Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
I f 1960. NOVEMBER 13. N«Ptö 3 A komlói széntröszt 1961. évi terve 5500 tonna szén naponta — Tíz kilométer új korszerű vágat Újabb fémtámos koncentrált munkahelyek Meddőtömedéketés, nagycsillék Hárman egy gyárból Á komlói széntröszt nagyszabású értekezletet tartott pénteken, a Kossuth-bányai kultúrteremben, ahol megjelent Papp János elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője. Dittrich József elvtárs, a komlói városi pártbizottság titkára, továbbá a bányász szakszervezet központjának képviselője, a tröszt, az aknák politikai, gazdasági és műszaki vezetői. Tíz százalékkal több szén A népgazdaság napi 5500 tonna szenet kér a jövő évben a kojnlói tröszttől — mondta beszámolójában Piegl János trösztigazgató. Ez a mennyiség 10 százalékkal több az idei előirányzatnál. Az 5500 tonna kibányászása tehát komoly feladatot ró a tröszt bányászaira — de kiadható. Ez év márciusában a tröszt 5287 tonna szenet termelt naponta, a bányásznap előtti hetekben több üzem 110 százalék körül teljesítette a tervét. Ezekben az — akkor kimagaslónak számító — eredményekben a dolgozók lelkes munkaversenye játszott döntő szerepet. Természetesen ezután is számíthatunk a bányászok odaadására, a 10 százalékkal több szenet azonban nem szabad csak a munkaversenyre építeni. A munkaverseny ugyanis elsősorban az adott tervek túlteljesítésére szolgál, és nem arra, hogy az előirányzat emelkedésének réseit betöltsük vele. Az öt és félezer tonnából továbbra is Kossuth-bányáé lesz az oroszlánrész. Napi 153 Vagont kell kiadnia — többet mint eddig bármikor. Hasonló mértékben emelkedik á többi üzem terve is, Nagymányok kivételével. Az aknák általában elegendő feltárt szénva- gyonnal rendelkeznek: Mint ismeretes, a komlói szén tröszt már az idén is koncentrált termelést folytatott. elsősorban Kossuth-bá- nyán. Itt a közel másfélszáz Vagont mindössze néhány fejtésbő' állította elő. A jövő évben folytatódik az összpontosítás. Béta- és III-as aknán 1200. Anna-aknán pedig 350 tonnás koncentrált munkahelyet létesítenek, illetve készítenek elő. 12^ ezer tonnát fejt a széngyalu Ennyi szenet akarnak a jövő *vben kitermelni a széngyalu- Val. Impozáns mennyiség, an- Oak mutatója, hogy a szén- tyaiu bevált. A gépi jövesz- lésre szánt 182 ezer tonna hátralévő mennyiségét a Béta-, •He've III-as aknai GTK 55-ös réselőgéppel, illetve *<én fűrésszel akarják kibá- tyászni. (A 182 ezer tonna látványos szám, ám ha a tröszt kilib mint másfélmillió tonnás «VI termeléséhez viszonyítjuk, Jem sok. Sőt: kevés, mégsem hallottunk arról a beszámolóban. hogy több jövesztőgépet farnak beállítani, illetve kiabb típussal szeretnének kí- ski”«tezni. Reméljük, a komlói tröszt vezetői módosítalak az álláspontjukon s folyatni fogják az ez évben meg- *?*dett nagyszerű gépesítési Programot, mert — ismételek — a 182 ezer tonnával lehet megelégedni.) _ Kedvezőbb a helyzet a ráadás és szállítás gépesítéséül. Negyven rakódógép dol- |°zik majd a trösztben, ha- ! °nta 8 ezer köbmétert kell 'ündegyikkel felrakni. Kettő- : *4ztízezer tonna szenet tér- 1 Jelnek a lengyel kaparókra 1 Jíövesztéses módon (azaz: 1 kVenesen a szállító szalagra > Jitik a szenet, lapátolni nem ■ *11). a Csinakál pajzs alá 1 Jkréppert építenek be. (Szin- < 7 nem kell lapátolni.) A r Jintes szállításban újabb te- 1 kleteket kapcsolnak be a r páycsilleforgalomba. 