, mint amikor beszámolt az autóvásárlásról.

Hol volt már az autó. Lassanként leszakadt róla minden és a legjobb esetben is csak használt ruhát, viseltes lábbelit vásárolhatott az egyre gyérebben guruló dollárokból. Eleinte még azt írta haza, hogy összegyűjt annyi pénzt, amennyi elegendő lesz a hajó- útra, később már egyre kétségbeesettebb hangon irt, könyör- gőtt, hogy „váltsák ki” valahogy, mert már az öngyilkossággal cimborái.

Elek édesanyja összegyúj- (ötté a pénzt a hajóútra, a vonatra. S most Kovács Elek itthon van, újra édesanyja mellett.

.,A kiptn egy Clliot-Lake-I uránércbánya konyhája látható, igaz,

egyelőre mosogatólegény vagyok, de majd talán, talán ..

De ezt már nekünk mondta el, itt a szerkesztőségben- Elmondta, hogy őt nem a kalandvágy vitte ki az óceánon túlra, hanem a mostohaapa brutális bánásmódja, amivel annakidején elriasztotta hazulról és amivel most négy év után újra „hazafogadta”. Talán nem illene ilyesmit újságba foglalni, nem illene beleavatkozni mások családi dolgaiba, s ha mégis beleavatkozunk, azt Elek érdekében és gz édesanya érdekében tesszük, aki évekig kuporgatta a pénzt, hogy viszontláthassa a fiát, hogy újra embert faragjon belőle. Mert még mindig nem kéaé.

«át VJ- 55

SzeUeoti útikalauz — a tájról