Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-11 / 266. szám

W. NOVEMBER 11 NAPLÓ s llandóan emelkedik mecseki feketeszén kaióriaértéke 50 III. negyedévében te- szénből közel négy szá­kkal volt magasabb a »elés, mint egy évvel ez- :. Sokat javult a szén feége is. Az értékesebb zén aránya szintén emel- ( irányzatú. Míg 1955-ben ett az összes szénnek (ázaléka volt gázszén, g 1960 első három ne- lévében 17,6-ra emelke- a gázszén százaléka, (lón 1955-ben az összes 20,2 százaléka vcút gáz- i most 48,2 százalék: szén kalóriaértéke külö- n Komlón állandóan kedik, de a pécsi bá­rnál is jobb az előző évi- A pécsi feketeszén ka- értéke 1,1 százalékkal, a lói 2,1 százalékkal jobb ölt évinél. íelkedik a szén mennyi- termelése ist 1959 Iső kilenc hónapjában a edévéhez viszonyítva ez 1 feketeszén termelése 2, omlói M százalékkal kedettf Nappali, estélyi temüveg nőknek szemüvegkeretgyárban lén 12 újfajta keret gyár- ! kezdték meg: Az idei zemüvegek formája, di­sc követi a divatot. En- megfelelően a régi ke- helyett modem, egyenes, szögletes, vagy enyhén tett a szemüvegkeret A kedvelik ezenkívül a dula és pillangó formát l formaválasztékon belül féle színben, díszítéssel ölnek a keretek. A nők- külön nappali és külön yi szemüveget is készíte- A férfiak főleg az ugyan­egyenes vonalú vastag, «, úgynevezett diplomata »üveget használják« Közel nyolcezer lengyel menekülő-készülékei kapnak a komlói bányászok Nem újság: a komlói bányák tűzveszélyesek, mert a szénte­lepek egy része igen hajlamos az öngyulladásra. Noha igen sokat tettek a tűzveszedelem ellen, különösen az iszapolási technológia tökéletesítése ré­vén, a bányatüzek lehetőségét a?r>nKan nem sikerült mara­déktalanul elhárítani. Ma is sok az öngyulladás, október végéig például I 36 tűzesetet jegyeztek lel ebben az évben. A bányatüzek során szén­dioxid és szénmonoxid fejlő­dik. A kettő közül az utóbbi a veszélyesebb. A széndioxid ugyanis felismerhető a szagá­ról, s ki lehet menekülni elő­le, mert nehezebb a levegőnél, és a vágatok — bányafolyosók — alsó részében helyezkedik él. Más a helyzet a szénmono- xidnál. íztelen és szagtalan, érzékszervileg tehát nem ész­lelhető. Ugyanolyan fajsúlyú mint a levegő, ezért — a szén- monoxiddal ellentétben — az egész vágat magasságában el­terjed. Ezért veszélyesek a bánya­tüzek (a gáz ebben az évben is halálos áldozatot követelt a komlói bányában), s ezért ho­zott a Minisztertanács határo­zatot arról, hogy az év végéig minden tűzveszélyes munka­helyen dolgozó bányászt el kell látni menekülő készülék­kel. A százezres létszámú ma­gyar bányászság körülbelül fe­le kap ilyen készüléket — kö­zöttük a pécsi és komlói bá­nyászok. A környező szocia­lista országok, a Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia és Len­gyelország példáját követjük, mert az ottani bányászok — a tűzveszélyes helyeken — mind fel vannak szerelve hasonló készülékkel. Január elsejétől kezdve épp olyan elmaradha­tatlan felszerelése lesz a kom­lói és pécsi bányásznak a me­nekülő készülék, mint a biz­tonsági lámpa. A szénmonoxidszűrő -mene­külő készülék tökéletesen véd a mérgezéssel szemben. Sú­lya körülbelül egy kiló. Három főrészből áll. Alul helyezke­dik el a leplombált gázszűrő acéltartály, melyet használat 'előtt ki kell nyitni. A patron fél órán át gázmentes, tiszta levegőt biztosít, ennyi idő pe­dig tökéletesen elég ahhoz, hogy a bányász a veszélyes helyről el tudjon menekülni. A patronhoz 22 bordás tömlő csatlakozik, amely egyúttal hűtőcső is, és jó