1961 jú- 1-től III-as akna már s ??k nagycsillével szállít, c ^ta-akna is rátér a Fii ne- a gyedévben, és így tovább. A nagycsillék révén a mozdonyparkot 25 százalékkal lehet csökkenteni, noha a szállítási távolság növekszik. Kossuth-bányán üzemszerűen bevezetik a fúvótömedékelést, meddőtömedékelés lesz III-as és Anna-aknán. Tovább növekedik a korszerűen biztosított fejtések és vágatok aránya. Hatszáz csehszlovák. 400 tatabányai hidraulikus fémtám és 1700 fémsüveg érkezik a jövő évben. Több Csinakál- pajzsot készítenek, kísérletezni fognák a Petőfi-bányai pajzsos biztosítással. Űjabb 10 kilométeres vágathceszt biztosítanak TH-gyűrűvel, folytatják a főtecsavarozást és más korszerű biztosítási eljárásokat. Használjuk ki a munkaidőt! Beszámoló érdeme, hogy — tervről lévén szó — nem fulladt a számok tengerébe, a műszaki fejlesztésen, a tonnákon túl azt is számbavette, miképp is lehetne még a 10 százalékos termelésnövekedést biztosítani. Piegl elvtárs olyan tartalékokat tárt fel, amelyek révén hóvégi hajrák nélkül, egyenletesen ki lehet adni a 10 százalék többletet. Hogy mik ezek a tartalékok? Az egyik a munkafegyelem. A bányászok munkaideje 7 óra, gyakorlatilag azonban csak 5 és fél—6 órát töltenek a munkahelyen. A dolgozók többsége munkaidő alatt étkezik, ugyanakkor felveszik az étkezési félóráért járó pénzt. Bízunk abban, minden becsületes bányász megérti: így nem mehet tovább. Sokat lehet javítani a technológiai fegyelem területén is. Az elmúlt 3—4 évben hanyag munkát is átvettek, például görbére sikerült vágatokat, amelyeket később egy másik csapattal kellett kibővíteni. Ezentúl az ilyen dolog felett nem térnek napirendre egy fejmosással. Piegl elvtárs befejezésül részletesen beszélt a termelés tartalékairól, a műszaki vezetők. a párt- és szakszervezet segítségét kérte feltárásukhoz. Ilyen tartalékok birtokában, a szakadatlan műszaki fejlődésre, a példás bányászok odaadására számítva, a tröszt teljesítheti jövő évi tervszámait. M. L. Az idő gyorsan telik, már novembert írunk. Tíz és fél hónap telt el 1960-ból. Változott-e a munka és az élet ez alatt a tíz hónap alatt megyénk ipari üzemeiben? Jöjjön velem az olvasó, győződjünk meg együtt erről a So- piana Gépgyárban! Csatakos, lucskos őszi nap van, a piactér óriási betonpad- •ójára hólyagos esőszemek potyognak. Ha megállunk egy pillanatra, láthatjuk a gyár főépületét, s aki már korábban ismerte, tudja, hogy a gyár külsejében semmi sem változott. Falak és ablak, kerítés és járda, a vizet okádó csatornák, minden egy évvel előtti . Nyissunk be a portára, majd ■ i dolgozók névsorából válasz- szunk ki három embert. Frei János mérnök Wagner néni, az egyik portás felikísér a gyárudvaron keresztül a szerkesztési osztályra. Fre, János főtechnológus a zöld színű kagylószékre mutat, mi pedig elmondjuk jövetelünk célját. A zömök testalkatú fiatal mérnök habozás nélkül válaszol: — Az én munkámban alapos változás történt ebben az évben. Főmechanikusból fő- technológus lettem. Korábbi beosztásomban a gépek karbantartásával, termelőállapotuk megőrzésével foglalkoztam most pedig „mérnökibb“ munkát végzek. A szerkesztéstől ugyanis a rajzok lekerülnek a technológiára, és így beleszólhatok gyártmányaink ldalakításába, olcsóbbá, jobbá tételébe. A gyár ebben az évben sok nemzetközi sikert ért el termékeivel. Moszkvában, Brüsszelben, Lipcsében, BécsPénteken két román vendég érkezett Pécsre: Vasile Moldovan elvtárs, a Román Népköztársaság budapesti