szolgálatot tesz a felmelegedett levegő el­len. A hűtőcső végén található a gumicsutora, amit a bányász veszély esetén a szájába vesz, továbbá az orrcsipesz, amely megakadályozza a mérges gáz­nak az orron át történő belé­legzését. A készülékhez szem­üveg csatlakozik, hogy a füst­től ne könnyezzen a bányász szeme. Ha a bányász kötött munka­helyen dolgozik, a készülék a lámpa mellett lóg, a kezeügyé- ben. Ha mozgó munkát végez, a készüléket állandóan magá­val kell hordania. Amint az illetékesek elmondották, szigo­rúan megbüntetik azokat, akik a fenti előírásokat megszegik. A komlói széntröszt több mint 11 és félezer dolgozója közül közel 8 ezret látnak el lengyel menekülő készülékkel. Az első szállítmány már meg­érkezett, a kísérleti üzemnek nyilvánított Anna-aknán meg­kezdődtek a próbák. Amint a füstkamrában kitűnt, a gya­korlott vájár néhány másod­perc alatt üzembe tudja he­lyezni a készüléket. December 31-ig mind a 7915 készülék megérkezik Lengyelországból, és mind ki­osztják a bányászoknak, ön- kiszolgáló rendszert vezetnek be. E szerint a készülékek a lámpakamrában, vagy a fel­olvasó teremben lesznek el­helyezve, ráccsal lezárható pol­cokon. Innen veszi ki munká­ba indulás előtt a bányász. (Hogy a cseréket elkerüljék, a készülékeket márkaszámmal látják el.) Kiszállás után a ké­szülékeket az erre a célra be­tanított személyzet megvizs­gálja. megtisztítja és vissza­teszi a helyére. Mint ismeretes, a Miniszter- tanács még a nyáron elfogadta Dézsi Gyulának, a pécsi szén­tröszt Istvánnak:nai mentőállo­másán dolgozó főműszerészé­nek szabadalmát, a róla elne­vezett oxigénes mentőkészülé­ket. Ez a készülék minden­fajta gázzal szemben tökéle­tes védelmet biztosít, ami a bányában előfordul, akár szénmonoxidról, széndioxid­ról, vagy metánról van szó. Idővel minden pécsi és kom­lói bányász ezzel lesz ellátva. A lengyel készülékekre azért van szükség, hogy bányászain­kat addig is megóvjuk a szén- monoxid-mérgezéstől, amíg elegendő Dézsi-féle készüléket nem gyárt iparunk. Egy lengyel menekülő készü­lék mintegy 200 forintba ke­rül, a 8 ezer darabért több mint másfélmillió forintot adunk ki. Népi államunk tág­ra nyitja a pénztárcáját, ha a bányászok biztonságáról, éle­tének megvédéséről van sző. M. L. A mezőgazdasági tanulóiskolábao A Mohácsi Mezőgazdasági Tanulóiskolában megismerkednek a tanulók a mezőgazdasági gépekkel is. Mernyei István tanár a KA—8 kévekötő aratógép részeinek ismeretét is pontosan megköveteli Kubicza Pál és Flórián Sándor tanulóktól. Ma déle’őlt ülést tart a pécsi városi tanács végrehajtó bizottsága cs megyei Jogú város Tá­ti Végrehajtó Bizottsága lélelőtt tartja ülését, ame- többek között Gábriel Jó­éi vtárs, a városi tanács elódésügyi osztályvezetője ioI be a pedagógusok ógiai továbbképzésének setéről pedagógusok közül azok, csak a legalapvetőbb is­tiekkel rendelkeznek, két iszitö tanfolyamot végez- amelyen a marxizmus— (izmus alapkérdéseivel Je­tednek meg. ák az előkészítőt elvégez- vagy annak megfelelő kép éggel rendelkeznek, há- izor hároméves tanfolya- dialektikus materializ- i, politikai gazdaságtant, a munkásmozgalom tőr­ét tanulhatják. A három­három, azaz kilenc éves rbképzés minden pedagó- részére kötelező. A három >lyam elvégzése után, aki ■tné, ismét hároméves tan- mon továbbképezheti ma­megtanulhatja a filozófia A továbbképzés ke­rn a nevelők évente hat "‘'Ticián vesznek részt, és '"én vizsgát is tesznek. _ ‘=>nasztalatok azt bizonyít v,''?v az ideológiai tovább- Jelenlegi rendszere be- ' nevelők egyre inkább "°rik az ideológiai to~ ’ "totes szükségességét, msq—1959-ben a pécsi ne- r 59 százaléka jelentkezett '’vamokra, addig 1960— h-n az ideológiai tovább- Ä'beri résztvevők száma ázni ókra. azaz 673-ra emel tt Tßen sokan jelentkez- tzornináriumra. így 34 szé­rumot kellett beindítani, ’•'níritímvezjető propagan- knak a legjobban képzett "Apusokat jelölték. A ta- s megkönnyítése érdeké- a Nevelők Háza könyvtó- minden szükséges ideoló- kiadvánnyal ellátták, tanulmányi színvonal az ilt két évben, bár nem s, de folyamatos emelke­dést mutat. Többen eljutottak már odáig, hogy szaktudomá­nyukban, sőt az életiben kere­sik a tanult elmélet igazolását. Az elméleti ismereteket mind többen igyekeznék helyesen alkalmazni nevelő, oktató mun •Icájukban« QltíwMttfíten tfoyal'á'’ meg a megye ba eselvédeími helyzetét A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa a szakszerve­zett vezetők, üzemorvosok, bí­róság és az ügyészség képvi­selőinek részvételével novem­ber 9-én aktívaértekezletet tar tott, ahol megtárgyalták a me­gye balesetvédelmi helyzetét A.vitaindító előadást Gregor Sándor elvtárs, a Szakszerve­zetek Baranya megyei Taná­csának titkára tartotta. A résztvevők megállapodtak abban, hogy az eddiginél szo­rosabb együttműködésire van szükség a szakszervezetek, a gazdasági vezetők, üzemorvo­sok és a különböző társadalmi szervek között, hogy csökken­jenek megyénkben ez üzemi balesetek« A lánydkat nem a gépek, hanem a növények érdeklik jobban. Czebeji Erzsi és Czibere Ágnes kedvenc tantárgya a növény­tan. A szemléltető eszközökön is pontosan megmutatják az egyes virágok részeit. Médeia Siklóson Emlékszünk még azokra az időkre, amikor a Pécsi Nem­zeti Színház tájelőadásain a közönség — több jelből követ­keztethetett, bogy a vidéki és ff Gyorsvonat, sebesvonat... MM Az utolsó sorakozó. A pécsi pályaudvar rég volt olyan népes, mint szerdán dél­előtt. Az étterem, a resti, a fo­lyosó, a várótermek dugig tel­ve jókedvű fiatalemberekkel. A legfeljebb négy személyre méretezett asztalkákat nyol- can-tizen is körül ülik és nincs annyi hely rajta, hogy akár a félkönyökét is rátámaszthatná valaki. De minek is. A könyöklés az unalom, a fáradtság,' a szo­morúság jele, itt pedig nagyon úgy néz tó, hogy elűzték mind­ezeket. Különben nagyon egy­formák az asztalok, nagyon egyformák azok is, akik kö­rülülik. Csak egyre ügyel min­denki. Arra« hogy szaporán ürüljön a sörös üveg, hogy az utolsó konzervdoboz se ma­radjon felbontatlan. Az utób­bit még Pesten és Nyíregy­házán kapták útravalóul az alakulattól, ahonnan két ke­mény év után búcsút vettek, és úgylátszik senkinek sem jut eszébe, hogy haza is vigyen valamit mutatóba a „madár­látta” jó ízes paprikás marha­kon zervekből. Megpróbálunk valahogy el­vegyülni közöttük, de gyatra kísérlet, mert messzire Mvirít a mi „civilségünk” az övéké mögött. Mert ők is abban van­nak, civilben. Ki ballonban, ki átmenetiben, mégis a köpe­nyek« a zakók alatt ott ragadt valami a katonaéletből, amit mi utánozni sem tudnánk. Hol van a mi lezser mozgásunk, kézfogásunk az ő szegletes, jól olajozott, semmi feleslegeset nem tűrő mozgásuktól. Nem arról van szó, hogy „haptákot” vágnak előttünk. Eszükben sincs. De a kemény kézfogás­ban nincs semmi ceremónia, mégis udvarias, sőt dm borás ez a gesztus. S csak a huszon­két évesek tudnak olyan naiv cinkossággal visszamosolyogni, amikor megkérdezzük, hol ma­radt a kislány, miért is nem jött el legalább Pécsig eléjük egy kis hazaival, néhány szál virággal, egyébbel. Papp János