nagy- követségének tanácsosa és Nicolae Blejan elvtárs, a nagy- követség másodtitkára. Mindketten első ízben jártak Pécsett, ahol ismerkedtek a várossal. Ellátogattak a tanácsra, ahol a tanácsi vezetőkkel baráti beszélgetést folytattak. Megtekintették a gyors ütemben fejlődő nyugati városrészt, a ben és Padovában nézhették meg az érdeklődők a Sopiana ö tornyos címerét viselő korszerű gépeket. Nagy ölöm számomra, hogy a technológiai ■:,) ításokat szorgalmazhatom. O esőbb, jobb és korszerűbb gépeket, gyártottunk ebben az évben, és talán az én munkám is hozzájárult ehhez. — Nem a mérnöknek, hanem a magánembernek mit hozott ez az év? — Olaszországban voltam az olimpián, s feleségemmel Csehszlovákiában nyaraltam Tervbe vettem, hogy jövőre társbérleti lakásomat főbérletre cserélem ki, a szövetkezeti lakásépítés lehetőségének igénybevételével. Azonkívül utazni is szeretnénk más külföldi országba... forró György lakatos A nagy szerelőcsarnokban éppen a satupad mellett magyaráz egy gyerekarcú fiatalembernek. — Ocsikóm, aliul mélyebben reszeld ki a vájatot, mindjárt jövök vissza — szól a tanulónak, és a gépekhez vezet. Forró György fekete micisapkái visel, olajszagú overálf, csontos, szinte vésővel faragott arca, mélyenülő, barna szeme van. — Mit is változott a mi munkánk ebben az évben? Nos, nézzék meg ezt a húsoló gépet. Eddig kézimeghajtású volt a kés köszörülője, most automatizáltuk. A dagasztógépen 2 hét alatt 20 újítást vezettem be, most ezeknek segítségével gyártom le brigádommal a prototípust. Nekünk akkor könnyebb a munkánk, ha mindig van alkatrész, s ebben az évben nem volt erre panasz. Zsolnay múzeumot, továbbá a Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályát, valamint a székesegyházat. A román vendégek szombaton délelőtt ellátogattak a Dunántúli Napló szerkesztőségébe, ahol baráti beszélgetést folytattak Csendes Lajos elvtárssal, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetőjével, valamint a Dunántúli Napló és az Esti Pécsi Napló munkatársaival. A román vendégek délután visszatértek Budapestre, Forró György a műhely közepén lévő piros húsautomatához lép. A bakelittábla kapcsoló gombjain babrál nagy kedvvel, úgy folytatja tovább, alig leplezett büszkeséggel: — Szépek, korszerűek a mi gyártmányaink, sokat változtak 10 hónap alatt, bár még mindig lehetne korszerűsíteni rajtuk. — Változott Forró elvtárs élete is? — Kétezer forinton felül keresek minden hónapban, elégedett vagyok. Vettem ebben az évben egy 12 5-ös Csepel motort, és a téli hízott disznóra félre van téve pénzünk. Feleségem és kisfiam Kacsótán lakik, onnan járok be dolgozni. Pécsett nincs lakásom — jó lenne persze —, de ezt ne írja meg, még úgy tűnne, hogy panaszkodom. Majd lesz az is.;! Salánki Sándor vasöntő 26 éves és már 10 éve a gyárban dolgozik. A pókhálós, kormosmennyezetű, szürke falú öntődében formáz éppen. Vörös mackófelsője fekete, éppen úgy, mint szeme, haja, bőre. Nehéz és fárasztó az öntők munkája. — Sokkal könnyebb tavasz óta — mondja Salánki Sándor. — Sűrített levegővel hajtott géppel döngölünk már és a formákat is géppel fújtatjuk ki. Csak az tudja, hogy ez mit jelent, aki dolgozott itt azelőtt. Meg is növeltük az öntöde termelését 20 százalékkal. A szűk, kormos, csepegő mennyezetű öntődében alig fémek már el egymástól az emberek. Az izzó vasat vödrökben cipelő munkások hátán vörösen csillan a fény. — Ráférne a tatarozás az öntőre, ugye Salénki elvtárs? Elmosolyodik. — Tudjuk mi, hogy nem lehet mindent egyszerre. Itt is be kell osztani a pénzt, mint otthon. Mi például ebben az évben egy beépített rádióval rendelkező zsúrkocsi t vettünk és négy fotelt. Mást nem, mert sok pénz kellett kislányunk születésekor.: Majd jövőre többet vásárolunk. * Három ember egy nagy gyár több száz dolgozója közül. Három csepp víz a tengerből. Színe azonban egy az óceánnal, mint ahogyan egy a három ember élete is a mi nagy, szocializmust építő családunkéval. Sziits István Román vendégek Pécsett Gyakran találkoztam a diósviszlói Kossuth Termelőszövetkezettel Ha nem személyesen, akkor értekezleten, ahol bírálták őket a rossz munkáért. A nyáron azt hallottam róluk, hogy négy aratóbrigádot szerveztek és mire kimentek a gépállomási kombájnok, addigra lényegében befejezték az aratást. A napokban lent jártam a siklósi járási tanácson, és ott azt mondta Pálinkás elvtárs, a járási tanács mező- gazdasági osztályának vezetője. hogy Drávaszerdahely és Diósviszló már befejezte a vetést. Most már végképp elmentem Diósviszlóra. A kép, ami fogadott: napsütéses, sáros ősz. Kint a mezőn kukoricát törtek. A kocsik meg rakottan kaptattak a mellékút- ról a főútra és útjukat itt-ott elejtett kukoricacső jelezte. Az iroda zárva. Előtte kerékpár és egy pöfögő Belorusz traktor. A falu vezetőitől arra próba lók váiaszit kapni, minek tulajdonítható, hogy már földbe került a mag? A párttitkár azt mondja: — Az én véleményem szerint az hozta a döntő változást, hogy betartottuk a szabályokat. Tavaly sok ló, sok fekete föld volt még kint. Hogy mást ne mondjak: tavaly nyáron 70 hold fekete föld termését akarlak elcsépelni a tagok. El is csépelték, de a termés a termelőszövetkezeté lett. ök megkapták a munkájukért járó munkaegységet. Diósviszlóp tavaly rájöttek arra: nem elég szövetkezni, dolgozni is kell a közösben ahhoz, hogy megfelelő legyen Változás Diósv a jövedelem. A pártszervezet és a vezetőség sokat tett ennek megteremtése érdekében. Hazahozták a járástól Törő elvtársat a termelőszövetkezetbe, aki bátran rendet teremtett. Felmérték a szőlőterületeket és ami több volt a megengedettnél, azt kiadták a tagnak: munkálja meg a termelőszövetkezetnek a saját háztájijával együtt. így jártak el a lovaknál is. Igaz. amikor összeszedték a lovak passzusait, morgolódtak egy kicsit a tagok, de aztán később megnyugodtak, mert látták: „A termelőszövetkezetben is vannak szép lovak, szép szerszámok, ami nélkül, mint mondják: nem is ember a magyar ember.“ Persze ezt ma már nem sokan mondják, de még akadnak néhányan. A többség itt is géppárti már, de azért néha meg-megjegyzik: „Azért lovakra is szükség van ám. Nem is tudjuk, mi lett volna velünk, ha nincsenek lovaink. Ebben az esős, sáros időben majdnem négyezer mázsa . cukorrépát szállítottunk ki a vasútra a lovakkal.*’ Tavaly még jónéhány ellensége volt a termelőszövetkezetnek. Ezek nem dolgoztak, a közös ellen beszéltek, pedig ők maguk is aláírták a belépési nyilatkozatot. Ilyen volt Révész Lajos is, aki inkább a feketén bérelt földjén dolgozott, mint a közösben. A termelőszövetkezet vezetői a fekete földön termett termést a közösbe vitették. De nemcsak az ő fekete földjén termett termés került a közös magtárba, hanem a többieké is, A tagokat rászoktatták arra, ha a közös utat választották, a közösből is kell megélniök. A régi haragosokból így a tsz legjobb munkásai lettek. így van például Révész Lajos esetében is. Révész Lajos a múlt évben még csak egyedül járogatott a termelőszövetkezetbe dolgozni. Az idén már három részt mértek ki rájuk: egyet a feleségére, egyet őrá, egyet az édesapjára. Kemény kézzel jártak el azokkal is, akik nem művelték meg rendesen a területüket. Németh András például tavaly nem kapálta meg a rá kimért kukoricát. Felszólították egyszer, kétszer. Levonták a munkaegységéből. Nem használt. A vezetőség ekkor azit mondta: „Olyan magas a gaz Németh András kukoricájában, hogy azt már csak úgy lehet kigyomlálni.“ Ki gyomláltatták nyolcszáz forintért. És a gyom látásért járó pénzt a zárszámadáskor levonták Németh András járandóságából. Akkor nagyon mérges volt Németh And rós. Most azonban rendszeresen dolgozik a közösben és mindig az elsők között végzi el a rá kimért munkát. Helyesebben, nem is a rá kimért munkát, hanem a családjára kimért munkát. Mert Diósviszlón egy érdekes dologgal találkoztam. Itt nem azt nézik: hányán írták alá a családból a belépési nyilatkozatot, hanem azit, hogy hány munkaképes ember van a családban. Ahány munkaképes családtag van, annyira osztanak ki területet a kapásokból: A határban törik a kukoricát. Kocsik, vontatók hordják a termést a górékba. Már meg telt a nagy góré, a Csömör góré is tele van, a pásztorházhoz sem igen lehet már vinni. Szükség van a tagok nagyobb górédra is, hogy elhelyezhessék a termést, amely több lett, mint amennyire számítottak. Ók 14 mázsa szemesterméssel számoltak holdanként, de úgy mutatkozik, meglesz a holdanként tizennyolc is. De így van ez más terményeknél is. Egykét termésből volt kiesés, de a többi bőven pótolja ezt. Tizenöt hold cukorrépájuk volt. Kétezerkétszáz mázsa termésre számítottak és 3960 mázsa lett — Csak prémiumként harminc mázsa cukrot osztunk ki a tagok között — tette hozzá Gergely Lajos, a tsz agro- nómusa. Az aprómagnál is jól beütött a termés. Csupán vörösheréből olyan jó termésünk volt, hogy a tervezett 25 000 fo rlnt helyett 72 000 forint jött a közös kasszájába. De így van ez a tavaszi árpánál is. 120 mázsát akartak eredetileg érté késibeni. Amikor elcsépeltek, kiderült, hogy 256 mázsát értékesíthetnek, A jó munkáért megfizetett a föld. Az istállókban hetvenegy szarvasjószág áll, de év végére ez 10—12-vel megszaporodik, mert sok a vemhes a tehenek között. Harminchét koca és tizenhárom kocajelölt ontja majd a malacot a termelőszövetkezetnek. Tavaly még úgy vásárolták a süldőket, ennek ellenére az idén mindig rendes időben leszállították a leszerződött sertéseket. Most még hatvanhat sertésük hízik erre az évre, ebből ötvenet a jövő héten adnak át az éllatforgalminak, — Jövőre már a magunk süldőit hizlaljuk meg — mondja Gergely Lajos. — 135 süldőnk van már. Már a jövő év első felére meg is kötöttük a szerződést az állatforgalmival: a sertéshizlalásra, meg a marhahizlalásra is. Gyűlnek a kukoricacsövek, gyűlik a termés. A termés a jó munkát dicséri, de ezt dicséri az előzetes kalkuláció is: úgy tervezték, hogy 34.62 forinlot osztanak majd ki munkaegységenként. A jó munka meghozta gyümölcsét: Diósviszlón egy-egy munkaegység értéke a prémiumokkal együtt eléri a 40—42 forintot is. — Tavaly nem tarthattunk zárszámadási ünnepséget, mert nyolcvanezer forint mérleghiányunk volt. Az idén már közös vacsorát is rendezhetünk — mondja Gergely Lajos agro- . nőm us és mosolyog. És ebben a mosolyban, mintha benne lenne az egész tsz-tagság bizakodása, , - Ssaiai János