nem is titkolja, bogy valami ilyesmit várt ő is, de valahogy úgy fejezi ki, hogy: „Miért kell az, nem sze­reti ő a „feltűnést”. Gál Imréé a szó. ö sem több huszonkét évesnél, de ő már jóval előbbire való volt Papp Jancsinál, ö megállapodott ember, családos ember, még akkor is, ha a családot egye­lőre kettesben képviselik a feleségé veL — Gyetek? — Most már le­het gondolni arra is — mond­ja — egyelőre azonban fonto­sabb, hogy megkapja azt az agronómusi állást, amit Faze- kasbodán pályázott meg. — Ügy hallotta, ott komoly előlegeket fizetnek havonta a tsz-ben és elég jó a részesedés is. Az pedig fontos a család- alapításhoz. — És mondja, nagyon köny­nyű volt otthagyni a katona­MUt — Könnyű Is, nem is. Min­denesetre könnyebb leszerelni, mint bevonulni, jobb tudni, hogy mögöttem van a két év és nem előttem.. Mégis, ha visszagondolok a búcsúztatá­sunkra, nem restellem meg­mondani, nagyon elérzékeny­kedtem. Nem volt mindegy kezet szorítani tisztekkel és cimborákkal és kimondani, ta­lán utoljára, hogy „Viszont­látásra”. Hiába, nagyon össze­szoktunk. Na és az életem egyik legszebb élménye is ép­pen a katonaélethez fűződik. Elmondja, hogy egy minisz­teri szemle alkalmával kiváló lőeredményt ért él és ezzel a szakaszát is jó eredményhez segítette. , , , Valamit akartunk még kér­dezni tőle, valami nagyon fon­tosat, de egy éles vezényszó majdhogynem bennünket is vigyázzba állított. — Sorakozó! — A vonat ér­kezett meg. Az a vonat, amely elviszi őket Bolyba. Szaporcá- ra, Fazekasbodára, ahol majd a kicsi állomásokon berliner- kendős mamák szipognak, csizmás, bekecses apák eset- lenkednek ^ rosszul leplezett meghatottsággal, ahol pozs- gásarcú menyecskék, szemér­mes leánykák várják haza a fiút, a férjet, a gavallért. És elindul a vonat. Szerény pöfögő kis személyvonat mé­gis végesvégig a hosszú kocsi­soron, minden ablakból szinte vezényszóra csattan fel a dia­dalmas énekszó: — „Gyorsvonat, sebesvonat, valahol megáll...” i —s. gy. — a pécsi nézőt nem azonos mér­cével mérik. — Falun az te jó, amit Pécs nem fogad eL E ki nem mon­dott gondolat végleg már a múlté. Siklósi sikersorozatunkra a komát ez év október 29-én Euripidész Médeáa című drá­májának bemutatásával tették fel. Színpadon, nézőtéren egy­aránt olyan feszült légkör ural kodott, melyhez hasonlóra Sik­lós legrégibb szfnház-lótogatói sem emlékeznek Spányik Évával az élen osz­tatlan sikert aratott a szerep­lőgárda. A Médeia hű és ra­gyogó tolmácsolásán kívül még volt valami plusz, nem köte­lező produkció is. önhibáju­kon kívül késve érkeztek meg a művészek. A széksorokban sok vidéki diák is volt, , kiknek a vonatindulás az előadás vé­gét jelezte volna. S ekkor mu­tattok meg a Pécsi Nemzeti Színház művészed, hogy való­ban művészek, s méltók a tisz­teletre Kreon, lason, s a dcjka ; el mezben, már előadásra ké­szen segítettek a díszletek ösz- szeállításában: lason kalapá­csot fogott. Kreon létrát cipelt királyi kezével, s a dajka zsi­nórokból varázsolt oszlopot. Az ügyelő lépcsőt épített. Ezért a függöny mögötti munkáért, amit azért végeztek, hogy valamennyi néző végig élvezhesse előadásukat, most a nagyközönség sáré előtt is köszönetét mondunk Korándy Dénesnek, Bánffy Györgynek és Arany Katónak, valamint a technikai személyzetnek. A Médeia szereplői nemcsak mint művészek, hanem mint emberek is nagyszerűen mu­tatkoztak be Siklóson, s mél­tán mondhatjuk róluk, hogy Déryné igaz unokái. Siklóst 1árá< < Művelődési Hág dolgozói.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents